Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-14 / 260. (1887.) szám
1W8 nmmmfcter 14, »mik ^^^•Mag^arhtrlar 3 A magyar képviselők közös interpellációja az állampolgársági kérdés sürgős és kielégítő rendezéséért Szüllő Géza, Szent-lvány József és képviselőtársaik sürgős interpeüádóbaB követelik az állampolgársági kérvényeknek gyors és liberális elintézését s az állampolgársági és illetőségi kérdést véglegesen szabályozó törvényjavaslatnak mielőbbi benyújtását Prága, n-ovember 13. A magyar nemzeti párt és az országos keresztényszodalista párt nemzetgyűlési képviselői a következő sürgős interpellációt nyújtották be a képvdselőlház elnökségéhez: Sürgős interpelláció a belügyminiszter úrhoz Beadják: Sriillő Géza dr. és Szent-Irány József nemzetgyűlési képviselők és társaik az 1926. évi 152. sz. törvény végrehajtása tárgyában. Belügyminiszter Ur! Az 1926. évi 152. sz. törvény (lex Dérer) nem elégítette ki azokat a várakozásokat, amelyeket a közvélemény hozzá fűzött. A törvény ugyanis nem adta meg a csehszlovák állampolgárságot mindazoknak az egyénéknek, akiknek arra a trianoni hékeszerződés 61. cikke értelmében joguk volna, hanem számos kategória elől a békeszerződés ellenére elzárta az állampolgárság megszerzésének lehetőségét. Még nagyobb baj azonban az, hogy a belügyminisztérium illetékes ügyosztálya a törvényt nem hajtja végre úgy, amint azt annak betűje és szelleme megköveteli. A belügyminisztérium ugyanis következetesen elutasítja azokat, akik a) 1906 január 1-ém nem voltak nagykorúak, bár a törvény szerint a csehszlovák állampolgárságot meg kell adni mindenkinek, tekintet nélkül korára, aki előbb magyar állampolgár volt, a törvény egyéb előfeltételeinek eleget tesz és akit a törvény nem zár ki kifejezetten az állampolgárság megszerzéséből; b) akik 1910 január 1-e után szereztek illetőséget Csehszlovákia valamely községében, de 1921 december 31-ig neon kérték a trianoni szerződés 62. cikkének megfelelően a csehszlovák állampolgárság elismerését, mert meg voltak győződve arról, hogy csehszlovák állampolgársággal bírnak és igy aziránt folya- modniok nem kellett, hiszen akkoriban az 1886: XXII. t.-c. 10. paragrafusát a csehszlovák hatóságok is úgy magyarázták, hogy az illetőség automatikusan is megszerezhető; c) akik az osztrák-magyar hadseregnél, haditengerészetnél vagy a magyar királyi honvédségnél és csendörségnél tényleges szolgálatot teljesítettek, bár a lex Dérer őket sem sorozza azok közé, akik e törvény alapján a csehszlovák állampolgárságot nem szerezhetik -meg és a belügyminisztériumnak az az indokolása, hogy e személyek ellen a község nem érvényesíthette az 1886:XXII. t.-c. 9. paragrafusa a—c) pontjaiban megjelölt kifogásokat, mivel a község hatósága a 3. és 4. paragrafusok értelmében nem terjed ki rájuk, egészen téves, mert hiszen a tényleges katonák csupán a katonai szolgálatra és a katonai bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben nem tartoztak a község hatósága alá, a csendőrök pedig csak fegyelmileg tartoztak a honvédséghez; d) akik a hüségesküt meg sem tagadták és azt vagy letették, vagy pedig csupán azért nem tették le, mert erre fölszólitást nem kaptak és igy törvényellenesen fosztják meg őket a csehszlovák állampolgárságnak a lex Dérer alapján való megszerzésének lehetőségétől, mert hiszen ez a törvény csak azokat zárja ki, akik a hüscgeskü letételét megtagadták és ennek folytán őket szolgálati állásukban meg nem hagyták, sem abba őket később fel nem vették és végül, akik e) mint tanulók egy-bét évig külföldön tartózkodtak, bár a törvény kifejezett rendelkezése szerint ez nem akadálya az állampolgárság megszerzésének. A belügyminisztérium azonkívül hihetetlenül lassan intéri el a kérvényeket, holott a törvénynek éppen az volt a célja, hogy hamarosan megadja az állampolgárságot azoknak, akik a Szlovén szkón és Rusrinszkóban az állampolgárság és illetőség kérdésében uralkodó óriási káosz miatt nem ismertettek el csehszlovák állampolgároknak. Rendkívül jellemző például, hogy a belügyminisztérium illetékes ügyosztálya, mint az ott alkalmazott tisztviselők ismételten kijelentették, az 1928. év első hónapjában beadott kérvényeket elegendő számú referens hiányában csak másfél-két esztendő múlva szándékozik elintézni, mivel előbb még az 1926. és 1927. években benyújtott kérvények tárgyában kell döntenie. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóságok számos esetben nem respektálják a minisztériumoknak az állampolgárság ügyében kiadott jogerős határozatait. így Barát Károly és Horvát Albert rimaszombati lakosokat annak dacára, hogy a szloven- szkói teljhatalmú minisztérium annakidején dekrétummal elismerte csehszlovák állam- polgárságukat, mégis törölték a választók névjegyzékéből. Más esetekben megtagadták az állampolgársági bizonyítvány kiállítást olyanoktól, akiknek állampolgárságát a szloven- szkói minisztérium is elismerte, sőt tudomásunk van olyan esetekről is, amikor maga a belügyminiszter ismerte el egyes személyek csehszlovák állampolgárságát és a rimaszombati járási hivatal ennek dacára mégis revízió alá vette az illetők honosságát. Mindezekből kitűnik, hogy a lex Dérer végrehajtása nem szüntette meg az állampolgársági és illetőségi ügy terén uralkodó káoszt. Ez a törvény különben is csak átmeneti jellegű volt s a törvényhozás csupán a legsürgősebb orvoslásra szoruló anomáliáknak akarta elejét venni e törvénnyel, a kérdés végleges megoldását azonban egy későbbi törvényre bízta. Kitűnik ez azokból a határozatokból is, amelyeket a képviselőház és a szenátus az 1926. évi 152. számú törvény megszavazása alkalmával fogadott el és amelyben a nemzetgyűlés egyfelől kötelességévé tette a kormánynak, hogy az illetőségi és állampolgársági kérdés végleges szabályozása végett mielőbb javaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé és annak előkészítésénél különös tekintettel legyen a csehszlovák köztársaság területén már hosszabb idő óta élő egyénekre, másfelől pedig azt a kávái:, ágát fejezte ki, hogy a hatóságok az állampolgárság megadásának kérdésében liberálisain járjanak el és senkit, áki az uj törvény alapján kérte a csehszlovák állampolgárságot, ne utasítsanak ki a köztársaság területéről, amíg folyamodványát jogerősen el nem intézték. Közeli harmadfélév telt ed immár a határodat megszavazása óta, de a kormány még mindig nem készítette ed azt a javaslatot, amelyet a képvisedőház máT akkor sürgősen követelt. Azóta az állampolgársági és illetőségi ügy Szdovenszkón és Ruszinszkóban még inkább elmérgesedett és a lakosság minden rétegében a legnagyobb elkeseredést váltja ki. A közigazgatási hatóságok a nemzetgyűlés kívánságaival ellentét ben, a legiildiberáM- sabb módon kezelik az állampolgársági ügyeket, 6Őt, amint azt különösen Szabó Lajos munkácsi római katolikus esperesplébános esete is megmutatta, olyanokat is kiutasítanak a köztársaság területéről, akiknek a lcx-Dérer alapján benyújtott kérvényét jogerősen még el sem döntötték. Ezeknek az állapotoknak tarthatatlanságát nemcsak mi állapítjuk meg, de megállapította az állaim jubileum alkalmával a Lidové No- vinyban megjelent cikkében Seton Watson, megáddápitották a köztársaság elnökéhez benyújtott emlékiratukban a népszövetségi ligák, megállapította Dérer Iván dr. képviselő- társunk, sőt legutóbb Benes külügyminiszter ur is és egészen érthetetlen előttünk, hogy mindezek dacára a belügyminisztérium a mai napig sem teljesítette a törvényhozás kívánságát. E tarthatatlan helyzet arra késztet bennünket, hogy tisztelettel megkérdezzük a belügyminiszter urat: 1., van-e tudomása illetékes ügyosztályának fönt vázolt törvényellenes eljárásáról és az 1926. évi 152. számú törvény alapján benyújtott kérvények botrányosan lassú elintézéséről? 2., ha igen, hajlandó-e az ügyosztályt haladéktalanul utasítani, hogy szigorúan a törvényhez tartsa magát és a benyújtott kérvényeket a jövőben legkésőbb a benyújtásuktól számított két hónapon belül elintézze? 3., amennyiben a kérvények késedelmes elintézésének csakugyan a minisztérium illetékes ügyosztályához beosztott referensek munkatulterhelése volna az oka, hajlandó-e haladéktalanul intézkedni, hogy az állampolgársági és illetőségi ügyosztályhoz azonnal annyi referens osztassák be, amennyi az állampolgársági kérvényeket a legsürgősebben el tudja intézni? 4., hajlandó-e a járási hivatalokat eltiltani attól, hogy a csehszlovák minisztériumok által csehszlovák állampolgárokul elismert egyének állampolgárságát kétségbevonják? 5., mikor szándékozik az állampolgársági és illetőségi kérdés végleges szabályozása végett a képviselőházi határozattal is előirt törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteni és végül 6., addig is, amig a nemzetgyűlés az állampolgársági kérdést véglegesen szabályozni fogja, hajlandó-e utasítani a közigazgatósági hatóságokat, hogy az állampolgársági ügyet jóakarattal és megértéssel, tehát liberálisan kezeljék és őket a legszigorúbban eltiltani attól, hogy olyan egyéneket, akiknek az 1926. évi 152. számú törvény alapján benyújtott kérvénye jogerős elintézést nem nyert, a köztársaság területéről kiutasítsanak? Prága, 1928 november 12. Rozsypal országos elnök lemondott, de még ö bonyolítja le a ruszinszkói választást? Prága, november 13. A Právo Lidu ma reggeli kiadása Rozsypal ruszinszkói országos elnök távozásáról közöl hirt. — Mint értesülünk — írja a lap — Rozsypal „kormányzó", aki azzal kapcsolatban, hogy megvádolták az állami közigazgatási apparátusnak az agrárpárt részére való befolyásolásával, minap Prágában járt, a közvélemény nyomása alatt beadta lemondását. A lemondást állítólag el is fogadták, de a küszöbön álló választásra való tekintettel egyelőre nem realizálják. Az országos elnök utóda valamelyik más polgári politikus lesz s a jelöltek között Monral dr. kormánytanácsos nevét emlegetik, akit ezek szerint 1929 január elsei érvénnyel neveznének ki Ruszinszkó országos elnökévé. A maesti prágai cseh lapok regisztrálják a Právo Lidn jelentését. Lapunk zártáig a hirt sem meg nem erősítették, sem nem cáfolják. Poháré uj kormánynyilatkozata Mérsékelt, békülékeny politika — Engedmények minden vonalon — A csütörtöki bemutatkozás — Ki lesz az uj berni követ? — Paris, november 13. Az uj Poincaré-kor- mány gondosan készül parlamenti bemutatkozására. A miniszterek tegnap több óra (bosz- szat a kormánynyilatkozat megszövegezésével foglalkoztak. Holnap uj minisztertanács lesz, csütörtök délelőtt pedig az utolsó, amelyen a köztársasági elnök fog elnökölni. Poincaré kormánynyilatkozata rövid lesz. Csupa határozott és kategórikus kijelentésből fog állni s ámbár minden aktuális problémát felölel, kerülni fogja az agresszivitást és a végén a parlament tagjainak jóakaratához fog folyamodni. Poincaré ellenségeit úgy akarja lekenyerezaii, hogy követeléseiket eleve elismeri és a magáévá teszi. A pénzügyi törvény híres 70. és 71. cikkelyét például csak akkor nyújtja be a kamarában, ha a szenátus már döntött az 1929. évi költségvetés tekintetében. A költségvetés megszavazása után a kamara kényelmesen és sietség nélkül vitatkozhat a vallási szervezetek viss rábocsátásáról, Valószínűleg maga Briand fogja e kormányjavaslatot megindokolni. A kamara pénzügyi bizottságában az uj miniszterelnök szintén engedékenynek akar mutatkozni. A Matin számítása szerint a vitatott adókülönbségek mindössze negyven millióra rúgnak s Poincaré máris hajlandó ennek az összegnek a felét elengedni. Ugyanakkor Painlevé hnsré milliót töröl a hadügyminisztérium budgetjéből, úgy hogy alig néhány jelentéktelen lépésre van szükség és az egység az eddigi alapokon újra helyreállhat. A kormány a kormánynyilatkozatban különös gonddal fog a külpolitikai problémákkal foglalkozni, elsősorban a Dawes-javaslat küszöbönálló revíziójával, mint a legfontosabb napi kérdéssel. A francia kormány minden erejével a tárgyalások meggyorsitása mellett foglal állást. ♦Ebben az összefüggésben a kormánynyilatkozat a londoni és a washingtoni adós sági szerződések azonnali likvidálását is a sürgősen elintézendő kérdések közé sorolja. Coolidge legújabb nyilatkozata után ennek a problémának elintézése rendkívül égé tövé vált. Jólinformált körök véleménye szerint a kormánynyilatkozat mindezeket a kérdéseket csak érinteni fogja s nem tesz kötelező erejű nyilatkozatokat. így a miniszterelnök eléri, hogy kormánya mozgékony marad és bármikor módosíthatja elhatározásait. A kormánynyilatkozat vitáján az ellenzék részéről elsőnek Daladier, a radikálisok vezére é« Vincent Auriol, a szocialisták vezetője szólal föl. A radikális frakció tegnapi ülésén még mindig nem döntött a kormánnyal szemben elfoglalandó álláspontjáról. Daladier kijelentette, hogy az egyetlen logikus magatartás az ellenzékiség lenne, de mivel senki nem lehet ellenzéki csak az ellenzékieskedés kedvéért, a radikális párt megvárja a kormánynyilatkozatot s csak azután hozza meg végérvényesen döntését. VIolet, Clautfe vagy Chíappe kerül Bernbe Párás, november 13. Az Excelsior jelentése szerint Henessy eddigi berni követ, aki mint ismeretes, tárcát vállalt Poincaré uj kormányában, végleg otthagyja a diplomáciai pályát. Berni utódja valószínűleg Violet lesz, a köztársasági szocialista frakció tagja. Ha Violet nem fogadja el a fölkínált megbízást, Bem;l>e Claudel bécsi követ vagy Chiappe pá- risj-/rendőrfőnők kerül. Jön I Jön I legnagyobb attrakciója | Világhírű uSCHBOtl11 féle sifonok, vásznak, ágynemű damasztok, divatselymek és szövetek, asztal- aga ae Jpü as ! | neműk, frottiráruk, mosóáruk, rövidáruk, kész női fehérnemű, kész függönyök, selyem brokátok, bútor- ® 'VaS* sí® I — ..................— —; KOSICEaKASSa I szövetek. — Előnyös árak! Paplanok és paplan-anyagok. Régi paplanok átdolgozása. — m^ 3 —— f ©«»• 76. 8 Minták vidékre bérmentve. Minták vidékre bérmentve. I jjw«Mau^^jLJjjaaaMBaiaeenaaaawaeMae«BMaMroMiBeanampn™"^‘™,,"‘'w ...... Tel. 620. Tel. 82©.
