Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-07 / 204. (1831.) szám
Mai siámiinls t-r. c&EdaB iV *|!|||, J|f ^ VII. évf. 204. (1831) szfim a Péntek o 1928 szeptem bér 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, A SzloveTlSzkŐi és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőségj Prága O, PansKá ulice negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: nnlitikai nani r 12, IL emelet efon: ,a<> évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: politikai napilapja ftfefit,sgerfeatő: hivatal: Prágán, Panská ul 12/m. - Tehavonta 38 Ki. Egye. szám ára 1-20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ lefon: 30311.-Sürgönyeim: Hírlap, Praha NülEif kmceSlár hivatalosan felvetette a rajnai terület kiürítésének kérdését A Hifiit tárgyalásokat elodázni továbbra esem lehet — 1 német diplomácia aktivitása a világpolitikában ui helyzetet teremt Géni, szopteinbeT 6. Tegnap este fél hét órakor H-ermann Müller birodalmi kancellár Schmidit dr.-nak, a német delegáció francia tolmácsának kíséretében felkereste a Hotel dós Seggesben Briand külügyminisztert, hogy a rajnai terület kiürítésének kérdésében tárgyaljon vele. A tárgyalás azonnal megkezdődött, amint a német kancellárt Hesnard professzor Briand szalonjába vezette. Hesnard professzor a tárgyaláson mint Briand tolmácsa vett részt. Röviddel nyolc óra után hagyta el Hermáim Mtil- ler a Hotel des Bergest, amelynek toyer^e akkorára már nyüzsgő méhkashoz hasonlított, mert száznál több újságíró várakozott a kancellárra, hogy információkat szerezzen a tárgyalásokról. Várakozásuk azonban hiábavalónak bizonyult, mert a kancellár minden felvilágositást megtagadott. A német delegáció ezután rövid ülést tartott, amelynek befejeztével sajtófőnöke hivatalos kommüniké helyett a tárgyalásról a kővetkező rövid közlést tette az újságíróknak: Müller birodalmi kancellár és Briand francia külügyminiszter között ma délután végbement a már előre megállapított tárgyalás, amelynek tárgyát a Franciaországot és Németországot érintő rajnai kiürítés kérdése alkotta. A megbeszélésnek, amely másfél érán át tartott, az ügy természete szerint előkészítő jellege volt. Mindkét részről felmerült az a kívánság, hogy Géniben további tárgyalások következzenek be a megszállást eszközlő hatalmak és a német delegáció között. Francia részről hangsúlyozták, hogy tulaj- dónk éppen nem részletekbe ható tárgyalásról volt szó, hanem olyan megbeszélésről, amelynek az volt a célja, hogy a Franciaország és Németország közötti kapcsolatokat kedvezőbbekké alakítsa. Francia részről továbbá azt is kiemelték, hogy a rajnai terület kiürítésiének kérdésében olyan problémáról van szó, amely több hatalmat együttesen érdekel és etért a lényeges tárgyalásokba ezeket a hatalmakat is be kell vonni. Briand különben visszaadja a német kancellár látogatását. A rendkívül sovány közlésekből, amelyeket a két fél tett, mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a rajnai terület kiürítésének problémája 'most már hivatalos formában felmerült. Briand Mailéiről Amint a késő esti órákban francia körökből nyilvánosságra került, Briand rendkívül szimpatikus szavakkal nyilatkozott a német kancellárról. Több ízben kifejezte azt a kedvező hatást, amelyet Müller kancellár reá gyakorolt és kijelentette, hogy a kancellár a megfontolt, világosan ítélő szellemiség benyomását tette rá. Nemcsak a rajnai terület kiürítésének kérdését tárgyalták meg, hanem a még'függőben levő összes ügyeket i« és remélni lehet, hogy a Németország és Franciaország között való közeledés újabb előhaladást tesz. Hogy miként kezdik meg a tárgyalásokat a megszálló hatalmak képviselői a német delegációval, az még tegnap este nem derült ki. Valószínű, hogy Briand az angol helyettes külügyminisztert. Cushendum lordot és Hymans belga külügyminisztert értesül a kancellárral folytatott tárgyalásáról és ezután kibocsátják a közös tanácskozásra való meghívást. A csatlakozás újabb fázisa London, szeptember 6. A Daily TeLe- graiph diplomáciai munkatársa a genfi tárgyalásokról, amelyek a rajnai terület kiüri- (téséről és a csatlakozásról folytak, azt írja lapjának, hogy Seipel kancellár biztosította Briand-f, miszerint Ausztria jelenleg nem gondol a Németországgal való egyesülésre. Müller kancellár valószinüeg alátámasztja Seipelnek ezt a biztositékát, azonban egyik államférfi sem adhatta fel formálisan és végérvényesen a csatlakozás eszméjét. Eredetileg azt tervezték, hogy Renes dr.-t rábírják annak a kijelentésére, miszerint a német-osztrák csatlakozásnak bármilyen kísérlete a szövetségesek számára casus bellit jelent. Ebben a kérdésben azonban sohasem sikerült a szövetségesek között egységes álláspontot teremteni. A Kellogg-pak- tum sem tenne jogossá egy ilyen háborút, amelyet nem lehetne’mint védelmi háborút igazolni. Olaszországnak magatartása a csatlakozással szemben ma szintén kevésbé ellenséges, mint volt régebben. Ezt részben Seipelnek arra az ígéretére lehet visszavezetni, hogy Ausztria a jövőben nem fog beleavatkozni az olasz kormánynak déltiroli politikájába, nagyobbrészt azonban az olasz hangulatváltozás arra vezethető vissza, hogy Franciaország és Csehszlovákia Ausztriát egy gazdasági dunai konfede- rációba kívánja bevonni, amelyhez Németország nem tartozna hozzá. Olaszországot egy ilyen konföderáció sokkal jobban fenyegetne, mint a csatlakozás, amelyet a kisebb rossznak tart. A rajnai terület kiürítésére vonatkozólag a kérdés gyors megoldásának nagy nehézségére jellemző momentum az angol delegációnak távolmaradása a német-francia megbeszélésről. Ugyan Franciaország a legnagyobb reparációs hitelezője Németországnak, azonban Anglia és Itália, mint a locarnói szerződésben létrehozott rajnai béke garantálója, kétségtelenül jogosult arra, hogy befolyását ezekben a megbeszélésekben érvényesítse. Belgium ebben az ügyben különösen aktív, mert a belga külügyminiszter a korai kiürítés ellenértékéül annak a bét millió márkának vissza téri lését követel i, amelyet a német hatóságok bevételeztek Belgiumban a megszállás idején. Seipel tárgyalásai az amerikai kölcsönről Berlin, szeptember 6. A Berliner Bör- senkourir genfi tudósítója hosszabb beszélgetést folytatott Seipel dr. osztrák kancellárral, aki részletesen kifejtette, hogy genfi tárgyalásaiban főleg pénzügyi és gazdasági céljai vannak, különösen azoknak a technikai és bürokratikus nehézségeknek kiküszöbölésére törekszik, amelyek a háromszorosan tagolt ellenőrző apparátus működéséből származnak. Az a nehézség, amelyet Ausztria hitelezői egy amerikai kölcsön felvétele iránt emeltek, ina már nem áll fenn. A törvényjavaslat elintézésére, amelyet ebben az ügyben az amerikai kongresszus elé terjesztettek, azért szenved késedelmet, miért először éppen a technikai előfeltételeket, vagyis bizonyos zálogoknak a reparációs bizottság, a relíieffoiizottság és az ellenőrző bizottság által való felszabadítását kell szabályozni. A szövetségi kancellár utalt arra, hogy Briand-nal folytatott megbeszélésében főleg pénzügyi és gazdasági problémákról volt sző. Seipel határozottan megcáfolta azt a beállítást, amely a New-York Times révén került a világsajtóba s amely szerint az osztrák kancellár Briand-t arra akarta volna rábírni, hogy a francia külügyminiszter lépjen fel a csatlakozási propaganda ellen és így kön nyit se meg a maga helyzetét. Ez a beállítás annyira groteszk, hogy senki sem tarthatja komolynak. Müller uj birodalmi kancellárról a legkedvezőbb benyomást szerezte és megállapíthatja, hogy Müller rendkívül gyorsan illeszkedett be a genfi környezetbe és a komnlikált genfi ügyekbe. Bécs, szeptember 6. Seipel dr. kancellár a Neues Wiener Tagblatt munkatársával hosszabb beszélgetést folytatott, amelyben ugyancsak azt állapította meg, hogy genfi tárgyalásainak főcélja az amerikai kölcsön technikai és bürokratikus nehézségeinek elhárítása. Genfi körök nagy érdeklődéssel várják a Seipel és Schubert dr. között holnap felveendő tárgyalásokat, mert úgy hiszik, hogy Ausztria és Németország együttműködésének nemcsak morális, hanem gyakorlati oldaláról is szó lesz. A francia sajté kommentárjai Paris, szeptember 6. Természetes, hogy a mai párisi sajtónak legnagyobb eseménye Briand éS‘ Müller tegnapi genfi tárgyalása. A Petit Párisién szerint a két tárgyaló fél tegnap ismét megtette a körutat a függő napi problémák világában. Megjelölték a közeledési politikának eddigi eredményeit, természetesen érintették a rajnai terület kiürítésének kérdését is, mivel azonban a birodalmi kancellár semmiféle precíz ajánlatot nem tett. a tárgyalás ennél a pontnál megállóit. Természetesen a birodalmi kancellár hangoztatta, hogy milyen nagy nyomatékkai sürgeti az egész német közvélemény a német területnek minden idegen megszállástól való felszabadulását. Briand azonban erre csak ismételten azt felelte, hogy a megszállás csak olyan kérdés, amely az összes megszálló hatalmakat együttesen érdekli és ezért a kiürítésről osak együttesen tárgyalhatnak. Sauerwein a Matinban azt is említi, hogy a birodalmi kancellár a tegnapi megbeszélésben hivatalosan felvetette a rajnai terület teljes kiürítésére vonatkozó ajánlatát. Azonban ezzel az indítvánnyal kissé átlátszó de- marchera vállalkozott volna, ha egyidejűleg elő nem terjeszti és fel nem ajánlja az ellenszolgál- tatmányokat és kompenzációkat. Ilyen könnyelműséget ő valóban nem követett el. Amint hangoztatta a rajnai probléma sürgősségét a német közvélemény szempontjából, épp úgy számolt azzal is, hogy a francia kormány sem mellőzheti a francia nép véleményének figyelembe vételét, amely kompenzációkat követel. Sauerwein ezután egész sereg kísérleti ballont ereszt fel, kezdve a megszállott rajnai terület ellenőrzésére vonatkozó ajánlattól egy néhány milliárd Dawes-ohligáeió mozgósításáig. Abból a tényből, hogy vele a leg- beavatottabb francia személyiség közölte, miszerint a tegnapi megbeszélés logikus folytatása volt a tihoiry-i tárgyalásoknak, azt a végkövetkeztetését vonja le Sauerwein, hogy a birodahni kancellár pénzügyi <dlonszolgál- tatmányokaí ajánlott fc’, valószinüleg azt jelentette be, hogy Németország néhány évre fizetőképességének keretében lemond a transzfer- és revíziós klauzuláról. Ezzel szemben Pertiraax az Eriin de Parisban egész más szemszögből ítéli meg a tegnipi megbeszélést. ni. jelenti ki Pertinax, az volt. hogy Franciaország nem dönthet egyedül a kiürités kérdésében. Ez azonban csak formális ellenvetés és csak olyan csekély akadályt képez, hogy a kancellár könnyű erre! döntheti meg. A birodalmi kan- ellár most bizonyosan körjegyzéket intéz Angliához. Belgiumhoz és Iíáliához és ízzel a kiürités tárgyában szükségszerűen megkezdődnek a hivatalos tárgyalások. Ha Müller kancellár körjegyzékében még egy kis kecsegtető ajánlatot is tesz egy vagy két milliárd Dawes-cb- Iigáció mozgósításáról, akkor biztos lehet Anglia és Itália támogatásáról, ami pedig döntő előnyt jelent számára, mert az Egyesült Államok támogatását már megszerezte. Pertinax tehát már most előre látja Franciaország újabb elkerülhetetlen diplomáciai vereségét, amelyet úgy remél mcgelőzhetőnek, hogy megkísérli Poin- tarénak cs kormányának Briand ellen való mozgósítását. Azt Írja, hogy a kormánynak azonnal állást kell foglalnia a kiürítésre vonatkozó német " " vetélés ügyében, mert minden erőre szükség van, hogy a francia álláspontot meg lehessen védelmezni. A párisi sajtó többi része, amely kevésbé van informálva a tegnapi döntő tárgyalásról, fentartás nélkül beismeri, hogy a kiürités kérdése most már hivatalosan napirendre kerül és teljes napvilág mellett kell róla tárgyalni. Mivel Briand és Müller között,, a tárgyalások tovább fognak folyni és ’ a kancellár Angliának, Belgiumnak és Itáliának képviselőit is felkeresi Genfben, azt várják, hogy a kiürítésre vonatkozó hivatalos tárgyalások '' ’yleg már Genfben megindulnak, azonban azon a nézeten vannak, hogy ezek a tárgyalások nem vezetnek nagyon gyors eredményre. A Chicago Tribuna a legjobban informált forrásból azt az értesítést közli, hogy Az egyetlen ellenvetés, amelyet Briand tegnap a birodalmi kancellárral szemben fel mert hozMüller kancellár Briandnak tegnap egészen ujj tervet terjesztett be, amely a tizenegy milliárd dollárnyi obligáció egy bizonyos részének mobilizálását és a háborúból származó francia fizetési igényeknek gyors kifizetését helyezi kilátásba’ Ezzel szemben Németország azt követeli. hogy .‘anciaország a rajnai terület kiürítésével egyidejűleg mondjon le a sainí-germaini békeszerződés ama habározsnányá róf. amely a megszállott Saar-területen a terület hovátartó- zandóságának eldöntésére tizenöt év múlva végrehajtandó népszavazást ir elő. —-
