Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-07 / 229. (1856.) szám

1928 október 7, vasárnap.

UÜáéíeéő romaniicizmus

irta: Egri Viktor

Jóval a fciáiboim előtti időre ikedll uihaHimimk, ba E namiain/tiilkia lalikiomjyiáiuiaik oka/iit kulaitijuk, a bábom maga csalk a legvégső eseimény vxxDt, mietty a no- nuainitöka OieéptíibéBétmelk momkiáfjiált Ibefiejccatie,

Az dtrodiafljoan, mefljy mlíinidieiriíkar énzétkeniyieai ne- mgáfl. a korszellietm kjiialMciiMsám, azt sok tetemiteit- ban dlőkfésziltú és beioliyiásolija 'és mliinjdietü'kar meg1- tieuiemiili a (korstzefill'eimbe.z etíimuJtó íiixxiadiniii áiráqyo- ikait és ámaimiliaJticxkiait, a (ramotnitálkia leépülésébe inéin nyugiodioitlt bélé 'egylkiöntniyetn. A .rKmiiairttkiizirnuB ne- niaiissainieeHmiOiZigiailraánaík a háború ellőtt miiindiein- esébre könnyebb bél'yzebe vollt, — a nagy niépböuine- giek leilpTOÖébairá'áisiodiása küfllüniöseiii kefebeu nieim volt miéig ofly DyiillváiU'vaflió, a gnzdoiságti elSHetgéaiyediés- mek 'mlég csak ikendiötei nmtiaitkiozibak, a század miég nietm Öltiötte imaglána a ikiimiéí!jetűie*n teahmmkiaii kiadia- d'ás bélyegiélt, taz éHötlbetn (még onnmadlt az ádimodio- zásuiak -helye és az liirtó éHt a korstzeiletmiaidita általános fl'oggiall1: a vógöetók IkieirieeáséQilea, az állmokhoz mietniékiiilt művész étiével

Az állmokba, a végölétókibe vaüó mieaiekülés lénye biszltázza a Tomamiírilka fagaOimáit. véle letljiesan érHhébővé (budtjulk (beerui azt, aimilt Iburibofl. és íBefliöfel. A uotmiaottika a vágyódás, a menjéküdés a távolba. A távol 'éppúgy vehetlö geográíiiiaJi, miimlt 'törrtéuieiiimii érteiletmlban. Irodalomban a geográfiai távol az esotiiikus miiddlő íeUfededéBéthez vedébelttt, a fcöníéned'- ctnJi itájvoű egy etaiuillt bocinak vissdaiidéeiésétt rjieflleoaJtá lanbéttetó regények 'tormájában.

De „Itáivoű!" az élbünt tiialbaiMg lis, meg a gyietr- tmiekkarumk és móinideai ült, miefiiy az dtveeaeíbt patm- dicsom miegiketresésiélhiez vezet Maga a itertmiő anya- född is ébresdböjie a (rooniamltdlkánaik és íbosseau óiba nem balt ofl. a 'hangi, mély a olvi'liizá'cílő kollicuuoaiiJból mleg alkar szabadítaná és a „V&asza a termiészortlhe»z!“ váltó tebvadlláfesail újból itemiészaljes emberré alkar leamíL Az (imodallOm ezt a ibanmiészelbiez vadtó vitssaa- ■vágyódást söáimbadiatnszorr vartáta és számtoilanisrocKr íoiteéredibe bémuitlaitnli a vágy miegvailóatbásánalk csődjét.

A tkor ibedhniilkai haHadása tmeglhioata ködben a földigömb ibeljies miegiemeinéöét és ez a megiismeaiés egyr© szükébb tanülötire szortíitdbta a geográfiai távol naijongtó'jáib. Az ásm.'eireltdlen Imdiiiai, a idiibaktaaibos lőhet, Altasekia jégmezői, Kdondylke nemeeércmosöi és Kafllilfannma afranyibeliepel íéllfedezébt, ikereszbüll- kasuíl bejárt föOdirtéezeklké válbak: bekövetkezett a geográfiái éiitelexniben vett nomanlttika alkonya. Nem érdiekéit többé, ama közel jött hozzánk, aonlilt neon boriiitöbt többé ibífödczaibos homály. Korunk leg- niaigvdbb geográfiai namanitiilauBáinaik, az elhalt Jnck Londionnak nincs és nem lehel 'többié utóda.

Maradit a romaafcitaÍEmuisniak iegy bevehébötfiien bástyája: a itörliéniefllmii távol, a multiba való m^e- küflés. A mailt, a ibörrbémebi mddlitó ugyannyiira ibéma- Síör mianad/t), minit ahogy a jövőbe vadtó tekintés, az utópisztikus regény nomanlbikus álkotósnak tbekinít- hébo. Más (kérdés aztán, hogy hasznáJhaiiljaHe m'on- damJivadlója toereöéáil a mai kor szelleméit óftéraö álró a ibörtbé'neQtmi anriOrijőrt, amlivél áll 'és bukik a ibörtbéniél- mi regény problémája és létjogosultsága.

A föld geoga'átfilai megisna'enésie 'lassan az exotlir Orum ediveszbéséhee vezebetih. A földgolyó kisebb Sebt és ezen az apróra zsugorodott glóbuszom könnyebb volt naiiindiem újnak a végére járni. A távol elérhető lébt, a végfilelkeneső csakugyan a véghez ért és nem vollt tovább. Hoezájáíiuidlt a nomanbilna aillroniyához ez a idény, hogy az exoiikum'ba elvezető irtó meg- eöiégedett a mlilllőtfiesitiéssiel, az exiOtiikium külsiőségeá- vel 'és végül az ás sielbtieftlbe végiét, hogy az exötiihuB emiber eflieunőpaiiaBodott vagy ölamemikaiiiaisodioibt. A nomanöika názőszögéból nem exoüülouim többé a t)edhnikaji édjeUbempénk ntánaóija, szolkásaiink maj- molója; — az adbózó diruzBőnök, a firaikkot ölbő sae- ruegáiluégter, a Mauserpuskát m'egiömiert busmaiun- vadász, a m&'wyxnrkri Haairdiom százezer feketéje om- kább szána'lttnas figura, mini rom-anbikuis hős, amig az iró nem kereste meg ennek az exotilms életnek mélyebb adottságait és nem próbálta megérteni és meg'kmieoraá az exotikus népek lelkét.

Itt ujj itávflatok snyúdniak. Az elveszett fiöörajai távol: hefllyett m'eg,lépőén uj nt nyílik, miedy a ro- manltika ujijáédiediéséhez vezet Az linó a civtiiliizáaitó csődijéruek fedióraéeével odaérkezett, hogy az ecsobi- líium miéllyéne kezdett nézni és vágyait például iegy néger hősön át próbálja érzékettstmii. Az eainópaii iiédiek a néger imépllóllehbez menekül és abba böCItl bélié vágyait, ádimaáit Maigálból érlotődlő, hogy egy európai vagy egy európai irskodán névéi amerikai fehér dró csak flélllmainkált végezhetett, A nomanibilka ujjáélbreszbéséniek nagy munkája a néger művészekre maradit.

Az árodoilom ma a négemomanibika bélyegét vi&edíi. magán. A jazz és a néger tánc után kezdünk feilhes'ednii a feköbék .líra és regérnyköbbészeiiéért. Kezdődlött Kéné Merőin Baibuiala oiimü GooiCOUirit-dlijaB ■regényével, melyben Aitrákia nejbellt varázsa fáruillt eillénlk. Idegen Izek, idegem sziiiriek kevemődmiek lilllt, a foruna európai maradt, de a momdainlirvoiltó uj. Az eMranoiasodobt Marrant az amsriikaá négeriiirók Jié- gfiiója íköveibtie. Cári vám Vechon nyúlt eddig Oieg- o mélyében a négerronvaíttiiika problémájába „Nigger heaven“ (iNióger égbodlt') ciimiü regiényéved, Veohlbem a n/tger fáj erzooiláítts és grazdiasági kérdiésieiilhez is

hozzászól, de a regény éad ékességét nem az ájrás poliibikuma adja, hanem a miitóiőifesítiés: a feketék mul'aibóheflyei, eldugott barök, tiltlios itailádkahelyek, — a civilbizádiió nikábó imumkájába bujt néger lélek. Vecűitea modoia nalbunailitezbilkns, die negényiessiégelt lláttajt: Haarrdiem nágerromanlíiikáját.

Clande Mackay .Jtaok to naarlem“-je (Vissza ílaiarilemibe) ugyanebbe a könny ecetbe vezet, hasonló kérdléisekeit itaig'laik Meséje: egy néger munlíás olílhaibaitlan vágya vissaafcarüiM Haiairlambe, oz otthoniba. Az ösztiönédet mienész feddöbbaniáisai adják meg ennek a könyvnek tónusát, a négerek gyermeki derűvel keverődő am'oraiilbásia.

Úgy Veahhen, mlimt Mackay munloáilban, vagy oikár a fehér Sheirwood Aaderaom „Daitk laughber“ (A söbét kacaj) olmü regényében a néger a természeti erők játékszere gyanánt ikerül élénk, európai szemel mérve primniJtliiv ez az ember, primitív immidiem *éraéee és ezért dgaz, pniimiitiv az öszbömie és ezért szabad: a bűnbeesés eSlőtibi áldiapötban él A néger létlek szabad mii'voflita, a mindent egy Oiéfliek- zebti&l beinni tudása az, amlit a fehér benne csodád,

aimáéirt limigytlL Ez a csodálat tisztára meaikcitója a kar gópittxiádaitánaik, barnás utakra tévedt moraili- itásának és hazug vallásosságának. Amerika diktálja ma a legőnüíllebesebb élettempöt, az éfliet sehol sem sebesebb, iagailmasa'bb, a technikád haladás sehol sem rohanóbb, de éppen az amerikai élet limdiuBabriallizálódott amnyllna, hogy a szellem fellázadt, Az enrópaii irtó ma ott teirt, hogy a mindern- haibő gép élőbt .hajbókol, az amerikai ezzel szemben már élj Utót t a lázadásig: megteremt bebbe a néger romianibicriizmiuBt.

őriként adódik a kérdés, vájjon az újjáéledő romantáiaijznrus a kátyúba került íirodalomnak ibeft- jies miegujhodását jieliemltli-e? A jediekiböl arra kell következtetnünk, hogy az általános megújhodáshoz ez a romanibitoiznius eemmliesebre sem vezethet. A romiantiilaa szép, mert teret ad az államnak, die ezzel a szerepe már ki ijs merült Miért a ramanltriika nem edlőrei, hanem hátira múltat. A paradicsomi ősáldta- pcxbba való visszaváigyakozás, az őeösztiöniben, a gyermekeiben, az ártatlannal tellbett amoraldbásban vadló gyönyörködés neun fogja talpra áDdiibamíi, meg- vádlbani a líátyuiba került embert A felnőtt hiába akarja újra édná gyermekévetilt az ultinak előre kéül vezetni. Ezért neun fog a zni irodadmunk meggyógyulni az újjáéledő vagy uj formáiban j'eiiemitkező régi romanibiiciiizmaisbőll Ezért csak érdekes a néger nomanfdiíka, de nem megvállitő.

A XlX-ikszázad vizitkártyái

írta: ZKrűdy Qyula „A magyar nemességet szeretni kellu

ii.

Mikor id. K. Gy. (nagyatyám), már minden délelőtt kikiáltotta az újra kezdődő szabadságharcot a szépszemü, ingerlőkedvü és iijuság-bolondi- tó termetű Sternné nagytrafikjában a nyíregyházi piacon, — id. Kállay András, Szabolcs vármegye főispánja ,a „legszebb" magyar megyeház erkélyéről kipillantva: napbanéző, keselyü-tekinte- lét fertályóráig is elgondolkoztatva pihentette az öregeken. (Mert a híres Sternné körül ott ropogtatta a válogatós szivarokat id. K. Gy. elválbamt- lan barátja, Mezőssy Laci is.)

— Valamit tenni kell a rebellis öreg K. Gy.- val. Utóvégre áristomba nem zárathatom a sza- bolcsmegyei 1848/49-iki Honvédek Elnökét, de viszont azt se engedhetem tovább, hogy a Sternné tiszteletére vagy udvarlására minden délben végiggazemberezze az egész világot, a németek istenétől kezdve Tisza Kálmánig.

Aztán tett is „idősb" Kállay András.

Az akkori idők korszelleme szerint: feljebb avanzsiroztatta a megyei Honvédelnököt, a függetlenségi eszme hangos szavú ny. vármegyei ügyészét, az ügyvédi diplomáját csak fitogtató, de komolyan sohase használó fiskálist, aki legfeljebb annyit reszkírozott az iroda jövedelmezősége érdekében. hogy az Orosi-utcán, egy meglehetős te* kintélye3 külsejű ház kapuja fölé kiszegezett egy plébre festett nemesi címert, aláíratta, hogy ,Ügyvédi Iroda", a ház egyik szobájában íróasztal mellé leültette írnokát, Bartos bácsit, aki a szabadságharcban alhadnagyságig vitte és ott reg- geltöl-estig fidibuszokat csináltatott vele; kivéve olyankor, ha az irodában ügyes-bajos emberek jelentkeztek ügyvédi tanácsért, közbenjárásért, pereskedésért, meg egyéb haszontalanságokért. Az alhadnagynak ilyenkor az volt a dolga, hogy a jóformán mindig távollevő principális helyett: arról kérdezze ki az ügyes-bajos magyarokat, hogy mi a véleményük Kossuthról és Görgeiről? (Úgy emlékszem, már több mint ötven esztendő ’s elmúlott a szabadságharc után.) Áruló volt-e Gürgéi? És más hasonló kérdéseket adott fel Bartos alhadnagy a távollevő principális hazaérkezéséig ... Egyszer aztán nem jött irodájába a principális. Fejérváry Géza, az akkori honvédelmi miniszter („idősb" Kállay András közbenjárására) kinevezte az 1848/49-iki Honvédek Menházá- nak parancsnokává. Akár akarta az öreg rendbontó, akár nem: ott kellett hagyni Szabolcs vármegyét. Mezőssy Lacit, elválhatatlan barátját, az észvesztő trafikosnét, az izgalmas honvédgyülése- ket, amikor az öregek még mindig verekedni akartak a tanácskozások végén, nem szidalmazhatta többé éjjel-nappal, (de még álmában is, mint ezt hosszú gyakorlat után megtanulta) hangos szóval a németek istenét, a Tiszákat vagy a hazaárulókat. Parancsnoknak nevezték ki abba a soroksári-uti házba, amelyet éppen Ferenc József nagylelkűségéből (koronázási aranyaiból) építettek a rokkant honvédeknek, az állami adóhivatalnál fizették ki elsején a gázsiját, konyhájáról, kényelméről a Kincstár gondoskodott: hallgatni kellett. (Amig birta, — de ez más bora I.'irtózik.) Csak Mezőssy Laci, — a félszázados testilelki barát — volt elégedetlen a kinevezéssel. Keserű szemrehányásokat tett id. Kállay Andrásnak:

— Ez a Tiszák politikája!

— Mit tettem volna? — válaszolta a „nagyfőispán" a szokásos sas-kiáltással. — Talán bezárattam volna? A magyar nemességet szeretni kell.

Igaz, hogy Mezőssy Laci csak magában, nevezetes nagy télikabátja alatt duruzsolt legjobb barátja „eltávolítása" miatt; — de hangosan már neki se volt gusztusa beszélgetni Sternné trafikjában, ahol minden valamirevaló úriember megfordult, ha gyűlést hirdettek a vármegyeházában, vagy ha éppen vásár vagy agarászverseny volt Nyíregyházán. Talán bizony Mezőssy Laci is beadta a derekát", vagy talán a szép urihölgy veszítette el varázslatos hatását, nevezetes műveltségét, igéző, a nyírségi homokon szinte exotikus jelentőségét régi hódolójára, őt is utolérte volna a „bálkirálynők" sorsa, mióta id. K. Gy. a „kormány szolgálatába állott"? Ki tudná manapság, annyi esztendő után, hogy milyenek a női varázslatok, amelyek darabidőre megzavarják a férfiak cirkulusait? K. Gy. száműzetésbe ment, (Pestre, „ahol majd megmutatja" a virtusokat), Mezőssy Laci mesebeli köpenyegében most már csak azokhoz a nyíregyházi házakoz járt vendégségbe, ahol segitségre és résztvevő szavakra szá- rnithatott, ha az asszonyok megőregedéséről, hűtlenségéről volt tanácskozás. Ilyen ház volt többek között a nagyanyám, ama Radics Mária nagy- kállói-utcai háza is, ahol megértésre számíthatott Mezőssy Laci, amikor a kormány, a Tiszák politikáját szidalmazta, ami elválasztotta őt legjobb barátjától.

Bár nagyanyám, — egy áhitatos fohász, aki elvált férjétől mindig imádattal beszélt, mint a férfiak mintaképéről, — soha sem adott igazat Mezőssy Laci ama véleményének, hogy egy női mosoly, „bizonyos urihölgy" mosolya (talán Stern- néé?) visszatarthatta volna nagyatyámat a parancsnoki kinevezés elfogadásától, — Mezőssy LaGalbavy ismét Prágában!

A legjobb cigányprímás

Galbavy Árpád

7-tagú zenekarával okt. 1-tol naponta a

Boston Bárban, Möstefe

Szájrél- áj r a adja

mindenki, menynyire meg van

elégedve a

,Patent -Bik®w *féle

marhaitató-berendezésiinkkel.

Ennek következménye, hogy az elmúlt esztendőben minden tu!a:donos ur legteljesebb megelégedésére több, mint 50.000 darab „Patent-D»kow“ vályút szereltünk fel.

önnek is érdeke, hogy csak egy ilyen igazán kipróbál

itatófelszepelést

szerezzen be.

Minden utánzat értéktelen.

IMKOW & ZEDNÍK,

GABLONZ a. X.

A legmodernebb marhaitató készülékek csehszlovákiai legnagyobb speciális gyára.

ci zúzmaráé, mikulás-piros, köszvényfödte arcával, karáosonyiasan bő köpenyegében mindig hordta nagyanyámnak a tokaji borocskákat, kis üvegecskékben, amelyekből talán egy tucatnyi is elfért zsákos zsebeiben. Ahány vizitet tett Nyíregyházán a ropogós-kedvű, egészségiben, frisseségében, étvágyában és gavallérkodásában szinte példátlan öregur, mindenütt adott orvosságából, a tokaji aszúból

— Nem akarok százesztendeig élni, íia id. K. Gy. meg nem változik, — felelt nagyanyám as „orvosság" láttára, — id. K. Gy. teljesen plfelejti a vallásos életet, amióta politizálni kezd.

— Ennek pedig van már vagy ötven esztendeje, — felelte sóhajtva Mezőssy Laci. — Akkor tanultunk meg káromkodni.

De hát az idők csak mendegéltek, folydogál- tak, muladoztak, akármint erőlködtek is némelyek a kocsikerekekben úgy megkapaszkodni, hogy az a régi kocsi ne mehessen tovább, az orosi szőlőknél.

Idősb Kállay András jelszavára, a magyar nemesség megmentésére, ezeretetére mindinkább elgondolkozóbbak lettek az arcok, aggodalmasabbak a homlokok; — a halántékok szarkalábjai, az ábrázatok pőkfonáljai, amelyek olyanformák voltak, mintha az örökös mosolyra termettek volna a korabeli magyarok jellemzésére: apránkint el- muladoztak, hogy valamely tétova révületnek adjanak helyet.

Én még emlékszem azokra a tűzi játékos szabolcsi Szüretekre, amelyekhez az Orbán boltjából1 vették a rakétákat, amely rakéták elpuffanása, csiilagszórása, bengáliíényei közben már nem mindenki mulatozott a tüzitájékos furfangossá- gáu, hanem némely arcok meglepett, szinte fagyos bizonytalansággal nézegettek a vig szőlő-nyilások részeibe, ahonnan már nem hangzott a menyecskék, leányok seregély-hangja. Hogy is mondta id. Kállay András? — vetődött fel néha a kérdés a présház környékén, a diófa alatt, a gondtalansághoz terített asztaloknál, ahol még cigány, dal és tánc a régi illuzionista évekre, szüretekre emlékeztetett, de nem volt már kedve jóformán senkinek se emlékezni. A szabad tűzhelyen még hagyományosan hamvadt a régi szilvafa törzse, de a füstjének keserűsége jobban csípte a szemeket, mint például tavaly ilyenkor. Az öreg anek- dotázők. a régi jókedvnek, az étvágy-csinálók, a szertartásosak, akik a szüreteken a régi hagyományokhoz ragaszkodtak: néha már csak annak az évszámnak beszélhettek, amely évszám a présház homlokzatába volt Írva. Hogy is mondta id. Kállay András? — kérdezgették egymástól eleinte titoktartőan. majd disputához is, de meggyőződéshez is egyformán stimmelt hangon azok az úriemberek, akik már javában érezték (nemcsak a lábujjukban) az időváltozást.

— A magyar nemességet szeretni kell! — ismételgették id. Kállay András mondását: hol gúnyolódva, hol tréfásan, de mindig elgondo'ko- zottabban még azok a minden bokorban találandó elégedetlenek is, akik gyanakodnak azokra a gondolatokra, amelyeket nem ők találtak ki. — Hogyan szerethessük a nemességet, ha tönkre hagyjuk menni? — okoskodtak a leghamarább elkedvetlenedők, akik odáig még szívesebben írták nevüket az uzsorás váltója alá, mint kérvény alá. (De már nagyon begombolóztak a* uzsorások is, mióta mindenféle bankokat, takarékokat kezdenek állitgatni. „Persze ,az öreg‘ csak akkor jó, amikor már a bankban nem adnak!" — mondogatta egy híres uzsorás a kölesünk érőknek.)

A szilvafa hamvadt a tűzhelyen, Mezőssy Ia- ci megérkezett örök bizakodásával, holtébreszt- gető, egészséges kedvével, országszerte ismert bő köpenyegében és még nevezetesebb tokaji boraival a keserves nyírségi szüretekre, a mindinkább savanyodó vinkók és elbüsultabb ábrázatok cözé:

— Nem kell hallgatni Ungeleider doktoi ra, aki mostanában a nyíregyházi öregurakat a sóstói erdőben úszónadrágban a fákra mászatja tes'.gya- korlat céljából. A múltkor is mezitláb sétáltatta a fűben a törvényszéki elnököt. Ez csak az 'Hőn átjáró falusi menyecskék, leányok riasztására való. — szólt Mezőssy Laci, kipakolva az „orvassá- gait".

Egy gyanakvó hang kérdé most:

— Hát igazában szeretik a magyar nemességet?

— Ez már politika, fiam, én pedig nem politizálok. — felett a nagy eszéről nevezetes Mezőssy Laci a gynnakodőnak. (A legkisebb na, n ké* sőbbi gazdaminiszter születésekor erről is fogadalmat tett M. L. szegény jó feleségének.)

jag^WT.';' K-' '■ UttVL’ n wwvr n. ujj: t tv rca. \; e» j -xb t ratiar -tx.pz.tt -’t-' r,. „ 'w*. .............. hm ■ ■ i m ■ iiwm i»i n ■ ■ 11 i n mi mi n .m m | i n n » i wii i 11 iib i un 11 i i

T. Előfizetőink figyelmébe! ;

|

Tisz2e:e7ieJ értesítjük igen tiszteit Előfizetőinket, hogy a Mét szépErocüaloaií iap előfizetési diját

a Prágai Magyar Hsr3«ap előfizetési összegévé! egyött Bs toeteliMtfoieiitk kiadöhivafalunfthcz. Kérjük azonban a &gpst<E3f»efix&iési I«hr» SktátíisMwláiim feifí&mi a Kégses Hét előfizetési diját.