Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-07 / 229. (1856.) szám
10 BKEüaatESSEnBnHH m 1028 ofctóber 7, TM&rnap. ifi. Krausz Imii „t§@lF?@i§izlfása" Irta: Fetísr Miiciás képviselő Lőcse, dkftólbar 6. lA tPmágiaá Magjyar tládiaip saerík'esrtőeágie árnál érteeiltieltlt, üoigjy áflj. Kmaausz Elint uir Poizsoiriylbál hefliyriedigtaEiltóst kár „A rózsahegyi likvidálás" oimü öflkifeaiiübeia iid. Kra/uez Birailliniellc UiefkíöziöilJt Oierviedlévieíl üoa/paso'liaitíban, aimiety leveliéit óid. Kinaasz; Emil uir Róasalhegiyiein aimiialMldi éjiéin saijiátlkciaülieig nlrt miéig s a eaerkeisizltiőság tőUiean atz ügiyirie voiniaitllíioiziőiiag fieflrvá- IIlágiortMsit klánt. ■Bár niaigiyioai szofcaltlliain. és fiurcsa dioiliog az, ihiogy a pozsonyi átj. Kumisz Emiül liiell'yineliiaaziitiainli kiirvámija a rózsaihiegyi rad. Komisz Bmtill tevéiét, s bár miiimdieai Jciilöniösöbb jógii tiudiás nólíklül is tadiniia lloedftletnie tilfijiu Knaiusz Emiitaelk azt, bogv id. Krajutaz Emilt ügyében csakis mágiának fid. Krausz BmiiOimelk van joga hölyreigianiitiást követelted, ílöOltéve, hogy lieiliwieligiaizii- kasra dk volinia; — én nem elílieinjz'etm ölíj. Kraiusz Emiül „belyviefigiaizifitiásáiniak" a toöaneadiáfiáJt, azonban myoanban rnieg is aidiam alá a válllaiazlt. Legailább ökulí- mii fog beülőlie: hagy „ne szállj iszáim; nem fáj fejőm'* és hogy a nagy niyifilivámiosság ellőtt niéba s iídletig- őréiig ngyan, a nafíiináliteáiggall ás Qlebielt silkierít lefiémnfi, acsanibajn 'viéjgetnedlmiéniylben csali az ögazsáig fegryvo- metítvel iliehöt győzni. Ifj. Knansz Emiit ugyanis e P. M. H.-bocz tkíülL- Üiöbt „bel!|5nieflga0itásiában“ a kicvetíkiezJőket áUlMIfjia: „Neon ágaz az a feltevés, hogy az ez évii szeip- llemlber íhó liELéai a Sl'ovetnislky Diennlilbben miagjieflenit Knaius Ernáit ur, Rnzsomiberok nyiilialílkooaitált Msgr. Httímlka költötte votea és Íkíüllldltie be a Sliomensky iDemnák saedkesztlőségénieilv, barnám álgaz az, hogy aa említett nyilatkozatot Kraus Ernáit ur Ruzgom- benok-tál (kapoítit finfommiá'eüák állapján én, alntiirott Kraus Emiit, titkár. BnaMsIava fogalmaztam és Kraus Énül ur, Ilii zsomb orok tudomásánál küldtem be a Slorens'ky Donnik i szer kész (ősé géb e. Nem ágaz az, kogy az emüiitlett nyiüliaJtlkioaatolt Kraus (Emiit ur, Ruzs'omberak niem álrlíla alllá, bauemi ö^az ;az, hogy a nyiillialtlkioaaltlolt Kraus Emiül ur, Ru- ESomJberők a nyáiMkooait átohlasásia után. az én je- fiemJlétemibein sajálikesülieg firttia alliá. Neon ágaz az, bogy ,yA rózsialhiegyi IMIkívtíldállás** oilmii dkkibeai tefcöz®Ilt Kraus Emtííl ur, RuzöoimlbePoík nyálátibozatáit meiveaelllt ur a SlorvieaUsOry Diemmliik saedkeszllőségábe beküldte votoia, bianiem igaz az, hogy a Sllonienslkjy Dieunik iszerkeezfíőeége lilüynieartü raytittaltkazatoft a miaii napig ogyálltaitlán niem taapoltlt k)ézíbez.“ E (nytüMkozaMvali álfj. Kraus Emil csak laizlt dga- Botlja és egyúttal megerősíti állításomat, hogy a Stevensky Den- mikbeai id. Kraus Emil aláírással megjelent nyilatkozatot tényleg nem id. Kraus Emil irta, hanem más; a jiefllen esetben áffij. Krausz Emil. És ezt az ifj. Krausz Emil által fogalmazott és (beadott nyilatkozatot id. Krausz Emil, a kezeim között lérő s magyar fordításban a Prágai Magyar Hírlapban is közzétett, saját maga által fogalmazott, saijátloezüleg irt és tanuk jelenlétében saiátkeziileg aláirt eredeti nyilatkozatában — barnáéi tványnaik nevezi és egyben e nyilatkozatában kijelenti, hogy ismeretlen tettes ellen megteszi a bűnvádi feljelentést. Ezt. akarja megcáfolni az ifj. Krausz Emiül!? •Hiszem még az áid. Krausz Emil sem cáfoiheitiniá megi, aimenmyiiihen kiéairalfla nádiam van. És ami'diöti iifj. Krausz Emái beismeri^ hogy a SL Dienmiikben az id. Krausz Emil név adialtt meg- jeöleant nyflkitkozatót ő áirta, akíkiar miniden ihieíllyne- figazitiáö nélikáiil is ételük a Hílüjnka dlll'eni ^eálbeivés.** 1A Sllovák 'és a 91, Dietninák a „feDbevéöt" „álfliittiássá** fujlbák fel, pedig a P. M. Ii.-ban csak ennyi óllllldtlt éte ez ás csak zár éjeiben: (Yalósziimüllleg a Msgir. maga köfilböálbe é9 küldbe be.) Tékát „vaOiésZinüdieg** és azért vafiiószinjüllleg, ment hiszen HJllünkia személyesen veaeitlbe a- wviiizsigálalboH'* és mliradenikcMl — bdl (kiérő szóival, hol pedig a „jövő boldogiuMena** waJlió hivátkiozáBsaO, némi pressziióivail — küvánita a nyübatkjozatokiát s a Sliováditen miaiga ás árjai, Ihogy öirodáj'-áíban liekiopogibadiba e oitlt 'őrzi azoicát (a hogy Sássá milyen jóíl vagyok mámderurőll öinifoirm’áliva, aizít. is tudom, tagy a'Málraiblanul, miért a kiiháMgaJbofbak megtagaidták az adiádrást). Amüdőn tehát gyüjitiötlbe a nyüüatikiozat'oikait, bioigy azokat Ibeközlödlbesse; öHiyien diirnen Iíraai&zihoz ös beihéribetett volna. KüOlömJösen, Bmilkior tudjuk, bagy nem igen vádiogábós az eiszkiö- zökíbem. ílliinka eennmiiből sem csináll üleOkiüiemealertá kérdért, aimiinit albból sem csániádlt, hogy engem a ikatnllikiuB közönség eliőtit lub&ránnsmák nievezöbt. 'Pld. Podolánbatn néipgyüfliésen miondobba : „Csak nieim fogbok ti kaJbO'liilkiusoik amra a öiulberiinns Eedlorra szajvaanli.** Vagy pöld. azt ás áillliltietita, hogy Rózsahegyen. egytálDbaüián nem voölbaim 'és nem is aiüákullt rnieg ólttt a kieresZtiényiszooiailáSta párt. Hát ha ez ágy voV mas, akikor müniek van az a sok hü-diő, féliellem, tiá- muajdiáB, szidás, uyilialkozalt-gyiiijtiés sitb.? I.^j. Krausz Emiid rir azt ás „bieltyneágazátanli** kll- vánja, hiogiy az áfil'a/la miegfogallniiazoibt és beiaidbtt nyiíllabkozaJbot iid. Kmanisz Bmnl anr ríirffja állá. 'Ezlt úgy a Sbovákiban, minit a 91. Dieumákbeu Wkiözöbbélllle. Eaék ebből mngy főkét szerettlek vdua flro<viái«=)o(lin(i, azonban az fid. Krausz Eimálniek a P.IM. H.-ban n's megjellienit és ibanu'kiklal MHifiamozolit nyiüliátkioza/ba íkiiis- bó liehiilfiötibe őket: és a most, illTiinikiá't védiellmleraő 91. :[>enmrilk — aime.liyirőO, lllllimka lapja 'állliaindóau azt szolc- fta álltitamn, hogy ck-iák aunyliban „szllorváflc“, amieny- írvytiben nagy s/ubvcnictié mielllleillt osakiiS a sr/ilioválk- nágKá métbelyer/jj -- osakuigyiain bhoiaazm onnalT vo- írvuíllt, vissza n’tfj. Krausz Emiit vcdeölme ölti. Az ifj. Krauflz Emil urnák pediglen tudomására hozom, hogy amidőn mar a Slovak én a SÍ. 'Dennik cáfoló nyilalkozalai mogjeleiilek és amidőn már ifj. Kraunz Emil ur végigjárta a két re- dakciót i'tí amidőn már október 1.-én a Prágai Magyar Hírlapnak iá megküldötte a „helyreigazító" nyilatkozatát, tehát már ezeknek megtörténte után id. Krausz Emil ur október 2-án Kráner János társaságában felkeresett engem lőcsei lakásomon. ő maga önként jött és újból kijelentette, hogy a SÍ. Dennikben megjelent nyilatkozatot nem irta. alá, ezt szavának súlyával erősiti és csak azért nem tett bűnvádi feljelentést, mert ezt az az ifj. Krausz Emil cselekedte; akit nem akar dezauválni. Én az idősebb Krausznak a helyzetét megértettem, szándékát helyeseltem és azt válaszoltam: „Nem is kell, az ügy el van intézve, mi bebizonyítottuk, hogy igazat irtunk, nem áll érdekünkben az ügyet tovább bolygatni". Az ifj Krausz Emil mégiis végigjárja a szerkesztőségeket és adja az — előkelőt: „Helyreigazításokat" kíván. íme tehát a „helyreigazítás". Helyreigazításul leközöltem, hogy október 2-án id. Krausz Emil Lőcsén lakásomon újból megerősítette azon nyilatkozatát, hogy a SÍ. Dennikben megjelent nyilatkozat hamisítvány, ő csak azt a nyilatkozatot irta, amelyet a már megnevezett tanuk előtt nekem adott át. Ifj. Krausz Emil legvégül annak is a helyreigazítást kéri, hogy a SÍ. Dennik az id. Krausz Emil helyreigazitó nyilatkozatát nem kapta meg. Ezt már igazán az ifj. Krausz Emil intézze el az id. Krausz Emillel, vagy a Sloverusky Dennikkel, vagy a postával, vagy a párttitkárral, akit a nyilatkozat sokszorosításával és szétküldésével megbíztak. De megnyugtatására intézkedés történt, hogy a SÍ. Dennik ne nélkülözze ezt a klasszikus okiratot. Ezeket közölnöm kellett, nem azért, hogy kellemetlenséget okozzak ifj. Krausz Emil urnák, Pocfébrady meggyógyítja a szivét. Szívbaj következtében az emberiség tekintélyes százaléka pusztul el, mert e baj igen alattomos és kevéa ember gyógyítja idejekorán. A szívbajok többnyire az aggkor betegségei közé tartoznak s igy tulajdon- képen megfiatalítással jár a kezelésük. Az egyedüli szivbaj- megállapitó és gyógyintézet, mely télen át is nyitva van, Podébradybaft található. Még ma kérjen magyar prospektust 1 i hanem azért, hogy id. Krausz Emil urnák igazságot szolgálhassak és ne hagyjam dezavuálni még ifj. Krausz Emil ur által sémi MUZSIKÁL A TARLÓ Irta: LÖRINCZV GYÖRGY Hidegen és közömbösen megberregett a gépmadár odafenn, a messzi magasságban s a bágyoki és pápócsi tarlók arató népe fölütötte a fejét. Vizsgálódva kereste a kotnyelest, aM a föld áldozóünnepét igy profani- zálja. — Mi a fenét keres itt? — káromkodott Gabona János, a bágyoki biró. És megtörülve izzadó üstökét, kaszájával nagyot suhintott a sárgálló kenyéraranyba. A gépmadár azonban kitárja a szárnyait és biztonságban terpeszkedik el a magasságban. Nem veszi tudomásul, hogy már puszta megjelenésével is megzavarta a tarlók ünnepét. ő tudja, hogy úgyse érthetik meg egymást. A tarló, vagyis a magyar föld, meg a gépmadár: a nagyvilág. Ott kering az aratók fölött, akik titokban fölpislognak rá. A tarló kelletlen mozdul. A lányok nótája elhallgat. Minduntalan a kendőjüket oldozgatják, kö- tözgetik, de ez csak tettetés. Alattomba mind a gépmadarat ügyeli. Némelyik aggódik. — Egyszer csak ide talál szakadni a nyakunkba! De nem szakad oda. Berregésével csu- fondárosan mulatott rajta, milyen kalamajkát csinált. Köröskörül keringett, aztán szép lassan, vigyázva, óvatosan leereszkedett és lomhán, fáradtan megvetette a lábát, vagyis a kerekeit a letarolt földön. Káromkodhatott aztán a pápócsi ispán, meg a bágyoki biró, ahogy csak kifért a száján. Három perc alatt úgy összefutott az aratónép, akárcsak a tej. Szélesen körülözönlöt- ték a csodálatos jövevényt, mintha őrködnének, nehogy megszökjék. Az ember, aki a gépmadárról a földre ugrott, úgy tett, mintha észre se venné a nagy nyilvánosságot, amit magára csőditett. Bádog- edénnyel a kezében körülszaglászta a gépét. Néha lehajolt, vagy fölkapaszkodott és általában mindenütt talált igazitanivalőt Fiatal, izmos, kemény legény volt, uriasan öltözve, szürke zubbonyban, a fején lapos szovjetsapkával. Borotvált arca épp oly hideg és közömbös, mint érzéketlen gépe. A leánynép nevetgélt, viháncolt körülötte, a férfinép bámészkodott. Nmelyek suttogtak. Látó Eszter mindenáron előrefurako- dott. Olyan ismerős ez az ember! Végre is belekötött. — Honnan gyütt? Hová igyekszik? — kérdezte az embertől. Az megállóit a gép mellett. Letette az edényt, amiből a madarát kenegette. Esztire nézett, aztán elfordította a fejét. — Mi közöd hozzá? Eszti nagyon restelkedett. Neheztelve vonogatta vállait. — No, hát kérdezni se szabad? Ha akarja, felel, ha nem akarja, nem felel. — Hát nem akarok! — Jól van no! Micsoda nagykevély ember! Arra a gépember nem felelt. Kárász Mari kárörvendően oldalbakönyökölte Esztit. — No, téged kifizettek aprópénzzel! A népek lassacskán oszladozni kezdtek. Miután az első kísérlet, hogy szóbaálljanak a géppel, kudarcot vallott, hál. visszatértek a tarlóhoz. Az nem górombáskodik. Már csák egy pár ember bámészkodott a gép körül őgyelegve. És akkor egyszerre a gépember odafordult Látó Esztihez. — Meg sem ösmertelek, — szólt csöndesen. Alig észrevehetőleg mosolygott az orra alatt. Még az orra is olyan volt, mintha azt is megborotválták volna. Eszter rábámult. Vizs- gálgatta. Ismergette. Mennél tovább nézte a legényt, Eszter annál jobban nekivörösödött. Csakúgy rebegve, bátortalanul tétovázott: — Küllő Janinak bajusza is vót. A gépember jóízűen nevetett. Ki hitte volna, hogy nevetni is tud a — gépmadár! — Hát tinálatok borbély sincs? — Dehogy nincs! — Nohát! — Osztán a hangja is ... Az emlékezés jó pirosító; ott égett már az Eszti arcán. Hiába sütötte le a szemét. — Ki gondolta vonal Hol is járt annyi ideig? Messze? Mit csinált? Miér gyütt haza? Az ember arcán némi ellágyulás látszott. Mintha már a hangja se úgy berregne, mint előbb. — Jókor kérdezgeted! Mikor már meg se ismertél! — Hát te megismertél engem? Küllő János pilótaszive ugv érezte, hogy ő már odafömn, repülés közben megismerte Látó Esztert. Nem akárki kezében forog úgy a sarló, ahogy az Esztiébe. —Hát akkor miért gyüttem vóna? Látó Esztit nem olyan könnyű elfelejteni, mint Küllő Janit. Én odafönn járok, ahol az angyalok kószálnak. Azt hiszed, hogy azok tán szebbek? ... Esztinek kicsit megmelegedett a szive. Annak a Janinak mindig ilyen meséken járt az esze, csakugyan. — Tudod is te azt! Akkor minek változott igy meg? — Én? Én nem változtam. — Akkor csizmába járt. Bajusza vöt. Pörge kalapja. Janinak haragosan villant a szeme. — Hát a csizmámat szeretted A kalapomat? Eszti egészen bizonyosan tudta, hogy nem a Küllő Jani pörge kalapját szerette. Akkor, valaha, három esztendővel ezelőtt, mikor Küllő Jani hátat fordított a bágyoki határnak. Mikor elnyelte a város, a nagyvilág: a gépmadár. — Hol járt annyi ideig? Hogy nem is nézett errefelé. — Hol jár a madár? Pilóta vagyok, a ta- rándi bárónál. Most vittem Bécsbe. Visszafelé, gondoltam, idenézek. Ahol aratnak. — Ugy-e? Az aratás! Én eszibe se jutottam. Küllő Jani lehajolt. Valamit letett a gép alatt. — Akkor nem gyüttem vóna haza. — Tán bizony értem gyütf? —- nevetett Eszti. De Küllő Jani nem nevetett. — Hát kiét? Gyere, ülj föl. Osztán elrepülünk. Együtt. Eszter megijedt. — Á! Ne izéi jen! Hová röpülnénk! — Ahová akarod. Óperenciákra. Világgá! Viszlek magammái, Eszti. Ezzel odaszáll az ember, ahová akar. Szabad, mint a madár. Semmi sincs messze. Eszter széjjelbámult a tikkadó messzisé« gén. A bámészkodók már vitték a hirt szanaszét: Küllő Jani hazagyütt! Az Esztiért gyütt! A rendek dűltek. A termés kövér kincsei büszkén arany lőtt végig a síkságon és a lankákon. És itt van Küllő Jani, csodálatos ma- dárh in tójával: ülj bele, királykisasszonynak t Esztinek kidülledt a szeme a tusakodásban^ Néha lopva, oldalvást Küllő Janira nézett,, idegen borotvált arcán azt a Küllő Janit keresve, akivel valaha, három esztendővel ez-* előtt ugyanitt, együtt aratott. Akit most nem ismer meg. Majd a gépmadárra nézett, a su-* nyi, alattomos ellenségre, aki ráleselkedik* hogy összeveszitse a sárga tarlóval, a marokkal és a kazlakkal és elszakítsa a kalászbok* rétás ünneptől. S a nagy, néma pörlekedés-i ben a gépmadár hidegen áll, mintha zsákmányára várna. A tarló pedig izzott és fenyeget tőzött: nem adlak! Küllő János közömbösen babrált a gé* pen. Pedig ő is leskelődött. Az Eszti arcát leste: min tusakodik? Melyiket választja? óperenciák tündérországát-e Küllő Janival?, Vagy az aratást, Küllő Jani nélkül? — Na, gyüssz? — sürgette János. És csontos arca megrándult, ahogy az izgalmát rejtegette rajta. Eszti zavartan, tanakodva gyürögette a szoknyáját. — Hát osztán... nézd, Jani. Hát hogy, vetnek ott, odafönn? A levegőbe! Hogy kapáltok, hogy arattok? Ott, ahol semmi sincs.; Inkább te fogd meg a kasza nyelét, JanL ügy, ahogy azelőtt... Küllő Jani ebből egyszerre mindent megtudott és meg is értett. Hogy Látó Eszti a: tarlótól, az aratástól el nem szakad, semmi ravasz gépmadár kedvéért. Hogy Látó Esztin nek itt van a mennyország, az ég és az ópen rencia, a mese és a valóság és minden, amí a világon szép és kedves... Csak épp Küllő Jani hiányzik hozzá. És Jani, a két látó sze-1 mével és zakatoló leikével maga is belemen redt a sárga tarlóba. És azon tűnődött, hogy ne vágja-e az olajos edényt a bestia gépman dár oldalához, aki elcsalta innen, és most i« hazudik. Azt hazudja, hogy ő az igazi madár, a magasság muzsikusa. Holott mindenfelől1 idereszket a sarlók és kaszák muzsikája, ami a legszebb ünneplő zsolozsmája a világnak. A’ földnek is, az égnek is. (ItlÉliéMHiHHHHIlia Magyar előadók a prágai népművészeti világkongresszuson Budapest, október 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Zichy István gróf és Bartók Béla vezetésével ma reggelr utazott Prágába az a magyar delegáció, mely, Magyarországot képviseli a népszövetség rendezésében vasárnap Prágában megnyíló népművészeti világkongresszuson. A delegáció három előadást fog tartani és pedig: Zichy István gróf a magyar népművészet jellegéről, Bartók Béla a magyarországi zenei folklóréról, Győrffy István pedig a magyar ruhahimzések fejlődéséről. Különösen Bartók előadása elé nagy várakozással tekintenek. Maiéi svéd elismerés a üüfir Képzőművészetnek Stockholm, október 6. Jenő svéd királyi herceg a magyar képzőművészeti kiáiliiítást rendező magyar vendégek tiszteletére csütörtökön est? diszebédel adott. Az ebéd előtt Kertész Róbert államtitkár beszéd kíséretében átadta a királyi hercegnek a magyar művészetek signum laudisát. A herceg melegen köszönte meg a kitünte- íést s azonnal kitűzte azt mellére. Lieber Endre tanácsnok Budapest főváros diszalbu- mát adta át a hercegnek, aki rendkívül szívélyes szavakkal köszöntötte a magyar vendégeket. Hangsúlyozta, hogy a magyar—svéd kulturális összeköttetések örvendetes módon fejlődnek és kifejtette, hogy ennek a kapcsolatnak mily jelentősége lehet a jövőben. A magyarok nevében Töröli Béla ügyi7ivő köszönte meg a királyi herceg szavait. A vendégek helyükről felállva lelkesen éltették a fenséges házigazdát. Pénteken déli egy órakor nyitották meg ünnepélyes keretek között a magyar kiállítást. Jenő királyi herceg megnyitó beszédében kijelentette, hogy a magyar kiállítás rendkívül értékes anyaga a legteljesebb elismerést érdemli meg. A svéd király Kertész Róbert államtitkárnak az Észak-csiil'lagrend parancsnoki keresztjét adományozta a csillaggal, Dóry Béla igazgatónak a Váza-rend parancsnoki keresztjét, Haas Aladár osztálytanácsosnak az Észatk- csillagrend elsőosztályxi lovagkeresztjét. A kitüntetéseket Jenő királyi herceg személyesen tűzte a leit öntetettek mellére. S .ISéiíes" Hét előfizeté si dija Praha II., Panská 12, sz. III, emelet címre küldendő
