Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-26 / 220. (1847.) szám

2 szerelési értekezlet, még ha -össze is hívják, csak minimális elégtételt jelent nekünk, mert csak első és igen szerény (lépést jelen­tene az általános leszerelés terén. Természe­tesen ani lennénk az elsők, akik örömmel fogadnék, ha ez a várakozásunk nem telje- cíüline és ha a minimális elégtételen túl­menő eredményeket érnénk el. Az előttünk fekvő határozati javaslat gondosan kerüli, hogy ezt a szerény reurényt is megadja ne­künk. Egyoldalú le* ser élésünk mostani lealázó helyzete tehát továbbira is fenmaarad, ellenére azoknak a rendelik éréseknek, amelyeket az egyezségokmány 8. cikke és a trianoni szerződés 5. fejezetének előszava a leszerelés tekintetében tartal­maz. Kifejezésre akarjuk juttatni, hogy az elmúlt évben újból mily kiábrándu­lást okozott nekünk az a körülmény, hogy oly csekély eredmény okot értek el a leszerelés terén, ami reánk nézve elsőrangú fontosságú. Ezért kel bejelentenem, hogy a határozata javaslat megszavazásától tartózkodni fogok. Ezután Bernstorff gróf bejelentette, hogy a német delegáció szintén tartózkodik a szavazástól, miután a javaslat nem elégíti ki szokat a szempontokat, amelyeket a fő­bizottsághoz beterjesztett indítványban fej­tett ki. Ezután Locker Lampson angol delegá­tus és Paul-Boncour francia delegátus saját államaik álláspontját fejtették ki, bizonyít­gatva a határozati javaslat előnyeit. Bernstorff részletes beszédben indokol­ta meg a német delegáció tartózkodó ál­láspontját. Megemlékezett azután Müller kancellár be­szédéről, aki a javaslat több pontját kifogá­solta, Ezeket Bernstorff is megismételte. A harmadik főbizottság tárgyalásai során a német delegáció ezeket az óhajokat formális indítványba foglalta. A német delegáció mé­lyen sajnálja, hogy javaslatait nem fogad­ták eL A többi delegátusok ellenvetései nem győzték meg a német delegációt, ezért kénytelenek eredeti álláspontjukat fen- : tartani. Ezután részletes adatokkal bizonyította, hogy 'Németország teljes mértékben eleget tett a leszerelési -kötelezettségnek. Németor­szág katonai felszerelésének inai állapota nem jelent komoly tényezőt. Magyar tiltakozás az egyoldalú lefegyverzés rendszere ellen Géni, szeptember 25. A leszerelési mun­kálatokkal kapcsolatban a közgyűlés elé ter­jesztendő előadói jelentés, amelyet a bízott­1PS8 ygeptember 86, werda. . ságok tegnapi ülésén tárgyaltak, többek kö- 1 zött megállapítja a főbizottsági tárgyalásra j benyújtott francia és német javaslatok lé- | myeges eltérését. A jelentést a jogi és lösze- ! relé&i főbizottságok tárgyalták és ezen a tár- ! gyálláson Cassin francia delegátus váratlanul felszólalt. Hivatkozott arra, hogy az egyik delegáció a támadás kizárásáról és a kölcsö­nös támogatásról szóló szerződésminták fel­olvasásánál szabad kezet tartott fenn magá­nak. Miután a jogi bizottságban az előadot­tak után az illető delegáció fen tartásai bizo­nyára elestek, Gassiu javasolta, hogy tekintse a főbizottság ezeket a szerződésmintákat egyhangúlag elfogadottaknak. Apponyi Albert gróf erre azonnal felállt, bejelentette, hogy a szeptember 10-én előterjesztett fentartá-sait továbbra is érvényben tartja és ezt a közgyűlésen meg fogja indokolni. Ezután Támczos Gábor tábornok olvasta fel a fentartás szövegét. A magyar delegátus felszólalása általános feltűnést keltett. Min­denki észrevette, hogy a francia delegátus a magyar fente rtással szemben puccsszerűieg ■akarta megszavaztatni a szerződésmintákat. Cassin érezte, hogy hibát követett el, Appo- nyihoz és Tánczoshoz fordulva mentegető­zött és ezt a szerencsétlen kijelentést tette: „Abban a Íriszemben voltam, hogy az érde­kelt urak nincsenek jelen." Énre azután azt a választ kapta, hogy ez a magatartás akkor még kevésbé magyarázható. A délutáni népszövetségi közgyűlésen Zahle elnök közölte, hogy Spanyolország csatlakozott a hágai nemzetközi döntőbíró­ság szabályzatában foglalt fakultatív rendel­kezéshez. Ede 11 órára gyűlt Össze a jogi és leszerelési főbizottság, hogy végleg letárgyal­ja a szőbauforgó kérdéseket. Politisz előadó előterjesztette a nemzetközi ellentétek bé­kés szabályozáséiról szóló jelentést, amelyet Apponyi Albert csekély módosi fásával el­fogadtak. Ezután Politisz a támadóé kizárá­sáról, valamint a kölcsönös támogatásról szóló szerződési mintákra vonatkozó jelen­tést terjesztette elő, amellyel kapcsolatban Apponyi bejelentette a magyar kormány is­meretes feutartását és közölte, hogy a közr gyűlésen tartózkodni fog a szavazástól és intencióit szóval is meg fogja -indokolni. Végül elfogadták a tanács jé szolgálatai­ról szóló határozati javaslatot Apponyi Albert módosításával, miszerint világosan ki legyen mondva, hogy a tanács közvetítését nem akárki, csupán az egyik érdekelt fél kérheti és hogy azt a má­sik érdekelt fél önként elfogadhatja. Éjszaka, fél egy óra után volt vége az ülésnek és mindenki kimerültén távozott a népszövetségi palota épületéből. A háromszáz lakosnál kisebb községekben a jövő év végéig fel kell állítani a községi könyvtárakat Prága, szeptember 25. A PTTA jelenti: Az iskolaügyi minisztérium kidolgozta a községi nyil­vános könyvtárakról szóló, 1919. julius 22.-1 Sor- vény novelláját és megküldte a többi miniszté­riumnak. A tervezéthez a minisztérium indokolást mellékelt, amely szerint a fenálló könyvtártör- vény hézagos, különösen, ami a könyvtártan.ics- ra, a könyvtár felszerelésére, a könyvtárosok szak- képzettségére, a kisebbségi könyvtárakra és a felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket illrti. A PTTA értesülése szerint a könyvtártörvény struktúrája általában érin­tetlen marad, csupán a meg nem felelő rendelkezéseket változ­tatják meg és egészítik ki ott, ahol a gyakorlat beigazolta, hogy a kiegészítésre a helyes hivata­loskodás fés a könyvtárnak megfelelő fejlődése érdekébe® sürgősen szükség van. A 2. szakaszból kimarad az az eddigi rendel­kezés, amely szerint több község számára közös könyvtárat lehet létesíteni és az uj törvény uta­sítani fogja a kerületi hivatalokat, hogy az olyan kisebbségeket, amelyek a lakosságnak legalább tiz százalékát teszik ki, de négyszáz személynél kevesebbet számlálnak és kisebbségi iskolával nem rendelkeznek, olyan helység könyvtárához csatolják, amelyben e nemzetiség nyelvén Írott olvasmányok vannak. Azt a községet azonban, ahol a kisebbség lakik, e könyvtárral szemben is va­lamennyi kötelezettség terheli. A község azoiban a kisebbség számára önálló kisebbségi könyvtárt, vagy pedig az általános könyvtár keretében dűlőn kisebbségi osztályt is szervezhet. A 3. szikasz megköveteli, hogy a községi könyvtárt megfelelő, álkahnas és egészségügyi szempontból kifogásta­lan helyiségben helyezzék él. A 4-ik szakasz fel­hatalmazza a kormányt, hogy rendeleti utón álla­pítsa meg azt az időpontot, ameddig a minimális programot végre kell hajtani. A végrehajtási ren­delet az iskola nélküli és háromszáz lakosnál ke­vesebb lelket számláló községeknél a községi könyvtár felállítására vonatkozó határi lót 1929. december 31-ben állapitja meg. Ami az olvasótermeket és kézikönyvtárakat ille- * Október 1-én Jelenik meg a Képes Két ti, ezek létesítésének kötelessége valószínűleg csak az Ötezer lelket számláló és egynemzeti- ségii községeket fogja terhelni. Az 5-ik szakasz uj megfogalmazása szerint a min­den lakos után behajtott harminc fillér—egy ko­ronát kitevő illetéket a közkönyvtár felállítására és fentartására fordítják. Az iskolatígyi minisztérium a szegény közsé­geknek könyveket fog kiosztani. Az állami hozzájárulás fejenként átlag tiz fűiért tesz ki, összesen tehát, évi 1,400.000 koronát. A 6. szakaszt eltörlik. A 7. szakasz a könyvtá .Ta­nácsnak a községi képviselőtestület által való ki­nevezéséről szól és működésének tartamát a köz­ségi képviselőtestület működési tartamával egyez­teti Össze. A könyvtártanává tagjainak elmozdítását, vagy a tanács feloszlatását csupán az iskolaügyi minisztérium eszközölheti. A 9-ik szakasz a könyvtárosok minősítését sza­bályozza. A 12-ik szakasz az alsófokon a közigaz­gatási hatóságokat bízza meg a felügyelettel. Az eszmei és a könyvtárteohnikai felügyeletet az is­kolaügyi minisztérium fogja gyakorolni saját hi­vatalnokai utján. A kevesebb, mint kétezer la­kossal bíró községekben a minisztérium n fel­ügyelet gyakorlásában igénybe veszi a kerületi népmüvelődési választmányokat is, mint Miségi- tő szerveket. A felsőbbfoku közjogi testületek a 430. számú törvény értelmében kötelesek a köz­ségi könyvtárak kiegészítéseképpen központi könyvtárakat létesíteni. A Coty-edenes magyar mozialom újabb fejleményei Budapest, szeptember 25. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Goty pá­risi pariőmgyárosnak, a magyar bojkott nagy károkat okoz és ezért budapesti képviselőjét megbízta a békéltetéssel. Coty budapesti megbízottja fölkereste Majtényi Béla keres­kedelmi tanácsost, a droguiöta ipartest illet elnökét és közölte, hogy Coty kívánságára a testület két tagja utazzék ki Párásba, ahol Coty ki foigja magyarázni a cikk körül támadt félreértéseket. Egyúttal felajánlotta, hogy a kiküldötteknek költségeit megtéríti. A dro- guisba testület , ezt az ajánlatot .visszautasít afcha azzal, hogy . ha Cptjmak .elintéznivalója van, jöjjön ő Budapestről A Coty-ellenes mozga­lom odáig ment, hogy az érdekelt iparágak elhatározták, hogy az Összes külföldi illatsze­reket kiküszöbölik, amivel évi húsz millió pengőt takarítana meg az ország. A magyar droguisták körlevelet küldtek az összes illat­szeré rus Ltokhoz azzal, hogy Coty ma—argya- láző cikkének másolatát tegyék ki a kiraka­tukba és hívják fel a közönséget, hogy ma­gyar árut vásároljanak. MINNEHAHA („KACAGÓ ¥IZ“> REGÉNY, irta: EHIL BR00NBERG (26) — Beszélgetésünknek még néni értünk a végére — folytattam azután a társalgást. — Még mindig nem mondtad meg, miért akarod MinnehaMt egy olyan gazfickóhoz adni, mint Esős Arc? — Semmi kedvem sincs ahhoz, hogy ezt neked megmagyarázzam — válaszolt nyu­godt szemtelenséggel. — Mi közöd hozzá? —• Ezt már egyszer kérdezted tőlem és válaszoltam is neked. De még akkor is, hogyha nincs a dologhoz közöm, kinek árt, hogyha beszélünk róla? — Neked árthat. — Ez téged ne izgasson- Abban a hely­zetben vagyok, hogy az ügyet magam bírál­jam el S ez neked esetleg hasznodra is lehet.. — Mennyiben? — Tudók egyről-más röl, amit esetleg közölnék is veled. Felpillantott és vizsgálódó tekintetet ve­tett rám. Szavaim értelmét illetőleg nem lehetett kétségben s most csak azt szerette volna kitalálni, hogy mennyit tudok az ő ér­demes unokaöccsének, Esős Arcnak gazsá­gairól. Nagy kortyot ivott a teából, azután megkérdezte: — Ti meg szoktátok azt tenni, amit nek­tek a Nagy Szellem parancsol? — Legalább is igyekszünk meg te nini — feleltem, nem értve, hogy mit akar a kérdé­sével Sajátságos szokása volt, hogy váratlan kérdéseket, adjon fed, amelyekből aztán ép­pen olyan váratlan következtetéseket vont le. — Akkor bizonyára nem lep meg, ha mi m azt tewwnfk, amit nekünk a Nagy Szel­lem parancsol. Nos tehát, Manifu több (kü­lönböző álamban azt a kívánságát fejezte ki, hogy Esős Arc legyen a mi főnökünk 3 ez csupán akkor történhetik meg, hogyha Min- nehaha, utolsó főnökünk leánya, az ő felesé­gé lesz. Most már tudod az okot. Kicsit sok volt, hogy ezt a képtelensé­get el akarta hitetni velem s ezt a nézete­met értéséire is adta a tekintetem. Ő azon­ban nem árulta el, hogy észrevette gúnyos pillantásomat, pedig bizonyára nagyon jól látta. ‘ » — Mondd csak — szóltam most —, iszik a ti Manitutok whiskyt? Felugrott. Nem tudtam megállapítani, hogy ijedtében ugrott-e fel, amiért a Nagy Szellemiét megjegyzésemmel megsértettem, vagy pedig más okból, — Mit akarsz ezzel a kérdéssel? — kér­dezte élesen. — Oh, én csak azt gondolom, hogy Ma- nitut az ő megnyilatkozásaiban esetleg befo­lyásolhatja a whisky-áldozat, amelyet Esős Arc*, nyújt neki, a te közvetítéseddel. Mert úgy hiszem, hogy a whiskyt, amelyet olyan sűrűn szállít ide, Mauiiunak szánta, mint. ál­dozatot. — Ki mondta neked, hogy ő whiskyt hoz nekem? — Nem elég, hogy tudom? — Ez nem sokat mond. — Igazad van, nékem ezt be kell bizo­nyítanom, ha esetleg szólok a sheráfflnetk, — Te nem láttad, hogy F/SŐs Arc nekem whiskyt hozott. Úgy vettem észre, hogy ki alkar vallatni s bizonyos határig hajlandó is voltam kötél­nek állni. — Nem, nem láttam — válaszoltam —, de mások látták. — Ugyani — felelte megvetően. Nem tudod bebizonyítani, hogy whisky volt az üveg Íren, amelyet >. nekem hozott. ~ Egyáltalán nem emlékszem, hogy üveget említettem volna. — Belátta, hogy elszólásával kompro­mittálta magát és magyarázkodni kezdett: — Nem hozhat valaki whiskyt a kezé­ben. Hát hozhat? — Olyan mennyiségben nem, amely elég volna Manitu befolyásolására. — És bűn az, ha az indián whiskyt iszik? — Talán nem. De tudod,, hogy súlyos büntetés vár arra, aki indiánnak whiskyt ad. — De nem magad mondtad, hogy előbb bizonyítékokat kel szerezni ahhoz, hogy va­lakit megbüntessenek? — Senkit nem akasztanak fel bizonyíté­kok nélkül, de azért mindenesetre kényel­metlen, hogyha a sheriff a whisky eredete után kutat, még abban az esetben is, ha a feljelentő nem látta a whiskyt. Tudod, hogy a sheriífhek és a lovas rendőröknek éles szaglásuk van és az a kellemetlen szokásuk, hogy az orrukat mindig beledugják más em­berek dolgaiba. — De miért mondod mindezt nekem? — kérdezte dühösen villogó szemekkel, mé­lyéit világosan elárulták, hogy elérkeztünk a nyílt ellenségeskedés határához és abba kell hagynom végre azt a bujósdit. amelyet eddig játszottam. Mindezt azért mondom neked, hogy óvjalak. Nehogy Minnehahát Esős Archoz kényszerítőd. A leány az én védelmem alatt áll e hogy ez meddig ér el. majd meg fog­juk látni... De különben ugv gondolom, hogy társalgásunk ezzel végéhez ért — tet­tem hozzá s felemelkedtem ülőhelyemről. Vagy van még valami mondanivalód? — Most nincs — mondta olyan hangon, amelyből ikih atillatszott a titkos fenyegetés. — De majd tudatni fogom, ha még lesz a számodra valami mondanivalóm. Rendben van. Good by! ■ Ezzel ajánlottam magamat, ezúttal kéz­fogás nélkül és visszatértem az öreg iindián asszony sátorába. Ismét egyedül találtam. A fiú nem volt otthon. Leültem fekvőhelyemre és tisztába igye­keztem jutni legközelebbi teendőimmel. Haj­landó voltam elhinni Barna Mennydörgés­nek, hogy Minnehaha valóban nincs a falu­ban, mert különben bizonyára életjelt adott volna magáról, hiszen ittlétemről már régen értesülhetett Hogy fogolyként tartják és őr­zik, azt nem hittem. A ravasz Barna Menny­dörgés bizonyára nagyon jól tudta, hogy a leánynál nem ér célt ilyen erőszakos eszkö­zök alkalmazásával. Ha azonban nem tartózkodott a faluban, úgy az én további ittléteim is fölösleges. S most csak az volt. a kérdés, hogy minden to­vábbi kutatást abbahagyva térjek-e vissza Winnipegbe, vagy pedig tegyek még egy kí­sérletet arra, hogy Esős Arc titkos desztillá­ló helyét feltaláljam és felfedezésemet. a leg­közelebbi sheriffel (közöljem? Akár viszont­látom a leányt, akár nem, ennek minden­esetre meglesz az a következménye, hogy megszabadul attól a gazembertől. Talán egy óráig vagy talán még tovább •is foglalkoztam gondolataimmal. A sötétség lassan leszállt, midőn .1 sátor bejáratát fedő takarót felemelték és besurrant az indián fiú. Sötét szemei csendes diadaltól csillog­tak, amint átnyújtott nekem egy cédulát, . amelyet meglehetős csodálkozással vettem át. Kinyitva a papírlapot, ráismertem azok­ra a gyermekes vonásokra, amelyeket egy­szer már a barlangomban láttam. A követ­kező, ceruzával írott szavakat olvastam: „Tudom, hogy itt vagy. Nem tehetsz érettem semmit. Népemhez tartozom, sor­somnak be kell teljesülnie. Veszedelem­ben forogsz és ezért el kell hagynod a ré­sé rva tiont. Esős Arc sok whiskyt osztott szét é* ellened izgatja a törzset. Félek. Tehát távofcz!“ (Folytatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom