Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-07 / 254. (1881.) szám

6 1928 norerofoer 7, mearlln. Asztalos Béla 1867-1928 Az amerikai elnök a haza atyja és — rabszolgája Mi mindent heti Amerika elnökének megtennie, hogy népszerű legyen? — Az elnök ágyát sem rózsákra vetik meg — Komárom, november 5. Komárom-vármegyének nagy gyásza van. Meg­állt utolsó alispánja, aki ezt a tisztséget az állam- változásig, utóbb pedig a mai Magyarország terü­letén, Magyar-Komórom ez. kir. város raékhely- lyel egészen .Esztergom-komáromvármegyék ideig­lenes közigazgatási egyesítéséig viselte. Ha vala­kiről elmondhatjuk, hogy „vir integer, scele- risque purua“, hogy gáncs nélkül való egész férfi, akkor ezt Asztalos Béla egész élete és rendkívüli egyénisége igazolja. Asztalos Béla Komáromban született 1867- ben, mint Asztalos a Aba és Mikovinyi Teréz gyer­meke. Édesatyja a bírói pályán működött és mint kúriai tanácselnök vonult nyugalomba. Fia a ko­máromi. és a budapesti gimnáziumok elvégzése után jogot hallgatott és fiatalon került Komárom- vármegye szolgálatába, ahová régi családi tradí­ciók kapcsolták. 1890. évben már tatai szolgabi- róvá választják a tehetséges fiatalembert, aki et­től kezdve gyorsan emelkedik hivatali pályafutá­sán. 1893. évben a vármegye első aljegyzője lesz és hat év múltán, 1899-ben vármegyei főjegyző. Ebben a minőségében a megyei közgyűlések és a közigazgatási bizottság előadója. Hivatalában az egész vármegye közönségének rokonszenve fordul feléje, mert a társadalmi életnek egyik vezető alakja less. aki állásában megközelithe tétlenül korrekt tisztviselő, viszont a társas érintkezésben mindenkor az önzetlen jóbarát. Széleskörű tudása, törvényismerete kitűnő tisztviselővé avatták és munkáját méltán becsülte meg a vármegye kö­zönsége pártkülönbség nélküL A megyei főjegyzői tisztségben Ghyczy Dénes alispánnak jobbkeze és állandó helyettese, utóbb pedig 1917. év decemberében utóda. Számos al­kalommal töltötte be a választási elnöki tisztséget a vármegye választó kerületeiben, ahol pártatlan­sága mindenkinek elismerésével találkozott. A da­rabont kormány idejében, amikor a vármegye bizottsága megtagadta az eskü kivételét kineve­zett főispánjától, és karhatalommal nyittatta fel a megyeháza termét, a főispáni lakást, Asztalos Bé­la az eskü kivételénél nem segédkezett. A világ­háború alatt hosszú időn át a megyei közélelme­zés nehéz és hálátlan feladatának irányítása várt reá, melyet a viszonyokhoz képest igyekezett úgy betölteni, hogy működésével az általános nyomort enyhítse. Tisztviselőtársainak felejthetetlen hűséges és jó kollégája volt és mindenkin igyekezett segíte­ni, ha ez hatáskörébe tartozott. Melegen érző szív és páratlan igazságérzet jellemezte Asztalos Bé­lát, aki 1919. év elején a magyar belügyminiszter határozott kívánságára helyén maradt többi tiszt­viselőtársával együtt és a kívánt engedelmességi fogadalmat letette. Utóbb ez év őszén, amikor szlovák tisztviselőket hoztak a vármegyére, meg­vált hivatalától és Magyar-Komáromba költözött át, ahol átvette a vármegye túlsó részének veze­tését. Komárom egész társadalma a legnagyobb sajnálattal vette a gerinces magyar ur távozását, aki ebben az időben a Jókai Egyesületnek is ügy­vezető elnöki tisztét viselte. • Magyar-Komáromban megszervezte az uj köz- igazgatást és azt rövid időn , keresztül folytatta, amig a két vármegye: Komárom és Esztergom nem egyesült. Már hat éve nyugalomban élt és több komáromi pénzintézet és iparvállalat igazga­tóságában és vezetésében vett részt, ezenkívül a tatai református egyházmegyének is világi tanács- birói tisztét viselte. Szombaton délután a Magyar-Komárom uj református templomának felszentelésére érkező Antal Géza dr. református püspök fogadására ki­ment a pályaudvarra és ott rosszul lett, úgy, hogy hazamenni volt kénytelen. Állapota súlyossá vált, mert szivbénulás érte, amely másnap, vasárnap délben kioltotta a hatalmas fizikumú ember éle­tét Halálát özvegye, szül. Aranyossy Margit gyá­szolja, ezenkívül özvegy édesanyja, aki ógyallai birtokán lakik. Komárom-Esztergom közigazgatásilag egye­sített vármegye az elhunyt alispánt saját halott­jának tekinti és temetésének rendezésével Alapy Gáspár kormányfőtanácsost, Komárom sz. kir. vá­ros polgármesterét bízta meg. A váratlanul el­hunyt alispán holttestét a komáromi ref. templom­ban ravatalozzák fel. Temetését Antal Géza dr. dunántúli ref. püspök, Löké Károly tatai egyház­megyei esperes és Sári Imre komáromi ref. lel­készek végzik. Halála hírére úgy Magyar-Komáromban, mint Komáromban több középületre kitűzték a gyász- lobogót és a váratlanul elhunyt alispánt őszintén gyászolják meg egykori pályatársai, akik ragasz­kodó szeretetel vették körül, d,e az egész várme­gye közönsége, amelynek egykor közigazgatását Intézte. Az utolsó alispán temetésére igen sokan mennek át Magyar-Komáromba, ' ahol az kedden délután megy végbe az egész vármegye nagy rész­véte mellett. Áldás és béke nemes emlékén! A. Gy. _ Szlovenszkói fizetésképtelenségek. A csehszlovák hitelezői egylet közlése: Első Pozsonyi Teherán tejszállítási Vállalat, tulaj­donosai Straslicka Ferenc és Slechta Frigyes Pozsony, Slechta Frigyes vegyeskereskedő Pozsony, Feller Frigyes vegyeskereskedő Breznő, Horecky Béla vegyeskereskedő Ipoly­ság, Fogyasztási Szövetkezet Dunaőrsujfnlu, Hermánn Salamon ruhakereskedő Munkács, Padó Mihály mezőgazda Zuhogó (Ungvár mel­lett). Newyork, november eleje. Tényleg olyan boldog élete van az ame­rikai elnöknek? A föld leggazdagabb és leghatalmasabb álilflimáinaik elnöki méltósága minden bizony­ulva! kiemelkedő pozíció, amelyént sok kel- iemeftilensóget is érdemes az elnökségért ver­senyzőnek magára vállalnia- Az elnököskő- désnek azonban meg vannak az árnyoldalai is. Fizetése nem valami fényes: 75.000 dol­lárt kap évenkánit és ehhez még 25.000 dol­lár reprezentációs költség járul. Természe­tesen az üzemi költségek sem ftulmagasak. A takarékos Goolidge például fizetésének két­harmadát meg tudta tákarditani. A ■washingtoni Fehér Ház ura minden bizonnyal olyan hatalmi körrel rendelkezik, amelyért a régi Európa sok monairchája, beleértve II. Vilmost is, megirigyelhette. És mégis az elnök sorsa, ha a poliitiikai hatalomtól eltekintünk, nem valami irigy- lésreméltó. Nincsen rosszakaratúbb zsarnok a közvéleménynél! Az amerikai elnök is en­nek tehetetlen rabszolgája. ♦ Az elnök egy lépést sem tehet detektív kísérete nélküli Ez még tűrhető állapot, mert a detektívet köti a hivatalos titoktartás, bár már a hivatalos titoktartáson is több ízben esett csorba. Sóikkal rosszabb azonban a de- tefctivnól az újságíró. Minden nagyobb hír­szolgálati ügynökség különösen leleményes riportereket alkalmaz, akik a sző szoros ér­it elmében lépésrőd-Jépésre követik az elnö­köt. A riporternek a kötelessége pedig nem a hallgatás, hanem éppen ennek az ellenke­zője. Minden, ami az államfőre vonatkozik, újság, „news“, a legnagyobb része pláne anyag is, amely az újság első oldalára kerül­het. Az elnök egész magánélete, viselkedése, ruházata az újságírók ellenőrző megfigyelése alatt áll, megírják, ha keresztanyjával be­szélget, vagy ha uj nadrágtartót vásárol. Hint közölnek arról, hogy ürüszeletet vacsorázott, vagy hogy a kutyájának férgei vannak. Min­dent akar róla tudni a publikum. Amikor Coolidge fehér spicce néhány napra elkalló­dott, napokon át hasábos cikkeket írtak róla a lapok. Na és azután a látogatásai! Vájjon mit tett volna VII. Eduard és néhány koronás kollégája, ha ilyen szeretetreméltó módon viigzáznak minden lépésére? Az egyetlen elnök, akinek sikerült átt­olt a riporterek Árgus-szeme elől elmene­külni, Woodirow Wilson volt. Minden amerikai polgárnak nemcsak jo­gában áll tudnia, hogy mivel tölti az ország atyja napjának minden pillanatát — a Fehér Házban naponkint kifüggesztik az elnök ösz- szes hivatalos és magánjellegű látogatóinak névjegyzékét —, hanem az is jogában áll, hogy kezet foghasson elnökével, mint például újév alkalmával minden amerikai polgárnak jogában áll a formalitások elkerülésével az elnök elé járulni. A „Shafce hands“ bizony gyakran veszé­lyes is, MacKinley ellen is ilyen alkalommal követték el a merényletet, mindenesetre azonban rendkívüli fárasztó és gyakran fáj­dalmas. Taftnak nébányezennyi kézszoritás után egy .alkalommal annyira megfájdult a karja, hogy heteiken át kötésben kellett vi­selnie. A legtöbb elnök külön kézfogási tech­nikát is gyakorolt be, hogy ezt a műveletet minél inkább megkönnyítse. Coolidge pél­dául balról jobbra vízszintes irányban moz­gatja karját, míg Roosevelf függőleges -irány­ban fogott kezet. * Amerikában szeretik az átlagot. Aki méltóságra, hivatalra akar jutni, annak úgy kell kinéznie, mint a többi átlagembernek, úgy kell gondolkodnia és éreznie is, vagy pedig legalább is utánoznia kell az átlagem­ber élelstandardját. Az elnöknek „a népből való embernek** kell lennie, hogy a polgár érezze is eztí no bet tér, no worse. Mivel az amerikai jó családaity áriáik tart­ja magát, minden olyan embernek, aki a kö­zönség kegyétől füigg, a cipésznek éppen úgy, mint a szenátornak, a fűszeresnek ép­pen úgy, mint a bankigazgatónak, a nővel való morális viszonylatában morálisnak keli lérinie. Ami pedig a nagy többségre érvé­nyes, elsősorban vonatkozik az ország atyjá­ra és az ország első ladyjéré. A közvélemény árgusszemei a hálószobáig furakodnaik. Ezzel aztán meg is mondottuk, mit nem szabad az elnöknek tennie. * De mit kell tennie? Elsősorban termé­szetesen hinnie kell Amerikában, vagyis minden alkalommal hangsúlyoznia kell, hogy az Egyesült Államok erkölcs, életmód, kultú­ra és technika tekintetében a világ vala- 1 mennyi államánál előbbre vau, hogy az isteni gondviselés munkája nyilvánul meg abban, hogy ezt a (kiválasztott nemzetet a® első hely­re vezette. Ha az elnök véletlenül -republiká­nus, aktkor ezt is hozzáfűzi: egynéhány de­mokrata kormány elleniére, amelyekkel az ur az ő választolt népét olykor-olykor megláto­gatta. Ha viszont demokrata az elnök, akkor így zárja az amerikai krédót: a republiká­nusok szomorú gazdálkodása és nepotizmusa ellenére, akiknek kormányzása alatt az or­szágnak olyan hossza időn át kellett szen­vednie. Amerika megkezdi a svájd sajt gyártá­sát. Természetes, hogy a sajtgyárosok kül­döttsége rögtön az elnökhöz járul, az elnök­nek pedig meg kell kóstolnia a sajtot és ki kell jelentenie, hogy az sokkal jobb az im­portált sajtnál. Természetes, hogy a német néven, mint Liederkranz, forgalomba hozott amerikai sajt is jobb a eamembertnél. Sehol a világon nem olyan jó az acél, a gyapjúkig, a tudomány, a nadrágtartó, a könyv és a kau- gummi, mint Amerikában. < * Az elnöknek joviálisnak kell lennie. Minden polgárral az ő nyelvén kell beszél­nie. Mivel pedig a választók nagy tömege az alacsonyabb rendű társadalmi osztályokból kerül ki, ismernie kell a szegényeknek és a legszegényebbeknek is a lelkületét. Valóban nem igen volt még elnök Amerikában, aki ne azzal dicsekedett volna el, hogy bölcsője egy egyszobás kunyhóban ringott, hogy gyer­mekkorában kenyerét mint rikkancs, vagy mint kiflikihordó szerezte meg, vagy pedig mezítlábasán ült az eke előtti traktoron. Ha Coolidge a vidéken tartózkodott, paraszti ru­hába kellett öltözködnie, azután eke mellé ál­lania és igy lefényképeztetnie -magát. Igaz, hogy farmerházból származik, azonban az is bizonyos, hogy tizenkét éves kora óta semmi vonatkozása nincs a mezőgazdasági munkához. Ha a Wild-Westen van, akkor felveszi az öt- gallonos kalapot és felhúzza a cifra oow-boy- nadrágot. Az indián tőrzsfőmökökkel el kell szívnia a barátság és béke pipáját, ha pedig a háborúban résztvettek -szövetsége hívja meg, akkor fejébe nyomja a légionáriusok sipkáját. Bizony a ruházat általában nagyon jelen­tékeny szerepet tölt be a propaganda techni­kájában. A szegényes newyorki keleti negyed jelöltjét vágyainak öltözetében, elegáns ruhá­zatban akarja látni, vesztett ügye van annak a jelöltnek, aki nem szmokingban megy kö­zéje. Ezzel szemben nyugaton a jó viszonyok között élő középpolgárság is megveti az ele­ganciát s egy elnökjelöltre végzetes követ­kezményekkel járt, hogy San-Franciskéban olyan viseletben mutatkozott, amivel uagy si­kert ért el Newyork kikötő negyedében. Coo­lidge egyszer megkísérelte, hogy az állami ügyekben való takarékosságot a magánélet­ben is propagálja. Környezetéről azt a hirt terjesztették, hogy -ruháit kifordittatja és két éven át viseli -és hogy Coolidge asszony az uj szezonra átalakíttatja ruháját és kalapját. Va­lószínű, hogy'- ez a híresztelés meg is felelt a valóságnak. Ekkor azonban a -ruházati ipar rögtön megmozdult és felvonult a Feh-éz Ház ellen. Már másnap megjelent az elnöki nyi­latkozat, hogy a ruházat gyakori változtatása szükséges, mert munkaalkalmat termel és Coolidge elnök minden tavasszal és ősszel uj ruhát csináltat magának, még pedig mérték szerint, ugyanezt teszi az első lady is. így hát szerencsésen megmentették a ka­pd tóliumot. * No és lasf nőt Teást a családi élet! A Inippy end országában a lapok illusztrációi különöse a az olyan jelenetekre buknak, ame­lyek az elnök boldog családi életét mutatják be. Ebben a tekintetben úgy HooveT, mint Smith egyenlő esélyekkel indul a harcba. Mindkettő boldog családapa és egyik sem csi­nál titkot belőle. Ebben a pontban meg van még a meg­egyezés, de már egyebekben -megszűnik a ha­sonlatosság. Alfréd Smith maga is Newvo-rk keleti felének szülötte, ismeri a nép lelkét és úgy játszik annak az érzelmein, mint senki más. Herbert Hoovert legszűkebb baráti -kör­nyezetének kívül senki sem szólítja Herby- nek, Smithet azonban mindenki, a polgármes­tertől kezdve a legfiatalabb klubreportérig „Helloh AT'-lal szólítja meg. Hoover bátortalan,. szemérmes, Smith en­nek éppen az ellenkezője. Életének legkülön­bözőbb helyzeteiben mutatkozik a fényképe­zőgép lencséje előtt, mint szedő, mint lovas, máskor cilin deresen halad az. ökörfogat mel­lett, levételi magát fürdőruhában és a jám­bor polgár az ilyen kép láttára széles mosoly- lyal jegyzi meg: Nini, az Álnak éppen olyan domború hasacskája és olyan vékony védfija van, mint nekem, ez igazán ex én ember arai ★ Hoover nemcska az az ember, akt SéRaoat európai államnak élelmiszerrel való ellátását szervezte meg és a háború idején Amerika gazdasági diktátora volt, hanem egyúttal az amerikai kereskedelemnek legeredményesebb szervezője és a kereskedelmi propaganda ve* zetóje is. Másokon sokat segített, vájjon ma­gán is segíteni fog? A csöndes Íróasztalnak de nem a szónoki emelvénynek embere. Ez­zel szemben Smith nagyszerű szónok, aki «* érzelmek mindenfajta regiszterét meg tudja szólaltatni. A jelölt személyisége igen fontos tényező volt a választási harcban, azonban mégsem a* egyetlen és nem is a legfontosabb. Fontosabb tudniillik a páirtgépezet és « pártkassza. A republikánusok szervezete, amely az állami apparátus felett is rendelke­zett, hasonlíthatatlanul erősebb volt a demok­ratáknál és sokkal nagyobbak voltak anyagi erőforrásaik is. A1 Smith híres barna derby-kalapja, amelyet a legközelebbi hónapokban a demok­raták százezrei szimbólumként fognak visel­ni, harcba szállott. A1 Smith nem lebecsülen­dő ellenfél és kétségtelen, hogy good fightot fog vívni. Két ököl és egy száj, még ha az angya­lok szaván is beszél, elegendő-e a sikerhez? A következő órák feleletet hoznak erre az izgató kérdésre! Vájjon a demokraták gyön­ge szamarácskája megteszi azt a bravúrt új­ból, amit 1912-ben hajtott végre és maga alá gyüri-e a hatalmas -republikánus elefántot? Aligha! Meghalt egy magyar regényalak Budapest, november 6. A magyar köz­életnek sokat emlegetett, rokonszenves alak­ja, Tetétleni Ármin dr., a régi Magyarország egyik legismertebb nevű ügyvédje, vasárnap este Íróasztala mellett, szivszélhüdés követ­keztében, 59 éves korában meghalt. Tetétleni zsenialitásával, sokoldalúságával és egyéni­ségének rendkivüliségével a magyar közélet­nek egyik legregényesebb alakja ix>U. Mini- ismeretlen jogászifju került fel Nagyváradról a főváros ba és egész fiatalon már parlamenti tudósító lett. Csakhamar szinte tüneményes hírnévre tett szert mint a választási petíciói ügyek legfőbb szakértője. Tetétleni neve va­lósággal fogalom volt, a szabadelvű és később a munkapárti korszakban úgyszólván kivétel nélkül ő védte meg a kúrián a kormánypárti képviselők petícióval megtámadott mandátu­mát tüneményes jogászi bravúrral. Híres ese­te volt a herceg Portva-féle hitbizományi pör, amelyet úgy nyert meg, h-ogy a bíróság száz­ezer forint ügyvédi dijat Ítélt meg neki, ö azonban erről a tekintélyes összegről egy­szerűen lemondott, mert a családdal differen­ciái támadtak. Élénken szerepelt a régi poli­tikai társaséletben, a politikusok egykori hí­res Szikszay-beli asztaltársaságnak egyik leg­kedveltebb törzstagja volt, aki szellemességé­vel mindig elszórakoztatta a társaságát. Sok anekdota keringett róla, amelyek között igazán országszerte ismert a pesti zsi­dó hitközséggel való esete. Huszonöt éven át fizette a hitközségi adót, amit kivetettek rá, amikor azonban felemelték adóját, be­szüntette a fizetést. — Fizetni fizetek, — mondotta, — de fölemelni, az még sem járja. — iMért? — kérdezték tőle. — Mert ősrégi római katolikus családból származom. A sok nagysikerű ügyvédi szereplés titán évekkel ezelőtt váratlanul abba hagyta ügy­védi gyakorlatát és a híres ügyvédből híres feltaláló lett. Ügyvédi irodájában kísérleti laboratóriumot rendezett be és egymás után lepte meg a szakköröket zseniális találmá­nyaival. Legismertebb találmánya a Oovex téglasajtóló gép, amely sok mással együtt világszabadalom, mint a T été f leni-féle víz­turbina is. Legutóbb bányakutatással foglal­kozott. ö találta meg Magyarországon a banxi- tol s a bavxittermelés ma már világtröszt Ke­zében van. Mikszáth falióra való magyar regényalak, távozóit vele az élők soréból, . -4

Next

/
Oldalképek
Tartalom