Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-10 / 231. (1858.) szám
fl>28 október 1Ü, #»ewla.. NíM* Prága belvárosában összeomlott egy nyoíeemetetes ház és hatvan embert élve eltemetett Három építészmérnök a romok kriptájában —* Edéig hat hatottat húztak ki a romhalmazból — Kétségbeesett eröieszitéssel és tempóban ioíyik a mentés — Miniszterek, képviselők a szerencsétlenség színhelyén A rossz építési anyag okozta a borzalmas tömegkatasztróSái Prága, október 9. A háború után nagyarányú fejlődésnek indult Prága lázas építkezésekkel igyekszik fővárosi jellegének megfelelően magába fogadni a népességnek, kereskedelemnek és iparnak azt a természetes áramlását, amely egy főváros éleiében elmaradhatatlan. Prága földrajzi helyzete a legkevésbé sem kedvez a város terjedésének, mivel köröskörül hegyek ölelik körül a völgykatlanba fekvő várost. Ennek megfelelően az újdonsült főváros a szó szoros értelmében csak fölfelé terjeszkedhetik, ezért az uj épületeket kivétel nélkül egy-két, sőt három emeletnyi mélységben a föld alá és legfeljebb öt emeletnyi magasságban állítják. Alig van utca Prágában, amelyben építkezés ne folyna, a régi kétemeletes polgári házak fölé modem emeleteket húznak, vagy pedig az évszázados régi épületeket lebontják s helyükbe többemeletes kereskedelmi, vagy bérpalotákat építenek. Talán éppen a gyorsított és lázas építkezés okozza, hogy a csehszlovák főváros az építkezési szerencsétlenségek statisztikájában megdöbbentő számokkal széfépei. Alig múlik el hét, hogy egy-egy építkezési állvány le ne omlana, sebesülteket hetenként szállítanak he épülő házakból a kórházakba, néhány szerencsétlenség pedig halottakat is szedett a munkások soraiból. A legutolsó nagy házbe- omlásnál, amikor egy épülő kereskedelmi palota alsó részei omlottak be és két munkást s az építő cég vezető mérnökét maguk alá temették, alig három hónappal ezelőtt történt. Az egy év óta rendszeresen megismétlődő prágai ópitkezési szerencsétlenségek sorozatára azonban ma délután egy oly nagyarányú házbeomlás tett egyelőre pontot, amely hosz- szu időre fog mementőul szolgálni a prágai épitőcégeknek. Ma délután a Jakesch cég Bls- kupsfea ulicei nyolcemeletes palotája, amely három emeletnyi mélységben és öt emeletnyi magasságban épült, borzalmas robajjal beomlott és az épület belsejében dolgozó munkásokat maga alá temette. A borzalmas robaj A-Porics-sugárut és Biskupska-uliice sarkán, közvetlenül a belvárosban, a terjeszkedő prágai City középpontjában a minap befejezték a Jakesch-cég gyönyörű palotájának ópitkezési munkálataik Ez a palota is, mint Prágának legtöbb uj épülete vasbetonból épült és friss, modem architektúrájával pompásan illeszkedett bele a környező épületek sorába. Az építkezési munkálatok már befejeződtek, a házat kollaudálták s már csak néhány állvány állotta el a járókelők útját. Már csak az asztalosmunkák és a hatalmas liftnek a fölépítése maradt hátra, melyek gyors befejezésén kezel száz munkás dolgozott. A házat a jólismert Prazsák és Moravec cég építette, Prága egyik legnagyobb építési vállalkozó cége. Ma délután, amikor az asztalosmunkások mit sem sejtve, vigan dolgoztak az épületben, eddig meg nem állapított -okokból borzalmas szerencsétlenség történt. Három óra nyolc perckor szörnyű robaj reszkeítette meg a levegőt, a forgalmas sugárút minden házának ablaka megcsörrent. Az emberek ijedten álltak meg az úttesten, vagy pedig kiszaladtak házaik elé. Egy pillanatig tartóit az égésé, ügy hatott, mint egy gyorsított mozifilm. Az ötemeletes palota egyetlen szempillantás alatt beomlott, mint egy kártyavár, amelynek tetejére ököllel sújtottak. Az omladékok kiszakadtak az úttestre és a járdára. Több járókelő a romok alá került, egy arra haladó villamoskocsi hajszálnyira száguldott el a szerencsétlenség elől, de két fuvaroskocsi, amely oldalt haladt, nem kerülhette el sorsát s az omladékok betemették. Mire a megrémült utca első halálos dermedtségéből fölocsudott, már csak por füstölgőit a palota helyén. A következő pillanatban rémült kiáltások verték fel a csöndet, amely a szörnyű robaj után beállott. AZ AUTÓ Irta: BETHLEN MARGIT Az autó fiatal volt, tettvággyal és életerővel teli. Nem csoda, hiszen csak tegnap született, vagyis került ki a műhelyből, készen, egészen, férfikora és ereje delén. Mert neki nem volt szüksége, mint a körülötte nyüzsgő nyomorult élőlényeknek hosszú, lassan telő, veszélyektől környezett esztendőkre, hogy elérje fejlődésének tetőfokát; nem. őt összeállították, gondosan, féltő szeretettel, precíz alapossággal, legjobb minőségű anyagból, aztán kiguritották az udvarra, beléje öntöttek az éltető lelket, a benzint, és ő elindult, nyugodtan, ellenállhatatlanul, ereje tudatában, mintha a világ kezdete óta mást nem cselekedett volna. Az emberek történetében csak egy ilyen esetre emlékezett vissza az autó: Pallas Athéné, aki készen, vértezetten ugrott elő atyjának, Zeusuek fejéből. De ha nem csalódik, az Istennő volt, tehát felsőbbrendü lény. így hát érthető. Ezért is választotta őt hütődisznek, kis, ezüstsisakos női fejet alkalmazva hűtőjének elejére, és vette fel a Pallas nevet. Ha már emberektől kell átvennie valamit, legyen az legalább a legtökéletesebb, am.it teremtettek: az értelem Istennője. Mert az autó minden tulajdonság közül az értelmet, a precíz, a kérlelhetetlen logikát becsülte legtöbbre. Épp úgy, mint ahogy feneketlenül megvetette, igen, már szinte gyűlölte, az érzelmet. Ami érthető is volt. Hiszen minden kereke, rugója, szelepje, matematikai pontossággal kapcsolódott egymásba; a kétszer kettő négy gyönyörűen megdönthetetlen elvén épült föl az egész szerkezete és az ettől való legkisebb eltérés súlyos, sőt esetleg végzetes bajokat idézhetett elő. Az értelem egyenes, sima országút, amelyen sebesen, biztosan lehet haladni, tovább, egyre csak tovább, megrészegedve a saját erejétől, sebességétől, minden apró-cseprő, földön kuszó-mászó alakot fölényesen hátrahagyva a mögötte felhőként úszó porban. Néha el is gázolja egyiket-másikat. Ki bánja? Miért állott útjába. Az érzelem ellenben? Az csak arra való, hogy ide-odia rángasson mindenkit, cél és értelem nélkül, dűlő utakra vigye, ahol meg- feneklenék a sárban, vagy esetleg az árokba döntse őket. Nem. Maradjon az az élő lényeknek; ő gép és géphez méltóan fogja végig élni életét. Ha az indítót megnyitják, megindul. Mikor a féket meghúzzák, lassít és ha kikapcsolnak, megáll. Pont. Amelyik gép pedig nem igy cselekszik, az nem is gép........legfeljebb ember, és megérdemli, hogy viselje gyengeségének következményeit. Az autó boldog volt. Oly boldog, amilyen boldog csak a világ legtökéletesebb teremtmény© lehetett. Mert ő az volt. Vagy legalább is annak tartotta magát .......mint külön ben minden egyes más teremtett lény. Szerette az életet: a sebes rohanásokat, az egyenes fehér utón, zúgva, tülkölve végig a falvakon, szerette ahogy széjjel rebbent minden jöttére, csirkék, gyerekek, libák és kacsák. Szerette a kocsisok dühös káromkodását, amint elsuhant melletük és szertelenül élvezte, hogy megelőzött minden autót, amelyet útjában talált. Mindene megvolt, ami csak kellett: benzinnel, olajjal bőven ellátták; ha pedig fáradtan, piszkosain hazaérkeztek valami hosszú útról, gazdája, vagy jobban mondva első szolgája, rögtön szólította azt a kisebb emberfiáit, ki őt mosdatni szokta és az haladéktalanul nekilátott őt a kellemetlen sártól, portól megszabadítani. Puha ronggyal törölte végig, vizes spongvá- val simogatta, mig csak fényes nem lett újra. Több ember véres fejjel rohant elő az omladékok alól, hogy a környező házakban keressen menedéket. Hamarosan értesítették a szörnyű szerencsétlenségről a tűzoltóságot, a mentőket és a közeli gyalogsági laktanya parancsnokságát. Néhány pillanat sem telt el s már a helyszínére robogtak a tüzoltókocsák és mentőkocsik teljes fölszereléssel, néhány perccel később pedig több század katonaság és több osztag rendőr érkezett meg rohamlépésben a szerencsétlenség színhelyére. A környező utcákat széles körletben katonaság és rendőrség zárta el, a villamosforgalom a szerencsétlenség körzetében megállt, mivel az omladékok megsértették a villamos vezetéket is, azonkívül a mentési munkálatok megkezdése érdekében szükség volt a forgalom zavartalanságára. A katasztrófa színhelyén A tragikus Mr pillanatok alatt terjedt szót a városban, száj szájnak suttogta elrémült sápadtsággal, a járókelők- tömegei indultak el a Porics felé, de egy-két utcával előbb a rendőrök és katonák sorfala állította meg a kiváncsiakat. A szörnyű katasztrófa színhelyén megdöbbentő kép tárult az ember elé. Az öt emelet masszív, nedves felázott földhöz hasonlatos péppé formálódott s csupán két méternyi magasságban rétegeződik csaknem szétválasztha- tatlan masszában. Az egész utca egy harctér benyomását kelti. Vöröskeresztes kocsik állanak sorban oldalt: az áldozatokra várnáik. Katonaó rvosok fehér köpenyben, fehérruhás ápolónők kötszerekkel sfiirögatek- forognak a házak között, die munkájuk még alig álcád. Fönt a felhordott földréteghez hasonlatos omladékon száz é* száz katona dolgozik, csákánnyal bomlasztja a vasbetont. Csupán darabok maradtak az épületből, de ánnyira egymásba torlódtak, mintha csak építették volna. A csákányok tompán ütődKözben szóval is simogatta, becézte, mintha magafajtájával beszélne: „Gyere gyönyörűségem, hadd1 irigyeljen a többi banda! Még a nap is megcsodál, ha reláö néz, olyan fényös- re pucoltak", meg más effélét. Az autó szerette ezeket a műveleteket és bizonyos jóakarattal nézett tüzes két szemével .a fiun végig, ha az őt esténként szállásába betolta; Hosszú időn át éltek igy: az autó, a gazdája, meg a mosdató fin. Egyszer aztán történt valami. Az autó, mint majdnem mindennap, elvitte gazdáját délután a végtelen fehér síkon sétálni, melyet az emberek országúinak neveznek. Sokáig mentek egyenesen előre, aztán jobbra, azután megint balra, végül, mint majdnem mindig, kertbe kanyarodtak be és verandás ház előtt állottak meg. Az autó ismerte jól e házat. Itt szokott ő pihenni, mielőtt haza viszi gazdáját. De nem mindig mennek egyenesen haza. Közbe néha még csinálnak kisebb kirándulásokat. Az olyankor van, mikor a házban lakó ember- asszony kijön hozzá és körűik ed veslcedi, végül pedig felül rája. Az autó nem szereti az ember-asszonyt. Mindig ő akarja vezetni, pedig nem ért hozzá. Rángatja, rontja, kinozza, nincsen ■benne sem értelem, sem logika. Néha a féket húzza meg, mikor indítani akar, máskor az akcelerátort nyomja meg, mikor lassítani szeretne. Aztán mérgelődik, mikor nem engedelmeskedik akaratának. Az autó ném sokra becsüli az egész emberfajt, de. ez az asz- szony... ez még embernek is hihetetlenül oktalan. Ma hamarabb jönnek ki a házból, mint rendesen. „Ma én viszem magát hazáig" mondja az asszony nevetve. „Vissza aztán maga hozhat." Nehezen megy az indulás, de aztán, vigan száguldanak. Este van /már, a szekerek gyérülnek, netk a drétszálas betonanyagba, egy-egy tégla perdül elő ütésük nyomán. Vasbetonén rabok, téglák kézről-kézre járnak, a hosszú sor katona némán adogatja egymásnak, miig végül is az úttestre kerül. Hatalmas teherszállító autók robognak elő, a masszív omladék hátáról lehántott darabokat felrakják a teherautókra, amelyek elszállítják azokat. Munkások nézik az omtadékot Szemben a katasztrófa színhelyével egy ugyancsak vasbetonból épült többemeletes ház áll belső munkáinak a befejezése előtt. Az első emelet széles ablakai még vakon tekintenek a szerencsétlenségre, csupán gömbölyű rudak jelzik, hogy oda ablaküveg kerül. Az emeleten munkások százai gyűltek össze néma tömegben, riadt, szomorú szemek mozdulatlan tekintettel bámulnak oda, ahol néhány perccel előbb még munkáskéz- épi tette palota pompázott, szemük ezután lejebb siklik az omladékok fölé és a megriadt agyvelők a munkástársakra gondolnak, akik némán várnak segítséget a romok alatt vagy talán már nem is várnak. A munkások az ablakokat jelző vasrudakba fogózva olyanok, mint a börtön rácsozata mögül reménytelenül kitekintő rabok. A munka rabjai ők, akiknek néhány társa néhány pillanattal ezelőtt halált szenvedett. Odébb azonban egy vakolás alatt álló ház harmadik emeletén egy állványon szürkekötényes vakolómunkás dolgozik, a katasztrófa színhelyének hátat fordítva gyors, kimért k amno zdula t okkal végzi munkáját. A szenátusban Hrubén elnök jelentést tett a katasztrófáról A szerencsétlenség színhelyére kiszállott egy törvényszéki bizottság, azonkívül a parlament vezetőségének képviselői is megjelentek. Az épitőcég egyik főnöke kint van az omladék előtt, mig a másikról az a hir járja, hogy délután óta Prágán kívül tartózr kodik. Pontosat még nem lehetett megálla- pitani a katasztrófa méreteiről. Egyes jelentések szerint több mint száz munkás dolgozott még az épületben, viszont a legtöbb híradás szerint hatvan. A szenátus ma délutáni ülésén Hrubán elnök az ülést félbeszakítva jelentést tett a szerencsétlenségről s bejelentette, hogy az épületen összesen hatvan munkás dolgozott, akiknek egy harmada megmenekült, egy harmadát súlyos állapotban szállították be a kórházba, a többinek a sorsa ismeretlen. Halottat egyelőre hármat húztak ki a romok alól. Nem valószínű, hogy az omladék alól akár egyetlen embert is élve lehessen kimenteni, Délután hat óra fele sikerült az omladék egy részén mélyebb rést vágni s akikor egy tőből leszakított emberi lábat húztak ki, de aiz emcsak egy-egy nyúl rohan rémülten a világitó sávban, melyet a lámpák fénye maga elé Hővel. Egyet agyon is gázoltak, de azt az autó nem bánja, ő ugyan nem akarta, de hát minek nem állott félre utj okból. Már közelednek a házukhoz. Ott a kapu, a fiú kinyitotta, úgy látszik, meghallotta berregését. Ott is áll már az ut közepén néhány lépésnyire a kaputól. Teheti nyugodtan, tudja jól, hogy úgy is befordulnak. De mi ez? Az autó csodálkozva érzi, hogy nem lassítanak, ©őt mintha villámütés futna rajta végig, egyszerre csak mélyebbé válik a bugása és mint megkorbácsolt versen ypar ipa ugrik előre. Az asszony megnyomta az akcelerátort! Mint a nyíl suhan el a kapu előtt, egyenesen neki az ut közepén álló gyereknek. Már rajta van, már elüti.... Az autó emlékében végigcikázik mindaz, ami őt a fiúhoz köti: gondoskodás, gyöngédség, szeretet... Mi történt? A kocsi derékszögben fordul félre, épp mielőtt keresztülgázolna a rémülettől meredten álló finn. Egy iszonyú zökkenés, a férfi és az asszony Ívben repülnek ki a szerencsére puhára ázott szántóföldre. Az autó pedig a szó szoros értelmében keresztülúgorva az országutat szegélyező árkot, teljes sebességgel belerohan az ut mentén álló százados tölgyfába. Az autó roncsait később összetákolták és úgy, ahogy kifoltozva eladták egy kis városi vendéglősnek, ki naponta az állomásra küldi és vele hozatja be hol a faluból érkező csirkét, kacsát, tojást, hol a gyéren szállingózó utasokat. Az autó nyikorogva-csikorogva döcögött, végig a rossz külvárosi kövezeten, de nem panaszkodott, ő tudta, hogy a minden tettnek megvan a maga következménye, amely aló! nem lehet és nem szabad kitérni. Ő gép ős géphez méltóan viseli .sorsát. 5
