Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-16 / 212. (1839.) szám

Rövid rádióhullámok az orvosi tudomány szolgálatában Jéna, szeptember 14. A jénai egyetem fizikai intézetében az utóbbi időben nagyje­lentőségű kísérletek folynak, olyan kísérle­tek, amelyek az orvostársadalmat a legna- gyob mértékben érdeklik. A kísérleteket az intézet vezetője, Eseaus professzor végzi rö­vid rádióhullámokkal, amelyeket meglepe­tésszerűen sikerült az orvostudomány szolgá­latába állítani. Rezonálő szekundér-körrel egész rövidhullámú és magasszámu rezgése­ket állított elő, ezeknek ható mezejébe kis állatokat iktatott be. A legyek a rövidhullá­mok hatásából élettelenül potyogtak le, az egereket szintén pillauatok alatt Ölte meg az áram, mig a patkányok csak néhány perces nehéz haláltusa után adták meg magukat. A halál pillanatában azonnal sajátságos mere­vedés állott be, amely órák hosszat eltartott. A következő kísérlet kiderítette, hogy ezt a merevedést hő okozza. A rövid rádióhullá­mok specifikus hatása az élőlényekre éppen a hőemelkedésben jelentkezik, amely egészen a legbelsőbb szervekig elhatok Tengeri mala­coknál és káziuyulaknál a test hőmérséklete 43 fok Celsiusig is felemelkedik, ha csak az állat fejét teszik ki a hullámok hatásának. Sőt még az állatok tetemén is elő lehet idézni hőemelkedést. Mikor Eseaus professzor megbizonyoso­dott arról, hogy megfelelő óvatossággal ezek a kísérletek ártalmatlanok az emberi szerve­zetre, kipróbálta saját magán a hullámok ha­tását. Feltevését igy a gyakorlatban igazolva, teljesen áttért az emberi organizmussal való kísérletezésre és bebizonyította, hogy a rövid rádióhullámok nagyon alkalmasak a test egyenletes felmelegítésére, tehát igen nagy jelentősége van felfedezésének a gyógykeze­lés olyan esetben, amikor a hőmérséklet emelését kell előidézni. így például a tuber­kulózis gyógyításánál tapasztalta a rövid rá­dióhullámok kitűnő hatását, amely abban kü­lönbözik a diatermiás gyógymódtól, hogy az egész testet, a belső szerveket éppen úgy, mint a külső felületeket, egyformán melegíti fel és igy igen alkalmas a beteg szervezet véráramlásának fokozására sokkal inkább, mint az említett diatermia, vagy az elköté­sek, forró besugárzások, a véredények ké­miai kitágítása, masszázs és más, eddig hasz­nálatos gyógymódok. — Elsüllyedt egy dereglye a komáromi kikötőben. Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi kikötőben egy árukkal megrakott nagyobb dereglye, amelynek Dunamocsra tű­zifát, szenet és más árukat kellett szállítania, egy jugoszláv hajó nagy hullámverése követ­keztében elsül yedt. A dologban az a neveze­tes, hogy a jugoszláv hajó egy holttestet szál­lított és azt miég az éjszaka leple alatt Komá­romban partra akarta tenni. A teljes gőzzel haladó hajó a kikötő állóvizében olyan hullá­mokat vert, hogy a mellette haladó dereglyét elsülyesztette. Ha a gépirónöhöl hercegnő lesz. Lon­donból írják: A londoni és newyorki törvény­szék előtt hosszú esztendők óta folyó perle­kedés után végre eldőlt Mrs. Leedsnek, az utolsó évtizedek egyik legérdekesebb asszo­nyának hagyatéki pere. Mrs. Leeds — leány­néven May Steward — nagyon szegény szü­lőktől származott s Londonban mint görög hercegnő, az angol királyi ház rokona halt meg. May Steward valamikor egyszerű gép- irónő volt Leeds amerikai milliomos szolgá­latában. Néhány évvel később a főnöke fele­ségül vette és W. B. Leeds, az acélkirály ha­lála után 200 millió dollárt örökölt. London­ba költözött és barátnőjével, Lady Pagettel együtt a St. James Place-n rendezett be palo­tát. A gyönyörű szép és dúsgazdag asszony sxalőnjn egyike volt a legelőkelőbbeknek az angol fővárosban. Nagyon sokan pályáztak kezére és millióira, de Mrs. Leeds csak akkor volt hajlandó lemondani függetlenségéről, amikor Kristóf, görög herceg kérte meg a ke­zét. Az egykori gépirónő nem tudott ellenáll­ni annak a kisértésnek, hogy György görög király, a spanyol királynő és a német császár közeli rokonává legyen. A világháború kitö­rése keresztezte Mrs. Leeds házassági terve­it. De annyira vágyott a királyi rokonságra, hogy 1920 februárjában Veveyben megtartot­ták az esküvőt. Esküvő után fantasztikus költségekkel sikerült minden akadályt elhá­rítani, sőt Mrs. Leedsnek nemesi rangot is szerezni. Ekkor szervezték meg Konstantin király hazatérését, ekkor volt a görögök ana­tóliai kalandja. May Leeds karriérje hori­zontján Londonban rákban megbetegedett és rövid szenvedés után 1923-ban meghalt 200 miJIós örökségéből csak 15 millió maradt. „Glória" ............................................................ fa iskola 6s karléssoti üzem, tulajdonos Czobor Béla, Sarluiky-Kajsa ppa. Zbehy, i. Nitnu Szállít jry&m&lcafákat legjobb minőségben, minden fajtában és formában, úgyszintén díszcserjéket és évelő növényeket. Árjegyzék kívánatra ingyen éa bérmentve. Csorba Géza az Ady-sir emlékről és művészi terveiről Kassa, szépemben-. (iKiaiasaii raerkasmtiőeégliiTiikiröL) A Fő-wltcaii körző eszi fkirtgiabalgáiban egy&zanne csak Csorba Giéza ezolb- náSZmiiiviélSE mokmiy Magyar ialaíkjja 'lenem előtitiüník. iKiiiWSűVS ttnöiniimeü liidlvl&zölljüík a Müvéezlt, akiit csa- Jiádii (kepctsokiibok Miinek vtóinoeuinMioz, die imáir évek i óta uom liáitlbaititiuk. Ab iefl»ö sző itiemiósetieiaen. bziíiv- bőlljövő gtrtatullájcálő aíklbos a Siikorfhee, amuoiliyelt az Ady-sireimiMk (bmidiapedtii pályázatául airaltott. A IbaiPÉteágoB beszélgetés ködben Csorba Géza jól Megformált sza/vuiklcail emlékezik meg az Ady- ipáltyázaltaxSl: * — Az idttmdlt eezítemidflt az Ady-diinemlék (pályá­zatának szeuiléltem. Öt pályatervem te volt. Ezek •közül a legtnégibb tttofoijdoraképpeai R&obcxrmk ké- BBüDit a MáirgiitK&igietne, dl© a Ibiiráfllőbizoitlti&áig ezt vá­lasztotta kii ZireunMkinielk. Az Ady-eoobor engem még a ttoölitö ételében fogfalkoczjtaJtot't. Az első terveim el te készült éa irajzban meg te imiu'taltltiaim Adiy Endrének. Ekkor miár nem méreteit Erdélybe és ez a (fájdalmas esemény élluinaJlkodOtt az egész egyéniségén. A rajz Ibeftscoeitlt niekti és én egy reggeli IhiOűZá'togitaím az ötnlflésIheB. Éppen (míuinflaéban vél­tem, aimüker egysaeme csak (küldőmé jött éntetm, hogy egy kötőről kiéli fhjajlo’tltíi Maszkot késziiten em. Tudtam, (hogy olvégiesteMt!: csak Ady Endréről letet sző. — Pályanyertiea Müvemben az a fetadat áüioitit előttiem, hogy a magyiar sors kifejezőjét imitnitázaaim meg. Egy tilő héroszt tenmállliaim Meg, aki Maga ailalBt törríi a szikláit és öklöző keze Mimdiuínibalam vdtaffialhiüíllL örök magyar sora ez, hogy amtilkor ütni kellene, az öklös kés Mindig vteeaaesik. — Ady streimiltókét a fcaivöeszatt fogjuk felátli- taiii'i Jókai Mór 'és RliaJha Lujza dneasiiirbeHye Meltetit, aimelyek ezántétn művészi kiképzést nyetmek. Az Ady-emdéQc ftwipasziii kiőből készüli. Vailószifniü, hogy az első tervem alapján készülő szobrot Nagyvárad egjytilk itemém fogják feftámHitamii. A művész ezután még eJMoodorttta, hogy Bu- lyovBzky-utcai Műtermiébe® IbeftejiéZbe Gocmlbaszögii Frida és SomUnd Artúr mellszobrát és a 'közel jö­vőben Pajor Gizit és Simotnyti Mártáit fogja meg- miinifcáanii. EmielHiöbt a „Magyar Panthieon" tervével foglailkozik. A magyar teodalotm nagyjatlrőll akar egy egészen uij Művészt eflgonidollásu Bzoter-sorotaa- telt alkoltind. Arany János és Vörösmairtüiy szobra Mellett eeaail at eredetit gondoAaitítlail foglalfkozdk, hogy m élő nűgyaágoflcrőll sem feledkezik meg, mert félifogása szecnint a zsenitek (joga van ahfhoz, hogy lássa a imiaga Moniuimenitamáit.. Mórnk® Zeigmond ős Szabó Dezső lesztek a% éleőEk, akilloniek szobrait elkészüli. Mieg akarja éraékitenii azt az őöhaílajít, amielyből a magyar tehetségek kinőttek és Móricz •Zeigmond miárte mútít egy ősmagyar pásztor alak­ja (ködük ellőtte... Nagy eliemieréssel saókült crautén a magyar íö- váinoe Maii vezéíiőeégéről, amely Liber Endáie Tá­rnáénak vezet'ésérvél feíkiída'liáuil tűzbe ki Budapest M'üvészi cei'UoeodóBáit és ezt. a oéHdaitüzéet tiisztelöbne- mélltó áOdiaaaillkiéezséiggeil ligyeikaziLk. Vadiória vájlltianá. A beszélgetés ©aráin az volt az érzésünk, Jiogy Ceorba Gétaa alkotó erejétől a magyar Művészét még sok szépet várhat. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: 3(rúdy Qyula Péchy Andor, vagy egy magyar illúzió n. Vidéki mesemondásaink, hosszú őszi est- véinken álmodozásaink, névnapos pohárkőszon- tőink, boros kedveskedéseink idejében bizonyára éppen annyit szerepelt Péohy Andor, a szegény sárosmegyei ifjú sorsa, mint azoké a magyar gyermekeké, akiknek fejére teresztelés után püspök-süveget nyomtak titokban, a sekrestyés borravalója után. Péohy Andorra is ráfogta a legenda, hogy már gyermekkorában szőrén ülte a lovat, pedig mint élete folyamán kiderült: öregségében tanult meg lovagolni elhizás, vérkeringési zavarok és egyéb agglegényes betegségek elmulasztása cél­jából. — Még megérem, hogy megházasodol, — kiáltotta egy ezabadszáju hölgy erkélyéről, ami­kor alkonyattal Péohy Andor a régi Belvárosban te ellovagolt, hogy régi ismerőseinek nyeregbon is megmutatkozzék. — Nem, a hosszúlábú gaval­lér sehogy Bem illet a ló hátára. Sokkal mutatő- sabb volt ő, amikor szétterpesztett lábszárakkal, arcán egykedvű, unott mosollyal, ledobott és új­ra szeméhez tett monoklival hallgatta azokat a „nótákat", amelyeket a lóversenytér fogadói a „Ringben", a bookmakerek pénzes táskái körül szoktak kórusban zengeni. Furcsa kardal ez, amely a tőzsdetermek kiáltozásait juttatná az ember eszébe, ha néha egy-egy suttogva kiejtett, vagy fiilbezugotl szó hirtelenében végei nem vet­ne a zűrzavarnak. (Néha éppen Péchy Andor mondja ki varázsszót, amire a kardal elhallgat....) Sápadt arcával, gyomorbajos fanyarsággal tön S'zemere Miklós és lónevet diktál a táblák mellett álldogáló üzéreknek, olyan összegek kíséretében, amely összegeken még Pesten is házat lehetne venni. És eleinte csak más oldalról Péchy Andor vonogatja maga után gólyalábait (mintha feles­legesnek tartaná őket, hisz egész életében fiáke- ren járt) és ugyancsak azt közli a nyakbavetett pénzestáskájukkal sorban álló lóverseny-kereske­dőkkel, hogy mely paripa az, amely n néhány perc múlva futandó versengésben, véleménye sze­rint, megelőzi a többit. Péohy véleményének ko­molyságára százasbankót is elővesz tárcájából, amelyet addig gyűr, gyúr, sodor ujjaival, ainig a százasbankő azt mondja, hogy elég volt a mángor­lásból és a kemény körmök közül elrepül vala­mely bookmakeri-táskába, ahonnan megfiadzva, vagy pláne megsokasodva térjen vissza a gondos Péchy Andorhoz, aki a bankjegyeket éppen olyan szakértelemmel vasalgatja, mint jogászk órában nadrágját. Ha valaki élete fénykorában, amikor valóban millió forintok jártak a kezén az egykori hétszil- vafásnak: ezemügyre veszi Péchy Andort, a ma­gyar illúziók egyik hősét (mikor lóverseny-játék­ból akart meggazdagodni minden levitézlett úri­ember, de a cigányprímás te, aki együtt szegénye­dett el az urakkal), úgy láthatja valn a régi osztrák-magyar monarchia, de még a külföldi ló­versenyterek sokat emlegetett hősét: mint egy takarékos, meggondolt, szinte játékszenvedély- mentes, egykedvű úriembert., aki még annak a versenyparipának a nevét sem tartotta érdemes­nek emlékezetében megjegyezni (melynek győze- delmét pedig már néha hetek, hónapok előtt ki­számította magában). Mint az utókor mondja: Péchy Andor volt az elsők egyike Magyarorszá­gon, akt a lovak játékos futamodását, nyerőked­vét és esetleges győzedelmét nem mindig a 'óvá­sok akaratának, az érdekelt hölgyvilág bűbájos mosolygásának, vagy templomi imádkozásának (mint Szemere Miklós lovának Szent István-napi győzelménél történt), vagy talán a kiszámíthatat­lan véletlen&égnek tulajdonította. Nyerhetett a jogász ezüst egyforintosával nagy darab angyalos bankót a lóversenyen. Ilyen bolond dolog is megeshetik. De Pfíchy Andor akkor sem számí­totta magát a véletlen szerenosefiának, a vakeset kegyencének, Fortuna kiválasztottjának, amikor Magyarországon nem mindennapi karriérjéről már legendákat beszélgettek. Péohy mindig józan volt (emlékezetem sze­rint nem táncolt, nem ivott, szerelemtől sem bolondult meg soha életében, mint akár későbbi barátja, Üehtrdtz Zsiga áró, Akit éppen szenve­dély mentessége miatt a Nemzeti Kaszinó egyik legokosabb koponyájának mondanak.) Péchy Andorra ugyan sohase mondották, hogy valami­képen okos ember, — mesemondások keringtek a régi Korona-kávéházban jogászi tudatlanságá­ról, amellyel az ügyvédi vizsga letételére jelent­kezett valn; no, de hát mégis pénzesebb emonr lett belőle, mint Csemegi Károlyból. Péohy Andor mindig józan volt, holott mész- 1 szire, Sárosban, Szabolcsban, Pest megyében azok a gavallérok, akik Péohy Andor kortársai voltak és sorsát figyelemmel kísérték: még mindig a fehérasztalnál, a véletlen jó találkozásoknál, a pohár mellett töltött barátkozásoknál, vagy lég- j józanabb esetben a politikai cimboráskodásnál I keresték annak a francia szónak, a karriér-nek í magyar értelemzését, amelynek jelentőségét még j azok is tudták, akik ennél az egy francia szónál j többet nem tudnak vala n gallusok nyelvéből. : Bár rosszul felelt Péohy Andor az ügyvédi j vizsgán: tudott valamit annak a korszaknak, a szelleméből, amely korszakban születnie szeren- j cséje volt. Soha ae lépett ki legénylakásából az utcára kialudatlan, mosdatlan, borotvál&tlan. ideges állapotban. Ruházata már akkor is mindig vasalt volt, amikor önmagának volt a szabója. Cipője ! kifogástalan, mert formátlan, bütykös, nagy Iá- j bai voltak, amelyik Inkább bocskorviselethez teremtődtek. Mindig volt a zsebében kendő, j amely a cipő leporozásáhos volt alkalmatos; míg | az igazi, a mutogatni való zsebkendő oldalzsebé­ből kacérkodott. És emiatt leszokott a kedélyes ————r. ---rmmmmi hmmi— i — ic ■irrf<T>i—n ■nrrtiiiw rn >rwfi■ nmmWisnwinW—iOftaw■■ i —m■ na ——^1—■ ■■,i ——MMIrOtraÉHnr-mmr 11 rro-mr-n—i----1—n— ^-*——"—****■ Ál landó m&vásár Dioviczky kápszalon, Nyílra. trombitáláeról te, amelyet a régi felvidéken szok­tak művelni a tréfáé úriembereik. Egyébként a« volt kedvelője a humornak: — már ifjúkorában s kötötte nyakába (hátul szamárfülek alakjában) az asztalkendőt a tejcsarnokban sem, ahová ebédelni járt. Soha se dicsérte meg a pincért, a szakácsnőt vagy az ételnemüt, még abban az idő­ben sem, amikor csak fogpdszkálót ebédelt a Kö­re na-kávésház váciutoai ablakánál, mert előtte* való nap adóé maradt a Kiapipában. Mikor napo­kig hiába kopogott szeme egy ezüstforintos utáni Fridolinnál, a púpos márkőmél szódabikarboná- tát rendelt, mert, mint odavetőleg megjegyezte i az éjszaka, a vetesd herceggel való mulattéban megrontotta a gyomrát a sok francia pezsgővel. Mint más gavalléroknak, Péohy Andornak te volt egy Ismerős fiákereee a Gizella-téren, aki (eset­leg hitelben is) az alkonyi órákban kocsizni vitte a Stefánia-utra, amikor az „egész város" ott van. És nem egészen legenda, amit kortáreai Péchy Andorról mondogattak, hogy mielőtt otthonát végleg a Nemzeti Kaszinóiba tette volna át: a Korona-kávéházban háromszázhatvan öt feketekávé árát fizette ki a főpincérnek, amely feketekávék az elmúlt esztendő napjaiban olykor egéeznapí táplálkozásét jelentették. # Mi volt hát Péchy Andor titka? — kérdezné a nyájas olvasó, mert hiszen eddigi Írásainkban még nem sokat árultunk el a magyar illúzióról, aki egyszerű felvidéki nemesifjuból idóvel egyik Európaszerte ismert figurája lett a highlife-nak, ahol lovadat futtatnak a zöld gyepen, világszép dámák hlvitik a sziveket ée a pénznek szinte nincs is nagyobb jelentősége látszólagosan, mert mindenkinek van belőle elegendő. Péchy Andor, akit jelentéktelen eszű, sokszor tudatlan ember­nek mondanak (egy adoma szerint már csak azért is, mert egy csehországi kastélyban, ahol vendégségben volt: nem tudta a földgömbön megtalálni Európa térképét), Péchy Andor volt az első, aki abban a társaságban, ahol a lovakat futtatják: a legravaszabban tudott gondolkozni a versenylovak tehetsége, képessége felől. Volt valamely csodálatos érzéke, valamely ember­feletti ösztöne, valamely tudatalatti képessége, amellyel első szempillantás alatt kiismerte a lo­vakat és embereket is. Ezt az érzést nem tanítják semmiféle iskolában, se egyetemen, ezzel az érzékkel születni kell. Péchy Andor — bármily különösen hangozzék ez a megállapítás, annyi emberi fogyatékosság megállapítása után, — rá­nézett egy tehetséges csikóra és nyomban lelki ismeretségbe került vele. Azt tudta, amit a leg­jobb lócsiszárok Bem tudnak. A leikéit látta meg a lónak, — mondták a lőimádók. „Egy másodpero alatt tisztában volt azzal, hogy mi van a csillagok­ban a csikó sorsáról felírva." A csikó alakja, csontja, családi származása, állapota, szeme, kedve: a csikó tehetsége világosabban mutat­kozott meg előtte, mint bárki előtt, akit a köz­napi életben a legokosabb embernek mondanak. A lőval foglalkozó emberek mind tobbé-keváabé babonásak. Péchy Andornak nem volt semmiféle babonássága. Mégis meglátta az állatban a lelket. Szánté testvérének tekintette minden verseny­lovát, amelyhez hozzájutott (néha hosszadalmas cselszövények árán is), szinte pénzkeresőjének vélte mindazokat a hűséges állatokat, amelyek azért futamodnak vala a gyepen, hegy Péchy Andor utasítására negelőzzék egymást. „Mindig úgy gondolkozott, mintha maga te ló lennel" — mondta égy szellemdus hölgy, akinek azt ígérte Péchy Andor (mintegy udvarolva), hogy legköze­lebbi kanoacsikőját majd a hölgy nevéből kombi­nált lónévvel jegyezteti be a turf-kalendáriumba. — Azt pedig ne tegye. Nem akarom, hogy : az egész világ rajtam nevessen, —- felelt a hölgy, aki verseket irt és arra lett volna büszke, ha a Fővárosi Lapok hasábjain jelenik meg neM. Pedig az öreg szerkesztőnek, Vadnai Károlynál? neve nem igén nagv jelentőséggel pengett az elő­kelő körökben. # Legalább is nem oly előkelőséggel, mint Tokiónak, a Kiticsem-unokának a neve, amely paripa darabideig Péohy Andor Istállójában gon­doskodott arról, hogy a Sárosifi aprópénz nélkül ne maradjon. Sőt a korabeli gavallérok szokása szerint Rothsehikiot, a bécsi bankárt választhassa kurátorának, aki majd takarékossága felől Intéz­kedik. Nagy dolog volt ez akkor. Szemere Miklós kezdte, — ő választotta először n pesti „arany­iunk" közül Rothschildot bankárjának, — az! a Rothschildot, áld odáig csak királyok, fejedelmei:, hercegek pénzét kezelte. Rothschild vállalta a „Péchy-vagyon" Őrzését is, amely körülmény bi­zonyára annak tulajdonítható, hogy a bankár maga Is futtatta lovait a gyepen és Péchy !-ab> náshlrü lóismeretére még ő is rászorult, holott jóformán az egész világot Ismerhette volna már a tenyeréből. A hosszú gavallér, aki szótlanságával, adoma- beli tudatlanságával és „ostobádnak mondott szerencséjével idáig legfeljebb kávéházi vagy kis­városi mesemondások hőse volt: ettől az Idő'ől kezdve olyan komoly ember lett, akit még a leg­régibb úriemberek Is figyelemre méltattak: — Hm, Rothschild a bankárja, — mondták, amikor hórihorgas lépteivel Andor véglglépke- dett n versenytereken. — Államosítják a prágai cseh Nemzeti Színházat. A ímilnteztertaniáiQs tudomásul vet­te az iskolaügyi minisztérium döntését, amelynek értelmében bizottság alakul a prá­gai cseh nemzeti színház államosításának az előkészítésére. A bizottságban képviselve liefix az iskolaügyi, a pénzügyi és a belügyi mlniaztórimi^ valamint a legfelsőbb számve­vőségi hivatal Is. 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom