Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-27 / 271. (1898.) szám
J 1928 november 27, toe&d. V Wd&AR* H1 RIíAP Nem idosijoyiöég, s ha Szüilő osak száz szlovák felkel megnyer programjának, kőidének vagyunk ezzel a problémával foglalkozni. A lap ezután megállapítja, hogy Sziil- !őék tulajdonképpen a szlovák néppárt nyomdokaiba léptek. A párt, ahol a községi választásoknál valamilyen eredményt elért s most szlovák jelölteket talált, tovább ter- jeszkodig, és pedig ott, ahol régebben csak ludákok voltak, és így Szüilő a volt ludákok közül nyer híveket. Hlinkának igaza volt, ■amikor választási felhívásában azt irta, hogy egyedül az ö pártja kénytelen a magyar pártok ellen harcolni, mert azok csak őt támadják. Ivánka lapja megállapítja, hogy rm: ndezdkért mégis Hl inka felelős, mert a szlovák néppárt idézett elő káoszt a szlovák polgárságban e ebből most a szlovákok ellenségei húznak hasznot. A ludákok jól látják, hogy Sziillő veszélyezteti pozíciójukat, de a Néródul Denniik sz*erint a ludákok készítették elő az utat az országos keresztény szocialista pártnak. Prágában letartóztatták a kommunista lapok árusítóit Vasárnap délelőtt a prágai Lucerna nagytermében kommunista népgyülés volt. A hépgyülés után több kolporíőr az- uccán kommunista lapokat kínált megvételre a járókelőknek. A rendőrség azonnal közbelépett és négy újságárust s egy asszonyt betiltott sajtó termékek terjesztése elmén letartóztatott Englls harca az agrárokkal A sajitópolómia a lemondásban levő Eng- lis pénzügyminiszter és az agrárius Venkov között egyre tart. Énei is a Lidové Noviny vasárnapi számában visszautasítja a Ven- kov éles támadásait és cáfolja a lap azon állítását, hogy ő akadályozta volna meg az adók leszállítását. Nem igaz, hogy a jövedelmi adó kérdéseiben a kisgazdák ellen foglalt volna állást. Végül megcáfolja Eng- lis még azt is, hogy ő a szociális iák jelöltje volna s kijelenti, hogy szocialista listán nem jelölteti magát. A Vemkov viszont föntartja vasárnapi cikkében a már többször felhozott vádját, mely szerint Englis igazságtalanságának köszönhető, hogy a (kisgazdák, ha csak két hektár földjük van is, jövedelmi adót kötelesek fizetni, ugyanakkor pedig a jóval nagyobb jövedelmű munkások mentéseik a jövedelmi adó alóL i csatlakozással megerősödő német kolosszustól félti Csehszlovákiát Simonds amerikai publicista A Vetem! List érdekes külpolitikai cikke Csehszlovákia és Németország viszonyáról Holssa koimAnytámogatókat invitál, de semmit sem ad a kormánytámogatásért Pozsony, november 26. Hodzsa miniszter a vasárnap tartott pozsonyi agrárius népPrága, november 26. A Vecerni List mai száma „Csehszlovákia kritikus helyzetben ?“ címen egy több amerikai nagy lapban megjelenít cikket ismertet, amelynek szerzője Frank H. Simonds amerikai publicista és politikus, akinek szerepe a lap szerint Pertinax francia publicista helyzetével hasonliiható össze. Simonds cikke a következőket tartalmazza: — Az osztrák birodalom széthullása volt a világháború legfontosabb következménye, de olyan következmény, melyet bár régen jövendölitek, mégis Európa politikája program nélkül látott hozzá. Paiacky valamikor kijelentette, hogy ha Ausztria nem volna, meg kellene csinálná és ez a multszázadbeli vélemény súlyosan előtérbe nyomul mindenkinél, aki Középeurópa jövőjét mérlegeli. Ha a csehszlovák államot egy emberi testtel hasonlítjuk össze, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejét a német világ veszi körül, mig a teste oly területen vonul végig, melyet a magyarok máig is a magúkénak vallanak. A régi osztrák területen lakó hat millió cseh alkotja az egyetlen fizikai akadályát annak, hogy 75 millió német egyesülhessen, ugyan akkor alig több, mint két millió szlovák áll Szent István régi koronája visszaállításának útjában. Azonkívül a hat millió cseh, bár Csehországban, Morvaországban és Sziléziában többséget alkot, nem egyéb, mint egy szláv szigetiké, amelyét a kát teuton köztársaság német lakossága majdnem teljesen körülzár. S mindehhez hozzájárul még az hogy az uj szláv állam határain belül a csehek mellett egy nem kevesebb, mint három és féílmtiililiós német kisebbség lakik, mely mindig reagál az államot körülvevő németség vonzó hatására. Ha Németország és Ausztria megvalósítja egyesülését, ami napról- napra elháriihatatlanabb, Csehországot teljesen körül fogják venni a német területek. Csehszlovákia minden kapcsolata a külvilággal az „ansiussz" révén megalakulandó Nagy-Németország kezében lesz. Világos, hogy Európ uj krízis fölé közeledik. Németország anyagilag napról-napra jobban gyógyul a le veret és és a belső forradalom válságaiból. Egyidejűleg lehuitlanak róla azok a megkötések, melyek a békeszerződésekből kifolyóan kötötték ós befolyásolták működési szabadságát. A Rajnavidék okkupációja. mely a legutolsó eme megkötések közül, csak 1985-ig tarthat. Az egyre erősödő Németország mind világosabban juttatja kifejezésre elhatározását, hogy a békeszerződések által rákényszeritett gyöngeséget lerázza magáról. A megmozduló kolosszusnak emez érzése Európában mind nagyobb nyugtalanságot ébreszt. Ez a magyarázata minden leszerelési kísérlet kudarcának, ez az alapvető oka annak, hogy Francia- ország nem hajlandó tárgyalni a Rajnavidék korai kiürítéséről. Föléleszti a háború által támasztott összes aggodalmakat, melyek a párisi békekonferencián uralkodtak és a német békeföltételek diiktálásának okai voltak. Kétségtelen azonkívül, hogy mindez a nyugtalanság a csehszlovák köztársaság körül összpontosul. Amíg Csehszlovákia létezik, a németeknek nem lehel tulajdonképpen megval ősi bániak a csatlakozást: a német és az osztrák köztársaság egyesülését. Amíg Európában a francia befolyás tart, addig Csehszlovákia francia uralom alatt lesz. Mert nem Bismarck volt-e az, aki valaha kijelentette^ hogy aki Csehország ura, egyúttal ara Európának. S Párás meg Prága afiliámsza Franciaországot tényleg Csehország urává teszi. De vájjon tarthat-e a mostani állapot akkor is, almikor Németország isméit visszanyeri erejét s mikor a békeszerződések által rákényszeritett fizikai akadályok lehullanak róla? Vájjon az egymástól messzefekvő Franciaország,i Lengyülésen kijelentette, hogy a kormánytöbbség pártjaiban már most megvan az akarat arra nézve, hogy az országos kép viselő testületekben együtt dolgozzanak. Ha azonban ehhez a munkához más politikai csoportok is jelentkeznének — mondotta —, amelyek ma a kormánytöbbségen kivül állanak, azokat szívesen befogadjuk, d-© munkájukért nem kérhetnek és nem kaphatnak semmiféle ellenértékét. Ezután polemizált a pozsonyi egyetemen működő esek tanárokkal ég hangoztatta, hogy a csehszlovák együttműködés érdekében nem szabad a szlovák irodalmi nyelv jogosultságának kérdését bolygatni, mert ha ma nem létezne szlovák irodalmi nyelv, úgy azt, éppen a csehszlovák egységre való tekintettel, meg kellene tér nemien i. < iss €$ M®,Tir mr A Prága? Magyar Hírlap eredeti regébe Irta; JARHO JÓZSEF (20) — S az orvosok elhiszik, hogy bolond? — .csodálkozott fel hirtelen. — Dehogy hiszik, — éppen ez a baj ... A vége az lesz, hogy el fogják Ítélni . . . — De az őrök mégse mernek rászólni! . . . — Persze, hogy nem mernek: úgy viselkedik, mintha csakugyan bolond lenne és nagyon — erős ... A. múltkor Macskás őrmester murizni kezdett rá, mert a Jóska rászólt, hogy vegye le a sapkáját. . . A Macskás nem vette le a sapkát, de káromkodni kezdett... A Jóska leütötte a sapkát, az őrmester meg nyakonvágta a Jóskát . . . Hát tetszik tudni, hogy mit csinált erre a Jóska? ... Ez a második emeleti gangon történt, — a Jóska át- nyalábolta az őrmestert s mielőtt az egy mukkot is szólhatott volna, ledobta az emeletről, — bele a hálóba . . . Macskást úgy dobálta vissza a háló, mintha gummiból lett volna az egész ember, — szegény, üvöltött,’ de senki se tudott segíteni rajta ... A smaszerok is röhögtek, — majd szétvetette őket a röhögés... Végre nagynehezeri kikecmergett a hálóból a Macskás, de vagy két hétig sántított ezután... — Hát ilyeneket csinál a Jóska, ha bántják, de ha nem bántják, nem csinál ő semmit... Azt a hekust se tette volna hidegre, de az is úgy ugrált vele, mint a Macskás ... A smaszerok tudják is ezt a Jóskáról, — szörnyen zatosak rá, mert nagyon oda szokott mondani nekik, — még3e merik megverni, tudják róla, hogy nagyon erős . . . Büntetni pedig nem lehet, — sötétbe se lehet tenni, — mert még az orvosok se tudják biztosan, hogy bo- lond-e igazán, vagy csak d*11 zik . . . Szentesidben a legény elbeszélése felébresztette az érdeklődést, — neki már napok előtt feltűnt az első emelet alá kifeszttett háló s sehogyan se tudta elképzelni, hogy az mire szolgálhat. Rögtön fel is tette a kérdést. —■ Minek van az háló az első emelet alatt? — Hát, hogy ne lehessen öngyilkos az ember ... Szentessi hitetlenkedve figyelt fel: különösnek érezte, hogy itt, a fogházban, ennyire vigyáznak az emberek, — a rabok! — életére. — Különös! — morogta maga elé, — az embert becsukják négy fal közzé, hogy ne lehessen élő, önmagával rendelkező ember, de a földszint köve fölé hálót feszítenek, hogy meg se ölhesse magát ... — Azért van elég öngyilkosság itt is, — bökte ki flegmatikusán a legény s még sö- pörgetés közben odavetette, — tegnap is volt egy . . . Szentessi emlékezett, hogy este jajgatás, szaladgálás zajára lett figyelmes . . . — öngyilkos lett valaki? — kérdezte s megborzongott a gondolatra: itt mellette, a szürke folyosó egyik zárkájában, mely hajszálnyira olyan, mint az övé, egy ember eldobta magától az életet, — azt az életet,, mely ugyancsak hajszálnyira olyan, mint az övé! Szinte úgy érezte, hogy rokona halt meg az emberben, akit sohasem látott, de aki megfutott az élet elől, mely neki ugyanúgy osztályrészül jutott. — Egy pasi a harmadik emeleten, — adta meg a felvilágosításokat a házimunkás, — ösz- szetört egy üveget s a cserepekkel felvágta az ereit. . . . — Miért? A házimunkás vállat vont: _ Nem tudom . . . Biztosan valami frejer le hetett, — igazi link nem csinál ilyet . . . —• Mi az, hogy „frejer41? __Frejer? Frejer az olyan ember, aki börtönben van, de nem link . , . Véletlenül csiná lt valami linket, de nem ez a mestersége... frejerek csinálják mindig a bolondokat: a múltkor is gyufát ivott egy ... — azóta nem is szabad gyufát használni senkinek az egész fogházban . . . Szentessi ki érezte a legény szavaiból a frejereknefk szóló lenézést, nem bírta' vísz- szaíojtani magába a kíváncsiságot s feltette a kérdést: — Hát a linkeknek nem rossz a börtön? — Senki se szereti, ha rácsukják az ajtót — bölcselk-edett a házimuníkás — de azért nem muszáj rögtön meghalni... A link, ha már végképp nem bírja a zöldet, sni zöldnek hívjuk a börtönt, hát megszökik ... — Hogyan lehet innen megszökni? — fa- máskodott Szentessi — bezárt vasajtók, méteres falak és a sok őr? . . . — Azért lehet, csak akarni kell... A negyedük emelet tizenmégyefből, néhány hét előtt, egyszerre hárman lógtak el: kibontották a plafont, átmentek a padlásra, onnan az ügyészségre s végül kényelmesen kisétáltok az uccára ... Talán még meg is süvegeit^ őket az ügyészség kapusa ... Bottal ütik a nyomukat ma is ... Szenteissi figyelve nézte a legényt, akinek boldog vigyorgása elárulta a büszkeséget: „ilyenek az én kollégáim" — aztán féltette a kérdé?d: > — S az őrök a figyelönyiláson keresztül nem vettek észre semmit? A házimunkáé röhögött: — Éppen ez a zri az egészben: a oirkii mindig benézett, de sohasem látott semmit. Volt eszük azoknak, igazi linkek voltak — cspík élszaka melóztak... Kibontották lassanként a falat s a téglákat, . me1 veket kiemeltek a falból, berakták a szettőlvukba... Minden nap kiszedtek vagy öt té^át! — És a sím a «?ze-rok nőim Vet ték észre, hogy a plafonon lyuk van? > ....... gyeik)nszág és Csehszlovákia koalíciója sikerrel mérkőzhetiik-e ottan, ahol a világháború elején nem volt elég Franciaország, Négy- briiamnia, Olaszország és kisebb szövetségesei elilentálilása. Ebben rejlik Európa békéjének problémája, — fejezi be cikkét Simonds. A Vecerni List Simonds cikkéhez azt a kommentárt fűzi, hogy amikor a csatlakozás kérdésében komoly tárgyalásokat kellene folytatni, akkor Benea külügyminiszter azt hangoztatja, hogy erről a kérdésről nem is szabad beszélni. A lap nem félti Csehszlovákia jövőjét s véleménye szerint a Simonds által jellemzett válság lehetőségéből egyetlen útja van a csehszlovák külpolitikának s ez a nagyszláv politika. A német kisebbség és a csehszlovák külpolitika A németék csehországi szerepéről a Národni Osvobozeni a következőket Írja: A németek tudatában vannak annak a szerepnek, melyet Csehszlovákia és Németország viszonyában képviselnek. Úgy értelmezik, hogy magukat a németség előőrseiként tékáuli melynek az a kötelessége, hogy Csehszlovákiát Németországgal szövetségbe fűzze, ami a valóságban egyértelmű azzal, hogy Csehszlovákia e helyzetben alárendelt szerepet fog játszani. A cseh közvélemény figyelmét szükséges fölhívni arra, hogy az államban lakó hárommilliós németség a külpolitikára nem lehet hatás nélkül. Egyidejűleg azonban a német közvélemény: is figyelmeztetnünk kell, hogy minden államnak, tehát Csehszlovákiának a külpolitikája is, bizonyos komponens erőktől függ, melyei a németeknek is számításba kell venniük s ehhez képest kell viszonyukat az állaimhoz rendezniük. így például teljes joggal követel jük, hogy a németek értsék meg és ismerjék el a mi kísántántpolitikánkat, éppúgy, mint a Franciaországhoz való viszonyunkat, valamint a csatlakozás kérdésében elfoglalt álláspontunkat. Ez a politika az állam kardinális érdekeiből nő ka. Kabaréit - Restaurant LUCERNA igazgató: Rolí Wagner Szenzációs műsor! BeléptldiJ Hé 6-— Kezdete 0 érakor 3 zenekar — De nem ám, mert nagyon hóhem műnkét csináltak azok — éjszaka, mikor befejez ték a melót, fehér rajzpapirt szögeitek a lyukra... A papír fehér volt, akár a mész. nem lehetett ott látni semmit... A em a szórók osak akkor vették észre a lyukat, miko reggel üres volt a zröili — de akkor is nehezen, mert ők még utoljára is feltették a papirt: a fene tudja, hogy hogyan ... Macska őrmester, mikor kiderült a szökés, úgy murizott, hogy csak rengett bele a ház. A legény elhallgatott, Szentessi hosszú pillanatokig szótlanul nézett maga elé: gondolkozott, de gondolatai nem zárkóztak logikus sorban egymás mögé, csak káotikusar gomolyogtak a fejében. A házimunkáé, aki közben elkészült a takarítással, ki akart menni a zárkából. Elköszönt s megindult kifelé, de mikor ki akarta nyomni az ajtót, észrevette, hogy be van zárva. A beszélgetés hevébera észre ©e vették hogy rájuk zárták az ajtót. — A marha sanaezer! — káromkodni ‘ egyet a házimuníkás — hát neon rámzárta e ajtót!... Tanácstalanul topogott -egy darabig a bezárt vasajtó előtt, majd nyugodtan leüli a, ágy sarkára. — Elszívok egy cigarettái — szólal! rne. — aztán majd dörömbözök, hogy miinek csukták rám az ajtót... Két cigarettát vett elő: az egyiket odaadta Szentes sínek, a másikra maga gyújtott rá. Szentessi egy kissé kényelmetlenül érezte magét: eddig csak a munkáját végezte a zárkában a házimunkás, de most úgy telepedett ide, mintha a barátja lenne... Kényemet lennek érezte a szituációt, szinte attól félt, hogy valaki rájuk nyitja az ajtót és itt találja őt bizalmas beszélgetésben egy — ateebmetsBÖved., ( 2
