Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-04 / 226. (1853.) szám
1928 október 4, csütörtök. ÜÉÜSB&£b3£MtBLWBEBB£&E3Mi*LTHi4tia*au ■PKAQAIt/ v lAGYAR^WIRBair Széni Bertalan éjszakája Pobedény község Negyven feldühödött ittas falusi legény rátámadt az alvó cigánynegyedre és borzalmas vérengzést vitt véghez — Öt cigány, köztük három nő s egy hatéves gyermeh meghalt, kettő haldoklik, hét súlyosan megsebesüli — A mészárlást régi háborúság idézte elő — msem — Tartósság, kényelem, ruganyosság — ———■mi i rft———JaTT.., ...... e mlékeztet mindenkit, aki csak valaha is gummisarkat hordott a „BERSON 750“-re. Ne kérjen „akármilyen“ gummisarkat, hanem kizárólag „EERSOH 750-t A Präge? Presse és a magyar intellektus A Prager Presse tegnapi számában „Magyarország távolmarad“ címen gúnyos és rosszakaratú megjegyzésekkel kiséri Magyar- ország azon elhatározását, hogy távolmarad az Intellektuellek Uniója Nemzetközi Szövetségének ötödik, prágai kongresszusától. Mondanunk sem kell, hogy a prágai német félhivatalos, amely a középeurópai népek békés együttműködését oly módon igyekszik megteremteni, hogy valahányszor eszébe jut, durva igazságtalansággal üt egyet a magyar nemzeten és annak vezetőin, most is fölhasználja az alkalmat és vádolni igyekszik a magyarokat a világ előtt. Mint mindig, most is hamis és nevetséges vádakat kovácsol. A magyar delegáció nem azért maradt távol a kongresszustól, mintha annak ideális tartalmával nem értene egyet, hanem azért, mert távolmaradásával tiltakozni akart a csehszlovák kormány azon intézkedése ellen, hogy Szloven- szkőba és Ruszinszkóba nem engedi be a magyar kultúra, a magyar intellektus legtöbb termékeit. Minden müveit és olvasni szerető magyar ember előtt az intellektuális kapcsolatok legflangránsabb megsértésének tűnik, hogy a huszadik században egymillió embernek lehetetlenné teszik, hogy a saját nyelvén kapja azt a szellemi táplálékot, amelyet kíván és amelyet egész Európa nívósnak ismer el. A tény az, — akárhogy csavarjuk a dolgot — hogy egymillió embert elzárnak attól, hogy azt olvassa, amit olvasni akar. A tény az, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot elzárják annak lehetőségétől, hogy nagy szellemeinek és nagy tudósainak munkáiban gyönyörködjék. A tény az, hogy a csehszlovákiai magyarok nem olvashatnak, nem tanulhatnak és nem jutnak hozzá, hogy a saját intellektusuk termékeinek túlnyomó részét megismerjék — hacsaknem cseh vagy német fordításban, miután a magyar szellem egy-egy terméke már bejárta fél Európát. Nem arról van szó, hogy mit magyaráz be a prágai kormányzat a mágyar intellektus termékeibe, hanem arról, — ismétlem — hogy egymillió ember elől elzárják azt a kultúrát, amit százszázalékosan akar, ami az ő szellemének jogos tulajdona s ami nélkül nem is élhet müveit életet. Fölháboritó, hogy a Prager Presse gúnyolódik és a magyarság ellen fordítja azt a tényt, amelynek következtében a szlovenszkói magyar intellektus haldoklik, ami a mi legszentebb sebünk és legnagyobb nyomorúságunk. A Prager Presse azt mondja: „Csehszlovákia országainak határai évszázadok óta nyitva állottak minden nyelv és minden nép kultúrája számára.“ Igaza van. Történelmi tényt állapítunk meg, ha azt mondjuk, hogy Csehszlovákia országai — most Szlovenszkó- ról van sző — évszázadokig nyitva állottak minden kultúra előtt. De akkor is történelmi tényt állapítunk meg, ha azt mondjuk, hogy Szlovenszkő viszonylatában ez a nyitvaállás 1918 óta megszűnt, mert tiz év óta nem szabad mindazoknak a szellemi termékeknek túlnyomó többségét olvasnunk, amit akarunk s ami nélkül nem létezhet tökéletes magyar kuturélet. Megkezdődött az olraützi püspöki konferencia Olmütz, október 3. A csehszlovákiai püspökök konferenciája ma reggel 9 órakor kezr dődött meg OLmützben Precsan olmützi érsek rezidenciájában. A püspöki konferencia elnöke Precsan Lipót dr. a beteg Kordács prágai érsek távollétében. A konferencián részt- vesznek: Podlaha Antal dr. generális vikárius, Gross József leitmeritzi, Kaspar Károly dr. königgraetzi, Kmetykó Károly dr. nyit- rai, Vojtassák János szepesi, Bárta Simon budweisi, Gébé Péter munkácsi püspökök, továbbá Jantausoh Pál dr. nagyszombati apostoli adminisztrátoR, Kupa József dr. briinni, Csárszky József dr. kassai, Bubnics Mihály rozsnyói, Gojdics Péter eperjesi püspökök, végül Fischer dr. breslaui prelátus a breslaui egyházikerület kiküldötteként. A szatmári egyházkerületet Jóna József dr. képviseli. A tanácskozások két napon át fognak tartani 9 órától 1 óráig és 2 órától 3 óráig. A konferencián résztvesz minden valószínűség szerint Blaha Márián besztercebányai püspök is. Szerdán este Olmützbe érkezik Ciriaei Péter apostoli nuncius is Ritter prelátus kíséretében. A iCégtüS Hét előfizetési dija Praha II., Panská 12. sz. III. emelet cimre küldendő Vágujhely, október 3. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától.) Középkori jeleneteknek borzalmas képe elevenedett meg a hétfőről-keddre virradó éjszakán egy kis nyitramegyei faluban, a Vágujhely közelében fekvő Pobedényben. Kísérteties fáklyafény mellett üvöltöző, felizgatott tömeg ront rá a község cigánynegyedére, hogy népitélctet tartson. A gyermeket anyja karjai közül rántják ki és lövik agyon. Patakokban ömlik a vér, halálhörgés, könyörgés, átkozódás, szidalom, kétségbeesett jajgatás hangjai vegyülnek kaotikus zavarba. Az emberi szenvedélyeken nem tud már úrrá lenni a józan belátás, a csendőrök tehetetlenül állanak « tömegszenvedély borzalmas kirobbanásával szemben. Nem egy végzetes pillanat kirobbanása volt a pobedé- nyi Szent Bertalan-éjszaka, hanem előzményei messze időkre nyúlnak vissza, előítélet, gazdasági okok, a falu népének meg a. cigány tábornak ősi ellentéte készítették elő a talajt a véres leszámolásra, amely formájában és méretében ugyancsak emlékeztet az ukrániai pogromokra és az amerikai négerlincselések- re. Különböző fajok ellentéte, a lelkekben régóta felraktározódott gyűlölet, a gazdasági életnek és foglalkozásnak különfélesége és az erkölcsi életnek éles ellentéte azok a mélyreható okok, amelyek a véres éjszakára vezettek. Az egyik táborban áll az 1100 lelket számláló dolgos pobedényi szlovák nép, amely féltő gonddal vigyáz munkája gyümölcsére, kora virradattól késő estig nehéz munkában gyötri testét és lelkét a földeken és minden szem búza, minden darab tojás szivéhez nőtt, mert ez jelenti az életet, a nyugodt telet és a nagyobb darab földet. A másik oldalon a cigánytelep könnyelmű, keleti szokásait még ma is őrző népe áll. A cigányprobléma minden kísérletezés ellenére ma is rákfenéje Kö- zépeurópának, sőt különösképpen mostan vált a legkényesebb szociológiai pi ob lémává, mert a jelenlegi vadidők kiegyensúlyozott erkölcsi felfogású egyéneket és tömegeket 1« megingattak, hát még miféle szörnyű szenvedélyeket váltottak ki az amugyi? laza erkölcsi viszonyok között élő cigánysátorokban. A szepsii emberevő cigányok rémsé- ges bünlajstroma, amely az egész világot megborzongatta, kellő fényt vetett azokra az örvénylő mélységekre, amelyek a társadalomba még be nem illeszkedett cigányság világában tátonganak. Hiába is tagadjuk, külön nép ez és ha megfigyeljük szokásait, életmódját, beszédjét, azonnal szembetűnik ennek az igazsága. Még ma is azon a keleti zagyva nyelven beszélgetnek egymás között, amelyet valahonnan a Nílus mentéről vagy Indiából hoztak magukkal, még ma is valami különös, réve- teg keleti láng imbolyog a szemükben, erkölcsi felfogásuk még ma is a nomadizmus színvonalán áll és a letelepedett, állandó foglalkozást űző népekkel szemoen semmi érzékük a gyűjtőmunka, a jövőről való gondoskodás és a tulajdon szentsége iránt. Ez a két világnézeti ellentét robbant ki és csapott össze éles leszámolásban a nyitramegyei PobedénybeD. A cigánytábor a falu réme A kis Pobedény község halárában aránylag népes cigánynegyed kidü't-bedült kalyibái füstölögnek éjjel-nappal s mintegy százötven oigányszemély töltötte eddig tétlenül, boldog dolce far niente-ben napjait. Csak éjszaka elevenedett meg mindig a cigánytábor, árnyékok surrantak lopva a falu felé, suttogó hangok váltottak halk jeleket s a sötét kunyhókban virrasztó asszonyok izgatott kezei vették át s rejtették el a föld alá, a lim-lom közé füstös padlások zugába a zsákmányt, amelyet erőszakos tolvaj férfikezek raboltak a dolgos falusi nép szűkös vagyonkájából. A falu lakossága állandó rettegésben élt és átkozódva, de csak halkan emlegette a Hérák, Bihari, Torács és Diha cigány- családok férfitagjainak nevét, akik az utóbbi időben csoportokba verődve, már nappal is el-ellátogattak a községbe s úgyszólván a lakosság szemeláítára törtek be erejük tudatában a házakba. 'De nemcsak a férfiak tolvaj életmódja, hanem a nők festett, bűnös élete is folyvást ingerelte a vallásos falusiakat, azonkívül a táborban napirenden előfordult véres verekedések is hozzájárultak ahhoz, hogy a nyugalomra, békére és nyugodt munkára vágyódó pobe- dényiek'ben végzetes keserűség, harag és indulat gyűlt fel, amely a keddi éjszaka megrázó eseményeiben robbantott gyilkos utat magának. A falusiak nem egyszer megkisérelték, hogy megszabaduljanak a kényelmetlen szomszédságtól. Egy alkalommal rátámadtak a cigánytáborra és szétrombolták, valósággal a földdel tették egyenlővé nyomorúságos, piszkos kalyibáikat. De a hatóságok közbeléptek és a pobedé- nyieknek újból fel keltett építeniük az elpusztított cigánynegyedet. A cigányok vakmerőségét élénken illusztrálja az a tény, hogy szeptember elején, amikor egy pobedényi lakos ütánailőtt egy tolvaj csoportnak és három cigányt megsebesiteit, a falu elejére tódult az egész tábor s a férfiak, asszonyok, aggok, gyermekek serege azzal fenyegette meg a megriadt falusiakat, hogy felgyújtja a községet, Néhány nappal rá tényleg fel is szállott a vörös kakas az egyik gazda szérűikért jé re, amely tövig le is égett. Azonban a cigányok nem elégedtek meg ezzel, hanem továbbra is hangoztatták, hogy tüzbeboritják az egész falut. A szérüskerti tűznél a falusiak haragja a cigányok éllen tetőfokát érte el. Edcíig ugyanis a cigányok mindig segédkeztek a tűzoltásnál, de amikor a szérüskert égett, tartózkodtak attól, hogy a kétségbeesetten dolgozó falusiak segítségére siessenek. Nyilvánvaló volt, hogy a tüzet, a cigányok rakták s a csendőrség a felmerült súlyos gyanuokok alapján a három teggyanusabb cigányt le is tartóztatta és hétfőn beszállította a váguj- belyi járásbíróságra. A három letartóztatott cigány csak hálás lehet eilfogatásáért, mert ezzel biztos helyen menekült meg a kedd éjszakai népitólet elől. ■ Haditanács es búcsú után Vasárnap és hétfőn két napig tartó búcsú volt a községben. Az esti mulatozásban félbevült falusiak mind hangosabban és mind elkeseredettebben emlegették tolvaj és gyújtogató szomszédaikat, különösen az fokozta •fél haragjukat, hogy néhány nappal ezelőtt a cigányok egy gyermeket, aki a mezőn a burgonya felett őrködött, megtámadtak és véresre vertek. Különösen a mértéktelen bor- élvezettől felhevült, tüzesfejü legények között járta a hangos beszéd, amely egyszeriben rekedt, halk suttogássá változott. Mintegy negyven legény verődött össze egyetlen csoporttá és haditanácsot tartott. Rövid tanakodás után elhatározták, hogy rátámadnak a cigánytáborra és végleg leszámolnak ellenségeikből. A támadás A negyven legény kövekkel, téglákkal, botokkal, fütykösökkel, vas villákkal és vas- dorongokkal szerelte fel magát, ki mit talált, azt ragadta fel s éjjel egy órakor, a koromfekete éjszakában negyven ittas legény a falu alvó házai mentén tovalopta magát a sötéten hallgató cigánytábor felé. Amikor a cigánykunyhók elé értek, kövekkel és téglákkal betörték a kalyibák ablakait és ajtót. Szálltak a kövek az éjszakában s mire Sitóüiíafürili! szép mele^ győgyvizfürdo a magas Fátra tövében. Téli szezon. a felriadt cigányok felkászálódtak fekhelyükről, hogy a kődobálók után nézzenek, egyetlen kunyhóablak sem volt már ép. A cigányok óvatosan kiléptek kunyhóikból s abban a pillanatban a negyven legény a botokkal, dorongokkal fütykösökkel ráíáxnadt a cigány- seregre. Több legény zsebéből revolver került elő hirtelen s a botok, dorongok tompa zuhanását, amint a puha, eleven emberi testet érték, revolverdörrenések kísérték. Pillanatok alatt véres, kegyetlen, életre- halálra menő küzdelem fejlődött ki az elkeseredett ellenfelek között. A felindult falusiak, még mielőtt a cigányok szintén felfegyverkeztek volna, borzalmas pusztítást vittek véghez a cigányok között. Ember ember ellen harcolt, donglak az emberi testek az alázuhogó ütő-
