Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-30 / 248. (1875.) szám

1928 o&tőber 80, teftd.

nak ugyan más államok is. aíhol nemzeti kisebbségek vannak. Ásómban itt. a kisebbségek más karakterűek. A kisebbségi probléma megoldására mcsneecek egységes selbIonok,

minden kisebbség ©afcmagáhan különleges problémát átkot.

Min álunk elsősorban a csehszlovák többségnek német polgárainkhoz való viszonyáról van szó. Ha ezt a problémát megoldottuk, a többi nyelvi és nemzeti problémát is köny-j nyen megoldhatjuk. A történelem akarta,® hogy államunkban a csehek ée szlovákok | mellett huzamosabb ideje nagy számiban élnek németek, úgy hogy vannak államok, amelyek lakossága összességben nem akkora, mint minákmk a németek száma. Német polgáraink pedig magas kulturális és gazdásági fokra .jutottak.

41 Járni Ságunk legfontosabb kérdése a német probléma és csak megismétlem és újból hangsúlyozom, hogy pcditákáuikból minden sovinizmust lei kell kapcsolni.

Természetesen ez mindkét részre vonatko- vmk. Nemcsak németjeink, hanem egyéb kies my és kisebb mkaorításaink is polgártársaink most és égért a. demokratikus egyen- goguságo- élvezni fogják.

Magától értetődik, hogy aM egyenlő jogokat kivan, lojálisam egyenlő kötelességeket ■s keli hogy teljesítsen és az alkotmányt meg a törvényeket tisztelnie kell Aki a törvényeken kiviil vagy azok fölé helyezkedik, arra az állam együttes kormányzása nem bízható. A kisebbségi kérdés egész Európában általános s tulajdonképpen nincs is állam kisebbségek nélkül. Az állam, mint tudatos organizáció, kissé más, mint a természetadta nemzetiség és a faj, az államhatárok a történelmi fejlődés folyamán nem esnek össze a néprajzi határokkal. Igaz viszont, hogy

az újabb időben a nemzetiség politikai erőt nyert s ezért a. kisebbségi kérdés most napirenden van és bizonyára Géniben is tovább is diszkusszió tárgyát fogja, képesni

A demokráciáiba® a kisebbségek képviselete szükségszerűség. Mindenesetre a többség kötelessége, mely többség a demokratikus többségi elv alapján megadja az állam jellegét, hogy a. kisebbségeket is nyerje meg az államnak. A két német -miniszter belépését a kormányba a végleges megegyezés szerencsés kezdetének tekintem.

Az elnök ezután érinti a kormányzás legközelebbi teendőit s kiemeli az utak javításának nagy szükségéi, mint az idegenforgalom ■fejlesztésének előfeltételét. Kiemeli, hogy a földreform mellett a szlovénszkói iskolázás fejlődését tekinti a köztársaság legnagyobb érdemének. Aggodalmát fejezi ki, hegy az iskola terén a külföld megelőzi Csehszlovákiát. Megemlíti gz állam és egyház elválasztását.

A gazdasági életben ellenzi a nem szolid vállalkozást. Szociális téren osztálybékére kell törekedni. Az elnök legvégül a nőkérdést érintette és csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a hivatalok tartózkodók a női munkaerőkkel szemben.

Scotus

Scotas Viator jogosultaknak ismeri el a magyarság panaszait

Az angol pifefisssti objektív megállapításai a csehszlovák Mtatánaság tízéves jubileumán

Prága, október 29. A Lidowé Noviny jubileumi száma a néhány hónappal ezelőtt nálunk járt és a magyarság helyzetéről közvetlen tapasz faiatokat szerzett Scotus Viator „Csehszlovákia tiz év után'* citmü cikkét közli. A csehszlovák államinak ez a lelkes barátja természetesen meg van elégedve azzal a fejlődéssel, amelyet a köztársaság tiz év óta fölmutat és cikkében nagyon sok' bókot mond az állam vezetőinek. Kifogást csupán a magyar kisebbséggel szemben követett politika ellen emel és megállapításai, melyeket alább szősaerint közlünk, annál értékesebbek számunkra, mivel olyan embertől erednek, akit magyarbarátsággal még ellenfelei sem vádolhatnak meg és aki, ime, mégis kénytelen a nyilvánosság előtt beismerni, hogy amit mi esztendők óta követelünk és fölpanaszolunk, teljesen indokolt és jogos kívánság és panasz. Scotus Viator tanácsait. —- reméljük — mégis csal? meg fogják szívlelni azok a körök, akik a mi kéné-• eeink és követeléseink mellett a legnagyobb ’

ség meg nemi oldott kérdése, amely a „hontalanok” hatalmas osztályát teremtette meg, válik komoly botránnyá s idézi elő sok ezer ember szenvedését és bárminél jobban járul hozzá a magyarok és csehszlovákok viszonyának elmérgesítéséhez. Ez és a nyugdíjasoknak párhuzamosan haladó, bár kisebb, de távolról sem elhanyagolható kérdése belek u szálé dott a hivatali szőrszálhasogatás közigazgatási és jogi zűrzavarába és amire

szükség van: az mindkét túlnyomóan politikai és nem jogi problémának bátor és állam- férfiúi rendezése, nagyszabású rendezése, amely az emberiességen és nem jogi esürés- csavaráson alapul.

Egy másik ügy, amelyet a magyarok sérelmesnek éreznek, az a szándékos és mesterséges mód, amellyel a szlovenszkői járásokat úgy osztották be, hogy a magyar lakosság bennük a megkívánt húsz százaléknál kisebb legyen és ezzel megfosztották attól a jogtól, hogy nyelvét a bíróság előtt használhassa. Hasonlóképpen — ámbár elegendő elemi iskolával bírnak (?) és néhány középnemtörődömséggel szoktak -elhaladni.

Broskway teherautók, autóbuszok

.i legtökéletesebbek Kérjen íqánlatokal

I MOTOR IMPORT, Bratislsva, Royko-u. 2/g.|

iskolájuk van, úgyszólván semminő szak- (például mezőgazdasági) iskolájuk nincs — a magyar tanítók képzéséről való gondoskodás nagyon elégtelen, az egyetemeken nincsenek magyar tanszékek, ámbár erre ma, amikor Csehszlovákia kénytelen volt (?) megtagadni a magyar egyetemeken szerzett akadémiai fokozatok elismerését, inkább vau szükség, mint bármikor. Könnyen lehetne még fölsorakoztatni más panaszokat is, amelyek a magyar református egy ház és a kulturális egyesületek helyzetére vonatkoznak. Mostani célomnak azonban megfelel, ha megjelölök bizonyos irányokat, amelyek sürgős vizsgálatot és reformot igényelnek, mielőtt állítani lehet majd, hogy a szlovenszkói magyaroknak nincsenek jogosult panaszai.*

„Nincsen még megoldva — írja Scotus Viator — a szlavenszkói magyar kisebbség- j aek kisebb, azonban külpolitikai okokból j alig kisebb jelentőségű és sokkal kényeimet- i Iesebb problémája. A magyarok sokkal ke- ■! vésbé hajlandók a megegyezésre, részben I azért, mivei sokkal többet veszítettek, minthogy csalódásukba múltjuk és jelenük közti ellentét sokkal nagyobb és ezért kevesebb bizalmuk vau a jövőben; de részben azért is, minthogy a köztársaságban elfoglalt helyzetük jóval aláréndeltebb, mint a németeké és sok panaszra ad nekik jogos okot Nem szándékozom most a magyar panaszokkal foglalkozni, azonban érzem, hogy ért meg kell mondani az általános igazság érdekében. Sok cseh és szlovák egészen hálátlanul megfeledkezik arról, hogy belássa, mennyit kell még végezni és megelégszik azzal, hogy Szembeállítja a magyaroknak valóban megadott jogokat ama jogok fogyatékosságával, amelyeket a magyarok valamikor biztosítottak a szlovákoknak, vagy amelyeket a mai Magyarországon biztosi tenak a szlovák kisebbségnek. A magyaroknak ez alapok egyikén sincs joguk hangunkat fölemelni, hanem csak az absztrakt igazság alapján, ha a történelmet egy időre mellőzzük — és ez az egyetlen alap, amelyet mint Csehszlovákia határozott jóba Tátié elfogadhatok —*• van valóban Igaz ókuk a panaszokra.

Különösen m állampolgárság és illető1 litillus pirt síiiitt a tegnapi svájci parlamenti választásokon

Zürich, október 29. Tegnap tartották meg a svájci parlamenti választásokat, amelyeken a katolikus konzervatív párt nagy győzelmet aratott. Mig a szabadelvűek és a demokraták négy mandátumot vesztettek, a katolikusok az eddigi becslés szerint öt-hat mandátumot nyertek. A szociáldemokraták elhódították a kommunisták egy mandátumát, úgy hogy a kommunisták a parlamentben nem alkothatnak többé szabályos frakciót. Az eddigi jelentések szerint az eredmény a következő: a 198 képviselőből álló nemzeti tanácsba 31 paraszí- pirti képviselőt választották (az eddigi parlamentben 31 parasztpárti képviselő volt), 47 katolikus konzervatívot (42), 6 liberális konzervatívot (7), 57 szabadelvű demokratát (52), 3 osztrák demokratát (5), 2 kommunistát (3) és két pártonkiviilit (2). A rendi tanácsba (a svájci szenátus) 42 mandátumból 21 szabadelvűt, 18 katolikus konzervatívot, 3 parasztot, 2 liberális konzervatívot választottak, mig a szociáldemokraták, akiknek eddig két mandátumuk volt, a tegnapi választásoknál egyetlen rendi tanács tagságot sem tudtak szerezni.- ' ;.:'sou a szavazásra jogosultak 82

százaléka vett részi ásni Svá jcban rekordot jelent.

Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a

lépei Hét

megjelenik minden hét csütörtökjén

Fekete vasárnap Ausztriában

Bécs, október 29. Ausztria területén tegnap számos súlyos kimenetelű szerencsétlenség történt. Wels állomáson két tehervenat összeütközött s a szerencsétlenségnél öt vasutas súlyosan megsebesült. Bécsújhelyen egy munkás motorkerékpárjával teljes sebességgel nekifutott egy leeresztett sorompónak. A motorkerékpár vezetője és kisfia, aki háta mögött ült, életét vesztette. Béosben a villamos két embert halálragázolt. A Wiener Waldban öt automobilszerencsétlenség történt s a rendőj-i statisztika két halottat és négy súlyos sebesültet jelent.

Hl SÜN EH AH A

(„KACAGÓ Vir*)

regény. \m%mví momberg

(52)-- Hívom —. felel le a nő, aki itt a gazdasszony lehetett. Azután további habozás nélkül felcsoezogott a lépcsőn. Meg volt győződve arról, hogy ismét haldoklóról lehet <*zó. aki a szentséget kivánja.

Minnehaha hallotta, amint fenn kopogott egy ajtón, azután beszédet hallott, de ezt nem értette, ügy sejtette, hogy németül beszéltek, mert ja misszió német rendé volt.

>^\ohány perc múlva egy pap állott Minno- haba előtt. Még azzal foglalkozott, hogy kámzsájának széles övét bekapcsolja és a nyakából zsinóron leíüggő keresztjét beledugja az .övébe. •■-.>■■■

Harmincöt év körüli férfi volt, rövidre nyirott körszakállal, amely a fekete keretes •csiptetőveJ együtt olyan külsőt kölcsönzött neki, hogy inkább tongeréscítisztnék, .mint katolikus papnak nézhette volna az ember.

—- Mi baj van? — kérdezte.

— Oh, atyám, segítenie kell egy emberen, akit meg akarnak gyilkolni. Én már .jártain Rocanviliében és Esterházáu ra, de hiába.

És többször elosukló hangon elmondott néki mindent, amit a papnak ebben a helyzetben tudnia kelleti. Nem hallgatta el azt sem, hogy amikor a különböző akadályok miatt nera tudott segdteéget vimui, imában .keresett, menedékei 6$ az a meggyőzné se, hogy u Szénit Szűz vezeti® idte. a lalfisáős kázhms

j — Mit csináljunk? — kérdezte a. páter, j amikor Minnehaha befejezte. — Értesítenünk í kell a rendőrséget. A telefon azonban már nem működük, későn van. Maradj itt. A házvezetőnő majd főz neked egy csésze kávét, amig én felköltőm a rendőrséget, össze kell állítanunk egy szakaszt és te majd velük fogsz menni, hogy megmutassad, az utat. Azt. mondtad, irgy-e, hogy az az ember, akit meg akarnak gyilkolni, Winnipeg! orvos? •

— Igen és azt hiszem, hogy az önök országából való.

— Akkor ismernem kell. Tudod, hogy

hívják?-— Ddktor Werner Ottó a neve.

— Istenem! — kiáltotta a páter — na- gyon jól ismerem.

És, mialatt még beszélt, fölvette a bundáját. amely az előcsarnokban a fogason lógott, meleg sapkát húzott a füleire, néhány szót szólott még a házvezetőnőnek, azután sietve elhagyta a házat.

Fél óra telt el, amíg visszaérkezett. Fegyveres emberekkel megrakott szán és két lóvaéreradőr jelent meg a ház előtt, mutatva vállalkozásának eredményét.

— Kaptál kávét? — kérdezte. — Igen?... Jól van, ülj be a szánba és mutasd meg az embereknek az utat. Adja Isten, hogy ne késsetek el!

Az utolsó szavakat már a szán mögött mondotta, amelyet, alig ült föl rá Min néhaira, az erős lovak tovaragaditak a havas ufón. f

Minnehaha magas, szélesvállu ember mellett ült, aki a békehíré lehetett és az irány felől kéídezősködölt a leánytól. A máskáé .(szokéaoa csespgőket .természetesen nem

tették fel a lovakra s igy a szán a hátul lovagoló két rendőr kíséretében szinte nesztelenül suhant a havon.

Már megtettek néhány mérföldet, amikor keleti irányból egy könnyű szán, úgynevezett mutter közeledett, amelynek rövidesen ke- reszteni kellett útjukat.

— Hailló! — kiáltott egy meglepett hang, amikor a szán a közelükbe jutott. — Hová mentek?

— Te vagy az Didk? — kérdezte a Mra- nehaha mögött ülő férfiak, egyike.

— Igen — kiáltotta vissza az idegen. — Mit csináltok?

— Vadászatra megyünk! — volt a válasz és megállás nélkül száguldott tovább a szán.

Miinnehaha megismerte a hangot. Az estorházai szállodás hangja volt. A leány érezte, hogy szerencsés gondolat volt, amikor nem mondotta meg neki .az igazat, hogy hol támadtak meg engem. Amidőn egy idő múlva visszafordult, látta, hogy a szállodás szánjával nagy ivet ir le és visszatér abba az irányba, ahonnan jött.

A rendőrség megjelenése elárulta neki, hogy az indián leány keresztül látott a szándékán és téves irányba küldte őt. Most azután le kellett mondania arról a gondolatról, hogy figyelmeztesse titkos üzlettársait az őket fenyegető veszedelemre. Minden gondja az volt, hogy biztosíthassa a saját bőrét e ezért gyorsan hazahajtott. Nem lehetett kétségben afelől, hogy most már az ő számára is véget, ért. a játék és legcélszerűbb, ha a dolgok Iri- bonyolódását biztos távolságból figyeli.

Kora reggel volt, midőn a csapat végire a vastag fa közelébe ér!, amelyet a kis néma leírt Miimekakáuak. Jól ismerte ő is, bár

t sohasem gondolt arra, hogy a fának törzse üres és ürege a földbe vezet. Bizonyos távolságban, a bokrok védelme alatt, megállották.

Minnehaiha aggodalmasan figyelt az éjszakába, amelynek csendjét csupán a jeges szél zugás zavarta meg. Távolabbról fölhar- sant egy farkas ordítása, éppen abban a pillanatban, amidőn a prairiet elhagyták és az erdős domb-üdékre értek. Semmi egyebet nem lehetett hallani. Lövések semerről semv hallatszottak.

Minnehaha úgy érezte, mintha a vére jéggé fagyott volna az ereiben. Elviselhetetlen volt ez a bizonytalanság.

A férfiak suttogó hangon gyors megbeszélést tartottak. Kiküldői lók a csapat | egyik tagját, aki vadászruhát hordott, vastag S fehér gyapjunadrágot és ugyanilyen szvet- | tért Vadászatok alkalmával a fehér szili önvédelmi oéltt szolgál, hogy amikor a vadász a bokrok között bujkál, vadnak ne nézzék valahogy és le ne löjjók. Most is azért választották ki éppen ezt az embert, mert a feli ér ruházata szinte észrevétlenné tette a hóban.

A kémlelő egy idő múlva visszatért és hírül hozta, hogy a fen sík üres, de annak magvasáról lenézve, a szakadékban észrevette a két gazember alakját, meg a kifogott két- fovas 'Szánt,

Minnehaha fellélegzett Ez ugyanis an~ uak a jele volt, hogy a segítség még kellő időben érkezett. A gonosztevők bizonyára nem maradtak volna továbbra i*> itt, ha gyilkos müvüket befejezték.

De hol találhatóak reám? ... Ez volt az izgató kérdés,

(Folytatjuk.)