Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-06 / 228. (1855.) szám

■3BHOSHBSP 'ifrák&úÁkrJl ? tAsui »' A <«{/.* "A i i<Iímít: íbüö október ö, «tamuat, BMBMwaMwmaar.KJi3a A BOR — Megjózamilás és irodalom — IrtatGYŐRY A kisvárosi állomásról a «aá!llóba. De onnan liorá? Kinn őszi ew. Kilenc óra felé van. Nincs más, csak az étterem. Két-három asztalnál emberek, fiaskók, szódás üvegek, már kopogtatnak valamelyik mohamedán meny ország kapuján. Á tkiabál­nak a cigányhoz, szapora kortyokban isznak. Ezek nem mulatnak. Gsak isznak. Szokásból. Nem tudnak mást csinálni ... * Nem vették észre, .hogy mennyire meg- józanodoit a kor, a gondolkozás, a szokások és a mulatságok? Gyerekkoromban sűrűn forgott a szónkon a mámor, a bor, a kéj. a felied és., a vágy. meg más ilyen, az akkori irodalombau előszeretettel használt szavak. Nekünk igen tetszettek, de alig voltak több, mint tényleg csak szavak. Az egész élet igy volt beállítva. Mikor aztán a háború vég és a forradalmak potyává tették a pénzt és föl­szabadi tolták a kiábrándulást és az elkese­redést. akkor lelj-es gázzal. — vágj* tán teljes borra] — megindult a tempó. Már szinte úgy voltunk vele, hogy aki nem mulatott, az gyanús volt: no. ennek sincs honfiúi bá­nata!... A kaszinóban ma is mutogatják azt a félezer golyónyomot, amit jobb ügyhöz méltó hévvel egv mulatság alatt bseriszfgettók a plafonba. Egy otthont jó cimboráinál, mikor már a rózsaszín és áradt vizeken úszott, el­kapta a patrull. Rájuk támadt: — Engem hagyjatok békéD, erre meg amarra, nem tudjátok, hogy kettőn vesztettük él $ háborút: Vilmos császár, meg én! A tís'd hnzrá!é"'í‘t1 s csoneesir^ni pró­bálta. Nagy szó azokban a forró időkben. — Igazolja magát. Ki maga? Majdnem neki ment. aztán mégis inkább kieresztette a hangját: —- fin vagyok az ország koronázatlan királya! Az egész társaság az őrszobán ébredt, de ez mindenkinek tetszett akkor. Pezsgő a •lónak, autó a hetedik határba, és inni. inná, felejteni, magunkba nyelni a mámort., duhaj­kodni. táncolni, — muszáj volt mindig valami bolondét csinálni, hogy nagyobb bolondot ne csináljon az ember. ♦ Akkor végezték ki a régi tempót. Azóta szinte egész eltűnt. A világ meg józan odott s azok. akik azonidőbájt gyanúsnak találták a nem nmlato- zókab most helyeselnek a józanodé?’ folya­matnak, Tessék csak szétnézni. Még,a fia- tabág se használ olyan „nyugato-** szavakat. * Pista bácsi lépett be s leült, a sarokasz- talhoz. Pista bácsi valaha földesur volt. most va­lami tisztességes jó kenyeret keres, úgy néz ki. mint egy gróf és okos. mint egy zsidó. Van úgy negyvenes, délceg, csak épp a feje Pompás ember. Azt. mondják, az egyetlen, aki még tud mulatni és aki néha mulat is. Nem részletezem, láttam Pista bácsit bor mellett, úrim ód csinálta, de már egész más­képp. mint régen. Három decit ivott. Ahogy kitöltötte, már újabb három deci volt •előtte, vigyázni kellett a pincérnek, hogy kinyújtott keze alatt min­dig ott. legyen Pista bácsinak a három d-ecis nyaka. Az elsőnél rágyújtott egy cigarettára, a harmadik után evett valamit, a negye- diknéi jött egy -Avar s már igen közel vol­tunk a tizedikhez, mikor végre ránézett a folyton leselkedő, ügyelő cigányra, aki erre meghajolva előugroW. de Pista bácsi •szigorú szemöldökkel és mosolyogó? arccal visszapa­rancsolta. csak ugv ezó és mozdulat nélkül. A cigány lassan, csendesen rá tette, hogy: Szőke vize a Tiszának . .. Mikor aztán oda­értek, hogy: nincsen olyan legény mint én..., akkor mintha Piéta bácsinak is megmozdult volna a szája széle, de az is lehet, hogy nem, és csak én képzelődtem. Másfél-óráig, vagy ha úgy tetszik újabb négyszer három-deciig Imént ez igy, akkor PisíaMcisi. letette a fejét ! az asztalra, ott tartotta vagy öt percig, fel- : nézett, a pincér ugrott, fizetett & elment. Már nem illik mulatni, csak igy. ♦ Pista bácsinak a bánata jogos. Mindnyá­jan helyeslünk a kijózanodási folyamatnak s annak a generációnak, amelynek magam is azt irtani dedikációba. hogy ..akikben a reálisabb, okosabb és életbiróbb magyar embertípust várom'*. És ez helyes is igy. A németek rettentő nehéz emberek. Nem lehet kibírni őket De mint tömeg. mint. nép, mint nemzet, elsőrendű. Éppen azért, mert sok ilyen nehéz egyéni tulajdonság van bennük, józanság, üzletesség, számítás, ön­zés, kevélység, ügyesség, pedantéria. Milyen más lesz a magyar élet arca is, ba az a sok. pénz bemarad és az a sok idő jobbra haszná­lódik. Ha az uj magyar fiatalság is reális, józan, szánni tó. ügyes, és űzi eles lesz. Tgv icraz. De: Milyen rettentő groteszk dolog az élettől. hogy ezt a józanságot nekünk, a nem józan művészeknek, kell és kellett eléjük álmod­nunk, hogy a költészet verje őket józanabb utakra. Istenem, de sok-sok hiba lehetett a magyar életben, hogy az álmodóknak kell megálmodniok, amit a nem álmodásra való tömeg nem tud, a — józanságot, az okos jó­zanságot, ami nem megtart, de szerez, ami nemcsak őriz, de gyarapit is. Mert a tömeg álmodik nálunk, a tömeg élt illúziókban, a tömeg a szertelen, a tunya, a rendetlen, a pazarló, a fantaszta, a költő. * Mi lesz velünk, költőkkel, akik álmodni születtünk és megálmodni rendeltettünk, mi­kor mindenki álmodik és senki se akar felébredni? Mi lesz velünk, mikor legerő­sebb fegyverünkből, a képzeletből, ásót, ka­pát. csákányt és vakoló-kanalat kell csinál­nunk, hogy észreíéritsük a tömeget és meg­indítsuk a munkát? Mi lesz az irodalomból, ha nem maradhat meg irodalomnak, mi lesz a művészetből, ha alkudnia kell? A dilemma karjai között vergődő lélek nem talál megnyugvást nem lel nyugodal­mat és nincs .ehol segítség, nincs sehol sza­badulás, ha csak az nem, hogy jönnek az uj •seregek és kiveszik kezünkből az ásót, mondván, itt vagyunk, köszönjük, most már menjetek vissza a tolihoz és álmodjatok to­vább utakat nekünk. jUjj | j Po Csúcsom: magányos ember-szegfef a kegyek közi — Kemény életharcot vivő szinmagyarok — Baptista imaház — Rossz talaj, sok adó, a motory mini konkurrens - Bajok a „passzus" ~sat Csuosem október eleje. (A P. M. Ií. munkatársától.) • Innen sem nyúj­tok be uiirzámlái a Bödakeióaak, hacsak a le­gyalogolt. dekáimat nem számítanám, de azt seru sajnálom. Nincs szebb week-end egy ilyen falujá­rásnál. Hátizsák némi harapnivalóval, meg vala­mi meleg holmival estére, szál bot a kutyák irányában, szál ceruza és hlokk a jegyzetekre nézvést., kész, mehetünk. 1 Ttt ez a jé öreg ,,sáuc“, a rozsnvói kertek- alja, diákemlékek tárháza, diólopás, ilyesmi, 1— csak átvágok rajta s neki a Kálváriának. Három csúcsa egymás mögé áll: magas, magasabb, leg­magasabb. Hosszában könyököl a rozsnyói völgy­be, keleti oldalán a Drázus, nyugatin a Sajó. Ma egy nagy hurkot vetek rá e messze az utolsó csúcs mögött a hágón térek vissza. A „fürdői ut“ a keleti oldalon halad. Nem na­gyon magas, de tarka, érdekes vedutákat ad a régi felvárosra. Elhagyott, régen bedőlt kis bá­nyákat, tárnákat mellőz. Az erdő siralmasan szá­raz, ijesztően zörög még a moha is. A két malom ugyan fogdossa a vizet odalent. (A riport még az esőzések előtt kelt.) A fürdői tó még ringatja a pórázra kötött csónakjait, de nincs, aki beléjük üljön. Találkozom egy rozsnyói nimróddal, aki célbalőni volt a MannHoher-Schönaueréveh ..tre­níroz** a szarvasbőgésre. Mellőzöm a fürdőt, a há­nyatott, jobbsorsra érdemes szegény Rozsnyó- fürdőt. Fájdalmas csend, néptelenség. A főépület felső verandáján nagy meglepődéssel fedezek fel mégis egy vendéget, aki elkeseredett szorgalom­má1 ir leveleket, alatta a földszinti verandán ta­bui a szobaleány — stoppol. Tovább a konyha- Kémény a legkomolyabbaü füstöl! Hát ez még élet, ha gyönge is. Valaha nem igy volt. Tovább. A hegyoldalban villák, meg a fák. cserjék közé bújó kicsi zsellérházak, színesen ki­kandikáló ablakkeretekkel. - Ez a tájék, a völgy ■ifZétágazásánál: a „huta”. Szűrcsapók voltak itt valiha, kopogott, kalapált a sok kalló, én is em­lékszem meg párrá gyerekkoromból, meg a Seb 1 ős­sé rek szép kis családi uszodájára, ma inár rom­jaik is alig vannak. A jobbfelé ágazó völgy7 vezet a Gyuri-tauyához. Rozsnyó vadászainak kedvenc fészkéhez, a bal Csúcsom felé s az antimon bá­nyákhoz. Az elágazás közepén az ék: vadregé­nyes szírt s mellében egy nagy, tátongó hasa dók, a beszakadt „Csengő-bánya**, gyerekfantáziánk legizgatóbh problémája. Azt hiszem, a legtöbb rozsnyói diák hálát adhat az Istennek, hogy itt. nem törte ki a nyakát, ftn is. Még lesz róla sző később. Most mellőzöm messzi vidék leghatalmasabb cserfáját. Hatalmas koronája, kaliforniai mérete­zésű törzse ritkaság, egyszer kiránduláson meg­próbáltuk, valami öten értük körül, ha jól em­lékszem. Mondják, hogy ezer éves. No az nem, d? az Árpádházi királyok idején már biztosan su­hogtatta a lombját. Kis legénykukacok, meg jány- csemeték játszanak a huta rétjén. Magamhoz in­tem őket, kérdem nem tudják-e valami meséjét ennek a fának, mert hallottam ilyesmiről. Bi­zony nem tudják ezek. A Csengő-bánya meséjét sem. Itt élnek alatta, de semmi közük hozzá. Azt mondja az egyik kis legény: — Csak azt higgyük, hogy van. Kérdem, hová járnak iskolába. Egy részük Rozsnyóra, másik Csúcsomba. Mert ez itt a vá- i 1 aszút. Kinek erre, kinek arra közelebb. Háromnegyedórája talpalok, mire elérem Csú­csom község tábláját Cuömának van keresztelve, de magyarul is melléiratta a kurátor, ami külön harminc kemény koronákba került .Néhány ház már lent a völgyben, sok-sok virág a kiskertek­ben, kevés, jól ismert vakolatdisz a nyolcvanas évekből való falakon. Aztán egy furcsa kis csűr, vagy mi? Jövők közelebb, nézem a frontját, ap­ró, hármas ablaka alatt vakolatból betűk: Cs. B. IMAHÁZ f 1923. Most látom, fenn a tetőcsucson kis kereszt. Hát ez a falu egyik szenzációja, a baptisták ima­háza. Úgy hallom, bent nenők duruzsolnak, de kicsit világias hangon, beszélgetősnek is beillik, nem még sem nyitok be, nem tudom, hogy kell baptistául viselkedni ilyen imaházban. A csucso- aii baptistaság 1023-ban tört ki, valami egyházi adóterhek miatt, meg lisztekért, ígéretekért, elé­gedetlenségből s mikor legtöbben voltak, gyere­kekkel együtt valami húszán. Maguk temettek is, pap nélkül. Voltak prédikátoraik Jabloncárök meg Pozsonyból is, de nem nagyon erős szírt re építették egyházukat, lassan visszatiinedeztsk a Lut borán iához, ahonnan kiváltak, most még van­nak vagy tizen. Ha kérdi az ember, vannak-e még, mondják hogy vannak, vannak, de olyan csendeskén mondják. Hát a birő, az nem baptista?- Nem de avvót, hanem mos mán kommu­nista, vagy micsoda. Szóval itt némi zavar van a fogalmak körül: hogy vagy a baptista is politikai part, vagy a bommenista is vallásfelekezet. ]\v> nem baj, lehet tovább menni. A „tűzoltó- főparancsnok urat** látom teljes díszben, fenn a faluban szól az összehívó kürt s ugyancsak jönnek ez egyenruhás legények. Rozsnyón sincsenek job­ban kiadjusztálva. A „fejlődésnek** egészen különös dokumen­tumát láttam itt tovább, méreteiben nem nagy do­log volt, de elgondolásában egészen — ámen- kánus. Azt, hogy épül egy uj ház a régi fölé, úgy, hogy a régit egészen magába foglalja. Igaz, hogy a régi „báz“ — cigányputri volt, gallyból, agyagból, egy üstre, egy7 családra, testhezálló. De benne „laktak”, folyt az élet, Totyogott az üst, mászkált a rajkó, a dádé pedig már a rendes cserépzsindelytetöt húzta az uj házra, melynek j vályogfalai körülölelték az agyagvityi’ót s az uj palota még fel nem szerelt ajtaján át lehetett be­látni a régire. Mikor aztán a tető is kész, a put­rit kidobják az uj ház ajtaján. Ezt csinálja utánuk valaki —■ nagyban! A kis liegyipatak medre sok helyütt ki van Galbavy ismét Prágában! A legjobb cigányprímás Saikm Árpád 7-tagu zenekarával okt. 1-töl naponta a Boston Sárban, Hflstek árkolva keskenyre, mélyre, hogy a kevés vizet, ami benne csörgedez még, jobban kiadja. Bekuk- kanok völgyi Domik Mihál bá portájára, nincs-é otthon, szóm volna vele, Domikné asszont talá­lom, babot rak le a szekerrül, a rozsnyói fődjeik- ró'l hozták, ott még terem valami. A kis kutya ezenközben annyira ugat, hogy oldalba kell rúgni, mert nem lehet tülle beszélni. Mihál bá feni* van a faluba, a kurátor házánál, uj csordást fogadnak éppen. No én is fel. Innnen-még alig látszik a hegy­oldal cserjései közt bujkáló falu. Lassan kibon­takozik. Házaiban semmi különös karakter. Sok­sok kő, eternit, kedvetlen szürke vakolások, sem­mi forma. Minden ház meredeken, vagy erre, vagy arra görbén. Keskeny tornácok. A falu kö­zepén a torony, ezen láttam egyetlen kis cifrát, eredeti lapos oszlopfőt. Semmi több. Aztán torony? Ha nagyon kinyujtóznám, elérném tán az ere­szét. Rajta túl sáros, békanyálas tocsogó, benne millió libanyom, fölötte a kút. Még csuda, hogy vize van. De hátranézni érdemes: az északnak nyíló völgyet méltóságteljesen zárja a Pozsálló, a mi havasunk. A hideg szele folyton a hátamban van. Keresem a kurátor uraimék házát. Egy kis lányt kérdezek, nem tudja. Az egyik ablak nyí­lik, rajta kiköhög egy szinte zöld-sápadt arcú bá­nyász, — nehéz kenyéren élnek nagyon. — kér­dez s eligazít. De addig a szomszéd ablak is nyí­lik s csudára néznek, hogy ki tévedt ide s mi­nek. No itt az igazi tornác. Muskátli rajta végig, cseberben, fazékban, bádogban. A kis pitvar a konyhával egybe, jő meleg a déli tűzhelytől. Gye­tek a sution, öreg pár fogad, ustort javít idős Ondréj gazda. A fiát a kisjány hozza menten. Az­tán völgyi Domik bá is előkerül, betessékelődiink a cifra szobába, tornyos ágy, magas komód sok ihűniival, körül a falon magyar címeres cserép­tányérok, jó hűvösség, a kis ablakon kilátni az őszi ragyogásu hegyekre. , Aztán volt itt panasz. Kemény hegyi rögön élő falu minden kínlódása, szomorúsága felsza­kadt, mikor kurátor uram kiértette a szómból, hogy újság mián volnék itt — Egyszóval mint költő teccik itt lenni, — ahogy7 ő mondta. Az a félszáz magyar, túlnyomóan evangéli­kus, aki itt él távol minden forgalomtól, nehéz harcot viv az életért. A hegyi talaj köves, szikár, rosszall termő, az a mag, ami Tornaiján 6—7 sze­met hoz, itt legjobb évben kettőt. A meredek c*!« daiakon hat marha kellene ahhoz, amit a sikon keltő elvégez. Takarmány kevés, legelő kevés és rossz, igy marhát alig tudnak tartani. Soknak a fuvarozás adna kenyeret, de azzal is baj van, mert a Guttmann-féle fakitermelésnél, — ahol legtöbbet fuvaroztak, elütötték a csucsomiakat a rédovaiak, akik olcsóbb pénzért álltak be. Még az Odenhall-bányaknái akad fuvar, de erre is meg­húztak a harangot, épp most mondja kurátor uram ■ — Jön két motor, elütik a fuvart! — No akkor mi mán mehetünk, — sóhajtja rá a nenő, ki csendesen hallgat minket. Aztán az adók. Mindennel úgy vannak meg­adóztatva, mint jótermő vidéken. Tetejébe az út­adó a viciniális útra 30 százalék, ami békében legfeljebb 8 volt. Az állami útadó minden ,,cu- gosnT (akinek lova van) 4S korona, nem eugosra fele. Az útadó évente 5000 korona terhet jelent a falu népének. Erdejük, legelőjük is több és jobb volt valaha, de a 63-iki tagosításkor elvették a javát, kőszirt, meg tüske maradt a falunak. Ke­serű panaszuk az is, hogy az uj rend szerint a marhapasszust nem a biró. hanem az állami jegy­ző állítja ki. A jegyző Betlérben lakik, a hegyen túl, ha most, — megkövetem, — megellik egy te­hén. eg. borjú passzusa miatt egész napot el kell vesztegetni, rossz időben, télvizben többet is. Már mc-g is kérvényezték, hogy adják vissza a passzus­jogot a községnek, de semmi eredmény. A jegy­zőre — ahogyan Sajóliáza, — úgy Csúcsom is panaszkodik. Sz'ovákul vezeti a jegyzőkönyveket, szlovák a pecsét, pedig azon is rajta kellene 'en­nie a szinmagyar község magyar nevének is.- Eb­ben a kemény, makacs magyar talajban semmi igyekezet nem fog ám szlovák gallyakat hajtani. Az adók, de csak az adókra legnehezebb gond: 1- jij» A grula mán a földben elfonnyad, sarju alig volt, más itt a hegyen alig nő, — miből mán most a íok adót? Még forgalmi adót is, fuvarok után? Hej, a sok panasztól hátramaradtak az érde­kesebbek. Stációt kell tartani, megkövetem a bó­ké? Olvasót, — majd folytáttyuk letközelébb. Tichy Kálmán. •texjYT7jríwyr,s*rvmmm<azwvts -nr wexitAvuiA.m I lg <1 H o j|^ ||b © ^ I nmi ^ I TEssteZetteü érftesltjilk igen HsiCeJí ilöfizetőínkei, a J&£s*«?s Mét szépirodalmi l&p előfizetési I a Prágai Magyar Hlríap előfizetési összegével együtt is SkeSkúitdífk&Ufc NiaddhiwaSsSurc&fcos, Kértük azonban a losp líálía^án teiexni a Képes iföét cSöf3aeféS8 dújáf. ^ntar-rnm 1 ............ 1 " ' ' -----------1 " " ~ - IIL —— ...........— -..........................— ------.................................. ... ....... .. ... .n—....

Next

/
Oldalképek
Tartalom