Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-13 / 234. (1861.) szám
1928 október 13, ggcrobal ^wroarMAfifcoi-Ftna^ 3 Törköly léssel szenátor: A szociális biztosítás novellája csak fokozza a szociális is nemzeti elégedetlenséget Törköly szenátor hatalmas kritikai beszédben szedte szét a szenátusban a kormány javaslatát, mely „egy rossz megalkuvás rossz eredménye" a közegészségügy, a humanizmus megszentelt intézményének kell lenni. Objektíve meg lehet állapítani, hogy az egész szociális biztosítási törvény a novellájával együtt egyoldalú osztály- é: pártérdek szolgálatában áll. Mindenütt csak a munkások osztályára és pártérdekeire van tekintettel és a szociális béke érdekében szükséges harmónia szükségességét a munkaadók és a munkások, vagyis a munkaadók és biztosítottak közölt teljesen elhanyagolja. Itt a legfőbb bizonyíték az, hogy a paritás kérdését a polgári pártok minden fogadkozása dacára a novella rosszul oldja meg, mert a szervezeti kérdéseknél mindenütt igyekszik a munkások túlsúlyát a szükséges harmónia rovására biztosítani. Pedig a paritás követelményének helyességét el sem lehet vitatni. Leghelyesebb lett volna ezen a téren az a megoldás, hogy a munkaadók ás a munkások a hivatalnokok választására hatáskörrel biró kiküldötteit külön-külön, de egyenlő számmal válasszák meg és ezen delegációk azután külön-üűlön megválasszák a maguk előljárósági tagjait egyenlő számban. Az elöljáróság elnöke pedig egy pártatlan, kinevezett személy legyen. Az elöljáróság hatáskörébe tartozó kérdések elbírálásánál felmerülhető vitás kérdések igy könnyen elintézheíök volnának és mindkét érdekcsoportnak módjában volna a vitás kérdések eldöntését egy független bíróságtól perorvoslati utón kikérni. Mert a szociális biztosítás intézménye csak akkor felel meg rendeltetésének, ha a kötelességeket és a jogokat törvényes intézkedések állapítják meg és a felmerült viták eldöntése az érdekelt képviseletek és szakemberek bevonásával független bíróság ut'án történik záros határidőn belül. A megoldást a novellában megtalálni nem lehet, a paritás nincs meg. Ez a hiány mindig okot fog adni vagy az egyik, vagy a másik oldalon az elégedetlenségre, ami a szociális béke megteremtésének mindig nagy akadálya lesz. De hiba az is, hogy Prága, október 12. A szenátus ima letár-! gyalta a szociális biztosítás reformjáról szóló törvényjavaslatot, amelyen — mint már jelentettük — stiláris módosításokat eszközölt, úgy hogy a javaslat újból a kópvá'Sölő- ház elé ikerül. Az ülést 'délelőtt fél tízkor nyitotta meg Hiúiban elnök. Fabner német nemzetipárti, PdcM cseh nemzeti szocialista, Sehnalová kommunista. ■Wolkó szlovák néppárti és Herz <Jt. ikomimu- (iiista szenátor után Törköly József dr., a magyar nemzeti párt szenátora szólalt fel, ,akinek nagyjelentőségű beszédéit teljes terjedelmében közül'jük: A csehszlovák parlamentarizmus kritikája Tiszteli Szenátus! A csehszlovák köztársaságban nincs parlamentarizmus, de van demokratikus önkényuralom. Népakaratról, nép- fenségről beszél az alkotmány, a kormánypártok azonban nem engedik a valóságos népakaratot kifejezésre jutni, érvényesülni. A törvényhozói munkát bizottságokba szorították. A nyolcas ^bizottság és a különféle bizottságok, a végrehajtó hatalom, illetve a kormánypártok kedveltjeiből tervszerűen és céltudatosan úgy vannak alakítva, hogy a kormánypártiak & nyolcas bizottságban és a bizottságokban a többséget bírják. Az előre megszövegezett kormányálláspontot mindig diadalra hozzák. A parlament nyilvános ülése azután kap 20—40 órát egy-egy fontos törvényjavaslat letárgyalására, szónoklásra, mellyel a látszat meg van mentve, mert a nép képviselői beszélhetnek, sőt szónokolhatnak is; kapacd tálasról, meggyőzésről, egy-egy helyes módositó javaslat elfogadásáról már szó sem lehet, mert a politika fair és unfair eszközei jó előre elintézik, hogy a bizottsági többség a ház többsége is legyen. Legrosszabb az olyan pártoknál, mint pl. a magyar nemzeti párt, amelynek egyetlen bizottsági helyet sem adtak és igy ez a párt még a bizottságban az első és végső döntésnél sem juthat ahhoz, hogy a magyar nemzeti kisebbség álláspontját azzal a reménnyel fejthetné ki, hogy amennyiben igazságot mond és törvényes jogot követel, azt meg is szívleljék, a nemzeti egyenjogúság és az egyenlő elbánás jegyében. A csehszlovák parlament igazán nem egyéb, mini a végrehajtó hatalom játékszere, egyik kényelmes eszköze arra, hogy a végrehajtó hatalom a saját mindenhatóságát megteremtse és a demokrácia álarca alatt önkényuralmat gyakoroljon. Nem igen érdemes tehát a tények ily állása melleit nekünk a nemzetgyűlésben felszólalni. És ha mégis felszólalunk, ezt csak azért tesszük, hogy a népeknek és főleg a mi népünknek tudtára adjuk, hogy mik a mi igazságos és jogos kívánságaink, mik a törekvéseink, amelyeknek érvényesítésében tervszerűen és céltudatosan meg vagyunk akadályozva. A népünknek ez által alkalma van megítélni, hogy az ő valódi akaratát kivánjuk-e tényleg megvalősitani. I ! Ez a novella egy bizonyíték amellett, hogy a köztársaság politikájában semmiféle ígéretet sem szabad komolyan venni. A jelenlegi kormánypolitika alapját a polgári pártok adták és ezek a választásokon, a pártgyüléseken beígérték a szociális biztosítási törvénynek a polgári pártok programjának megfelelő növel lizálását. A cseh agráriusok, a szlovák agráriusok, a német agrárok, a mezőgazdaság népének tettek ígéretet a mezőgazdaság érdekeinek kívánsága szerint való novellizálására. A polgári koalíció pártjai a polgári blokkban egymásnak tettek megfelelő ígéretet. A miniszterelnök a polgárt koalíciónak. Ezután jött egy hosszú vajúdás, amely alatt úgyszólván minden igőrettevő arra törekedett, hogy ne kelljen az Ígéretét megtartani. Nagy fenekedés után végre is ösz- szeültek a polgári blokk pártjai a szocialista, illetve szociáldemokrata pártokkal és többszörös kölcsönös ultimátumok után a nyolcas bizottság döntése alapján megegyeztek a novella szövegében. De a megegyezés, amely a kompromisszum ígérete volt, nem lett megtartva. Sőt az utolsó pillanatban a kormány, amely a kompromisszumos Ígéretnek. Sramek miniszterrel együtt része volt, a megegyezés szövegén a szocialisták és szociáldemokraták, mint az egyezséget megkötő másik fél akarata ellenére változtatást tett és azt a képviselőházban megszavaztatta. Most aztán mindkét tábor egymást vádolja azzal, hogy a másik tábor becsapta őket. A beváltatlan ígéretek Ez a történet minden esetre fényt vet a csehszlovák kormánypolitika és pártpolitika erkölcsi nívójára. Minket mindoz nem lep meg, mi ehhez az aljassághoz hozzá vagyunk szokva. Hiszen mi bizonyítani tudjuk, hogy a 121—920. $z. alkotmánytörvényben foglalt ígéretek sem lettek velünk, a magyar nemzeti kisebbséggel szemben betartva. Hiszen mi, úgy egyesek, mint pártok, testületek kaptunk kifejezett miniszteri Ígéreteket szóban és írásban, az idők teltével még fel is hívtuk az egyes miniszter urak figyelmét az ígéretükre, de hiába, csak nem jutott eszükbe az ígéretüket betartani, illetve becsületesen beváltani. Ez az alapja annak, hogy ebben a köztársaságban mi nem hiszünk mór senkinek, nem hiszünk a törvényben foglalt Ígéreteknek sem. És ezért bizalmatlanok vagyunk a novella Ígéreteivel szeoibeu is. A szociális biztosítás kérdésében a magyar nemzeti párt álláspontja teljesen tiszta. A munkabérnek fedezni kell a munkás megélhetési szükségleteit, nemcsak munkaképességének, de betegségének, rokkantságának vagy aggkorának ideje alatt is. Az a munkabérrész, amely a munka termelési költségéből a tényleg kifizetett vagy kiszolgáltatott munkabér levonása után fenrnarad, a szociális biztosításra fordítandó. Vagyis a mun- kásbiztositás mostani formája a bérkiegészítés alapelvén nyugszik, Az ilyen alapon nyugvó I szociális biztosítás, még ha jól és igazságosan van is megalkotva, még nem az ideális szociális népgendozás, Az ilyen szociális biztosítás csak mint átmeneti használatra szolgáló szükségeszköz jöhet számításba. Az igazi szociális biztosítás A magyar nemzeti párt ezt tudja és a fejlődést, a végcélt, az általános népgondozást az általános népbiztositásban látja, amely körébe vonja az államilag szervezett társadalom minden tagját, akik saját erejükből létfentartásukat akár személyi, akár gazdasági okokból kifolyólag nem tudják biztosítani s teszi azt azon az alapon, hogy az emberi sors bizonytalanságának minden ember a részese, és ennél fogva a bizonytalanság elleni védekezés lehetőségét minden emberre ki kell terjeszteni, még az egyéni akarata ellen is a társadalom érdekében. Ez az igazi népgon dozás, ami azon az elgondoláson alapul, hogy a társadalom köteles minden egyes tagjáért, aki a társadalom érdekében kötelességet teljesít, átvenni a felelősséget és a megélhetés lehetőségét a társadalom kötelességteljesítő tagjai részére akkorra is biztosítani, mikor az egyén munkadijával nem tudja átmenetileg vagy állandólag kötelességét teljesíteni a társadalommal szemben. Itt tehát a társadalmi betegség a lényeg és nem a munkaviszony. Ez az igazi szociális biztosítás, amely az emberi szolidaritáson nyugszik, amelyből azonban ki kell, hogy zárva legyenek azok, akik magát a társadalmat, ennek termelési rendjét, jogalkotását, intézményeit akarják szétrombolni, mert hiszen ezekért az egyedekért, köteleségelienes erőszakukért ellenértékként a biztosítás, a felelősségvállalás kötelességét a társadalom nem teljesítheti. A magyar nemzeti párt jól tudja, hogy ezt az í igazi szociális biztosítást a jelenben még megcsinálni nem lehet, hiszen ehhez Svédországon és Glarus kantonon kívül, ahol az általános aggkori biztosítás van érvényben, még a nagy európai államok sem tudtak eljutni. Jól tudja a párt, hogy a közbenső állomást a bérkiegészítés elvén nyugvó jól és igazságosan a munkaadó és munkás igazi érdekét egvaránt istápoló szociális biztosítást kell először elérni. Azután, ha a termelés olyan organizációja megtörténik, amely az eredményes többtermelés és jó és olcsó termelés fejlődési állapotát biztosítja, amikor a jó egészségügyi népnevelés hatásaként a népek és emberek egészségügyi állapota teljesen megjavul, akkor lehet csak az ideális állapot végső állomásához, az általános népbiztositás állapotához eljutni. Kérdés az. hogy a 221/924. számú törvény, a most tárgyalás alatt levő novellájával a munkabér kiegészítés alapelvén nyugvó jó és igazságos, megfelelő szociá'is biztosítást lehetővé teszi-e. Erre a kérdésre csak tagadólag lehet felelni. A novellának első hibája az. hogy a munkaadók és a munkásság összhangzatos egyetértését lehetetlenné teszi és az egész szociális biztosítást beleful- lasztja a pártpolitikai egyeduralom hínár Aha. Mert azt a tényt, hogy az eredeti törvény főképpen a szociális demokraták céljainak a szolgálatában állott, a novella sem teszi hatálytalanná és nem helyezi előtérbe azt a szempontot, hogy áss egész szociális biztosításnak nem szabad pártpolitikát szolgálnia, de a szociális béke. a munkaadók teherviselése a szociális bizte- sitástás terén nincs a progreszivitás elve alapján "goldva. Ausztriában a munkaadót a biztosítási járulékból a kisebb fizetésű osztályokban aránylag nagyobb rész, a nagyobb fizetési osztályokban kisebb rész terheli. Ugyanez az elv érvényesül az angol 1924. évi 7. sz. törvényben. Az olasz szociális biztosítási törvény szerint az alacsonyabb fizetési osztályokban a biztosítási járulékoknak a munkaadó a felét, a magasabb fizetési osztályokban csak az egynegyedrészét viseli. Ennek a feltétlenül hélyes megoldásnak a novellában, nyomát sem találjuk, A legsz£gé~F3bbekrSI megfeledkeztek Feltétlenül nagy hibája a novellának az is, hogy nem terjesztette ki a szociális biztosítás intézményét a házi ipar művelőire, továbbá a segéderő nélkül dolgozó iparosokra, a saját családtagjaival dolgozó mezőgazdákra, legalább az önkéntes biztosítás formájában. A magyarországi legújabb keletű törvények ezt feltétlenül elrendelik. És erre meg is van az indok, mert hiszen az általános népgondozás irányában szükséges fejlődés ezzel elő van készítve némileg, s mert azoknál is lehet rossz sorsfordulat! És voltaképpen ők sem egyebek, mint mun- i kasok! És ha önként akar valaki a szociális biztosításban résztvenni, miért kelljen annak útját állni?! A 221/924. sz. törvénynek és a novellának is végtelenül nagy hibája az, hogy a mezfigazdasági nrankisefenaft a biztosítását n» válaszáé külön az ipari munkások biztosításától és nem is igyekszik az ipari és mezőgazdasági munkások biztosító szervezeteit egymástól elkülönítetten működtetni, pedig kézzel fogható az, hogy közös szervezetben az ipari munkásság érdekei a mezőgazdasági munkások igényeit károsan befolyásolják. Nem akarok QbRAM S
