Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-24 / 243. (1870.) szám

8 1928 október 24, reerti*. Két éven át tartó regényes és izgalmas hajsza után eílegiák a leg­nagyobb olasz pénzhamisitóbandát Revoíveres roham a hamisítók villája ellen — Kétmillió hamis Urát és százmillió Ura hamisítására előkészített banhjegypapirt foglaltak le Milánó, október 28. A Piazza S. Fedele-n, Manzoni szobra körül ijedten rebbentek szét a galambok: hatalmas autó robogott át a té­ren, megállt a rendőrség kapuja előtt, tagba­szakadt sötétruhás emberek ugrottak le róla, leemeltek az ülések közül két nagy bőröndöt és siettek be a rendőrfőnökhöz. A kapuban posztóié karabinierik felé azonban útközben mosolyogva szóltak még oda: — Kitűnő zsákmányt csináltunk: kétmil­lió lírát hozunk itt! A bőröndökben csaJkugyan kétmillió líra volt, de a sok bankó — egytöl-egyig ha­mis. A milánói rendőrségnek két évi hosszú, szívós munka után sikerült rajtaütnie a leg­veszedelmesebb pénzhamisító bandán. Már két esztendeje, hogy szünet nélkül harcot folytatnak ellenük és közben nem egy­szer már-már el is fogták az elszánt bankó- hamisítókat, de as utolsó pilanatban mindig kisiklottak a rendőrség kezei közül, sokszor olyan leleményességgel, amely a de- tektivregények íróit is megszégyeníthetné. Két esztendeje, hogy a milánói titkos­rendőrség egyik kitűnő felügyelője, Nava, éj­szakai kőrútján észrevette, hogy a város cen­trumában, a Via S. Andrea-ban egy raktárban éjszaka is munka folyik és különös zaj hallatszik a zárt ajtók mögül. Nyomozni kezdett és megtudta, hogy ez a munka és ez a zaj nem állandó, a hónapnak csak bizonyos napjain, helyesebben éjszakáin dolgoznak a raktárban és utána sokszor he­tekig is csend van a vidéken. Elhatározta tehát, hogy rajtaüt a titokza­tos raktár bérlőin, akikről azt is megtudta, hogy sokszor utaz­nak vidéki városkákba, mindig kis bőröndök­kel. A nyomozásról azonban tudomást szerez­tek a raktár bérlői is. És mig a detektivfelü­gyelő őket figyelte meg, ők azalatt — a de- tektivfelügyelőt figyeltették. És ezt a munkát olyan alaposan végezték, hogy arról is tudo­mást szereztek, mikor akar a rendőrség rai- tukütni. Amikor aztán a detektivhad megjelent, üres falakat talált csak. Az egyik falon pedig egy cédula függött ez­zel a szöveggel: — Korábban keljetek, ha minket akartok elesipni! Nava detektivfelügyelö nem bocsátotta meg soha ezt a tréfát, amelyet vele szemben az ismeretlen pénzhamisítók elkövettek. Mert hogy azok voltak, azt hamarosan megállapí­totta a nyomozás: a raktárban lévő nyomok, különböző papírhulladékok kétségbevonha- tatlanul elárulták. Az első meghiúsult rajta­ütés után két hónappal már-már ugylátszott, hogy szívós üldözésének eredménye nem ma­rad el: megtudta, hogy egy külvárosi gyümölcs- kereskedőhöz gyakran be-betér az egyik • keresett pénzhamisító. Mindig éj idején. Lesbe állt tehát néhány de- tektivjével és amikor a pénzhamisító belépett az üzletbe, a detektívek berontottak a gyü­mölcskereskedőhöz. De az üldözött vad most is kereket oldott: a hátsó ajtón megugrott és hiába dördültek ol revolrersortüzek, nyomtalanul eltűnt a kertek sötétjében. A gyümölcskereskedőnél azonban nagy cso­mag hamis bankót találtak. Természetes, hogy elkobozták és őt letartóztatták. A nyomozás pedig folyt tovább és közben egyre több fel­jelentés is érkezett bankoktól, kereskedőktől, hogy egyre szaporodnak a hamis bankók. Nemcsak kisebb értékek, hanem ötszáz- és ezerlirások is. Elkeseredett harc indult meg most a pénzhamisítók ellen és sikerült is többek között egy egész bamisbankó-leraka- tot felfedezniök, ahol hatszázezer líra hamis bankót találtak egyszerre. De az igazi tetteseket, a bankógyárosokat, csak nem sikerült lefülelniük, — egészen mostanáig. Legutóbb azonban a rendőrség bizalmas értesítést kapott arról, hogy valaki egy milánói kereskedőtől nyom­dagépeket, kézisajtókat és litografáló kö­veket vásárolt többezer líra értékben. Készpénzben fizetett, — igazi jó bankókban. A gépeket és köveket teherautóra rakták és a teherautó elrobogott, — de hogy hová, azt senki sem tudta megmondani. Nava detektivfelügyelö megint munkába lépett. Tudta, hogy ez az ő esete. És ezek: az ő emberei! Sorra vették a bűnügyi nyilvántartóból mindazokat, akiknek már volt dolguk a rend­őrséggel, rengeteg embert hallgattak ki és tartó*- ; Mattak le óa a taiiomiaak alapján mfigál­lapították, hogy a két Ravizza-fivér, akik a múltban már el voltak Ítélve pénzha­misításért, Milánóban tartózkodtak ab­ban az időben, amikor a titokzatos teher­autó eltűnt. De hogy most hol lehetnek, azt senki sem tudta megmondani. Vagy nem akarta. A rendőrségnek azonban mégis sikerült valami nyomot találnia: egyik ügyes detektív befurakodott a Lombard főváros legkétesebb elemei közé és innen oly értékes hírekkel tért vissza, hogy még aznap két hatalmas autó indult el Varese irányába. Amikor a híres Autostrada-t maguk mögött hagyták, nem törődve azzal, hogy esetleg megbírságolják a két autót, amiért el­oltott lámpákkal halad, a reflektorokat leállították: és teljes nesz­telenséggel közeledtek a „Belvedere*- villa felé. Éjfél után értek oda, A villa kerítésén nagy tábla ezzel a felírással: „Vigyázat! Harapós kutyák!“ A detektívek azonban nem ijedtek meg a kutyáktól és egyszerre tizenkettőn rohanták meg, ke­zükben revolverrel, a villát. A bankógyár éppen munkában volt. A kézisajtóknál nők szorgoskodtak, akik rémülten emelték fel kezüket a nekiszeg- zett revolverek láttára. De a férfiak — számszerint 4-en — megpró­báltak ellenállást kifejteni. Ám eredményte­lenül. Pár pillanat alatt már csuklójukon volt a fényes acélbilincs. És a foglyok között ott volt a két Ravizza- fivér is. A rendőrség kétmillió líra hamis bankót foglalt le. De már el volt raktározva a kies nyaralóban, a „Belvedere“-ben, annyi selyem- szálas vizjegyes bankópapiros, hogy akár százmillió líra értékű hamis pénzt is gyárthattak volna Nava detektivfel­ügyelö rég keresett ellenségei. A rendőrség egyik hatalmas autója a pénzhamisítókat azonnal a milánói főkapi­tányságra szállította. A másik nagy autó pe­dig a kétmillió líra „zsákmányt1' — szinte feíismerketetlen hamisítványokat — vitte be a kora délelőtti órákban a Questurára. Nava detektivfelügyelö megbosszulta végre a kárára elkövetett tréfát. Már mm és léi évre el a kémkedéssel vádolt HoUander újhelyi Kassa, október 23. (Kassai szerkesztő­ségünk telefonálja.) A kassai törvényszék Mó­ri c-bün tetőtanácsa ma tárgyalta Hollánder Ig- nárnak, a szlovenszkói sátoraljaújhelyi szállí­tónak katonai kémkedési bünperét, A vádirat szerint Hollánder Ignác 1924-től egészen elfo- gatásáig, 1927 decemberéig a budapesti és sátoraljaújhelyi magyar hírszerző különitmé- nyek szolgálatában állott. Hollánder Kern és Osváth hírszerző pa­rancsnokoktól — a vádirat szerint — megbízást kapott a csehszlovák hadsereg mozgósítási és felvonulási tervének, va­lamint más katonai természetű titkoknak megszerzésére. Azonkívül megbízást kapott volna a csehszlo­vák hírszerző iroda alkalmazásában lévő ösz- szes kémek névjegyzékének megszerzésére is. Hollánder tagadta a terhére rótt bűncse­lekményt és csupán azt vallotta be, hogy Weásel Mik­sától, az ismert kémtől két ízben kapott leve­let, de ezeket figyelmen kívül hagyta. Weisel Miksa tanúvallomásában előadta, hogy Hol­lánder 1926 nyarán az ő levelére megjelent a sátoraljaújhelyi hídnál és ott Kern kapitány­nak megígérte a csehszlovák hadsereg moz­gósítási és felvonulási tervének megszerzé­sét. Ez alkalommal Kern kapitány azt mon­dotta Hollandernek, hogy többet fog neki fi­zetni, mind eddig. A tanúkihallgatások befe­jeztével a bíróság bűnösnek mo n dta ki Hottan dér Ignácot a katonai kémkedés bűntettében és három és fél évi fegyházra ítélte. Hollánder védője, Kászonyi Gyula dr. ügyvéd az ítélet ellen felebbezést jelentett be. Revoíveres élet-halál harc a mostoháim és az apja között Enyhe ítéletet kapott a vicsápapáti gyilkos mostohafiu Nyílra, október 23. (Saját tudósítónktól.) Ez év júniusában a nyitramegyei Vicsápapáti községből nyomtalanul eltűnt Katona János gazda. Midőn harmadnapra sem került elő, a falusi nép először egymásközt suttogva, majd egyre nyíltabban beszélt arról, hogy a gazda bűnténynek esett áldozatul. A falubeliek tudták, hogy Katona hadilábon élt mostohafiával, Goga Gáspárral s a szóbeszéd a mostoháéiul gyanusitgalta a gyilkossággal. Negyednapra megoldódott a rejtélyes eltűnés titka. A csendőrségen megjelent egy dúlt arcú, izgalomtól remegő fiatalember. — Én vagyok Katona János gyilkosa — hebegte zavaros, kusza mondatokban a le­gény. Mikor valamennyire lecsillapodott, el­mondta, hogy a gyilkosságot három nappal ezelőtt követte el és napokon át hordozta ma­gában szörnyű titkát, amely lelkiismeretét mardosva közel sodorta őt. a megőrülés hatá­rához. Egyre azt hajtogatta, hogy 6 nem bűnös, Önvédelemből cselekedett s a ha nem 6 gyillcolt volna, őt ölte volna meg mostobmpja. Az egész tragikusvégtl összeütközés abból ke­letkezett, hogy mostohaapja, aki előszeretettel vetett szemet a más jószágára, lopni hívta őt. Nem ment bele az ajánlatba és mikor Ka­tona fenyegetőzni kezdett, azzal vágott vissza, hogy beárulja a csemdőrségnek, kitől és mit lopott mostohaapja. Katona magából kikelve rántotta elő re­volverét, a mellének szegezte és rákiáltott, hogy ha el meri árulni, a halálfia. Goga szembeszáttt mostohaapjával, a revolvert kicsavarta kezéből, csövét megfordítot­ta és apja felé lőtt. A golyó célbatalált, mostohaapja összecsuk­jon és vőrbeborultan zuhant a földre. Csak ekkor ampáéit rÁ borzaknas tettére. Félt, bog? börtönbe kerül s igyekezett a nyomokat eltün­tetni. Először a patakba akarta dobni a holttes­tet, de később mást gondolt s a patak melletti Imkoricásba rejtette. Egy kis gödörbe vonszolta a tetemet, földet szőrt rá s a rögtönzött sirt falombbal és gá­lyákká! fedte be. így vallotta be a csendőrök előtt Goga Gáspár a gyilkosságot, de előadása a körül­mények vázolásában annyira .hézagos és Ösz- szefüggéstelen volt, hogy a csendőrök nem elé­gedhettek meg beismerő vallomásával. A gyilkos legényt kivitt ék a kukoricásba és sze- jneláttára ásták ki áldozata holttestét. A legény eltorzult arccal minden izében remegve, halotthalvdnyan nézte végig a szörnyű exhumálást. Azután magába ráakadt, egyádeig görcsösen zokogott, majd a csendőrök elé állt, hogy újabb vallomást tegyen. Módosította első vallomását, de csak annyiban, hogy mostohaapja, miután ő a revolvert kicsavarta kezéből és elsütötte, futásnak eredt, mire még ötször egymásután a menekülőre lőtt. A gyilkosság bünpenének tegnapi tárgya­lásán a vádlott megismételte a vizsgálat fo­lyamán tett vallomását A tanuk megerősí­tették a vádlott azon kijelentését, hogy a meggyilkolt erőszakos, izgága termé­szetű ember volt, aki számtalan lopást követett el a községben. A párbeszédek után a bíróság kihirdette íté­letét: a vádlottat az enyhítő körülmények fi­gyelembe vételével egy évi fogházbünte­téssel sújtotta, de a büntetés végrehajtá­sát felfüggesztette. A bíróság az ítélet kihirdetése után nyomban intézkedett, hogy Goga Gáspárt, aki négy hónapja vizsgálati fogságban üli, beássák swtti'íiíihMwBh Oiszáz oroszlán és egy vadász Kelet-Afrika északi részében, Kenial tar­tományban, a kormányzóság szerződtetett egy fehér vadászt, aki a felszaporodott oroszláno­kat elejtse. A Mássá-törzsek által lakott terü­leteken ugyanis az oroszlánok nagyon elsza­porodtak. Egy-egy forrás szájánál 50—100 oroszlán tanyázik. A fenevadak betörnek a négerek kraal-jaiba, rettenetes pusztítást visz­nek végbe, embereket megölnek, állatokat el­rabolnak és a lakosság teljesen védtelen. Nincs fegyvere, elvettél?: tőlük. Ennek érdekes története van. A Massa-törzs emberei a legvitézebbek az összes afrikai törzsek között. A fiúgyerme­keket már nyolc-tízéves koruktól harcra, va­dászatra nevelik. Serdülő korában a fiú már oroszlánra vadászott. óvatosan a fenevad nyomába kúszott, há­tulról közelébe topód zott, megragadta az állatnak a farkát és dárdáját beled ötté Szü gyébe. Most azonban már nem vadászhat az oroszlánra, mert nincs dárdája. A fehér be­vándorlók eltiltották őket minden fegyver használatától. El is kobozták nyilaikat, dár­dáikat. Mindennek oka _ politika. A Massa-törzs-. békés szellemű; soha európai embert nem- báni ott, a legnagyobb izgatások idején sem támadt fel az angol kormányzat ellen. Legna­gyobb törzsfőnökük, Lenana, még 1896-ban meghódolt az angoloknak és azóta a törzs em­berei állattenyésztéssel, földműveléssel fog­lalkoznak. A törzs roppant gazdag. Állatainak száma milliókra megy. Kiadásuk kevés. Szük­ségleteik nagy részét állatállományuk fedezi; az állatok bőrét felhasználják ruházkodás, cél­jaira. Nincs szükségük pénzre, csak annyira, amiből az évi adót befizessék. Ami még kell nekik, azt csereüzlettel szerzik meg. Nem ke­reskednek az állatokkal. A Mássá-törzsek éppen az állatok legelte­tése miatt többször változtatni kénytelenek tartózkodási helyüket. Egy ideig más helyek­re terelik a nyájat, azután, amikor a fü ismét kinő a régi helyen, visszatérnek. A múlt években a Massa-törzs egy ilyen visszatérés alkalmával régi területein idege­neket talált. A kormányzat a massák földjét szétosztotta a bevándorlók között. Csak egyet­len szindikátus 500 négyzetmérföldnyi terüle­tet kapott. A törzs tagjainak értésére adták, hogy őseik által lakott földjeiket többé nem kapják meg, keressenek maguknak más terü­leteiket. A bevándorlók célja az volt és ezt a hivatalos hatóságok is támogatták, hogy a massákat lassanként megfosszák' földjeiktől, hogy ne legyen legelőjük és igv kénytelenek legyenek a bevándorlóknak eladni barmaikat és azután szolgálatukba szegődni. A beván­dorló fehérek ugyanis nehezen tudnak mun­kásokat, teherhordókat kapni. A massák nem szállottak szembe a fehé­rekkel. nem tiltakoztak, hanem tovább vonul­tak; függetlenségüket nem áldozták föl. 45.000 mias»a, férfi, nő és gyerek, több mint hárommillió állat lett hontalan, de a törzs elvándorolt oly területekre, ame­lyek a bevándorlóknak nem kellettek. Kopár, majdnem vis nélküli területekre voltak kény­telenek vonulni. Mikor a fehér bevándorlók látták, hogy nem érnek célt, más eszközökhöz fordultak. Azt tudták, hogy azon a környéken, ahol a massák letelepedtek, van néhány forrás, me­lyeket a fenevadak szállottak meg. Addig, mig az állatok szomjukat nem oltották, senki a forrásokhoz nem közeledhetett. Ekkor a kormányzat, amely a fehéreken segíteni akart, hogy a massa-törzs állatait és munkabíró embereit megkaphassák, elren­delte, hogy a feketék szolgáltassák be fegy­vereiket. A parancs szigorú végrehajtását el­lenőrizték. Mikor a törzsek kénytelenek voltak ele­get tenni a fegyverek átadására vonatkozó parancsnak, helyzetük tűrhetetlen lett. A fe­nevadaknak már nem kellett tartani tőlük, a rettegett vadászok tehetetlenek lettek és az oroszlánok hallatlanul elszaporodtak. Kisebb-nagyobb falkában mintegy 500 oroszlán garázdálkodott a massák földjén. A vakmerő állatok nemcsak a nyájat támad­ták meg és pusztították, de akárhányszor a kroalokba is behatoltak. A törzsek teljesen védtelenek voltak. Nem 'tudtak szembeszállni a vadakkal, semmi fegyverük nem volt.. Ekkor a törzs emberei felkeresték a kor­mányzót és segítséget kértek. Ez természe­tesen ismét azt ajánlotta nekik, hogy adják el állataikat és ők maguk pedig álljanak a fehérek szolgálatába. Csábító színekkel fes­tette előttük a jövőt. Állandó lakóhelyük lesz. A gazda gondoskodik róluk. Gyermekeik majd iskolákba járhatnak, müveit emberek lehetnek. Olyan ruhákat viselhetnek, mint a fehérek. Nem kell ván doréin lók. A fenevadak edBen nem kell hadakozniuk. Minden rábeszélés azonban hasztalan volt. A törzsek vezetői minderről nem akar­tak hallani. — A fehérek elvették őseink által lakóit területeinket, — mondotta a törzsfőnök. Ők az erősebbek; mi nem akarunk vért és. pusztulást De függetlenek voltunk, azok íb nájiaik

Next

/
Oldalképek
Tartalom