Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-17 / 237. (1864.) szám

4&7VLMal siámunk « oldal VII. évf. 237. (1864) szám Szerda t928 október 17 Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, A SzloveTlSzkÓi és rUSZlTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága ÍI„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: DolitikcLÍ nűDllcLDIQ, x? ^ erne^e^s Telefon. 30311 K évente 450 félévre 226 neavedévre 114 Főszerkesztői pOUUKOl napilapja Felelős szerkesztői hivatal: Prága 11„ Panská ul 12/IIL — Te­OZUMNY, LÁSZLÓ F0R6ÁCH 6ÉZ' lefon!30311._Sürg6n^m:Hir.ap,Prah. Az ágfahrai német lanti (fi.) Prága, október 16. Magyarország miniszterelnöke a múlt hét végén Sopronmegyében járt, azon a vi­déken, amelyet a trianoni békeszerződés ere­detileg az osztrák szövetségeseknek Ítélt oda, de amely később, amikor a velencei egyez­mény alapján elrendelték a népszavazást, óriási többséggel tartott ki régi hazája mel­lett. Bethlen Istvánt nyugatmagyarországi út­ja először Nagycenkre vitte, amelynek földjéé nagy Széchenyink hamvai szentelik meg, hogy átvegye és megköszönje a község által neki adományozott díszpolgári oklevelet; azután elment Balfra, hogy fogadja a hajdani népszavazási terület német községeinek tisz­telgő küldöttségét és végül meglátogatta bop- ron városát,* amelynek lakossága díszkaput építtetett annak a napnak az emlékére, ami­kor megújította és megerősítette a aagyar hazával századokkal előbb megkötött hűség- frigyét Mindenütt, amerre járt, a magvar kor­mány feje, nagyjelentőségű politikai beszé­deket mondott E beszédek szövegét a táv­beszélő drótjai azóta mindenüvé elvitték, a sajtó részletesen foglalkozott Bethlen István kijelentéseivel és nemzetisége, pártállása sze­rint különböző kommentárokat fűzött b«./.zá. A legitimisták a na^cenki beszédből zt vél­ték kiolvasni, hogy a miniszterelnök a sza­bad királyválasztás mellett kötötte lé amit azonban később a kormánv f.élhi .*as lapja kategorikusan kétségbe vont. Az osz­trákok a magyar államférfiu soproni uay.iit úgy magyarázták, hogy országa részére visz- szaköveteli a régi Nyugatmagyarország ama területét is, amelyet Ausztria . sz .yazás nélkül kapott meg. Ellenben — részben vé- letlenségből, részben szántszándékkal — e- vesebb figyelmet szenteltek Bethlen balfi beszédének, bár annak jelentősége, különö­sen kisebbség-politikai szempontból ui- vel sem csekélyebb, mint az előbb emlitett, másik kettőé. Balfon németül beszélt a magyar kor­mányéinak, mint mondotta, nemcsak azért, mert erre a kisebbségek nyelvi jogait szabá­lyozó magyar törvény kötelezi, hanem szive ama sugallatát is követve, hogy a lakosság­hoz saját anyanyelvén szóljon. Miután az or­szág és annak magyar többsége nevében megköszönte a német községeknek a hat év­vel ezelőtt lefolyt népszavazás alkalmával ta- j nusitott hűségét, nyomatékosan kijelentette, hogy a nem magyar anyanyelvű állampolgá­rok ama törekvése iránti bizalmatlanságnak, amely az anyanyelvükön való oktatás jogát a közélettel el akarja ismertetni, el kell né- mulnia. Az államnak a magyar miniszterel- aök szerint semmi érdeke nem fűződik ah­hoz, hogy más anyanyelvű polgárait ©Inna-, gyarosiitsa, vagy anyanyelvűket elnyomja. Az államnak egyetlen érdeke az, hogy vala- J mennyi polgára egyformán jó és lojális ha-! iafi legyen. És ennél a tételénél Bethlen Ist-; /án joggal hivatkozhatott arra, hogy számos j magyar állampolgárt ismer, akik a magyar i lyélvet nem bírják és mégis jó hazafiaknak j bizonyultak, Az államnyelv és a kisebbségi! íyelvek között olyan viszonynak kell uráli-1 mdnia, mint a testvérek és barátok között is ha a kisebbségi iskolákban az állam nyel­tet is tanítják, úgy ez nem vezethet odáig,! íogy az elemi iskola egyszerű nyelvi isko-1 ává váljék. Beszéde végén a magyar minisz-! ereinök még egyszer hangsúlyozta, hogy lincsen magyar ember, aki a németek anya- lyelvét el akarná nyomni és a közéletben raló használata ellen tiltakoznék. Csupán az >l!len foglalt állást a kormányelnök, hogy ;ülföldiek hintsék el a bizalmatlanság mag­át Magyarország polgárai között, mert ha 'annak megoldandó kérdések, vonatkoiza- tak akár az iskolára és az amyanyelvre, vagy' Halában a kormány kisebbségi politikájára,; így azokat kölcsönös egyetértéssel, az ország I latárain belül fogják megoldani. Bethlen Istvánról a kisebbségi mozgalom- ian általán csati elismerik, hogy a kisebbségi terdést a legnagyob megértéssel és jóakarat­Ellentmondó vélemények a német léghajó sikeréről A GraS Zeppelin Lakehurstban 112 ófás uí után végre a célnál — Az utasok véleménye — Az ámerihaí sajtó ünnepli az eredményt — Az angol sajté tartózkodó, a irancia ellen­séges — Hearst nyolc nap múlva kezdi meg az utazás történetének köz­lését, addig senki sem beszélhet — A csodálatos Eckener Laké húr st, október 16. A Gráf Zeppelin hétfőn délután 5 óra 40 perekor amerikai időszámítás szerint (este 11 óra 40 perc kö­zépeurópai idő) simán leszállt a iakehursti repülőtéren. A léghajó 5 óra 10 perckor ér­kezett Lakehurst fölé, néhány kört irt le, majd az egyik kikötőoszlopnál kikötött. A szél oly erős volt, hogy a léghajót nem von­tathatták a hangárba. A leszállást Houghes tengernagy, Moffe aJtengernagy, Warner, a tengerészeti hivatal alállamtitkára, Lingham szenátor és számos más előkelőség nézte végig. Mewyork fölött Mielőtt a léghajó kikötött volna Lak-e- hurst/ban, előbb átrepült Newyorkig és több kört irt le a levegőben a világváros fölött. Newyorki kirándulásánál tizenkét katonai repülőgép kísérte. Newyork lakosságát né­hány órával a megérkezés előtt értesítették a Gráf Zeppelin közeledéséről, úgy hogy az érkezés pillanatában sok százezer ember hömpölygőit az utcákon, vagy foglalt helyet a felhőkarcolók tetőzetén. A léghajó rend­kívül sebesen haladt s igy alig néhány per­cig látták a kiváncsiak. Lentről pontosan látni lehetett a baloldali stabilizációs felület­nek nem jelentéktelen sérülését, amelyre útközben ideiglenesen sokkal világosabb vásznat vontak, mint amilyen a léghajó ren­des burkolatának színe. Eckener dr. a kikötő irányából érkezett Newyork fölé s körülrepülte a e zabad- ságiszobrot, majd a Brodway irányában szállt fölfelé. Amikor a Batery-park fölé ért, a tömeg leírhatatlan éljenzésbe kezdett s a város egyetlen lelkesedő és őrjöngő táborrá alakult át. A léghajó ezután villámgyorsan szállt a Wallstreet és az üzleti negyed fölött. Alulról zenekarok, énekkarok, kendőlobogtatások és szűnni nem akaró éljenzések fogadták. A lenyugvó nap utolsó sugarai különösen szép fényibe vonták a hatalmas léghajó ezüstszür­ke, karcsú testét. A kikötő valamennyi sziré­nája megszólalt, a közeli katonai gyakorló­téren dörgölt az ágyú s a newyorki polgárok megelégedetten hangoztatták, hogy Lind- bergh fogadtatása óta nem volt hasonló lel­kesedés a világ legnagyobb városában. Tiz-tizenöt percig lebegett a Gráf Zeppe­lin Newyork felett, majd visszaindult Laké- hurstba. Aracrro ment, lelkesedő és ujjongó embertömegok fogadták. Newyorkból hirtelen több ezer autó indult a 125 kilométer távol­ságban lévő légi kikötőbe, hogy ott lehessen a megérkezésnél. A száguldó autók, amelyek mind a legnagyobb sebességgel haladtak, hogy kellő időben érkezzenek Lakehursha, több súlyos szerencsétlenséget okoztak az út­vonalon. Lakehurst fölött heves elten szél ínje. A Zeppelin motorjai hirtelen abbahagyták mun­kájukat s a léghajó Eckener dr. ügyes manő­vere következtében lassan sülyedt. Négyszáz katona várta a leereszkedő léghajót, de az emlitett heves ellenszél miatt kikötésre'és a hangárba való bevontatásra gondolni sem le­hetett s a léghajó egyelőre szabadon maradt erős kötelekkel a földre erősítve, A katasztrófa előszele... Az utazás részleteiről egyelőre senki sem nyilatkozik, mert Eckener dr. megegyezett az amerikai Hearst-sajtóval, hogy nyolc nappal a megérkezés után átadja Hearst lapjainak az utazás pontos és kimerítő történetét. Ad­dig senki sem nyilakozhat. Mivel Eckener dr. feljegyzéseit a íriedrichshafeni Zeppelin-mü­vek javára adja el és a kapott összeget az újabb Zeppelin építésének alapjára fordítja, az utasok és a legénység szigorú utasítást kaptak, hogy Eckener dr. följegyzéseinek át­adása előtt ne nyilatkozzanak az útról. így csak személyes impressziókat és apróbb meg­figyeléseket közölhet egyelőre a világsajtó. Annyi már kiszivárgott, hogy a legkriti­kusabb pillanat a stabilizációs felület elsza­kadása volt. A fedélzeten csaknem pánik ütött ki és az utasok ijedten össze-vissza sza­ladgáltak, de Eckener dr. pompás nyugalma és energiája néhány perc alatt lecsiliapiíoita a kedélyeket. A parancsnok saját fiát küldte ki, hogy a heves vihar és kegyetlen záporesö dacára, menet közben, hatszáz méterre a há­borgó tenger fölött veszedelmes helyzetben lógva a léghajó oldalán, kijavítsa a hibát. A hajó ugyan lecsökkentette sebességét, mind­azonáltal a szél ostorcsapásként sújtotta a csaknem az űrben lebegő munkásokat. Né hány óra alatt a hibát kijavították, a hajó visszakaphatta régi helyzetét és újra teljes sebességgel haladhatott Amerika felé. Az utasok nem győzik dicsérni Eckener dr. páratlan hidegvérét és óriási szakismere­tét. öt nap alatt a parancsnok ö^sze-vissza, 8 órát aludt s egyhuzamban harminchét óra hosszat állt őrt a vezérgondolában, mert senki másra nem bízta a navigációt. Maguk a tisz­tek és a legénység is elragadtatással beszél­tek arról a kiváló kormányzási érzésről, amellyel Eckener dr. a legváratlanabb és a legkomolyabb nehézségeket is nyomban ki tudta küszöbölni. Hidegvére és optimizmusa sohasem hagyta el, bízott léghajójának kivá­lóságában és optimizmusát siker koronázta. Az amerikai és a spanyol utasok véleménye szerint a léghajó legénysége a lehető legtöké­letesebben működött. Hosszú ideig fog tarta­ni, amig a léghajózás újra ily páratlan Szak­értőkre tesz szert, mint Eckener dr. és emb - rei voltak. A mai ünnepségek Newyork, október 16. A léghajó utasai, tisztjei és legénysége még tegnap éjjel Név yorikba utaztak, ahol ma reggel kezdődtek a hivatalos ünnepségek. Az éjszakát a legény­ség a legnagyobb nyugalomban töltötte s New- yorkban senki sem tudta, még az újságírók sem, hogy hol laknak. Ma délután Eckener dr. s kísérete a Macon nevű szalóngőzösön a pol­gármester és számos állami funkcionárius, va­lamint a német nagykövet kíséretében meg­tartják diadaíutjukat a Hudson folyón, a vá­ros felső részéről egész Manhattan legdélibb csücskéig. A Battery-parkból ünnepi kíséret­tel a polgármesteri hivatalba vonulnak, ahol a polgármester nagy estélyt ad tiszteletükre. A lapok ma reggeli beszámolójuk sze­rint a léghajó 112 óra alatt összesen 5SÖ0 mérföldet tettek meg, míg a Los Angeles annakidején 81 óra alatt 5081 tengeri mér földet. A Gráf Zeppelin teljesítménye igy uj távolsági rekordot jelent. A Zeppelin megérkezésekor Lakehurs- lakosságán s az egybegyült vendégeken óriási izgalom vett erőt. Mivel már sötétedni kez­dett, a rendőrök és katonák képtelenek voltak 1 tál kezeli. Balfi beszéde is ennek a megér­tésnek és jóakaratnak fényes tanúbizonysága ! volt. Magyarországnak nem lehet közömbös, j hogy az utódállamokban élő magyar minori- j fásaknak miként alakul a sorsuk és ezért ter­mészetes, hogy a határain belül élő, aránylag csekélyszámu nemzetiségek helyzetére ma még fokozottabb figyelmet fordít, mint a for­radalom- és a háborueiötti években. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a nemzetiségeknek a háború és a for­radalom előtt rosszul ment a dolguk. A ma­gyar nemzetiségi politikának egy nagy elő- ' nye volt az utódállamok nemzetiségi ooIiH- ; kája fölött és ez abban állott, hogy a nemze- í tiségeket a lélektan, a pszichológia finom 1 eszközeivel meg tudta nyerni az állameszmé- 1 nek és számtalan honpolgárból, aki az állam nyelvéből egy kukkot sem értett, lelkes ha­zafiakat tudott nevelni Most is, amikor Bethlen István, fejtegeté­sének végéhez ért, előállott egy egyszerű né­met kisgazda és a többi között a következőket mondotta: „Elődeink mindig szabadon hasz­nálhatták anyanyelvűket Magyarországon és valószínűleg ennek a körülménynek lehet köszönni azt, hogy mindig újabb és újabb te­lepesek jöttek Magyarországba, mert bíztak abban, hogy nyelvüket és nemzeti sajátossá­gaikat tiszteletben fogják tartani. Ha nem igy állott volna a dolog, úgy ma egyetlenegy em­ber sem volna Magyarországon, aki németül beszélne. A magyar állam éppen úgy támo­gatta iskoláinkat, mint a magyar iskolákat, ami annak a bizonyítéka, hogy bennünket so­hasem nyomtak el. A közigazgatásban az ál­lam mindig gondosam ügyelt arra, hogy tiszt­viselőink bírják anyanyelvűnket és amióta csak élek, sohasem találkoztam járásomban főszolgabíróval, aki nem tudott németül. És., ezért tiltakoznom kell az ellen, hogy a kül­földön azt állítják, hogy mi itt el vagyunk nyomva. Aki ezt mondja, csak gyülölséget és egyenetlenséget akar szítani, mi azonban őseinkhez hasonlóan mindig ki fogunk tartani magyar hazánk mellett és vállvetve magyar polgártársainkkal és a magyar kormánnyal az ország újjáépítésén fogunk dolgozni14. Ezekhez a szavakhoz fölösleges volna akárcsak egy szó magyarázatot is fűzni. Ami kívánságunk csak az, hogy bárha mi is ugv beszélhetnénk, mint Kirchknopf Mihály, az ágfalvai német kisgazda. Bár a csehsztevák álJam is ugyanolyan mértékben istápolná a magyar közoktatást, mint a cseh vagy szlovák iskolaügyot és bár a csehszlovák járási főne kök, bírák és egyéb köztisztviselők is kivétel nélkül saját anyanyelvén tudná na i: 1 jni a néppel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom