Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-05 / 202. (1829.) szám
Mai aámmk 11 eMai ^||& JBB* f évf. 202.(1829) szám * SsWTClO c 1928 szeptember 5 c7^<sfeM*HIMyAft Előfizetés! ár: évente 300, félévre 130, A Szlovenszkói és ruszinszköi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: _ nnliiihni nnnilnrtrn 12, IL emelet Telefon: 30311 ~~ Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Fősserfiesstő: P Felelős^ szerfóeszfő: hivatal: Prágait, Panskán! 12/10. — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 -20 Ke DZURAMY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az egyházak háke§zőYef$ɧ@ Irta: PÉTER MIHÁLY Prágában napokon át tanácskozott a különféle egyházak békeszövetsége, amint ezt a lapokban is olvashattuk. Már a külső kép is megható lehetett, amint a kereszténység érv nagy ága és a keleti vallások képviselői ott ültek a zöld asztalnál, hogy megbeszéljék a módokat, ahogyan az egyházak a béke szolgálatába beállíthatok volnának. Kétségtelen dolog, hogy amidőn az emberiség békédéről, a háborúk megszüntetéséről, vagy legalább is a lokalizálásáról van szó: a vallást, az egyházakat nem szabad kifelejteni a számításból.. Nincs oly intézmény, mely oly hatalmasan szolgálhatná a béke ügyéi, mint a vallás gondolatának bevitele a lelkekbe, a .köztudatba. És e tekintetben nemcsak a keresztény vallásra gondolunk, hanem a még talán narmbb számban elterjedt keleti vallásokra is, melynek tantételei közt a méltányosság, az igazság, a szeretet éppúgy, ha nem is oly kidomboritóan, megvan, mint a kereszténységben. Az egyházakra e tekintetben nasry, igen nagy feladat vár, de előttük oly óriási gátak emelkednek, melyeket az összes egyházak összefogó ereje is alig képes leküzdeni, mert ma a világon majdnem minden ellenkezőleg van, mint amit a nagy vallási gondolkozók b köztük a legnagyobb, Jézus sürgetett A „szeresd felebarátodat, mint magadat" nagy tétele helyett: a gyűlöld felebarátod, mint szereted magad, elve lett az uralkodó. Az egyes nemzetek közt a gyűlölet az ur. „Amit nem kivánsz, hogy az emberek cselekedjenek veled, azt te se tedd másokkal", ez örök igazság helyébe most oda van helyezve az elnyomás, a mások lelkén való erőszaktétel. Amit Jézus annyira ostorozott — a telhetetlenség, az anyagi világnak a leljelek felett való szeretete —, ez ma egészen eltöltötte a lelkeket. A hazugság, a képmutatás, a diplomácia ravaszkodásai, ha miatta milliók nyögnek is, azonképp vezetőszellem, mint Jézus idejében, .aki az akkori diplomatákat igy rótta meg: „Olyanok vagytok, mint a festett koporsók, amelyek kivül ékesek, belül azonban undoksággal vannak rakva." Ezek a diplomaták csinálták meg azt a békét, amely sok elégedetlenséget keltett s most az egyházak azt akarják, hogy mindezek dacára békesség legyen. De hogyan? Az orvosok előbb a betegség okozóját szokták eltávolítani, csak azután kezdődik a betegség gyógyítása. Ezek az orvosok azonban nem az egyházak, de a világ politikusai lehetnek csak, mert különben ismétlődik az, amiről az egykori próféta szólt, hogy az ajkakon mindenütt ott van a békesség kívánása, de még sincs békesség. Ezeknek a gondolatoknak kifejezést is adott az egyházak néhány, képviselője, de különösen Símons dr., a németországi legfelsőbb bíróság elnöke, mutatott erre rá, amikor ilyen szavakat mondott: 1 „Oda kell hatni, hogy a diplomaták ne csal- S janak, ne hazudjanak, a magánéletben amit j meg nem tennének, azt megteszik a diplo-! mácia terén." Ho^v legyenek képesek az e^- házak eredményes munkát végezni, mikor j felülről lefelé az egész világ hazugságai,! képmutatással, igazságtalansággal van meg- j fertőztetve? Az egyházak összes munkája í pusztába kiáltott szó lesz, ha meg nem váltó-j zik azok lelkiismerete, akik legfelül ülnek s j lelkűket el nem árasztja az evangélium szelleme, azoké, akik irányitólag folynak be a j népek életébe. i De van még egy másik kontraszt is, ami kihívja bírálatunkat. A kongresszust Prágában tartották meg, egy olyan fővárosban, amelyben a kormányzat nagyon kevésre értékeli a vallásnak, jobban mondva a vallás szolgáinak szerepét. Az az idő, amikor az eszméket mezítlábas próféták, apostolok hirdethették s igy is befolyást tudtak gyakorolni népekre, nemzetek sorsára, — régen elmúlt. A ma' civilizált világban a mezítlábas apostolokat félbolondoknak minősítenék s bolondok házába zárnák. Aki ma, habár csak kis A genfi diplomáciai konyha üstjáben a rajnai terület kiürítésének kérdését keverik Franciaországnak is a kisántántnak nem sürgős a leszerelés — Briand tárgyalása Müller kancellárral Páris, szeptember 4. Az a tárgyalás, amelyet Briand francia külügyminiszter tegnap este Müller birodalmi kancellárral és Seipel dr. osztrák szövetségi kancellárral folytatott, a párisi sajtóban rendkívül nagy érdeklődést idézett elő. Francia politikai és sajtókörökben úgy hiszik, hogy Briand az osztrák szövetségi kancellárt komoly szavakban figyelmeztette a csatlakozási propaganda veszélyeire és a Petit Párisién állítása szerint panaszkodott a bécsi Schubert-ünnepségeken történt csatlakozási tüntetés miatt is. Seipel dr. az osztrák kormány lojalitását iparkodott hangsúlyozni, amennyiben a kormány semmiképpen sem gondol arra, hogy a fennálló szerződéseket erőszakkal megváltoztassa. Az a tárgyalás, amelyet Müller birodalmi kancellár folytatott Briand-nal, a párisi sajtó véleménye szerint semmi mást nem jelent, mint a német birodalom diplomáciai tevékenységének fellendülését. A német külpolitika hosszú hónapokon át szándékosan gyakorolta a türelmet és a tartózkodást, hogy bizalmat ébresszen. Most azonban úgy hiszi, hogy ennek a magatartásnak a gyümölcseit learathatja. Legalább is a birodalmi kancellár komolyan elhatározódnak látszik — Írja a Petit Párisién, — hogy Genfet nem hagyja el addig, amíg a Stre- semann által Páriában megkezdett tárgyalásokat a rajnai terület kiürítésére tovább nem folytatja. Tovább már nem lehet eltitkolni, hogy Németország valóban elhatározott arra, hogy a kiürítés kérdését hivatalosan felvesse és megoldást erőszakoljon ki. Az Echo de Paris szerint Müller végső esetben talán a második öv kiürítésével is beéri, csakhogy némi eredményt érjen el. Külföldi hitel Moszkvában? London, szeptember 4. A Daily Telegraph genfi levelezője jelenti, hogy Stresemann Poincaréval folytatott párisi tárgyalásával, az orosz kérdést is érintette, még pedig Stresemann azt igyekezett megállapítani, hogy Poincaré Oroszország pénzügyi támogatásának kérdésébe nmilyen álláspontot foglal el? Stresemann javaslatot terjesztett elő, hogy az érdekelt országok kollektív intézkedésekkel siessenek Oroszország támogatására, hogy a szovjet ilyen módon más országokkal való kereskedelmi kapcsolatait kiépíthesse. A német külügyminiszter ajánlatát azért tette meg, mert a német gazdasági körök rendkívül nyugtalankodnak az Oroszországba beruházott ötszázmillió márka sorsa miatt. Azonkívül Moszkva sürgetőleg kérte Stresemannt, hogy Poincaréval való találkozása alkalmával legyen segítségére, mert sürgősen szüksége van uj gazdasági hitelekre. Poincaré Belgrádban komolyan tárgyaltak Horvátonzágnak Jugotzláviátől való elválasztásáról Pribicsevics szenzációs sajtónyilatkozata — Hivatalos !®!§rr®3 nem adtak cáfolatot Belgrád, szeptember 4. Pribicsevics Szv etozár ma a zágrábi sajtó képviselőivel szenzációs tartalmú beszélgetést folytatott, a melyben kijelentette, hogy az egyes zágrábi lapokban kolportált azon hir, amely szerint július 7-én Belgrádban komolyan gondoltak a horvát területnek a jugoszláv államtól való esetleges elszakadására, lényegében igaz. Ezek a tanácskozások akkor történtek, amikor a demokrata-paraszt koalíció bejelentette azt a szándékát, hogy Zágrábban proklamálni fogja a horvát szábort. A horvát területeknek elválasztására vonatkozó javaslatot a kormánykoalíció vezetői tették, mert Belgrádban nem akartak a horvátokkal szemben erőszakos rendszabályokat alkalmazni. A horvát terület amputációsát Radics István és maga Pribicsevics akadályozta meg. Irányiadé helyről Pribiesevicsnek ezt a szenzációs sajtóinformációját nem cáfolták meg es még nem is foglaltak állást ebben az ügyben. Stresemannak azt a feleletet adta, hogy erről a tervéről le kell mondania. A leszerelési konferenciát csak 1930.-ra hívják össze Páris, szeptember 4. Az Echo de Paris értesülése szerint Franciaország és a kisantant a népszövetség leszerelési bizottságában követelni fogja, hogy a tulajdonképpeni leszerelési konferencia egyhehivását 1980-ig napolják 'el. Ennek az indítványnak megokolása nagyon egyszerű. A leszerelés kérdésében gyakorlatilag semmiféle lépést nem lehet tenni mindaddig, mig Európa légkörében lényeges enyhülés nem következik be. Ezt az enyhülést azonban nem lehet előbbre várni, mint ahogy a íeparációs és háborús adőssági problémát és ezzel kapcsolatban a rajnai terület kiürítésének kérdését el nem intézik. Ezeknek a kérdéseknek szabályozása viszont csupán az amerikai elnökválasztás után történhetik meg. A leszerelés kérdéseinek elnapolása természetesen nem volna Németország Ínyére való. Diplomáciai tárgyalások papjai Genfben Genf, szeptember 4. Délelőtt még bizonytalan volt, hogy a kedd délutánra bejelentett általános vita létre jön-e, mert mindezideig egyetlen szónok sem iratkozott fel a vitához. Ha a teljes ülés az érdeklődés hiányában kedd délután szünetelni lesz kénytelen, lehetséges, hogy Briand és Müller kancellár között a délutáni órákban vagy pedig este újabb tárgyalás jön létre. A közvetítő szerepet ez alkalommal Briand volt kabinetfőnöke, a jelenlegi genfi francia főkonzul, Amé LeToy tölti be, aki kitünően beszél németin. Kedd délután még tárgyalást folytat Sei- pel dr. osztrák kancellár Scialoja olasz delegátussal és Briand Hymans belga külügyminiszterrel. Ezekben a tárgyalásokban is természetszerűleg a rajnai terület kiürítése fogja a kiinduló pontot alkotni. Apponsfi több bizottságnak tagja Genfben Genf, szeptember 4. Apponyi Albert grófot az alkotmányjogi, a jogi, továbbá a lefegyverzés csökkentésére kiküldött, valamint a szociálpolitikai és politikai bizottságokba választották be. körre szorítkozik is a működése, irányt akar szabni népének, fel kell készülve lennie mindazokkal az eszközökkel, amit a civilizált világ műveltségben, haladásban csak nyújtani tud. A nép vezérének, a lelkipásztornak, legalább is egy fejjel ki kell magasodni népe közül, hogy messzire lásson. Vájjon eszébe jutott-e a kongresszus tagjai közül va.lakiuek, hogy éppen a csehszlovák állam kormányzata, amelynek fővárosában üléseznek, e tekintetben a legmostohább lehetőségeket nyújtja az egyházaknak s a lelkészeknek. Mintegy két évvel ezelőtt jelent meg a kongruatörvény, amely intelligens, akadémiákat járt szellemi munkások munkáját 9000 koronára becsüli, amely törvény a 40 évig szolgáltaknak is csak 18 ezer koronát biztosit s nyugdíjba nem e fizetéssel küldi őket, hanem ennek csak négyötödével, de akkor is úgy, hogy a nyugdijjárulékot, megbotránkozására minden jó léleknek, ellentétben minden más hivatalnokkal szemben gyakorolt eljárással, ezután is fizetni tartoznak és igy tovább fölsorolhatnánk az összes égbekiáltó sérelmeket. Mindenki azt várta, ho»v a végrehajtási utasítás ezen sérelmeknek legalább a legszembetűnőbbjeit orvosolni fogja. S két év után megjött, az eredmény, amit. felháborodással olvashattunk. Hogy a páriasorsra kárhoztatott lelkész miképp vehet részt ily körülmények között azoknak a nagy dolgoknak véghezvitelében, amit a kongresszus neki szánt, amire őket buzdította, miképp vehet részt csak szerény méretekben is az emberiség sorsának irányításában, — azt csak a jó Isten tudná megmondani. Benes, mikor a Kello^-paktumot boldogan aláírta, olyan nyilatkozatot tett, hogv ehhez Csehszlovákiának materiális érdeke fűződik és szinte beláthatlan eredményeket jelent s ugyanakkor az állam egy jelentékeny tényezőjét, mint az egyházakat, a lelkészeket, szinte lehetetlenné teszi, hogy a krisztusi nagy igazságot, a békességet, az állam fennállásának emez egyik legrr^”obb biztositékát, hatékonyan szolgálhassák. Ez igazságokat a prágai békekongresszus lezajlása alkalmából el kellett mondanunk.
