Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-07 / 254. (1881.) szám
Uráliim Mása (sp.) Prága, november 6. A Bratianuk világéletükben bankárok voltak, s most mégis bankárok és pénzügyek bulitatták meg Vintila Bratianut és talán nem csak őt, hanem az egész Bratianu-dinasztiát, amely úgy komázott sógoraival, szolgáival és kísérői hadával az országban, mintha a Ho- henzollern-király csak előkelő idegen volna s az'államot a Bratianuk jelentenék. Jonel tehetségén és szívósságán semmi sem vett erőt, de Jonel Bratianu meghalt és öccse, a csendes Vintila, képtelen volt a szizüuszi munkát eldégezni. Románia megszűnt a magábazárt regát lenni, ahol a különleges balkáni törvényeknek megfelelően zavartalanul élhetett s kormányozhatott Bratianu — s ahogy az ország egyrészt óriási arányokban megnagyobbodott és komplikálódott, másrészt belekerült az európai rendbe és a Bratianuk nem maradhattak meg többé regáti egyensúlyi helyzetükben. Az ország sorsának kettős irányú változásával két uj politikai irány és két uj politikai csillag jelent meg Románia egén. Az egyik csillag Titulescu volt, aki Románia nyugati orientációját és a nagy európai politikába való bekapcsolódását jelentette, a másik Maniu Gyula, aki a megnövekedett Románia megváltozott mentalitásának volt a szimbóluma és az uj népből jött, ahol még egészségesebb és természetesebb a vérkeringés, mint a bukaresti udvarban. Mielőtt e két faktor és név döntően beleszólhatott az ország sorsába, előbb Bratianu teljes diszkreditálását kellett elérni. Egyszerű dolog: Románia komoly és alig leplezhető gazdasági krízissel küzd. Amit minden' középeurópai kis nép, még a legyőzött is, játszi könnyedséggel megkapott nyugattól, az éltető nagy stabilizációs kölcsönt, Bratianu se- hogysem tudta megkapni. Ha a politikusok machiavellisztikus számításaiban minden rendű és rangú uralomnak skrupulus nélkül hely juthat, a bankárok és a közgazdászok már mérlegelnek és — Románia könnyűnek találtatott. Világbizalmatlanság környékezi a román gazdasági életet. A kiskereskedő nem mer csomagot küldeni Romániába, mert fél, hogy útközben elvesz, a nagykereskedő mindenkinek hitelez, csak Romániának nem: utánvétel arra felé nem létezik, vagonkiildés sem, még a szövetséges államok vasutai és postái is bizalmatlanok, mert félnek a román „rendszeritől s így érthető, hogy a londoni bankárok sem fogadják túlzott rokonszenv- vel a Bukaresttel kötött szerződéseket. A kölcsöntárgyalások elhúzódtak, még Titulescu sem tudott eredményt elérni. De Titulescu fölhasználta az alkalmat, hogy a saját érdekében lehetetlenné tegye Bratianut. Megüzente Angliából, hogy a bankárok Bratianu diktatúrájának nem adnak kölcsönt. Egyrészt az angol liberálisok és szocialisták néznek rossz szemmel a bukaresti kényuraságra, másrészt a konzervatívok is, „Magyarország barátai" — mint az indokoló londoni jelentés említi. Anélkül, hogy túlozni akarnánk, egyszerűen a rendelkezésünkre álló adatokból megállapíthatjuk, hogy Bratianu megbuktatásában a magyar politikának is része volt, amennyiben a konzervatív City, mely jól felfogott gazdasági éredeke miatt is rokonszenwel tekint Magyarországra, aligha vállalta volna a román kölcsön jegyzését, ha Bratianu hivatalban marad. így a román kormányválság némileg a magyar diplomácia nyugateurópai befolyásának emelkedését is jelenti. Természetesen Titulescu örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a nyugateurópai hangulatra hivatkozva elősegítse Bratianu leinondatását. Romániában kell a pénz s Paris, november 6. A francia parlament krízisei átlag sokkal váratlanabbal és rohamosabban jönnek, mint más országok parlamenti krízisei. Ha Németországban kormányválság van, hetekig, sőt hónapokig tart, amíg aiz ügy dűlőre kerül, Franciaországban ellenben néha napok, sőt órák kérdése a kormányok megalakítása vagy kormányok megbuktatása. így volt a franfcbessz idején, amikor a legmeglepőbb és legváratlanabb kombinációk valósultak meg órák alatt Párisban s igy volt ez most is, amikor a sziklásai lárdnak tetsző Poincaré-kormány néhánynapi jelentéktelennek látszó ingás után egy európai viszonylatban alig számottevő belpolitikai kr»zi» nyomán beadta lemondását Doumergue köztársasági elnöknek. A ma reggeli jelentések még optimisztiku- san ítélik meg a francia válságot, s délelőtt tizenegy órakor a United Press azt jelentette, hogy a krízis elsimult, de délben a rendkívüli minisztertanács után megjött a hír, hogy Poincaré lemondott. ÁT összk ormány lemondását a négy radikális miniszternek, Herriotnak, Sarraut- nak, Queillének és Perriernek lemondása előzte meg, ami természetes is a váratlanul félbeszakított angersi radikális kongresszus szenzációs eseményei után. A krízis előzményei A krízist a radikális párt állási csalásának megváltozása okozta. Mint ismeretes, néhány hét előtt a parlament pénzügyi bi-L j zotíságának jobboldali elemei a pénzügyi I törvénybe beillesztették a francia egyházi j vagyon részleges visszaadásáról és a szerze- jtesrendek visszahívásáról széló rendeleteket. í Ez a két rendelet, a pénzügyi törvény 70. és 71. cikkelye, amely jóformán a radikális miniszterek tudtán kívül, szinte rejtélyes módon került bele a költségvetésbe, annyira felbőszítette a radikális párttagokat, hogy vad kampányba kezdtek a jobboldal ellen. A négy radikális miniszter és kivel mindent elkövettek á párt megnyugtatására, de a védjék, különösen a déli departeiment-ok temperamentumosán radikális választóköaönsé- ge, véres kardnak tekintette a jobboldal váratlan előretörését, az évtizedes munkával kivívott laikus törvénykezés halálát látta benne és bejelentette, hogy nem azonosítja magát többé a nemzeti koncentrációs kormánnyal. így tehát Poincaré nagyszerű kabinetje, a „nagy kabinet", amely 1926 nyarának veszedelmes ideje óta uralkodott Franciaországban, megmentette a frankot, szanálta a közgazdaságot, megvalósította a Németországhoz való közeledés politikáját, külső és belső békét teremtett, kénytelen volt lemondani. Poincaré kormánya a nagy francia nemzeti koncentráció kormánya volt, amelyben a szocialisták, a kommunisták és a szélsőségesen jobboldali elemeken kívül rraneiaor- ezóg valamennyi pártja (helyet foglalt. Az ügyes miniszterelnök személyes presztízsével és nagyszerű taktikájával két évig ki tudta egyen!itemi az ellentéteket, amelyek a radikális baloldal és a konzervativizmus felé hajló jobboldal között felmerültek, s Dala- dier hívei sokáig megfértek egy kabinetben Marin reakciós elemeivel. Poincaré ügyessége legendássá vált, s akik kezdetben nem nagy jövőt jósoltak a francia nemzeti koncentrációnak, két év alatt optimistákká váltak s úgy vélték, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt a kormányon. Poincaré most egy kavicson mégis elbukott A 70. és 71. pénzügyi cikkely, valamint a ponsi szoborleleplezésnél lejátszódott véres események óta a hangulat valóban puskaporossá vált s az angersi radikális pártna- pon az ellentétek végleg kirobbantak. Caiilaux előtörése A radikális pártkongresszus első napján — mint tegnapi számunkban jelentettük — Daladier pártelnök közbelépésével sikerült az ellentéteket elsimítani. A második pártnapon azonban Caiilaux baloldali radikális csoportja uj rohamot intézett a pártvezetőség ellen. A rohamnak közvetlen élét sikerült ugyan letompitani, de végső konzekvenciáit nem lehetett többé kikerülni. A siker mindeneseire azt mutatja, hogy Caillauxnak még mindig rendkívül nagy befolyása, vau a radikális pártban. mi egy kormány megtagadása és elsöprése, ha érte pénz jön, sok pénz és éltető pénz! Ámde a rendkívül ügyes román diplomata sakkhuzásai közben megfeledkezett egy olyan tényezőről, amelyről a diplomaták rendsze- | rint megfeledkeznek: a népben forrongó és ki-kitörő elmentáris erőkről, amelyek változásokban és elgyeugült helyzetekben rendszerint érvényre juttatják akaratukat. A román nép akarata pedig nem Titulescu, ha- j nem a másik csillag: Maniu Gyula. Hiába ! hozza magával a diplomata Párisból az illeté- {kés nyugati államférfiak aprobációját, hogy a szövetségesek a. legszívesebben Titulescu miniszterelnökségét és a koncentrációs, vagy legalább a koalíciós román kabinetet látnák, mert, lehet,, hogy a helyzet megoldása ez, Briand és föltétlenül Titulescu szerint, de az erdélyi, a dobrudzsai, a bánáti, a bukovi- nia, a besszarábiai, sőt a regáti parasztság és kispolgárság véleménye más. Ők temperamentumos és ügyes vezérüket, Maniu Gyulát akarják. Nem tudjuk, mit cselekedne Maniu. Gyula, ha hatalomra kerülne. Ebben az államfér- f inban sok van Rádiós tüzéből, Hl inka fanaA pártüléeen Hűim szélsőséges képviselő ha-i tározati javaslatot nyújtott be, amelynek zárószavai a következőképpen hangzottak: — A párt egyhangúan azon az állásponton van, hogy programját a nemzeti egység alapján lehetetlen megvalósítani. Éppen ezért arra kéri minden hívét, hogy a párt programját minden körülmények között, akár « nemzeti egység ellen fordulva ás, igyekezzék diadalra segíteni. Caiilaux indítványára ez a veszedelmes mondat tényleg bekerült a határozatba, ámbár az utolsó pillanatban Maurioe Sarraut közbelépésével élét le tompították. Sarraut és Daladier konferenciája után a mondat igy hangzott: — A radikális párt tagjai véleményének meghallgatása után arra a meggyőződésre jutott, hogy programjának keresztülvitele a; nemzeti egység formájának megtartásával nincs biztosítva. Csak a baloldali pártok uni<> ja tudná a párt programját és a demokrácia reményeit realizálni. A pártvezetőség egyúttal közli, hogy minden kellemetlen meglepetés elkerülése végett a legjobb volna, ha a pártnapot azonnal be- rekesztenék. Ezt a határozati javaslatot a tegnap éjjeli ülésen elfogadták. Kétezer delegált és ötszáz vendég szavazott a javaslat mellett. Viharos minisztertanács A minisztertanács ma délelőtt Doumergue köztársasági elnök vezetése alatt ülést tartott, amelynek kezdetén még meglehetős optimizmus uralkodott az Elyséeben. Legelőször a jóvátételt konferencia összehívására vonatkozó indítványokat beszélték meg, majd rátértek a parlamenti helyzet megítélésére. Az ülés el itt Herriot és Poin- earé magántanácskozást folytattak s a közvélemény úgy vélte, hogy ezen a tanácskozáson sikerül az ellentéteket elsimítani és Daladier angersi offenzivája ellenére a nemzeti koncentráció kabinetijét megtartani. Később azonban, az ülés alatt, az an- gersi események és egyéb súlyos belpolitikai és pénzügyi problémák miatt, igy elsősorban az adók leszállítása és a katonai költségvetés csökkentése miatt ismét heves összeütközésre került sor a jobboldali és a baloldali miniszterek között, amelynek következményeként a négy radikális miniszter lemondott és otthagyta a minisztertanácsot. A kabineti többi tagja délelőtt tizenegy órakor Poincaré vezetésével uj tanácskozást tartott az Elyséeben, amely után a miniszterelnök átment Doumergue köztáfftizmusából, sőt Stambulijskij radikalizmusából is s magatartását nehéz lenne előre meghatározni. Ismeri a népet, tudatában van a román belpolitika nehézségeinek, ismeri a kisebbségeket és semmiesetre sem nézi a dolgokat regáti szemüvegen. Egy bizonyos: Románia nem egységes nemzeti állam, sőt egyike a legnagyobb kisebbségekkel és szellemileg és gazdaságilag legfejlettebb kisebbségekkel terhelt birodalmaknak, — minden attól függ tehát, miképpeu oldja meg az uj román kormány, akárki alakítsa is meg, az eddig bűnösen elhanyagolt romániai kisebbségi kérdést, Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és niszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága n, Panská uiice „.ja, 7C . . 0<-i. .» 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente féié“ neavedévretl4 ****** Politikai napilapja felel* verteatö. hivatal: Prága II. Panská ul 12/111. - Te. havonta 38 Ke. E^e.f.z^TrfAo Kí’ DZUIÜUWLÁSZti lefon^OSH.-Sürgön^im: Hírlap, Praha Mai szórnánk is oldal A politikai ellentétek váratlan kirobbanása Franciaországban Poincaré lemondott Az angersi radikális pártnap határozatainak következménye — A négy radikális miniszter kivonul a kormányból—A ma délelőtti izgalmas minisztertanács — Optimizmus után váratlan krízis — Poincaré után Poincaré!
