Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-16 / 212. (1839.) szám
WM eneptember tt, vasárnap. Mit mond a a láthatatlan ember problémáiéról? Sem a fénysugarakat elnyelő anyag, sem az üveganyag nem láthatatlan — A védő-színezés és a zebra-színezés csökkenti a láthatóságai — Prága, szeptember 15. A primitív idők mágikus vdlágielfogásában magától értetődő volt az a hit, hogy az ember láthatatlanná tudja magát tenni, ha meg van hozzá a szükséges varázs- eszköze. Ennek a felfogásnak legismertebb példája Siegíried ködösüvegje, amelyet az alattomos Albérlőktől nyert el és amely olyan szörnyű végzetet hozott reá. Keletem a ködösüve- get egy madárfészek helyettisiti, amelynek viselője láthatatlanná válik a környezet előtt és csaknem minden mondakör beszámol valamely varázstárgyról, vagy valamilyen mágikus formuláról, amely láthatatlanná teszi az embert. Az újabb irodalom is több Ízben foglalkozott már a láthatatlan ember problémájával. így egy regénynek főhőse egy olyan ember, akit a világ nem lát. A szerző azonban kissé tulkönnyen gondolta el a dolgot, úgy képzelte el, hogy a láthatatlan ember titokzatos eszközt viselt a kalapjában, amelyből különös sugarak áradtak ki — ma úgyis mindent a sugárzással magyaráznak — s ezek a kalapnak viselőjét láthatatlannak tették. Más írók viszont tudományosabb alapot igyekeztek adná fantáziájuknak. Közismert Wellsnek egyik nagyobb elbeszélése, The in- visible Mán. Ennek a regénynek főhőse egy rendkívül tehetséges fizikus-diák, évek hosz- szu munkája után testét olyan módon preparálja, hogy olyan átlátszó lesz, mint a levegő. Granertnek Mysis című novellája szintién a láthatatlanság problémájával foglalkozik. Rejtélyes, láthatatlan Idegenek veszélyes esLnytevéseket űznek, mig végül a titokzatos látogatók egyikét a laboratórium magasfeszültségű vezetéke elcsípi. Kiderült, hogy a láthatatlan vendégek élő 'baktériumok anyagából szőtt ruhákat viseltek -s ez az öltözet a környezet legkisebb szinegységeihez is alkalmazkodott, úgy hogy viselőjét nem lehetett a környezettől megkülönböztetni. Wegener egyik nagyszerű filmjében, amelyben a kitűnő német művész kettős szerepet játszik, a Joghi házában szintén a láthatatlanság problémája körül forog a cselekmény. A Joghi úgy teszi magát láthatatlanná, hogy titokzatos összetételű folyadékból iszik és ugyancsak hasonló módon válik újból láthatóvá. Akkor, amidőn a technika fejlődése sok tekintetben a legcsodálatosabb regényírói fantáziát is megszégyeníti, nem látszik feleslegesnek az a kérdés, vájjon a mi fizikai ismereteink mellett elképzelhető-e, hogy egy tárgy, vagy éppenséggel maga az ember láthatatlanná váljék? Mielőtt erre a kérdésre felelnénk, egy általános kérdésre kell feleletet adnunk: Tulajdonképpen hogyan válnak a dolgok láthatókká? Nem kell sokat gondolkodnunk a feleleten. Egy te®t akkoí lesz láthatóvá, ha fénysugarakat bocsát a szemünkbe és az már közömbös tényező, hogy ezt a fényt maga termeli-e, vagy pedig más fényforrástól kapja és csupán csak továbbítja recehártyánkra. Ez a felelet nem adja-e meg máris problémánk megoldását? Nem válik igazsággá az az elgondolás, hogy egy test láthatatlan akkor, ha — egyáltalán nem bocsát ki fénysugarakat? Ez a felfogás ugyancsak hibás lenne. Nem minden logikai igazság ténybeli igazság is. A mi esetünkben is úgy vagyunk vele. Gondoljuk csak el, hogy egy feltaláló olyan anyagot állít elő, amely minden ráeső fényt teljes egészében elnyel, tehát nem továbbit sugarakat szemünkbe. A feltaláló teljesen beburkolja magát ebbe az anyagba, csupán szemeit hagyja szabadon és igy megy ki az utcára abban a hitben, hogy láthatatlanná vált. Nagyon hamar azt fogja tapasztalni, hogy egész világosan látható. Rejtő ruházata ugyan nem bocsát ki semmiféle fénysugarat, azonban testének nagyságában a mögötte fekvő utcarészből eltakar egy darabot és igy a járókelők recehártyáján a láthatatlan ember teljes körvonalában mint egyenesen álló sötét árnyék jelenik meg, talán borzalmasan és teljes sötétségében szokatlanul, de mégig felismerhetően. Tehát a probléma megoldásában semmit sem ért el felfedezőnk, legfeljebb a gyermekeket ijesztgeti, hogy ezért mint közrendhá- boritő hűvösre kerüljön. Az a tétel tehát, hogy a test láthatatlan, ha nem bocsát ki fénysugarakat, csupán C&ak egyetlenegy, magában álló tárgyra vonatkozik. A világon azonban nincsenek ilyen magukban álló dolgok és mindenütt, ahol egy ilyen teljesen fénysugár- mélkiilj testet gondolunk el, ott egy másik világító, vagy legalábbis fénysugarakat reflektáló testet borit el és igy a fénysugárnélküli test létezése már el van árulva. (Napfogyatkozás.) Recehártyánkon ugyanis nem egyetlenegy dolognak képe jelenik meg, hanem mindig a külvilág egy részletének a metszete. Ez a példa azonban vizsgálatunk folyamán mégis tovább vezetett, mert világosan megmutatta, hogy azzal még nem értünk el semmit, ha olyan anyagot találunk fel, amely semmiféle fénysugarat nem bocsát ki, a testnek nem szabad más testet elfednie, ha azt akarjuk, hogy láthatatlan legyen. Azt a benyomást, amelyet az ember normális viszonyok között nyer a világról, a láthatatlan testnek semmiképpen sem szabad 'megváltoztatnia. Tehát a láthatatlan embernek olyan átlátszónak kell lenni, mint a legjobb opika-i üvegnek? — vetjük fel az újabb kérdést. Még ezzel sem érnénk el mindent. Ha egy üveglemezt a fénysugár útjába helyezünk, azt tapasztaljuk, hogy a fény nagynésze az üveglemezen át folytatja útját. Ezenkívül azonban észreveszünk egy másik fénysugarat is, amely az üveglemezről visszapattan. Gyengébb ugyan, mint az eredeti fény volt, de mégis világosan felismerhető. Ez a jelenség rögtön rámutat arra a tényre, hogy nem minden fény megy át az üvegen, hanem a sugaraknak meghatározott mennyisége vdsz- szaverődik. Ha a reflektált sugár irányában nézünk az üveglemezre, akkor az üveg többé nem lesz átlátszó, hanem vakítóan fehér. Az üvegembert tehát a visszavert fénysugarak irányában látnék és ha ilyen ember sétálgatna közöttünk az utcán, feltétlenül észre ve unok, mert ugyancsak elidegenítőén hatna ránk. A láthatatlanságról egyáltalán nem lehetne sző, mert. vakító fények hirdetnék jelenlétét. Zavaros megvilágítás mellett ezek a reflexek aránylag gyengék és ezért kevésbé válná- nanak árulóikká. Az üveg ugyanis sűrűbb, mint a levegő és minden fénysugár, amelyik a ritkább közegből sűrűbb közegbe lép át, megtörik és egyenes pályájából kitér, üvegemberünk a rajta áthaladó fénysugarakat sajátságos módon megtörné és a szembejövők, akik rajta keresztül néznének, ugyancsak torzultan látnák a dolgokat. Tehát az átlátszóság, amit a legjobb optikai üveg nyújt, nem jelent egyúttal láthatatlanságot, A láthatatlanságot csak úgy lehetne elérni, ha egy testet, vagy éppenséggel egy élő lényeget olyan módon tndnánk preparálni, hogy a fénnyel szemben egészen úgy viselkedjék, mint a levegő, tehát annak átláthatóságát, törési indexét stb. kell magám venni. És még ez sem jelentene mindent. Wells fantasztikus regényében a fizikai megoldás csak pár szót vesz igénybe, a valóságban azonban leküzdhetetlen nehézségeket okoz. Ha mégis sikerülne, az ilyen módon láthatatlanná vált ember többször elárulná magát. A hóban és porban hagyott lábnyomai felfednék titokzatos jelenlétét és ha ebédről jönne, gyomrának és beleinek tartalma, tehát az átlátszósághoz még hozzá nem idomult anyagok, világosan észrevehetőek lennének. A kutyák épp úgy ugatnának utána, mint azelőtt, sőt még talán izgatóttabban, mert nem látnák, csupán csak éreznék. Ezzel természetesen már elhagytuk a fizika talaját és átcsaptunk a fantázia birodalmába, térjünk tehát vissza a valóság világába. Egész sor technikailag keresztülvihető eljárás van, amelyek ugyan nem adják meg a teljes láthatatlanságot de kedvező körülmények között mégis csökkentett mértékű láthatósággal látják el a testeket. A természet világából a legegyszerűbb példát a tintahal mutatja, amely szépia-felhőbe burkolja magát és igy igyekszik ellenségei elől elrejtőzködni. Az ember követte ezt. a példát és a világháborúban is a katonai támaszpontoknak stb. ködbeburkolása nagy szerepet játszott. A nemrégiben lezajlott amerikai nagy tengeri manőveren egész hajóosztagokat burkoltak be ártalmatlan kémiai anyag bél készült ködökbe és igy nagymértékű láthatatlanságot idéztek elő. Ebben az irányban tovább folynak a kísérletezések. A ködbeburkolásnál ismeretesebb eljárás a védőszinezés. A tárgyat környezetétől csak akkor tudjuk megkülönböztetni, ha a tárgy recehártyánkat másképpen izgatja, mint környezete. A nyúl, amelynek színe csaknem, teljesen egybeolvad a föld rögeinek színével, a nem vadászember szemének nagyon nehezen felfedezhető, még ha közvetlen közelünkben fa ül. Csak az a meggondolandó, hogy az ilyen módon védelmezett állatok ellenségei nem látószervükkel, hanem szaglószervükkel vadásznak zsákmányuk után, úgy hogy velük szemben a védőszinezésnek kevés jelentősége van. Ezért elkeseredett tudományos viták folynak a védőszinelmélet helyessége körül. Az ember szempontjából azonban a védő- szin tényleges oltalmat nyújt és ezért történt, hogy a világháborúban rendkívül sokat foglalkoztak a védőszin porblémájáv&l. Ha visszaemlékezünk a csukaszinü tábori uniformisra, úgy ennek lényegét is a védö- szin teszi. Nemcsak az embereket, hanem a kocsiknak, autóknak, lövedékeknek millióit is védőszinnel látták el. Azonban ebből a szempontból súlyos hátrány mutatkozott, amely abból a körülményből következett be, hogy a védőszin mindig egy bizonyos színezésű környezethez alkalmazkodik. Ha hirtelen hóesés következik be, a tábori szürke vagy a tábori barna védőereje megszűnik, a világos alapon az ilyen módom védelmezett emberek még jobban feltűnőt* bé válnak. Ez ellen viszont fehér hóköpenyen gek viselésével védekeztek. Mindaddig tehát, üimiff nr>a olyan szM, amely önműködően illeszkedik környezetének változó színezetén hez, mint aminő Grunert fantasztikus növeli iájának baktérlum-szine, a védősrin feladat tát csak részben teljeeüí, Később a háború folyamán újabb eljárást találtak, amely a védőszfrmek ezt ft hátrányát kikerüli. A németek Tarazeichmtngnak ne-* veztók ezt az eljárásit, amelyet magyarban / csikós szín esésnek regj sebra-szktesés- »ek '% adhatunk vissza. Á tankokat, autókat, lövedék keket, a nagy amerikai szóllitóhajókat de az U-hajókat is kirívó színfoltokkal festették beu Ha az ilyen zebra-színezésű tárgyat közelről szemléljük, aligha hinnők el, hogy az ilyen feltűnő színezéssel éppen azt a célt szolgáin juk, hogy egy tárgy láthatóságát csökkentsük. És mégis igy áll a dolog. Ha »gy ilyen zebra-ezinezésrü tárgy bizonyos távolságban van tőlünk, tényleg nem lehet könnyen felismerni. Ennek a ténynek tudományos megmagyarázása nem könnyű, mert egész sereg fiziológiai és pszfhológtai jelenség kapcsolódik egybe. Mindenekelőtt egv. körülmény a fontos: minél kisebb valamilyen tárgy, annál kisebb a láthatósága is, mert a recehártyán csak kicsiny képet ad- A zebra-szinezé® által a nagyobb tárgyat, amely egy színben a kérdéses távolságról egész tisztán kivehető, csupa kicsiny egyes tárgyakra bontottuk fel, amelyek mind kevésbé kedvező láthatósági lehetőséget adnak. Magyar taaácsei kap a poztcnyi törvényszék Poilák József ügyész biró lesz — Babos Pál vizsgálóbíró már a törvényszéken működik — Magyar ügyésze nincs a törvényszéknek Poaeouy, waepbeanbejr 15. (Ttazaoinjyp sraarfcesztiő- eégtümikitlflL) A paasanyii tudvatevől-eg három mgy magyar járás 'tartozik: a diuuaszerdiaibeílytL, a g&Hláinltaii -és a sotmoatjtafl!. Ennék dacára éveken át a ipozso-nyli törvényeaélkieta tiszta magyar ügyeiket két cseh szavazóbiró és csak egyetlen (esetleg az -elnöklő) miiagyar báró tárgyait, ssl ügyész tnueg egtétez IbiiEltosem cseh atemBeáiségfti voflft -ElíképzellhetA hogy iHym tfáirgyiallláö tmíílyeo bosszadLaHmas volt Moirt anmytiJbiatn fog váíllboEná a helyzet hogy nő- vádesea kiélt magyar Mr<5 kémül1 & pazBomyii liörvény- asékíhiea ibálMJalbárói ranggal: m egyik Fóliáit József eddigi állam-ügyész;, a másik Bábos Pál eddigi vizsgálóbíró. Babos máris a Ifiörvényszéfk bülntétöfcauáasálbia mlüL- faödfflk és az oMféfoerd eisíkáiidltfeséíká űiMiuisbaia ő (lese a niajgyfbátocBed. báktpör egyik esave/tobiináijte. Fóliák ügyésznek Itélbfflalbimóvá válllő kámieveaéHa, imtSnlt (jő forrásból értesülünk, már Ibelteijeajertlt dolog. PoflOáfc ügyész ffls e ÜőcrvétnyBBéfcne kér®. Po-lMk József iki/n>eveffié»évieu egyetlen magyar ügyész sem marad a pozsonyi törvényszéken, ami megint csak IHehoUeflietn állapot. (A pozsonyi ífeábflláin ftznmltém minős magyar ügyótra.) Pofflák ügyért a ííiavaszon például (betegszabadságm volt és eraaílaffit úgy BetgáteÜtiek a miagyar ügyésekdányoai, hogy egy magyar esküdtszéki tárgyalásra Trenosóa- ból ,Jíölcsönveíték“ Steltser ügyészt. Bábos rizsgíáMbiiirió utóda RiMoska János dte. lieíttt, aiM eaiin/téin Ithid magyar®. Beszélnek miég egykét SEem-éttyí váJlbozásrők amely a tónvénysoékieifl miegy végibe. Halller János dr. mélroet memtnerttieégiü bíróit, az -egytik büntetötanács eUmökét, a podgári tanácsiba osatiják Ibe és lnir SEerM nyugatomba fog voniulmíí Nietciid dr., biz egyik ibikifcetőtiauiáeB elnöke IbemegBég cdiméai. A pozsonyi lapok pánteM számában növöd (Wils bár jelönit meg, ameílly » pozsonyi jogásaivüMgfbáa élénk fieffitüniéet kieültiertlt. Kaiveaskia Fenemc dr. líábffialbinó nyugdíjazásiról szól. ez a Mredás. A Prágái Magyar HMep már hómapoikikiail ecellíőfflt Srt róla, hogy Kávecsűm biirót a ezTi^ietmejtfizálámáll háltbéPbe szorjihotMk, mdiéat ás eBbedv-títlemiediPtít és nyiugdáíazásá't kétnte. Ezt a Itálbilábirő meg ás tettbe és október efeejévod SS évi szolgálat udán nyugB- ikxmíba vomulL A pozsonyi jogásavtiíliág' éfe a jogkereső közönség nagy sajn-áiLaJÍItafl; Hátija Kaveicslai fcávozá- sáft. iKávecslaa azomlbiam nem hagyja él 'Pozsonyi; hanem, -éntesütésünlk saerülnlfc, űgyvédli álnodát nyúlt. S muznlmáROk Iciísrlaigl a bervátek mellett Az Orjona esvesüSet igazgatósigánalr valamenniri tagiát letartóztatták Szerajevo, szoptctmiber 15. A muzulmánok pártja e napokban gyűlést tartott, amelyen elfogadták art az álláspontot, amely szerint ellenzik a koronatamács juíiu-s 7-ijki határozatát, ameíynek értelmében Jugoszlávia kettészakadása esetében Boszniát Szerbiához csatolnák. A muzulmánok hűen kitartanak a horváíok mellett és megmaradnak az autonomista program mellett is. Hogyha a muzulmánok szkupstinai képviselője, Meoh-med Spaho, a jelenlegi kormány kereskedelmi minisztere, a muzulmánok érdekeit nem képviselné kielégítően, úgy a párt őt a következő választásoknál elejti. Belgrád, szeptember 15. A Vr-erne érbe- süliés-e szerint a laibatíhd Orjona egyesület i-giaagatőságának összes tagjait le'tairtózta ötiák. A meggyilkolt Perics mérnök feljegyzés'ei- bőil ugyanis az Orjona által elkövetőit bűntények egész sorozata került napvilágra. így többek között 1924-ben Kr máiban egy F-abino nevű poligiáír leányát bestiális ni ódon i Biirear lutelUgea- ||X| cla üélMISzlistellea ||Bpt5w Síül barátja lesz a iiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Fizessen elő a "WS nr lÉPiS Ifit-ro. meggyilkolták. Ebben a gyilkosságban állítólag rész/tvett volna egy magyar kommunista is, akj. a magyar boteevizmus alatt egy nyomdát vezetett. A nevét azonban nem közli a lap. Az Orjona tagjai 1926-ihan olasz területen kiraboltak egy vámpénztárt és onnan 180.000 ezer lírát vittek el. Az olaszok ez alkalommal két orjonistát agyonlőttek. Ugyanabban az időben Nin- csics akkori külügyminiszter ellen merényletet is készítettek elő, de ez ismeretlen okokból nem sikerült. A laibachi Orjona, a kermányh-oz közelálló lapok szerint, szoros kapcsolatot tartott fenn a független demokrata párttal. A kormány- lapok azt követelik, hogy szigorú vizsgálatot indítsanak a független demokrata párt vezetősége ellen és a vizsgálat folyamán a pártvezetőség tartózkodjék minden politikai tüntetéstől. Pribiesevics Sz vető zár a Iegerély cseh ben cáfolja ezt a vádat ég kijelenti, hogy pártja sohasem állott összeköttetésben az Orjonával, még kevésbé annak laibachi csoportjával. Belgrádi radikális körökben azzal számolnak, hogy ezen leleplezés következtében szakadásra kerül a sor a paraszt-demokrata koalícióban, mivel a horvát parasztpárt kezdettől fogva elkeseredett harcot folytatóit az Orjonával- szemben.
