Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-11 / 258. (1885.) szám
1928 november 11, v&flánutp. KAPUVÁRI MISE Irtat MÓRICZ ZS1GMOND Kapuvár, november elején. — Ha valami szépet akar látni, — mondja a ház úrasszonya — jöjjön velem, elviszem Kapuvárra, misére. — Boldogan. Gyönyörű vasárnap délelőtt. A nap fátyol on át néz s szél veri a ködöt. Nagyon kedves, nagyon rendes faJvak. Szinte fáj látni, mert az én alföldi szivem, mindig csak hazaláj. Hogy mért nem tudiur.k otthon ilyen házakat építeni. Miért nem tudunk?... Mintha nem is az az ország volna. Más földek vannak itt, minit amilyenhez otthon szokva vagyunk. Valamelyik évben, mikor Kisújszálláson voltam, olyan rossz év volt, hogy voltak ha- fárrészek, ahol hetven kilé Volt a termés holdanként. Nem volt érdemes lekaszálni. Szabolcsban vannak hómokmezők, ahol ha öt-hat mázsa terem, már jó termésnek számit, de mindenfelé kánaáni aratásnak nézik, ha tiz-tizenkét mázsa van egy holdon. Itt egy hold föld húszon öt-huszonnyolc mázsa búzát ad. Vannak helyek, ahol harminckét mázsa búza terem egy holdon. Nekem ezt meghúzható s kitűnő birtokosok mondták. Máskéip nem hittem volna el. Cukorrépából holdanként száznyolcvan mázsát kell adni egy holdnak. De felmehet itt-ott háromszáz mázsáig egyetlenegy hold termése. Álmélkoldva nézek erre a Kánaánra. De olyan áe a föld, mint a fekete szurok. Oly véghetetlen fekete (földek vannak, mint az égett fü. És olyan barna földek, hogy tiszta televény; mert az egészen fekete, az még nem tökéletes, majd akkor lesz igazi humus, ha már barnára enyhül. Most azonban csodálatos nézni, ahogy a gőzeke fordítja a fekete barázdákat. Itt aztán építhetnek téglaházakat, cserép tetővel, nem kell -putri istállóban teleltetni a lovat, mint Szabolcs kis községeiben sok helyi Csorna, Kapuvár, mint egy-egy kertváros. Tágas piacok, fele fával, ezéles uccák, pompás gazdasági épületek. H ajtóvad ászai Parasztok fogják be a kört a szántáson. Nyulra vadásznak. Parasztok a puskások is. Dörren a fegyver s egy gazdaember léhálja a tapsifülest, amelyik ki akart ugrani a körből s az utolsó pillanatban érte a golyó. A szürkebundás kis állat lóg a kéziben s táskára kerül. Kapuvár piacán egy régi kis vár áll. Hajdan körülvette a Rába, ebbe ugrott be a Hanyi Istók, akinek u szóhártyái voltak, ahogy Jókai tudja s Jókai után ma máT mindenki meséli. A víziemben, aki be is van Írva valamelyik m-atrikulába, de azért egész életét a vízben élte le. Mikor elfogták, egy ideig a kapuvári várban tartották a konyha körül. Egyszer csak beugrott a Rábába s elúszott. Többet nem látták. Itt minden a régi lápvilág emlékével van még tele. Végigsétálunk a délelőtti korzón. Sok uj épület, gazdag, jól fejlődő kisváros. Az uccu képe ma már nem különös. Itt is a rendes polgári ruhák. De mikor megállunk a nagy templom előtt s elkezd gyülekezni a nép, egyszerre feledhetetlen látvány alakul ki. Jönnek a lányok csoportosan a misére. Régi szép magyar ruhákban. Karcagon már nem látsz magyar leányt. Ott már csak d íva (hölgyeket lehet látni a templom előtt. Boltban vett ruhák, a párisi divat távoli hajtásai. Itt még hosszai szoknyában s ragyogóan, színesen özönlenek a nők. Tarkák, de valami egészen különös, színes, választékos, nemes ízlésű ruhák. Szin-e egyenruha. Egy mintára szabva, varrva, mind. Lányoké, asszonyoké. Hosszú szoknyák. A ragyogó felső áléi kilátszik az alsószoknya fehér csipke szegélye. Fodros aljú derék s a haluk koszorúban laposan, csipkésen fonva. Rózsaszínek, kékek, csupa pasztellszín. Lila, barna, villogó. Végtelen változatosság. A bőséges szoknyák karcsúra nyújtják a termetet, a lábukon félcipő, pillangóra kötött selyemszalaggal. Az asszonyok ugyanígy, de árnyalatokkal sötétebb anyagból s fejük bekötve, alól piros selyem kontykondővel, a felelt nagyszerű selyem szín játszó szinkondők. Vállukon hosszurojtos lyoni selyem nagykend-ők. Pazarlóan gyönyörű s művészien díszes öltözködés. Milyen furcsa, fiai, százados régi alapforma , airnel yre egyes, korok rádóbtálk az uj motlvúimot. Itt van még retklijük vállán ; nyolcvanas -évek pufija s milyen jól áll nekik Milyen kacér s kecses. A rekli „seszlije“ felkunkorod’ik, min a puiykaikakas farka s ahogy el billegnek mint ősi díszmadarak a lápon. Jönnek uj a uj rajban a selyemkendö asszonyok kecsesen és óvatosan, szinte libegve, mint a pávák. Mögöttünk a dürrögo, dörmögő legénykék, csizmás feketében, félfülükön az apró prémsapkákkal s selyemmel és csillogóval ki varrt mellény kékben, legény esen. A gyerekek már nem viselik ezt a ruhát. A gyermekek már itt is modernek, ezek a gyönyörű anyák gyermekeiket már egybeszabott kis úri ruhákba Öltöztetik, a fiaikat térdnadrágba s vége, vége a régi ragyogásnak, a szépségnek. De ahogy ott ülnek, állnak, egymásra zsúfolva a nagy templomban, külön rendeződve, kasztok, atyafiságok és véletlenek csoportjaiban s rendjeiben, s ahogy térdre borulnak a mise csengőjére s ahogy áhítattal figyelnek a hímzett fehér mi-seingben kellemesen intelligensen szónokló papra, szépek, gyönyörűek, ártatlanok. A pap Krisztus királyságáréi beszél. Arról a királyról, kinek országa nem e vi- íágo^i való. Ez az egész vidék különben a Hanság és a Fertő tája, ez a Kánaán, egy kedves fiatalember tulajdona; kétszá zn egy ven ezer hold erejéig, Esztenházy heroegé. Legényember. Jó parti. Szeretik. TÖRTÉNELMI Irta: MÁRA! Budapest, november eleje. Ha megfigyeltük mindazt, ami az elmúlt héten itt napilapokban és revükben a mi életünknek saját és külön történelmi fél- múltjáról, az elmúlt íiz esztendő iubiiárís dátuma kapcsán, reflexióban megjelent, észre kellett vennünk valami öntudatlan, jó- szár.déku, de makacs és görcsös erőlködést, ahogy rnindenki mindazt, ami azon a napon vagy éjszakán, vagy héten, vagy időben történt, öntudatlanul vagy tudatosan kisebbíteni igyekezik. Tehát nem méltatni, sem megmérni, sem kritizálni s habzó dühved gyűlölni — mindezen már túlestünk —, egyszerűen csak degradálni, egy kissé lenézni, fölényesen lekezelni, mint életünk egy méltatlan, megalázó epizódját. A hangneme ennek a kritikai és emlékezési szólamnak elsősorban az, hogy nem lehet valami különösen nagy, se elsőrangúan történelmi esemény az, aminél személyesen asszisztáltam én is, Kuwüyik Géza segédtitkár, sőt Baumfedd Géza is látta. Ott volt az Astoria előtt, na... Mennyiben lehet már, kérem, nagy dolog az — (igy megy a szólam) —, ahol még Bra- dovszki is ott volt, aki pedig csak aznap jött fel Kassáról textilt bevásárolni? S mégis, ott volt, este már elől futott a Lánchidnál, hasba is ütötték egy puskatussal. Mi az? Ez is forradalom? Hát olyan is volt, kérem — (csak a szólamot viszem) —, csupa ismeretlen ember, mint a patkányok bújtak elő a Lánchidból. No igen, a francia forradalom is szörnyű volt, ám az legalább kitermelt addig ismeretlen, nagy embereket, akiket vitt és sodort az idő, de akik ebben a sodrásban is nagy emberek tudtak maradni — Marat és Robespierre és Danton vérszopók voltak, de a Ikutyaááját, mégis csak voltak valakik —-, mig a mi forradalmunkat, ugye, most utólag már tiszta fejjel és nyugodt Ítélettel megállapíthatjuk, csupa ismeretlen és jelentéktelen emberke csinálta — mi? hogy MaTalról s Dantonról és Robespierre-ről se lehetett előre tudni? — ja, de ezekről az urakról,- kérem, utólag azonnal kiderült, hogy ők voltak MaTat s Danton s Robespierre, mig a mi forradalmárainkról, mint azt az elmúlt tíz esztendő történelmi távlatából moet már nyugodtan megáilapitha-tjuk, nem derült ki semmi nagyság, alapjában, maradtak olyan ismeretlenek és jelentéktelenek, mint voltak az esemény előtt. Tiz év távlatából... Ami ebben’ a távlatban nagyon érdekes, az éppen a kötöttsége. Tízéves emlék, az egy kiesé még a jelen s egy .kissé már a múlt. Még élnek fájdalmak, amiket akkor ütöttek, még sajognak érdekek és hiúságok és emberi érzékenységek, amiket akkor horzsoltak, falán vannak még ebben a városban züllött és rendetlen szobák, amiket a tulajdonos undorában azóta ee hozatott rendibe, talán még üresen áll valamelyik hivatalban egy-egy íróasztal, ahonnan akkor felállitoftak egy in- dignált'urat, — mindez van még, de nincs már, a múlt és jelen összefolyó szédülése ez az állapot, történelmi félmult, álomszerű, bizonytalan ocsúd ás, mikor az ember nem tudja biztosan, reggel van-e már, de már mosolyog az éjszaka rossz álmán ... Parisban a francia forradalomnak múzeumot épített az utókor Madame de Sevigné házában s ebben a Musée Carnavalei-bao összegyűjtötték mindazt a kis emberi vonatkozású souvenirjét a forradalomnak, ami pontosabban •beszél az időről, mint a nagy emlékek s a történetírás. Ebben a múzeumban apró guil- lotinokat láttam, amit 1796—98 között papir- nyomónak használtak, tojástarfókat Marat arcképével és levesestámyért, aminek mintája Lo-uis Capet levágott feje volt... A forradalom a maga szörnyű átütő erejével igy szívódott át az életibe, a mindennapba, a kis ember használati tárgyain is jelezte magát. Ha a magyar, októberi forradalom múzeumát egyszer megcsinálnák, az üvegszekrényekbe néhány üres szivardoboz kerülne, egypáT gyűrött kefelevonat, Károlyi cilindere, néhány őszirózsa és a fehér selyemszalag, amit „városparancsnok* felírással egy ismeretlen linked viselt néhány napom át a mellén, akinek e pillanatban már igazán elfelejtettem a nevét. S ami emlékben külön-külön, veled és velem, megmaradt, ez igazán csak félmult, valami kényelmetlenség és bosszanko- dás utóize, rossz idő, hiányos viz- és áramszolgáltatás, fegyelmezetlen telefonszolgálat és zsúfolt villamosok. Közben Józsi bácsi tönkrement, Li.pét meggazdagodott, Emília még ma is sínyli a gyomrával a rossz kosztol, s G'éza, aki akkor húszéves volt, kompromittálta magát a -termelési központban, elég nehéz volt tisztára mosni, ne is beszéljünk róla. Nekem és neked ez volt az egész, — de nekünk mindez történelem volt, valami elvon atkozott és fogalmi, ködszerü, az- élet és az idő technikájának rettenetes fátylaival ■burkolt múlt, jelen okozója, végzet. Miért, hogy minden hang, ami e végzetet idézi, tra- gikomikumnak érzi az egészet? Az én és a te tragtkomikuma ez, — ahogy mi, akik már akkor éltünk, odamérhefjük magunkat az eseményhez, odaál Ihatunk melléje, s látjuk, hogy nem nagyobb nálunk, a mi koncepciónknál és termetiünknél, mert mi voltunk a tárgy és alany. Nem nagyobb nálunk ... ahogy a francia forradalom nem volt nagyobb egy éhes péknél, kinek elvitték adóba a szekerét, s -aki erre egy nagyot ordított. Talán együtt növünk meg történetemnek az eseménnyel az időben, vagy együtt kallódunk el vele, — nem mint szemétek, hanem mint alany és 'tárgy, eleme és tartalma az időnek. De addig is, amiig megnövünk vagy elkallódunk, állapítsuk csak meg, hogy gyönge és jelen lókfelen dolog volt az egész, nyeretlenek holtversenye, -a kávéházi asztal •mellől álltak fel emberek és bemutatkoztak, hogy ő a földművelésügyi miniszter vagy a térparancsnok. Hát ez az, kérlek. Ez az, csak éppen, hogy mintdig ez az, — Caesar is olajos tökmagot ropogtatott a fórumon, mig a dolog azzal a mellékkörülménnyel, hogy 6 Caesar, ki nem derült e Benőd! kt ur, a Neue Freio Presse főszerkesztője, mosolygott, amikor az első orosz forradalom hírével álmából felteleifonálták e az! mondta: „n Caf-ó Coníralban, itt Pécsben, ül jegy trr, aki keveset fogyaszt, sokat cigarettázik és sok újságot olvas, piszkosak a körmei, forradalmár és úgy hívják, hogy Herr Trotzkij. Mit gondolnak, ki fog forradalmat csinálni Oroszországban? Talán Trotzkij ur a Central kávéháziból?“ Az értékelésben a hiba csak ott van, hogy Troízkijról utólag csakugyan kiderült, míg a magyar október embereiről ebben a tiz évben valahogy nem akar kiderülni semmi. Se rosszabb, se jobb, mint amit már tudunk... Ez a mi hibánk, a félmult optikai csalása, ahogy látjuk őket, vagy az ő hibájuk, ahogy látnunk kell őket, mert másképp nem lehet? ... Francé csodálatos bizsuja a „judeai proburátor“-ról, amit annyit idéztek, hogy már él-vásott tőle az olvasó gyomra, nem azért csodálatos, mert a judeai prokurátor nem emlékszik vissza egy bizonyos názáreti „izgágára**, akit húsz év előtt keresztre feszitett, hanem, mert a judeai prokurátor emléke csak úgy maradhatott fenn az időben, hogy egyszer kényelemszeretetből és elnézésből keresztre feszitett egy názáreti származású „izgága** embert. Talán azért a lenézés, a vállvonás, az ajakbiggyesztés minden reflexióban, bánmilyen oldalról jöjjön is, ahogy ma a válhm- kon át visszanézünk egy pillanatra a vesztett háborút megpecsételő magyar októberre: a tulajdon váltunkon át nézünk vissza, azon a vállon át, amire ráfeküdt. Másod- rangú dolog; hiszen a tulajdon szemünkkel láttuk. Persze, ha te ott voltál aznap az utcán a ha én is... olyan is volt, barátom! Most, ebben a pillanatban, a legkülönösebb meglepetéssel veszem észre, hogy ezt a néhány sort egy kávéházban írom, mint akikor, két lakáslehetőség között egy kávéházban, mini akkor, abban a kávéházban, ahová egészen véletlenül, ha van kis és nagy véletlen, jöttem be ma reggel, ahogy véletlenül mentem be tiz éve ugyanide este, mert a szerkesztőm eMildöít aznap riportra, hogy Írjak a dologról „valami színeset**. Ez az a hotel, ez a kávéházi, ez a forgóajtó, hogyne, ott jötiek a bosnvákok, abban a sarokban ültem egy széken s rettenetes álmos voltam, s nem tudtam már kimenni és hazamenni, mert a forgóajtót elállták. s itt a lépcsőn, ami a pinceétterembe vezet, két matróz feküdt egy gépfegyverrel, amiről utólag kiderült, hogy rozsdás és használhatatlan. Csak reggel jutottam haza, s elaludtam a fáradtságtól és estére nem Írtam meg a „színeset**... most már nem is bánom túlságosan, hogy nem írtam meg a színeset. Azt hiszem, azon az éjszakán egy egész generáció vesztett a szineiből. Körülnézek ebben a kávéháziban, ahol nem jártam aznap éjszaka óta, s mint a „jelen emléke**, olyan ez a szédülés. Persze, hogy mindez nem volt történelem — ez mind csak élet volt, az én életem és a te életed, nyomorúságos, céltalan és színtelen s nekem már csak ennyi marad. Talán, ha ütvén év múlva ezen a földön kevesebb illúzióval s több reális aktivitással élnek magyarok, érdemes volt megélni ezt az éjszakát is. * az előttevalókat és következőket — de addig már csak félmult marad velünk az egész, s nem tudunk túlnőni felette. Ezt a pincért különben, aki idén óz. ismerem valahonnan. Azt hiszem, itt volt már akkor is. Egészen biztosan ifi volt. fi volt az, aki étel! hordott nékem a szobámba akorn- mün alatt, mikor a Iámat már betiltották és nem volt mit ennem. Múzeumba velünk, barátom. xr ííomToljc mese a magyar ^vermekirodatoTV klnnsosMzát. az „Ifjúsári könyvtár** ebi! kötetét 12 koronáért könyvosztátyisnkrud ■ Alapítva 1833. Telelőn tt \J S > > < diizmfl üveg, porcsllán nagykereskedés#. * ^ '' y ■ • ' '' |i KOSIG E, Fö-iaí ca 19# Nagy választék. Jutányos árak. 4 isne/ftirc/m in.„ JL V®«íiíle®v& a un** S^agvsnra mJ berantiexéssel
