Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-18 / 264. (1891.) szám
2 Í928 november 18, Paul-Boncour lemondásának következményei kérdésével való egybekapcsolása elől. Ax amerikai hivatalos álláspont szerint a jóvátétel kizárólag európai probléma, intézzék el egymás közt az érdekelt államok a.hogy tudják, neki pedig tessék megfizetni a szövetségközi tartozást az utolsó fillérig. Amerika a maga igazsága mellett azt a mindenesetre figyelemre méltó indokot szokta előhozni, hogy európai adósai még mindig milliós hadseregeket tartanak fegyverben, nem kell ágyukat, repülőgépeket és tankokak épiteni, mindjárt több pénz marad a háborús adóságok fedezésére. Hiába hangoztatják francia és angol részről a közismert frázisokat, hogy az antant hatalmak együttesen folytatták gigászi küzdelmüket a „német és osztrák-magyar zsarnokság" ellen, a „kis nemzetek felszabadítása, a demokrácia győzelme, a népek önrendelkezési joga" érdekében, s ebhez a „szent háborúhoz" kiki azt adta, amije volt: az egyik ágyút, a másik embert, a harmadik pénzt, és ahogy például a francia halottakat nem lehet feltámasztani, úgy Amerika sem igényelheti az általa hozott pénzbeli áldozatoknak: teljes mértékben való megtérítését. „A demokrácia győzelme", „népek önrendelkezési joga", stb. stb. rég elkopott jelszavak, a „zsarnokságon való győzelem" mámora után jön a fekete leves, tessék az adósságokat megfizetni „le boche va tout payer" volt a háború idején a legkedvesebb francia téteL Ez a tétel a fentebb ismertetett angol és francia álláspont szerint lényegében tna is fennáll, természetesen :i zzal a módosítással, hogyha Amerika hajlandó lenne revideálni a szövetségközi adósságok problémáját, enyhülne a „boche" terhe is. Igen érdekes feladat ezt a kérdést a jelenlegi amerikai, angol és francia álláspont ismerete mellett gyakorlati kihatásai szempontjából vizsgálat tárgyává tenni: Az Amerikai Egyesült Államok több mint egy félszázad óta többet exportálnak, mint amit importálnak s ily módon a világ egyik leggazdagabb állama lett 1915—1926-ig terjedő tiz év alatt az exportált áruk értéke 20 milliárd dollárral haladja túl az importáltakét. 1927-ben pedig 624 millió dollár hasznot mutatott a külkereskedelmi mérlegük. A világkereskedelemben különösen Németországot szorították ki 'piacairól, amely ország 1913-ban a nemzetközi kivitelben 13.3 százalékkal, 1925-ben már csak 7.1 százalékkal szerepel, mig ezzel szemben az Egyenlít Államok exportja 13.6 százalékról 16.4 százalékra emelkedett Magában Európában az amerikai export Olaszországba az 1913 évi 13.8 százalékról 1925-ben 23.5 százalékra, Belgiumban 8.8 százalékról 12.2 százalékra, Görögországba 1.7 százalékról 13.8 százalékra, Oroszországba 5.8 százalékról 26.8 százalékra, Spanyol- országba 12.8 százalékról 18.1 százalékra, Dániába 10 százalékról 16 százalékra, Németországba ! 5.9 százalékról 17.7 százalékra, Franciaországira i0.6 százalékról 14.3 százalékra emelkedett A háború végével az európai államok exportja, Oroszország leszámításával, 15 százalékkal esett, mig Amerikáé és Ázsiáé 30 százalékkal emelkedett Azt a kereskedelmi forgalmat pedig, Paris, november 17. Paul Roucout lemondása Franciaország népszövetségi reprezentáns állásáról kétségtelenül a francia baloldal rohamának megindulását jelentette Poincaré uj kabinetje ellen. Paul Boncon? elhatározása nem maradt elszigetelt jelenség s a baloldali lapok máris bejelentik, hogy Jouhaux, a szocialista szakszervezetek szövetségének főtitkára, szintén lemond a nemzetközi munka,hivatalban viselt vezető állásáról. A Volonté szerint nem lesz könnyű feladat Poincaré számára, hogy a köztársasági szocialista frakció kimerült rezervoárjáiból uj embereket válasz- szón ki a fontos népszövetségi hivatalok betöltésére. A baloldali lapok szerint Podnearé második kabinetje aligha éli túl a költségvetési tárgyalásokat s igy Paul Bonconr hamarosan újra átveheti genfi állását. A baloldal egészen bizonyos abban, hogy Poincaré ez év végéig lemond s baloldali kormány veszi át az uralmat. Poincaré tehát kinevezheti ngyan a jóvátétel! konferencia francia megbízottait, de ezek a megbízottak nem dönthetnek semmiről, amig az uj francia kormány át nem veszi az araimat. amely a háború előtt Európa, Afrika, Észak- és Délamerika közt fennállott, mindinkább az Ész&kamerika, a Távol-Kelet és egyáltalán az Óceán körül fekvő területek közt kifejlődő forgalom helyettesit! Az európai államok térveszteségét még növeli ax a körülmény is, hogy a legtöbb világrészben, amely eddigeló nyersanyagját Európának szállította s azt feldolgozott alakban visszavásárolta^ rengeteg uj ipar keletkezett, úgy hogy Európának nemsokára csak Afrika marad meg mint exportterület. A nemzetközi viszonylatban a tartozások csakis áruszállítással nyerhetnek kiegyenlítést Ax Egyesült Államok azonban elzárják piacaikat az áruk elől és csak aranyat akarnak elfogadni Ennek a következtében már ma is óriási arany-mennyiség van náluk felhalmozva. Az arany azonban oly áru, amelyből ha túlsók van, nem lehet vele mit kezdeni. Egyelőre az Egyesült Államok roppant mértékben megnövelték gyáriparukat, de még igy is annyi felesleges aranyuk van, hogy igyekeznek minél több pénzt Európában kamatoztatni. Ámde mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy amerikai pénzzel ismét egy sereg vállalat alakul Európában, s igy az Egyesült Államok saját pénzével teremt önmagának konkurrenciát Ha a szövetségközi adósságok nem töröltetnek, vagy tetemesen le nem szállitattnak, Németország nem lesz képes saját polgáraiból any- nyi pénzt adókban kipréselni, mennyi az annuitások fedezésére szükséges, sőt már ma is azt csinálja, hogy részben amerikai kölcsönökből fizeti tartozásait Franciaországnak. Mivel pedig Franciaországot fizetésre szorítja Anglia, Angliát pedig Amerika, az egész világ beleesett a legszörnyflbb eirculus viciosus-ba, mert lényegileg nem történik egyéb, minthogy Németország Amerikától kölcsönvett pénzzel fizet Franciaországnak, amit az továbbit Angliának, amely or- szeg ezt ismét elutasítja Amerikába. Mivel továbbá teljesen lehetetlen a háborúnak úgyszólván Összes terheit Németország nyakába szórni és pedig azért, meri ezeket egyszerűen nem bírja el, az adósságok nem lévén megfizethetők, azok a mai helyzet mellett csak nőni fognak. Európa tehát teljesen az amerikai kapitális rabszolgája lesz. Nézzük azonban az érem másik oldalát is: Feszitheti-e Amerika a végtelenségig a húrokat? Én azt hiszem, hogy nem. Mert feltéve, hogy a mai állapot sokáig fennmarad, ennek csak az lehet a következménye, hogy mindig több és több arany halmozódik össze Amerikába. A túlsók arany azonban mégis csak holt érc. Ezt valahogyan kamatoztatni kell. Nem marad tehát egyéb hátra, mint a termelést folytonosan fokozni Igen ára, de a fokozott termelés csak akkor fizeti ki magát, ha van aki fogyasszon. — Egyideig lehet az Európán kívüli piacokra behatolni, de hiszen éppen fentebb mutattuk ki, hogy Amerika már majdnem mindenüvé betette a lábát. Talán az adósságokban mindjobban elmerülő Európa legyen a fogyasztó? Ezt lehetetlen elképzelni. A helyzetnek hovatovább oda kell fejlődnie, hogy egyik oldalon ott áll az óriási mennyiségű aranyat és árut felhalmozott Amerika, a gazdag kereskedő, a fásik oldalon a lerongyolódott Európa, a szegény koldus, aki nem bir vásárolni még ha akarna is. Ez az állapot nem vezethet jóra, ennek csak nagy szociális felfordulás lehet a vége, amely a kultúra és civilizáció katasztrófáját jelentheti. Lássuk most már felkészült-e Európa erre az egyenlőtlen küzdelemre? Amig az Amerikai Egyesült Államokat egymástól nem zárják el vámsorompók s ezáltal gazdasági fejlődésüknek óriási lehetőségei adva volnának, addig Európában jobban dühöng a széthúzás, mint valaha. Szerencsétlen világrészünket még mindig a győzők és legyőzőitek táborára osztják, akik közül az egyiknek minden szabad a másiknak semmi sem. Az európai úgynevezett „győztesek" még mindig nem jöttek rá, hogy ez a győzelem humbug és hogy egyedül Amerika győzött. Ezt legkivált mi érezzük itten, akiknek az úgynevezett Középeurópában kell tengődnünk. A nemzetközi fórumon állami érfiaink a nemzetek szolidaritásáról szavalnak nagy hangon és mindenféle szebbnél-szebb terveket főznek ki az állítólagos együttműködés céljából, közben azonban azonnal készek a szuverénitás köpenyege mögé bújni s készek félrelökni a döntőbírósági principumot is, amint csak a lehetősége felmerül annak, hogy egy kedvezőtlen döntés hozassák, az utódállamok nagyszabású gazdasági együttműködéséről ankétezünk Genfben, miközben hatóságaink fólesztendőket is elgondolkoznak, mig a szomszéd állam polgárainak vízumot adnak & beutazásra, mindenki elzárkózik, vámjait, ha lehetséges volna, még jobban felemelné, pár exel- lence ipari államok politikáját agráriusok inté- zik, viszont agrárius államok iparfejlesztési őrületbe esnek. Szomszédok gyűlölettel néznek egymással farka^szemet s emellett égetően súlyos problémákat okoz a kisebbségi kérdés is. Féltékenység, bizalmatlanság s félelem jellemzik a lelkek diszpozícióját. Lehet-e ily módon az amerikai kapitális végzetes túlsúlyával való eredményes szeml>eszáVr lásra még csak gondolni is? Nem. Ám ép ezért Amerikának észbe kell kapnia a ha nem akar egyszer saját zsírjába belefulladni, meg kell barátkoznia a szövetségközi adósságok elengedésének vagy legalább nagyfokú leszállításának kérdésével. Európa nagy ügyvédeinek pedig minél előbb le kell ülniök a zöld asztalhoz, hogy egy Amerikával félig-meddig verse-, nyezni tudó Európa igazi alapfeltételeit megtel remtsék. És pedig sürgősen, mig nem késő. Ezt követeli parancsolólag Amerika, ezt Európa, ezt ax egész keresztény kultúra és civilizáció ér-, deke, különben menthetetlenül és dicstelenül elpusztulunk mindannyian. 4$ m&tt iw I ft Prágai Magyar Hírlap sredetí regénye Irts: mám tóZSEF (13) Az elképzelés oly erős volt, 'hogy szánté fájdalmakat érzett az öklein, melyek ‘képzeletében vadul csapkodták a kinyithatatlan vasadtól, de melyek a valóságban nyugodtan pihentek a durva takarón. — Meg fogok őrülni, — ágaskodott benne a kétségbeesés, — már kényszerképzeteim vannak! Fejét beletúrta a párnába s minden erejét megleszitette, hogy álmot kényszeresen magára, de érezte, hogy minden erőlködése hiábavaló: nem tud aludni... Eszébe jutottak a cigaretták, melyeket a szalmazsákban rejtett el, a feje alá. — Rá fogok gyújtani ! — örült meg a gondolatnak s a következő pillanatban már le ifi szívta a tüdejére az első szippantást. A cigaretta füstje valamennyire megnyugtatta. Órák vagy percek múltak el, — nem tudta: az időt nem jelezte semmi----Az ablako t nézte <s várta a reggelt. Gyors egymásutánban szívta a cigarettákat, —■ aztán megijedt a gondolattól, hogy reggel, meg fogja látni az őr az ágy mellé szórt cigarettahamut. Siető, ideges mozdulatokkal kászálódott le az ágyról. Zsebkendőjével takarítani kezdett az ágy körül, hogy az ágy alá kergesse a hamut, mely reggel árulójává lehetne. Az áthatolhatatlan sötétségben nem látott semmit s igy azt se tudta, hogy jól végezte-e a takarítást ... Ideges feszültség rángatózott a testében: mi lesz, ha rájönnek az éjszakai cigarettázásra?....... A félelem érzés, melyet diákkora dr ukkolásai óta nem érzett, teljesen .hatalmába kerítette, — gyufát gyújtott s úgy vizsgálta meg, hogy nem maradt-e látható nyoma a tiltott élvezetnek. Mikor végre elaludt, élőről kezdődtek a kinok: az álmok rohanó gyorsasággal kergették egymást p mindegyik álom rémképeket hozott. # ... Az irodájában ült. Dolgozott. A szomszéd asztaloknál kollégái hajoltak hatalmas üzleti könyveik fölé. Az ajtón bejött egy bo- zontosezakállu ember, — aki a rabsétára mellette indult... — Szervusz! — köszöntött rá joviálisán a jövevény & letelepedett az íróasztala mellett álló székire, —- most ínsabadultam. Nem adnál kölcsön egy ruhát? Kínlódva érezte, hogy a könyvek mögül vigyorgó szemek figyelik. Szerette volna eltüntetni a barátságosan ‘beszélgető gonosztevőt, — de ez tudomásul se vette az ő zavarát. Gondtalanul, fecsegett továibb: A Mihály ás fel akart jönni, de őt 'meg tegnap lefogták a hékueok. Agyonvert egy embert... — .Agyonvert?! — Igen. Nem akarta * pasi odaadni a pénztárcáját, sőt rendőrért kiáltozott. Kétségbeesetten nézett körül s látta, hogy a pénztáros ráfordítja a kulcsot a Wertheim-szekrényre. Az arcok már nem vigyorogtak körülötte, — félelem s gyűlölet izzóit a szemekben. A bozontos ember mc6t barátságos hizal- maskadással kérdezte: — Sok pénz van itt? — s szemeivel a Wertheitm-szekrény felé bökött. — Nem ... semmi... — hebegte kétségbeesetten Szentesei. — Mindjárt megnézem! — villant meg a látogató szeme. Revolvert vett elő. Az ajtón üvöltöző tömeg tódult be: 'betörők ... Olyan sorrendben jöttek, mint a foghásudvaron, a sétán ... Még a becsül etesképü, tanárkülsejü ember is köztük volt... A hivatalnokok magaeraemelt kézzel jelezték, hogy megadják magukat. — A rendőrök azt fogják hinni, hogy én hívtam őket ide, — rémült elő a kétségbeesés Szentessiből. Elkeseredett dühhel vetette rá magát az első betörőre. Vadul csapkodott a kézéivel, de a betörő feje nyugodtan tűrte az ökölcea- pásokat, mintha csak kőből, lett volna. Vi- gyorgő arcok táncoltak a szemei előtt, öklével néha Ibeleütött az egyik vagy másik arcba, de ewk is nyugodtan vigyorogtak tovább, mintha nem is fájna nékik az ütés ... Kétségbeesett tehetetlenséggel érezte a karja gyöngédségét. Hirtelen eszébe jutott a — revolvere. Előkapta fiókjából a fegyvert s lövöldözni kezdett. A.z arcok nyugodtan vigyorogtak tovább. — a fegyver se ért semmit... Aztán minden eltűnt a szemed elől: am uccán sétált s a kirakatokat nézegette. Ax egyik tükörablakiban meglátta, hogy egy ember jön feléje: a házimunkás. El szeretett volna bújni, de a legény már mellette is állt Szemtelenül vigyorgott a szemei közzé: — Adja meg a cigarettákat, melyeket kölcsönadtam a börtönben. Kétségbeesetten forgatta ki a zsebeit, —1 nem volt bennük egyetlen cigaretta sem. — Ha nem adja vissza, rendőrt hívok, —* fenyegetőzött a legény. Saeutessi kétségbeesetten kezdett szaladni. Hallotta, hogy egész sereg ember firt Utána s hallotta, hogy7 egy7re közeledik a lépések zaja. — Visszavisznefe a börtönbe! — jajgatott benne a félelem. Beugrott egy kapun, — az iskola kapuja volt, melyben kisd iá koskod ott. Most megint Maflái volt s félénken ment végig az iskola folyóséin. Egy7 tanár jött szembe vele. — Már megint elkéstél, — ordítozott a tanár, -— soha se fogsz rendet tanulni ? — Tanár ur, én készültem ... de a házi- munkás ... a cigaretták ... A tanár helyén már a bőr tön őrmester állott, alti ütésre emelte a kezét. Hatalmas pofonok csattaná-át érezte az arcán s tehetetlenül állt a nagydarab ember előtt. — Dohányt rejteget a szalmazsákban! Gazember betörő! De majd meginni tlak én a móresre! Piszkos csirkefogó. (Folytatjuk.) mwrPQcrJz jg^^m^^f^YTrrjnrn m i—i ■. i, Judlí^utonmwmmmmmaMimmMrmrvcmmmammmKwri’rxTir r,.u .,w „ —w v unnTw r-mm—miirn«win w immii ibi ii—iBiiummii nwnnMün—i^iNfTiini iám 1 mi mini i n ■ i ■■ ■■ ■ ■ n»n~rr A természatesiJ^TT^DH kesertiviz gyomor és béltisztitó hatása páratlan. Az lnmámM ne tévessze össze másfajta keserflvizzelt Kapható mindenfitt Ms és napy üvegben. Schmidthauer kútvállalat Komárom.
