Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-26 / 220. (1847.) szám

4 1928 szeptember 26, fttotrda. ^RX<M-MAfitoa-HIRIiAE? Október elsején nyílik meg az ujprágai magyar leány-otthon Prága. szeptember 25. Azzal a mozgalom­mal párhuzamosan, amely az idegenben ta­nú ó magyar diákság támogatására irányul s amely már olyan hatalmas intézményt tud felmutatni, mint a prágai magyar diákmenza, a magyar társadalom kimagasló egyénei, el­sősorban természetesen a magyar nőmozgal­mak vezetői, évek óta gondot fordítottak a magyar diáklányok támogatására is. Ennek eredményeként már tavaly is két leányotthon fogadta Prágában diáklányainkat, egyik a Grosschmid Géza dr. szenátor atyai támoga­tása alatt álló és Koppé Györgyné által ve­zetett leányotthon, mely a Havlickova-utcá- fcan nyert elhelyezést s most uj berendezést is kap, másik a dr. Szilassy Béláné által életrehivott és Szakáll Hajnalka vezetése alatt álló leányotthon. Ez az utóbbi most j költözőit be Prága központjában levő uj he- j iy is igeibe s az otthon történetében októberi elsejével egy szebb uj korszak kezdődik, ami! bizonyára nagy örömmel tölti el mindazok i szivét, akik a magyar lányok ügyét a szivü- j kön viselik. lányok, akik áldásaiban részesülnek, örök­re a legnagyobb bálával fognak gondolhatni. — Az otthon uj helységei október ele­jén készen várják a leányokat. Még az első hónap folyamán megtartják az ünnepélyes felavatást, s úgy halljuk, bogy az otthont a leányok kívánságára megte­remtőjének, Szilassy Bélárténak tisztele­tére „Erzsébet-otthonnak“ fogják keresz­telni. Mi, akik lelkűnkön viseljük a Prágában és más idegen városokban küzdő magyar fiatalság ügyeit, örömmel üdvözöljük ezt az újabb állomást, annál is inkább, mert egyes tervek szerint remény van arra, hogy a város centrumában még a szemeszter folyamán si­kerülni fog egységesen elhelyezni a leányott­hon, a diákkaszinó és a menza intézményeit, ami az ifjúság részére óriási előnyökkel jár­na. A napokban már megjelennek az első fecskék, a magyar diákok, az őszi szemesz­ter kezdődik. Olvasóinknak rövidesen beszá­molunk diákjaink életéről és elhelyezkedé- / séről s ugyanakkor mindkét leányotthonról is részletes beszámolót fogunk adni, hogy ez­zel is közelebb hozzuk a messzi Prágában ta­nuló ifjúság életét az otthon küzdő magyar szülők és társadalom szerető érdeklődésével. Lipcsében, az Insel-Verlag kiadásában I most jelent meg Rudolf trónörökösről egy 1 könyv (Das Leken des Kronprinzéu Rudolf), I melynek szerzője Mitis Oszkár báró, a bécsi I császári titkos levéltár nyugalmazott igazga- | tója. Ez a könyv most közli először azt a sok- | szór emlegetett, de eddig a titok pecsétjével ! őrzött emlékiratot, melyet Hoyo's József gróf, Rudolf trónörökös barátja és vadásztársa, a raayerlingi esemény hiteles tanúja készített Rudolf trónörökös utolsó napjáról és halálá­ról a titkos levéltárban való megőrzés végett Ferenc József királynak. Az, amit ez az em­lékirat elmond, igy s ezekkel a részletekkel, az esemény friss benyomását érezteti. Hovos grófot a Rudolf trónörökös vég- intézkedéseiben foglalt egyik megjegyzés ab­ba a gyanúba keverte, bogy Vecsera bárónő­től előre értesülve volt a boldogtalan szerel­mes pár végzetes szándékairól s hogy a tra­gédia után hamisan tájékoztatta a királyt, ta­gadván azt, hogy bármily szorosabb ismeret­ségben lett volna a bárónővel. Önmagát igazolandó, Hoyos gróf emlék­iratot készített a titkos levéltár számára s ez emlékirat egyetlen példányát esküvel meg­erősített nyilatkozatként adta át az első föud- varmesternek. Hoyos gróf mindenekelőtt sző- szerint közli a meghívót, melyet a végzetes vadászatra Rudolf trónörököstől kapott: „Hoyos. ha ran ideje és kedve, jöjjön ki velem jövő hét vége felé Mayerlíngbe vaddisznóra vadászni a Wienerwaldban“. Hoyos grél és Vecsera Mária Néhány nappal a vadászat előtt Hoyos gróf hivatalos volt Reuss herceg német nagy­követ fogadóestjére s ez alkalommal saját- szerű beszélgetése volt Vecsera bárónővel. Így ir róla az emlékiratában: „Utólagosan feltűnt nekem, bőse- ez este kétszer is megszólított Vecsera Mária bárónő, akit nagyon kevéssé ismertem. A körülbelül húszéves ifjú hölgy ez alkalommal feltűnt nekem ragyogó szépségével. Szeme, mely ez alkalommal sokkal nagyobbnak tűnt fel, szinte kietlen fényt szórt és egész lénye iz- zott. Először azt mondotta, bogy látott el­menni a lakása előtt, (a Salesiánergasseben), de sokkal bátortalanabb volt, semhogy mutat­kozott. volna. A második megszólítás alkalmá­val mellesleg azt kérdezte tőlem, hogy szok­tam-e a trónörökössel vadászni. Nem tudom pontosan, mit feleltem. Körülbelül azt mond­hattam, hogy lesz alkalmam legközelebb Mayerling közelében, a Wienerwaklban va­dászni. Kedden, január 29-én Koburg herceggel együtt kimentem Mayerlíngbe. Mikor megpil­lantottam Mayerlinget, a herceg felhívta fi­gyelmemet, hogy zárva van az uxra és a bojáróra néző min­den ablak zsalugátere, mintha nem volna senki a kis kastélyban. Az úgynevezett billiárdszobába mentünk, mert ott voltunk elköltendők a reggelit. Mintegy öt vagy tiz perc múlva megjelent reggeli öltözet­ben a trónörökös, nagyon szives jó reggelt kivánt s leült hozzánk a reggelihez, melyben jó étvággyal vett részt, ő maga is. Reggeli közben a trónörökös kijelentette, bogy úgy meghűlt, hogy tegnap este már azt hitte, hogy komolyan megbetegszik, azért jobb lesz, ba —■ megfogadva Loscbek (a ko­mornyik) tanácsát — nem vesz részt a Glas- htttte meredek hegyoldalain tartandó vadá­szaton . Az utolsó esi A trónörökös társaságában töltött utolsó estéjéről Hoyos a következőket jelenti: „Csak este félhatkor tértem vissza a va­dászatról a lakásomra, mely körülbelül 500 lépésnyire volt a nrayerlingi kastélytól, ahová hét órára vacsorára voltam hivatalos. A trón­örökös rövid idő rnulva lejött a hilliárdszobá- ba, ahol vacsorára terítettek, érdeklődött a vadászat eredményei és egyéb körülmények iránt, megemlítette, hogy a Schöpfelgitterben Az uj leányotthon közvetlenül. Prága fő­tere, a Véncel-tér egyik mellékutcájában, a város szivében fekszik, a Krakói-utca 7. szám alatti ház második emeletén. Felkerestük Szakai! Hajnalkát, aki a be­rendezési munkálatok levezetésére már Prá­gába érkezett s akit serény munka közben találunk. A festők, a villanyszerelők lármája köz­ben beszélget az újonnan berendezett ott­honról. — Uj otthonunk minden tekintetben ki fogja elégíteni a hozzáfűzött reményeket — mondja. — Elsőrendű helyen fekszik, az egyetemek innen a város szivéből könnyen megközelíthetők, ami különösen télen nagy előny. — Az uj otthon négy szép nagy szobá­ból, modernül berendezett fürdőszobából, kis konyhából, előszobából s a mellék­helyiségekből áll. Egyelőre nyolc személy részére rendeztük be, de természetes, hogy a négy nagy szobában bőven jut hely több leány elhelyezésére is. Az egész berendezést újonnan szereztük be pompás fehér ágyak, kényelmes szek­rények, Íróasztalok, éjjeli szekrények, toiletasztalok minden szobában. Az egész berendezést úgy válogattuk össze, bogy ne penziószerü benyomást keltsen, ha­nem valódi otthont jelentsen. Minden szo­bát összhangzó, de különféle színekkel fes­tetjük be s megfelelő színű fügönnyel, taka­rókkal és szőnyegekkel látjuk el. — Az egyik szobát fogadó és tanuló szo­bának rendezzük be, itt egy nagy asztal és egy barátságos sarok fogja a szalont pótolni, ide keiül később a zongora is. Már előre örü­lök. hogy milyen boldogan fogják a lányok ui otthonukat fogadni s milyen csodálkozó szemmel foguak gyönyörködni a pompás uj otthonban, amit össze sem lehet hasonlítani régi és sokkal kisebb otthonunkkal .ahol bú­torozott szobákban laktunk, bár annak a küzdelmes kezdetnek is nagy jelentősége és áldásos hatása volt. Bátran mondhatom, hogy azok o szülök, akiknek a leányai dt. nyernek elhelyezést, boldogok lesznek és őszinte hálával gondolhatnak azokra, akik •mnek az uj otthonnak a berendezését lehe­tővé tették, igy elsősorban a magyar nőkre, akik lelkesen támogatták az otthon megterem­tésére irányuló mozgalmat, a magyar társa­dalom minden adakozó szíva tagjára, de kü­lönösen és legelső sorban is a magyar nőmozgalmak kimagasló vezér- egyéniségére, Szilassy Béláméra, aki éveken át munkát és fáradtságot uem kímélve, erős asszonyi kitartással dolgozott azon, hogy a szivén viselt ügy olyan intéz­ményben nyerjen megtestesítést, amire nem csak ő ek inthet majd büszkeséggel, de az egész magyar társadalom is s amire azok a m ili., ® VO«9%SS«VA WU pasi M agvs*«rői uj fcxareKtf*zéssel ^5^ holnapra tervezett vadászat sokkal eredmé­nyesebbnek Ígérkezik, aztán leült a vacsorá­hoz, melynek én voltam az egyetlen vendége. Mindenféléről beszélgettünk. Ö császári fen­sége megjegyezte, hogy ma sokat irt és ki sem lépett szobájának küszöbén. Kissé lágy­nak és enyhének látszott ítéleteiben és érez­tette velem egyéniségének egész varázsát. Arra a megjegyzésemre, hogy mennyire gyö­nyörködtem a pompás természetben, körül­belül ezt ioleite: — Igen, tudom, a Wienerwald szép, na­gyon szép. A trónörökös megmutatta nekem Károlyi Pista gróf három táviratát és megjegyezte róluk, hogy a rossz lelkiismeret szól belő­lük, mert Károlyi gróf Budapesten beszédet mondott a véderőtörvény elleu. A menü külö­nös módon egyszerű volt: levesből, libamáj­pástétomból, roast beiből, özpecsenyéből és tésztából állt. Fenséges házigazdám meglehe­tősen jó étvággyal evett és mértékkel ivott hozzá bort. A trónörökös erős nátháról pa­naszkodott, de azt mondotta, majd csak ha­mar megszabadul tőle. Mikor elszívtuk szivar­jainkat, körülbelül kilenc óra volt már s a trónörökös azzal a megjegyzéssel vonult visz- sza, bogy gyógyítani kell a nátháját, aztán szokott kedvességével; nyújtott kezet és jóéj­szakát kivánt. En is lakásomra mentem. szörnyű ebredes Szerdán, január 30-án reggel nyolc óra­kor készültem a kis kastélyba. menni. Még néhány perc hiányzott ehhez az időhöz és már egészen felkészültem, amikor komornyi­kom Zwerger várnagyot jelentette. Az kö­zölte velem, hogy Loscbek komornyik azt üzeni, hogy , ö császári fenségéi sehogy sem lehet fel­ébreszteni. Arra a válaszomra, hogy bizonyára jól és mélyen alszik, azt a további kijelentést tette, hogy a trónörökös ícíhétkor fent volt, reggeli öltözetben kiment az előszobába, mit Loschek nek, aki a mellékszcíbáhan lakott, azt a megbízási adta, liogv felnyolckor újra keltse fel, készítsen akkorra reggelit és ren­delje meg kocsijával Bratfisch fiakerest, az­után fiityörészve megint visszament a hálószo­bájába. Loscbek pedig félnyolc óla folyton zör­geti az ajtót, előbb az ujjaival, azután egy fa­hasábbal, de semmi óletjeit nem vett észre.. Most már meg volt minden ok arra, hogy rosszat, gyanítsak. Siettem a kastélyba. Mikor magam is kopogtattam és nagyon han­gosan szólítottam a trónörököst, azt kérdez­tem niég sietve, hogy nem fűtöttek-e szénnel, de kérdésemre tagadó választ kaptam. Mint­hogy Loscbek nem akarta vállalni a felelőssé­get az ajtó esetleges betöréséért. parancsot adtam, hogy az én felelőssé­gemre tüstént törjék bt: az ajtót. Csak most. jelentette ki Loscbek, hogy a trónörökös nincs egyedül s hozzátette, hogy Vecsera bárónő van nála. Ez a közlés érthető módon a legnagyobb mértékben megdöbben­tett, annál inkább, meri sejtelmem sem volt arról, hogy a bárónő M nyeri ingben van, de egyáltalában nem gyanítottam semmit a köz­te és a trónörökös őfensége közt levő vi­szonyról. Most már a legrosszabb tói 1 art ottani. A hálószobában uralkodó halálos csendet te­kintve, gondolni sem lehetett arra, hogy ki lá­tásúig volna segítségre gondolni, mert félhet A magyar isiíelligeia- IJ ff JL 4 cla nélkülözhetetlen ö|SB& UK* Fizessen elő ’ 'r^I mt Mms ífÉi-re óta már hét negyedóra múlt el. Rövid tanács­kozás után elhatároztuk, hogy saját felelőssé­günkre betöretjük az ajtót. A fenforgó végte­lenül kényes körülmények közt úgy akartuk, hogy csak Loschek szerezzen meggyőződést a tényállásról és a további tanúkihallgatásra vonatkozó rendelkezést, ha halasztás nem jár veszéllyel, csakis őfelségének tartsuk fenn. A kél holttest Most Koburg herceg meg az én jelenlé­temben Loschek egy faapritó baltával próbál­ta íelfesziteni az ajtó zárát, de csak az ajtóbe­tét felszakitása után láthattunk be. Loschek, aki benézett a szobába, kijelentette, hogy mindketten holtan fekiisznek az ágyban. Nem vetettük fel "azt a kérdést, hogy nem keiiene-e orvost hívni. Az adott körül­mények közölt ez, ka már nem élnek, nem voit ajánlatos. Mindenekelőtt meg kellett ál­lapítani. hiábavaló-e minden segítség. Lo­schek meggyőződést szerzett róla. A komor­nyik néhány pillanat múlva kijelentette, hogy, az életnek semmi nyoma sincs a trónörökös­ben és a bárónőben, hogy a trónörökös az ágiból kihajolva fekszik, nagy vértócsa van előtte, és a halál valószínűleg ciankálimérgezés kö­vetkeztében következett be. mert olyankor szokott oly nagy vérzés előállani. A lőfegyver által bekövetkezett balált csak később álla­pították meg. Kihallgatás a császárnál Már most a császár értesítése vált szüksé­gessé. Koburg herceg rövid tanácskozás után reám hárította ezt a megbízást, mert a fáj­dalomtól megtörve, ő maga alig birt magávaL A Burg órája szerint tiz óra tizenegy perckor léptem be a svájci udvarba s a trónörökös fő- udvarmesterének, Bombeiles gróf altenger- nagyuak lakásába mentem. Azonnal közöl­tem vele a szörnyű tényállást. Vele együtt mentem azután őfelségének a császárnénak főudvarmesteréhez, azzal pedig Paar gróf al- lábornagyhoz, őfelsége a császár főhadsegé­déhez. Határozatba ment, hogy a szerencsét!enséget legelőbb a császárné őfelségével kell közölni és általa azután őfelségévé!, a császárral. Körülbelül déli tizenkét óra tájban őfel­sége, a császár magához hivatott. Az első pillanatban nagyon meg volt rendülve s kezét nyújtotta, amelyet csókokkal borítottam el. A császár részletesen tájékoztatta magát min­denről. Este az öizvegy trónörökösné rendelt, maga elé és részletes jelentést kellett neki tennem mindenről. Teljesen tájékozva volt a valóságról. A kihallgatás során megjegyezte, hogy ö láRa közeledni a szcrencsétlenSegef. Mayerling ben a tényállás felvételével megbízott bizottság különböző személyekre címzett leveleket talált, köztük Loscheknek szóló végső rendelkezéseket is, mely lényegé­ben igy szólt: „Hoyos grófot üdvözlöm. A bárónő art üzeni néki, hogy emlékezzék vissza arra, amit Reti&s herceg német nagykövet fogadó­napjának estéjén mondott neki Mayerlingröl. Heves ne táviratozzon Becsbe, hanem csak ileiiigeukreuzba küldjön papért, hogy imád­kozzék mellettem**. Hoyos gróf, minthogy a király kérdésére azt felelte, hogy Vecsera bárónőt csak felül©* tesen ismerte s ennek következtében a tuda­tos valótlanság gyanújába esett, saját igazo­lására irta meg ezt az emlékiratot.. A" Hohoo- lohe i o ml varmesternek Írott levelében Hoyos gróf kijelentette: „Vecsera Mária bárónőt csak annyiban ismertem, hogy köszönni szoktam neki és bt* I zonvos idővei ‘ezelőtt néhány szót váltottam \p!e. Arról, hogy ő császári és király fensége | mily viszonyban volt Vecsera bárónővel, sem- I mi részről említést vagy célzást nem hallot­tam és a viszony ennek következtében telje­sen ismeretlen volt előttem. Ez a tiszta igaz­ság. isten engem úgy segéljen**. A tiszta igazság M jj ff & * e* f « ^ áttolt tronorokos hálásáról J Hoyos grél hiteles geleniése cs mayerlingi tragédiáról — „Ez a tiszta igazság? Isten engem úgy segéffeit**

Next

/
Oldalképek
Tartalom