Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-26 / 220. (1847.) szám
4 1928 szeptember 26, fttotrda. ^RX<M-MAfitoa-HIRIiAE? Október elsején nyílik meg az ujprágai magyar leány-otthon Prága. szeptember 25. Azzal a mozgalommal párhuzamosan, amely az idegenben tanú ó magyar diákság támogatására irányul s amely már olyan hatalmas intézményt tud felmutatni, mint a prágai magyar diákmenza, a magyar társadalom kimagasló egyénei, elsősorban természetesen a magyar nőmozgalmak vezetői, évek óta gondot fordítottak a magyar diáklányok támogatására is. Ennek eredményeként már tavaly is két leányotthon fogadta Prágában diáklányainkat, egyik a Grosschmid Géza dr. szenátor atyai támogatása alatt álló és Koppé Györgyné által vezetett leányotthon, mely a Havlickova-utcá- fcan nyert elhelyezést s most uj berendezést is kap, másik a dr. Szilassy Béláné által életrehivott és Szakáll Hajnalka vezetése alatt álló leányotthon. Ez az utóbbi most j költözőit be Prága központjában levő uj he- j iy is igeibe s az otthon történetében októberi elsejével egy szebb uj korszak kezdődik, ami! bizonyára nagy örömmel tölti el mindazok i szivét, akik a magyar lányok ügyét a szivü- j kön viselik. lányok, akik áldásaiban részesülnek, örökre a legnagyobb bálával fognak gondolhatni. — Az otthon uj helységei október elején készen várják a leányokat. Még az első hónap folyamán megtartják az ünnepélyes felavatást, s úgy halljuk, bogy az otthont a leányok kívánságára megteremtőjének, Szilassy Bélárténak tiszteletére „Erzsébet-otthonnak“ fogják keresztelni. Mi, akik lelkűnkön viseljük a Prágában és más idegen városokban küzdő magyar fiatalság ügyeit, örömmel üdvözöljük ezt az újabb állomást, annál is inkább, mert egyes tervek szerint remény van arra, hogy a város centrumában még a szemeszter folyamán sikerülni fog egységesen elhelyezni a leányotthon, a diákkaszinó és a menza intézményeit, ami az ifjúság részére óriási előnyökkel járna. A napokban már megjelennek az első fecskék, a magyar diákok, az őszi szemeszter kezdődik. Olvasóinknak rövidesen beszámolunk diákjaink életéről és elhelyezkedé- / séről s ugyanakkor mindkét leányotthonról is részletes beszámolót fogunk adni, hogy ezzel is közelebb hozzuk a messzi Prágában tanuló ifjúság életét az otthon küzdő magyar szülők és társadalom szerető érdeklődésével. Lipcsében, az Insel-Verlag kiadásában I most jelent meg Rudolf trónörökösről egy 1 könyv (Das Leken des Kronprinzéu Rudolf), I melynek szerzője Mitis Oszkár báró, a bécsi I császári titkos levéltár nyugalmazott igazga- | tója. Ez a könyv most közli először azt a sok- | szór emlegetett, de eddig a titok pecsétjével ! őrzött emlékiratot, melyet Hoyo's József gróf, Rudolf trónörökös barátja és vadásztársa, a raayerlingi esemény hiteles tanúja készített Rudolf trónörökös utolsó napjáról és haláláról a titkos levéltárban való megőrzés végett Ferenc József királynak. Az, amit ez az emlékirat elmond, igy s ezekkel a részletekkel, az esemény friss benyomását érezteti. Hovos grófot a Rudolf trónörökös vég- intézkedéseiben foglalt egyik megjegyzés abba a gyanúba keverte, bogy Vecsera bárónőtől előre értesülve volt a boldogtalan szerelmes pár végzetes szándékairól s hogy a tragédia után hamisan tájékoztatta a királyt, tagadván azt, hogy bármily szorosabb ismeretségben lett volna a bárónővel. Önmagát igazolandó, Hoyos gróf emlékiratot készített a titkos levéltár számára s ez emlékirat egyetlen példányát esküvel megerősített nyilatkozatként adta át az első föud- varmesternek. Hoyos gróf mindenekelőtt sző- szerint közli a meghívót, melyet a végzetes vadászatra Rudolf trónörököstől kapott: „Hoyos. ha ran ideje és kedve, jöjjön ki velem jövő hét vége felé Mayerlíngbe vaddisznóra vadászni a Wienerwaldban“. Hoyos grél és Vecsera Mária Néhány nappal a vadászat előtt Hoyos gróf hivatalos volt Reuss herceg német nagykövet fogadóestjére s ez alkalommal saját- szerű beszélgetése volt Vecsera bárónővel. Így ir róla az emlékiratában: „Utólagosan feltűnt nekem, bőse- ez este kétszer is megszólított Vecsera Mária bárónő, akit nagyon kevéssé ismertem. A körülbelül húszéves ifjú hölgy ez alkalommal feltűnt nekem ragyogó szépségével. Szeme, mely ez alkalommal sokkal nagyobbnak tűnt fel, szinte kietlen fényt szórt és egész lénye iz- zott. Először azt mondotta, bogy látott elmenni a lakása előtt, (a Salesiánergasseben), de sokkal bátortalanabb volt, semhogy mutatkozott. volna. A második megszólítás alkalmával mellesleg azt kérdezte tőlem, hogy szoktam-e a trónörökössel vadászni. Nem tudom pontosan, mit feleltem. Körülbelül azt mondhattam, hogy lesz alkalmam legközelebb Mayerling közelében, a Wienerwaklban vadászni. Kedden, január 29-én Koburg herceggel együtt kimentem Mayerlíngbe. Mikor megpillantottam Mayerlinget, a herceg felhívta figyelmemet, hogy zárva van az uxra és a bojáróra néző minden ablak zsalugátere, mintha nem volna senki a kis kastélyban. Az úgynevezett billiárdszobába mentünk, mert ott voltunk elköltendők a reggelit. Mintegy öt vagy tiz perc múlva megjelent reggeli öltözetben a trónörökös, nagyon szives jó reggelt kivánt s leült hozzánk a reggelihez, melyben jó étvággyal vett részt, ő maga is. Reggeli közben a trónörökös kijelentette, bogy úgy meghűlt, hogy tegnap este már azt hitte, hogy komolyan megbetegszik, azért jobb lesz, ba —■ megfogadva Loscbek (a komornyik) tanácsát — nem vesz részt a Glas- htttte meredek hegyoldalain tartandó vadászaton . Az utolsó esi A trónörökös társaságában töltött utolsó estéjéről Hoyos a következőket jelenti: „Csak este félhatkor tértem vissza a vadászatról a lakásomra, mely körülbelül 500 lépésnyire volt a nrayerlingi kastélytól, ahová hét órára vacsorára voltam hivatalos. A trónörökös rövid idő rnulva lejött a hilliárdszobá- ba, ahol vacsorára terítettek, érdeklődött a vadászat eredményei és egyéb körülmények iránt, megemlítette, hogy a Schöpfelgitterben Az uj leányotthon közvetlenül. Prága főtere, a Véncel-tér egyik mellékutcájában, a város szivében fekszik, a Krakói-utca 7. szám alatti ház második emeletén. Felkerestük Szakai! Hajnalkát, aki a berendezési munkálatok levezetésére már Prágába érkezett s akit serény munka közben találunk. A festők, a villanyszerelők lármája közben beszélget az újonnan berendezett otthonról. — Uj otthonunk minden tekintetben ki fogja elégíteni a hozzáfűzött reményeket — mondja. — Elsőrendű helyen fekszik, az egyetemek innen a város szivéből könnyen megközelíthetők, ami különösen télen nagy előny. — Az uj otthon négy szép nagy szobából, modernül berendezett fürdőszobából, kis konyhából, előszobából s a mellékhelyiségekből áll. Egyelőre nyolc személy részére rendeztük be, de természetes, hogy a négy nagy szobában bőven jut hely több leány elhelyezésére is. Az egész berendezést újonnan szereztük be pompás fehér ágyak, kényelmes szekrények, Íróasztalok, éjjeli szekrények, toiletasztalok minden szobában. Az egész berendezést úgy válogattuk össze, bogy ne penziószerü benyomást keltsen, hanem valódi otthont jelentsen. Minden szobát összhangzó, de különféle színekkel festetjük be s megfelelő színű fügönnyel, takarókkal és szőnyegekkel látjuk el. — Az egyik szobát fogadó és tanuló szobának rendezzük be, itt egy nagy asztal és egy barátságos sarok fogja a szalont pótolni, ide keiül később a zongora is. Már előre örülök. hogy milyen boldogan fogják a lányok ui otthonukat fogadni s milyen csodálkozó szemmel foguak gyönyörködni a pompás uj otthonban, amit össze sem lehet hasonlítani régi és sokkal kisebb otthonunkkal .ahol bútorozott szobákban laktunk, bár annak a küzdelmes kezdetnek is nagy jelentősége és áldásos hatása volt. Bátran mondhatom, hogy azok o szülök, akiknek a leányai dt. nyernek elhelyezést, boldogok lesznek és őszinte hálával gondolhatnak azokra, akik •mnek az uj otthonnak a berendezését lehetővé tették, igy elsősorban a magyar nőkre, akik lelkesen támogatták az otthon megteremtésére irányuló mozgalmat, a magyar társadalom minden adakozó szíva tagjára, de különösen és legelső sorban is a magyar nőmozgalmak kimagasló vezér- egyéniségére, Szilassy Béláméra, aki éveken át munkát és fáradtságot uem kímélve, erős asszonyi kitartással dolgozott azon, hogy a szivén viselt ügy olyan intézményben nyerjen megtestesítést, amire nem csak ő ek inthet majd büszkeséggel, de az egész magyar társadalom is s amire azok a m ili., ® VO«9%SS«VA WU pasi M agvs*«rői uj fcxareKtf*zéssel ^5^ holnapra tervezett vadászat sokkal eredményesebbnek Ígérkezik, aztán leült a vacsorához, melynek én voltam az egyetlen vendége. Mindenféléről beszélgettünk. Ö császári fensége megjegyezte, hogy ma sokat irt és ki sem lépett szobájának küszöbén. Kissé lágynak és enyhének látszott ítéleteiben és éreztette velem egyéniségének egész varázsát. Arra a megjegyzésemre, hogy mennyire gyönyörködtem a pompás természetben, körülbelül ezt ioleite: — Igen, tudom, a Wienerwald szép, nagyon szép. A trónörökös megmutatta nekem Károlyi Pista gróf három táviratát és megjegyezte róluk, hogy a rossz lelkiismeret szól belőlük, mert Károlyi gróf Budapesten beszédet mondott a véderőtörvény elleu. A menü különös módon egyszerű volt: levesből, libamájpástétomból, roast beiből, özpecsenyéből és tésztából állt. Fenséges házigazdám meglehetősen jó étvággyal evett és mértékkel ivott hozzá bort. A trónörökös erős nátháról panaszkodott, de azt mondotta, majd csak hamar megszabadul tőle. Mikor elszívtuk szivarjainkat, körülbelül kilenc óra volt már s a trónörökös azzal a megjegyzéssel vonult visz- sza, bogy gyógyítani kell a nátháját, aztán szokott kedvességével; nyújtott kezet és jóéjszakát kivánt. En is lakásomra mentem. szörnyű ebredes Szerdán, január 30-án reggel nyolc órakor készültem a kis kastélyba. menni. Még néhány perc hiányzott ehhez az időhöz és már egészen felkészültem, amikor komornyikom Zwerger várnagyot jelentette. Az közölte velem, hogy Loscbek komornyik azt üzeni, hogy , ö császári fenségéi sehogy sem lehet felébreszteni. Arra a válaszomra, hogy bizonyára jól és mélyen alszik, azt a további kijelentést tette, hogy a trónörökös ícíhétkor fent volt, reggeli öltözetben kiment az előszobába, mit Loschek nek, aki a mellékszcíbáhan lakott, azt a megbízási adta, liogv felnyolckor újra keltse fel, készítsen akkorra reggelit és rendelje meg kocsijával Bratfisch fiakerest, azután fiityörészve megint visszament a hálószobájába. Loscbek pedig félnyolc óla folyton zörgeti az ajtót, előbb az ujjaival, azután egy fahasábbal, de semmi óletjeit nem vett észre.. Most már meg volt minden ok arra, hogy rosszat, gyanítsak. Siettem a kastélyba. Mikor magam is kopogtattam és nagyon hangosan szólítottam a trónörököst, azt kérdeztem niég sietve, hogy nem fűtöttek-e szénnel, de kérdésemre tagadó választ kaptam. Minthogy Loscbek nem akarta vállalni a felelősséget az ajtó esetleges betöréséért. parancsot adtam, hogy az én felelősségemre tüstént törjék bt: az ajtót. Csak most. jelentette ki Loscbek, hogy a trónörökös nincs egyedül s hozzátette, hogy Vecsera bárónő van nála. Ez a közlés érthető módon a legnagyobb mértékben megdöbbentett, annál inkább, meri sejtelmem sem volt arról, hogy a bárónő M nyeri ingben van, de egyáltalában nem gyanítottam semmit a közte és a trónörökös őfensége közt levő viszonyról. Most már a legrosszabb tói 1 art ottani. A hálószobában uralkodó halálos csendet tekintve, gondolni sem lehetett arra, hogy ki látásúig volna segítségre gondolni, mert félhet A magyar isiíelligeia- IJ ff JL 4 cla nélkülözhetetlen ö|SB& UK* Fizessen elő ’ 'r^I mt Mms ífÉi-re óta már hét negyedóra múlt el. Rövid tanácskozás után elhatároztuk, hogy saját felelősségünkre betöretjük az ajtót. A fenforgó végtelenül kényes körülmények közt úgy akartuk, hogy csak Loschek szerezzen meggyőződést a tényállásról és a további tanúkihallgatásra vonatkozó rendelkezést, ha halasztás nem jár veszéllyel, csakis őfelségének tartsuk fenn. A kél holttest Most Koburg herceg meg az én jelenlétemben Loschek egy faapritó baltával próbálta íelfesziteni az ajtó zárát, de csak az ajtóbetét felszakitása után láthattunk be. Loschek, aki benézett a szobába, kijelentette, hogy mindketten holtan fekiisznek az ágyban. Nem vetettük fel "azt a kérdést, hogy nem keiiene-e orvost hívni. Az adott körülmények közölt ez, ka már nem élnek, nem voit ajánlatos. Mindenekelőtt meg kellett állapítani. hiábavaló-e minden segítség. Loschek meggyőződést szerzett róla. A komornyik néhány pillanat múlva kijelentette, hogy, az életnek semmi nyoma sincs a trónörökösben és a bárónőben, hogy a trónörökös az ágiból kihajolva fekszik, nagy vértócsa van előtte, és a halál valószínűleg ciankálimérgezés következtében következett be. mert olyankor szokott oly nagy vérzés előállani. A lőfegyver által bekövetkezett balált csak később állapították meg. Kihallgatás a császárnál Már most a császár értesítése vált szükségessé. Koburg herceg rövid tanácskozás után reám hárította ezt a megbízást, mert a fájdalomtól megtörve, ő maga alig birt magávaL A Burg órája szerint tiz óra tizenegy perckor léptem be a svájci udvarba s a trónörökös fő- udvarmesterének, Bombeiles gróf altenger- nagyuak lakásába mentem. Azonnal közöltem vele a szörnyű tényállást. Vele együtt mentem azután őfelségének a császárnénak főudvarmesteréhez, azzal pedig Paar gróf al- lábornagyhoz, őfelsége a császár főhadsegédéhez. Határozatba ment, hogy a szerencsét!enséget legelőbb a császárné őfelségével kell közölni és általa azután őfelségévé!, a császárral. Körülbelül déli tizenkét óra tájban őfelsége, a császár magához hivatott. Az első pillanatban nagyon meg volt rendülve s kezét nyújtotta, amelyet csókokkal borítottam el. A császár részletesen tájékoztatta magát mindenről. Este az öizvegy trónörökösné rendelt, maga elé és részletes jelentést kellett neki tennem mindenről. Teljesen tájékozva volt a valóságról. A kihallgatás során megjegyezte, hogy ö láRa közeledni a szcrencsétlenSegef. Mayerling ben a tényállás felvételével megbízott bizottság különböző személyekre címzett leveleket talált, köztük Loscheknek szóló végső rendelkezéseket is, mely lényegében igy szólt: „Hoyos grófot üdvözlöm. A bárónő art üzeni néki, hogy emlékezzék vissza arra, amit Reti&s herceg német nagykövet fogadónapjának estéjén mondott neki Mayerlingröl. Heves ne táviratozzon Becsbe, hanem csak ileiiigeukreuzba küldjön papért, hogy imádkozzék mellettem**. Hoyos gróf, minthogy a király kérdésére azt felelte, hogy Vecsera bárónőt csak felül©* tesen ismerte s ennek következtében a tudatos valótlanság gyanújába esett, saját igazolására irta meg ezt az emlékiratot.. A" Hohoo- lohe i o ml varmesternek Írott levelében Hoyos gróf kijelentette: „Vecsera Mária bárónőt csak annyiban ismertem, hogy köszönni szoktam neki és bt* I zonvos idővei ‘ezelőtt néhány szót váltottam \p!e. Arról, hogy ő császári és király fensége | mily viszonyban volt Vecsera bárónővel, sem- I mi részről említést vagy célzást nem hallottam és a viszony ennek következtében teljesen ismeretlen volt előttem. Ez a tiszta igazság. isten engem úgy segéljen**. A tiszta igazság M jj ff & * e* f « ^ áttolt tronorokos hálásáról J Hoyos grél hiteles geleniése cs mayerlingi tragédiáról — „Ez a tiszta igazság? Isten engem úgy segéffeit**
