Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-06 / 228. (1855.) szám

1928 október 0, swxmbat. „Kétféle forradalom van, Felség/..." Vázsonyi Vilmos eddig ismeretlen, hiteles közlése Tisza Istvánnal való kibéküléséről és két izgalmas audienciájáról IV. Károly királynál Irta: MOLNÁR JENŐ Hogyan fest a szlovák evangélikusok magyarszeretete Sajógönw>:r, október 5. iEgiy salicxvak lovtainigiéfllilkiue foefllrniiteeziiióii fó/pbam <Ev. Fosol 6. oaáim 103. oflldlaBf) ia (köveitíkeelő iwr je- len.it meg: „A magyar parlaimentb en Vértes képviselő arra kérte a magyar minisztere Lnököt, gr. Bethlent, hogy kérje meg aa ország kormányzóját, Horthyt: tiltsa el Magyarországon a Mi atyánk imádkozását, mert a magyarok sohasem bocsátanak meg ellen­ségeiknek. Soviniszta őrültség/* Vain égy ujj aiesopusú mese. A vaajiumik migycra fcsi\tmyia faairiigija voült s eelért, aikii már meseaiiriőil íeH- alsmierte SBürlkiéa-iíeikieitie iboUfliatzalbáinóíl — dkemüilte. Elámítottba ez a vairjnJti, giomdiofllt egyelt és böíeiatieitiíe toliltaizatáit sárgára, eillBerdliltietifce a tanmigijiát albbain a iramiániyben, hogy föd mám ismertük. A GsaOiaiSiinlbaság sikert!®), dle iceak adldlig, emuiig meg; merni feflietjitikie®etlt uj szerepéről és imieg meim szóltál! ilgtarai haftiigiján. Eaufóiü. még oiriMlbíb Qoeirüilitiék ... A szlovák evamigáKkiuis legyiháizipodiiitdlkeii laipotk- bam ímietgtsBolkrtaiik már a gyüfllöleit felkidbe imiaidiairáiniak érdes • (hangiját, egy beJlmíisszttóá flfepnia/k azomibiam a szereiéit hiimmusziáit ttoeflCleme a Qflamári 'édes hamgtjiám zengemie. Atot hiiititieim, hogy az Ev. Poeol ezeirdcesz- ílajie ezt itieMmtii felladailiámiak, de úgy Hátam (a fembi ihtir iberudemcdózus 'llelkiötzflláse Ibnlzjcarynlbja), hogy a ka- náni ioüliső atollt érdles hangon károgó s'ölbét lléilíefli Mfloaifk. Ma volt ö saertoeeeltlő számidóka? Magyarországot és a magyarságot gyalázmi! Böcsüdeibete dobog-e áfiiyten hint teiijeszibanii?! Ebben a kérdéidbein Magijnairoisaág egyöík 'legkiivállJóíbib püe- pókénielk: Kapd Béűláiniaik saarviaiivail okbalboim (kii a azierlkesztiő urat: A Ifoeceüliet dgiazi kniitiéiriiuimiá't, a ezámdidk toöveihkieaeibes tófirtaiságátoain tadál(juk, 'beháit nőm a formai, ómiklább a lányiegfi Ibecsüdleit ©mieOli éniibemét az igiaai és sziép élieft maigaesáigtalifba.“ Ha már egiy hedimfeaiióá lapban MaigyaronsizJág- rott vám szó, miem az volmia-e femméísiaeties 'és üdvös, ha a ©zerlk'esztiő uir öeszelhasonltiitáBit ibesz a imaigiyair- onsziágli és szlioveniszlkiói bedimdiaszióii imicragBltonialk oélr Wíbiizés'eii, gyákarilaiti eszlközeíi és elért enedlmiéinydi közölt ?! Vagy altiból fél, hogy a mörüieg IMiaigiyainor- szág, javára. billlem? E'btoől az össaehaisoiiiliilbáslból oagjk baszom szánmiaziroéjk az egyházi közélietiar, miiig ilyen rteindenciózus hitnek közűé sével ofliyan liéléklamli légkörit teremik aimidlyben alehetelllOnmié váliilk min­déin közös,, békés épifbő miuinlkia. iA diaip szieríliieszbőjie nem mievezibe meg azt a forrást,. aJhottimiam hímét vedbe, de -igy üfe afflkiaíllmiaim \no9fb uitiáoiiamiézmii és meigigyőzödimi aminak vBilóttoaiisá- giánól. Eehetölííem 'illjyein merutiatliiiHátít ifellbétleHleanl ar­ról a népről, aimelyimek egiyiilk flleigfliámgolllólblb lelkű külleme 'is,Így Ír: .."Miniket miegivieiritél Uramisten és megverted az 'ősseluiikieit. De fíaimlknaík mliimdem irhás m>éip Miejlise el apái vdíké't, — sok száimóliaiblam száiinadá&umik — miikiéippem ml ás megbocsáibumík a imi elleniümik vétkezőkmek.**- Mohács után törvénybe iktatták, hogy a mla- .gyairit biimei imiiá'bt biinitiebi az Isbem. Triómon ufóm a tmaigtayr próféták a szliivelklbe vétetik halié a bümbá- uialt szülk&égegsiégét. Azt a mépet, aimieily bádbámiatot hirdet 6 leam'ek laliaipjáai vér csak ücegyellmidt Iöbeníből, azt a tnié'pet meim lelbet a bosszúvágy pogány gon- dólátával sérteni! A szarikieszbő orra is ráférme egy bümbámati nap. Lás-sa be, hcigy az Isten országát ’fenyészbeníi hLvaitóbt bellmiiesziói llápijálbam nem szeretet-imogob, de szeleit vetett. Nie higyje azt, hogy im'ent Aieoflms bartiamigjjábam tónona üleheitelttt vettnii a szélieket, a sZlo- vemfigíkói imagyar evamgéllikiusok liellíiéhem Hlyen diumva támadások álltai fidlka'vaint vilhairokiait lís hatallmi szó- vál.ivagy itennornafl; ól llelhet imaijd foiftainli. Ma még Jézussal fimádlkozuink: bocsáss miéig , miekiifc, mredt niean tudják miit caeldkedraidk... die hdlinap már talán türeiimiebliemiül u'lgiy kliáitumik: „Quo uisque fóm'dieim ... ? ! Egyed Aladár. A szociális biztosítás reformiavasiata visszatérői a kőpviselAbázbez? Prága, október 5. A szociális biztosítás reformjavaslatát, amelyet jelenleg a szená­tus szociálpolitikai bizottsága tárgyal, min­den valószínűség szerint visszaküldik a kép­viselőháznak. A szenátus bizottsága ugyanis a tárgyalás folyamán számos formahibát ta­lált benne, igy többek között tiz sajtóhibát is. Ezek a formahibák arra vezethetők vissza, hogy a képviselőházban késő éjszaka még megváltoztatták a javaslatot s a nyomdában ezeket a javításokat hibásan szedték ki. Va­lószínű tehát, hogy a szenátus letárgyalja a javaslatot s azt a sajtóhibákat és formahibá­kat kijavítva küldi vissza a képviselőháznak, amely azt. minden vita nélkül elfogadhatja, ■ öltévé, hogy a szocialista ellenzék ebbe beleegyezik. A magyar Intelben- flÜU cla nélkülözhetetlen ff Ujj5J11 fut barátja a iiiiiiiiiüiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiii Budapest, ototóber 4. Pontosan öt esztendeje, hogy Vázsonyi Vilmossal a parlament folyosóján arról be­szélnünk, milyen kár, hogy nem irta meg po­litikai pályafutása két legizgatóbb mozzana­tának: Tisza Istvánnal való személyes talál­kozásának és IV. Károly királynál való egyik nagyjelentőségű audienciájának hiteles törté­netét. Tisza Istvánnal, akkor az ellenzékbe vonult munkapárti többség vezérével, We- kerte Sándor miniszterélnök hozta össze, hogy a választójog reformja dolgában vala­melyes közeledés jöjjön létre, az uralkodóhoz pedig azért ment, hogy bizonyos köröknek személye ellen irányuló aknamunkáját lelep­lezze. Szájában az elmaradhatatlan szivarral, beteg lábát a másik alá huzva, hátradőlt a fo­lyosó piros pamlagán és elgondolkozott. Pár percnyi csönd után megszólalt: — Igaza van, fiam. Ezt meg kell írni. Tudja, mit? Most innét hazamegyek, úgyis unalom ásit a Házban és szépen elmondom magának. Csak egy kikötésem van. A köz­léssel várni kell, nem akarom most felizgatni vele a még mindig paprikás kedélyeket Egylovas bérkocsin baktattunk Vázsonyi Lendvay-utoai villájáig. A dohányzóban vé- gigheveredett a pamlagon a demokrata vezér és beszélni kezdett. Tisztán, lágyan, nyomta­tásra éretten peregtek szavai, de nem sokáig birta a magára erőltetett nyugalmat. Miikor az előadás egy-egy frappáns részletéhez ért, nagy erőfeszítéssel fölkelt és fel-ailá sétálva, kigyulladt szemeikkel, kipirult arccal, heves tagi ejtések kíséretében, sokszor retori póz­ban, mintha óriási tömegnek beszélne, ismer­tette háborús miniszterségének két emléke­zetes epizódját. En hűségesen, szószerint je­gyeztem ... Öt év múlt el azóta. Az 1917-es esemé­nyek három szereplője: IV. Károly, Tisza és Wekenle már régen porladozoft, mikor Vá­zsonyi a velők kapcsolatos történetet el­mondta. És halott, több, mint két esztendeje halott niaiga az elbeszélő is. A kérlelhetetlen sors ime feloldotta a titkot, a krónikái ró az indiszkréció gyanúja nélkül teljesítheti köte­lességét. — Mikor elkészültem a választójogi tör­vényjavaslattal — kezdte Vázsonyi —, We- kerle Sándor miniszterelnök azt az óhaját fejezte ki, hogy Tisza István gróffal szemé­lyesen vitassam meg a reform főbb pontjait. Wekerlénél találkoztam Tiszával. Nagy ellen­tétek alakultak ki közöttünk az idők során. A Désy-féle por, a margitszigeti játékbank (amelyet Tisza is keményen ellenzett) és a többi. Alig érintkeztünk egymással szemé­lyesen. Mikor szembekerültünk, igy szóltam: — Szemben álltunk a múltban és én sze­mélyedben is megtámadtalak. Mielőtt le­ülünk, kérlek, tekintsd úgy, mintha soha meg nem történt volna. Mélyen sajnálom, hogy személyedben támadtalak. Tisza meg volt lepetve, mert tudta, hogy spontán tettem ezt az ünnepélyes kijelentést. Úgy láttam, elérzékenyülf. Meghatódva fe­lelt: — Nagyon örülök, hogy ezt mondtad. A most következő beszélgetés során ki­fejtettem, milyen kisebb engedményekre volnék hajlandó a választójog dolgában, de arról, amit ő (Tisza) kíván, nem lehet szó. Mi értéke vau — mondottam —, hogy ha rá­bírtok, hogy a ti választójogotokat fogadjam el? Amely percben ezt megteszem, én meg­szűntem érték lenni. Értsétek meg, forradal­mi elemekkel szemben addig jelentek vala­mit, amig hozhatom a választójogot. Különben elvesztem. Iparkodtam megmagyarázni, hogy nem a választójog a fő, hanem az, hogy mi­ként kormányoznak. Nem tudtam meggyőzni Tiszát, de ő kapacitálta Wekerlét és egyes minisztertársait. Wekerléélk azután a király­nál kezdtek akciót, aki azonban velem tar­tott. A képviselőház feloszlatása körül forgott a dolog. Kihallgatáson jelentkeztem a király­nál. Nagyon kegyes vollt hozzám. Mikor a többség nem akarta elfogadni a választójogi megoldást, ismét audienciára mentem. Ezút­tal Szurmav báró honvédelmi miniszterrel mentem Badenbe az uralkodóhoz. Szurmay- riak az volt a feladata, hogy úgy informálja a királyt, hogy nem lehet kitűzni az országgyű­lési választásokat, mert nincs elég katonaság idehaza. A honvédelmi minisztert Wekerle küldte ezzel az argumentációval őfelségéhez. Azután következtem én. Amikor a király a Wekerle—Szurmay-féle érvet hangoztatta előttem, ezt mondottam: — Katonaság? Minek kell katonaság. Felség? Hiszen mi az általános választójogot hozzuk! A nép ellen nem kell katonaság! — Majd igy folytattam: — Felség, kétféle forradalom van. Az egyik az urikaszinók for­radalma. — ez nem veszedelmes —, a másik a valódi forradalom, ez már veszedelmes. A választójogi mozgalom a király jegyében in­dult meg: ha a nép nem kapja meg, ezzel a király tekintélye fog szenvedni. Az a véle­ményem tehát, felség, hogy a képviselőházat föl kell oszlatni. Ha a munkapárt akar vá­lasztójogot csinálni, csináljon maga, — én nem csinálhatom meg az ő választójogát. Még azt kérdeztem ezek után, mi őfel­sége kívánsága és felajánlottam lemondáso­mat. A király igy felelt: — Kérem, nem fogadhatom el a Lemon­dást. Nem akarom önt nélkülözni. Egyetlen utasításom ez: kövesse nyugodtan lelkiisrae- retét és meggyőződését. Míg Badenben ez történt, Windiseh- Graetz Lajos herceget sikerült ellenem bad- bavonuLtatni. Windisch-Graetz ugyanazt mondotta a királynak, amit Czernin gróf bel­ügyminiszter és Tisza István gróf. Hogy lehe­tetlen az uj választás, mert valamennyi köz­tisztviselő a munkapárthoz tartozik, hogy a hadsereg ellátatlan marad ... tehát el kell ej­teni a választás gondolatát, meg kell egyezni Tiszáékkal. Én gyors elhatározással a válasz­tójogi bizottságban megtámadtam Wekerlét és ezt mondtam: — Lehet, hogy szükség van a választó- jogi megegyezésre, de ezt nem képviselhe­tik azok, akik nyilvánosan ellenkező ígéretet tettek. Ezzel nyíltan kitört a válság. Apponyi, Tóth János és Földes Béla miniszterek ve­lem szolidárisnak jelentették ki magukat és ezzel megkezdődött a magyar közéletnek az a felvonulása, amely előidézte a forradalmat, mert a választójogi árulás megingatta a rend hívért. Lemondásom után ismét megjelentem a királynál, még pedig két ízben. Először ke­mény szavakkal ítéltem el ama miniszterek eljárását, akik minisztertársaik háta mögött az uralkodót ellenkező irányban informálták. Őfelsége most őszintén elmondta, mivel bír­ták rá, hogy a kihallgatott politikusok a saját véleményükön kívül tnást nem jelentenek, indulatosan mondta: ­— Végre is azt csak megengedi, hogy azt fogadhassam, akit akarok! Ezt feleltem: — Felségednek ehhez joga van, nekem pedig kötelességem, hogy mindig az igazat mondjam Felségednek és büszkén vallom, hogy soha nem mondtam mást Felségednek, csaík az igazat. A király igy szólt: Elismerem, ön őszinte ember, de hát akkor álljon az őszinteség az őszinteséggel szemben! Milyen viszonyban van ön a Nép­szavával? —■ Kétféle viszonyban, — feleltem. — Az egyik az, hogy a háború beszüntetését célzó általános sztrájk idején ón voltam az, aki az ultimátumot megszövegeztem, mert arra so­hasem tettem Ígéretet, hogy általános sztráj­kot támogatok. A másik pedig az, hogy nyil­vánosan megígértem az általános választójo­got s azt becsületesen be fogom tartani és megígértem, hogy az általános választójogért küzdeni fogok. A király itt közbevágott: — Nem erről van szó, kérem, hanem ar­ról, hogy a Népszava húsvéti számában val- lásgyalázó cikk jelent meg. Én most már tisztán látva a helyzet!, nyomban feleltem: — Ebben ráismerek ellenfeleim stílusá­ra! Azt persze nem közölték Felségeddel, hogy a cikk miatt vallásgyalázásért az eljá­rást rögtön megindítottam a Népszava ellen. Ha kívánja, Felséged, áthozatom az aktákat az igazságügym iuisztériumból. Őfelsége meglepődve, sápadt arccal kiál-1 tett fel: — Kérem, akkor önt gyalázatosán meg- j rágalmazták előttem, ön becsületesen teljesí­tette kötelességét! A második audiencián, a vasútnál, ami­kor a király elutazott, már csak azért jelen­tem meg, hogy bemutassam a Népszavo-ügy aktáit. ...Idáig tartott IV. Károly király igaz­ságügyi és választójogi miniszterének ma már a történelem távlatán keresztül szűrődő visz- szaemlékezése a régi magyar államiság egyik legválságosabb korszakáról. Szabad-e idő­szerűeknek ható megjegyzéseket fűzni hoz^ zá? Nem. Mert az 1917—18. évek háborús- forradalmi készülődésektől átfűtött levegője azokkal a személyi harcokkal, amelyek még az ágyudörgéses csataterekre is elhatottak, ma már éppen ugv a történelem*, mint a-mV' a dokumentumok, amelyek e kor álHmfér- fiadt jellemzik. xx Vidám és megható történetek, bájos leírá­sok tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kötet már megjelent. Ára 12 korona. ;> ' ; Brockway teherautók, autóbuszok a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat ■ : -iv' M -JlisVffól/V MOTOR IMPORT, Bratlstava, Royko-u. 2/a. "Hírek— A PRÁGAI MOZIK MŰSORA ADRIA: A bőrálaxc. 2-ife hétji (Bánky Vilma é» Rónáid Colman:) •; r FLÓRA: Saxofon-Zsozsi. Közkívánatra megismé­telve. (Ondrák Anny.) H'VEZDA: A borzalmak háza. (Gaston Leroux bűnügyi drámája.) JULIS: Az orlov. 2-ik hét; LUCERN Saxofon-Záuzsi, 2-ik hét. LIDO: Királyok királya, a nagy Krisztus-film reprize. ■ ; 3 ■ ■■ METRÓ: Aa északi sark «ge alatt — Barátom, a maharadzsa. SVETOZ0R: Imé, az Ember! (Eleona Boardmans és James Murray.) v Roszner Ervin báró halálához Megemlékeztünk ' mór röviden Roszner. Ervin báró, volt fiumei kormányzó, majd ki* rály személye körüli miniszter haláláról. Nóg- rádmegye nagy nevű szülöttjéről, s a gzécse- nyi választókerület egykori országgyűlési képviselőjéről, az egyik nagy budapesti lap* bán most a követkeik) megemlékezést ol* vassuk: Mint részvéttel értesülünk, Roszner Ervin báró, belső titkos tanácsos, volt fin* mei kormányzó, majd király személye körüli miniszter a vasmegyei Telekesen, ahol utolsó éveit töltötte, 76 éves korában meghalt. Roszner báró halálával ismét szükebbre szorult politikusoknak, államférfiaknak az á benső baráti köre, mely legközelebb állott Tisza István grófhoz és mely nehéz időkben osztozott Tisza István munkájában és állam­férfim gondjaiban. Roszner Ervin pályája tö­retlen ivet mutat; ennek a pályafutásnak kezdetétől az összeomlásig rendületlen hive vöTt a hatvanhetes gondolatnak és ezt szolgál­ta nemcsak köztevékenységében, hanem ér­demes irodalmi müveiben is, melyek közül a legutolsót is annak szentelte, hogy Tisza Ist­ván, politikáját és egyéniséget igazolja a kül­■ föld,J előtt. .......... ’ 1 Ros zner Ervin báró 1852-ben született. Jogi tanulmányainak befejeztével NaNgyvára- don jogakadémiai tanár lett. 1887-ben képvi­selőnek választották, de nemsokára kinevez­ték Hont, majd Máramaros vármegye főispán­jának. 1903-tól 1905-ig fiumei kormányzó volt és a király ekkor nevezte ki belső titkos ta­nácsosnak, 1912-ben pedig a főrendiház tagjá-. nak. 1915-ben, amikor Burián István báró sze­mlélve körüli miniszterből külügyminiszter, lett, előbbi helyét, a személye körüli minisz­terséget Roszner báró foglalta el és ugyan­ebben az évben a szentgotthárdi kerület* melynek mandátuma Széli Kálmán halálával megürsedett, képviselőnek választotta. A személye körüli miniszteséget mindvégig meg­tartotta a Tisza-kabinetben, Az összeomlás után Roszner báró vissza-, vonult a közélettől, bár irodalmi munkás-, ságát folytatta. 1922-ben egymás után két. ifrancíanyelvü munkát is jelentetett meg, ame­lyekben a magyar ügyet szolgálta a kül­föld nyilvánossága előtt, és ezek egyikében Tisza István politikáját és államférfiul nagy­ságát ismertette. — Életének utolsó éveit telekesi birtokán töltötte, hanyatló egészség­ben. Halálát, mely hosszas begeskedés után következett be, felesége, Forgách Klotild. grófnő és két fia, István és Ervin, továbbá: kiterjedt, rokonsága gyászolja, amelynek kö­telekébe tartozik Förgácfi János és Antal (grófok), Rosthy Flórisné. ' S'citovszky Béla belügyminiszter...feleségé, Baross Pál közigaz­gatási bi,ró, Baross Józséf nógrádi alispán. S90F“T. Előfizetőink*és ölvnsóiuk figyelmébe!*^HQ Magyar, olasz és lengyel vízumok, illet­ve útlevelek meghosszabbítása- végett mól- (áztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához. Brati- slava. Trösszüng-u. í. címre bekül­deni. A többi ánanmkha szóló vjzímiok megszerzését a prágai ; Iciadóhivatai; I’rahi II.. Panská iijiee 12. III., e,szközii.rtW2 iSv: ■■ivryrr jj® r/b­■ — A kassái keréskedoimi grémium az adó- sérelmek ellon. Kassai szerkesztőségünk telefo­nálja: A, kassái kereskedelmi -grémium ma ülést tartott, amelyen heves kifakadások hangzottak el a kereskedő-társadalmat ért sok súlyos; adózási sérelem <eüeu* A pénzügy igazgatóság kiméletle- ntií vezeti le az eljárást az adóügyi hátralékok mied a kereskedők- ellen és csaknem minden esetben árvereztek - A grémium meghízta Békefi Ödön titkárt, hogy a sérelmek ügyében interve­niáljon. a péuziigyigaísgntőRágqno ■Mii—■WHI— III Ilii I II 1 I III III ■MMW1TTWBI

Next

/
Oldalképek
Tartalom