Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-25 / 270. (1897.) szám
2 1928 november 25, vasárnap. fi síiwáSs néppárt retteg a keresztényszocialista párt szlovák vidéken valé terieszkedésétii fi Sisvlk korteskirohanása a magyarság pártjai eilen — Srámek nyilatkozata az országos választásról — Prága, november 24. A Slovák legújabb szá- nómiával űzik. Állandóan panaszkodnak kultu ma elkeseredett hangon támadja az országos ke- ralis elnyomatásukról, holott — a Slovák szerint reaztéuyszociálista pártot, mert kellemetlen neki, — a magyar iskolák padjai félig űresek(?), nincs hogy ez a párt egyre jobban terjeszkedik a szlo- elegendő tanulójuk^), de azért a magyarok kia- vák vidékeken. * bálnak, hogy nincs iskolájuk. Megfeledkeznek a , , . . , . , ,. magyarországi szlovákokról. Amikor mi magyar Merészségnek nevezi azt, hogy a keresztény- kormányzás alatt éltünk, nem volt még csak szocialista párt jelölt a rózsahegyi, liptószent- kisded óvó intézetünk sem, nem beszélhettünk miklosi és más szlovák járásokban is bízva — irja a Slovák — a szlovák választók éretlenségében. A magyar keresztényszocialista párt a megengedett kritika határait is túllépi. A lap cáfolja azt az állítást, hogy az országos közigazgatás 53 millió koronával lesz drágább, mint volt a megyerendszer, továbbá rossz néven veszi a keresztényszocialista jelöltek azon megállapítását, hogy az országos hivatalnak és képviselőtestületnek még annyi hatalma sem lesz, mint volt a magyar megyéknek. Kortes dühében a Slovák még-spicliskedik és a magyar sajtó ellen uszítja a hatóságokat. A Slovák ugyanis szóról-szóra. ezt irja: „A magyar pártok sajtóorgánumai gyakran budapesti lapokból átvett cikkeket közölnek, amelyekben nyíltan a köztársaság és annak reprezentánsai ellen uszítanak, a magyar képviselők és szenátorok a képviselőház és a szenátus legutolsó ülésein az immunitás védelme alatt olyan kijelentéseket engedtek meg maguknak, amilyeneket gyűléseken senki sem mondhatna el. A magyar pártok a legnagyobb szemfényvesztést az autóMegszűnt a pécsi bányamunkások sztrájkja Pécs, november 24. A bányamunkások sztrájkja tegnap megszűnt. A munkaadók megegyeztek a bányamunkásokkal. A megegyezés értelmében a bányászok havi keresetük 20 százalékát kapják karácsonyi ajándékképpen, továbbá magasabb lakbérpétlék- ban részesülnek. szlovákul.(?) És 'ezeket úgy intézi el Ricbter szenátor, hogy történtek ugyan hibák, de ezek senkit nem jogosítanak fel arra, hogy még nagyobb hibák történjenek. Nos, ha a világon, még van történelmi tévedés úgy ez Richter szenátor azon állítása, hogy a magyarok most jobban vannak elnyomva, mint a szlovákok voltak Magyarországon/4 A Slovák végül azért is haragszik az országos keresztényszocialista pártra, mert a jelölőlistáit három nyelven nyomatta, és a Slovák szerint, ezzel leplezi azt, hogy magyar párt. „Ezen választási taktikák ellen nincs más mód, mint a. magyar pártokat megverni a választáson. Ezt a vereséget azonban a népnek kell előidéznie.“ A Slovák cikke egyet árul el: a néppárt aggodalmát ás rettegését. Ezért a tehetetlen gyűlölködés. Mert a cikkben egyetlen érv, egy etlen állítás sincs, mely önmagában ne hordaná a cáfolatát. Jav ni! m ifiül iiráif iispili S walesi herceget nem hívták vissza — Enyhe lefolyású t&dőgyuEadás London, november 24 A király állapota tegnap reggel annyira rosszabbodott, hogy a kormány már elhatározta a walesi herceg visszahívását. A tüdőgyulladás egyre terjedt és a hőmérséklet 39 fokra emelkedett. Angliában közismert tény, hogy a király családja igen hajlamos a tüdőgyulladásokra és nem eléggé ellenállóképes a betegség ellen. Éppen azért mindenre fel lehet készülni. A ma reggeli bulletin végre javulást állapit meg s a reggeli lapok különkiadásait, amelyek az örvendetes tényről beszámolnak, London uccáin pillanatok alatt szétkapkodták. A hír mindenfelé nagy megnyugvást váltott ki. A javulást jelentő bulletin óta a Buckingham- palota orvosai nem adtak ki uj jelentést. Tegnap megröntgenezték György királyt, aki a délután néhány órahosszat aludni is tudott. A tegnap esti bulletint a Buckingham-palota hivatalnokai a nyugtalanító bulletin után nagy megnyugvással fogadták. Az orvosok tegnap este állítólag rendkívül meg voltak elégedve a beteggel. A Keletafrikában tartózkodó walesi herceget a. betegség lefolyásáról állandóan informálják. 1 koalíció iifiloitette a magánalkaimazottak ifiiiiiiitaiiiisi és betegsegélybiztositása közötti junktimot Prága, november 24. Az oszmicska folytatta tegnap egész nap a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítására vonatkozó tárgyalásait. Megegyeztek abban, hogy a nyugdíjbiztosítás és a betegsegélyző biztosítás közötti junktimot föloldják. A törvénytervezet utolsó paragrafusa ugyanis azt tartalmazta, hogy mind a két biztosítás egyidejűleg fog törvényerőre emelkedni. A kormánytöbbség most törölte ezt a paragrafust s ezek alapján a nyugdíjbiztosítás állítólag 1929 január elsején fog életbe- léprJ. Azonkívül megegyeztek még a rokkantság, a katonai idő beszámítása és az özvegyi járulékok kérdéseiben. Az állami támogatást illetőleg még nem hoztak döntést és erről csak a jövő év folyamán fognak tárgyalni. * A Károtfni Miika szerint kit mim leli eldől i magyar kiriigfeérdés ? Prága, november 24. A Národni Politika mai vezércikke a magyar királykérdéssel foglalkozik. A lap ismerteti Bethlen miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatát és a következő kommentárt fűzi hozzá: „A királykérdés Magyarországon előbb-utóbb akut stádiumba lép. Á legjobb bizonyítéka ennek a föltevésnek épp a magyar államférfiak ismételt megnyilatkozása, hogy a magyar trón elfoglalása egyelőre nem aktuális. Magyarország szomszédai már ma tudatában vannak annak, hogy a magyar kérdés végleges rendezése és a középeurópai békeviszonyok definiliv stabilizációja ezek szerint két éven belül fog megtörténni. A kisaniant államférfiai már kellő időben, vagyis mielőbb megtesznek mindent, hogy a béke megöriztessék és semmi kelletlen meglepetés ne következ- hessék be. A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Itta: imm JÓZSEF (19) — Olyan fogoly nincs! — felelte meggyőződéssel a há zárnunk ás, — nem mer szólni neki az őrparancsnok őrmester?... Mért nem mer? A legény hangjából ki érzett, hogy azon is csodálkozna, ha az. atyaisten nem engedelmeskedne az öl-parancsnok őrmesternek. — Nem tudom, miért nem mer rászólni, de nem mer . . . Különben ez a fogoly a gondnokot is tegezi . . . — Ja, az a Jóska . . . — Igen! — kapott örömmel a szón Szent es- si, — a Jóska. így mondták . . . Kicsoda ez az ember? Mi a másik neve? — A másik nevét nem tudom. Ez egy dilis. — Dilis? — Igen, A Jóska dilizik. — Dili zik? Nem értem. Mit jeleni ez a szó? — Hát bolondozik, — magyarázta meg a legény a titokzatos szó értelmét s közben folytatta a takarítást 1/átszőtt, hogy őt semennyire sem érdekli ez a téma. — Bolond? — kezdett világosodni Szentes- si Pejében, — bolond! Megborzongott: persze, hogy bolond, különben nem engednék, hogy így viselkedjem . . . ... De hát itt ... a bolondokat csak igy szabadon hagyják szaladgálni? — szakadt fel belőle a kérdés. Há t szabadon éppen nem hagyják, — böloselkedett a házimunkás, — elég jól be van ő csukva . . . Szentesidnek fejébe szökött a vér, — most vette csak észre, hogy eszébe se jutott: a Jóska ugyanolyan kevéssé „szaladgálhat szabadon", mint a többi foglyok . . . — ő is kihallgatáson volt? —- kezdett érdeklődni Andris. — Igen. — Mit akart? — Uj nadrágot. Mutatta a gondnoknak, hogy a régi már csupa rongv és — lamar- házta az őrpairancsnok őrmestert . . . —r Nem lesz jó vége ennek — morfondírozott a legény, — mondom is neki mindig, de nem akaT hallgatni az okos szóra . . . Szentesei elmosolyodott: — Hát hogy hallgatna, ha egyszer bolond? — Kicsoda? A Jóska? Dehogyis bolond az! Van annak magához való esze, akárcsak nekem, — csak már nagyon a fejtbe szállt . . . — Mi szállt a fejébe? — kérdezte értetlenül Szentesed, akit egészen megzavart, hogy a már-már világos eset újra ködös, titokzatos lett. — Hát hogy is áll a bál a Jóskával, ha ez — mégse bolond? ... De hiszen éppen maga mondta rá az előbb, hogy bolond! . . . — Én azt mondtam, hogy dilizik, — preci- zirozta előbbi kijelentését a házimunkás, — ez pedig egészen más . , . — Magyarázza meg végre, hogy mit jelent ez a szó, hogy „dilizik", — most már végkép nem értem 1 — Hát úgy csinál, mintha bolond lenne . . . Szentesei egészen sötétségiben érezte magát. s még kevésbbé tudta, mit gondoljon, mint az elébb. — És miért tűrik a fogházörök, — folytatta a kérdezősködést Szentesei, — hogy bolondozzon, ha nem bolond ? A házi munkás most olyan pillantással mérte végig Szeuitesgit, hogy ez a pillantás rögtön elárulta, milyen kevésre becsüli az „öreg link" ennek a „frejér“-nek észbeli képességeit. Halk, apáskodó hangon szólalt meg: — Amit én tudok, azt nem tudja a ama- szer. A smaszer ázt hiszi, hogy a Jóska dilis, én azt tudom, hogy csak dilizik. A smaszer- rel bolondozik a Jóska, de velünk komolyan beszél — ha nem hallja senki. Hóhem fiú ez, van esze elég! . . . — Hát mire jó neki, ha azt hiszik róla, hogy bolond? . . . Hiszen igy is itt tartják a fogházban . . . — Fél a kötéltől . . . — Mitől? — borzadt meg Szentessi, — hát mit csinált ez a Jóska? — Hidegre tett egy hekust, — magyarázta a házimuukás, — megölt egy detektívet s a tárgyaláson be akarja dumálni, hogy nem tökéletes az esze . . . Azt hiszi, hogy igy nem kötik majd fel . . . Sokan próbálják ezt, — de kevésnek sikerül . . . Szentessi összeborzadva emlékezett vissza a joviális külsejű fogolyra, akit a kihallgatáson látott— Gyilkos . . . Embert ölt . . . Most úgy akar megmenekülni, a kötéltől, hogy bolondnak tetteti magát , . . Végtelen undorok gyűltek fel benne s percekig nem tudott szóhoz jutni. Egyre maga előtt látta a kedélyesen viceelgető gyilkost, aki úgy álmodja meg magának a „kívánatos" jövőt, hogy be csukát i a magát, „ha sikerül", egy elmegyógyintézetbe s igy megmenekül a kötéltől A házira unkás néhány pillanatnyi hallgatás után, — gondolva, hogy ez alighanem érdekli Szentessit, ha már annyit kérdezősködött, folytatni kezdte a megkezdett témát: — Nem régen vittek el innen egy- snenkert, — egy betörőt, — aki dilizeit. De ez jobban csinálta a mókát, mint a Jóska: naphosszat állt egy sarokban és kukorékolt Az Istennek se beszélt volna egy szót sem, csak kukorékolt, mint a kakas. A tárgyaláson is kukorékolt, — eiliitték, hogy dilis s kivitték a Lipót- mezőre. Ha nem igy csinálja a mókát, biztosan rásóztak volna tiz mázsát . . . — Tiz mázsát? — Igen. Tíz évi börtönt . . . így egy ket év múlva talán már ki is fogják engedni . . . Szentessi csodálkozva gondolt, az önvédelemnek erre a különös módjára: emberek bolondnak tettetik magukat, hogy megszabaduljanak a büntetéstől . . . Vállalják a borzalmas sorsot: elmegyógyintézetben töltenek hónapokat, éveket . . . bolondok, élőhalottak között élnek és letagadják, hogy élő, gondolkodó emberek ... — Micsoda akaraterő kell ehhez, — csodálkozott, — milyen határtalan önfegyelem! — A Jóska ügyetlen, — folytatta tovább a megkezdett témát a legény, — neki'már uem is nagyon hiszik el, hogy bolond . . . Nagyon szemteleneket, de nagyon okosakat mond mindig ... A múltkor például lerajzolta a godnokot, — nagyon jól .rajzol, azt mondják, hogy azelőtt festő volt, — s akkor az örpa- ran-csnok megkérte, hogy rajzolja le őt is. A Jóska neki is ült: sokáig rajzolt . . . Az őr parancsnok várta a képet, közbe néhányszor meg is akarta nézni, de a Jóska nem engedte, — egyre csak azt hajtogatta, hogy „ha majd kész lesz", „ha majd kész lesz" . . . Hát "ükor kész lett, mindönki röhögött:, a Jóska egy szép nagy tököt rajzolt a papírra . . . Szentessi akaratlanul is elnevette magát: tetszett; neki, hogy akadt valaki, aki ennyire gúnyt mert űzni a mindenható őrmesterekből.---------------------- - í, V. - ...........- • ..wi.'jQMDiwYt .. i .a, I A tursnési^fes I keieriwiz j j .gyomor és héltiszfifté hatása páratlan. . j | Az iflinisnilií n» tévessze ö;:sze másfajta keserüvlzzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvepben. Sctamidttoaner kútvállalat Komárom, j
