Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-14 / 260. (1887.) szám

V 1988 iH»T«tab«r 14, ssetHla. MILYEN IDŐ VÁRHATÓ Ál atlanti óceáni meleg légáramlat a Kárpátokig ért és a köztársaságban enyhe, száraz időjárást idéz elő. — Időprognózis: Jobbára derült, enyhe, helyenként csekély csapadékkal, egyébként száraz — Elkobozták a „Gömört14. Rimaszombati tudó­sítónk jelenti: A rendőrség szombaton délután félegvkor az államügyészség rendeletére elkobozta a Rábely-nyomda kiadásában s Márkus László szerkesztésében megjelenő „Görnör" cimü hetilap vasárnapi számát. Az elkobzást végző rendőrköze­gek nemcsak az expediálás alatt lévő összes lap­példányokat vitték magukkal, hanem elkobozták a vasárnapi szám összes kéziratait is és csak a kiadó erélyes fellépése akadályozta meg a szedés lefoglalását, illetve annak bpecsételését. A rend­őrök magfenyegették a nyomda gépmesterét, hogy a lapból további példányokat ne merészel­jen nyomtatni, holott a kiadónak joga van az in- krim^lt rész kihagyásával második kiadásban megjelentetni a lapot. Az elkobzás ügyében a lap­kiadó természetesen felebbezést fog bejelenteni és egyúttal kártérítési igénnyel is fellép az állam- kincstárral szemben. Az elkobzás és annak végre­hajtási módja parlamenti interpelláció tárgya is lesz. — Súlyos autókafaszirófa a Dolomitok bán. Milánóból távi rait ózzák: A Dolomitokban igen súlyos autók atas-ztrófa történt. A Eleimet alban egy teherautó, amely geszte­nyével volt megrakva és amelyen öt sze­mély üllt, kormánytörós következtében egy meredek lejtőn lezuhant. Két utas szörnyet­halt, a másik három súlyosan megsebesült. — A prágai Makk teádéin tán ja. A prágai Makk (a prágai magyar főiskolások egyesülete) vezető­ségét már régen foglalkoztatta az a kérdés, ho­gyan lehetne a prágai magyar főiskolás ifjúságot tömöríteni és hogyan lehetne alkalmat nyújtani arra, hogy a kollégiális viszony mellett a Makk tagjai között megértésen alapuló s közös célt szolgáló barátság fejlődjék ki. Ennek a célnak elérése ér­dekében az egyesület legjobban sorozatos teadél­utánok rendezését határozta el. Az első teadél- utánt a Makk vasárnap rendezte és a délután va­lóban fényesen sikerült igazolva azt, hogy az if­júság a kávéház egyhangú levegőjéből már ma­ga is régóta vágyott otthoni, magyaros atmoszfé­ra után. Nagyon kedves délután volt A meghívott vendégek szép számban jelentek meg. Az ifjúság jazz-zenekara a tehetséges és agilis Bruck Sándor­ral az élén kitűnő zenét szolgáltatott A legújabb pesti slágerek muzsikájára lejtették a párok a h táncot, öröm volt nézni, mint elevenedett meg j Magyar Menza levegője. A teadélután kimagasló pontja Mihola Gyuszi cigányzenekara volt Mihola Gyuszi, a közismert és népszerű komáromi zene­szerző úri cigánybandájával legújabb szerzemé­nyeit interpretálta a vendégeknek. A Szolgabirő csárdás már egész Szlovenszkón ismert és egy pes­ti kiadónál néhány hét múlva meg fog jelenni. Mihola Gyuszi vérbeli muzsikus és még gimná­ziumi évei őta együtt muzsikál a bandájában le­vő fiukkal. A nótákat különös szép érzéssel tudja kifejezésre juttatni. Különösen a „Nem igaz, hogy könny az élet.. .** és az „El szeretném lopni tőled az utolsó vágyat.. .* nagy sikert értek el. Ezeket a vérbeli magyar nótákat a régi magyar stíluson át-_ szűrődő, de az újkornak megfelelő uj melódia és uj ritmus jellemzi. Legszebb nótái egv fűzőiben Komáromban a szerzőnél, vagy Prágában a P. M. H. kiadóhivatalánál kaphatók. A teadélutáno­kat az első sikere következtében minden vasár­nap meg fogják tartani a menza helyiségeiben négy órai kezdettel. xx „Olvasóink figyelmét felhívjuk a kassai cégek mulatságos karácsonyi keresztszórejtvényé- re, melynek megfejtéséhez értékes dijakat fűznek. Mindenkit figyelmeztetünk, hogy a megfejtés bekül­désével együtt válaszbélyeg is melléklendő". — Kicsi az ungvári ruszin-magyar polgári iskola helyisége. Ruszinszkói szerkesztősé­günk jelenti: Az országos elnökség leiratban arra hívta fel Ungvár városát, hogy miután szűknek bizonyult a ruszin-magyar polgári iskola mostani épülete, ezen iskola számára uj épületet emeltessen. A város — hir sze­rint — csupán ingyen telket fog felajánlani az iskolaépület céljaira, mivel Ungvárnak van megfelelő polgári iskolai palotája, de ezt a tanügyi referátus a cseh polgári részére fog­lalta le, bár annak felét sem használják erre a célra. — Skandináv1!* — Pöstycn. Pöstyénből jelentik: Pöstyén-fürdő a legközelebbi időben közvetlen telefonösszeköttetést kap Svédországgal, Norvégiá­val és Dániával. — Az előmunkálatok már teljes befejezést nyertek, úgyhogy e napokban már az északi államok fővárosaiból: Stockholmból, Ősié­ből és Kopenhágáből prőbabeszélgetéseket foly­tattak, mely célból a pöstyéni fürdőigazgatóságot összekapcsolták a három főváros telefonhivatalá- val. Mindhárom beszélgetés során a beszéd oly tisztán volt hallható, mintha ugyanazon városban lakó felek között történne. — Kétségtelen tehát, hogy ezen próba eredményeképpen a rendszeres telefonösszeköttetés Pöstyén és az északi államok között csakhamar létrejön, amit a Pöstyén-fürdőt nagy számban felkereső skandináv vendégek bi­zonyára örömmel fognak üdvözölni. — Erdélyi Béla egyik régi barátja súlyosan ter­helő vallomást tett a vizsgálóbíró előtt. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Erdélyi Béla egyik régi barátja a vizsgálóbíró előtt vr.llomástételre jelentkezett. Vallomásában elmondotta, hogy tudo­mása van arról, hogy Erdélyi Béla a milistádti dráma előtt a Dunába akarta fojtani feleségét, Forgács Annái. Egy másik tanú, szintén Erdélyi barátja erre vonatkozólag ugyancsak terhelő vallo­mást tett. Halálosvégü összetűzés az erdész és a vadorzók között az andódi erdőben — A védekező erdész golyója megölt egy vadorzót Érsekújvár, november 13. (Saját tudósí­tónktól.) Az Andód község közelében lévő erdőségben az elmúlt nap véres, halálos ki­menetelű csete-paté játszódott le az erdőke­rülő és három vadorzó között. Cabany János, Szőke István és Kis Vince ismert vadorzók tegnap az andódi erdőben cserkésztek és szembetalálkoztak Morvái Gyula erdőkerü­lővel, aki már messziről észrevette, hogy a három ember a tilosban vadászik. Távozásra szólította föl őket, de a vadorzók ahelyett, hoigy engedelmeskedtek volna, szidalmazni kezdték, majd egyikük puskát fogott rá s kétszer egymásután rálőtt. Morvái szintén fegyverét használta támadói ellen, viszonozta a tüzelést, majd a túlerő elől futva menekült. Egy jajkiáltást hallott a bozótból. de már nem nézhette meg, mi történt, mert élete veszedelemben forgott és minden pilla­natnyi késedelem kockázatos lehetett volna reánézve. Aznap este a csete-paté színhelyén megtalálták Kis Vince községbeli lakos holttestét. Csendőrség szállt ki a gyilkosság színhelyére és magukkal vitték Roth Miksa dr. városi és Buckó Lénárd dr. járási orvost, akik a holt­testet fölboncolták s megállapították, hogy a haléit okozó golyó a vadorzó oldalába fúró­dott és a halál elvérzés következtében állott be. A csendőrség az erdőkerülő szerepének tisz­tázására megindította a nyomozást. Leíepíeztek egy szlovenszkói leánykereskedő bandái és két tagját letartóztatták Egy beregszászi leány a kuSárok hálójában — A találkozóra a kiszemelt áldozat helyett a detektív ment el Beregszász, november 13. (Saját tudósítónktól.) j A beregszászi rendőrség bűnügyi detektivei két- j havi nyomozás után letartóztattak két fiatal­embert, akik a feltevés szerint egy nemzetközi leánykereskedő társaság tagjai, illetve ruszinszkói ügynökei. A további nyomozás sikere érdekében a rendőrség egyelőre sem a letartóztatottak nevét, sem üzelmeik részleteit nem közölte a nyilvánossággal és csupán a letartóztatások köz­vetlen okáról tájékoztatta a sajtót. Egy beregszászi manikűrös leány állást kere­sett és hirdetést jelentetett meg a szlovenszkói Fodrászok Lapjában. Hirdetésére egy választékos stílusban írt levelet kapott, melyben ismeretlen jóakarói elsőrangú állás megszerzését helyezik kilátásba és szükségesnek tartják, hogy a leány előzőleg beküldje fényképét Nem fontos, hogy jó mnnkás-e, sokkal lényege­sebb, hogy szép, dekoratív jelenség legyen. A leány gyanút fogott és a levelet átadta Petrics detektivfelügyelőnek, aki tüstént tisztában volt azzal, hogy leánykereskedők siővik hálójukat as állást­kereső manikürősleány köré. A detektivfelügyelő a leány nevében tovább folytatta a levelezést az ismeretlenekkel, elküldte a fényképét és részletes tájékoztatásokért arról, hol és milyen körülmények között juttathatnák ! álláshoz. Postafordultával megérkezett a válasz: ! Pa!<*rmóban vau a kitűnő állás, de ha nem felelne meg, úgy a leány választhat a világ­városok között, mert jótevőinek mindenütt meg van az összeköttetésük. Az ügynökök utasították a leányt, hogy szerezzen útlevelet és utazzon Szlovenszkó egyik megjelölt városába, ahol találkozni fog velük. Múlt hét gyik napjára beszélték meg a találkozót, melyre azon­ban nem a leány, hanem Petrics felügyelő utazott el, aki a levélirőt és barátját letartóztatta. Mindaketten tagadták, hogy leánykereskedéssel foglalkoznak, azt állították, hogy hivatásos állás­közvetítők és állításuk bizonyítására egy pak- saméta levelet mutattak. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy a két fiatalember számos szlovenszkói, ruszinsz- kói és külföldi leánnyal levelezett állásköz­vetítés ürügye alatt. A házkutatás alkalmával különféle céges levél­papírokat, bélyegzőket, rengeteg bélyeget és ha­mis útleveleket talált. A rendőrség a szenzációs fejleményeket ígérő bűnügyben lázas buzgalommal folytatja a nyo­mozást, mert joggal hiszi, hogy a két letartóztatott fiatalember egy nemzetközi leánykereskedő társa­ság tagja és sikerül a mögöttük álló bűnszövet­kezetet is leleplezni. Sznm^KöirtfrKubTüRA.. ÁTÁBORNOK Zilahy Lajos uj színmüve a Nemzeti Színházban Irta: MOLNÁR JENŐ Budapest, november 13. I. A történelmi távlat Vájjon úgy van-e, ahogy egy francia iró mondja: „le danger de 1‘oublie", a feledés veszedelme ejti hatalmába az emberiséget a világ legszörnyüségesebb mészárlása után is? Nem okulunk a háború véres tanulságain és ismét felsarjad egy nemzedék, amely elölről kezdi a pokolbeli tébolyt? A francia iró és vele bizonyára minden igazi humanista vallja, hogy a majdnem négyesztendős emberirtás emlékét az irodalom és a művészet közvetlen erejével kell átadni az utódoknak. Ne bízzuk a történelemre, egyedül a történelemre ezt az emberi és emberséges feladatot. Haditettek leírása, fegyvertények dicsőítése, diplomáciai akták feltárása, népek egymásra uszítása és árulása inkább fokozzák a háborús kedvet, semmint utálatot gerjesztenének az emberi fenevad meg-megujuió kitörései iránt. Az írónak, a művésznek joga van, szent joga le­rázni magáról annak a kornak elfogultságait és egyoldalúságait, amelyben él, sőt isteni hivatása elvezetni az embert a tisztultabb, az eszményi társadalomba, amely után még sok­ezer évig „epedez buzgó imádság százezrek ajakán.“ De a költő szuverén korban és idő­ben. Ágyudörgés között sóbaját küldheti a rebbenő galamb xoz és a béke szendergését felzavarhatja rivalgó csatakürttel. Zilahy Lajos úgynevezett háborús drámát irt. De százszor több köze van müvének az örök emberi szívhez, mint az örök emberi há­borúhoz, Zilahy atomizálja a világ legbor­zasztóbb kollektivizmusát, a parancsszóra mészárló háborús gépüzemet és az em­berről szelíd kézzel lehántva a katonazub­bonyt, megmutatja a vérző sziveket. „A - tá­bornok" nem háborús darab, a szónak régi, elnyűtt értelmében, hanem sorsdráma. Az a kérdés csupán: megvan-e hozzá a kellő lelki talaja, az a bizonyos zöngeszekrény, amelyben a költő gondolatai és érzelmei, hangulatai és melódiái harmonikusan visszhangzanak? Né­melyek szerint még sokkal közelebb van a há­ború, semhogy a témától való elszakadás hi­deg légkörében tudnék kielemezni a motívu­mait és a hatásait. Mások szerint már eléggé meghiggadtak a lelkek, hogy a háborús tár­gyú alkotásokat tisztán szellemi, helyesebben eszményi távlatból figyeljék és bírálják, ki­kapcsolva előítéletet és haragot, ellenérzést és gyűlöletet, sztratégiát és diplomáciát. Bajos igazságot tenni a vitatkozó felek között, de va­lahogy az az érzésünk van Zilahy drámája után, hogy mindjárt könnyebb a probléma, mihelyt igazi költő palettájára kerülnék a há­ború rikító színei. A költő felzaklat ugyan, de meg is nyugtat, feltépi a heggedő sebeket, de nyomban meg is gyógyítja, be is kötözi őket. Á költőtől nem kell félteni a költészet legna­gyobb ellenségét: a nyers emberi és népi in­dulatok kirobbanását, a háborút sem. II. Szikszóy altábornagy és Judit asszony Szóinyilik p függöny. A színpadon piros iiiuiszparens hirdeti. Í916. A nézőtér lelkileg visszahelyezi magát a háború kellős közepébe és az iró kalauzolásával fokról-fokra bele is éli magát. Szin: hadikórház, negyvenöt kilométerre a harcvonal mögött. Pattogó beszédű, jószivü fő­orvos, pedáns segédorvos, ápolónők, köztük egy idősebb grófnő, aki a fiát vesztette el és egy fiatal urilány, akibe a segédorvos meg egy „lógós" hadnagy szerelmes. A cselek­ményt apró epizódok gurítják előre. Bejön például egy szakállas, gyöngélkedő kapitány és gügyögő hangon telefonál imádott felesé­gének. Mire jó ez? Csakhamar megtudjuk. De még várni kell. Egy dunántúli öregasszony, reszkető hangon tudakolja, hol van Szikszóy báré altábornagy. Azután egy szép fiatal asz- szony, Székely László tartalékos tüzérföliad- nagy felesége jön és ugyancsak a tábornokot keresi. Az egyszerű földmüvesasszony az egyetlen fiát, az urinő a férjét akarja meg­menteni a hősi haláltól. Minden az altábor­nagytól függ, ettől a rideg, agglegény katoná­tól, akit hetek óta súlyos fejsebbel ápolnak a kórházban. A csupa-bronzember megjelenik. Remegve lesi a két asszony a szeme rebbené- sét. Elsőnek a falusi öregasszony szólal meg. Rimáukodik megmaradt egyetlen fia életéért. A zord hadvezér rá se néz, nem ad feleletet. A törődött asszony szó nélkül elvágódik előt­te. Most a másik, a fiatal nő felé fordul a tá­bornok kérdő tekintettel: — Mi tetszik? — Ki ön?... Nem ismerem — feleli elfoj­tott keserűséggel Székely Lászlóné. A tábornok pillanatra megütődik, végig­nézi a karcsú szépséget, aztán kimegy a szo­bából. Székely Lászlóné egyedül matrad. Le­veti uccai kabátját és gyors elhatározással ápolónői köpenyt vesz föl. A grófnő szívesen látja, de a főorvos kifakad. „Mit akar? Nem kell már önkéntes ápolónő!" És mikor az asz- szony könyörgésre fogja a dolgot, azt mondja neki: „Nem bánom, itt. maradhat, de csakúgy, ha kitalálja, mit kell itt nekem legelőször is megtiltani?" — „Azt, hogy mindenki a főor­vos asztalán levő telefont használja". A főor­vos el van ragadtatva, hogy igy kitalálták a gondolatát, mert csakugyan borzasztó, mit mü­veinek a lógós tisztek a telefonjával. Székely Lászlóné elmondja, hogy Judit a neve és azt füllenti, hogy elvált asszony. Hogy mért ha­zudik? Mert ott akar maradni a tábornok kö­zelében, mert meg akarja menteni a férjét. Most belép a tábornok. Sürgősen telefo­nálnia kell a városparancsnokságra. Judit, az uj ápolónő rászól: „Kérem, innét tilos telefo­nálni." A kemény ember megrázkódik, de mi­kor a szépasszony parancsra hivatkozik, meg­hátrál. íme, ez lett a jelentéktelennek vélt te­lefonepizódból. Kitűnő ötlet s amellett életsza- gu. Már tudjuk, hogy Judit, akit az előbb egv szempillantásra is alig méltatott a tábornok, fölébe fog kerekedni és érezzük, hogy ennek az asszonykerülő, lőporszagu férfinak Judit lesz a végzete. Az uj magyar drámairodalom két legmarkánsabb alakját sikerült megmin- tázni az írónak Szikszóy tábornokban és Ju­dit asszonyban. A második felvonás színhelye ugyancsak a hadikórház. Három héttel később vagyunk. Judit, aki az első felvonás végén bekötözte az altábornagy fejét, most már a szive körül jár finom ujjacsfcáival. Pedig egy bizalmas szó sem esik köztük. A grófnő szeretettel kival- latja Juditét, aki csak aunyit tud mondani, hogy a tábornok szívesen látja maga mellett. A kórházban kártvázgatnak, egyszer-kétszer színházba mennek. „Lassú tűzön kellene el­égetni minden szindarabirót" — ez a hadve­zér egész kritikája az előadás után. Hogy szi­vében micsoda forradalmat kavart fel Judit, ezt nem látjuk, csak halljuk. (Bizonyos tekin­tetben hibája a darabnak, hogy az iró a lélek­elemzésnek azt a kényelmesebb módját vá­lasztja, amely a színfalak mögött folyik le. De amit hallomás alapján tudunk meg, érdekes és hatásos.) A grófi ápolónő minden titkok safe depositja. A tábornok is neki mondja el, hogy valami változás megy végbe a lelkében, már nem az a régi kemény katona, üresnek érzi „ott belül" az uniformisát. A grófnő tud­ja, hogy miért, tehát diszkréten nem kíván­csiskodik és meghívja az altábornagyot Buda­pestre a szerdai zsúpjára, „majd ha vége lesz ennek az őrületnek". A tábornok ugyanis bú­csúzik. Viszamegy a harctérre. Nagy esemé­nyek vannak készülőben. Székely László középiskolai történelemin­Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén Si@ssew eíöf’zetní a Képes Hétre PEtM 31., |Í£$l©Efcl€ie,N*!. £Nl«9garss®rö ui feKea-ensSíiséss'ei

Next

/
Oldalképek
Tartalom