Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-10 / 257. (1884.) szám
'PRAXxAW »tAGYAR- HI RIiAE> 1928 november 10, « romba*. Diáklányok, diákfiuk prágai élete — S a regény, amelyet egyszer róluk Írni fognak — Azt kell mondani, hogy Victor Marguo- irite nagyban ludas az egész históriában. Ha nem is ő kezdte, mindenesetre hangot adott az egésznek s mivel beállítása kicsit szélsősé ges, kicsit párisi s jócskán mondain volt., természetes, hogy erősen felkeltette az európai szép lelkek figyelmét, részint heves tiltakozást, másrészt még hevesebb beleegyezést váltva ki. V. Marguerite persze csak regisztrálta a dolgokat, nagyszerű alkalmat adott arra, hogy a világ romlását találják meg könyvében; minden régi, becsületes etika és bevált morál ujratalpalását észlelték ezekben a franciás gondolatokban s azt mondták, hogy sokkal károsabb, sokkal jelentősebb a családi életnek ez a kis belső forradalma, válsága, mint hat fegyveres, véres forradalom. Ám V. Marguerite előtt jóval, már a kitűnő H. G. Wells is, — aki fantasztikus históriáiból a szociális válságok vizeire evezett, — szóval H. G. Wells is megkezdte regisztrálását az uj berendezkedésnek és Anna Veronikában például a modern lány egy pompás figuráját firta meg, természetes, hogy mind e belső válságok a nyugodt és bölcs happy end boldogító befejezésével teljes megelégedésre intéződnek el: a válság is felvetődött s a világ folyásába nyugodtan belekapcsolódott a téma végül, de hisz, hol is vannak már ama tragikus iiősök, kikről szerencsénk volt azt tanulni, hogy szembeszállanak a világrenddel s igy elbuknak menthetetlenül? A mai világrend mindenesetre oly zavaros, oly többrétű, hogy föltétlenül helyet kell adnunk annak a feltételezésnek, mely szerint egyszerre több világrend van felbomlóban s újra alakulóban s akinek az egyik rend nem tetszik, minden nagyobb tragikus küzdelem nélkül átsétálhat a másikba. * A téma: a felnőtt fiatalság témája. Hanem, hogy nálunk mennyire módosult a téma, milyen más a megoldás s hogy végeredményben áll a tétel: hogy a világon mindenütt uralkodnak az egyenlő témák, ellenben a megoldás más-más, a helyi adottságok szerint: azt nemrégiben volt alkalmam látni egy nagyon kedves vidéki társaságban. Már ánnakelőtte s annakutána is számos dokumentum bizonyította, ho"v néhány év óta mennyire nregniásult a felnőtt fiatalságnak egymással való bánásmódja, mennyire ŐTaj- tuk látszik meg legjobban az uj idők forma- a laki tó hatása. ’ A mi fiatalságunkról beszelek: a szloveu- szkói magyar egyetemi lányokról, fiukról, kiknek gondolkodását, élettempóját két tényező alakítja most: a vidék, ahonnan elkerültek s az egvetérni város, ahová felkerültek s ezek között is e1* "sorban, mint a legegyénibb s legtávolabb fekvő: Prága. Prága az elkövetkező években erősen fogja determinálni az esve te mi ifjúság lelkét. Kivéve azt a kis százalékot, — mely minden országban megvan —, amelyet érzéketlenül liaarv az egyetemi évek után az egvetemj város élete, hangulata s a vidékre visszakerülve, ugvanugy folytatja életét, mint egyetemi évei előtt, minden nagyobb emóció nélkül, mely az egyetemi városban érte volna. A na- gvobbik rész életébe azonban döntően játszik bele az egyetemi városban töltött évek minden fázisa. ★ Elvedül vannak Prágában. Idegen város, tradíciója nem olvadt fel a lelkűkben, hangulata, beszéde, embere: idegen mind. Két nyelven van alkalmuk tanulni, de egyik sem az övék. Társaságuk nincs. Az az adottság, mely Pestre került ecetem! hallgató számára rögtön készen áll: neki megfelelő társaság, rokonság, ismerősök, összeköttetések bonyolult szálai, az m múlunk ritka esetben Pozsonyban, ha található, de se Brünnben, se Prágában aztán. A Pestre került vidéki fiút e^vetemi egyesületek, — elsősorban az ilyen céllal foglalkozó Emericana, — rögtön körül- istápolják. társaságba viszik. A kolléga ur, vagv a kolléga kisasszony otthon van, néhány hónap alatt megteremtve ismeretségi körét, otthon érzi magát. Ezzel szemben nem hiszem, hogy a Prágába, Brünnbe került ifjúság teljesen otthon tudná magát. Kicsit mindig olyan idegenbe vetödöttnek érzi személyét, aki gyorsan lerázza a szükséges szemesztereket, hogy aztán visszamehessen övéihez. A prágai diák inkább marad lokalpatriota, provincialista, mint a pesti, bécsi vagy éppen a párisi. Társaságuk elenyésző. Ritkán jutnak be prágai társaságokba, ennélfogva egy lehetőség marad, ami determinálja ezeket az éveket: egymás társaságában maradni. Természetes, ez széles lehetőségeket nem nyújt, megmaradnak enmnemk körében, de annál barátságosabb, patriarkálisabb formák között. N>*ro hasonlít a háború előtti genfi orosz diákkolóniákra, sem a párisi diák negye elekre. Ennon az. az ize. zamatja, hogy jellegzetesen a prágai, brünni magvar diákok életét jelenti. Fiuk, lányok, valami ideális, kedves paj- Iá csiVg jegyében élnek egymás mellett: ez nmn M'ni/imrite életszemlélete, talán közein7*, vaj: Wells direktíváihoz: kedves, barátságos, egymásrautalt diákélet, ami igy s ilyennek csakis itt fejlődhetett ki. Prágai fiuk nagy örömmel mesélték, hogy a társasági érintkezés formáit mily szépen ‘megtalálják a diáklányok otthonaiban s valóságos jótéteménynek tekintik, hogy mégis van hely, ahol a Prágába felvetődött vidéki fiú éppen ifjúsága döntő éveiben, — akkor, mikor barátai már más városokban házibélra és ismerős társaságba járhatnak, barátságos fogadtatást talál s szelidebb, szebb formák között élhet néhány óráig, mint az örökös kávéházban, korzón, diákkamarában. * Ezt nagyon boldogan mesélte nemrég egy komáromi barátom, a kassai diákkon- grésszuskor, amikor Szlovenszkó minden részéből összekerültek az egyetemi városok fiai s egy kedves eperjesi társaságban a prágai diákéletről volt sző. Azt mondta: — Egész uj értékeléshez jutottunk a fiatalság életét illetőleg. A közös származási vidék, a közös gond, a diákpénztelenség, a lányok határozottan nemesitő társasága, az idegen város: összehozott bennünket, speciális, patriarkális életformánk fejlődött ki az utóbbi évek alatt, melyet sem magyar, sem más idegen város diákéletéhez hasonlítani nem lehet s eltulajdonithatatlanul a miénk! Az a kedves, barátságos bánásmód, mely állandó tónusunk lett, a végzett s állásban levő kollegina finom megértése a diáksorban levőkkel szemben, a közös emlékek, az elhelyezkedés egyforma gondja: egy másik oldalát. fedték fel a szlovenszkói magyar diákság életének, mint amelyről rendszerint szó van. Élnek, ícüzködnek, de igyekszenek mégis szint, kedélyt belevinni robotos életük egyformaságába; rátaláltak egymásra kedvesen, mosolygósán, már megalkották a maguk társaságát, szívósan, csakazértis, nehogy elveszítsék életük szép formáját, hanem amennyi szint, derűt valamennyire mégis megadhat Prága, Brünn, annyit elvesznek mindenképA magyar intelligencia nélkülözhetetlen barátja a Képes Bét pen, különben egész ottlétük csak vigasztalan ottartózkodás volna. így azonban, különféle próbálgatással, segítséggel, jóakarattal, egyesületekkel, menzával, társasággal mégis csak kialakul valami otthonosabb formája a csehországi magyar diákéletnek. Föltétlenül rajta fénylik a magyar szín, uralkodik rajta a magyar iz, V, Margueritenek semmi köze hozzá, problémái sem oly végzetesek, hogy regényalakban volna szükséges őket megoldani. Anna Veronikák és a iiupajtások szaladgálnak Prága, Brünn uccáin, egy kis hazavágyódással mindig hazafelé. Lelkűkben az idegen város felolvadni nem fog, de jövő életüket mégis jelentősen determinálja az a pár év, melyet ilégén környezetben töltöttek. A regényfonna, amit majd egy közülök kikerült iró alkotni fog, remélhetőleg a derűsebb fajtához tartozik tehát és közm ege lége* désre végződik. Szomhafchy Viktor. UURÁNIA, AZ ELSIKKASZT A világháború kirobbanásának egyik iőoha az ukrán kérdés volt — Az ukrán nemzeti mozgalom fejlődése a világháború alatt — iii. Prága, november 7. Az ukrán kérdés már a háború előtt Európa egyik legfontosabb problémájává alakult. Az orosz imperialista politika, amely nem ismerte el az ukránok önálló nemzeti mivoltát, határozott céljául tűzte ki, hogy Ausztriától elszakítsa azokat a területeket, nmeken ruthének laknak. Már 1840-ben Muravjev gróf „Ausztriáról való nézeteim" címen emlékiratot adott ki, melyben hangsúlyozza Calicia megszerzésének fontosságát. Az orosz politika azonban nem állapodott meg az elméleti célkitűzésnél, nemsokára Pohodin, a híres pánszláv agitátor, Csehországban és Galíciában tett tanulmányutat, amelynek tulajdonképpeni célja az volt, hogy a ruthénok elszakitása érdekében agitáljon. Ebben az időben még az agitáció Galíciában egészen termékeny talajra talált, mert a galíciai lengyelek rendkívül erős nyomást gyakoroltak az ukránokra és az ukrán parasztok tömegei a lengyelek iránt érzett gyűlöletből inkább vállalták volna magukra az orosz igát is. Az oroszok aknamunkája Galícia területén tulajdonképpen sohasem szünetelt és ennek következtében ott egy ruszofil párt is alakult, amely azonban abban a mértékben vesztett jelentőségéből, amint az osztrák kormány politikája Kelet-Galiciában mindinkább ruthénbarát jelleget öltött. Az orosz agitáció még keleti Magyarország azon területeire is kiterjedt, amelyeken ruthének laktak és itt is gazdagon ömlött szét a guruló rubel. Még mindnyájunknak élénk emlékezetében van a már ara a ro sszige t i nagy pör, amely kevéssel a háború kitörése előtt vakító világosságot vetett az orosz módszerre. Bobrinsky gróf, aki a háború alatt, Galíciának orosz ok- kupáciőja idején ennek a területnek polgári kormányzója volt, a háború kitörése előtt éveken át beutazta Magyarországnak ruthének lakta területeit, hogy ott „régészeti kutatásokat" folytasson. A per folyamán azután kiderült, hogy a gróf sokkal prózaibb dologgal foglalkozott, a magyarországi ruíhén lakosságot akarta fellázítani. Az ukrán Piemont Oroszország és a monarchia között az ukrán kérdés miatt mindinkább kiélesedett a helyzet. Az ukrán reneszánsz-mozgalom Galícia területén egyre hatalmasabb méretekben bontakozott ki és már jóval a háború előtt az orosz reakciós sajtó nyíltan beszélt róla, hogy Oroszország nem sokáig tűrheti a Galíciában űzött ukrán agitációt. Nagyon jellemző ebben az irányban Savenko nacionalista képviselőnek 1911-ben egy moszkvai lapban megjelent cikke, amelyben megállapítja,, hogy a német—Trancia és a német—angol anta- gonizmus mellett Európa békéjét leginkább a galíciai kérdés fenyegeti. „Ez a kérdés Oroszország nagy nemzeti és állami érdekeit érinti. Kramáfnak igaza volt, amikor megállapította, hogy Galícia miatt könnyen háborúra kerülhet a sor Ausztria és Oroszország között. A galíciai kérdésbeu tényleg dönteni kell. Nem arról van szó, hogy a moszkvai ideál, tudnillik az orosz földeknek egyesítése még nincs megvalósítva. A főveszedelem abban áll, hogy Oroszország ellenségei Kelet-Galiciában egy mazeppinikus Piemont-t teremtettek. Hogy Nyugat-Galiciá- hati már meg van a lengyel Piemont, nem lényeges, mert a lengyel kérdés a mazeppinikus kérdéssel szemben számunkra alárendelt jelentőségű. A Visztula melletti lengyel terület elvesztése ránk nézve nem jelentene gyengülést, ellenkezőleg erősödést. Kisorosz- ország elszakitása azonban, amely a mazeppi- nizmus célja, halálos csapást mérne az orosz nagyhatalomra. Ezért politikánknak szívós, rendszeres és elhatározott harcot kell folytatnia a mazeppiniznius ellen. Az események felszínre vetették a török örökség felosztásának a kérdését. Ausztria sóvár pillantással néz erre az örökségre, azonban jól tudja, hogy Oroszország közreműködése nélkül a török örökségen nem lehet osztozni. Oroszország és Ausztria megegyezése a török kérdésben csak megfelelő kompenzációk alapján lehetséges. Számunkra kívánatos, hogy Bulgária magához ragadja Macedóniát, azt is megengedhetjük, hogy Ausztria újabb török területekre nyújtsa ki kezét, de át kell engednie Kelet-Galiciát, ezt az ősorosz területet, szent Vladimír örökségét. így az orosz földek egyesítését megvalósítanák, természetes néprajzi határainkat elérnék és a mazeppinikus tűzfészket megsemmisítenék". Az ukrán kérdés volt a háború főoka A konfliktus mindinkább kiéleződött, úgy hogy a politikai Írók, mint például Donzov, helyesen állapítják meg, hogy az osztrák—orosz ellentét magva az ukrán kérdés, amely sokkal komolyabb, mint a balkáni konfliktus. Ha a monarchia a Balkánon minden aktív politikát abba is hagyna, még akkor is megmérgezné a két állam viszonyát az uk rán kérdés. Bauer Ottó osztrák nacionalista vezér 1914 januárjában megjelent tanulmányában élesen mutat rá az ukrán kérdés fontosságára. Az ukrán nemzeti érzés feléledése Galíciában az európai politikának egyik legelha- tározöbb ténye. Minél erősebb lesz az ausztriai ukrán nép, annál nehezebben tudja leküzdeni Oroszország saját határain belül az ukrán mozgalmat. Az orosz—osztrák antago- nizinus, amely a Balkán-félszigeten született, kiélesedik és megerősödik az ukrán kérdés miatt. Sassonov 1914 februárjában a dumában tartott beszédében arról panaszkodik, hogy Ausztria eltűri a Galíciában jelentkező orosz- ellenes hangulatot, sőt még támogatja is ezt. Oroszországban nagy visszahatást keltett, amikor az osztrák kormány 1914 márciusában a galiciai ukránoknak megengedte, hogy nemzeti életük vezérének, a Szibériába száműzött Sevcsenkónak százéves születési évfordulóját megünnepeljék akkor, amidőn ez az ünnepség Kisoroszországban szigorúan el voll tiltva. Az osztrák kormány arra is gondolt, hogy Lemibergben ukrán egyetemet létesít, mire a Novoje Vremja megjegyzi, hogy a 1 ember gi ukrán egyetem megalapítása Oroszországra casus bellit jelentene. Oroszország háborújának tehát kettős gyökere volt: Konstantinápoly és Galícia. Konstantinápolyi terveit a német—török közeledés veszélyeztette, Galíciát pedig a mazeppi- nista mozgalom miatt akarta megszerezni. Az Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökién orosz hadi politika céljait Witte gróf röviddel halála előtt a gáliciai orosz-egyesület elnökével, Vergunnal Pétervárott folytatott beszélgetésében világosan kifejtette, amikor ezeket mondotta: Régebben nem érdekelt a, galiciai kérdés. Ez a kérdés az osztrák-magyar monarchia belső szláv kérdésének egv problémáját alkotta. Ma azonban más a helyzet, ma a galiciai kérdés legjelentősebb határproblémáink egyike és helyes megoldásától függ egész jövendő presztízsünk a szláv világban, sőt az egész közeli keleten. A németek tudták, mit tesznek, mikor elálltak a Kárpátokba vezető utunkat. Aki szilárdan veti meg lábait a Kárpátokban, annak befolyása érvényesül úgy a Balkánon, mint az egész közeli keleten. A Kárpátok és a tenger- szorosok egyértelmű eszmék. Sassonov 1915 február 9-én, tehát air>kor már javában állt a háború, a dumában nyíltan kijelentette, hogy a Németország támogatta galíciai ukrán mozgalom kényszeritette Oroszországot arra, hogy kardját a germánság ellen kivonja. Azt is elismerte, hogy Oroszország legfőbb háborús feladata a galiciai ukrán nép megsemmisítése. Az ellenzék vezére, Miljukov professzor pedig elégtétellel vette tudomásul a külügyminiszter nyilatkozatát. Az ukrán fefszabadutás szövetsége A galíciai ukránok vezérei érezték azt a veszedelmet, amely az egyetemes ukrán nemzetet fenyegeti az orosz imperializmus részéről és ezért 1913-ban Lembergben megalapították az Ukránia felszabadítására működő szövetséget. A háború kitörésével ez a szövetség központját Becsbe helyezte át és hetenként megjelenő lapban propagálta a szabad Ukránia ügyét. Németországban mindinkább köztudattá lett az a hit, hogy a német birodalomnak érdekében áll az ukrán állam felállítása. A háború idején különösen nagy eréllyel képviselte ezt az elvet Rohrbach, aki a keleti front fő hadicéljának Ukránia elkülönítését tartotta, mert csak ez az egyetlen hatékony eszköz arra, hogy a jövőben Oroszországot meg lehessen bénítani és az orosz veszélyt Európától távol lehessen tartani. A háború alatti német politika azonban előfeltételnek tekintette azt, hogy Ukránia semmiféle formában ne kapcsolódjék Lengyelországhoz és az ukrán állam lehetőleg az egész ukrán nemzetet egyesítse. A Lengyelországgal való kapcsolatból ugyanis csupán belső kontaktusok születnének és az ukránok körében russzofil tendenciák élednének fel, annál is inkább, mert az ukránoknak politikailag legfejlettebb része, a keletgaliciai, erős politikai ellentétben áll az ott élő lengyel nagybirtokosokkal. Véesey Zoltán dr. — Köszönetnyilvánítás. A következő sorok közlésére kérték föl lapunkat: Igazáu meghaló az a szeretet és a jóság, amivel a szlovenszkói és ru- szinszkói magyar nők gondoskodnak rólunk. A már előzőleg Szilassy ^BélátU által összegyűjt ólt ős tőle az nj otthon berendezéséi e átutalt ór.-ze- gén kivit! újabban a következő adományokat kaptuk: A Lévai Magyar Nők teadé’utánjának jövedelméből Rmlnyánszky Olgától 1710 koronát és egy előadás és mulatság tbzts jövedelme-- hit Szemák Júliától Zseüzröl 1385.70 koronát.^ ~í;v7*s köszönet a nemes mív ti adakozóknak, — A s:mo- venszkói ős ruszinokéi nők áldozatkészségéből létrejött prágai Erzsóbetotthon. 4
