Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-06 / 228. (1855.) szám
1928 ofctóbgr 6, smmnbei. 9 Miért fél az ember? Milyen kellemes volna az, ha az embernek aoha, semmitől sem kellene félnie. Ha a szorongó, nyugtalanító érzés ismeretlen volna előtte. A „The American Magaziné" cimü folyóirat foglalkozik e kérdéssel és igen érdekes megállapításai vannak^ Tulajdonképpen az ember csak kétféle félelemérzettel születik. A többit később szokja meg. Amennyiben tehát szokásról van sző, ezekből ki ia lehet gyógyulni. A gyerek születésekor eeak akkor fél, ha nagy lármát, zajt hall és, ha oly helyzetben fekszik, hogy a leesés veszélye fenyegeti. Ha a gyereket úgy nevelnék, hogy soha félelemről, ijesztő dolgokról előtte nem beszélnének, nem látna másokat félni, akkor felnőne anélkül, hogy ezt az érzelmet megismerné. Ezt az állítást igazolja például két tiz éves hucska. Erdő közepén fekvő nagy házban laknak, gyakran egészen egyedül vannak, éjjel egyedül alszanak, de nem félnek. Késő este, akár éjjel egyedül is kimennek az udvarra, az erdőbe és a félelem eszükbe se jut. Az igaz, hogy soha nem fenyegették meg őkét sem „bubus“-sal, sem a „vasorru bábáival, a ,4ekete ember‘‘-rel. Ha büntetni akarták, nem verték meg, nem zárták be őket, hanem p. o. nem kapták kedvenc ételüket, nem volt szabad sétálni, játszani menniök. Természetesen, ha a gyerek azt látja, hogy a szülő aggodalmaskodva bezárja az ajtót, mielőtt lefekszik, megnézi az ágyak alját, a szekrények belsejét, reszketve vizsgálja végig a lakást, minden neszre megriad: a gyerek is megtanulja, megszokja a félelmet. Van a félelemnek egy másik fajtája is: mikor a gyerektől olyant követelnek, amit nein tud a legjobb akarattal és a legnagyobb nekifeszités- sel sem megcsinálni, vagy, ha annyi mindent követelnek szegénytől, amennyit elvégezni nem tud. Ez felébreszti benne a félelem érzetét és annyira megszokja, hogy később, felnőtt korában is meggyökeresedik benne a bizonytalanság, a magában nem bízás érzése. Ezt különösen a pedagógusoknak kellene figyelemre méltatni. Vannak iskolák és vannak tanárok, akik annyira túlzott követelményekkel lépnek fel, hogy a gyerekek még a felét is csak iiggyel-bajjal végezhetik el. Azért is van annyi ideges, gyenge, alamuszi iskolásgyerek. ...... A félelemérzésnek — ha kutatjuk — legtöbbször megtaláljuk az eredő forrását. Egy fiatal ember például nem mert a harmadik emeletre menni, attól félt, hogy leszedni. Honnan származott ez érzése? A vizsgálat kiderítette. Volt egy nagybátyja, aki a gyereket tréfából gyakran a nyitott kút fölött lóbálgatta, mialatt persze a fiúcska rémülten sirt. Egyik tanítója azzal szokta megfenyegetni, hogy kidobja az ablakon. Édesapja le akarta szoktatni és csak azért is felcipelte a gyereket magas helyekre, tornyokba, hegyek tetejére és ilyenkor rámordult: Majd leszoktatlak erről az oatobaságról! Csupa hibás, sőt káros eljárás. így nem lehet a félelmet megtörni, vagy arról bárkit leszoktatni. Az orvos másként is csinálta. Először a fiatal ember önérzetét erősítette meg. Lassanként elhitette vele, hogy van annyi lelki ereje az embernek, hogy bármitől leszokhat. Azután rámutatott arra, hogy nincs is oka a félelemre. Figyelmeztette kis gyerekekre, akik vidáman hancur- roznak a harmadik emeleten és nem történik bajuk. Majd kötelességévé tette, hogy naponként liz- szerJhusszor menjen fel a második emeletre. Azután felkisérte őt a harmadikra. És igy fokozatosan annyira vitte, hogy lassanként már a felvonó gépen akármelyik emeletre aggódás nélkül felment. Érdekes, hogy némelyik ember mily semmiségek miatt veszíti el önbizalmát. Valami jelentéktelenség nem sikerül neki és ez már elég, hogy elhagyja munkakedve. „Minek is kezdjek hozzá, úgy sem sikerül!" ez lesz jelszavuk, ezt nánylov- gatják untalan. Ha az ilyen embert ettől a lelki szorongástól kellő időben meg nem szabadítják, ha ez az erkölcsi félelem megrögződik benn?., akkor a legsúlyosabb következményektől is méltán lehet tartani. Ügyes orvos azonban ezen is tud segíteni. — Jobban mondva nem is kell ehhez doktori tudomány. Nagyon egyszerű az ily lelki depresszió gyógyitása. Nem orvosság, csak gyengédség, türelem kell hozzá. Cikkíró felemlíti például a következő esetet. — Egyik barátom — Írja — egyszerre csak teljesen elveszítette maga alól a talajt. Faggatásomra elmondotta, hogy miért vesztette el önbizalmát. Hiába bátoritottam, vigasztaltam, hasztalan mutattam rá, hogy az élet utján nem az ily jelentéktelenségek irányítják, ezeknek semmi befolyása, hatása nincs, — barátom csak lemondóan csóválta fejét. Lassanként annyira sulyosodott a helyzet, hogy egyáltalán semmihez sem akart kezdeni, mért „hiszen úgyis hiába! úgy sem fog sikerülni!". Erre fortélyhoz fordultam. Megbízásokat állam barátomnak. A legkülönfélébbeket bíztam reá. Rakja fel' képeimet, rendezze át szobámat, zongorázzon, mondja el egy regény, vagy színdarab tartalmát, fizessen helyettem valahol, kössön le egy ügyletet, Írjon egy folyamodványt, kössön meg egy szerződést, s*b. stb. Mikor azután valamit a reábizottakból elvégzett osztályoztam, mint. az is- kolásgyoreket. Ezért, egyesi érdemelsz! ezért négyest! ezért bizony ötöst! Barátom erre — pedig kedélyesen, tréfásan ment. a dolog r— egészen komolyan mindent •„egycs^-re akart elvégezni. Hogy a tudás Mpatt Ifyw, vég kA barátomat is belevontam az osztályozásba. így azután az én kishitű barátom csakhamar látta, hogy mennyi mindent tud 6 kifogástalanul elvégezni, mennyi mindent sikerült megcsinálnia. Lassanként visszatért önbizalma. A kishitűségnek, az állandó félelemnek, hogy „úgy sem fog sikerülni" az oka nagyon gyakran a rossz nevelésben található. Az elkényeztetett gyerekeknek legtöbbször ez a sorsa. Ha a szülők mindent megtesznek a gyereknek, ha ujtából minden legcsekélyebbet elhárítanak, hogy semmiért sem kell dolgoznia, mindent készen kap, — a legelső alkalommal, ha a gyerek magára hagyatik, ha a saját elhatározásából kell valamit megtennie, talán akadályokkal, nehézségekkel megküzdenie, — tehetelenül, tanácstalanul áll. Minél előbb szoktatják a szülők a gyereket önállóságra, minél előbb megismeri az örömet, amelyet a saját munkájának sikere szerez, annál kevésbé bénítja meg a félelem, a bátortalanság, a kétkedés, még mielőtt bármihez hozzá fogott volna. A huszti betegsegélyző pénztár visszavonta antiszociális rendelkezését „Stilisztikai hibának minősiti az egész „tévedését — Az orvos és a beteg viszonya egy betegsegélyző pénztár megvilágításában Prága, október 5. Mintegy két héttel ezelőtt beszámoltunk a huszti betegsegélyző pénztár 1.471—1928 számú, augusztus 21-én kiadott azon rendelkezéséről, amely a gyógyszerészeket arra utasítja, hogy esak a legolcsóbb gyógyszereket szolgáltassák kj a betegsegélyző tagjainak, mert csak ezeket fizeti meg, A felháborodott munkaadók és alkalmazottak egységes akciót indítottak a törvényellenes és tűrhetetlen rendelkezés megszüntetésére. Egyben megtették a szükséges lépéseket egy Nagyszőllősön felállítandó önálló betegsegélyző pénztár létesítésére. E híradásokkal kapcsolatban a huszti kerületi betegsegélyző pénztár azt írja nekünk, hogy a pénztár vezetőségét a humanizmus elvei vezetik a biztosítási törvény végrehajtásában, a törvény gyakran szigorú rendelkezéseit az adott viszonyoknak megfelelő szociális megértéssel foganatosítja. Az 1927. érben a pénztár a bruttójövédő lem 13.6 százalékát, 1928 augusztusáig pedig a bruttójövedelem 12.8 százalékát fordította gyógyszerekre, egyúttal leszögezi, hogy a gyógyellátási költség percentje még nem mutatja a gyógyellá- tás minőségét. A pénztár szerint „nagyon sok függ az orvos képzettségétől, tapasztalaitól, rátermettségétől, sokszor temperamentumától és — nem utolsó helyen —■ a gyógyszerészhez való viszonyától is. A képzett és lelkiismeretes orvos, még pedig a magánorvos is, i ha csak a beteg érdekét védi, nein mindig ir fel orvosságot és nem mindig feltétlenül drága orvosságot. Legtöbb és legdrágább orvosságot legtöbbször olyan orvos ir fel, aki nem biztos a dolgában és a betegen kísérletezik." Ami az 1471—1928 számú rendelkezést illeti, a pénztár azt Írja, hogy az átirat idevonatkozó cseh szövegének hü magyar fordítása igy hangzik: „Nem fogjuk megtéríteni azon különlegességek értékét, melyeknél az orvos a recept .hátoldalán nem indokolja röviden a feltétlen szükségességet. Ha azonos és hasonló hatású belföldi gyártmány van, akkor belföldi különlegességet kell adni." A pénztár ezt úgy magyarázza levelében, hogy téves szövegezés esete forog fenn, be- isemeri. hogy az átirat öitödik bekezdése téves szövegezése folytán valóban úgy magyarázható, hogy a gyógyszerész egres gyógyszerek pótszereit adja ki". „Ezt a tévedést ‘azonban megfelelő pótrendeleitek kileüszöböltük mái-"’ — ifja végül á betegsegélyző levelében. Mindehhez csupán azt fűzzük hozzá, hogy munkatársunk mai tudósítása szerint a cikkünk megjelenését követő napokban történt meg a betegsegélyző pénztár részéről az ominózus rendelet legsérelmesebb részének az orvoslása, amire levelében a pénzt/” hivatkozik. A korrigálás sajnálatos hibára vezeti vissza az antiszociális rendeletet. A tll rr | M | « . f p • f « (ovo közlekedést eszköze mégis a rakéta-autó? Opel vezérigazgató nyilatkozata szenzációs találmányáról óránkint 200 kilométernyi sebességgel száguld a szárnyas automobil — Tovább fokozzák a sebességet Berlin, október eleje. Amikor Heinz Opel a napokban sugárzó arccal hagyta el a berlini automobilversenypályát, afölötti örömében, hogy szerencsésen túlesett sokat vitatott rakétaautójának veszedelmes bemutatóján, ezekkel a szavakkal fordult az őt körülse- reglő érdeklődőkhöz. — Óránkénti kétszáz kilométernyi sebességet értünk el, de biztos, hogy ezt a gyorsaságot még fokozni lehet! Valier nézete szerint ez a sebesség legalább óránként nyolcszáz kilométerre fokozható és magam is úgy hiszem, hogy ezt idővel el fogjuk érni. Ugyanakkor nyilatkozott a rakétaautó bemutatójának eredményéről Valier mérnök is, az Opel-müvek vezetője s a következőket mondotta a valóra vált tervek eredményéről: — A kísérlet sikerült, de ez a kísérlet egy nagy mü kezdetét jelenti csupán. Mindenki látja, hogy pozitív eredményeket értünk el, mi azonban ezzel nem elégszünk meg. Egyelőre annak örülünk, hogy sikerült igazolnunk egy uj és célszerű hajtőerejü gép gyakorlati értékét és használhatóságát, legközelebbi feladatunkat most az képezi, hogy megdöntsük aa óránkint 333 kilométernyi sebességgel fennálló gyorsasági világrekordot. Nem lehetetlen, hogy azt még sokkal könnyebben fogjuk elérni, ha az eddig használatos puskapor helyett cseppfolyós üzemanyagot használunk majd fel. A tárgyilagos szemlélőnek a rakétautő kísérletének bemutatása alkalmával következőket lehat magállap*a»U ‘ m- ■ O’JV. Hosszú ut vezet még odáig, amig a. rakétaautót közlekedési szempontból gyakorlatilag is felhasználhatja az emberiség! Mindamelett súlyos hiba és esztelenség volna kételkedni a különös találmány jelentőségében. A technika már olyan sokszor igazolta azt, hogy milyen gyorsan halad és végeredményben minden találmány az első pillanatban lehetetlennek és használhatatlannak tűnt az emberek szemében. — Nem lehet és nem is szabad kételkedni az emberi szellem technikai nagyvonalúságában és Heinz Opel nagyjelentőségű találmánya bizonyára megérdemli, hogy komolyan foglalkozzanak vele. Megkérdeztük Opel vezérigazgatót, hogy tulajdonképpen hogy alakult ki a rakétaautó s hogy annak szerkezete milyen? — A feltaláló a következőket mondotta el alkotásairól: — A rakétaautót eredetileg egy közönséges Cpel-kocsiból készítettük, de a motor helyett huszonnégy, lőporral töltött rakétával szereltük fel azt, amelyek a közönséges tüzijátékrakétához hasonlóak. Ezek a rakéták nem ott vannak elhelyezve, ahol a gépkocsiban eredetileg a motort beépítik, — tehál nem a hűtőben vagy a hütő mellett, hanem hátul, az autótestben. A rakéták végei tisztán kivehetők az. autótestet lezáró lapos és egyenes lemezeken. Ott, ahol egyébként a motor lenni szokott, nincs egyébb, mint a gyujtókészii- lék, amely két egymással összeköttetésben levő rakétát gyújt ki abban a pillanatban, amikor megnyomják a pedált. A rakéta rcakcióereje következtében az autó megindul, a vezető újabb rakétákat gyújt ki, amelyek négy másodpercig égnek, majd meggyujtja a következő két rakétát ée igy tavibb mindaddig, amig aa üzemanyag el nem ég. i A kocsi ezalatt állandóan fokozódó sebességgel száguld tovább és ha a gép elején a kerekek között nem helyeztünk volna el szárnyakat a mindössze 700 kilogram súlyú kocsin, amelyek azt a földre nyomják, a rakétaautó kitárolná és a vezető számára ez a biztos halált jelentené. A kocsi még igy is szinte elviselhetetlenül ráz! A* állandó robbanások idestova dobálják a gépet, amelyet alig lehet stabilizálni, — mindez pedig szinte fülsiketítő lármával megy végbe, valóságos mennydörgéssel és puffogással, füstgomolyokkal és lángnyelvekkel. A rakétaautő útja minden alkalommal csak néhány percig tart, mert ezalatt a rövid idő alatt elfogy az üzemanyag. De az óránkénti sebesség elérte a kétszáz kilométert és ne felejtsük el, hogy az az első alkalommal alig száz kilométert tett ki. Opel vezérigazgató ezután még elmondotta, hogy megkísérelték a rakétaautónak sinekre való szerelését, hogy ezáltal részben a vezetést könnyítsék meg, másrészt csekélyebb legyen a dörzsfelület. Ezek a kísérletek egyelőre még nem jártak eredménnyel, de további tökéletesítés esetén nagy jövőjük van. Ha majd idővel a cseppfolyós üzemanyag használatát rendszeresítik, akkor bizonyos, óránkint legalább ötszáz kilométernyi sebességre sikerül felfokozni a rakétaautő gyorsaságát. Ezenkívül pedig ugyan ki kételkedik abban, hogy esztendők múlva a rakétaautő általánosan használt közlekedési eszköz lesz a földkerekségen? A rakétaüzem ugyanis rendkívül gazdaságos, már azért is, meri a sebesség összehasonlíthatatlanul nagyobb bármely más közlekedési eszköz sebességénél, csak a konstruktív nehézségek és a szerkezet tökéletesítésének kérdése jelenthet még komolyabb akadályokat a rakétaautó tökéletesítésében. Komoly baj az is, hogy a jelenleg használatos legkitűnőbb tüzelőanyag még mindig tulrossz és a kísérletek végrehajtására alkalmatlan. Számolni kel ezenkívül azzal is, hogy a vékonyabb levegőrétegben és légüres térben egészen más, ismeretlen technikai törvények uralkodnak, mint a földön. Maga a rakétaautó tömege is jelentékeny mértékű olvadási folyamaton esik keresztül a világűrben folytatott utján. Végül pedig ugyan ki merné vállalni a felelősséget azért, ha netalán az acél repülőgéppel véletlenül egy Kepler-féle ellipszisbe kerül és azután mint parányi bolygó kering tovább a föld körüli. Annyi bizonyos, hogy a rakétaautó első gyakorlati felhasználásának kísérlete már a múlt. nyáron szinte korszakalkotó jelentőségű volt az egész világ közlekedési eszközeire, a villamosokra, vas- utakra, sőt a repülőgépekre nézve is. Ha a jövőt tekintjük, úgy bizonyosra vehető, hogy a legközelebbi típus már tökéletesíteni fogja a rakéta- autót, esetleg vasúti sinekre szereli azt, amely esetben feleslegessé válna a vezetés, a gyorsaság pedig a csekély dörzsfelül.et következtében még csak fokozódna. Végül ne felejtsük el, hogy ezt. a kísérletet azért tették, hogy a térbeni hajózás előfutárjaként állítsák be a rakétaautót. A tervek szerint egyelőre az a cél, hogy regisztráló készülékeket küldjenek szét a világűrben, amelyek gyorsasága óránként átlag 300—500 kilométer lesz. Az is bizonyos, hogy még hosszú évtizedek fognak elmúlni, amig akad vakmerő ember, aki harminc-negyven kilométer magasságba merjen felemelkedni a földről. (n. n.) A lengyel alketmányreform Varsó, október 5. A köovéliem'ény néhány (lap liindlilsizkmépiiója ífoJjylIiűin n közeflinvülitibam miegrtnidlba, hogy tPtidlsíUJdisizxkii haviéi jelienitlőis aílkatniányrpeífarmra IcétSKüWek L eungyieflianaíiágjbam. Mivel a reform u*i- ibemiléitéről nem száviáirgiötit ki semimii, a Hajító o'tgíeo eüléiged eltlein tangón (tárgyal Piiilisuidtsizlkii ibiveimiek fler- veiiműli. BairHel mniniisztieirieliniök aniont Mömszmiálba a® laíllkfaflimialh, hioigiy a sajtónak telit nydflaitk'oaattlá'baitt uté- hláiniy ecseitvonássaíl íieihiácaoílja a® ülj fiiStaimáiny^ reform íonitosabíb résaílietieiit. Batn[ie<l ezer int a pewűa- anieiult (továbbra dis elKltemőnitzuli fogja a (koaimiány működéséit. Die miivel (liebetetdieni, hogy ugyanwz « testület inoiveraae ki a miimiisziheirieiket, amely kéisőibb eV iliemőirizii. őket, helyesebb megoldás, bta ia foinievezé* jogla a komi lány fő 'kiesében nnanvnl. Ab uj lengyel allkioilmiány Oiétnyiegle éppen a (kormányfő kinevezésé jogának Qdilvöváliésóriőll szól. A reform után a Hieoi- giyelL painliaimieiut) (lvönülKbiellliW. olyan szerepeit (fog ji$V saanili. Lontgyellő nsmgfbnn, mlint anilillyenft Biismwrvk pöfrUtomlemllíje ómnak idején Német omtógíban játszott.
