Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-01 / 250. (1877.) szám
1928 november 1, cgg-ffiopfofe. 7 OYtMÁNTbKAVia írja: NEUBAUER PÁL „Kéziratokat nem küldhetek, meri öngyilkos leszek“ A Berliner Tageblatt csomagét kapott a minap, benne könyvek. A könyvek tetején levél: ..Igen tisztelt szerkesztőség! Csatoltan át- származlatom az önök által bírálatra beküldött 5 domb (azaz öt) könyvet. Nagyon sajnálom és szives elnézésüket kérem azért, hogy a bírálatot nem küldhetem már be. Nem volt időm rá elkészíteni, ugyanis öngyilkos leszek. Mire e sorokat olvassák, nem vagyok az élők közt. Teljes tisztelettel.“ A levél írójának sok személyes ismerője, sőt barátja volt a redakcióbán. Ezért azonnal sürgönyöztek annak a kis vidéki városnak a kapitányságára, ahol a külső munkatárs élt. Hátha még visszatartják az öngyilkost attól, hogy egy ugrással tultegye magát minden bírálaton és minden könyvön. Volt rá eset elég, hogy ily módon megmentettek öngyilkos jelölteket és a halálnak elibe vágtak. Két órára rá megjött a rendőrség válaszsürgönye: ,J?öbelötte magát, meghalt'A redakció nem hagyta annyiban a dolgot, meg akarta tudni, hogy a külső munkatárs mért váltotta be ilyen pontosan utolsó ígéretét és leküldöiték az egyik belmunlcalar- sat a kis városba. A belmunlcatdrs a legjobb riporterek egyike, mégsem tudott meg semmi közelebbi körülményt. A berlini sajtó azonnal nagy Jeneket kerített a dolognak. Éhezett . . . nagy tehetségű iró volt, aki a háború után önmagát száműzte a vidéki városba . . . Végre is tenni kell valamit az Írókért és az irodalomért . . . gyűjteni kell . . . Nem, rendesen meg kell adóztatni a polgárságot, irodalmi adót kell fizetni ... És tényleg megindult a híres német szervezkedés, amely már reflexmozdulat Germániában, amióta Nagy Frigyes addig ütötte a poroszokat, amíg mindegyikük közkatona lett azzal a tudattal, hogy ha meghat a hazáért és a császárért, akkor feledheti a káplársdgig. A Berliner Tageblatt megállapította, hogy évente egy millió márkára van szükség. Csakis igy lehet az irodalmat megmenteni * . . Meg fogják menteni az irodalmat, egészen bizonyos, össze fogják hozni évenként a mÜHót, még biztosabb, ők mindent tudnak: Zeppelint és irodalmat, férfikórust és uj tárgyilagosságot. Mindent tudnak, csak azt nem, mi az iró, mi az, hogy teremteni. És ők, az uj tárgyilagosság emberei, a teljesítmények fanatikusai, akik elvesztették a világháborút és mégis megnyerték, mert ma hatalmasabb ipar fölött rendelkeznek, mint a háború előtt (sőt, Te jó Isten: már demokratikus-köztársaság páncélost is építenek), ezt az egyet nem fogják megtudni soha. A Berliner Tageblatt külső munkatársa elvonult a vidékre. Élhetett volna Berlinben, mert ha egy világlap kötelékébe tartozott, volt talaj a lába alatt. Különben sem volt szegény. Megélhetett volna. Csodálatos, hogy ezek az uj (azat amerikai) arcú poroszok ilyenkor nem fordulnak szembe saját magukkal és a nagyhangú pénzgyűjtés és irodalommegmentés helyett nem próbálkoznak meg a nehezebbik feladattal, azzal, hogy rekonstruálják maguknak a külső munkatárs pszichológiáját, azt a motorikus erőt, mely akkor lökte túl a földi szférán, amikor még öt könyvet kellett volna a Berliner Tageblatt vasárnapi irodalmi melléklete számára megbírálni. Pedig hát milyen nagyon kézenfekvő ez a rekonstrukció! Lefogadom (és nem vesztem el a fogadást akkor sem, ha az öngyilkos a túlvilágról megszólal), hogy igy történt: A külső munkatárs, mondjuk, hogy Fritz Müller- nek hívták, a háború befejezése után belekerült a berlini irodalom lövészárkába. Első nap idegsokkoi kapott, fogta magát, otthagyta a frontot, dezertált. Fftbujdosott egy kis vidéki városba. Tudni kell, hogy a német 100.000 lakosú vidéki város Berlin szemében komi- szabb „vidék", mint másutt a földön a 10.000 lakosú mezőváros. Számbavehető vidéki város? Fél millió lakos! Ezen alól Berlin nem adja. És nem bocsát meg annak, aki elbuj- dosik egy faluba. Fritz Miülernek sem bocsátott meg, Fritz Müller azonban rendkívül tehetséges iró volt. Küldte a regénykéziratot 17 berlini kiadónak, nem fogadta el. Küldte a short stories-ket a lapoknak, visszajöttek. Nem közöltek le tőle egy sort sem. Volt egy igen jó barátja a Berliner Tageblatt szerkesztőségében, aki azt tanácsolta neki, hogy írjon könyvbirálatokat, öt márka darabja. Hetente 25, havonta 200 márka. Szép pénz, meg lehet belőle élni. Ha az ember maga ir könyvel, abból úgy sem lehet megélni. Fritz Müller, akinek kifogyott a türelme, a bélyeg és a nyál, amivel a bélyegekei ráragasztotta i a borítékra, megfogadta a barát tanácsát. Irt kritikákat. A szerkesztőség külső munkatársa lett. Egészen jól megélt belőle. Tomyosodtak a könyvek körülötte, a nagy mappák megteltek a beragasztott kritikákkal: pompás jelennek örvendett. Egy nap megint kapott öt darab könyvet. Idegen életek Írói leszürö- dését. Idegen szerelmek tobzódását nyomdaf estékes szervirozásban. Idegen problémákat, álmokat, akarásokat, küzdelmeket ... és ekkor Fritz Mutternek eszébe jutott, hogy az ő életét, az 6 álmát, az ő problémáit, az ő szerelmét senki sem akarja. A kiadók nem pazarolják rá a papirt és a nyomdafestéket, a külső munkatársak nem méltatják bírálatra, az asszonyok nem kiváncsiak rá .. . Fritz Müller ezernyi könyve közt rájött arra, hogy nem él, meghalt. Küldje-e 18-adszor el a regénykéziratot? Kezdje elölről? Érezte, hogy fáradt. A könyvek ezrei gúnyosan mosolyogtak: ezt a falankszot nem fogod áttörni soha! Elfelejtettél élni, ezért nem kiváncsi rád senki. Meghaltál. Fritz Müller belátta, hogy igazuk van. Sorsa hozzá volt nőve a nyomdafestékhez. Kivette a revolvert a ládafiából. De mert Nagy Frigyes közkatonája volt, előbb rendesen átcimezte a csomagot és megírta: „Kéziratot nem küldhetelc, m,ert öngyilkos Brockway teherautók, autóbuszok , legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokal MOTOR IMPORT, Bratislava, Royko-u. 2/a.í leszek.“ Egyszerűen ezt és keresetlenül igy. Többet igazán senki sem kívánhatott tőle. Azok sem, öleik most az ö holttestén át meg fogják menteni a német irodalmat és ki fogják adni hátrahagyott regényét: az életét, amii a sok idegen regény következtében elfelejtett élni. A nagybicesei gyilkos haramiák Á világháborúi, a rossz társaságot és €i munkanélküliséget okolják bünbe- jutásukért a magybieesei banditák Bognár zárt tárgyalást kért és szenzációs leleplezést Ígért, de nem árulta el titkát — Belejezték a bizonyítási eljárást — Péntek éjjelre várható az ítélet Pozsony, október 31. Pozsonyi szerkesiz- toséigünk jeleníti: A nagybicoseá banditák bűn perén ek tárgyalása is kiaiaJki tóttá azt az izzó és idegborzongaító atmoszférát, amely rendszerint kitermelődik a nagy bűn perek tárgyalásán. Mindenki bíró, detektív és kiváncsi közönség egy személyben s mint eső után a gomba, olyan sűrűn nőnek ki a kávé- házak márványasztalai mellett az igazságszolgáltatás bölcsei és reformátorai. Pozsonyt is magával ragadta a nagy per izgalma és láza. Minden tárgyalási napnak uj eseményei és uj hősei vannak, amelyekről és akikről széltében-hosszában folyik a véget .nem érő purparié. A tegnapi tárgyalásnak két hős-e is volt: az egyik Filsinger detektivfelögyelő, a másik Balogh Gyula, a per exvádlottja, aki tegnap visszanyerte szabadságát. Legtöbbet Filsinger detektivfelüo-velő nyomozási bravúrját emlegetik és méltán, mert amit a detektivféliügyellő a rendelkezésére álló, aránylag rövid idő alatt produkálni tudott, azt joggal nevezhetjük a detektivmlrnka magas iskolájának. A deteklivmunka magas iskolája Huszonnégy óra alatt megtalálta a titokzatos Karcsit, a Nirsohy-gyilkosság igazi bün- r ész eset és ezáltal lehetővé tette, hogy még idejében helyreigazítsák az igazságszolgáltatásnak később jóvátehetetlenné válható tévedését s visszaadják a szabadságát egy ártatlanul fogházban sínylődő embernek. Az ügyész és a védő a tárgyalóterem előtti folyosón hálásan, gratulálva szorongatta a detek- tivfelügvelö kezét, de ő szerényen elhárította magáról az ünneplést: Kérem, én csak kötelességemet teljesítettem __ A kötelességteljesitésnek ilyen bravúros és szenzációs eredményt termő módja fölött azonban nem lehet egykönnyen napirendre térni. Amikor Marki újból föílemlitette, hogy a Nirschy-gyilkosságban nem Balogh, hanem egy Karcsi keresztnevü fiatalember volt a segítőtársa, a detetoti-vf el ügyelő nehéz feladattal találta magát szemben. Mindenekelőtt meg akart tudni Markitól mindent, ami a titokzatos fiatalember nyomára vezetheti. Szombaton délután becsukatta magát Markllal egy cellába és két óra múltán már tudta azt, amit Marki erről a fiatalemberről elmondhatott. Neveket jegyzett a noteszébe, olyan emberek neveit, akik azt a bizonyos Karcsit ismerték és felvilágosítást adhatnak róla. A fiatalember pozsonyi lakáscímét MarM nem tudta megmondani, csak arra emlékezett, hogy az Alagut- soron lakott. A detekt.ivMügyelő szombaton délután nekivágott a városnak és huszonnégy órai nyomozás, látás-futás után megállapította, hogy Karcsi az Alagút-sor 47. számú házban lakott, a keresztneve Sébestyn és jelenleg Komáromban dolgozik. Ez volt a munka nehezebb része, a többi már villámgyorsan lepergett. Sebeetynt letartóztatták, Pozsonyba hozták s az ártatlanul megvádolt Balogh Gyulát szabadon bocsátották. Balogh Gyula volt tegnap Pozsony legboldogabb embere* Másfélévet töltött vizsgálató fogságban s ha Marki a tárgyalás első napjaiban rá nem szánja magát őszinte és becsületes vallomás- tételre, könnyen egy igazságszolgáltatási tévedés áldozatául eshetett volna. Balogh édesapja valamikor magyar csendőr volt, most kövezőmunkás. Feleségével! és leányaival remegve és reménykedve váró legauip tör- , vóqysaék fo^yoö&áam ők lettek volna Balogh Gyula alibitanui, de már nem volt rájuk szükség. Az ügyész elejtette a vádat és Balogh az öiramitől és a hirtelen jött boldogságtól bódultán támoílygott ki a teremből. Zokogó édesanyja karjai közé vetette magát és percekig egymást átölelve sírták a viszontlátás örömkönnyeit. Hír szerint Balogh Gyula kártérítési pert fog indítani az állam- kincstár ellen és megpróbálja pénzben megkapni azt, amit szabadságban elvett tőle az igazságszoigáilA tegnap délutáni tárgyalásnak még volt egy pár érdekes mozzanata, melyek pszichológiailag kerekítették ki a vádlottak jellemének még hiányos kontúr rajzát. Marki Mátyás védőjének indítványára több olyan tanút hallgatott ki a bíróság, akik a vádlott előéletéről és jelleméről beszéltek, Vegerbaeur József pozsonyi kádár tizennégy év óta egy házban él Marklékkel, A vádlottat csöndes, jó fiúnak ismerte, akit véleménye szerint a munkanélküliség vitt a bűn útjára. Marki apja alkoholista volt, aki nem igen törődött családjával és anyjának vállaira öt gyermek eltartásának gondja nehezedett. Marki Mátyás hatéves koráig néma volt és csak akkor kezdett el beszélni. A tanú ismételten azt hangoztatja, hogy az ő meggyőződése szerint Marki alapjában véve jó ember volt és csak a mostoha körülmények, a rossz társaság vitték a bűn lejtőjére. Vallomása alatt Marki magába roskadt, fejét tenyerébe hajtja és vállai a visszafojtott belső zokogástól rázkódnak. Mtmhanélkiiliséú — rossz iársasiig... • Paivluska Ferenc kereskedő szintén jőhaj- lamu fiatalembernek ismerte Markit, aki söpredék nép közé került és azok befolyása alatt lazultak meg erkölcsei. A dinamitgyárból ólomlopás miatt bocsátották el. Filsinger Mihály detektivíetügyelőt az államügyész indítványára hallgatták ki. Tizenkét év óta ismeri Markit, mióta visszaemlékszik, mindig a társadalom szemete között látta, rossz leányok és bűnözők társaságában. A beidézett tanuk kihallgatása után az ügyész emelkedett szólásra és a hatóság elleni erőszak miatt Marki ellen emelt vádat közosend elleni kihágássá minősítette le. Az államügyész jelentést tett arról, hogy Bognár Lajos a főtárgyalást megelőző napon a fogházban őrültséget szimulált. Az orvos megvizsgálta és megállapította, hogy teljesen épelméjű. Az elnök előszólitja Bognárt és megkérdezi, mi célja volt a szimulált dühöngési rohammal. „Fejembészáltt a cigarettafüst**^ Bognár: Kérem, én magam sem tudom, mi volt velem. Csak sétán lehet cigarettázni és minden napra csak egy cigarettát „spájzolunk”. Nagyon ki voltam „kódúivá”, hát újságpapírba tekertem dohányt, azt szit- tam el. Ez szállhatott a fejembe. (Derültség.) No meg a nehéz lánc a kezemen volt, úgy vittem a reggeli tejet, elestem, a jobb térdem kibicsaklott, megütöttem a fejem ... Meg a hirtelen slukk ... Nem szimuláltam én, kérem, mert az hosszabb ideig tartott volna. Eszméletlen lehettem egy napig, az tény. A bíróság elnöke a tanúkihallgatások befejezése után utasítást adott az iratok felolvasására, majd fél hét órakor berekeszti a tárgyalást. A csütörtöki ünnep miatt előreláthatólag pénteken ejti sorát a perbeszédeknek és pénteken éjjel, vagy szombaton ítélethozatalra kerül a sor. Bognár: a léiekgyilkos háború áldoznia vagyok Pozsony, október 31. A mai tárgyalás vontatottan indult és haladt, mert a tegnapi események után már senki sem vár szenzációkat. A tárgyalás megkezdése előtt Bognár elbeszélgetett az újságírókkal, akikhez valósággal beszédet intézett. _ Én nem vagyok gyilkos, hanem a lé- lekgyilkos háború áldozata vagyok. Szeretem az embereket, csali a mágnásokat gyűlölöm. Egy újságíró: Hát Gajdosjk is mágnás volt? Bognár: Nem. De ő nem akart hallgatni s ezért el kellett némitani. Ezután Marki felé fordulva mondja: Ma ki fog derülni az igazság. Ország-világ előtt be fogom bizonyítani, hogy nem én vagyok Gajdosik gyilkosa. Nagy dolog van ma készülőben. Az újságírók között egy rajzoló is volt, akitől Bognár elkérte a róla készült karrika- turát. Hosszasain nézegeti, majd a rajzoló felé fordul: Miért rontotta igy el a pofámat? Bognár diszkrét mondanivalója Negyed tizkor Terebessy elnök megnyitja a tárgyalást. Bognár tüstént szólásra .jelentkezik. — Kérem egy diszkrét kihallgatás rnigc- d&yezésát; Elnök: Miért akar zárt tárgyalást? Bognár: Nem akarom az újságírók előtt elmondani, mert azok azonnal világgá kürtölik s ehronthatnák az egész dolgot. Formanek ügyész ellenzi, Borecaky védő kívánja a zárt tárgyalást. A bíróság rövid tanácskozás után elrendeli a zárt tárgyalást s a termet kiüritteti. Mint bizalmiférfiak négy újságíró marad benn, továbbá a börtönőrök, rendőrök, csendőrök és detektívek. Bognárnak láthatólag nem tetszik, hogy a teremben a csendőrök, rendőrök benmaradtak és a zárt tárgyalás folyamán semmit sem árult el, csupán egv jelentéktelen dologban intézett kérdést az elnökhöz, hogy miképpen van jegyzőkönyvbe foglalva. A rablók szociális érzése Ezután újból beengedték a közönséget és felolvasták Pohovej, a nagybiccsei bank időköziben elhunyt szolgájának a vizsgálat folyamén tett vallomását. Pohovej nem tudta megmondani, ki ölte meg Gajdosiket, csak arra emlékezett vissza, hogy három ember behatolt a bank helyiségéibe, revolverrel a kezében. A jelenvoltakat leleperték és pénzt követeltek. Elmondja, mi- 3^>pen telefo»áí4 Ssfesífer igazgató egy autó-
