Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-01 / 250. (1877.) szám

1928 noremlveT 1, esttUMBfc.

„Vajdaságilrás“

írta: Gyóry Dezső

Jugoszláviáiba*! fete annyi aaagyar él, mint nálunk. Hogy Erdély a maga nagyobb

magyar masszájával és történelmi tradícióival most is legelsőnek ismerte fel a magyar kuliura és a magyar művészet neímzetvédő szerepét, azon nem csodálkozunk, egyszerűen boldogan tudomásul vettük, hogy ott kitünően megél néhány szépirodalmi lap, hogy a Szép- mives Céh jó könyveket ad ki, hogy magyar főura-k kastélyában és támogatásával megteremtődött az Erdélyi. Helikon és hogy hasonló címmel ez ősszel egy nívós, nagy és komoly erdélyi folyóirat indult, irodalmi folyóirat.

Csodálkoznunk csak azon lehet, hogy mikor nálunk ilyesmit máig sem sikerült nyól- beiitni, akkor a Vajdaságban már ötödik pompás számával él és indul látható virágzásnak a „Vajdasági írás44, a jugoszláviai magyar írók klikk, politika és osztály nélküli irodalmi folyóirata.

És mikor örömmel forgatjuk lapjait, nem

tudjuk megállni, hogy le ne nyeljük aat a keserűségei, ami torkunkba gyűl, ha arra gondolunk, hogy mi itt kétszer olyan-tömegű magyarságban élünk, amelyiknek szinte kezdettől fogva vagy öt nagyobb és vagy öt kisebb kulturális, sőt irodalmi egyesülete működött és a folyóirat még ma is a jövő zenéje. Azt hiszem, hogy ezek az egyesületek sokkal komolyabbak és érettebbek, semhogy el ne bírnák az őszinte szót, amelyik se többet, se kevesebbet nem akar mondani annál a csendes megállapításnál — ami épp a jugoszláviai magyar irók uj folyóiratának megjelenésékor és olvasásakor a legtermészetesebben tolul föl a kimondásra, — hogy miért is nem támogatják ezek az egyesületek karöltve az itteni magyar irodalmat a legegyszerűbb és legtermészetesebb módon, egv magyar irodalmi folyóirat megteremtésével? Mert hisz tény, hogy ezzel még nem támogatták.

És hogy miért kell itt klikkekbe, sőt családokba, sőt egyebekre szakadva élnünk, mikor az erdélyi Helikon egy csomó különféle irányú, tehetségű és világnézetű Írót tudott egyesíteni és mikor a Vajdasági írás programja is helyet ad minden irányú, elvű és világnézetű magyar tehetségnek? Mert azt már igazán senki sem állíthatja, hogy a Vajdaságban jobb múltja van a. magyar irodalomnak, mint a mai Szlovenszkőn és azt sem, hogy a Bácska ielevénye jobb érát ad a K árpátul ji völgyeknél?

*

Mint s. „Képes Vasárnap44 iro-bünd melléklete ugyan, de külön és önálló jelleggel, ízléses címlappal harminckétoldalas terjedelemben jelenik meg a „Vajdasági írás44. Szenteléky Kornél szerkesztésében. A szerkesztőbizottság tagjai: Borsódy Lajos, Csuka Zoltán, Kohlmann Dezső. Draskóczy Ede és Szántó Róbert.

A megjelent számok után, melyek hetenként jönnek ki, elég tiszta képet alkothatunk magunknak a vállalkozásról: életképes,

ügyes, modern folyóirat komoly lehetősége ez máris: vívmány és eredmény. Olyan, amivel bizony minket már lepipáltak.

Versek, műfordítások, regények, novellák teszik a füzet zömét, külföldi Írók ismertetése, jugoszláv írók ismertetése, erdélyi és szlovemszkói írók bemutatása teszik a másik részét. Ezenkívül „Ujarcu Magyarok44 cián alatt külön rovat., mely a legújabb magyar írókat ismerteti és mutatja be szemelvényekkel, életrajzzal. Ügyes figyelő és kritika rovat s gazdag lapszemle zárják be az anyagot, utóbbi mindig szemmel kiséri a vajdasági írókról megjelenő kritikákat.

Az íróik közt ott találjuk a következő ismertebb neveket: Aszlánvi Dezső. Debrecze- ni József, Fekete Lajos, Gergely Boriska, Haraszti Sándor, Mikes Flóris, Baedeker, Tamás István és a mások, valamint több szerb és horvát fiatal tehetséget, ami —- különösen ezek fordításban megjelent cikkeik szellemét ismerve, mely barátságos és széles horizontú — újszerű, de jó benyomást kelt.

*

De beszéljen maga a Vajdasági írás:

Széni elek v előszavából: „Célunk tiszta.

A kultúra komoly, becsületes munkásai akarunk lenni ezen a tunya, lapos, termékeny földön, ahol élünk, küzdünk, álmodunk. Ez a föld kövér, kevély gabonát termel, de itt nem igen tud gyökeret verni a gondolatnak, az álomnak, a szépnek a virága, mely nem hajt hasznot. A telthasn, vegetatív örömök élvezése, a bőséges materializmus mostohán bánik a szellemmel.

De mi nem hiszünk a szellem örök kötöttségében s már érezzük, hogy az anyagiasság lassan veszít bálványozott hatalmából.

A „Vajdasági írás44 kollektív megnyilvánulás akar lenni, nem engedhetjük n»g magunknak, hogy irányok, elvek, világnézetek ezerint tagozódjunk.

Kötelességünknek tartjuk, hogy a szerb- horvát kultúrával keressük a megértő kapcsolatot s a megértés első feltétele a megismerés.

De komoly kötelességünknek tartjuk, hogy azokk-d a kulturális törekvésekkel is megismer tess ük a közönségünket, amelyek az uj magyar szigeteken bimbóznak, mert. érzés„Az a kívánságom,

hogy úgy bánjanak velem, mini a többi

leányokkal"

Elmondta Constance Brexeltel folytatott beszélgetésében Julianna Érónöröhösnö

Csupán egyetlen olyan fiatal hölgy van, akinek a jövőben egy ország ólére kell állnia és csupán egyetlen olyan fiatal hölgy van, akit erre a magas polcra nevelnek is. Nem ismerünk más olyan hercegnőt, aki már úgy született, hogy saját nevén királynő legyen. Ez a hercegnő ő királyi fensége Julianna Lujza Emma Mária Vilma, Hollandia IrónörökösnŐje.

Hollandiában Vilma királynő csaknem harminc éve uralkodik. Hollandiát pedig egy ország sem tudja felülmúlni a modern műveltség magas foka éa a tömegek jóléte dolgában, ami pedig azért meglepő, mért mindez! emberfeletti nehézségek legyőzésével kellett megteremteni. Hollandiában Vilma királynő uralkodásával az egész nemzet annyira meg van elégedve, hogy most a legnagyobb figyelemmel kisérik azokat az előkészületeket, amelyek ugyanerre a magas hivatásra készítenek elő egy 18 esztendős leányt.

Ne gondoljuk, hogy Hollandia királynőjének lenni csak afféle formalitás Hollandiában a királyi hatalom nem árnyékkatalom. Ellenkezőleg. Az a pozíció, amely Julianna hercegnőre vár, nagy tekintélyt és súlyos felelősségeket rejt magában. A holland alkotmány ugyanis a végrehajtó hatalmat az uralkodó és az államtanács kezébe teszi le. Semmiféle törvényt nem lehet*végrehaj- tani a királynő aláírása nélkül, sőt a királynő az e’nöke a 14 tagból álló államtanácsnak is. Ezt a testületet amelynek tagjait a királynő maga nevezi ki. meg kell kérdezni mmden törvényhozási és számos végrehajtási kérdésben

Vilma királynő mindig a legnagyobb mértékben tehetségesnek bizonyult az olyan ismeretekben. amelyekkel neki, mint államfőnek, foglalkoznia kell. így különösen kiismeri magát a nemzetközi jogban, amely téren megnyerte legravaszabb minisztereinek csodálatát, különösen a világháború. folyamán. Ugylátszik, hogy Julianna hercegnő örökölte ezt a tehetséget. Azt is mondták, hogy ha nem várna rá trón, bizonyára a jogot választaná pályájáuL

Mindezek következtében én különösképen szerencsésnek ítélem, hogy hogy leyni egyetemen első stúdiuma a nemzetközi jog volt. Itt részesültem abban a szerencsében, hogy találkoztam ő királyi fenségével.

Julianna — a holland nő típusa

Hogy ha a többi lányok amerikai vagy angol diákkisasszonyok lettek volna, a hercegnőt rögtön meg lehetett volna ismerni, ügy lehet leírni őt, hogy elsősorban tipikusan hollandi; rendkívül érdekes, hogy az orániai hás mennyire hü marad ahhoz a típushoz, amelyet holland mesterek képeiből ismerünk. Julianna hercegnő mintha csak kilépett volna egy Rubens képből, vagy még igazáéban, valamelyik olyan interieurből, amilyent a régi holland mesterek oly kitünően tudtak megfesteni. Ugyanolyan kerek, telt arca van, orcái olyanok, mint a piros alma alakja inkább zömök. haja vöröses szőke, haja füle mögött két fonatba kötött, arcának kifejezése békés és nyugodt, mindazonáltal hirtelen változó, hogy ha beszélget, vagy ha valami érdeklődését különösén felkelti.

Eysinga professzor ur előadásának témája a semlegesség volt, a nemzetközi jognak ez a fontos része.

Ez a nemzetközi jogi előadás másfél óráig tartott, öt perc szünettel. A hercegnő nem hagyta el helyét, hanem a szünet alatt vigan csevegett a mellette ülő három leánnyal. Senki sem jött oda hozzá., hogy beszéljen vele, ami feltűnő is lett volna a tele teremben. Éreztem, hogy csak később nyilhatik alkalmam egy kts beszélgetésre. Ez meg is történt a ruhatárban ahová felöltőnkért, kalapunkért mentünk. A hercegnő gyorsan áttekint a tömegeken, akárcsak a walesi herceg. Az egyik diákkisasszonv, aki a hercegnővel volt

nak. Ez a barátságos, virágokkal és színes zsalukkal díszített villa a hercegnő lakhelye. A bét végén és ünnepnapokon szüleihez megy Hágába. A lányokat, akik vele együtt élnek, egészen találomra választották ki. Csupán csak egy tartozik ezek közül az udvarhoz. Ez biológiát tanul. A másik lány egy kiskereskedő lánya és orvostanhallgató. A harmadik lány egy francia nevű lelkésznek a lánya: Madmoiselle Michelin. Ez francia tanárnőnek készül. Azt mondják, hogy Henrik herceg, aki mindenkor pajtásként bánt leányával, egy falusi vásáron találkozott ezzel a lánnyal, de már tudta, hogy kicsoda.

— Maga tehát ez év őszén beiratkozik az egyetemre? Mit szólna, hogy ha a leányom mellé adnám?

így szólt a herceg és az ügy máris el volt intézve. Milyen tündérmese valósult meg e lányok számára. Micsoda boldogság együtt élni hercegnőjükkel egy édes kis házban.

beit ezek a távoli kultúrák állnak hozzánk a

legközelebb.

írásaink zömét azonban eredeti munkák teszik, hittel, szeretettel megirt irodalmi értékű írások, melyeknek sohsern az üzleti érdek, hanem a belső szükség vagy az esarné- nyisóg a szülője. Tisztán, színesen, szabadon akarjuk adni önmagunkat44.

*

A „Vajdasági Irás“4 szívesen ajánlom a szkwenszkói magyar irodalombarótok és irók figyelmébe: hozzánk is közel esik érzésben a kisebbségi magyar kultúra legújabb folyóirata és Írói, akik közt már több országos nevű ember él s akiket egy kalap alá fogva legjobban azzal jellemzihetűnk, hogy ugylátszik, közelebb érzik magukat Nyugatihoz, mint mi $ ez Írásaik modem formáin, szellemük emberi tartalmának kihangsulyozoltságén s kezdeményező bátorságukon minduntalan kiérződik,

A cím képen egy nekiifesziüt fiatal gazda nyomja az ekeszínrviá.t. Jó szdirnbohum. Széles barázda fordul a kezenyomán.

Forduljon is és mutasson példát.

Üdvözlet az aj ugariörőknekl

s akit a diákkiubbóí ísmértem, szabályszerűen bemutatott, aminek megtörténtével valamennyien beszélgetni kezdtünk a hercegnő diákéletéről. —

Nyilvánvalókig az az újdonság tetszett neki legjobban, hogy mint közülök való, együtt lehet a többi lányokkal.

A fenséges novícia kiáltotta a „próbákatu

— Oh, milyen boldog vagyok, hogy itt lehetek, — mondta, miközben kék szeme ragyogott, mint a csillag.

Beszélő hangja kellemes; ezt már előbb is hallottam, most azonban meggyőződtem róla. hogy nem túloztak, akik dicsérték. Franciául beszéltünk. A tróaörökösnő franciául és németül olyan folyékonyan beszél, mint saját anyanyelvén. Angolul is jól beszél.

—' Az volt a kívánságom, hogy úgy bánjanak velem, mint a többi lányokkal, ne tegyenek velem semmi kivételt; én is megteszem mindazt, amit az egyetemi elet megkíván.

Hercegnő! ö maga azt kívánta, hogy kolléganői Juliannának nevezzék őt. ezt azonban az udvar tekintettel arra. hogy egy napon trónra kel! szállnia, megtiltotta. Mindazonáltal senki sem sző- i Útja őt. az egyetemen fenségnek. Én is tehát hercegnőnek szólítottam őt. Hercegnő, mondtam, azt I hallottam, hogy ön beiratkozott a diákkisasszo- I nyok klubjába.

— Oh igen. ez két hét előtt történt. Tudja,

i novícia voltam és meg kellett állnom a próbákat, í amelyeket az idősebb lányok kívántak tőlem.

— És a hercegnő jobban állta ezeket, mint I a többi lányok, — szólt közbe valamelyik társ- j nője.

Juliannát kellemesen érintette ez a bók és jpl- j pirult.

— Próbákat? — kérdeztem meglepve.

— Igen, a felvételi próbákat. Az összes uj ! lányoknak ki kell állnia a próbákat, amelyeket j a másodéves lányok bizottsága kíván tőlük. így j ismerkedtünk meg egymással.

— És mit kellett csinálnia a hercegnőnek? —

kérdeztem. \ *. Természetesen semmit sem kellett csinálni, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy úgy cselekszik, mint a többiek. Végiglátogatta az összes klubtisztviseíőket, résztvett egy fáklyadiszmenet- ben és fellépett egy kis színdarabban, amelyet S maga irt.

— KékszakáM feleségében. — szólt közbe a hercegnő, aki nagyon élvezte ezeket az emlékeket — Kót-háromszor el is kellett ájulnom.

Később megtudtam, hogy a hercegnő tette sikeressé ezt a mulatságot amely reggel két óráig tartott Valami hatvan lány vett benne részt. — Senki másnak nem szabad a klubba lépnie, csak az egyetem diákkisasszonyamak, a lányok azonban hazatértükkor másról sem tudtak beszélni, mint a hercegnő sikeréről. Egész Leydent megtöltötték dicséretével.

Az osztály dala

— Azt is hallottam, hogy fenséged egy dalt is irt az osztály számára. Ez lesz az osztály dala ebben az évben.

— A lányok olyan kedvesek voltak, hogy ezt a dalt választották, amelyet én Írtam. Valóban

büszke vagyok rá.

— Mi nem tudtuk, hogy a hercegnő irta. Több mint száz ilyen dal volt. Az a szokás ugyanis, hogy minden uj diákkisasszony ir egy dali, ahhoz zenét is szerez, avagy megjelöli milyen dallamra énekelhető a dal Álnevet kell a kéziratra irní. Csak azután, amikor a bizottság az álneves pályázatok között döntött, tudtuk meg, hogy kinek a munkája lett a győztes. Ki is nyomattuk, hogy az egész osztályban mindenkinek meglegyen.

Hazafelé...

A kapa felé mentünk. A hercegnőn kabát volt és kalap. Mindkettő Nattier-kék, amely megegyezel ruhájának színével; ami rajta volt, minden egyszerű és sima; nem látszott semmi törekvés arra, hogy alkalmazkodjék a legújabb divathoz. Szoknyája hosszabb volt. mint a többi lányoké; ahelyett, hogy vékony selyemharisnyát viselt volna, harisnyája selyem és gyapjú keverékből volt; cipője sarka alacsony. A hercegnőt a legszigorúbb fegyelemmel nevelték fel. Sohasem tanult táncolni, mipt a többi lányok és annyi időt töltött könyvel felett, hogy alig maradt ideje sportra, kivévén a korcsolyázás nemzeti sportját, amelyben egészen kiváló.

— Katwygben lakom. — mondta a hercegnő

igen egyszerűen. — Most oda megyek.

— Láttam fenséged villáját Hatwygben. Azért mentem oda, hogy néhány felvételt készítsek róla.

— Ugy-e. bájos hely? — kérdezte a hercegnő. — Remélem tetszett önnek. Minden nagyon- nagyon ogyszerü, azonban csodálatosan szép kilátásunk van a tengerre.

Oly célból, hogy megvalóeittaeeék Vilma királynőnek az a kívánsága, hogy Julianna hercegnő | tanulja meg és ismerje meg. mint éreznek mások, í három más diákkisasszony is él a katwygi villá- * bán, öl méríöldnyire Leydcntől, ahová autón JárAz öreg skatulya

A legtöbb családban élője gél egy szegény rokon, vagy egy elöregedett és ott ragadt hajdani nevelő kisasszony, vagy ilyes vén házibu- tor. Pesten nem igen divat ez, de vidéken a legtöbb úri háznál így van.

Megfigyeltem, hogy az ilyen öregeknek van egy skatulyájuk. Linka néninek, akiről az egész eszembe jutott, például van. Biztos helyen eldugva tartja a skatulyát és ezt, a rejtekhelyét csak ö maga ismeri. Ha valaki véletlenül meglátja, hogy honnan szedi elő a skatulyát, akkor uj rejtekhelyei keres és a régi helyre nem teszi vissza. Megvárja, amíg egyedül marad, és akkor addig matat, rakosgat, piszmog, míg sikerül a skatulyát feltétlen biztos helyre eldugni. Én azonban megtaláltam Linka néni skatulyáját. Bámulatos lelet volt ez számomra,

A skatulya közönséges pléhskatulya és valaha száz cigarettát tartalmazott. Hallgassatok ide, most mi van benne.

1. Egy kis rézguruló, amilyet bútorok lábára szoktak alkalmazni, hogy könnyebben lehessen tologatni őket a padlón.

2. Egy elhervadt művirág. Szára sárga, szirmai zöldek.

3. Egy régi övnek a kapcsa. Használhatatlan.

4. Egy kis bádogpatkó, amelynek valaha az volt a rendeltetése, hogy a nagyapa nyakkendőjét az elülső gallér gombhoz rögzítse.

5. Egy nagy kócos gombolyag mindenféle szinii selyemfonálból, pamutból, madzagokból és ilyesmiből. Kibogozni soha többé nem lehet.

8. A joker egy tucat römi-kártyából.

7. Egy rézinggomb, amelynek ferde a nyaka, mert ráléptek.

8. Egy körömolló egyik szára.

9. Egy lakkcipőnek a nyelve.

10. Egy elektromos csengő belső része, amelyből egy spirális alakú kis rézlemez felgörbítve áll ki.

11. Egy olyan kis könyvnek a kemény fedele, amely valaha púderes kis selyempa- pirlapokat tartalmazott.

12. Egy gombalaku politúros disz arról a szekrényről, amelyet tavaly eladtak,

13. Egy pléhből való cserebogár, amelynek eredete megfejthetetlen.

14. Egy cigarettatöltőnek a fa-tolőkája.

15. Egy rézciráda, olyan, amely a fiókok kulcslyuk-nyílását szokta díszíteni.

16. Egy kék bársonyrojt.

17. Egy lázmérő, amely látszólag egészen hibátlan, de a higanyfonál több helyen meg van szakadva benne.

18. Egy kézelőgomb, amely macskaszemei ábrázol és amelynek eredete homályos, meri a családban soha senki sem hodott iluen kézelőgombot.

19. Egy különös fekete tárgy, amelyről hosszabb tűnődés után megállapítottam, hogy ugyanolyan anyagból való, mint a grammo- fon-lemezek. Még hosszabb tűnődés után arra is rájöttem, hogy egy eltörölt telefonhallgató egy darabkájával állok szemben.

20. Egy használt fogkefe, amely fogkefélésre már nem jó, eipöpucolásra még nem elég rossz.

21. Egy reklámcédula, amely egy hamisi- tott egydollárost ábrázol.

Én azt hiszem . . . őszintén szólva nem is tudom, hogyan *fejezzem ki. magam . . . igazán zavarban vagyok ... én azt 'hiszem^ Unka néni lop, Harsányt Zsolt,

4

__