Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-10 / 231. (1858.) szám
ggggHBggBgWMagBglgBglB^llj^glIBMamM^ »?. ■ ' A Komáromi Jótékony NőegySet hatvanéves jubileuma — Saját tudósítónktól — Komárom, október 9. A Komáromi Jótékony Nőegylet gyönyörű társadalmi ünnep keretében ülte meg hatvanéves fennállásának ünnepét az egész város társadalmának részvételével. A netnescélu egyesület Komárom társadalmi egyesületei sorában alapításra nézve az első helyen áll. 1868. év tavaszán lelkes komáromi hölgyek kezdeményezésére alakult meg azzal a lelkesedéssel, mely a hosszú alkotmány- talan éra elnyomó törekvései után fellélegzett magyar társadalom körében minden magyar megmozdulással szemben megnyilatkozott A NőegvW hosszú évtizedekre visszanyúló működése alatt nemcsak a humanizmus terén tett a város szegényeinek fontos és értékes szolgálatokat, de voltak idők, mikor a kulturális téren is elsőrendű teljesítményeket nyújtott A jubiláns egyesület vasárnap délelőtt a kultúrpalota nagytermében díszközgyűlést tartott, melyen az egyesület kiváló elnökasszonya, Csepy Dánielné, aki most töltötte be elnöki működésének tóaediiik i&szíierudiaj'ét, iföHfiíctttle ibse taiz é-tn’öfci tisztet 'én megkapó megnyitó beszédében rámutatott az egyesület zajtalan, feltűnést soha nem kereső jótékony munkájának számottevő eredményeire. A kultúrpalota termét zsúfolásig megtöltő egyesületi tagok és tesívéregyesületek küldöttei lelkes éljenzéssel fogadták a tartalmas elnöki megnyitót Majd az egyesület hatvanéves történetének váz^tos ismertetése következett, melyet az egylet felkérésére Alapy Gyula dr. muzeum- és könyvtárigazgató irt meg és abban kiterjeszkedett az egyesület működésének főbb mozzanataira, az eddig működött tisztviselők munkájára és ennek eredményeire. A közönség a legnagyobb figyelemmel hallgatta meg a történeti összefoglalást, melyet az egyesület agilis titkára, Argay Lajos olvasott fel a távollevő szerző helyett. A közgyűlés lélekemelő pontja volt a testvéregyesületek részéről elhangzott üdvözlések előadása és felolvasása, amelyekből visszatükröződött mindaz a megbecsülés és szeretet, amellyel a jubiláns egyesülettel szemben az egész város közönsége viseltetik. Egymásután hajtották meg zászlóikat a komáromi egyesületek képviselői a Nőegylet gyönyörű működése előtt, melyet hat bosszú évtized alatt önzetlenül fejtett ki a szegények. az árvák, az elesettek és a betegek istápo- lása körül. Egyúttal meleg ovációkban részesítették az egyesület mostani vezetőségét, amely nehéz időkben is törhetetlen hittel állott őrhelyén. Az ünnepi közgyűlés a leglelkesebb hangulatban oszlott szét az elnök zárószavai után. Az ünnepi hangverseny A jubiláns egyesület méltó maradt nagy tradícióihoz, amikor fényes sikerű hangversenyre gyűjtötte össze Komárom társadalmát a kultúrpalota előadótermében, mely zsúfolásig megtelt a nevezetes alkalomra. Minden egyes száma a legnagyobb körültekintéssel volt egybeállitva és a közönségre a legjobb benyomást tette. Bevezetésül Komárom nagy szónoka, Hajdú Lukács dr. bencéstanár lépett a dobogóra, aki a női szív jóságáról beszélt szinte fascináló hatással. A beszéd gondolatmenete, az előadás nemes lendülete magával ragadta a hallgatóságot, mely lelkes tüntetéssel adózott az elhangzott beszéd igazán költői szépségeinek. Ambrózy Béla zongoraművész Lisztnek H- mollban irt Balladáját adta elő nagy technikai felkészültséggel és művészi elmélyedéssel. A hangverseny második felében pedig Granados Spanyol íánc-át, Schubert As-dur Impromptu-jét és Mozart népszerű Álla turca-ját hallottuk tőle, amelyben egyéni felfogásának nemességét és stílusát is alkalmunk volt megismerni. Az üímiefpd cetnek miíindieraefee’tine üdiieimíeillkedlő saáim'a volt Beírta Lajosáé, a börSLmi-potBdamti és a Tiegeintíbuirtgii operáik egyúcotfi itóiirueves (baigjómeJk écjefiöaBáinm, aki SafoubenMatekiaft adóét elő a közönség vtiihainos teíszésnyiiílivtájntittiáfsa/i anielílafft. Bair- fcárté nraigyszefnü hanigrarniyaigáinaik, mély iW'nad eaeoe- pekme (fényesesn (képesítette, a MöBsztikus dadliinter- pneéáoiő áls mvéfllfó ieflöjdiatet aidaíit, aimélyet választékos miiivé&zieillieíl oMiottt meg. Hatalmas sikert aratott Farkas Márta hegedű- miikoásznőnjök, Hübaiy zBaniiáflris terdíííváiiyának fét- fópéae, alká ííiiiae G-diuir eurite-jémidk élőűidáieáiban ragyogitaflJba hateímats tehetségét. A (bárom teteilíMl óffló imioimiim'eratálllis oniü ragyogó tedhmiiikjá|jáin)afk vdlft liígaizíi pnóbaköve. Fairkas Márta ikoimidly mfüvéiszi egyóni'séigie a nagy tolbdfiitíO'k mieigiolldátgát (keresi és ea leaflém is forró elikere volt -eniek a vórbe/lli mli- véerznőn'ék, akii Komáromtem bomltett szánnyaJt és e városmisk oly sok dicsőségét ezerzéÍJt eddtiigli hamg- v-enaeinyeátn. .928 október 10, szerda. Tihanyi Magidia azarvuCISa ed méljy áterzéesed VÖ- rösmiajrtytuak Immevee Árvád haijóöáít és xruéűütáin (miegiérdoméltt tepejdkat arnatotlt Az érnek- és hogedóisaáiOTökatt Rokonyá Osafe&r- raé és Ajmibrőziy Béla zomgormimüvéaz 'tóitfliálk él kon- gtetraiWte módon. A telkes hamgudatet, amelyet a hiamgveramyszárndk keltettek, Komárom tegragtM) kráterrá)]!* egyeeüdteteruek a toftvainörtíévee Kcanármm Laitegyeeüflieft férfikaira tej-etáie be Saatwfloöka Mihály DrO. a diaira ctiimtü émedas-zámának íegyeftme»eltft elíSadásávöd, mieílyet Molecz Tlmiidüflr, az éniekdcajr in irriiiiiiiinmi miii ii !!■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■— crmaágos fóraevü ikamaiagya vezényelt médltó betfejie- zéaetül az ünnepi estóniek. A Komámmá Jótékony NóegyJieft kaévatoéveB jrábntemnfl után iámét vósezaitánt az egy napra elhagyott inégfi arauinkálhoz, méllyel a nyomor enyhrite- eén és a szegény ék ittómogtartiáBáin fármkxzik nőm eV iömiemteért, bánom alttól a memee íeflltegiáélól áh- dtttva, mély a mfli telek vetemületéBt, legórtókiesébb tudaíjdona voillt tmliindteoikar és e nvagyair nőben különösem iis ikiffeijlKődölit a ireamzertiünlk>ét ént megpróbál- tetások aflettit Hogy festettem te a pápát? Elmondja: Hosszú Márton festőművész Budapest, október 7. A Jezsuita rend megbízásából ez év februárjában Rómába mentem, hogy elkészítsem XI. Pius őszentsége portrétját, amely a rendnek Budapesten épülő uj házában fog helyet kapni. A pápa sok kedves ajándékkel tüntette ki a budapesti jezsuitákat, akik viszont az ő arcképével kívántak az anyaszentegyház fejének kedveskedni- Kellő ajánlásokkal fölszerelve állítottam be a Vatikánba, ahol Caocai Dominioni főkamarásmester kedvesen fogadott és nyomban intézkedett, hogy a „Sala dei FuociM-t kapjam meg műterem gyanánt. Nagy örömmel és büszkeséggel töltött el, hogy a pápa több ülést engedélyezett részemre, mint amennyit más festőknek általában szokott Ezt a különös kedvezményt természetesen megbízóimnak köszönhettem. őszentsége a dolgozószobája melletti kis trőnteremben ült először módéit a következő napokon egy másik kU teremben. XI. Pius nagyon energikus embernek látszik. Arcát mozdulatait férfias határozottság jellemzi. Haja őszbe vegyülő világosbarna szinü. Erős szemüveget hord- Kis fehér moaré-sapka van a fején. Velem felváltva németül és olaszul beszélt Festés közben megállapítottam, hogy a feje nem olaszos. Markáns orra, erőteljes álla van: a parancsoló természet jelei. Munka közben Caccia Dominioni főkamarásmester állandóan a pápa mellett tartózkodott. Az a nagy kitüntetés ért, hogy az első félóra elteltével őszentsége megkérdezte, akarok e még egy féóráíg dolgozni 9 én persze boldogan köszöntem meg ezt a nagy készséget, hiszen egy hatvannyolc éves embertől jelentékeny idegmunkát kíván a model-tilés. Később tudtam meg, hogy László Fülöpnek is csak harminc percig ült a pápa. A beszélgetés, ami festés közben lefolyt, majdnem kizárólag magánjellegű dolgokra, apróságokra vonatkozott. A kész portré annyira megtetszett a vatikáni udvarnak, hogy Caccia Domini- oni főkamarásmester és Marohese Arborio Mella di Sant Elia titkos kamarásnak arcképét is rám bízták. XI. Pius portrétját a Sala dei Fuoci-ban leplezték le ünnepélyesen. Ez alkalommra meg volt hiwa a vatikáni magyar követ. Barcza meghatalmazott miniszter, Tánczos tábornok, a magyar kolónia és a papság. Műtermem előtt állandóan két svájci testőr teljesített szolgálatot. Mig a Vatikánban tartózkodtam, minden egyházi ünnepen helyet biztosítottak számomra. A húsvéti nagymisén, amelyet a pápa pontifikált, kétszáz meghívott közt ott voltam a sixtusi kápolnában. Távozásomkor őszentaégétől arany keresztelt kaptam, Mella di Sant Elia titkos kamarás pedig azzal lépett meg, hogy egy Budapestig érvényes elsőosztályu gyorsvonati jegyet adott át nekem. A pápa portrétját megammal hoztam Budapestre, ahol a jezsuiták uj rendházában előreláthatólag az ősszel fogják felavatná. A RIPORT-REGEN Irta: Márai Sándor l Egy könyvről van ezó, amiről az ínyencek már néhány hete beszélnek, — az egyik olvasta, a másik osak hallott róla, a ttpet határozottan nyélvosettintve adják tovább, finom és egyszerű dolog. Az ilyesmi tulajdonképpen bizalmatlanságra hangolja az írástudót az ö berkeiben: az uj regényért újságírók lelkesednek, egy kis gyanakvással telik meg az uj remekmű körül a levegő. Másrészt, szokatlan és aggodalmasan kirívó jelenség: mouvement Pesten egy uj könyv körül, amiben az a megdöbbentő, hogy publikuma van valaminek, ami nem színházi pletyka. Egyébként a rajongók közül talán többen hallottak róla, mint olvasták. Habent sua tata libelli, a könyv tehát vidéken készült, s áruljuk végre el, hogy Szibériai garnizoű a elme, a műfaja „kollektív riport- regény", igy a cimlap. Ez a műfajmeghatáírozás a gyakorlottabb olvai&óra elsőbben úgy hat, mint a kéjgáz. Kollektívnek hiszen kollektív, egészen a regényszer uség rovására; riportnak is riport- szerű, a kollektivitás rovására talán; s kétségtelenül regénynek indul. Szerzője Mar- kovics Rodion; e pillanatban, úgy tudom, újságíró Szatmáron. A teljesség kedvéért tegyük még hozzá, hogy a könyv eddig a lelkes bírálatokat nem regényíróktól, hanem jórészt riporterektől kapta. Nem kritikát kapott, hanem riportokat. Ilyen mozgalma® auspiemmok között indul tehát a könyv, amit egy kis kényszeredett érdeklődéssel kezdtem délután háromkor olvasni, Béosben, egy hotelszobában, s éjfélre végeztem vele: kétségtelenül az a könyv, amit „nem lehet letenni". Igaz, hogy Courts-Mahlert „se lehet letenni". Vannak könyvek, amiket nem lehet kézbevenní, vagy nem lehet letenni, e a legszerencsésebb könyvek azok, amiknek a hírük, hogy nem lehet kézbevenni, de titokban senki nem tud' ja letenni. Miért nem lehet letenni Mariko- vice Rodion könyvét? n. Mert például Mackó Muká kalandjait sem lehet letenni; nem azért, mert érdekee, hanem, mert a gyermek, akihez szól, úgy érzi, hogy valóban hozzá, az ő nyelvén szólnak ez alkalommal. Markovics könyvének titka az, hogy a mai emberhez szól a mai ember kissé pongyola 6 kevéssé pathetíkus nyelvén (anélkül, hogy hangutánzó lenne), szóval az egész regényt előadhatná délután egy társaságnak a kávéházban, valahogy úgy, hogy ez a Szibéria, nahát kérlek. Az ereje ott van, hogy ez nem trükk nála, hanem lénye lelkedzett lényege. Ez a hangja, nem keres mást, különben is dolga van, mert estére már megint uj pénzt kell keresni. A világháborút úgy adja elő, hogy kapta, szer mélyi csomagolásban. Hogy Gorlicénél mi történt, azt csak hallotta, de hogy az orosz fronton szorított a csizmája, az biztos. Nem lehet tehát letenni, mert személyesen hozzám szól, az én hangomon, magamat tagadom meg, ha nem érdekel, amit mond. Talán akkor is érdekelne, ha nem mondana semmi lényegeset, mert ez a fajta író, azt csinálja, amit csak egészen kevesen tudnak: a lénye érdekes, mindegy, hogy miről beszél, a hangját jól esik hallgatnom, mert tudom, hogy mögötte, amit előad, egy nyugtalan és kiváncsi ember él s ebben az emberben él hasonszőrű társai iránt az ezredgrammnyi rádium, amit emberi felelősségérzetnek nevezhetünk s ami minden burkoláson átsugár- zik belőle. Ez az ezredgramm, ez a valami, ez a minisztérium az, ahol az iró kezdődik s aminek hiányában minden csak bűvészet és kardnyelés. Persze, mikor Materlinck azt irja a „Méhek életében", hogy „az ember eljut egy bizonyos korba, mikor már sziveeeb- ben mond valami igazat, mint valami feltűnőt", ez a parola még mindig nem menti meg az irőt;, akinek az is a dolga, hogy az igazat a szó tisztább értelmében feltűnően mondja el —- s Markovics, akiről kartárs-kritikusai, úgy érzem, legszívesebben per „ez a Mar- kovios" emlékeznének meg elme futtatásaikban, szóval ez a Markovics, aki elment egész lényével riportra a világháborúba és izé, Szibériába, határozottan ért a szöveg belső felleléséhez. A dolog úgy megy, hogy kérem, szerkesztő ur, holnapra van egy szenzációs dolog, tömeggyilkosiság a szomszéd utcában s ez a Szibéria, lehet egy kolumnát Írni róla; — egy kolumnát? Mit, két, három kolumnát, egy regényt lehet írni róla. A közönség érdekében készül az egész, színesen. De nézd csak, — ezek a színek egészen emberiek. Honnan lát az a riporter, aki köz- tudomásszerüen mindig siet, felületes éí megbízhatatlan, a riportanyag mögé? — h‘- ezen ez úgy lát, mint egy nagy iró s úgy a : elő, mint egy riporter. Például elkezd eg.- regényt, aminek hőse van, a hős kinéz ablakon, elindul, történik vele valami, h sorozzák a világháborúba katonának — < dig még „csak" az iró hangját hallani —r aztán egyszerre elveszítjük a hőst szemei elől, még néha felbukkan, közbeszól, jelen kezik, de már csak árnyék, kiment a promic plánból, a kép emberekben van — a hős e kallódik a regény során valahogy s abban - pillanatban a „regényszerüség" is elkalló- egy csodálatos riport hangnemében. Ripo- az emberiségről, háromhasábos cim, különkiadás! Szibériában magyar törzstisztek r*' ruhában kánkánt táncolnak s közben sértődöttén ügyelnek arra, hogy melyik a rangid s ki szalutál előre a másiknak? Tízezer tiszt'- rangú embernek már nincsen nadrágja, c- még mindig jegyzőkönyveket vesznek is' arról, hogy Fábián zászlós tiszteletlen hangon beszélt Kovács hadnagy urraL Valami történt a szomszéd utcában, szerkesztő ur, —- száz- és százezer olvasó felöltözött csukaszürkéi-e és künn feküsznek szibériai barakokban egymás fölölt fapolcokon, mint a szardíniák, valami feltétlenül történt, szerkesztő ur. A különös az, hogy velünk történt, velem meg veled, a munkatársakkal s az előfizetőkkel és a példányonként vásárlókkal s azokkal, akik a villamoson beleolvasnak s azokkal, akik egyáltalán nem olvasnak, mert nem tudnak olvasni. A riporternek az a típusa, ki nem lelkendezik, nyugodtan adja elő a tömeggyilkosságot. De aztán, mikor a hőst elveszítjük szemeink elől, a riporter kidől, nem bírja már ezt az óriási anyagot, elfullad a hangja s átadja helyét az Írónak. Nincs „humora", csak megfigyelései vannak. A megfigyelései gyakran humorosak. Például nem humoros az, hogy az emberiség valami egészen mást csinál, mint amire Isten megbizást ad neki a földön? Az ellentét a humor egyik eleme. Mikor például Kovács hadnagy ur a kinszen- vedő fogoly tiszteknek női ruhában kánként táncol, az humoros, mert ellentét van benne: Kovács hadnagy ur nem nő, hanem hadnagy e civilben könyvelő a Hitelbanknál. A regény végén megint eszébe jut a hő?. A hős hazamegy a hadifogságból s egy reggel dideregve arra ébred, hogy másnapra megint pénzt kell keresnie. A majálisnak vége.... Ezt a tárlatot — a napidijnok-ember tárlatéi, aki a kollektív kinszenvedés minden gyehennája után szurkolva érzi, hogy most valam sokkal rosszabb jön, az egyéni élet felelőssége — már nem a riporter csinálta. Ezek titokzatos sorok, ahol az ember meghőkölv- érzi, hogy „ez a Markovics" igen nagy iró, akinek, az ő nyelvén szólva, „sikerült varrni", ami eddig csak a legnagyobbaknál: sikerült. III. Az irodalom lámái, akik tudják, he' „milyen" egy „igazi" regény, meglepetés - s ellenszenvvel fogadják az uj rokont, aki ' szentelt csalitokba tolakodott: az újságírót. ■' háború után jött, a füle mögött töltőtoll vo s bizonyos adatok, amiket jobb nem szellőztetni. Adatok az emberiségről. Markovics, a riporter, szellőztetett néhány adatot. Az ember úgy érzi. ha elolvasta a könyvét, hogy egy lélegzettel tisztább körülöttünk a levegő. T. Előfizetőink figyelmébe! nmx9Timi'*srrn^'~*r-«v-r:'-,K wmmv r Tisztelettel értesítjük Igen tisztelt Előfizetőinket, hogy a üíépes Ifiét szépirodalmi lap eBŐ?fiK#tési diját a Prágai Magyar Hírlap előfizetési összegével egylltt Is kiadóhivatalunkhoz. Kérjük azonban a posfaéc/izefési lep Aéffapfén fefcsrisf a Képes Hét előfizetés! diját.
