Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-07 / 254. (1881.) szám
T>RXGAT-MAGl'fc«iHÍRIiAE> 1928 nwtuMlbw maJSmmmak Msági etoökbö* óe bejelentette u esseekor- mány demisgaóját. Poincaré vagy baloldali kartell? Egyelőre nehéz megmondani, hogy milyen következményekkel jár a francia kor- mánykrizis. Jól informált körök véleménye szerint ismét Poincaré kap megbízatást a kormányalakításra, ámbár igen kétséges, vájjon a miniszterelnök a radikálisok nélkül, azaz nem a nemzeti koncentráció alapján, vállal- ja-e a hivatalt. Valószinütlen, hogy a radikálisokat ki lehetne engesztelni, mert az utóbbi napok alatt a jobboldal és a baloldal ellentétei a parlamenten kiviil annyira kiéleződtek, hogy a képviselők és a miniszterek a közhangulat nyomása következtében képtelenek a béke megkötésére. Ha Poincaré nem vállalja a korniányel- nékséget, uj zavar és veszedelmes inter- regnum támadhat Franciaországban. A jobboldal többségben van ugyan, de nem olyan erős, hogy kormányt alakítson. A baloldalon viszont a szocialisták aligha kockáztatják, hogy elveik {öntartásával bevonuljanak egy radikális vezetés alatt álló kormányba, ahol a polgári elemek, bármily szabadelvűek is, még mindig jelentős többséget alkotnának és diszkredi- tálhatnák a szocialisták elveit. Ezt León Blum pártja nem kockáztathatja anélkül, hogy baloldali szárnya le ne váljon és a kommunistákhoz ne csatlakozzék. A szocialisták többizben >kijelentették, hogy ezentúl csak szocialista politikusok vezetése alatt álló kormányban hajlandók résztvenni. Ilyen körülmények között nehéz dönteni. Valószínűleg ismét a kényszerhelyzet fogja a megoldást elösegiterni s a körülmények hatása alatt az intelligens és nem csökönyös francia parlamentérek meg fogják találni azt a megoldást, amely az ország ügyeinek zavartalan vezetésére legalább ideiglenesen a legalkalmasabbnak látszik. Szomorú választási eredményt jósol a félhivatalos lap a szlovák néppárt részére Kramár egy uj nemzeti koalíció lehetőségének árnyékát vetíti a politika horizontjára Az egységespáll elvetette a házszabálymódositás úgynevezett „sajtécenzura" szakaszát Budapest, november 6. (Budapesti szerkesztősegünk telefonálja.) Az egységes párt tegnapi értekezletén a házszabályreviziót tárgyalta. Az úgynevezett „sajtécenzura" szakaszát elvetették, mig a zaklatási szakaszt módosításokkal fogadták el és pedig olyan formában, hogy amennyiben Indokolt panasz merül fel, hogy valaki a kormány tagjait, vagy a képviselőket akár a ház folyosóján, akár a ház tagjai részére fenntartott helyiségekben zaklatja, vagy teendői közben zavarja, az elnöknek joga van az illetőt a ház épületéből meghatározott időre vagy véglegesen kitiltani. Prága, november 6. A választási kampányt Prágában Kramár vasárnapi választási beszéde vezette be. A beszéd alapjában a polgári koalíció apológiája volt, de ugyanakkor egy uj cseh nemzeti koalíció beharangozásának is tekinthető. A cseh nemzeti nemokrata párt vezére kijelentette, hogy a szocialista pártokkal való koalíciót mint a nagy nemzeti koalíció uj formáját melegen üdvözölné. Egy ilyen konstellációt, — mondotta Kramár — soha sem szabad kizárni és a választási kampánynak ennek jegyében kell lefolynia. „Én nem kívánom, hogy a németek nemzeti fejlődése elé ebben az államban a legcsekélyebb akadály gördittessék, de ez az állam nemzeti állam és a mi államunk kell, hogy maradjon. Nálunk nincs kisebbségi probléma (!), hogy emiatt holmi uj Svájcot kellene csinálnunk, hanem csupán az szükséges, hogy kisebbségünk megelégedett legyen a nemzeti állam keretében". Srobár aranykorról beszél Magyar-Szakolcán vasárnap két emléktáblát lepleztek le. Az egyiket a teljhatalmú szlovák miniszter tiz év előtti bevonulásának jubileumára, a másikat Blaho Pál, a szakolcai származású szlovák politikus emlékére. A leleplezési ünnep szónoka a politikai nyugállományban szereplő Srobár volt. Srobár jubiláns beszédében azt igyekezett bizonyítani, hogy Szlovenszkó a fiz év alatt és ma szabadon fejtheti ki minden erejét. EL kell ismernünk — mondotta, — hogy ezt az időt Szlovenszkó aranykorának nevezhetjük. Hiába uszítanak a csehek ellen, az élet azonban Szlovenszkó intenzív kiépítéséről tanúskodik, úgy hogy a magyar csizma sohasem hághat többé a szlovákság hátára, — állapította meg Vavró Srobár. Szlovenszkó első teljhatalmú minisztere, ugylátszik, saját magát, miniszterkedésének aranykorát ünnepelte Szakéiban. El kell isemr- nünk, hogy ez az idő valóban aranykora volt Srobárnak, de csak Srobárnak. Szlovenszkó kihűlt kohói, kihalt gyárkémónyei s a kivándorlók tízezrei másról beszélnek. A Hlinka-párt nagy nehézségei A félhivatalos Ceskoslovenská Republika líellemetlen apróságokat közöl a szlovák néppárt belső meghasonlásáról. A félhivatalos titkos kárörömmel állapítja meg, hogy a párt vasárnapig nem tudott megegyezni a jelöltlis-' tájára nézve, mert a pártban még mindig harc tombol a jelölés körül. Főleg a vezető helyekért. Ez megismétlődése azoknak a jelenségeknek — írja a lap, — melyek a Hlinka- " pártban minden választás előtt jelentkeznek annak bizonyságául, hogy a pártban két irányzat küzd a hegemóniáért. Értesülésünk szerint — állapítja meg a félhivatalos — a harc igen heves, ami már Juriga és Tornánek sajtójának nyilazásából is kitűnt, melyet a hivatalos pártorgánum ellen intézett. Az a körülmény, hogy Hlinka a Slovákban hosszasan ír pártjának és a lidákoknak egyes vitás kérdéseiről, arról tanúskodik, hogy N a szlovák néppártot az aggasztja legjobban, hogy a csehszlovák lidákok az idén minden járásban jelölnek és eredményeket fognak elérni a választásban. Valószínű, hogy a tisztán szlovákoktól lakott vidékeken a lidákok jelentős sikert érnek el. Becslések szerint a lidákok 60—70 ezer szavazatot fognak kapni, ami aránylag igen sok. A vegyes járásokban, főleg keleten & keresztényszocialisták agitációja okoz aggodalmat Hlinkáóknak. Hlinka képviselő ugyan többizben kijelentette, hogy a szlovák néppárt nem pályázik magyar szavazatokra, mert azok csak terhére vannak a párt politikájának, de ez esetben a keleti vidék kevéssé öntudatos népéről ran szó, melynek megnyeréséért heves harc fog lezajlani. A félhivatalos lap eme közlése egész helyesen látja azt a két malomkövet, melyek közé a szlovák néppárt került. Hogy azonban a Hlinka-párt minden magyarfaló szólamai dacára mégis szeretne magyar szavazatokat halászni, kitűnik abból, hogy a mai hírek szerint jelöltlistáján a harmadik helyre a kassai reálgimnázium egyik magyarnak feltüntethető tanárát vette föl. Azonban a keleti vidék „kevéssé öntudatos népe" — mint ahogy a félhivatalos titulálja a kassavidéki választókat, — lesz már annyira öntudatos, hogy a magyarság pártjainak listáit nem téveszti ősz- * sze a magyarfaló pártok listáival. Szlovenszkó! Jelöltlisták A Lidové Noviny értesülése szerint az agrárpárt szlovenszkói jelölőlistájának összeállítása is nagy nehézségekkel ment. A lista vezetője Okánik Lajos pozsonyi polgármester, a második Szopko volt képviselő s a harmadik Teplánszky tanító, maradékbirtokos. A félhivatalos Ceskoslovenská RepubliJön I Jön I a világ legnagyobb attrakciója ! ka Okánik jelöltségével kapcsolatosan megjegyzi, hogy Okánik nem fogja elhagyni Pozsony polgármesteri székét, hanem lemond az agrárius listán sárra következő jelölt javára. A szlovák néppárt első jelöltjei Bacsók István apát, Dusek Viktor dr. pozsonyi közjegyző, a szlovenszkói országos elnöki szék volt jelöltje és Rovnyanek vasúti főellenŐT. A listán szerepel Stelier-Steiiar Ferdmánd Nándor kassai .reálgimnáziumi tanár is. A kommunisták jelöltlistája élén Vercsik Gyula titkár, Vidra Lajos kassai titkár és Fá- bik Antal trencséni munkás szerepel. A cseh-morvaorszígi németek A történelmi országok német pártjai több csoportban indulnak a választásokba. Jellemző, hogy a három kormánypárt választási felhívásában a nemzeti önkormányzatot hangsúlyozza. A német gazdasági munkaközösség Rosche vezetésével vonul föl a választási küzdelemre. Rosehe csoportja csak a német demokratákkal társul, mert a munkaközösségből várakozás ellenére kimaradtak a német iparospártiak, akik a Bund dér Landwirtével tartanak. A német nemzeti szocialisták s Ma- yer és Hanreich Landbundja „nemzeti, szövetség" óimén vesz részt a választásban. A Su- deten Deutschen Tageszeitung Csehországban a mandátumok megoszlását a következőképpen képzeli el: cseh pártok 73, német agráriusok és iparospártiak 8, német szociáldemokraták 3, vagyis együttvéve 36 német mandátum. A lap Morvaországban a cseh pártoknak 40, a kommunistáknak 4 és a németeknek 16 mandátumot jósol. i Stribrn# feladta a harcot Á cseh nemzeti munkapárt, mint ismeretes, gyenge választási kilátásaira való tekintettel lemondott arról, hogy az országos választáson önálló listával vegyen részt. Ezt a példát követte most Slribrny szláv nemzeti szocialista pártja is, mely a községi választások eredménye alapján nem remélhette, hogy eléri a minimális választási kvótát. A párt felhívásban közölte választóival, hogy csak a nemzetgyűlési választásokra tartogatja erejét. SÖ£ATÖHT A Prágai Magyar Hirlap eredeti regénye Irta: JARNO JÓZSEF (3) A mosolyában ott titkolódzóit a paraszti fogházőrmeeternek ezóló megvetés, de ez a megvetés már visszahúzódott a száj szögletekbe, hogy helyet adijon az udvariasan készséges mosolynak: — Igenis, őrmester ur ... Nagyon félénken, nagyon be nem vallot- tan, de tökéletes bizonyossággal jelent meg a vasaj tó-mögötti világ jellegzetessége: az Őrmesterben már felismerte a felsőséget s már csak kívülről hozott urbüszkesége akadályozta abban, hogy ezt a felsóséget el is ismerje. Az őrmester most a könyveket vette szemügyre: nehány percig tudákosan lapozgatott bennük, majd hóna alá osapta őket: — Ezeket előbb cenzúrázni kell! Néhány nap múlva visszakapja őket, — ha az ügyész ur megengedi. # Az őrmester kiment. A nyitott, zárka- ajtóban fiatal kékruhás állott,: a foglár. A felnyitott koffer mellett még várt a rosszképü legényke, aki hozta. Szentesei azt hitte, hogy a fíu borravalóra vár s zavartan kezdett mentegetőzni: — Nincs nálam pénz: elvették ... Menjen el az édesanyámhoz: Rajza-utca 104. II. emelet. Ő majd kifizeti. A legény szája széles nevetésre ugrott:' — Hogyne, elmegyek, már mér’ ne mennék... De csak négy év múlva: akkor szabadulok ... _ Maga is fogoly? — robbant ki az öröm Szenteseiből, majdnem megölelte a legényt, de aztán szörnyen elszégyelte magát: észrevette, hogy annak örül, hogy vóarre a sok rendőr, hivatalnok, detektív és fogházőr után {emberrel, vele egyivásu, egysorsu emberrel beszélhet. Be kellett vallania magának; magához való társnak, embernek, majdnem testvérnek érezte a legényt, aki olyan őszinte nyíltsággal közölte vele, hogy még négy letölteni való esztendeje van ebben a szürke épületben... Szén tessit éhben a pillanatban nem érdekelte, hogy mit csinált odakint ez az ember, — lopott vagy rabolt, — elég volt, hogy tudta: ez az ember fogoly.... Olyan, mint ő.., — Persze, hogy fogoly vagyok, — kezdett beszélni a legény. — Én vagyok az Andris... A liázimelós ... Micsoda? — ütötte fel csodálkozva a fejét S zen tess i. — Én fogok takarítani az urra, — magyarázkodott a legény, mikor észrevette, hogy Szentessi nem érti a jassznyelvet. — Reggel hozok vizet és felmosom a cellát. Én fogoim hozni a csomagokat is ... Cigarettát is hozok, — tette hozzá halkan, vigyázva, hogy a fog- bázőr meg ne hallja az utolsó szavakat. Szeutessi elmosolyodott: — Tehát szolgáin? is lesz, — jutott eszébe, — odakint nem vittem ennyire... A mosoly egyszeribe ráncokba szaladt, elkohiorodott: eszébe jutott, hogy ö most semmit se keres, dologtalan here csak, aki az édesanyja nyakán él. / — Mennyit kell fizetnem ezért? — kérdezte félénken. — Semmit- Én azért vagyok itt, hogy az urak után takarítsak. Ha majd néha egy kis ebédet tetszik adni.... — szerénykedett a legény. — No, vége lesz már! — mordult meg a zárka ajtóban az őr s megcsörtette kezében a kulcscsomót. • Már megyek, - indult meg a legény, de még visszafordult Szentessiíhez: holnap jövök takarítani. A vasajtó becsapódott: Szentessi megint egyedül maradt. Fáradt-lassú lépésekkel ment az ágyhoz s leült. Gondolkozni próbált, nem volt ura a gondolatoknak, melyek mint gyorsan váltakozó képek száguldoztak az agyában. A rendőrt látta, aki letartóztatta, majd egy régi kép jutott eszébe: a felvirágozott század, melynek élén kivont karddal, csákő- san lovagol, megint a hivatalnok előtt állt, aki lassú, tempós mozdulatokkal törülgette a szemüvegét, aztán az őrmester pattogó hangját hallotta s megjelent előtte a hegyesre pödört fekete bajusz... A képek egyre nehezebbek, egyre őlimo- sabbak lettek: Szentessi, aki az ágy szélén ült, önkénytelenül végígnyult a kemény vaságyon s a következő percben már el is aludt. A folyosóról monoton kopogás hallatszott: a zárkák előtt körbejárt az őr, aki a vasajtók rendijére vigyáz. Kulcscsörgés ébresztette fel. Egy hang keménye u döogötí: — Zárás! . Villamos zseblámpa fénye világított be a zárkába. Szentessi rémült-meglepetten ugrott, fel az ágyról s pillanatokba tartott, mag az ajtóban álló sötétes alakban felismerte az őrmestert. önkénytelenül vigyázz-állásba vágta magát, mintha feljebbvalója előtt állana.- Minden rendben van? ^ — Minden, — felelt katonásan Szentessi, akinek fogalma sem volt. kegy minek kell itt rendben lenni s mi lehetne, ami nincs rendben. — Jó éjszakát! ~ A vasajtó megint, becsapódott és Szentessi egyedül maradt a. sötétségben. j Fel s alá kezdett járkálni a zárkában,,' í melyet kellemetlenül titokzatosra színezett az esti sötétség. Ideges volt és nem merte bevallani magának: félt. Itt a sötétben minden megváltozott, titokzatos lett. Meg akarta nyugtatni magát és a harctéren eltöltött hónapokra gondolt. — Igen: rettenetes volt, — de nem ilyen... Ott emberek voltak körülöttem- beszélni lehetett, rá lehetett gyújtani egy cigarettára.., uyermekkora legelső borzalma jutott eszébe, mely akkor köszöntött rá, mikor egyszer egyedül kószált, s erdőben lepte meg az esti szürkület. Akkor érezte magát ilyen kéteégbeejtőn, félelmesen magányosnak ... — Meg kellene gyújtani a villanyt, — jutott eszébe, — de villany nincs... Embert szeretett volna látni, emberi hangot szeretett volna hallani, — végtelen csend volt körülötte. A folyósó végéről az őrtjárő fogházőr bakkanosainak kopogása hallatszott, de ezt nem érezte emberi, embertől származó haiig- nák, — ez olyan volt, mint valami gép egyhangú zakatolása. Megint felkisértett benne a gondolat: a foglyok emberek, x*z őrök gépek... Eszébe jutott: már le lehetne feküdni. A sötétben látta az ágy bizonytalan körvonalait, — de folytatta a sétát: négy lépés oda, négy lépés vissza. El akart fáradni, hogy aludni tudjon. ... Négy lépés ... négy lépés .,. Kínzó gondolatok tolakodtak az agyába: mit '.szólhattak az esethez a barátai — odakint? ....... Az édesanyja? Biztosan sít szegén y ... Aztán önmagát' látta, amint a vádlottak padján ül, — szuronyos fogházőrök között... ... Négy lépés ... négy lépés ... " (Folytatjuk.^ 2
