Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-04 / 226. (1853.) szám
I92ö oktiJber 4, csütörtök. ^!«<M-MAGfeCR.-HlRLAß „A Baumgarten alapítvány és ss szlovenszkói magyar iróh“ Irtas Sziklay Ferenc Kassa, október 2. Ezen a címen jelent meg a K. N. szeptember 13. számában egy cikk, mely felelőssé teszi a szkyvenszkói iróegyesületeket, mért nem történt lépés az irányban, hogy a Baumgarten- alapitvány kuratóriumában a szlovenszkói magyar irodalom is képviselve legyen s hogy az alapítvány kamataiból szlovenszkói magyar írókat is jutalmazzanak. Nem akarok kitérni az ügy előzményeire, mert a támadást nem szeretném magamra venni s viszonozni. Jogom volna hozzá, mert a cikk idő előtt való megjelentetése nem volt fair play s nem fedi a K. N. nálam járt munkatársával történt megállapodásomat. Hogy csak most szólok az ügyhöz, annak oka az, hogy előbb az előkeszitő lépéseket kellett megtennem s valami eredményről akartam beszámolni. Ki kell jelentenem, hogy nem a K. N. cikke indította el a gondolatot, hogy a Baumgar- ten-alapitvény kuratóriumának figyelmét felhívjuk a mi irodalmunkra, az elhatározás a Kazinczy Társaság részéről sokkal régibb keletű s hogy az intervenció — könnyen elképzelhető okokból — késett, nem jelenti azt, bqgy elkésett. Mihelyt alkalom nyílt rá, a Kazinczy Társaság megoldásából fölkerestem Babits Mihályi, az alapítvány irodalmi kurátorát, (esz-1 tergomi csodaszép kilátású, remete egyszerű- ‘ ségü Tuszkulánumában) s ő a legnagyobb szívélyességgel bocsátotta rendelkezésemre a „Baumgarten Ferenc Irodalmi Alapítvány" Alapitó Oklevelét, hogy megismerjem azon föltételeket, melyek a dijak kiosztásához kötve vannak. A nagylelkű alapitó végrendeletének szavait kell elsősorban idéznem: „Ezen alapítvány létesítésénél nem a tehetség jutalmazása lebeg szemem előtt, hanem oly komoly törekvésű — akár szép- irodalmat, akár a tudományt miivelő — magyar írók hathatós támogatása, akik minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és igy személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükségei szenvednek.14 A végrendelet szerint az alapítvány kuratóriuma Babits Mihályból és Basch Ló- rántből áll, mint irókurátorből, illetve mint jogász kurátorból. (A K. N. nagy tájékozatlanságára vall tehát, hogy fett, betűvel követel képviseletet: a szlovenszkói magyar irodalom számára a kuratóriumban). A végrendelet „magyarázata és kifejtése" a tulajdonképpeni alapitó oklevél, melynek főbb rendelkezései a következők: Mely írók jöhetnek számításba? Erre a kérdésre a 4. szakasz ad feleletet: „Minthogy az alapitó szándéka nem a tehetségnek utólagos jutalmazása volt, hanem az, hogy a tehetségnek a lehetőséget eszményi célú munkák alkotására megadja, támogatásban csakis olyan írók részesíthetők, akiknél minden reménység meg van arra, hogy ezt az anyagi könnyebbséget ily müvek megírására fogják felhasználni. Ekként csak oly Író jöhet tekintetbe, akW uek tehetsége tSs komoly kulturális törekvése épp úgy, mint jelleme megfelel a végrendelet által megkívánt magas igényeknek. Kizáratik minden olyan iró, akinek munkássága nyilvánvalóan politikai agitáció eszköze, vagy aki csupán az irodalmi divat és könnyű érvényesülő- szempontjai szerint igazodik. Minthogy az alapítvány a magyar nemzet irodalmának fejlesztését kell, hogy szolgálja, kizáratik természetesen az az iró is, aki nemzetellenes tendenciát követ, úgyszintén az, akinek működése a közrendre, vagy közerkölcsre kétségtelen veszélyt jelent. Tudományos irók a dijakban csak akkor részesülhetnek, ha müveik forma és stilus tekintő télien irodalmi értékűek is. Az egyes Lrók munkásságának megítélésénél csuk nyomtatásban megjelent müveik szolgáljanak alapul, ez alól kivétel csupán rendkívül esetekbeu tehető." Az érdijak és segélyek kiosztása Erről a 11—13. szakaszok intézkednek, röviden összefoglalva a következőkben: Az évdijakban és segélyekben részesülő magyar i.rók kiválasztása pályázat kiirása nélkül történik. Minden magyar irodalmi és tudományos társaság a tanácsadó testület utján a kuratóriumnak támogatásra ajánlhat oly magyar írót, akit arra érdemesnek ítél. Az érvdij összege 4000 pengőnél kevesebb, de 8000 pengőnél több nem lehet Az alapítvány tiszta jövedelmének egy nyolcada rendkívüli segélyek alakjában osztható ki anyagi gondokkal küzdő Íróknak s ezek a segélyek esetenként, 400 pengőnél nem kevesebb, egyösszegűén a szükség indokolta időpontban adatnak ki. (Ezt azért tartottam szükségesnek fölemlíteni, hogy rámutassak a K. N. egy másik tájékozatlanságára. A kuratórium még évdiNewyork, október 3. Az amerikai nagy temetkezési vállalatok teljes propagandájukkal láttak hozzá újabban, bgoy megváltoztassák a gyász színeit, sőt évszázados szokásokat és szertartásokat, amelyek már csaknem dogmává vált szimbólumai a gyásznak. Uton- utfólen látni propagandisztikus felírásokat: „Miért mindent feketében? Kérdezzük, miért?! A temetkezési vállalatok propagandafemökei úgy vélik, hogy — legalább Amerikában — nincs messze már az idő, amikor a gyászt nem a fekete, hanem más, vidámabb színek fogják jelenteni. Mivel éppen a legelső temetkezési vállalatok propagálják ezt az uj amerikai bohóságot, csaknem száz százalékos biztonsággal lehet állítani, hogy Amerika még a gyász színeit illetően is emancipálni fogja magát Európától és közelebb kerül — a kínaiakhoz, akik a fékért tartják a gyász színének. Azonban a merész újítók nem csupán a gyászruha, hanem a gyászzene élénkebb, vigabb ritmusú legyen, magukat. Kifejezik azon követelésüket, hogy a gyázzene élénkebb, vigabb ritmusú legyen. Jellemző, hogy mindezt az amerikai élet- filozófia logikus gondolataként követelik és abból vezetik ezt le. Ez a filozófia, amint az amerikai sajtóban majdnem naponta megjelenő elmélkedésekből kitűnik, abban az óhajban csúcsosodik ki, hogy az emberi élet a szó legtágabb értelmében mentesítessék mindentől, ami a gyászra, szomorúságra emlékestet. Ezekben az elmélkedésekben körülbelül igy beszélnek az amerikai életfilozófia hangozta- tói: „Más tempóval élünk, mint a tegnap éráját, tehát jutalmat sem adhat, mert az első kiosztás 1929 január 18-án fog megtörténni. A cikkben felsorolt irók — Babits kivételével, aki, mint kurátor a végrendelet értelmében a jövedelem egy nyolcad részét élvezi — ilyen rendkívüli segélyben részesültek csak.) Ennyi érdekelhet minket az alapitó levélből. Amint látható, az évdijakat vagy az olyan irók kaphatják meg, akiket a tanácsadó testület és kuratórium sua sponte kijelöl, vagy olyanok, akiket a magyar irodalom és tudományos társaságok ajánlanak. A Kazinczy Társaság a maga részéről föltétlenül élni fog az ajánlás jogával, mindenesetre korrekt formában, idejekorán és olyan szlovenszkói magyar irók érdekében, akik a nagylelkű adományozó intencióinak s az alapítvány föltételeinek mindenben megfelelnek. báréi. Sokkol gyorsabban élnük, ezért a mostani életmód nem tűri el, hogy például a halál valami borzalmas dolgot jelentsen és hogy a halál sirás, kétségbeesés oka legyen és a fekete színek szimbólumává váljon. Már csak azért is meg kell szüntetni a halott fölötti siránkozást, mert az emberek többsége hisz a halál utáni uj és jobb életben." Ebből az amerikai temetkezési vállalatok azt a következteiést vonják le, hogy a temetéseknek tulajdonképpen vigossá- ságoknak kellene lenniük. Ehhez képest a gyászhelyiséget nem fekete drapériával, hanem mindenfajta tarka, élénk szöveteikkel akarják bevonni. A szövetekre ártatlan, örömteli képeket és kedves tájképeket akarnak ráfesteni. A gyász-szoba sarkába aranyozott karmóniumol akarnak dili tani, amelyen az elhunyt kedvenc dalát fogják eljátszani, lehetőleg minél vigabbat A gyászszertartás is nem a fekete szin jegyében folyna le. A gyászolók délután zsakettbe, este szmokingba öltöznek, a gyászbeszédet pedig az uj életfilozófia valamely apostola tartaná. A koporsókat szintén uj színre festik. Tekintetbe jönne a rózsaszín, vagy a csillogó kék. Mindez azt jelenti, hogy Amerika emberei vígan akarnak meghalni és gyászolóiknak nem sok bánatot okozni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a „vig halál" nem mai ötlet és nem is amerikai eredetű. Ugyanis már az első primitiv emberek is tánccal, énekkel adtak kifejezést gyászuknak és igy tesznek manapság is a primitiv néptörzsek . . . 1 csehszlovákiai magyar kérdés a nyolcadik nemzetközi demokratikus békekongresszuson Iául® nagy hatású felszólalásával irányítotté rá a kongresszus figyelmét a magyar kisebbség Bieiyzetére Páris, október 3. A napokban zajlott le a Páris melletti ßier- ! viliében a nyolcadik demokratikus békekongresz- szus (congTés international démocrntique pour la paix). amelyen komoly vita tárgyát képezne az utódállamokbeli magyarság helyzete is. A kongresszus elnöke Marc Sangnier volt, aki mint Páris képviselője a saint-germaini szerződés ratifikálása alkalmával meglepő bátorsággal szállott sikra a kisebbségek érdekében. A jugoszláviai magyarság részéröl Nagy István dr, a csehszlovákiai magyarság részéről pedig ölvedi László dr. vett részt a kongresszuson. A politikai bizottságban, amelyben Reyde angol professzor és Louis RoLland. francia képviselő elnököltek, éles kritikák hangzottak el a népszövetség mai működése ellen és a nemzeti kisebbségek mellett. Figyelemreméltó volt M. de Du- foury francia delegátus felszólalása, aki m°gem-; lékezett Briand legutóbi ismeretes genfi beszé-1 déről és hangoztatta, hogy Igazságot kell szolgál- j tatni a kisebbségnek, mert a mai helyzet Fran- j daország szégyene. Megemlítette a csehszlovákiai | magyar kisebbség helyzetét és evvel kapcsolat- j ban bírálta a csehszlovák kormányzat működésit. j ölvedi László dr, szintén hangsúlyozta a meglevő kisebbségvédelmi intézkedések elégtelenségét, | rámutatott a népszövetségi eljárás hibáira és hangoztatta annak szükségességét, hogy a kisebbségeket jogi személyeknek ismerjék el. A politikai bizottság külön ülést tar- j lőtt a kisebbségi kérdés tüzetes megvizsgálása j céljából. Ez alkalommal Nagy István dr a jugo- i szláviai magyarság súlyos helyzetét ismertette, rámutatott a belgrádi kormányzat sérelmes intézkedéseire. amelyek végromlásba sodorják az od3sza- kadt magyar népet. Rátért a horvátság helyzeté- , re is és felhívta a kongresszus figyelmét a jugo- | szláviai tarthatatlan helyzetre, s az elfogulatlan nyugati közvélemény közbelépését sürgette. Dimitrij Sprostranotf a macedóniai helyzetet 1 ismertette és feltárta a szerb uralom borzalmait: j hiteles adatokkal igazolta a szörnyű vérengzéseket, amelyeket szerb közegek követte.k el és figyelmeztette a kongresszust arra a veszélyre, amelyet a balkáni tűzfészek rejt magában. ölvedi László dr. részletesen foglalkozott ezután a szlovenszkói magyarság helyzetével és rámutatott a osehszlovák kormányrendszer hibáira. Ismertette a földreform végrehajtását, az jj körigazgatási törvényt. Megemlítette a magyarság kulturá'is sérelmeit: bemutatta a pozsonyi Mária Terézia szobor lerombolásáról készült fényképeket, s foglalkozott Osusky párisi csehszlovák kö-, Rózsaszínű koporsóba, vig zeneszó mellett, tarka ruhákban akarják halottaikat eltemetni az amerikaiak A legújabb amerikai hóbort, mely az aj életHIozó- fiából ered — „Elkerülni mindent, amé szomorít“ j vet „Les Magyars et les Pangermanistea" cimü könyvével, amelyhez egy néprajzi térkép van csatolva. E térkép szerint Szlovenszkó területén egyetlen egy magyar sem található, holott a hivatalos cseh statisztika is 750 ezerre teszi a magyarok számát Marc Sangnier, a kongresszus elnöke is annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a népszövetség mai formájában nem képes megi I- dani a kisebbségi kérdést, át keli alakulnia, mert ma a kormányok és a győztesek szövetsége, nem pedig demokratikus parlamentje a népeknek. A bizottság elnöke, Souza, v. portugál közoktatásügyi miniszter beterjesztette Kurtyák Jánosnak, a ruszin autonom földmives-szövetség nemzetgyűlési képviselőjének levelét. A kongresszus rokonszenvét fejezte ki Rn- szinszkó lakosságával szemben és elhatározta, hogy az autonómia ügyét napirenden fogja tartani. A kongresszus plenáris ülésén ölvedi László dr. ismét felszólalt és többek között a következőket mondotta francia és német nyelven: A csehsilovékisi magyarság és a népszövetség — Mi, akik nehéz kisebbségi helyzetben élünk, nem a fegyverek, az összeesküvések és forradalmak kétes sikerétől várjuk sorsunk jobbra- fordulását, hanem szünet nélkül hangoztatjuk, hogy a demokratikus elvek győzelme és becsületes alkalmazása teremthet egyedül békét Európában és az egész világon. — A békeszerződések nyomán 40 milliónyi ember él kisebbségi sorsban. Figyelmeztetnem kell a világ hatalmasai közül azokat, akik elegáns nemtörődömséggel szokták elintézni e kisebbségek panaszait, hogy veszélyes játékot folytatnak akkor, amidőn nem akarnak számolni ezzel a 40 millió emberrel, a kisebbségek hatalmas táborával. — Mi, szlovenszkói magyar kisebbség, híven teljesítettük és teljesítjük az álammal szemben összes köfelezetségeinkct. azonban & lojalitás nem válhafik megalkuvó szcrvilizmussá. Mi felelősek vagyunk nemzetünknek, utódainknak és a történelemnek és épen ezért kérlelhetetlen harcot folytatunk jogainkért. — La Fontaine ur, a belga szenátus tiszteletreméltó tagja és alelnöke történelmi jelentőségű kijelentést tett az Interparlamentáris Unió berlini konferenciáján, amikor szemére vetette az aj államoknak türelmetlen nemzetiségi politikájukat. Erről a helyről mondok neki hálás köszönetét és kérem, hogy támogassa a jövőben is rendületlenül a kisebbségek ügyét, amely ma az igazság ügye. — Mindenki békét őhajt, azonban a béke csak úgy érhető el, ha jogait biztosit- jnk, igazságot szolgáltatunk Európa nemzeti kisebbségeinek is. — Mi, szlovenszkói magyarok várakozással és aggodalommal tekintünk a Nemzetek Szövetségének működése elé. Várjuk, hogy minden tekintélyét latba vetve azt a hivatást fogja teljesíteni, melyet számára a történelem és az emberiség bizalma kijelölt: páratlan védelmezője lesz a gyöngéknek és hirdetője a kérlelhetetlen igazságnak. Ellenkező esetben aggódva kell tekintenünk a genfi aeropág felé, mert ha a gyöngék Dem találnak meghallgatásra előtte, a Nemzetek Szövetsége önmaga rombolja össze tekintélyét. — Mi, szlovenszkói magyarok arra kérjük önöket, akik az igazi demokráciát képviselik ezen a kongresszuson, hogy működjenek közre a legszentebb cél elérésében: alkossák meg az igazság örök békéjét, amely életet jelent az egész emberiség eámára. A kongresszus a kisebbségeké A nagy tetszéssel fogadott beszéd után O. Hoog, a kongresszus főtitkára felolvasta a demokratikus békeszövetség programját, amelynek néhány érdekes pontja a következőkép szól: „Fontosnak tartjuk, hogy az egyes államokba bekebelezett kisebbségek jogai tiszteletben far tassanak és a kisebbségek mindenkor a legfelsőbb nemzetközi fórum elé terjeszthessék kívánságaikat. — Valahányszor megállapítják a bék ■■ szerződések tévedéseit, föltétlenül szükséges, hogy e hibákat minél hamarább megszüntessék, mer! e hibák szünetnélküli okai a viszályoknak és legnagyobb akadályai a népek békés együttműködésének." A kisebbségek képviselőinek indítványára elhatározta a konyresszus. hogy állandó kisebbségi bizottságot szervez, • amely a kisebbségi kérdést tanulmányozni fogja és időnként felhivja az illetékes tényezők figyelmét. A kongresszust sokan üdvözölték az akliv politikusok közül, igy Aristide Briand, francia külügyminiszter, Msgr. Seipel. Ausztria kancellárja. Benes, csehszlovák külügyminiszt* r többek között ezt irja üdvözlő levelében: „...lelkesedéssel csatlakozom munkájukhoz és a legteljesebb sikert kívánom.“ Galbavy ismét Prágában! A legjobb cigányprímás fialbasy árpid 7-tagoi zenekarával okt. 1-to naponta a ü Boston Sáriján, Mästet v
