Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-12 / 233. (1860.) szám
1928 október 12, péntek. Már csak véres, szétetemek kerülnek elő a poricsi Harmincnégyre emelkedett a hatottak száma — Kopogást, segélykiáltást véltek hallani a halucmáió mentők — Tegnap este emelték ki az utolsó éívemaraéoiiai — Nem lehetnek élő emberek a betemetett pincében La Prága, október 11. Két napja harcol már az ©mbar! tudás a technika minden eszközével az óriása halomsírnál. Alig van remény arra, hogy a betemeted)leik közüli csaik néhányat is elevenen, vagy csupán félig holtan lehessen kimenteni, de a teherautók száguldanak, a katonák csákányokkal bomlasztják a nagy betontól'melléket, az izzasztógépek zür- rögnek, a föld alatt allagutaikat ásnak, hogy az elevenekhez, vagy holtakhoz hozzájussanak. Egy pillanatig sem szünetel telj.es két napja már a lázas munka, de elképzelhetetlen is lenne, ml történne a rendőrkordonon kívül zokogó hozzátartozók sorában, ha a remény élesztő zaj elálltán®, a tömegsír fö-ötit. „Feltámad** a betonssr lakóija Tegnap este egy emberi test alsó részét ásták ki a romok alóli. Amikor sikerült az egész mozdulatlan testet kiszabadítani, egy munkás hirtelen leszaladt a betonhailomról és eltakarta szemeit. — Szörnyű, szörnyű! — kiáltja. — Életem végéig sem felejtem el, hogyan tekintett rám. A kiszabadított férfi egy húszéves fiatal munkás, még életben van. Arca is ösz- szczuzódott, teste arról a borzalmas testi és lelki szenvedésről tesz tanúságot, amelyet a huszonnégy órát a betonsirban töltött férfi átélt. Beszélni próbál és valamit mondani akar, de csak susogó hang hagyja el ajkait. Beszállítják a kórházba, ahol valamennyire magához tér s elmondja, hogy a betonkriptában nyöszörgéseket, kopogtatásokat hallott a szomszédos üregek felől. A hírvivő, alighogy jelentést tett sorstársairól, meghalt. Este nyolc órákor beszüntették az egész mén tő üzemet, mélységes csönd állott be. Mélyebb résit sikerült vágni a törmelékben s egy fiatalember kötélen ereszkedett a mélységbe. Élő emberek a romok alatt? Néhány pülilianaittial később hallani leheteti, amint a fiatalember torkaszakadtá'ból kiáltja: • — Halló, hol vagytok, hol vagytok?! Odafönt feszült várakozásban hajlik mindenki a mélység fölé. A hang elhal, a kötél megrándul s a fiatalember hamarosan fötllkerüll a résiből. Elmondja, hogy határozottan hallott kétségbeesett kiáltásokat és jeladásokat, de a segélykérőket hatalmas betontömeg szorítja magába. Tizenkét hoppanás haitik a föld mélyéből Jön az újabb parancs: újból megindítani az üzemet, lázas erőfeszítéssel dolgozni tovább. Harmadfélöra hosszat fúrnák tovább a gépeik, amikor ismét beszüntetik a mimikát. Két emberi kötélen lebocsátanak a mélységbe. Köröskörül dermedt csönd, idegfeszitő várakozás. Még a távoiiabbeső helyeken is csak suttogva mernek beszélni az emberiek. Minden tekintet a megerősiiitebt k öt él csomón nyugszik. Ekkor drámai pillanatok következnek. Akii a rés peremén áll, hallja, amint a leereszkedett munkások tenyértől csért formálva szájuk elé, minden irányban szét- kiáltják: — Halló! Ki van itt?! Rövidre rá újabb kiáltás: — Hányán vagytok? Halálos, dermedt csönd. Ekkor a rés szélén felbukkan az egyik munkás* feje. Sápadtan, minden izében reszketve mondja: — Tizenkét kopogást hallottam. Tizenkét kopogás!... Éknek és tizenkét - ten vannak? Ismét működésbe lépnek a fúrógépek, csákányok toppannak s a következő pillanatban jelentik, hogy a másaik oldalon hat koppantást hallották. Múlnak a percek, múlnak M órák, senki sem kerül elő a romok attól. Tévedés vagy halucSnáció? Ekkor egyszeriben kiderül, hogy a tizenkét kopogás nem eltemetett emberek kezétől származott, hanem a romokat eltakarító munkáskezektől. Azok a munkások ugyanis, atkáik a szomszédos ház pánoójébőtt a beomlott pincébe Vezető alagút fúrásán dolgoznak, nem hallották a parancsot, amely a munka beszüntetését rendelte éli és tovább dolgoztak. A tizenkét kalapácsütés utattörő munkáskezektől volt. Az alagút már mintegy négy méternyi hosszúságban haladt előre, amikor aigyaigfö- megbe ütközött. Úgyhogy ismét óriási erő- megifesziiésre volt szükség, hogy tovább lehessen haladni, azonban félő, hogy az alagutat nem fog lehetni továbbvezetni, mert az a veszély fenyeget, hogy a fölötte lévő vasbetonomladék betemeti. Eiesteiás fcassna dolgozik felváltva a romokon Számosán közüliük már megsebesültek s az éjszák® folyamán ötvös! segítséget vetteti igénybe. Ma emelődarukát állítanak tízembe, hogy a nagy beton d arabok eltakarítása minél 'Tyorsabban menjen. Hajnal felé a romok közül előfut egy ember s lélekszakadtan jelenti, hogy a még mindig álló páternoszter-váz közelében kétségbeesett kiáltást hallott. Vizet, vizet, kiáltotta volna valaki nyöszörgő hangon. Emberek ereszkednek le egy alacsonyabb részbe, ismét csönd, szoborrá merevedik mindenki. Reményevesztetten jönnek fel a munkások: Sehol senki, siri csönd. MegtisztiiaMák a gárdát A ház körüli járdát már teljesen szabaddá tették, egyetlenegy halottat sem találtak rajta. Ezért valószínűleg téves az a hir, hogy a szerencsétlenség pillanatában env asszony gyerekkocsit tolva maga előtt, haladt a járdán. Tegnap ugyan kihúztak egy női holttestet, de sem gyermeknek, sem gyerekkocsinak nyomait sem találják. Nem lehetetlen azonban, hogy a romok az omlás pillanatában a gyermeket a pincébe söpörték. Egy katona élő emberiestre tép Közben majdnem óránként újabb és ujabb holttesteket ásnak ki sírjukból. Egy katona mentés közben rálépett egy emberi lábra, amely megvohagiott alatta. Kiásták az egész embert, akiben volt még némi élet. Mikor vízzel és konyakkal magához térítették, első szava az volt, hogy a közelében egy asszonynak kell lennie. Útmutatása szerint tovább ástak s kiszabadították az asszonyt, de már csak holtan. A férfit beszállították a kórházba, ahol kevéssel rá kiszenvedett. Env másik katona szakadt munkás-zubbonyba botlott, amelyben munkásigazolványt találtak, de a zubbony tulajdonosának nyoma sincs. Amikor egy holttestet hordágyon szállítanak el, a kordon mögül egyszerre csak előtör egy feldúlt munkásasszony. Nem engedik a halotthoz, ellökik, de az asszony zokog, kiáltoz, hogy az urához akar menni. A mentők sietve elviszik a halottat a közeli rendőrőrszobára, az asszony jajgatva követi őket. A halott személyazonosságát nem tudják megállapítani, csupán 65 koronát találnak a zsebében. A holttest arcát a felismerhetetlen- ségig dúlták össze a betondarabok. Az asszony őrjöngve nézi a halott arcát, amelyet nem tud felismerni. Azt mondja végül is, hogy talán mégsem a férje a halott, mert kék nadrág volt rajta, a holttesten pedig barna nadrágot találtak. A szerencsétlen nő erre megnyugszik és a remény szikrájával, ködös tekintetű szemével visszatér a tömegsírhoz a férjét várni. Halottak a lépcsőn Hajnal felé sikerült a beomlott építkezés főlépcsőjét szabaddá tenni, de nem lehet ezen beljebb hatolni a mélységbe, mert az a veszély fenyeget, hogyha a rajta keresztbe esett pilléreket elmozdítják, ujabb omlások következnek be. A lépcsőkön több halottat találtak, ami arra enged következtetni, hogy több munkás a szerencsétlenség pillanatában lefelé rohant a lépcsőkön. Mint az elsüiyedi buvárhafóban... A Bischofs-gasse felől mind mélyebbre ássák az alagutat a beomlott épület földalatti helyiségei felé. Az alagút már mintegy hat méter hosszú. A munkásokat minden félórában fel kell váltani, mert a munka igen nehéz, a világítás hiányos és a levegő is igen ritka. Ma délelőtt oxigénkészülékeket vittek le az alagútba. Azok a munkások, akik lent voltak az alagút legszélén, azt állítják, hogy hullarészeket láttak. Azonban sem kopogtatásokat, sem egyéb életjeleket nem hallottak, nem láttak, ezért ma már az is bizonyos, hogy az éjszakai tizenkét ütés vagy A felindult munkások autószuggeszciója volt, vagy pedig a másik alagutban dolgozó munkások kopácsolása. Szakemberek szerint már illuzórikusnak lehet tekinteni azt a reményt, hogy eleven embereket lehessen az omladék alatt találni. Még azok is, akik sértetlenek maradtak, vagy pedig könnyű sebesülésekkel élték túl a katasztrófát, még tegnap este minden valószínűség szerint megfulladtak. Ma délben ©gy betonlap alatt, amelyet egy traktor vonszolt el helyéről, megtalálták Pulcmann építész holttestét, azonkívül egy ismeretlen munkásét. Az építésznél megtalálták igazoló iratait és egy aranyórát. Ujabb életje lek? Délután két órakor, miután siker ültt az első és a második emelet mennyezetét képezett betonlapokat eltávolítani, ujabb holttestre akadtak. Ekkor ismét sor került azokra a jelenetekre, amelyek már három ízben 'kelttették fel a kordon mögött várakozó hozzátartozók reményeit. Egy munkás, aki négy méternyi mélységben dolgozott már, fölszaladt és jelentette, hogy segélykiáltásokat hallott. Ismét eláll i tolták a munkát, többen leereszt kedtek a mélységbe, jeleket adtak, a betonfalakat döngették, kiáltottak. Három percig vártak, kopogtak halotti oeöndben, de senki sem jelentkezett. Újból megindultak a gépek, uj traktorokat állítottak be a munkába e a délutáni órákban már több betontömböt lehetett eltávolítani. Az omladók ennek követíkeztében már jelentékenyen megkisebbedett és az utca felett már csak egy méternyi magasságban emelkedik. A délután folyamán hozzáláttak a 'lift favázának szétbontásához is. Az ismeretlen munkás emlékének Három óra öt perckor a két nappal ezelőtt bekövetkezett katasztrófa pillanatában, mta csaknem titkos vezényszóra mindenki beszüntette a munkát. Az ismeretlen munkásnak, a munka hősének m emlékezetére egy percet szenteltek. Egy percig minden szünetelt. A katonák vi- gyázz-áLlásba vágták magukat, kezüket sapkájukhoz imára emelték, a csákányok leereszkedtek, a fúrók elpihentek. Az egy perc leteltével ismét megindult a szünetlen munka. Az áldozatok temetése október 14-én, vasárnap lesz. A temetési költségeket Prága városa fogja fedezni. Roskadozik a szomszédos épület A szomszédos ház pincéjéből fúrt alagút alt nem mélyítik 'ki, mert a ház minden pillán atban szintén beomtáasai fenyegetett. Még tegnap este csaknem mindenkiben megdermedt a’ vér, amikor a ház közelében dolgozó katonák egyszeriben eldobták a lapátokat és a csákányokat és futva, ugrálva menekültek a dombról. — Beomlik a ház! — 'kiáltották és valóban a gerendákkal alátámasztott puszta falból nagy porfelhő közepette hatalmas kődarabok váltak le. Néhány perc halálos riadalomban telt el. Mindenki attól rettegett, hogy a háromemeletes régi ház, amelynek lakóit kilakoltatták, beomlik és a betonhalomra zuhan, úgy hogy az eltakarítási munkálatokat csaknem elölről kellene kezdeni. Ennek tudható be, hogy a városban csaknem óránkén! rémhírek keringenek arról, hogy az oldalára hajlott ház beomlott. A Jirásek klinikára beszállított sebesültek állapota továbbra is komoly, az éjszaka folyamán egyetlen súlyos sebesült sem halt meg. A Schloffer-klinika megtagad minden fedvilágositást ápoltjairól. A képviselőház elnöksége és az építési hatasziróSa Prága, október 11. A képviselőház elnökségének mai ülésén Malypetr elnök részvétét fejezte ki a tegnapelőtti építési katasztrófa felett, amit az aleinökök állva hallgattak végig. Ezután tárgyalta az elnökség a cseh és német szociáldemokraták, valamint a cseh nemzeti szocialisták kérését, hogy a képviselőhöz plénumát azonnal hívják egybe s azon tárgyalják a katasztrófát. Az elnökség erről hosszabb vitát folytatott s az a vélemény alakult ki, hogy az eredeti diszpozíciókat ez esetben már nem lehet megmásítani, ha a köztársasági elnök e héten berekesztené a tavaszi ülésszakot és megnyitná az őszit. Stivin és S'lavicsek ál- elnökök azon indítványát, hogy a ház még a költségvetés tárgyalása előtt kezdje meg a katasztrófa feletti vitát, olyképpen módosították, hogy az elnök a. ház legközelebbi ülésén tegye lehetővé a vitáit. Ennek alapján tehát a képviselőház legközelebbi ülése október 18-án lesz. Ki a hibás? Práara, október 11. A képvisel őház szociálpolitikai bizottsága ma délelőtti ülésén az émtfcezósi katasztrófával foglalkozott úgyszólván valamennyi szónok. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a katasztrófa egyik főoka az, hogy a prágai országos hivatal építkezési osztálya nem törődött az építkezési előírások szigorú betartásával. A bizottság határozati javaslatban követeli, hogy az építkezésről szóló törvényjavaslatot a képviselőház a legsürgősebben tárgyalja le és mindaddig, amíg ez nincs elintézve, szigorítsák meg az építkezések ellenőrzését, az áldozatok hozzátartozóit pedig a jubileumi alapból segélyezzék. Ezután a bizottság tagjai az áldozatok hozzá tartozói javára 1400 koronát adtak össze. Harmincnégy ! Lapzártakor telefonálja munkatársunk: A kiszabadított halottak száma este hét óráig harmincnégyre emelkedett. A katonák most további négy halálos áldozat kiszabadításán fáradoznak. Délután Kladnóból sztrájkoló bányászok érkeztek, hogy a mentési munkálatokban résztvegyenek. A Bischoísgasse felől ásott alagút fúrása is megakadt, mert a munkások beomlott törmelékkel találták magukat szemközt. Most már bizonyos, hogy a beomlott pince is tele van romhalmazzal, úgyhogy megdől az a remény, hogy a hatalmas pince élőket rejt magában. Most már csak halottak kerülnek elő az omladék alól, amelynek teljes eltakarítása még a jövő héten is fog tartani. A halottakat nem lehet agnoszkálni, mert arcuk a felismerhetetlenségig öss zúzódott. 9 halottak száma ma délután négy óráig harminc- kettőre emelkedett. Megjelent a Képes Síéi legújabb száma A Képes Hét második száma minden várakozást fölülmúlt. Kétszerannyi kép van benne, mint az első számban, nagyobb és szebb képek, érdekesebbek és aktuálisabbak. A címlapon Clara Bow, az uj Paramoun tű-csillag művészi arcképe, a lapban Fedák Sári legújabb fotográfiája, a londoni R. U. R. ember, Drofony Jánosnak, Szlovensakó elnökének egy pompás kabinetképe, féloldalas kép a beregi szüretről, több megrázó, uj felvétel a No- vedades-szinház égéséről, a bécsújhelyi eseményekről, a Zeppelin útjáról, a legújabb amerikai gyorsvonatmozdony, az uj magyar pénzügy- miniszter, számos színésznő képe, két magazin- szerű strandfelvétel, sok szlovenszkói felvétel etc. etc. A szövegrész kifogástalan. A vezető cikk Molnár Ferenc huszonötéves írói jubileumával foglalkozik. Krúdy Gyula, Mórái Sándor, Zi- lahy Lajos, a magyar irodalom e három nagy neve ir egy-egy novellát. A két regényfolyta- tás: Surányi és Wallace méltón egészítik ki e pompás keretet. -A keresztszórejtvényen, a divatképeken és a szerkesztői üzeneteken kívül a Tarka Krónika öt kis cikke tart különösen igényt az érdeklődésre. A szinházrovat a kassái szezon eredményeivel foglalkozik többek közt á kozmetikai rovat pedig a párisi illatokkal és színekkel. A Képes Hét pompás második számának ára 3 korona.
