Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-07 / 229. (1856.) szám
4 vPRK<^-jV\AO'tAR-HlRI^ im '**&**J1v~*m+. Az ujbor ele... Irta: Marat Sándor Hegy alja, október ■elején. Egy éjszakai esőről ir Zola, a „Föld“-ben, egy esőről, ami rettenetesen forró és száraz nyáréjszaka után boldog és termékenyítő didivel szakad rá a francia szőlőkre s gőzölni és érni és illatozni kezd hűvös érintése nyomán a földben erjedő mámor — ez a néhány oldal Zola egész müvében az a pillanat, mikor a prózairó költő volt s e néhány sor nehéz illata száll föl a domb oldalán, ahonnan ellátni Tokaj és Patak felé. (Ismerik ezt a beoézést, mikor a vidéki ember familiárisán Pataknak szólitja a tnaga városát s elhagyja mellőle a vezetéknevet, a Sárost? ...) Vastagon, zölden áll a domboldalban a szőlő. Kapott esőt, megérett, az éjszaka egy kis dér csípte meg, most megrepedt. Még két, ■még egy hét igy, száraz, kevéssé hűvös idő s a Hegyaljának olyan termése lesz, amilyen nem volt tiz esztendeje. Akivel beszélek, valami áhitatos, elifogő- dott reménykedés és rettegés a szemekben. Már igy is lesz, már nem romolhat egészen el, az a szörnyű pusztulás, ami tavaly s harmadéve szántott végig a hegyaljai szőlőn, mikor üresen -maradtak a pincék, egy hold drága, arannyal és verejtékkel öntözött hegyaljai föld nem izzadt ki négy-öt hektót se, ez a veszedelem már elmúlt. Ami most Ígérkezik, az a nagy esztendő, a lutri, mikor a szőlő esztendők kínlódását kamatos kamattal fizeti vissza. Ez az esztendő a főnyeremény. Esztendőkre vissza s esztendőkre előre, ez az esztendő fedez majd mindent. Csak most, csak két, csak egy hét száraz idő még, hogy el ne rohadjon ... A kincs nehezen fekszik a hegyek oldalán. Megérett, tele van illattal, nehéz borfajták előizével. A hűvös, napos délutánban melegen illatos az egész táj, az érett szőlőben erjedő ujbor előize ez, a világnak s a magyar glóbusnak ez a csodálatos kincses- kamrája szinültig megrakottan várja a szüretet. Mert ilyen bor, ez a bor, hát hol van még ez a csodálatos bor, micsoda titkos ereje a földnek és napnak, micsoda összejátszása “SF"természet s az emberi munka feltételeinek, hogy ezen a kis, pár kilométeres pontján a nagy földnek terem csak meg ez az ünnepélyes, ez a méitőeágos, ez a sehol nem termő hegyaljai bor? Megyek a csősz után a szagos szőlőben, kerek hasa van már a sok potyaszőlőtől ennek a csőszfiunak, maszatos a szája, igazítja a nyulfogó hurkokat, megyek utána a szagos szőlőben s eszembe jutnak borfajták, amiket ittam, őszinte szívvel mondhatom, végigittam a félvilágot, ittam cankőt, ami az olajfák hegyén termett és fanyar skót és fekete dalmát és nehézkes rajnai s szentimentális görög és buja olasz borokat s hosszú éjszakákat tanácskoztam a magyar homok borával, de ezt a kiérett, ezt a méltóságteljes, önnön •illatával és súlyával utolsó cseppig eltelt hegyaljai bort, ezt nem ismerik sehol másfelé a világon. * ügy áll az üres pincékben ez a bor, mint az arany. A sziklába vágott, kriptaszerü pincékben, egy-egy mellékágban áll és érik húsz, harminc esztendeje, itt ötven liter, ott száz liter aszú. Nincs neve, nincs ára, nem kerül forgalomba. Érik a sziklaüregben, mint az arany. A lopóban nehezen kúszik fel, sürü, mint a méz. Nem innivaló ez. A gyertyafényben sötéten üt át a poháron. Ez talán a legnemesebb bor a világon. Gyertya mellett ülünk, a föld alatt, ünnepélyesen esik le az ember torkán ez a bor (miért veszedelmesebb a bor pincében, mint napvilágon?) jobbra és balra a föld alatt kincseskamrák, odraikban nehéz, folyékony arannyal. Itt a közelben Ferenc József pincéje, most kincstári. Van valami magyar királynak való ebben a borban. Ferenc József értett hozzá, neki pincéztek itt száz holdon aszút és szamorodnit, udvari ebédeken is a legnehezebb idevaló bort itta s nagyon jól birta ezt a bort, amit neki kapáltak, neki gálicoztak, neki szedtek, neki tapostak, neki pincéztek. Na, az idén talán mégis eljönnek a lengyelek. * Most egy pár évig nem nagyon jöttek. Nem is volt miért, meg panaszkodtak, hogy megnehezítik az idejövetelt, az íttartőzkodást, a hatóságok nem voltak előzékenyek. Aztán íi lengyel piac lezárult. Ma is nehéz piacot találni ennek a hegyaljai bornak. 70, 75 fillérért adnák az idei termést már sokan, hordóval együtt. S ez az idei bor úgy ígérkezik, olyan magasnak, erősnek, nemesnek, mint évek óta nem. Csak ezt a hetet még, ha ezt szárazon kivárják, ezt az egy hetet. Nézik az eget, hideglelősen. A hideg égen áll a tele hold, ez a szép, finom októberi idő a szőlőnek, egy kis dér meg ie csípheti, csak eső ne legyen*, azt nézik. A csősz megy a holdJfényben fel a hegyre, puska a vállán, a kuvaszok vonitanak. Nézem a teliholdtól megsütött dombot, menynyi mámor alszik még benne, mennyi narkotikum, spleenek és tragédiák és komplexumok freudi keservek narkotikuma — tényleg, ezen a szép földön miért iszik az ember? Valami oka lesz, különben nem adná a föld ilyen teljes erejével és illatával ezt a tragikus gyógyszert. -Valami oka lesz, hogy ezt a két hétdecis szamorodnit ilyen nagyon 1928, október 6. Egész Pestet elbájolta és megbüvölte ez a drága kis angol bohóc, aki most egy hónapig fellépett az orfeumban. A könnyünk csurgóit, úgy kellett nevetni. Ég ahova megyek, mindenütt, ahol szóbakerül, vagy eszünkbe jut, mindenki próbálja utánozni, felemelt karokkal, gyönyörűen kifordított szemetekéi, az ájult elragadtatás hangján, ahogy ez a felejthetetlen kis Rivels csinálja: — Aroba-atü ... Öü... Tudniillik ez a trükkje és művészete és filozófiája, ő egy kis bohóc, ugrál a színpadon, a hagyományos maskarában, mint a többi. De ha a partnere közben azt mondja neki például: „te most hagyd abba a cigánykore- ket, trombitáljunk1', akkor abban a pillanatban abbahagyja a cigánykereket, széttárja a karját, szeme az ég felé fordul és olyan eszméletlen, földöntúli boldogsággal, mint akinek legmélyebb, legtitkosabb vágya és ambíciója és életcélja és rendeltetése teljesül, mint egy könnyes hálaimát Istenhez, aki megengedte, hogy iidvözüljön, úgy rebegi, elgyön- gülve, fejét ingatva a kéjxnámortól: — Trompetenü ... Ól!... És elkezd rettenetesen trombitálni. És trombitál és akkor egy emelkedő hangsor közepén a partnere azt mondja neki: „te, inkább ugráljunk egymás fejére, mint az akrobaták" és Rivels eldobja a trombitát, a szeme kifordul, széttárja a karját (lásd mint fent). — Akroba-at... I! Ó!!... És bármit mondanak neki közben, hogy most hegedüljünk, valami szomorút és meghatót, most kukorékoljunk, most csináljunk egy hidat, most bontsuk le a hidat, most legyünk komoly apák, most legyünk szöcskék, most legyünk elefántok, Rivels rögtön abbahagyja az előbbit és rögtön hajlandó szivének egész rajongásával és lángoló hitével szöcske lenni és elefánt lenni és komoly apa lenni és hídépítő mérnök és hidromboló forradalmár lenni: annyira, odavan hivatásának nagyszerűségétől, bármi legyen a hivatás, hogy az elragadtatás folytonos kitörése állandóan megzavarja a hivatás gyakorlásában, — mint akrobata például már a partnere fején állva, egyszerre csak széttárja karját „Akro- baat...!!... ÖÜ... rebegi és a fején álló másik partner lepottyan a fejéről. * Alapos a gyanúm, hogy ezúttal nem a lorzságoo, groteszkségen, nem a rendkivülin nevettünk, hanem olyasvalamin, ami annyira rendes és általános emberi vonás, hogy nevetésünk az önfelismerés kielégülésénél is több — nem azon nevetünk, hogy ilyenek voltunk, mondjuk, gyermekkorunkban, hanem azon, hogy ilyenek vagyunk most is — sőt nem azon, hogy ilyenek is vagyunk, hanem azon, hogy csak ilyenek vagyunk. Mert azt ugyebár nem kell külön magyarázni, hogy Rivels produkciója a léleknek azt az állapotát ábrázolja, amit nagyképűen gyermekkornak szoktunk nevezni. A gyermek számára — állítólag csak a gyermek számára — minden játék, minden szerep, amibe beleképzeli magát, a szerep tartamára végtelenné tágult, egyetlen lehetőségnek tűnik — az önmagához való tökéletes hűtlenség száz változatban. De miért olyan kémikus ez? Azért, mert ostoba? És ha igen, azért, merít a gyermek ostoba? Vagy talán... * Briand az órateremben Stresemann és a többi külügyminiszter jelenlétében ünnepélyesen felolvassa a Kellogg-féle békepaktumot, mely szerint... amint azt mór tudni mél (óztatok. Most pedig írjuk alá, uraim, jó? gondosan viszem a pincéből haza a hónom alatt, ebben a szőlőszagos, szép, dús, megérett őszi magyar éjszakában. — mondja Briand és a külügyminiszterek sorra az asztalhoz járulnak és ünnepélyesen aláírják ... Remegő kézzel veszik kezükbe a tollat és mielőtt aláírnák, Briand-nal együtt, egy pillanatra kifordul a szerük és széttárul a karjuk a meghatottságtól. — Békeapostol 1!... ó! 1... És akadnak ezrével és százezrével politikusok, újságírók, katonák, volt katonák, sőt közönséges emberek is Európaszerte, akik együtt mondják és írják velük: — Béke!!... Megértési!... öli... És egészen komolyan nekifognak, hogy ők most békét fognak akarni csinálni. Egy éra múlva Briand külön az angol külügyminiszterrel aláírja a Németország és Amerika elleni háborús szerződést. És lelkesen egymás szemébe néznek. — Hazafiasság! 1... Nemzetvédelem!... Öü... És Angliában és Franciaországban külön és Németországban és Amerikában külön, egyébként ugyanazok a politikusok és újságírók és katonák és volt katonák, sőt közönséges emberek is lelkesen kiáltanak. — Nemzetvédelem!!... Vitézség! Bátorság! ... ól!... Ki itt a bohóc? Ki itt a közönség? Európa? Briand? Az a kérdés, melyik nevet a másikon. De ezt se lehet biztosan tudni. £ Francia könyv került a kezembe, Richet írta, a címe: L'homme stupidé, az ostoba ember. Filozófiai munka, igen komolyan tárgyalja és bizonyítja felfedezését, mely szerint az embert minden élő állati és növényi fajtától határtalan butasága különbözteti meg. Az okosság és butaság exakt fogalmából indulva ki, mely szerint okosság az, ha egy élőlény egyéni és faji élete érdekében a körülményeket helyesen ítélve meg, helyesen cselekszik, butaság pedig ennek az ellenkezője, kimutatja, hogy soha és sehol semmiféle állat és növény annyi ostobaságot nem müvei a körülmények és dolgok ostoba megítélése következtében, mint az ember. Annyi bizonyos, hogy egy kutyával, vagy akárcsak egy patkánnyal nem lehetne például megcsinálni azt a viccet, hogy együk pillanatban kenyeret, másik pillanatban égő gyufát tartunk az orra alá, anélkül, hogy a ■különbséget, személyünkkel szemben valló miheztartás szempontjából, ne Ítélje meg helyesen. Egy marhanyájjai, vagy akár egy raj darázzsal, nem lehetne elhitetni, hogy bizonyos elvi megfontolások eredményeként leghelyesebb a felgyújtott istállóiba menni a legelő veszedelme elől. Az is feltűnő, hogy az emberek nagyon sokat gondolnak az állatokra, mikor fogalmakat alkotnak, az állatnak pedig eszébe se jut az ember, hacsak rossz sorsa össze nem hozza vele. Például a bátorság és gyávaság eszményét csak az oroszlánra és nyúlna gondolva értjük meg — s mivel a bátorságot egész helytelenül mindig helyesnek és szépnek tartjuk, igyekszünk akkor is az oroszlánt utánozni, mikor éppen inkább nyúlnak lenni volna szép és helyes. Egy oroszlánnak nem jutna eszébe, hogy ő olyan bátor, mint Mussolini. Az oroszlán egyszerűen azért bátor, mert körülményei és adottsága folytán számára az a legcélravezetőbb — ugyanazért ugyanolyan helyes és találó megfen tolással bátor, mint amilyennel a nyúl gyáva. Az a gyanúm, hogy anieny- nyiben az oroszlánnak mégis van valami ideálja, akit tisztel, az nem Mussolini, hanem egy nyúl, aki olyan bátor mer lenni, hogy még előle is elszalad. ♦ Kivéve azonban azokat az eseteket, miikor az állat még nagyon fiatat. Aki o roazláníköly ökket, vagy cdeával, nyuszival, vagy fecskefiókával játszott valaha, olyan vonást fedezhetett fed benne, ami a fejlődés folyamán, úgy látszik, eltűnik: a fantáziát. A cica karmol és harap, mint egy oroszlán — az oroszlánkőlyök kapkod a gombolyag után, mint a cica. Megfeledkeznek magúkról. Az előbb azt mondtam: az álatok nem utánozzák se egymást, se az embert. Egyetlen állat kivéted — a majom. Talán nem te a külső, a belső hasonlóság terethte rá a figyelmet, mint lehetséges rokonra. Az ember, a majom — és minden áRat gyermeke. Talán túlzás mégis, amit az a francia könyv beszél. Az emberről egyszerűen nem lehet még megállapítani, hogy okos-e, vagy ostoba. Egy egész fajta, amelyik még nem érett meg! Egy egész fajta,, gyermekkorban. Nem lehet tudni, mi lesz belőle. Nincsenek tulajdonságai. Hatezer éve képzelődik, játszik. Partnere, a természet, odasug: te majom! És ő, elragadtatva: — Majom!!... ÓH És igy tovább. — Oroszlán!!... ÓH — Hős!!... ÓH — Bölcs!! ...ÓH :—■ Keresztény!!... ÓH — Pogánvü .. .ÓH — Béke!!... ÓH — Háború!!... ÓH Drága Rivels! Drága testvéri Szobraié-z- nek, Napóleonnak, Mussolininek, Kelloggnak — csak a költő ért meg Téged igazin, az egyetlen, aki józanná öregedett ebben a részeg, ebben az Európának nevezett részeg cdrkuszban. Szépségápolás S „IZA" speciális árjegy-ék kivonata Bratislava, Steíániková 19., II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az Intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használati utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett. ,.IZA“ Szeplő és májfolt elleni garnitúra, mely 8 kiváló szerből áll . R 37.— Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar bőr elleni ga dtura K 37.— „IZA“ Fonnyadt, száraz, sárg . ráncos aro elleni garnitúra ......................K 80.— (E zen szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak készítve.) „IZA“ Bőrujitó garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, miután 4 nap alatt megújul a bőr. anélkül, hogy "átolná a hivatásában, 6 drb. legfinomabb preparátum . . .................................K 120.— ,I ZA“ Szőrtelenitő garnitúra. 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt. aragy más nyomot hagyna vissza...................... . . . . K 37.— „I ZA“ Mellhizlaló és fejlesztő. 3 szerből áll. pontos használati utasítással. Biztos eredmény Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy férjes asszony részére lesz a szer. Táplálko 'sí és légzési rendszert mellékelünk ........ R 77.— Teljes kúra............................................K 120.— (Ahol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA“ Szemölcs, griz és dudo-odásokat eltávolító ...........................................K 37.— „I ZA“ Mindennapi tollette-garnitura. 4 kiváló szerből áll . . . K 47.—> Dupla, minden r-írósággal felszerelve. bálokat és estélyeket látogató hölgyeknek nélkülözhetetlen. Használati utasítással . K 120.— .,IZA“ II póló, hajhullás elleni jó gar nitura . . . . . . K 37.— ..IZA“ Hajfesték. Kapható minden árnyalatban minta szerint. Használati utasítással............................. K 77.— Be cses látogatás" és cégünk ismerősei körében való ajánlását kérve, maradiunk < kiváló tisztelettel „IZA“ KOZMETIKAI INTÉZET MRPLOm írja: KfíRIHTHY FRIGYES RKROBRT!... ÓL.. Alapítva 1833. téMm 9X j \J S > * - * A •»*. po*©»iiÉ* ír* mgykanaktiUM. * | KOSI CE, F5-otett 19. f Nagy választék. Mányit ánk
