Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-07 / 254. (1881.) szám

T>RXGAT-MAGl'fc«iHÍRIiAE> 1928 nwtuMlbw maJSmmmak Msági etoökbö* óe bejelentette u esseekor- mány demisgaóját. Poincaré vagy baloldali kartell? Egyelőre nehéz megmondani, hogy mi­lyen következményekkel jár a francia kor- mánykrizis. Jól informált körök véleménye szerint ismét Poincaré kap megbízatást a kor­mányalakításra, ámbár igen kétséges, vájjon a miniszterelnök a radikálisok nélkül, azaz nem a nemzeti koncentráció alapján, vállal- ja-e a hivatalt. Valószinütlen, hogy a radiká­lisokat ki lehetne engesztelni, mert az utóbbi napok alatt a jobboldal és a baloldal ellenté­tei a parlamenten kiviil annyira kiéleződtek, hogy a képviselők és a miniszterek a közhan­gulat nyomása következtében képtelenek a béke megkötésére. Ha Poincaré nem vállalja a korniányel- nékséget, uj zavar és veszedelmes inter- regnum támadhat Franciaországban. A jobboldal többségben van ugyan, de nem olyan erős, hogy kormányt alakítson. A baloldalon viszont a szocialisták aligha kockáztatják, hogy elveik {öntartásával bevonuljanak egy radikális vezetés alatt álló kormányba, ahol a polgári elemek, bármily szabadelvűek is, még mindig je­lentős többséget alkotnának és diszkredi- tálhatnák a szocialisták elveit. Ezt León Blum pártja nem kockáztathat­ja anélkül, hogy baloldali szárnya le ne vál­jon és a kommunistákhoz ne csatlakozzék. A szocialisták többizben >kijelentették, hogy ezentúl csak szocialista politikusok vezetése alatt álló kormányban hajlandók résztvenni. Ilyen körülmények között nehéz dönteni. Valószínűleg ismét a kényszerhelyzet fogja a megoldást elösegiterni s a körülmények hatá­sa alatt az intelligens és nem csökönyös fran­cia parlamentérek meg fogják találni azt a megoldást, amely az ország ügyeinek zavarta­lan vezetésére legalább ideiglenesen a legal­kalmasabbnak látszik. Szomorú választási eredményt jósol a félhivatalos lap a szlovák néppárt részére Kramár egy uj nemzeti koalíció lehetőségének árnyékát vetíti a politika horizontjára Az egységespáll elvetette a házszabálymódositás úgynevezett „sajtécenzura" szakaszát Budapest, november 6. (Budapesti szer­kesztősegünk telefonálja.) Az egységes párt tegnapi értekezletén a házszabályreviziót tár­gyalta. Az úgynevezett „sajtécenzura" sza­kaszát elvetették, mig a zaklatási szakaszt mó­dosításokkal fogadták el és pedig olyan for­mában, hogy amennyiben Indokolt panasz merül fel, hogy valaki a kormány tagjait, vagy a képviselőket akár a ház folyosóján, akár a ház tagjai részére fenntartott helyisé­gekben zaklatja, vagy teendői közben zavar­ja, az elnöknek joga van az illetőt a ház épüle­téből meghatározott időre vagy véglegesen kitiltani. Prága, november 6. A választási kam­pányt Prágában Kramár vasárnapi választási beszéde vezette be. A beszéd alapjában a pol­gári koalíció apológiája volt, de ugyanakkor egy uj cseh nemzeti koalíció beharango­zásának is tekinthető. A cseh nemzeti nemokrata párt vezére kijelentette, hogy a szocialista pártokkal való koalíciót mint a nagy nemzeti koalíció uj formáját me­legen üdvözölné. Egy ilyen konstellációt, — mondotta Kramár — soha sem szabad kizárni és a választási kampánynak en­nek jegyében kell lefolynia. „Én nem kívánom, hogy a németek nemzeti fejlődése elé ebben az államban a legcsekélyebb akadály gördittessék, de ez az állam nemzeti állam és a mi államunk kell, hogy maradjon. Nálunk nincs kisebbségi probléma (!), hogy emiatt holmi uj Svájcot kellene csinálnunk, hanem csupán az szük­séges, hogy kisebbségünk megelégedett le­gyen a nemzeti állam keretében". Srobár aranykorról beszél Magyar-Szakolcán vasárnap két emlék­táblát lepleztek le. Az egyiket a teljhatalmú szlovák miniszter tiz év előtti bevonulásának jubileumára, a másikat Blaho Pál, a szakolcai származású szlovák politikus emlékére. A le­leplezési ünnep szónoka a politikai nyugállo­mányban szereplő Srobár volt. Srobár jubilá­ns beszédében azt igyekezett bizonyítani, hogy Szlovenszkó a fiz év alatt és ma szaba­don fejtheti ki minden erejét. EL kell ismer­nünk — mondotta, — hogy ezt az időt Szlovenszkó aranykorának ne­vezhetjük. Hiába uszítanak a csehek ellen, az élet azonban Szlovenszkó intenzív kiépítéséről ta­núskodik, úgy hogy a magyar csizma sohasem hághat többé a szlovákság hátára, — állapí­totta meg Vavró Srobár. Szlovenszkó első teljhatalmú minisztere, ugylátszik, saját magát, miniszterkedésének aranykorát ünnepelte Szakéiban. El kell isemr- nünk, hogy ez az idő valóban aranykora volt Srobárnak, de csak Srobárnak. Szlovenszkó kihűlt kohói, kihalt gyárkémónyei s a kiván­dorlók tízezrei másról beszélnek. A Hlinka-párt nagy nehézségei A félhivatalos Ceskoslovenská Republika líellemetlen apróságokat közöl a szlovák nép­párt belső meghasonlásáról. A félhivatalos titkos kárörömmel állapítja meg, hogy a párt vasárnapig nem tudott megegyezni a jelöltlis-' tájára nézve, mert a pártban még mindig harc tombol a jelölés körül. Főleg a vezető helye­kért. Ez megismétlődése azoknak a jelensé­geknek — írja a lap, — melyek a Hlinka- " pártban minden választás előtt jelentkeznek annak bizonyságául, hogy a pártban két irányzat küzd a hegemóniáért. Értesülésünk szerint — állapítja meg a félhivatalos — a harc igen heves, ami már Juriga és Tornánek sajtójának nyilazásából is kitűnt, melyet a hivatalos pártorgánum ellen intézett. Az a kö­rülmény, hogy Hlinka a Slovákban hosszasan ír pártjának és a lidákoknak egyes vitás kér­déseiről, arról tanúskodik, hogy N a szlovák néppártot az aggasztja legjob­ban, hogy a csehszlovák lidákok az idén minden járásban jelölnek és eredményeket fognak elérni a választás­ban. Valószínű, hogy a tisztán szlovákoktól lakott vidékeken a lidákok jelentős sikert ér­nek el. Becslések szerint a lidákok 60—70 ezer szavazatot fognak kapni, ami aránylag igen sok. A vegyes járásokban, főleg keleten & keresztényszocialisták agitációja okoz ag­godalmat Hlinkáóknak. Hlinka képviselő ugyan többizben kijelentette, hogy a szlo­vák néppárt nem pályázik magyar szava­zatokra, mert azok csak terhére vannak a párt politikájának, de ez esetben a ke­leti vidék kevéssé öntudatos népéről ran szó, melynek megnyeréséért heves harc fog lezajlani. A félhivatalos lap eme közlése egész he­lyesen látja azt a két malomkövet, melyek közé a szlovák néppárt került. Hogy azonban a Hlinka-párt minden magyarfaló szólamai dacára mégis szeretne magyar szavazatokat halászni, kitűnik abból, hogy a mai hírek sze­rint jelöltlistáján a harmadik helyre a kassai reálgimnázium egyik magyarnak feltüntethe­tő tanárát vette föl. Azonban a keleti vidék „kevéssé öntudatos népe" — mint ahogy a félhivatalos titulálja a kassavidéki választó­kat, — lesz már annyira öntudatos, hogy a magyarság pártjainak listáit nem téveszti ősz- * sze a magyarfaló pártok listáival. Szlovenszkó! Jelöltlisták A Lidové Noviny értesülése szerint az ag­rárpárt szlovenszkói jelölőlistájának összeállí­tása is nagy nehézségekkel ment. A lista ve­zetője Okánik Lajos pozsonyi polgármester, a második Szopko volt képviselő s a harmadik Teplánszky tanító, maradékbirtokos. A félhivatalos Ceskoslovenská Republi­Jön I Jön I a világ legnagyobb attrakciója ! ka Okánik jelöltségével kapcsolatosan meg­jegyzi, hogy Okánik nem fogja elhagyni Po­zsony polgármesteri székét, hanem lemond az agrárius listán sárra következő jelölt javára. A szlovák néppárt első jelöltjei Bacsók István apát, Dusek Viktor dr. pozsonyi köz­jegyző, a szlovenszkói országos elnöki szék volt jelöltje és Rovnyanek vasúti főellenŐT. A listán szerepel Stelier-Steiiar Ferdmánd Nán­dor kassai .reálgimnáziumi tanár is. A kommunisták jelöltlistája élén Vercsik Gyula titkár, Vidra Lajos kassai titkár és Fá- bik Antal trencséni munkás szerepel. A cseh-morvaorszígi németek A történelmi országok német pártjai több csoportban indulnak a választásokba. Jellem­ző, hogy a három kormánypárt választási fel­hívásában a nemzeti önkormányzatot hang­súlyozza. A német gazdasági munkaközösség Rosche vezetésével vonul föl a választási küz­delemre. Rosehe csoportja csak a német de­mokratákkal társul, mert a munkaközösség­ből várakozás ellenére kimaradtak a német iparospártiak, akik a Bund dér Landwirtével tartanak. A német nemzeti szocialisták s Ma- yer és Hanreich Landbundja „nemzeti, szövet­ség" óimén vesz részt a választásban. A Su- deten Deutschen Tageszeitung Csehországban a mandátumok megoszlását a következőkép­pen képzeli el: cseh pártok 73, német agrá­riusok és iparospártiak 8, német szociálde­mokraták 3, vagyis együttvéve 36 német man­dátum. A lap Morvaországban a cseh pártok­nak 40, a kommunistáknak 4 és a németek­nek 16 mandátumot jósol. i Stribrn# feladta a harcot Á cseh nemzeti munkapárt, mint isme­retes, gyenge választási kilátásaira való tekin­tettel lemondott arról, hogy az országos vá­lasztáson önálló listával vegyen részt. Ezt a példát követte most Slribrny szláv nemzeti szocialista pártja is, mely a községi választá­sok eredménye alapján nem remélhette, hogy eléri a minimális választási kvótát. A párt felhívásban közölte választóival, hogy csak a nemzetgyűlési választásokra tartogatja erejét. SÖ£ATÖHT A Prágai Magyar Hirlap eredeti regénye Irta: JARNO JÓZSEF (3) A mosolyában ott titkolódzóit a paraszti fogházőrmeeternek ezóló megvetés, de ez a megvetés már visszahúzódott a száj szögletek­be, hogy helyet adijon az udvariasan készséges mosolynak: — Igenis, őrmester ur ... Nagyon félénken, nagyon be nem vallot- tan, de tökéletes bizonyossággal jelent meg a vasaj tó-mögötti világ jellegzetessége: az Őr­mesterben már felismerte a felsőséget s már csak kívülről hozott urbüszkesége akadályoz­ta abban, hogy ezt a felsóséget el is ismerje. Az őrmester most a könyveket vette szemügyre: nehány percig tudákosan lapoz­gatott bennük, majd hóna alá osapta őket: — Ezeket előbb cenzúrázni kell! Néhány nap múlva visszakapja őket, — ha az ügyész ur megengedi. # Az őrmester kiment. A nyitott, zárka- ajtóban fiatal kékruhás állott,: a foglár. A felnyitott koffer mellett még várt a rosszképü legényke, aki hozta. Szentesei azt hitte, hogy a fíu borravalóra vár s zavartan kezdett mentegetőzni: — Nincs nálam pénz: elvették ... Menjen el az édesanyámhoz: Rajza-utca 104. II. eme­let. Ő majd kifizeti. A legény szája széles nevetésre ugrott:' — Hogyne, elmegyek, már mér’ ne men­nék... De csak négy év múlva: akkor sza­badulok ... _ Maga is fogoly? — robbant ki az öröm Szenteseiből, majdnem megölelte a legényt, de aztán szörnyen elszégyelte magát: ész­revette, hogy annak örül, hogy vóarre a sok rendőr, hivatalnok, detektív és fogházőr után {emberrel, vele egyivásu, egysorsu emberrel beszélhet. Be kellett vallania magának; ma­gához való társnak, embernek, majdnem test­vérnek érezte a legényt, aki olyan őszinte nyíltsággal közölte vele, hogy még négy le­tölteni való esztendeje van ebben a szürke épületben... Szén tessit éhben a pillanatban nem érdekelte, hogy mit csinált odakint ez az ember, — lopott vagy rabolt, — elég volt, hogy tudta: ez az ember fogoly.... Olyan, mint ő.., — Persze, hogy fogoly vagyok, — kezdett beszélni a legény. — Én vagyok az Andris... A liázimelós ... Micsoda? — ütötte fel csodálkozva a fejét S zen tess i. — Én fogok takarítani az urra, — ma­gyarázkodott a legény, mikor észrevette, hogy Szentessi nem érti a jassznyelvet. — Reggel hozok vizet és felmosom a cellát. Én fogoim hozni a csomagokat is ... Cigarettát is hozok, — tette hozzá halkan, vigyázva, hogy a fog- bázőr meg ne hallja az utolsó szavakat. Szeutessi elmosolyodott: — Tehát szolgáin? is lesz, — jutott eszé­be, — odakint nem vittem ennyire... A mosoly egyszeribe ráncokba szaladt, elkohiorodott: eszébe jutott, hogy ö most sem­mit se keres, dologtalan here csak, aki az édesanyja nyakán él. / — Mennyit kell fizetnem ezért? — kér­dezte félénken. — Semmit- Én azért vagyok itt, hogy az urak után takarítsak. Ha majd néha egy kis ebédet tetszik adni.... — szerénykedett a legény. — No, vége lesz már! — mordult meg a zárka ajtóban az őr s megcsörtette kezében a kulcscsomót. • Már megyek, - indult meg a legény, de még visszafordult Szentessiíhez: holnap jövök takarítani. A vasajtó becsapódott: Szentessi megint egyedül maradt. Fáradt-lassú lépésekkel ment az ágyhoz s leült. Gondolkozni próbált, nem volt ura a gondolatoknak, melyek mint gyorsan válta­kozó képek száguldoztak az agyában. A rendőrt látta, aki letartóztatta, majd egy régi kép jutott eszébe: a felvirágozott század, melynek élén kivont karddal, csákő- san lovagol, megint a hivatalnok előtt állt, aki lassú, tempós mozdulatokkal törülgette a szemüvegét, aztán az őrmester pattogó hangját hallotta s megjelent előtte a hegyes­re pödört fekete bajusz... A képek egyre nehezebbek, egyre őlimo- sabbak lettek: Szentessi, aki az ágy szélén ült, önkénytelenül végígnyult a kemény vas­ágyon s a következő percben már el is aludt. A folyosóról monoton kopogás hallat­szott: a zárkák előtt körbejárt az őr, aki a vasajtók rendijére vigyáz. Kulcscsörgés ébresztette fel. Egy hang keménye u döogötí: — Zárás! . Villamos zseblámpa fénye világított be a zárkába. Szentessi rémült-meglepetten ugrott, fel az ágyról s pillanatokba tartott, mag az ajtó­ban álló sötétes alakban felismerte az őr­mestert. önkénytelenül vigyázz-állásba vágta magát, mintha feljebbvalója előtt állana.- Minden rendben van? ^ — Minden, — felelt katonásan Szentessi, akinek fogalma sem volt. kegy minek kell itt rendben lenni s mi lehetne, ami nincs rendben. — Jó éjszakát! ~ A vasajtó megint, be­csapódott és Szentessi egyedül maradt a. sötétségben. j Fel s alá kezdett járkálni a zárkában,,' í melyet kellemetlenül titokzatosra színezett az esti sötétség. Ideges volt és nem merte bevallani ma­gának: félt. Itt a sötétben minden megválto­zott, titokzatos lett. Meg akarta nyugtatni magát és a harc­téren eltöltött hónapokra gondolt. — Igen: rettenetes volt, — de nem ilyen... Ott emberek voltak körülöttem- be­szélni lehetett, rá lehetett gyújtani egy cigarettára.., uyermekkora legelső borzalma jutott eszébe, mely akkor köszöntött rá, mikor egy­szer egyedül kószált, s erdőben lepte meg az esti szürkület. Akkor érezte magát ilyen kéteégbeejtőn, félelmesen magányosnak ... — Meg kellene gyújtani a villanyt, — jutott eszébe, — de villany nincs... Embert szeretett volna látni, emberi hangot szeretett volna hallani, — végtelen csend volt körülötte. A folyósó végéről az őrtjárő fogházőr bakkanosainak kopogása hallatszott, de ezt nem érezte emberi, embertől származó haiig- nák, — ez olyan volt, mint valami gép egy­hangú zakatolása. Megint felkisértett benne a gondolat: a foglyok emberek, x*z őrök gépek... Eszébe jutott: már le lehetne feküdni. A sötétben látta az ágy bizonytalan körvona­lait, — de folytatta a sétát: négy lépés oda, négy lépés vissza. El akart fáradni, hogy aludni tudjon. ... Négy lépés ... négy lépés .,. Kínzó gondolatok tolakodtak az agyába: mit '.szólhattak az esethez a barátai — oda­kint? ....... Az édesanyja? Biztosan sít sze­gén y ... Aztán önmagát' látta, amint a vádlottak padján ül, — szuronyos fogházőrök között... ... Négy lépés ... négy lépés ... " (Folytatjuk.^ 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom