Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-24 / 243. (1870.) szám
8 1928 október 24, reerti*. Két éven át tartó regényes és izgalmas hajsza után eílegiák a legnagyobb olasz pénzhamisitóbandát Revoíveres roham a hamisítók villája ellen — Kétmillió hamis Urát és százmillió Ura hamisítására előkészített banhjegypapirt foglaltak le Milánó, október 28. A Piazza S. Fedele-n, Manzoni szobra körül ijedten rebbentek szét a galambok: hatalmas autó robogott át a téren, megállt a rendőrség kapuja előtt, tagbaszakadt sötétruhás emberek ugrottak le róla, leemeltek az ülések közül két nagy bőröndöt és siettek be a rendőrfőnökhöz. A kapuban posztóié karabinierik felé azonban útközben mosolyogva szóltak még oda: — Kitűnő zsákmányt csináltunk: kétmillió lírát hozunk itt! A bőröndökben csaJkugyan kétmillió líra volt, de a sok bankó — egytöl-egyig hamis. A milánói rendőrségnek két évi hosszú, szívós munka után sikerült rajtaütnie a legveszedelmesebb pénzhamisító bandán. Már két esztendeje, hogy szünet nélkül harcot folytatnak ellenük és közben nem egyszer már-már el is fogták az elszánt bankó- hamisítókat, de as utolsó pilanatban mindig kisiklottak a rendőrség kezei közül, sokszor olyan leleményességgel, amely a de- tektivregények íróit is megszégyeníthetné. Két esztendeje, hogy a milánói titkosrendőrség egyik kitűnő felügyelője, Nava, éjszakai kőrútján észrevette, hogy a város centrumában, a Via S. Andrea-ban egy raktárban éjszaka is munka folyik és különös zaj hallatszik a zárt ajtók mögül. Nyomozni kezdett és megtudta, hogy ez a munka és ez a zaj nem állandó, a hónapnak csak bizonyos napjain, helyesebben éjszakáin dolgoznak a raktárban és utána sokszor hetekig is csend van a vidéken. Elhatározta tehát, hogy rajtaüt a titokzatos raktár bérlőin, akikről azt is megtudta, hogy sokszor utaznak vidéki városkákba, mindig kis bőröndökkel. A nyomozásról azonban tudomást szereztek a raktár bérlői is. És mig a detektivfelügyelő őket figyelte meg, ők azalatt — a de- tektivfelügyelőt figyeltették. És ezt a munkát olyan alaposan végezték, hogy arról is tudomást szereztek, mikor akar a rendőrség rai- tukütni. Amikor aztán a detektivhad megjelent, üres falakat talált csak. Az egyik falon pedig egy cédula függött ezzel a szöveggel: — Korábban keljetek, ha minket akartok elesipni! Nava detektivfelügyelö nem bocsátotta meg soha ezt a tréfát, amelyet vele szemben az ismeretlen pénzhamisítók elkövettek. Mert hogy azok voltak, azt hamarosan megállapította a nyomozás: a raktárban lévő nyomok, különböző papírhulladékok kétségbevonha- tatlanul elárulták. Az első meghiúsult rajtaütés után két hónappal már-már ugylátszott, hogy szívós üldözésének eredménye nem marad el: megtudta, hogy egy külvárosi gyümölcs- kereskedőhöz gyakran be-betér az egyik • keresett pénzhamisító. Mindig éj idején. Lesbe állt tehát néhány de- tektivjével és amikor a pénzhamisító belépett az üzletbe, a detektívek berontottak a gyümölcskereskedőhöz. De az üldözött vad most is kereket oldott: a hátsó ajtón megugrott és hiába dördültek ol revolrersortüzek, nyomtalanul eltűnt a kertek sötétjében. A gyümölcskereskedőnél azonban nagy csomag hamis bankót találtak. Természetes, hogy elkobozták és őt letartóztatták. A nyomozás pedig folyt tovább és közben egyre több feljelentés is érkezett bankoktól, kereskedőktől, hogy egyre szaporodnak a hamis bankók. Nemcsak kisebb értékek, hanem ötszáz- és ezerlirások is. Elkeseredett harc indult meg most a pénzhamisítók ellen és sikerült is többek között egy egész bamisbankó-leraka- tot felfedezniök, ahol hatszázezer líra hamis bankót találtak egyszerre. De az igazi tetteseket, a bankógyárosokat, csak nem sikerült lefülelniük, — egészen mostanáig. Legutóbb azonban a rendőrség bizalmas értesítést kapott arról, hogy valaki egy milánói kereskedőtől nyomdagépeket, kézisajtókat és litografáló köveket vásárolt többezer líra értékben. Készpénzben fizetett, — igazi jó bankókban. A gépeket és köveket teherautóra rakták és a teherautó elrobogott, — de hogy hová, azt senki sem tudta megmondani. Nava detektivfelügyelö megint munkába lépett. Tudta, hogy ez az ő esete. És ezek: az ő emberei! Sorra vették a bűnügyi nyilvántartóból mindazokat, akiknek már volt dolguk a rendőrséggel, rengeteg embert hallgattak ki és tartó*- ; Mattak le óa a taiiomiaak alapján mfigállapították, hogy a két Ravizza-fivér, akik a múltban már el voltak Ítélve pénzhamisításért, Milánóban tartózkodtak abban az időben, amikor a titokzatos teherautó eltűnt. De hogy most hol lehetnek, azt senki sem tudta megmondani. Vagy nem akarta. A rendőrségnek azonban mégis sikerült valami nyomot találnia: egyik ügyes detektív befurakodott a Lombard főváros legkétesebb elemei közé és innen oly értékes hírekkel tért vissza, hogy még aznap két hatalmas autó indult el Varese irányába. Amikor a híres Autostrada-t maguk mögött hagyták, nem törődve azzal, hogy esetleg megbírságolják a két autót, amiért eloltott lámpákkal halad, a reflektorokat leállították: és teljes nesztelenséggel közeledtek a „Belvedere*- villa felé. Éjfél után értek oda, A villa kerítésén nagy tábla ezzel a felírással: „Vigyázat! Harapós kutyák!“ A detektívek azonban nem ijedtek meg a kutyáktól és egyszerre tizenkettőn rohanták meg, kezükben revolverrel, a villát. A bankógyár éppen munkában volt. A kézisajtóknál nők szorgoskodtak, akik rémülten emelték fel kezüket a nekiszeg- zett revolverek láttára. De a férfiak — számszerint 4-en — megpróbáltak ellenállást kifejteni. Ám eredménytelenül. Pár pillanat alatt már csuklójukon volt a fényes acélbilincs. És a foglyok között ott volt a két Ravizza- fivér is. A rendőrség kétmillió líra hamis bankót foglalt le. De már el volt raktározva a kies nyaralóban, a „Belvedere“-ben, annyi selyem- szálas vizjegyes bankópapiros, hogy akár százmillió líra értékű hamis pénzt is gyárthattak volna Nava detektivfelügyelö rég keresett ellenségei. A rendőrség egyik hatalmas autója a pénzhamisítókat azonnal a milánói főkapitányságra szállította. A másik nagy autó pedig a kétmillió líra „zsákmányt1' — szinte feíismerketetlen hamisítványokat — vitte be a kora délelőtti órákban a Questurára. Nava detektivfelügyelö megbosszulta végre a kárára elkövetett tréfát. Már mm és léi évre el a kémkedéssel vádolt HoUander újhelyi Kassa, október 23. (Kassai szerkesztőségünk telefonálja.) A kassai törvényszék Móri c-bün tetőtanácsa ma tárgyalta Hollánder Ig- nárnak, a szlovenszkói sátoraljaújhelyi szállítónak katonai kémkedési bünperét, A vádirat szerint Hollánder Ignác 1924-től egészen elfo- gatásáig, 1927 decemberéig a budapesti és sátoraljaújhelyi magyar hírszerző különitmé- nyek szolgálatában állott. Hollánder Kern és Osváth hírszerző parancsnokoktól — a vádirat szerint — megbízást kapott a csehszlovák hadsereg mozgósítási és felvonulási tervének, valamint más katonai természetű titkoknak megszerzésére. Azonkívül megbízást kapott volna a csehszlovák hírszerző iroda alkalmazásában lévő ösz- szes kémek névjegyzékének megszerzésére is. Hollánder tagadta a terhére rótt bűncselekményt és csupán azt vallotta be, hogy Weásel Miksától, az ismert kémtől két ízben kapott levelet, de ezeket figyelmen kívül hagyta. Weisel Miksa tanúvallomásában előadta, hogy Hollánder 1926 nyarán az ő levelére megjelent a sátoraljaújhelyi hídnál és ott Kern kapitánynak megígérte a csehszlovák hadsereg mozgósítási és felvonulási tervének megszerzését. Ez alkalommal Kern kapitány azt mondotta Hollandernek, hogy többet fog neki fizetni, mind eddig. A tanúkihallgatások befejeztével a bíróság bűnösnek mo n dta ki Hottan dér Ignácot a katonai kémkedés bűntettében és három és fél évi fegyházra ítélte. Hollánder védője, Kászonyi Gyula dr. ügyvéd az ítélet ellen felebbezést jelentett be. Revoíveres élet-halál harc a mostoháim és az apja között Enyhe ítéletet kapott a vicsápapáti gyilkos mostohafiu Nyílra, október 23. (Saját tudósítónktól.) Ez év júniusában a nyitramegyei Vicsápapáti községből nyomtalanul eltűnt Katona János gazda. Midőn harmadnapra sem került elő, a falusi nép először egymásközt suttogva, majd egyre nyíltabban beszélt arról, hogy a gazda bűnténynek esett áldozatul. A falubeliek tudták, hogy Katona hadilábon élt mostohafiával, Goga Gáspárral s a szóbeszéd a mostoháéiul gyanusitgalta a gyilkossággal. Negyednapra megoldódott a rejtélyes eltűnés titka. A csendőrségen megjelent egy dúlt arcú, izgalomtól remegő fiatalember. — Én vagyok Katona János gyilkosa — hebegte zavaros, kusza mondatokban a legény. Mikor valamennyire lecsillapodott, elmondta, hogy a gyilkosságot három nappal ezelőtt követte el és napokon át hordozta magában szörnyű titkát, amely lelkiismeretét mardosva közel sodorta őt. a megőrülés határához. Egyre azt hajtogatta, hogy 6 nem bűnös, Önvédelemből cselekedett s a ha nem 6 gyillcolt volna, őt ölte volna meg mostobmpja. Az egész tragikusvégtl összeütközés abból keletkezett, hogy mostohaapja, aki előszeretettel vetett szemet a más jószágára, lopni hívta őt. Nem ment bele az ajánlatba és mikor Katona fenyegetőzni kezdett, azzal vágott vissza, hogy beárulja a csemdőrségnek, kitől és mit lopott mostohaapja. Katona magából kikelve rántotta elő revolverét, a mellének szegezte és rákiáltott, hogy ha el meri árulni, a halálfia. Goga szembeszáttt mostohaapjával, a revolvert kicsavarta kezéből, csövét megfordította és apja felé lőtt. A golyó célbatalált, mostohaapja összecsukjon és vőrbeborultan zuhant a földre. Csak ekkor ampáéit rÁ borzaknas tettére. Félt, bog? börtönbe kerül s igyekezett a nyomokat eltüntetni. Először a patakba akarta dobni a holttestet, de később mást gondolt s a patak melletti Imkoricásba rejtette. Egy kis gödörbe vonszolta a tetemet, földet szőrt rá s a rögtönzött sirt falombbal és gályákká! fedte be. így vallotta be a csendőrök előtt Goga Gáspár a gyilkosságot, de előadása a körülmények vázolásában annyira .hézagos és Ösz- szefüggéstelen volt, hogy a csendőrök nem elégedhettek meg beismerő vallomásával. A gyilkos legényt kivitt ék a kukoricásba és sze- jneláttára ásták ki áldozata holttestét. A legény eltorzult arccal minden izében remegve, halotthalvdnyan nézte végig a szörnyű exhumálást. Azután magába ráakadt, egyádeig görcsösen zokogott, majd a csendőrök elé állt, hogy újabb vallomást tegyen. Módosította első vallomását, de csak annyiban, hogy mostohaapja, miután ő a revolvert kicsavarta kezéből és elsütötte, futásnak eredt, mire még ötször egymásután a menekülőre lőtt. A gyilkosság bünpenének tegnapi tárgyalásán a vádlott megismételte a vizsgálat folyamán tett vallomását A tanuk megerősítették a vádlott azon kijelentését, hogy a meggyilkolt erőszakos, izgága természetű ember volt, aki számtalan lopást követett el a községben. A párbeszédek után a bíróság kihirdette ítéletét: a vádlottat az enyhítő körülmények figyelembe vételével egy évi fogházbüntetéssel sújtotta, de a büntetés végrehajtását felfüggesztette. A bíróság az ítélet kihirdetése után nyomban intézkedett, hogy Goga Gáspárt, aki négy hónapja vizsgálati fogságban üli, beássák swtti'íiíihMwBh Oiszáz oroszlán és egy vadász Kelet-Afrika északi részében, Kenial tartományban, a kormányzóság szerződtetett egy fehér vadászt, aki a felszaporodott oroszlánokat elejtse. A Mássá-törzsek által lakott területeken ugyanis az oroszlánok nagyon elszaporodtak. Egy-egy forrás szájánál 50—100 oroszlán tanyázik. A fenevadak betörnek a négerek kraal-jaiba, rettenetes pusztítást visznek végbe, embereket megölnek, állatokat elrabolnak és a lakosság teljesen védtelen. Nincs fegyvere, elvettél?: tőlük. Ennek érdekes története van. A Massa-törzs emberei a legvitézebbek az összes afrikai törzsek között. A fiúgyermekeket már nyolc-tízéves koruktól harcra, vadászatra nevelik. Serdülő korában a fiú már oroszlánra vadászott. óvatosan a fenevad nyomába kúszott, hátulról közelébe topód zott, megragadta az állatnak a farkát és dárdáját beled ötté Szü gyébe. Most azonban már nem vadászhat az oroszlánra, mert nincs dárdája. A fehér bevándorlók eltiltották őket minden fegyver használatától. El is kobozták nyilaikat, dárdáikat. Mindennek oka _ politika. A Massa-törzs-. békés szellemű; soha európai embert nem- báni ott, a legnagyobb izgatások idején sem támadt fel az angol kormányzat ellen. Legnagyobb törzsfőnökük, Lenana, még 1896-ban meghódolt az angoloknak és azóta a törzs emberei állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoznak. A törzs roppant gazdag. Állatainak száma milliókra megy. Kiadásuk kevés. Szükségleteik nagy részét állatállományuk fedezi; az állatok bőrét felhasználják ruházkodás, céljaira. Nincs szükségük pénzre, csak annyira, amiből az évi adót befizessék. Ami még kell nekik, azt csereüzlettel szerzik meg. Nem kereskednek az állatokkal. A Mássá-törzsek éppen az állatok legeltetése miatt többször változtatni kénytelenek tartózkodási helyüket. Egy ideig más helyekre terelik a nyájat, azután, amikor a fü ismét kinő a régi helyen, visszatérnek. A múlt években a Massa-törzs egy ilyen visszatérés alkalmával régi területein idegeneket talált. A kormányzat a massák földjét szétosztotta a bevándorlók között. Csak egyetlen szindikátus 500 négyzetmérföldnyi területet kapott. A törzs tagjainak értésére adták, hogy őseik által lakott földjeiket többé nem kapják meg, keressenek maguknak más területeiket. A bevándorlók célja az volt és ezt a hivatalos hatóságok is támogatták, hogy a massákat lassanként megfosszák' földjeiktől, hogy ne legyen legelőjük és igv kénytelenek legyenek a bevándorlóknak eladni barmaikat és azután szolgálatukba szegődni. A bevándorló fehérek ugyanis nehezen tudnak munkásokat, teherhordókat kapni. A massák nem szállottak szembe a fehérekkel. nem tiltakoztak, hanem tovább vonultak; függetlenségüket nem áldozták föl. 45.000 mias»a, férfi, nő és gyerek, több mint hárommillió állat lett hontalan, de a törzs elvándorolt oly területekre, amelyek a bevándorlóknak nem kellettek. Kopár, majdnem vis nélküli területekre voltak kénytelenek vonulni. Mikor a fehér bevándorlók látták, hogy nem érnek célt, más eszközökhöz fordultak. Azt tudták, hogy azon a környéken, ahol a massák letelepedtek, van néhány forrás, melyeket a fenevadak szállottak meg. Addig, mig az állatok szomjukat nem oltották, senki a forrásokhoz nem közeledhetett. Ekkor a kormányzat, amely a fehéreken segíteni akart, hogy a massa-törzs állatait és munkabíró embereit megkaphassák, elrendelte, hogy a feketék szolgáltassák be fegyvereiket. A parancs szigorú végrehajtását ellenőrizték. Mikor a törzsek kénytelenek voltak eleget tenni a fegyverek átadására vonatkozó parancsnak, helyzetük tűrhetetlen lett. A fenevadaknak már nem kellett tartani tőlük, a rettegett vadászok tehetetlenek lettek és az oroszlánok hallatlanul elszaporodtak. Kisebb-nagyobb falkában mintegy 500 oroszlán garázdálkodott a massák földjén. A vakmerő állatok nemcsak a nyájat támadták meg és pusztították, de akárhányszor a kroalokba is behatoltak. A törzsek teljesen védtelenek voltak. Nem 'tudtak szembeszállni a vadakkal, semmi fegyverük nem volt.. Ekkor a törzs emberei felkeresték a kormányzót és segítséget kértek. Ez természetesen ismét azt ajánlotta nekik, hogy adják el állataikat és ők maguk pedig álljanak a fehérek szolgálatába. Csábító színekkel festette előttük a jövőt. Állandó lakóhelyük lesz. A gazda gondoskodik róluk. Gyermekeik majd iskolákba járhatnak, müveit emberek lehetnek. Olyan ruhákat viselhetnek, mint a fehérek. Nem kell ván doréin lók. A fenevadak edBen nem kell hadakozniuk. Minden rábeszélés azonban hasztalan volt. A törzsek vezetői minderről nem akartak hallani. — A fehérek elvették őseink által lakóit területeinket, — mondotta a törzsfőnök. Ők az erősebbek; mi nem akarunk vért és. pusztulást De függetlenek voltunk, azok íb nájiaik
