Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-07 / 229. (1856.) szám
í>88 október 7, va<3árnap. 11 Conan Doyle és a falvilági szellemek London, október eleje. Conan Doyle, a kiváló angol regényíró az itjabb időben már teljesen az okkultizmus szolgálatába szegődött és hirdeti a halál utáni életet. Nemrégiben cikket irt a The Fortnighthly Re- wiew-ben és azt próbálja bizonygatni, hogy elhunyt irők haláluk után médiumok közvetítésével befejezték félig kész, hátrahagyott munkájukat Az egyik ilyen eset — Conan Doyle szerint — még 1873-ban történt, amikor is Charles Dickens „Edwin Drood" dmii elbeszélését fejezte be. A médium James nevű munkásember volt, aki egy nyomdában dolgozott. Szorgalmas, jőzanéletxi, visszaélésre, csalásra képtelen embernek ismerték. A spiritizmusról nagyon keveset hallott, egyszer azonban résztvett egy háziasszonya által rendezett szeánszon, traszba esett és ebben az állapotban néhány sort irt az előtte fekvő papirjp- Charles Dickensnek üzenetét irta le, aki kijei tette, hogy őt fogja felhasználni müvének befejezésére. Az elbeszélés Írása 1872 október 15-én kezdődött meg. A médium minden este hét óra felé visszavonult szobájába, Íróasztala elé ült és így várta, hogy transzba essék. Nyilatkozata szerint ilyenkor úgy érezte, hogy egy alak, valószínűiig maga Dickens szomorú arckifejezéssel, tenyerébe hajtott fejjel ült mellette és az mondja a szavakat amelyeket leír. Amikor felébredt, az íróasztal körül a földön, székeken teleirt papírlapok hever- ■ tek. Mikor azután az elbeszélés befejeződött, szakértők megvizsgálták a kéziratot és úgy találták, j hogy annak stílusa bár hasonlít Dickens irásmo- j dórához, de annál laposabb, színtelenebb. — Ha azonban a médium által irt részek egyes fejezeteit összehasonlították Dickens munkáinak egyes fejezeteivel, akkor ezek meglepő hasonlatosságot : mutattak. Feltehető, hogy James sokat foglalkozott Dic- ; telissel, annak müveit behatóan olvasta, viszont műveltségét és képességeit tekintve mégis hihe- I tétlennek látszott, hogy ezeket a részleteket 5 írta volna. A másik, amire Conan Doyle hivatkozik, Os- sar Wilde egyik elbeszélése, a „Both Sides of the Door", amelyet Dowden nevű asszony közvetítése mellett mondott volna tollba. Ebben az elbeszélésben ilyen részletek vannak: „Mostani állapotomban is érzem, hogy a világon van nappal és éjszaka, hogy az emberek vetnek és aratnak és hogy az almazöld hajnalderengést a biborpiros napnyugta követi. A tavasz minden évben ráborítja zöld fátyolát a világra és i rozsdavörös ősz ragyogó pompájában kigunyolja i sárga holdat. A csipkerózsa virágai elhalnak, — ikkor vérpiros gyümöleseivel ajándékozza meg az Hűbériségét/1 teljesen Wolde Oscarnak szindus, választékos stílusa. A költőnek keserű humora nyilatkozik meg i következő sorokban: „Az élet legunalmasabb élménye a halál. *- izaz talán házasnak lenni ugyanilyen." Vagy pedig a következő sorok: „Megállj, rettenetes, hogy írsz! Olyan az írásod, mint a kereskedőé, aki már nem árul fűszert mert a költészetre adta magát." Á szövegnek a leírása olyan gyorsan történt, iogy szinte lehetetlennek látszik minden utánzás is érdekes tünet, hogy az Írásjelek, a vesszők, jondolatjelek alkalmazása is teljesen Wilde Os- ar sajátos szokásait mutatják. Sokszor olyan előz- nényekre céloz, olyan szerzőket emleget, bírál, iMket Dowden asszony nem ismerhetett. — Nem hiszem azt — mondja Conan Doyle- hogy itt bármilyen visszaélés vagy csalás le- tetséges volna. A Wilde Oscar-féle bizonyítékot nősebbnek tartom, mint Dickensnek az esetét. A harmadik bizonyíték Jack London-nak ese- e. Az angol Írónak olyan sajátos stílusa, annyira gyéni kifejezésmódjai voltak, hogy minden csa- ást, utánzást könnyen le lehetne leplezni. A köz- retitő jelen esetben egy magas műveltségű, mate- ialista gondolkodású nő volt és igy nem tehető el, hogy ő maga irta volna a materializmus ellen zóló sorokat. íme néhány mutatány Jack London fixálásából: „Itt vagyok, élek, érzem, hogy én vagyok és oégis azt hiszem, hogy amit mondok, amit írok, négse lesz képes személyazonosságomat bizonyi- ani." „Lélek vagyok, élő lélek, követem a matéria- izmus nyomait és a tévedések ködében bolyongok." „Felébredtem. Álmodtam? Biztos vagyok >enne, hogy álmodtam. Beleálmodtam magamat az irökkévalóságba. Erőim visszatértek, tudok gon- lolkodni. Üdvözlöm régi agyvelőmet, mint a visz- zatért jóbarátot. Tapogatódzom. Földi vakság vett körül. Küzdöttem ellene. Nem volt semmi oól előttem. Az egyetlen cél, amelyet kitűztem, elértem. Hiába törekszem földi nyelven kifejezni magamat, tapasztalataimra nem találom meg a kellő kifejezéseket." Mikor azt kérdezték tőle, hogy mivel foglalkozik a másvilágon, azt felelte: „Az elveszetteket és eltévelyedetteket vezetem, akik olyanok,, mint én voltam, amikor jöttem. Az a dolgom, hogy megmutassam nekik az utat, amelyen én nem akartam haladni." Majd igy szólt: „Ezek az üzenetek Jack Londontól, az elátkozott lélektől vannak, aki elszakítja magát a materializmus poklától, Az örök előretörésnek vagyok a katonája. — Azt hiszem — fejezi be cikkét Conan Doyle — különösen Jack London és Wilde Oscarnak az Írásai olyan erős bizonyítékok, amelyek nekünk adnak igazat, akik a tulvilági nfégnyilatkozások- ban hiszünk. A kétkedők bizonyára ezekután nagyon el fognak gondolkozni. A svájci óragyártás egyik eredménye! Nr. 100. Valódi svájci fém Anker-Remontoir óra legpoúto- T&T 5J sabban szabályozva.............................. .... AJ Nr . 101. Valódi svájci fém Anker-Rem.-Roskopf óra lég- __ v ^ pontosabban ^ szabályozva, la szerkezet, rádium jjcíj^Q 3o°5C^ világító számjegyekkel és mutatókkal .... Szállítás utánvét mellett. Nr. 104. Valódi Anker ébresztő óra szolid szerkezet, pon- 15^ X v tosanszabályozva nikkelezettóraházzal, 16 cm magas Nr. 105. Valódi Anker ébresztő óra rádinm világító szám- TLf' 'jr 041% jegyekkel és mutatókkal....................................... Kérje nagy főárjegyzékünket naptárral és 1000-en felüli élethü illusztrációval díjtalanul és bérmentve. Uhren-Welthans O. SUTTNER, BRÜNN Nr. 42. Saját óragyár Svájcban. I fl 1 Ügyes gazdálkodás — Vicp&zbalódj, kedvesem, mo-st már főbb idők elé népünk. Annyi kölcsönt neszek föl, hogy miniden adósságomat kifesethetem. Az ostoba — Feleség: Ba tudtam volna, hogy ilyen autóba vagy, sohse mentem volna hozzád. Férj: Gondolhattad volna &bból, hogy megkértem, kezedet. (Búén Humor, Madrid.) REININGER JÓZSEF: PIPACSMEZ Néztem az embervetést: pipacs mezői Virítani, kiríni a zöldből, a sárgából, kacéran visszanevetni a ragyogó napra, élni a percek ajándékoz, vidám adottságát, rablómód széni a termő természet szilaj erőit, lebegni szélben, esőben, magtcd anul, hisz a halál csontmarku keze hitvány rosszgyerekként pipacsbokrétát köt a semmitérő, nihilbevesző életfolytatás számd ra. Pipacsmező! Jobb volna toklyába rejtett term ő maggá nőnii kalászba szökni: legyen élet, haladás, feltörekvés, legyenek földmozgató, életmásitó akarások, uj-szemmel-látott célok felé néző lendület, mert fojtón terjeszti hitvány gyökerét a gaz pipdes, a sok fattyú gyom életfullasztó napbatörése, mig fonnyadton satnyul a szem adó ritka gabonaszár és sápadtan, gyomtól legyűrve lapul pirostól szégyenült fakó színével a kalász. Igazság hát: ha arat a múlandóság keze! Mert jobb a trágyás földnek, isteneknek, embereknek büszkén nézni a diadalmas, ember gazdagító búzatáblák sürükalászos végtelenjét, mini a néhányszálu szent vetés be mélyen beágyált pipacsmezőt! Huszomhilencévi osztott M a bíróság a pereszlényi revolveresbanditák között U/ohhtein Henrik kereskedő hősies harca három rablóval Nyitra, október 6. (Saját .tudósítónktól.) Ez év májusában, egy pénteki napon este hat állig felfegyver- zett álarcos rabló behatolt Wohlstein pereszlényi kereskedő lakásába és a kereskedőt életveszélyes fenyegetések közepette ki akarták rabolni. A tettesek egyike közvetlenül a kereskedő mellé állott, kezében a felhúzott revolverrel, mig két társa a szobában tartózkodó családtagokat tartotta mellüknek ,szeg- zett revolverekkel sakkban. Wohlstein, amikor látta, hogy a rabló le akarja szakítani aranyónaláncát, hirtelen felugrott és bátran szembeszállt a rablóval, akit nagy erővel lökött el magától. A váratlan ellenállás annyira megzavarta a rablókat, hogy lövöldözni kezdtek, a golyók azonban célt tévesztve a falba fúródtak. A kereskedő a lövések dacára sem rettent meg, hanem tovább harcolt fegyvertelenül a felfegyverzett rablókkal, akik végül is attól tartva, hogy valaki Wohlstein segítségére jöhet, menekülésre fogták a dolgot. Egyikük azonban az ajtóból visszafordult és célba vette a kereskedőt. A lövés eldördült és a kereskedő golyótól találva esett össze. A golyó a szájába hatolt és összeroncsolta a szájpadlást és a fogakat. A rablók eltávozása után Wohlstein azonnal jelentést tett a csendőrségen a történtekről, majd autóba ülve azonnal a nagy táp olcsóim kórházba ment, ahol megoperálták. Innen később a pozsonyi klinikára szállították. A nyomozás során megállapítást nyert., hogy a rablók közül, három hatolt be a kereskedő szobájába, kelten az utcán állottak őrt, egyikük pedig a konyhában foglalatoskodó cselédleányt tartotta sakkban. A gyanú, néhány fiatalemberre terelődött, akiket le is tartóztattak. Kihallgatásuk során tagadták, hogv bármi részük lenne a rablási ügyben, később azonban megtörtek és beismerő tettek. Elmondották, hogy a rablásra pontosan' megbeszélt terv szerint készülteik és a szerepeket szétosztották egymás között. Bl-asko Aladár, Sznásik Ferenc, Selveker Viktor, Bábosán Gyula, HronJkoviios János és Pázmány Jenő, a pereszlényi rablás tettesei rövidesen a nyílra! fogházba kerültek. A vizsgálat folyamán a vádlottak fentartották beismerő vallomásukat, de egyre azt hajtogatták, hogy csupán lopási szándékkal mentek a kereskedőhöz és a fegyvereket csak azért vitték magukkal, hogy védekezzenek abban az esetben, ha Wohlstein rájuk támad. Tegnap került a rablási ügy a nyitrai es küdtbiróság elé. A vádlottak a tárgyalás fo lyamán megismételték a vizsgálat folyamán tett vallomásukat, egyre azt hajtogatva, hogy nem volt szándékuk Wohlstein életére törni. Vallomásuk szerint zsebkendőkkel takarták el az arcukat, hogy Wohlstein fel ne ismerje őket. A lövéseket Blasko adta le, akit a rósz szül sikerült rablás után meg is korholtak, mert m egáll apadásuk szerint nem lett volna szabad fegyvert használnia. Wohlstein tanúvallomásában elmondotta, hogy a rablók hirtelen betoppanása annyira meglepte, hogy ülve maradt s nem igaz, hogy csak akkor fogták rá a fegyvert, amikor felállt. Néhány másodpercig farkasszemet néztek vele, majd Blasko hirtelen mellé lépett, kirántotta óráját és láncát, mire ő felugrott és eltaszitotta magától. A rablók valamennyien nekiszegzett revolverrel léptek he a szobába. A fáimként kihallgatott cselédleány megismételte a vizsgálat során tett vallomását, mely szerint az álarcos rablók egyike a konyhában rátámadt és betömte a száját, hogy segítségért ne kiálthasson. A csendőrök a nyomozás egyes fázisairól tettek tanúvallomást. Az ügyész vádbeszédje után a hat védő mondotta el védőbeszédét, majd. a késő esti órákban verdikthozatalra került a sor. Az esküdtek a feltett tény- és jogkérdésekre igennel feleltek .s a bíróság Blasko Aladárt és Sznásik Ferencet hathat évi, Selveker Viktort, Bábosán Gyulát és Pázmány Jenőt négy-négy évi és Hronkovios Jánost ötévi fegyházbüntetéssel sújtotta. Az Ítéletben csak Blasko nyugodott meg, míg a többi elitéit semmiség! panaszt jelentett he, úgy hogy >az ügy foglalkoztatni fogja a legfelsőbb bíróságot is. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA ADRIA: A bőrálarc. 2-ik hét. (Bánky Vilma és Rónáid Coiman.) FLÓRA: Saxofon-Zsnzsi. Közkívánatra megismételve. (Ondrák Anny.) HVEZDA: A borzalmak háza. (Gaston Leroux bűnügyi drámája.) JULIS: Az orlov. 2-ik hét. LUCERN Saxofon-Zsuzsi. 2-ik hét. LIDO: Királyok királya, a nagy Krisztus-film reprize. METRÓ: Az északi sark ege alatt. — Barátom, a maharadzsa. SVETOZOR: íme, az Ember! (Elecma Boardmann ée James Murray.) NINCS ÁLLOMÁSOM Az én életem vonaton száguld Egy zsúfolt kormos vonaton. Gyors jelzi az állomásokat, S én a kiszállókat bámulom. Irigy fájdalom hasit belém: Mindenkit várnak reszkotőn: Anya, testvér, szerető, kedves: Csak én nézek hiába-koresőn! Nekik van hova megérkezni, Mindnek van meleg otthona: Csak én járom fájón a világot, Csak én nem érkezem meg soha Barna Anni. Beszélő Hím Kassa, szeptember vége. A mfüBor eáeö részében egy kedves, bolondos anrüeaiiiktali tncaittfiiütm valóságos kaicaj-edkíántt vart fel a „nagyérdemű közönség" ajkaim, dle fefitám érezhető voöíb, hogy ez a (kacagásokban kirobbanó, forrd gyönyörűség-BEámiuim nem csupán, a kémikus bravúros mókáiból itlápflálllkoaiJk, hanem abból m öszböniszenü belső izgalomból, amiélllyel az agyon- reMáimiooottt ibesaélőiMm bemutatását vártáik. Ez az izgalom érthető és visszatérő Háza minden. giemie- máicrfő gyemmékeSmiék, akiket jósarsuk a nagy fiei- tailáflások ddejiéTe vetett ikfi e földi paradicsomba. Mondom, ez az izgatom nem uj, erejében Ikiilssé csőik- kentebb, dte voltaképpen ugyanaz [Miét, amit példáiul! a nagyapáink: éreztek, miikor először szállítok fel vonatra'. Gyerekesen iboflidag és jiő érzés az, ihiá- ba, eeniki le niem tagadhatja, ha Valami nj és vi- lágPaszótó-aai miagy találmányrak (fallajdarBOsa, vagy csak részese is IMxéti... Szünet Után elsötétült a nézőtér és miondlhlailin'i féliellmieltesen jiőtaevefllt csend Hetit1 a tisztié® nagy sfliá- gier, a íkorszalkafflkoitó találllmány, a itöíkéllieüesiltent IbeszJéttőifilllm üdvözlésére. Először csend, amilyen a nyaiktörő produkcióikat szokta kisérmii, később to- nokköszörüllés, krákogtás, kuncogás, végiül a leple- zeitfllemüJl felbuggyamiő mieveitéseknielk egész sorozata jelezte a nagy, belső izgalmait, amit naiMánáíttom mélyített és nyujttiofit a bosszú, (tudományos efliőüljáfiő szöveg, amiből —- egiymáisközt bevailfilbaítjnik, — egy szót sem érttetlt seníki... De ez most nem is volt tulajdoniképpen fontos, rnierit a gyönycrüséggtel az ember nem úgy van. minit a gyerek a fűrészporbabáival, minden kiván- csáskodáis, kutatas, miesterfcediés nélkül egyszerűen éknií, biirnii, élvezni akarja a gyönyörűségét. flEvéigbci aztán ilyenkor, nágyölágier alkalmávail krtáJkog, bűimimiög, nevét, tiüreflimietlenlcedllk, viccelődik s Ikiülyi tehetsége szerint leplezi el az izgalmát, amit a eoh- sem hallott, beszélő boszorkányság miatt érez. Persze, az első számot halálos csend kíséri 'és az angol énekesnő nyugedihan éniekelhéti el a Tina- viiata nagy áriáját. Az utána következő számdknialk már pedhiük van, a magasba srófolt érdeklődés szemielláthatóliag lielfonyul 'és a műsor végié feléi, — iaimiikor Oandhjilta, a. szép spanyol dlizőz szenivilleg- taltásávail konlíiuiraiáfl. a hangjának, — már vannak' őlyamak, akik a szomszédjuk fellé fordulva, a mindennapi. étet. profán esemiényeft tórgyaljiák. Ha silkennől eg^iálltaliábain szó lelret, a liegnc:- gyiobb sikere a: „Iknirámidtulllás Newj’Kxrflc környékére" cfiniJÜ siorozallnak volt. Hogy miiért, ahhoz kicsit psziiidliolllőgiusnink, kilcsit jóiazemü lembemiek leéli ílenmii, miért niem egyszerű dolog rájönni, hölgy miennyiroel raigyogó'bb kvalitásai, vannak pélidánl a Nievyjork környéki kocának lóét libegő aimierrfltoiri Iballlionimávail, vagy egy házőrző lüultyániak az ...Et- ridiolt menyasszony" nagyáriájával szemben, A nlewyiorlkköTuiyicIki kiiaánidlullás egy gyorsv - ivet
