Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-27 / 246. (1873.) szám

4 1938 október 27, asoanm*. Kölcsönt ház- telek- és töidtulajdonosoknak $ ssáaaiéfe kamat i mellett folyósít F üngfáv S. üfearakháza Bratislava, Ventur-utca 20. F A csehszlovák osztálysorsjáték elá/usitőhelye. |i-v^aMwiiTpri ■Twnrri—n wim mmurniwn-ri) ■iwn—rtawwiwro imwMwimirrMiMtww i majd megadja magát a beolvasztási, elnem- zetlenitő törekvéseknek. Gazdasági és kulturális sérelmeink A szlovenszkói mezőgazdasági válság, az hogy a mezőgazdasági termelés nem haszon- !~ j jtó már, az ezzel összefüggő, általános vagyoni romlása a magyarság­nak, a gyárak beszüntetése, a kisiparo­sok válságos helyzete, a munkások nyo­morúsága mind a szlovenszkói és ruszin- szfeói 10 éves tendenciózus gazdasági kor­mánypolitikának az eredménye. .'lnnék a bizonyítására elég hivatkozni Stok- tsza cseh egyetemi tanárra, a híres chémi- ajsra, aki cikkében, mely teljesen objektív, j r.egállapitja a szlovenszkói mezőgazdasági i termelés elhanyagolását és annak az államra j és népeire nézve feltétlen káros követkéz- ] menyeit. De beszél az a tény is, hogy 10 év ; alatt a kormányzóhatalom nem tartotta szük­ségesnek Szlovenszkóbao és Ruszinszkóban a meliorációt, a termelés eredményesebbé té- leíe végett a hasznos beruházásokat, holott a történelmi országokban a mezőgazdasági ter­melés fejlődését, milliós mezőgazdasági me­liorációs alapok szolgálják. A folyók azonban minden megelőző intézkedés hiányában sza­badjára áradtak ki úgyszólván minden év­ben, mert az állam kormánya nem törődik azzal, hogy Szlovenszkó népének, köztük leg- kiváltképp a magyarnak, anyagi romlását fo­kozza az évenként megújuló árvizveszedelem. És 10 év nem volt elég arra, hogy az árviz­veszedelem elhárítása megtörténjék. Az iskolánkivüíd népnevelési a 67—*919. sz. törvény szabályozta, azonban dacára an­nak, hogy 1920-ban rendeletileg kiterjesztet­ték a törvény hatályát Szűovenszkóra is, a magyar nemzeti (kisebbségi választmányok ma sincsenek megalakulva, mert hiába for­dultunk Hodasa kulituszminiszterhez, hiába í ordultunk Drobny országos elnökhöz, hiába hozták meg határozataikat az összes magyar járási választmányok, a végrehajtási 'rende­let azon rendelkezés ének, hogy a zsupánok, illetve helyetteseik, jetleníeg az országos el­nök, tartoznak azonnal (ez az azonnal még 1920-ban lett elrendelve) összehívni a járási nemzeti 'kisebbségi művelődési választmá­nyokat, 8 éven keresztül nem lehetett ér­vényt szerezni. Tehát e* a szó „azonnal", ha a magyar­ság érdekéről van szó, 8 évnél hosszabb időt jeleni A történelmi országokban ezek a művelődési választmányok már régen működnek és ter­jesztik a kultúrát, a műveltséget! És ezt hiv- ;'ák a® alkotmány szavai szerint egyenlő el­bánásnak! A külügyminiszter persze eldi- oekszik a külföldön, hogy ezt a törvényt, ezt ;> rendeletét hozták és papíron bemutatja, hogy a magyar nemzeti kisebbség művelő­dése mily nagy gondját képezi a csehszlovák köztársaság kormányának. Azt a szégyenteljes álláspontot azonban elhallgatja, hogy a törvény csak a cseh­szlovákokra és a németekre van tényleg hatályban, a magyarságra nézve nem, mert azt a kormány a magyarságra vouatko- dag szabotálja. Szóval az európai közvéle- :éuy tudatos megtévesztéséről van sző. De .•ondoskodás történt arról is, hogy az anva- vszági testvérekkel való szellemi érintkezés "•tbadságáitó! megfosztassék a szlovenszkói ' * gyorsáig. Nincsen magyar mezőgazdasági . klap Szlovenszkón, de a „Köztelek" című ■ ; gyár mezőgazdasági lapot sem engedik • Szfrovenszkóba, csak Prágába. Magyar : ükmunkákat, a magyar irodalom termékeit m engedik át a határokon. És ez így volt rész tiz év alatt. A szlovenszkói Országos Mezőgazdasági ' ’anácsból, amelyben a magyarságnak és né- netségnek a szlovákokkal egyenrangú kép- isélietének kellene lenni, a magyarságot tol- . \>en kitúrták! A mezőgazdasági kamarákat azért nem létesítették eddig, mert a nemzeti ki­sebbségek nemzeti különállását is el kel­lett volna ismerni. A kolonizáció révén beraktak színtiszta . igyar területekre csehszlovák csíkokat, jgy azt mondhassák, nincs összefüggő ma- ar 'terület. Magyar földművelőiknek a szét­főtt magyar birtokból semmit sem adnak!' c.gfeljebb bérbe azoknak, aü-citk eladták a j :küket és megtagadták nemzetüket. A népszámlálás machinációival, a ki- ] : 3 vitásokkal, a bírósági járások tendenció- ■)< területváítoztatásaival megváltoztatták az gyes járásokban a magyarság lé.lékszám- ányá't és ezzel a szán magyar városokat és ; őrségeket nyelvhasználati joguktól fosztot­ok meg. A magyar ügyvédeket megfosztották tör­vényileg az ügyvédi szabadágtól. ' z ev. ref. egyháznak 10 év alatt minden 1 földi és belföldi hivatalos és félhivatalos, ígérőt dacára még ma som ismerték el az ■ zázados alkotmányát még az állam váltó- ] i fö'váási szükségei*;, módosítások után som. i 'pt&ígm. •Ntíkss&ttkr hí rm? Ellenben m ev. ref. lelkészekre reáfogták, hogy állampolgárságuk nagyrészt nincs rendben és a kongruát elvonták tőlük. A mi október 28-lSténk Ami ezabadságbiztositék az alkotmány­ban elvben és írásban biztosítva van, an­nak törvénybeiktatására 10 esztendő se volt elég! Az alkotmány paamcsölja, még sem hozta meg a nemzetgyűlés a minisztériumok hatás­köréi megállapító törvényi, hogy a végre- hazitó hatalom korlátlansága szabadon fojto­gathassa az egyéni és a nemzeti szabad­ságot A bírói függetlenségről szőlő törvény ma sincs meg, a bírói felelősségről és szervezet­ről szóló törvény még mindig hiányzik, el­lenben az úgynevezett „sziszíemizáció", ál- lásrendszeres.ités ma sincs végleg befejezve, a biinálk fizetése nyomorúságos, mert a bírá­kat jó kézben és függő helyzetben kel tarta­ni, nehogy a megsértett jogrendnek minden­kor igazságot szolgáltassanak, még akkor is, amikor azt a hivatalos kormánypoli tika ér­deke neon kívánja. Az egyesületi és gyüleke­zési jog törvénye ma is hiányzik, ellenben vap propagaosna kancellária, véglegesített spicli rendszer! Volt és van vagyondézsma, óriási adók, mindenféle formában fiktív ér­tékemelkedés alapján vagyonelkobzás. Mind­ezek alapján nyugodtan lehet ezt a 10 esz­tendőit úgy megjelölni.: tiz esztendő a szlovenszkói magyarok szenvedéseiből. És a koronája az egésznek még az, hogy en­nek a 10 esztendőnek boldogságát most ok­tóber 28-án a magyarokkal örömmel és lel­kesedéssel kívánják megünnepeltetni. Mélyen tisztelt képviselőház! Annak az államnak, amelynek kormánya ily csinre ké­pes, semmiféle költségvetést nem szavazok meg. Ellenben azt üzenem a magyar falu né­pének, a magyarságnak, hogy nemzeti érzé­süket semmiért és sohase 'tagadják meg és október 28-án vonuljanak el nemzeti, fájdal­mukkal csendes otthonukba és buzgón imád­kozzanak a magyarok Istenéhez. Párán szócsata magtar nyelven Füssy beszédének legvégén éles kontiro- verzfia támadt egyrészről a magyar nemzeti párti képviselők, másrészről Szlávik Mihály d:r. szlovák agrárius és Kocsis András Hód- zsá-pértii magyar képviselő között. Mikor Füssy zár ószavaiban a magyar nyelv elnyo­matásáról beszélt, Szlávik közbekiáltott: — És mégis beszélhet itt magyarul. Holota: De magyarul is fizetjük az adót. Jogunk vau a magyar beszédre. Magyar ka­tonákat adunk. Szlávik: Magyarországon nem engednék meg a szlovák beszédet. Holota: Ez nem igaz. Ha a békeszerző­dések nem biztosítanák nekünk a magyar szót itt a páriám ead b-n, maguk ezt nem en­gednék meg. Kocsis „sxüzbeszéde" Kocsis itt valamit közbeszól, amire Füssy feléje fordul és éles hangon ezt mondja: — Maga ne beszéljen. Magyar filléreket gyűjtött a köztársaság ünneplésére a magyar­ság ellen. Kocsis .András, aki egyéves képviselő­sége alatt még egyszer sem szólalt fél a par­lamentben, most (kilép a padsorból és a ma­gyar nemzeti párti képviselők felé kiáltja: — Én mindenütt magyarul beszélhetek. Holota: Maga nem beszél magyarul, ha­nem Hodzsául. Kocsis:, Tudok én magyarul is, meg szlo­vákul is. (Bizonyságául néhány szót hirtelen fel is sorok) Holota: Én is tudok szlovákul, de azért nem adtam ed a lelkiemet Hodzsáékmak. Kocsis: Maguk mindig megtámadnak engem. Holota: Csömör már kapott maradókbir­íokot. Kocsis bá, ha jól iog viselkedni, maga is fog kapni! Kocsis: Kérem, én meggyőződésből va­gyok republilkánusipártt. Füssy: .Magának nincs meggyőződése. Egy nyilatkozatában már megmondta, hogy minden kormányt támogat. Kocsis: Én tisztelem a felisöbbségeJt. Holota: A muszkákat is Judás-pénzem hozták be Magyarországra negyvennyolcban. Kocsis: Mit akarnak tőlem? Holota: A maga képe sem kerül be a történelembe, hanem sokkal, osunvább he­lyen iesz kiakasztva. Maga nem magyar, ha­nem hodzsoista! Az egyik cseh agrárius képviselő meg- veregeti Kocsis vállát és igy szól: — On je dobry madár! Nitsch Andor: Megkapla-e már a lánya részére a hozományt? A lárma oly nagy, hogy Korák alelnök, aki közben átvette az ednöklésit, többdzben kénytelen csengetni és csöndre inteni a kép­viselőket. Amikor Füssy a szószékről lelé­pett, a lárma egyre tart és oly erős, hogy a közbekiáltásokat meg sem tehet érteni Füssy után Prokes oseb szociáMemokira­ta, Bartel német. fceiresztényszociaMsts, majd Hvozdik János szlovák néppárti szólalt fel. Hvozdik azokra a hibáikra mutatott, rá, ame­lyeket a szocialista kormányok követtek el és arra a következtetésre jutott, hogy a szo- ciaüista kormányok ideje 'teljesen lejárt nem­csak itt, hanem más államokban is,' mert be­bizonyosodott, hogy szocialista elvekkel egy államot rendesen vezetni és kormányozná nem lehet Ezután Jabloniczky János dr., az otsz. ke­resztén ^szocialista pánt nemzetgyűlési képvi­selője szólalt fed. Beszédét az alábbiakban is­mertetjük: labtonfczky: „I kisebbségek sem kisülés, sem lelkileg nem vesznek részt a jubileumi ünnepségeken" A sajtó- és a gyülekezési szabadságnak eléggé ismeretes kisebbségei!enes kezelése különösen Szlovenszkón és Ruszínszkón a par­lament kisebbségi tagjainak is nehézzé teszik azt, hogy a kormány intézkedései fölött nyil­vános kritikát gyakoroljanak. A szólásszabad­ságnak egyedüli refugiurna ma a köztársaság­ban már csak a parlamentnek tárgyalási ter­me, habár itt is időbeli korlátok által meg vau nehezítve a teljes szólásszabadság. A kisebbségek képviselői ezt a szólássza­badságot kénytelenek igénybe vermi — neon abban a reményben, hogy érveikkel a törvényjavaslatokon észszerű változtatá­sokat érhessenek el, mert ezt a reményü­ket már régen eltemették, — hanem, hogy ezen az utón, ha mindjárt pár disz- tm-sz is, választóikkal szabadon kibeszél­hessék magukat. Éppen a. mi pártunkkal esett meg Ru­szinszkóban, — melynek papíron garantálva van az autonómiája, — hogy a saját elvakul t- sága által látszólag már megvakult bürokrácia pártunknak, vagyis egy elismert politikai pártnak a pártvezetőségi ülését fegyveres erő­vel szétkergette s lehetelenné tette! Természetes, hogy ezt a bürokráciát erőszakosságaiban azáltal támogatják, hogy a parlamenti életet hónapokon keresztül tétlen­ségre és hallgatásra Ítélik., azt legföljebb csak a legszükségesebb állami életszükségletek gé­pies megszavazására hagyják élni, mert min­den egyébre megalkották a demokratikus ka­binet noárt, az oszmicskát, amely gondosan elzárt falak között, ahova a szabadságnak le­vegője alig hatolhat be, a politikai hatalmon lévők részére kedvűik szerint mindent elintéz. Ki hiszi, ma ebben a: országban, hogy az állami költségvetés tárgyalása fontosság­gal bír? Lehet itt észszerű érvekkel ész­szerű változtatásokat elérni? Ma ezt senki sem hiszi! Ezért is a szónokok ezt az alkalmat leg­inkább arra használják fel, hogy propagandát csináljanak pártjuk mellett. A parlamentet nem seszik komolyan Ahol az történhetik, hogy a költségvetés, tárgyalásánál a miniszterek egyáltalában nin­csenek jelen, ott kétségtelenül Keresztül kell törnie annak a felfogásnak, annak a nézet­nek, hogy a parlamentet félűiről nem veszik komo­lyan! De már alulról is kezdik a parla­mentet nem komolyan venni, amit a parlament elnökségének a brikmi ki­állításon való szereplése bizonyít, ahol a par­lament elnökségét, nem mint a népképviselet reprezentánsát kezelték s habár a demokrati­kus szólamok szerint minden hatalom állító­lag a néptől ered, a parlament elnöksége még­is kénytelen volt megszégyenítve eltávozni! Hogy az ilyen s ehhez hasonló szimptómák- nak minden okosan gondolkozót gondoikdásra kellene késztetnie, az kézen fekvő, aznban a parlament autoritásának biztosítására semmi sem történt. Kömény ózni nem annyit jelent, hogy be­üljünk jól dotált állásokba, hanem hogy előre lássunk. Ez az előrelátás az, ami a valódi államférfi­nak az elengedhetetlen attribútuma. Ez az előrelátás azonban nemcsak az ál­lami költségvetés általános irányelvében, ha­nem az egyes szak költségvetésekkel) is lel jó­sén hiányzik. Az állam pénzügyi kormányzata j látszólag a gazdásági élcteuk különösen két í jelenségét nem vette észre: először a külke­reskedelmi mérlegnek állandóan hanyatló tendenciáját, másodszor, hogy ebben az or­szágban évről-évre lassul az uj tőkék képző­dése. Gondolt-e a pénzügyminiszter arra, hogy mi történik, ha ez a két jelenség hatéko­nyabbá válik a gazdasági depresszió tovább­haladásával? Az állampolitika bét hamis princípiuma Hogy7 ez az állapot bekövetkezhetett, az a jelenlegi állampolitikának ismét két hamis princípiumára vezethető vissza. Az egyik az, hogy az összes állami intézményeket és üzeme­ket soviniszta szempontokból személyzeti- leg túlterhelték, — a másik az, hogy a Icöztár saság teljesen mililarisztikusan ál­lította be politikáját. Ez pedig a dolgozó népre nehezedő két súlyos terhertétel. Hogy ennek a két tehertételnek a kamatait biztosíthassák, kényszeredetten hozzá kelleti nyúlni az adócsavarnak, az adóprésnek a meg­engedhető mértéken túl való meghúzásához. Hogy ez a beállítás helyes, ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy mig a kullurszükségletekre a tárgyalás alatt levő költségvetési előirányzat csak 900 milliót tud fordítani, addig a hadse­reg meddő beruházásainak szükségleteire nem kevesebb, mint 1700 milliót fordít. Az állam vezetőit állítólag eltöltő pacifiz­mus megcáfolására nem kell jobb ellentéte! felhoznom­Az adóprés Az adötnllerhelés és az a mód, ahogyan az adózás alapjait megalkotók, további kelle­metlen következményre vezettek, nevezetesen a tőkének külföldre való kivándorlásához s itt éppen a legnagyobb tőkék vezetnek a helyte­lenül alkalmazott progresszivitás tulteugése folytán. Így visznek mindent, még oly egész­séges elvet is ad absurdum. De éppen pénzügyi és .gazdasági kérdé­sekben nem használnak a jelszavak. Javulást csakis a közgazdaság örök tör­vényeihez való visszatérés hozhat. Ma talán még egy rendezeti, visszavonu­lás lehetséges volna, (később azonban, ha egy­szer a külkereskedelmi mérleg passzív lesz, — ami a mai politikai metódusok mellett ha­marabb állhat be, mint azt sokan gondolnák, — egy esetlegesen szükségessé válandó visz- szavomúás könnyen esztelen futássá alakul­hat a maga ki számi tiha tata In következményei­vel. A hosszúséta forgalmi adó Mi úgy tartjuk, hogy ellenzéki kötelessé­günk elsősorban a pénzügyminisztert erre fi­gyelmeztetni! Itt a legfőbb ideje, hogy az adózás észszerű határok közé vonas­sák s legelsősorban a forgalmi adó leépí­tését kellene megkezdeni! Annakidején azzal düpirozták a parlamen­tet, hogy a forgalmi adó csak rövid átmenetet jelent. Amikor azonban kitűnt, hogy ez az adónem a legbőségesebben bngyogó uzsoraszerii bevételi forrást képviseli, rö­vidre szabott idejét korlátlan időre meg­hosszabbító fiák. Ha egy7 állam és annak gazdasága, amint ezt a kormány és csatlósai erről a köztársa­ságról már egész az unalomig hangoztatják, konszolidálva van, akkor a forgalmi adó ana­kronizmust jelenít! Éppen az a körülmény, hogy a forgalmi adó annak megalkotott for­májában még ma is teljes érvényben van, a legcsalhatatlanabb bizonyítéka annak, hogy az" állaim konszolidációja még ködös távol­ságban van. Az a szimfónia, amelyet a hatal­mon levőik az állam konszolidálásáról mind befelé, mind pedig a nyugat és különösen Franciaország felé fújni szoktak, sok hamis hangot mutat, amely hamis hangokat még a jubileumi ünneplések sem képesek tulhar- sogni. A konszolidáció további hamis hangja az, hogy a jubileumi évben még maga a par­lament sem mer ünnepi ülést tartani. Egészen biztos, hogy a jubileumi ünnepségeket a kisebbsé­geink nem fogják megzavarni, mert kulturnivójuk az erőszakos megzavarást kizárja. Tehát más okokat kell feltételezni azért, hogy a parlament ünnepi ülését meg nem tartja. Hogy a kisebbségeink nem lesz­nek jelen a jubileumi ünnepségeknél, az a külső formát nem zavarja, legfeljebb a kül­föld fog felfigyelni. De nem is lehet csodál­kozni azon, hogy a kisebbségek, s különösen a Szlovenszkón élő kisebbségek ezeken a ju­bileumi ünnepélyeken nem vesznek részt, mert ünnepelni csak a megelégedett ember szokott. | A jubileumi ünnepségek Mi nagyon szívesen olhisszük, hogy a csehszlovákok tökéletesen elégedettek ebben nz országban, de az n körülmény, hogy a jubileumi ünnep­ségekhez német és magyar szónokokat is befognak nem fog még senkit azon le nem tagadható tény tekintetében megtó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom