Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-17 / 237. (1864.) szám

n>MüArAWó:AR-HlRLAP> a tömeget megfékezni, sokan akadtak, akik kijátszol fáik a kordont s a léghajó közvetlen . közelébe férkőztek. Az őrség természetesem a lehelő Iegerélyesebben járt el a tolakodók­kal szemben s Így sokhelyütt komoly súrlódá­sokra, sőt verekedésekre került sor. Az egyik rendőr magát a tengerészeti hivatal államtit­kárát is le akarta tartóztatni, mert nem is­merte meg a sötétben. A vámvizsgálat némileg kellemetlenül érintette az utasokat, mert a* amerikai pénzügyőrök a lehető legnagyobb szigor­ral vizsgálták át podgvásznkat és másfél óra hosszat tartott, amig a Zeppelin uta­sai végre kikerülhettek a kellemetlen vizsgálatból Az első interjúk Lakehurst, október 16. Eekener dr. első interjújában kijelentette, hogy a léghajó sé­rülése jelentéktelen. Soha ilyesfajta baleset még nem érte a Zeppelin-rendszerű léghajó­kat s a jövőben valószínűleg nem is fogja érni. A parancsnok elismerte, hogy az epizód­nak hőse fia, Knud volt, aki apjának pa- i rancsára bátran kikuszott a léghajó te- j tejére és sajáíkezüleg vezette a javító­munkát. Ez a munka mindössze őt óra hoszat tartott, szombaton reggel nyolc órától déli 1 óráig. — Kénytelenek voltunk a léghajó sebes­ségét csökkenteni. A magam részéről elha-. tár óztam, hogy a Gráf Zeppelint áthozom az ! óceánon és szerencsésen át rs hoztam. A vi- [ bar oly heves volt, amilyet még életemben I nem éltem át. A kísérlet elegendő bizonyéj téka a Zeppelin-léghajók tökéletességének és i biztonságának. Az útközben történt kis bal-! eset semmi esel re sem jelenti a léghajó tőiké-1 tétlenségét. Rosendahl kapitány, a Los Angeles pa- \ ranesnoka, aki szintén a Gráf Zeppelinnel j jött át az óceánom, kijelentette, hogy Ecfce- j ner dr. egyetlen szóval sem gátolta, meg irt-I közben táviratok föladásában. Hogy ritkán i táviratozott, annak tisztán, másirányu elfog-j íaltsága volt az oka. A jelentéktelen távirat-1 szövegek pedig abból magyarázhatók, hogy ] a léghajó legénysége a Hearst-sajtóválla 1 ál­tál kötött megegyezés értelmében nem adha­tott le nyolc nappal a megérkezés utánig bő­vebb jelentést az útról. A továbbiakban Ro-j sendahi a következőket mondotta: — A Gráf Zeppelin föltétlenül tökéletes j ®éghajő, Kern én v próbát állt M és aligha hl- szem, hogy a közel jövőben egy léghajó is- j méí ily veszedelmes viharba kerül. A légha-! jókat még nagyobbra keli építeni, de ez j pusztán pénzkérdés. Brandenburg minisztériumi igazgató, 1$] ugyancsak részlett az utalásban, elragadta­tással nyilatkozik a sikerről. — Részletekről én s^m beszélhetek, de e-zemélves tapa.szta>latomből annyit kijelent­het ék. hogv az utazás tökéletesen sikerült. A léghaíő sokkal alkalmasabb a meteorolórgiaá n avi oá óiéra. mint a repülőgép. mert nagyobb; és jobban kormánvozhatő. A legnagyobb bsi az. hosr a léghajók egyelőre kissé lassnak. Ezen azonban könnyen segítem lehet, ha ele-1 gendő pénz lesz nagyobb léghajók és na­gyobb motorok építésére. A sebességet tete­mesen fokozni lehet, kiég a mostani rendkí­vüli kedvezőtlen körülmények között is gyorsabbak voltunk, mint a modern óceán­gőzösök. Coolidge a legmeggyőzódésesebb léghajópárti Lakehurst, október 16. A nagy nap le- ! zajlott. Eekener dr., a legénység és az uta­sok átköltözködtek Newyorkba s a repülő­tér ismét kiürüli Jackson kapitány, Lake- Imrst parancsnoka, ma délután bevontat­hatta a léghajót a nagy hangárba. Csak most látni, mennyivel hatalmasabb a Gra! Zeppelin, mint a Los Angeles, amely szin­te eltörpül mellette. A lapok közük, hogy a Zeppelin egyik leglelkesebb híve éppen Coolidge, a köztár­saság elnöke. Amikor a léghajó Washington fölé érkezeit, az elnök falképnél- hagyta egyik látogatóját, s a kertbe rohant, ahonnan job­ban láthatta a pompás léghajót. Felesége és vendége a ház erkélyéről távcsőkkel figyel­ték a léghajó mozdulatait. A tengerészeti hi­vatal épületének tetején Wilbur tengerészeti államtitkár percekig tartó zsebkendőlobogta- tássál fogadta Eekener dr.4, a legfelsőbb bí­róság pedig félbeszakította egyik" fontos ülé­sét, hogy a bírák, az ügyvédek, a közönség, a fegyőrök, sőt maguk a vádlottak is végig­nézhessék a légi parádét. A newyorki lapok megállapítják, hogy ; Lindbergh fogadtatása óta nem volt ilyen • lelkesedés Newyorkban. A kenumén tárok Százszázalékos csodálat­tal adóznak Eekener dr.-nak és megjósolják már a közeljövőiben a rendes óceáni légi sze­méi yszá Ilii ás bevezetését. A New York World első oldalát hatalmas kép díszíti, amely azt a pillanatot ábrázolja, amikor a léghajó meg­jelenik Newvork kikötője fölött és a hajók gőzszirénái fogadják. A New York American szerint Anglia és Franciaország a Diridé ef impera elvénél fogva felosztották egymás közt a száraz­földet és a Vizet, de Németország a leve­gőt választotta, ahol ma tényleg korlátla­nul uralkodik. — A Gráf Zeppelin a nemzetközi kapeso- j latok uj éráját jelenti. Tisztelgünk a léghajók j előtt, amely a német köztársaság komoly bé- \ k©munkájának egyik csodálatos terméke. A Héráid Tribüné szerint a rendkívül ne- j hé* ut alkalmat adott Eekener dr.-nak, hogy; hajója tökéletességét bebizonyítsa, a vihara* ut eredménye sokkalta csodálatraméltóbb, í mintha a léghajó rekordidő alatt, de ragyogó! időben akadály nélkül röpülte Tolna át az ] óceáni A New York Times úgy véli, hogv az í uj közlekedési eszköz akármilyen időben ] grors&n és biztosan dolgozik s ha elegendő] tőkét sikerül szerezni, akkor a tranzóeeáni j léghajójáratok szabályszerű bevezetése legfel­jebb idő kérdése lehet. Spanyolország kibérelte a Gráf Zeppelint Newyork, október 16. Az As®ociated Press lakehurrii jelentése szerint Herrera spanyol ezredes kijelentette, hogy egy spa­nyol érdekcsoport két évi időtartamra kibé­relte a Grál Zeppelint. A léghajó rendes gyorsszolgálatét fog teljesíteni Sf •? ayolor«*ág és Dclamerika között. Herrera, aki mint is­meretes, maga is a léghajón utazott, a legna­gyobb elragadtatással nyilatkozott annak tel­jesítményeiről. A kellemetlen amerikai Egyetlen utas van, aki nincs megeléged­ve utjával: Roberts Reyner, amerikai polgár, aki a következőket mondotta: — Véleményem szerint a nagy léghajó pompás tranzóeeáni közlekedési eszköz, de a Gráf Zeppelin még túl kicsiny. A magam ré­széről semmiesetre sem ismételném meg a szörnyű utat. Voltak pillanatok, amikor úgy látszott, hogy kénytelenek vagyunk esővizet gyűjteni, mert az ivóvíz kifogyott. Ezenkívül a kabinokat nem fűtötték kellőképpen. Ha a léghajó teljes sebességgel repült, akkor elég villamosságot fejlesztett a kályháknak, de ha csökkentette sebességét, a kabinok nyomban kihűltek. Az ablakokat tilos volt kinyitni 8 igy a kabinokban rettenetes volt a levegő. Reyner életében több mint százhatvan hajóutat tett, de még soha oly kellemetlenül nem érezte magát, mint most a léghajón. Megjegyezzük, hogy a finnyás amerikai, aki a rossz levegő és a nem kellőképpen tem­perált kabinok miatt az egész léghaiózást el­ítéli, első volt annakidején, aki jegyed váltott az útra. Határtalan lelkesedés Berlinben Berlin, október 16. A Gr&f Zeppelin szerencséé megérkezésének híre villámgyors I san terjedt el a német fővárosban. A lakóé-1 ság lelkesedése határtalan. A* esti órákban hatalmas embertömeg hullámzott végig az utcákon, számos házat föllobogóztak és ki­világítottak. A német lapok annak a meg­győződésüknek adrnak kifejezést, hogy a lég­hajót csakhamar világszerte a rendes közle­kedési eszközök sorába iktatják. Kohl kapitány távirata Stuttgart, október 16. Köhl kapitány, a híres oceánrepülő, a követítesfő táviratod in­tézte a szerencsésen megérkezett Zeppelin parancsnokának: „A Gráf Zeppelin mégis többet tud. Sok szerencsét kíván Köhl kapi­tány.44 Angol vélemény London, október 16. A legtöbb Lap bősz-j szu cikkekben foglalkozik a Gráf Zeppelin ] ?w p«A«a ii.% Va«Uk«>t n M-agv*«erO ml Pernntff «é*iel^^ j („KACAGÓ fim QZWm. Irta: EMIL DROONBERG m .Eri a játékot azonban el akartam ron­tani. Esz.-, rnben &em volt, hogy vakon lövöl­dözzek reájuk. Ellenfeleim inkább megen­gedhették maguknak ezt a kedvtelést, mert egyiküknek revolverében mindig lehetett néhány ki nem lőtt golyó, arra az időre, amig a másik újból tölt. Megelégedtem tehát azzal, hogy a kilőtt töltény helyébe másikat tegyek, jő! wr.;ihatódva a fedezékem mögött. Elhatá­roztam. hogy ©pa* akkor lövök, ha célí látok « ha a legszorongatóbb veszedelem kény­szerít arra, hogy az önvédelemnek ezt az eszközét használjam. Nekem jő barrikád volt a sok üres hordó, caz fi számukra azonban nem kínálkozott fe­dezék. A bordók között több helyen rés volt, amit ellenfeleim is észrevették. Miután meg­állapították, hogy lövéseimmel az igazi döntő pillanatra takarékoskodom és hogy semmi célja sincsen annak, hogy ólomgolyókkal töltsék meg az üres hordókat, a nyílásokon keresztül kezdtek lőni, még pedig különböző 'Irányból. így aztán egyik golyójuk a bundám ujján fúródott keresztül, habár oldalt állottam a réstől. Hogy még nem sebesültem meg ko­moran, az tisztára véletlen volt, mert a fer­dén jövő lövések ellen nem igen vo't fedezé­kem S ha a zugomban urasodé eöté’tóg nem tett volna teljesen láthatatlanná, már régen rám talált vo’na a golyójuk. Ezt az állapotot azonban nem lehetett ©okáig feltartani. De mielőtt még arra a k'-"délire felelhettem volna, hogy miképpen vá1(,oztatok sorsomon, abbahagyták a sűrű lövöldözőét. Még néhány lövés dördült el mind messzebbről és messzebbről, míg végre csend lett. Nem tudtam, mit tegyek. Talán fölcserél­ték a szerepet és fedezék mögé vagy valami rejtekhely mögé bújtak, amig én a sarokból elő nem jövök, hogy azután biztos céltáblája legyek az ő golyóiknak. Ez a terv nem is lát­szott ostobának. Hiszen, miután ketien vol­tak, fölváltva őrködhettek, amig a fáradság és az éhség rákényszerit engem arra, hogy elhagyjam rejtekhelyemet és golyók elé kerüljek. ' . • Egy darabig figyeltem. Semmi sem moz­dult Ez a csönd és nyugalom szinte kellemet­lenebb volt, mint előbb a vad lövöldözés. Kinéztem a hordók közötti réseken, de csak bizonyos szűk területet tudtam áttekin­teni. A helyiség különben is tele volt lőpor­füsttel s miután a tetőről alig esett be valami világosság, lehetetlen volt tisztán megkülön­böztetni a körülöttem levő tárgyakat. Végét kellett vetnem ennek a helyzet­nek. Legalább is meg kellett tudnom, hogy ellenfeleim még itt vannak-e, vagy pedig valami uj cselt forralnak ellenem? Tervemet csak uvy hajthattam végre, ha magam is csel­hez folyamodom. Nem nagy választékom kí­nálkozott; sőt. hogy pontos és őszinte legyek: csakis egyetlen egy dolgot választhattam. Csupán egyetlen egy, bár gyakori alkalma­zása mellett is sokszor hatásos csel kínál­kozott arra, hogy megállapítsam ettenfeleim hollétét. Levetettem a bundámat, öeszecsa- vártám és lassan, mintha nagyon óvatos len­nék, a hordó-fedezékek elé toltam. A barlangban nem volt olyan nagy a sö­tétség, hogy a lassan előre nyomuló fárgy észrevétlen maradhatott volna, de ahhoz elég sötét volt, hogy a cselt no fedezzék fel. Bár előkészültem arra, hogy lövést fo­gok hallani, mégis összerezzenteni, amidőn j a tető felől robbanásszerű hang reszket telte meg a levegőt, Egyidejűleg megrándult a bundám, jelezve, hogy golyó ütötte keresztül. A cinkosok egyike tehát felmászott a fensikon álló vastag fára, hogy onnan lövöl­dözhessen rám. A lövés dörejét pedig a fa ürege fokozta annyira, hogy robbanáshoz ha­sonlított. Ugyanakkor a bejárat felől is két lövés dördült el, amelyre a hordó-barrikád résén át én is két lövéssel válaszoltam. Helyzetem most legalább tisztázódott. Megtudtam, hogy ellenfeleim nincsenek már a barlangban. Igaz, hogy ezzel nem jutottam kedvezőbb körülmények köré, de minden­esetre előny volt már az is, hogy megtudtam ellenségeim állását. Nem bírtam ugyan meg­állapítani, hogy mekkora az a körzet, amelyet a fán ülő lövöldöző el tud érni fegyverével. Pedig záporeső módjára hulltak onnan a go­lyók, amelyek körülöttem csapódtak le. Cél­zásról, természetesen, azé sem lehetett, mert a puskapor füstje teljesen megtöltötte a fa üregét és ez lehetetlenné tette, hogy a lövöl­döző — bármelyik legyen is a két gazember közül — bepillanthasson a helyiségbe. Ha oda mertem volna lőni, meglehetős bizton sággaJ találtam volna célba. A lövési körzetbe azonban nem merészkedhettem be. Oktalanság lett volna ezt megkockáztatni. Jól tudtam, hogy bármit teszek is, annak csak tökéletes fedezék mögül szabad történnie, különben végem van. Megelégedtem tehát azzal, hogy egy-egy golyót küldjék a .helyiség kijárata felé. Remélhettem, hogy ott célba találók és ellenfelemmel szemben meg volt az az előnyöm ifi. hogy szűkre határolt terü­letre kellett lövöldöznöm. Mindig vigyáztam . azonban arra. hogy minden eshetőséggel szá­molva, állandóan legalább három golyó ma-' radjon a revolveremben & hogy a kilőtt tölté- í seket mindig újakkal pótoljam. Egy ideig igy váltottunk lövést lövés. után, amelynek zajába mint mélyen dörgő' Jön I Jön I legnagyobb \ attrakciója í ■aj————————i«im ................ u '.mtzasrxggr sik erével. Az általános vélemény szerint as eredmény mindenesetre nagyjelentőségű sportesemény, de praktikus értéke nem nagy. A Times úgy véli, hogy az óceánt lég­hajóval átrepülni még mindig keményebb kaland, mint egy luxusgőzösön utazni. „Igen messze vagyunk még attól az időtől, amikor a Newycrk—London közötti utat kényelme® léghajón tehetjük meg.“ Mindazonáltal Ecke- ner dr. kísérlete a tudomány fejlődése szern-i pontjából nagy értéket jelent. A Daily Tele- graph optímisztikueabban Ítéli meg a hely­zetet e úgy véli, hogy a légi személyszállítás csakis léghajókon történhetik. A Daily Ex­press szerint a Gráf Zeppelin útja óriási propagandát jelent a léghajózásnak e az an­gol nép csak azt sajnálja, hogy nem angolok voltak i~"\ akik ily tökéletesen oldották meg a problémát A Morningpoet az angol nép nevében szívélyesen üdvözli a Zeppelin legénységét és parancsnokát, A siker keresi kedelmi kiaknázását azonban a konzervatív orgánum wera tartja valószínűnek. Az irigy franciák Pirin, október 16. A léghajó sikeres megérkezése után a francia lapok sem Írhat­nak többé oly lekicsinylőén a Gráf Zeppe= linrői, mint eddig tették. Ma legalább annyit elismernek, hogy az ut nagyszerű sporttelje­sítmény volt. A Journal szerint Eekener dr. tényleg mesterien úszta meg a veszedelme­ket és újból tanujelét adta, hogy kiváló spe­cialistája a légh aj ózáenak. praktikus szempontból a Zeppelin ,-v alig nevezhető másnak, mini ku­darcnak. A Matia ugyanezt állapítja meg, mert a lég­hajó épp oly Bokáig volt útban, mint bár­mely luxusgőzfls. A Petit Journal szerint Németország okosabban tette volna, ha a Zeppelin-léghajók melletti csökönyös kitar­tása helyett a milliókat a repülőgépek tudo­mányos és technikai tök élei esi tésére fordí­totta volna »/ igy az amúgy is jelentős német léghajózári még magasabbra emelte volna* Ezzel nemben a Popul a íré leleplezi a fran­cia polgári lapok rosszindulatú kritikáit, mert véleménye szerint fölháboritö a sovi­nizmus dühöngése ennél a politikamentes esetnél. A polgári sajtó kárörömmel és gyű­lölettel szemléli a németek sikerét vagy si­kertelenségét, ugyanakkor, amikor az érték­telen és nevetséges francia légi kísérletezé­seket hatalmas tettekként ünnepli. mmmmmmmmmmBmmammmmmmBmmamammmmna ritmus vegyült bele, szinte szabályos időkö­zökben, a lentről jövő lövés. Azután csend lett a folyosóban, míg lentről egyre sűrűbb lövések következtek. — Talán talált valamelyik golyóm?---­Ne m hallottam kiáltást, sőt átkozódást sem, már pedig enélkül nem történhetett sebesü­lés, hacsak rögtöni halált nem okozott a lövésem. ügy képzeltem, hogy ellenfelem — hogy ne nyújtson a feltétlenül szükségesnél na­gyobb lövési felületet — hasrafeküdt a folyo­sóban és éppen ezért lefelé céloztam. Nem volt tehát lehetetlen, hogy egyik golyóm át­fúrta a koponyáját, nem hagyva neki időt arra, hogy káromkodással búcsúzzon el s világtól. Hogy valóban ez történt-e: ennek nemsokára ki kell derülnie. Legkevésbbé sem derült ki azonban olyan hamar, amint vártam. Végtelen negyedóra telt el. Közben teljesen sötét lett a barlangban. Nyomasztó volt a csend, amelyet csak néha szakított meg egy-egy fentről jövő lövés. Végre beszédet hallottam de nem tud­tam megállapítani, hogy a barlang nyílásából, vagy pedig a fensikről jönnek-e a hangok- Mi útba a falábú hangjára ismertem volna, a szavait azonban nem értettem meg. A hangok után mintha valami vévigsm* rolta volna az üres fa törzsét. Bizonyára le­mászott a lövöldöző a fa tetejéből. Ezt a kedvező helyzetet kihasznál*, eldug rótta ni rejtebemből a barlang ©’őré^é* be és a bejárat mellé Álltam. Most már át- tam, hogy golyóim célt tévesztettek és a két gazember valami uj ördöngösségen dolgoz k. Ha ennek végrehajtására vissza, kel] termők a helyiségbe, úgy jelenlegi állásomból ugyan­csak elronthatom a kedvüket! 'folytatjuk.) t 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom