Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-23 / 218. (1845.) szám
8 ______________________%RX<M-MAC^gRHlRXtaB_____________________ íyüo gaepiioaimxy zg, T*^áraap. Lá togatás Ossip Dymownát Beszélgetés a 14 év múlva Amerikából hazatért költővel és színműíróval — A világhírű színműíró nyilatkozik a „Prágai Magyar Hírlapinak amerikai élményeiről és tevékenységéről, Magyarországgal való vonatkozásairól és legújabb darabjairól Bécs, szeptember 21. Nagy és átszellemült fej, mély szemek és fölfelé fésült, még mindig nagy és sürü „müvészhajzat", testes, nagy test széles vállak, az egész megjelenés, de különösen a fej erősen emlékeztet a franciaországi száműzetésben nemrég elhunyt nagy spanyolra, Blasco Ibanezre: ez Ossip Dymow, a világhíres orosz költő és színműíró, az egész világon játszott „Nju" szerzője, aki néhány nap óta Bécsben tartózkodik, egyrészt hogy darabjának „Az utolsó szerednek bemutatóján jelen legyen, — a darabot Reinhardt Josefstádtertheaterjében mutatják be, — másrészt, hogy a német kulturvilág képviselőivel azelőtt fennállt viszonyát felfrissítse. Mert Amerikából jön most, ahol 14 évvel ezelőtt letelepedett; amerikai állampolgár is lett belőle. 14 év óta sem Európában sem Oroszországban nem volt és most azzal a szándékkal jött vissza Amerikából, hogy Németországban telepedjék le végleg, Berlinben. Mert, mint többször ismételi, ő ,,-félnémet", lévén csak az anyja orosz nő, az atyja porosz. A látogatónak, aki egy nagy Ringhotelben meglátogatja, ezeket mondja amerikai tevékenységéről, Magyarországgal való vonatkozásairól és jelenlegi munkáiról és terveiről: — Én most 14 éven át Amerikában éltem. Minthogy azonban az amerikai tempót az európaival nem lehet összehasonlítani s minthogy ennélfogva egy „európai év“-nek legalább is öt „amerikai év“ felel meg, vollakép nem 14 évig, hanem teljes 70 esztendeig voltam Amerikában. Mindjárt hozzá kell tennem azonban, hogy, bárha eszerint most több mint 120 évesnek kellene lennem, mégsem lettem sokkal idősebb, mint akkor voltam, mikor kimentem. Fiatalnak érzem magam és úgy dolgozom, mint 14 évvel ennek- előtte. Én valósággal szem- és fültanuja voltam az amerikai színház semmiből való óriási fellendülésének. Mert mikor 14 évvel ezelőtt kiinenlera, az amerikai színház még gyerekcipőkben járt. — Mikor a háború alatt és különösen a háború után Európa „amerikanizálódott", ugyanakkor Amerikába egy ellenáram jött Európából és íme, Amerika lassan, — ha nem is egészen és ha nem is minden téren — erősen „európai- vsálódott". Uj, termékenyítő európai eszmék és gondolatáramok jöttek Európából Amerikába, különösen az Amerikát beutazó európai és orosz intellektuellek, tudósok, irók, művészek, színészek, rendezők, Maeterlincktől egész a nem-európai Rabindranath Tagoreig, Max Reinhardtól Stanislavskyig, Emil Ludwigtól Kayserlíng grófig, Heifetztől Misa Elmanig, Jákob Wassermanntól Molnár Ferencig, a Pawlowától Janningsig, Lu- bitschig, Sohildkrautig és a Reinhardt-sziné- szekig, nagyon megtermékenyítették Amerikát. — A legújabb időben azonban mitha valami reakciófélét lehetne észlelni Amerikában, az „eu- rópalizálás" egy reakcióját, egy ellenállásfélét, hogy úgy mondjam, egy szellemi protesztálás az „európaizálás" ellen, különösen a színház és irodalom terén. — Én, az orosz, természetesen szintén „ame- rikaizálódtam" a 14 év alatt, nemcsak tempó dolgában, hanem többé-kevésbé szellemileg is; azonban minden kételkedőt biztosíthatok, hogy az amerikai művészek nem is olyan elsőranguak, mint ahogy Európában általánosan hiszik. Csak más művészet az amerikai, de semmi esetre sem alsóbbrangu. Különöseg magas fokon áll az amerikai vigjátékstilus; az amerikai humor talán kissé száraz egy európai ember részére, de egészséges és nagyon eredeti. — Én nemcsak mint iró működtem Amerikában, hanem egyideig színigazgató és rendező is voltam. Newyorkban az öreg és ifjú Schildkraat- tal együtt egy kamaraszínházat vezettem. Egyébként Newyorkban és Csikágóban éltem a 14 év alatt. — Most szeretnék itt maradni, az öreg Európában, még pedig Németországban. Berlinben telepszem le. Németországban otthon érzem magam. Atyám porosz ember volt, csak anyám volt orosz nő. — Miként tudja, legutóbbi darabomat „Az utolsó szeretőt" szeptember 17-én mutatta be Reinhardt a Josefstadtertheaterben. A legújabb időben — gyorsan dolgozom, természetesen az amerikai munkatempót is eltanultam már, — két másik darabot is befejeztem, az egyiknek a cime „Unser tágliehes Brot“ (Mindennapi kenyerünk); ez egy modern Donquiohottiád; a másik darab' címe — kérem, ne nehezteljenek rám a piCsehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét október 1-én jelenik meg Siessen előfizetni a Képes BSétr© randellói címért, biztosíthatok mindenkit, hogy nem is ismerem Pirandelló darabjait! — .,Das Stück, das nicht geschrieben wurde" (A darab, amelyet nem Írtak meg.") Ez is természetesen vígjáték s a költő és a publikum viszonyát tárgyalja. Ifjú koromban tragédiákat Írtam, ma azonban, öregedő fejjel, csak komédiákat. — A magyar irók közül sokat ösmerek. Személyesen ösmerem Ignotust, Molnár Ferencet, 1 III. Nem lehet oly könnyen megválni e tipikusan magyar karriertől, Péchy Andor cs. és kir. kamarás, egykori ügyvédbojtár, majd versenyistállótulajdonos életrajzától, mert a múlt században példakép lett ő ama bizonyos aranyifjuság előtt, amely munka nélkül, előkelősdien, a legjobb társaságban és könnyein szerzett pénzen szerette volna eltölteni az életét. (Az életirás előbbi fejezeteiben már elmondottuk, hogy P. A nem is volt olyan léha, dolog- tál an ember, aki végképpen munka nélkül töltötte volna az életét, mert a versenylovakkal való alapos foglalkozás sokkal komolyabb munka, mint az messziről látszik. Péchy Andor életmódjában n'-’n szerepelnek többé a Blaue Kaíze-beli vagy Ujvilág-beli dőzsölések, — az utóbbi hirhedett tanya a mai Vígszínház helyén ragyogott az ottani szemétdombok között; — a régi korhely arany- ifjúság reménytelenül ott maradt ebben a miliőben, pénztelenül, megöregedve, halálos fáradtsággal, festett barkóval látjuk még őket darab- ideig a pesti éjszakában, de Péchy Andor, egy a régi cimboraságból már azt a józan, meggondolt, szinte szabályszerű életmódot folytyatja, amüy voltaképpen a hosszú élet titka. Nem emelgette hajnalonkint a söröshordót, hogy erős csapos’e- gényekkel versenyezzen. Nem fogadkozott többé Ráth Karcsi módjára, hogy az első uitcai járókelőt arculüti valamely vérpiros reggelen, amikor ez éjszaka verekedés nélkül múlik el. Ezeken a reggeleken ő már javában figyeli a versenylovak játékos futamodásait a lóidomitőtelepeken, Ala- gon, Tatán, másfelé, hogy tapasztalatait csengő aranyra váltsa be, amikor a paripák majd komolyan versenyezni fognak egymással a pénztermő mezőkön.) & A régi cimboraság még mindig a döfködő, keserves nótákat fujdogálja az elátkozott korcsmákban, amikor hire terjedi, hogy Péchy Andor már nemcsak jelenéről gondoskodott, hanem késő öregségéről is. Életjáradékot vett magának a ’on- dcxni Angol Banknál, amely életjáradék körülbelül megfelel annyi nyugdíjnak, mint egy miniszteri tanácsosé. Amely évjáradékból valóban gondtalanul meg lehetett élni abban az időben. Ennek az életjáradéknak a története is tipikusan magyar, szinte nemzeti história, amelynek története nem maradhat ki a XIX. század ama korszakából, amikor az elmúlt idők bús pusztulásai, romibadőlt magyar vagyonok megsemmisülése, elpuskázott életek és szégyenteljes meg’ire- gedések után a magyar középosztálybeli Péchy Andornak eszébe jut, hogy lóverseny-nyereségeiből mindenkor félretegyen annyit, amennyi elegendő lesz ahhoz, hogy öregségére ne szoruljon rá barátaira. Nagy dolog volt ez, mikor itt hemzsegnek a fővárosban azok a drágalátos, pompás, felejthetetlen magyar úriemberek, akik elkeseredetten, leszegényedve, koldusbottal a kezükben kénytelenek elhagyni a szülőföldjüket a szégyen, a megaláztatás, a szegénység elől. Hová menjen egy elszegényedett magyar nemesember, ha még nem érett meg arra, hogy biztos helyét elfoglalhassa a családi kriptában? Budapest zűrzavarában jobban el lehet tűnni, mint akár a Bakonyban. Süia annyi boldogtalan exisztencia, mint ezidőtájt. Tisza Kálmán nem dughatott be mindenkit állami hivatalba. Minden megviselt arc, alázatos tekintet, sorsvert homlok, dagadó kérés arról beszél a városban, hogy kár volt könnyelműen megöl e- gedni. Hajh, mily jegessé tud vallani a tegnapi baráti kézszoritás, ha kérést, kunyorolását érezni meg a kézfogásban! — Péchy Andor biztosította magát öregségére, életjáradékot vesz vala a világ legjobb bankjánál, az Angol Banknál, amely cselekedő'ével most már felülmúlja valamennyi sikerét. — Csak az történhetik vele, hogy idő előtt meghal, mielőtt életjáradékát kellően kiélvezhette volna, — mondogatták az irigyek, mert hiszen ezekből minden esztendőben bőven terem. / & A Wertheim-kasszákat betűk emlegetésével lehetett bezárni, akár női nevekre is. Azt mondták, hogy ez a legzavarosabb talá1- mány, mert a belük tudása nélkül senki se nyithatja ki a vasszekrényeket. — Aranyrudakat leHeltai Jenőt, Hatvány Lajost, Lengyel Menyhértet. Tudom, hogy Budapesten a „Nju“-nak p.agy sikere volt és hogy Pesten is szeretnek. Csak a véletlennek tulajdonítom egyébként, hogy nem Budapesten születtem, mint minden tisztességes vigjátékiró manapság. Molnár Ferencet kértem meg arra, hogy helyettem szülessen Budapesten. Egyébként sohasem voltam még Pesten, de örülök, hogy még nem ösmerem Pestet, mert igy legalább még megösmerhetem. Azt hiszem, hogy Pesten is be fogják mutatni — talán a Magyar Színházban, — „Az utolsó szerető" — cimü darabomat. Akkor természetesen ellátogatok Pestre. Az egész beszélgetés alatt ott ült velünk a hotel foyerjában Balogh Ernő, egy Newyorkba származott fiatal, de már is ismert magyar komponista, Bartók-tanitvány, Ossip Dymow jó barátja, Balogh Ernő is most érkezett Newyorkból, ahol már jelentős sikerei voltak. | hetett venni, mint például Szemere Miklós, amely rudakat az angol bank pincéjében őriztette. Ugyancsak helyeselték dolgát a körültekintő férfiak. — Pesti házakat, megbízható részvényeket, műtárgyakat, festményeket, könyvtárakat, földeket, kastélyokat, sőt az ábrándosak szerint- hivatalokat is lehetett venni pénzért Magyarországon, ami mind biztos befektetésnek látszott: de az Angol Bank óletjáradéka odáig csak 1revés embernek jutott eszébe. Az óvatos emberek egyike volt például I. Ferenc József, akinek éppen a bécsi Rotschild volt az ügynöke. Ugyancsak az életjáradékosok között szerepel vala ama nagy hazardőr: Szemere Miklós. Péchy Andor, a Ko- r ma-kávéház egykori kártyása nem maradhatott ki ebből a társaságból, mert hiszen egész életében módos-emberek közé vágyakozott. Péchy Andort ugyan tudatlannak mondják a világi dolgokban, (mert regénykönyv például soha se volt kezében s igy nem is nagyon tudott a korabeli hölgyekkel hosszadalmasban csevegni), de Péchy Andor elég okos embernek tartotta Ferenc Józsefet, (de főleg az utólérhetetlen szerenoséjü Szemlére Miklóst) hogy maga is életjáradékra tegyen szert re Angol Banknál. Az akkori bécsi Rotschild sz nvedélyes lófuttató volt. Szivesen megtette tehát Péchy Andornak is azt a szívességet, hogy közvetítette üzleti ügyét. A magyar gavallérnak lőismeretét és olykor szakértő tanácsait ilyenformám honorálta a különben alig megközelíthető bankár. Igém, mondjuk meg „magyarán": Péchy Andor sokszor „adott tippet" a bécsi lóversenytérem Rotschild bárónak és a bankár ilyenformán honorálta Péchy Andor tanácsait. — Kár, hogy nem tart lóversenyistállőt Ferenc József, mert anmak az istállóját tudnám igazában vezetni! — mondogatta néha a sárosi-fi és a bécsi kaszinókban (ahol csak mindig gibicelt a hazárd-játéknál, anélkül, hogy egyetlem tétet megreszkirozott volna), valóban jelentkezett pénzes ifjúság, amely több vagy kevesebb szerencsével manipulált a lóversenytereken Péchy Andor tanácsadásai szerint. Előbb egy Vomwiller nevű ábrándos ifjú bizta meg Péchy Andort, hogy részére lóversenyistállót rendezzen be. Későbben egy lovag Landau Horác nevű bécsi gavallér szövetkezett P. A.-rai, hogy együtt próbálják meg a szerencséjüket a versenylovak játékos hitamo- dásai körül. Ezek az ifjak valósággal gyámjuknak tekintették a hórihorgas Péchyt, akinek tanácsait ; habozás nélkül követték. Vettek és eladtak lovakat, versenyekben fogadtak és nem is mindig szerencsétlenül. P. A valósággal nevelőapjuk volt pártfogoltjainak; mulatozástól, kártyázásról, sőt női ismeretségekről is leszoktatta őket, mert véleménye szerint a lóversenyjátékhoz józan, nyugodt, egész emberre van szükség; a kártyában, szerelemben lehetnek véletlenek, de P. A. felfogása szerint a lóversenytéren minden hideg matematikai alapon történik. Már pedig a szerelem és a bor tönkreteszi az ember idegeit. Vajat, /feketekenyeret, hidegvizet kell vacsorázni az iga- izi lőversenyjátékosnak: — mondogatta P. A. És ia Vonwiller-rokonság, a Landau-atyafiság, midőn /könnyelmű, rendetlen életű ifjainak uj, egészséges életrendjét látta: imáiba foglalta P. A nevét. (Bizonyára nem Péchy Andoron múlott, hogy ie szerzetesi életmód mellett sem tudtak miniig /nyerni az említett ifjak a lóverseny-játékban. Jiabár a nők, — a szerencsének ez örök ellenségei; a tivornya, a mámor, — a szerencse legrégibb mérge: talán örökre elmaradtak P. A. barátainak életmódjából, ám azoknak idővel mégis csak fel kellett hagyniok a lóversennyel.) — A szerencse mégis csak egyéni dolog, — vallotta be P. A., amikor túladott fiatal barátain és „orvosai tanácsára" olykor véres marhahúsokat is evett, bár ő lóversenyjátókos korában óvakodott a gasztronómikus élvezetektől. J2r A korabeli sportkönyvekben persze soxkal több olvasható Péchy Andor cselekedeteiről, mint e száraz életiratban. (A turfkalendárinmok egész fejezeteket nyitnak például Kincsem nevű versen yparipa unokájának, Tokiónak, amely világit. !rü ló ugyancsak Péchy Andor birtokában volt -egyszer. Hamburgban, Berlinben, Baden-Badinben és más nevezetes kontinentális pályákon, ahol az előkelő úriembereknek kötelességük volt évente megfordulni: gyakran látták P. A.-t is, amint versenylovait próbálgatta és nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy üres bn- gyellárissal térjen haza. Csak a ködös, szívtelen Angliából jött vissza letörve, ahol Tokió nevű lovát futtatta népszerűsége tetőpontján, a/míkor jóf imán az egész monarchia drukkolt Péchy Andor mellett. Nemzeti ügyet csináltak a lelkes magyarok Tokió futásából és lelkességükben sok százezer forintot raktak fel Tokió angliai győzelmére. És még ma is találkozhatni kiérdemesült öreg „sportemberekkel", nyugalomba vonult korcemárosokbal, elszegényedett hölgyekkel, akik most már csak nagy messziségből nézhetik i versenylovak futamodásait és sanyarú sorsukat annak tulajdonítják, hogy egy emberöltő előtt Tokió nem nyert Angliában.) j2S A tanulságos életrajz befejezéséül meg kell még említenem azt a legendát, amely Péchy Andor szerencse-csillagának lehunytéval keletkezett. A gyepen, ahol úgy terem a babona, mint a fü: azt beszélték, hogy Péchy Andor szerencsecsilla- ga együtt hanyatlott le Horner Artúréval. Ki volt ez a Horner Artúr? Ez az úriember ugyancsak jogász volt fiatalkorában a bécsi egyetemen. Ö éppen az ellenkező pályát választotta Péchy Andoréval. Horner fogadó-irodát nyitüt, ahol bármilyen pénzösszeget el lehetett helyezni a versenylovak győzelmére. P. A. fogadott. IIor- ner tartotta a fogadást. így ment ez évtizedeken keresztül éa csodálatosan P. A. is nyert, Hor- .ner is nyert. Amilyben szerencsés játékosnak ismerték Péchyt, olyan nagystílű „bankár" volt Horner. Majdnem egész Európában voltak irodái, ahol a bookmakerek Rotschildjának ismerlek őt. A Horner Artúr irodáiban elhelyezett pénzt mindig kifizették a lovak győzelme esetén. Látszólag ellenlábasa volt Péchy Andornak: mégis .5- zös volt a szerencsecsillag. Horner, az egykori bécsi ügyvédbojtár, egész életében dobálta a pénzt barátaira, nőismeretségeire, pezsgőre, v?r- senylovakra, gasztronómikus élvezetekre. Nem ia csodálkozott senki, amikor koldusszegényen •'alt meg egy bécsi közíkórházban az egykori „b >ok- maker-király". És ugyanakkor kezdődött P. A. elszegényedése is. A szerzetes-életmódú, szinte fukarságig takarékos, örökké józan, szinte fölényesen egészséges Péchy Andor ugyancsak „visszavonult", (mint tapintatosan mondogatták) amikor Horner Artúr, örökös ellenlábasa, lucifere, ördöge, szerencséjének született ellensége: a bookmaker kezdi vala bezárogatni irodáit és idegei megroppannak a szakadatlan nagyjátékban. Péchy Andor életének utolsó éveit Bécsben töltötte egy kis családias kávéházban, ahová kedvéért járattak magyar sportlápot, amelynek olvasgatása közben a kakukos óra kiáltozott. Szépségápolás! „IZA" speciális áxjegyék kivonata Bratislava, Stefániková 19., II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használati utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett. „IZA" Szeplő és májfolt elleni garnitúra, mely 8 kiváló szerből áll . K 37.— Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar ’oőr elleni ga dtura K 87.— „IZA" Fonnyadt, száraz, sárg , ráncos aro elleni garnitúra ...................K 80.— (Eze n szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak készítve.) „IZA" Bőrujitő garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, miután 4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy ~áto!ná a hivatásában, 6 drb. legfinomabb preparátum .....................................................K 120.— .I ZA“ Szőrtelenitö garnitúra. 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, a^agy más nyomot hagyna vissza...................................................K 37.„IZA“ Mellhizlaló és fejlesztő, 8 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy férjes asszony részére lesz a szer. Táplálko 'sí és légzési rendszert mellékelürk .... i ... K 77.— Teljes kúra . . . k . . . . K 120.— (Ahol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA“ Szemölcs, griz és dudo’-odásokat eltávolító............................................K 87.— „IZA“ Mindennapi toilette-garnitura. 4 kiváló szerből áll ...... K 47.— Dupla, minden rorósággal felszerelve, bálokat és estélyeket látogató hölgyeknek nélkülözhetetlen. Használati utasítással . . K 120.— „IZA” Hf póló, hajhullás elleni jó garnitúra ..............................................K 37.— „IZA“ Hajfesték. Kapható minden árnyalatban minta szerint. Használati utasítással ...........................................K 77.— Becses lá togatás** és cégünk ismerősei kőró* ben való ajánlását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel „IZA" KOZMETIKAI INTÉZET R ossznyelviiség — Nem fud-om, mi v<hx az ure-mmfli. Már három napja pem szól hozzám. — Valóssiniileg nem akar félbeszakítani' Gömöri Jenő. A XlX-ik század. Irta: U(rúdy Gyula Péchy Andor, vagy egy magyar illúzió
