Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-16 / 212. (1839.) szám

10 1928 asepéemtbcc 16, vasárnap. Behounek dr. Malmgreen emlékének áldozott könnyes szemekkel az északsarki drámáról tartott előadásában A Hatat csehszlovák tudós mértege a Nobile-expedició sikeréről, étetbenmaradottjairó! és halottasról Prága, szeptember 15. Az észaiksarki dráma hazatért csehszlovák résztvevője, Behounek dr. különböző belföldi és külföldi lapokban már részletesen beszámolt meg­rázó élményeiről s meglehetősen objektív beszámolót tartott az Italia tragédiájáról. A fiatal tudós most élőszóval is referált a No- bile-expedició szivdobogía tó kalandjairól. Tegnap este tartotta meg ©leadását a prágai Lucerna-palota többezer személyt befogadó nagytermében zsúfolt ház előtt. !Az alig harmincéves fiatalember külső meg­jelenésiéiben egyáltalában nem emlékeztet a tudósok sablonos típusára. Jóltáplált, kövér- kés férfi, csak mozdulataiból ütközik ki némi szögletesség, amely azonban a mindenáron egyszerűségre való törekvéssé! is öesze- téveszthető. Különös játéka a véletlennek, hogy a sarki jégvilág vigasztalan sivárságá­ba vetett alig tucatnyi ember között éppen a két tudós, a megdiosőült Malmgreen és a flegmatikus Behounek nyerte vissza elsőnek a hidegvérét s mig Maümgreen elindult örök homályba vesző utolsó útjára, Behounek fel- türte ingujjait és sütni-főzni kezdett. Az előadásra nem mentünk el nagy vá­rakozással. Amiit Béhounek a tragédiáról el akart mondáni, már elmondotta a lapokban s ugat talán csak a némaságukban önön- magufcért beszélő fénjképfelvételekben ta­lálhatunk. De a vetített képekkel kísért előadás mégis újat mondott, az élőszó másképtp hang­zott, mint a holt betű. Talán az előadó elfo- gódott, fojtott hangja okozta, a drámai rész­letek szándékos szalkgatottsággai, melodra- matikus beállításban kihangsúlyozott bor­zalmassága idézte elő, azonban úgy éreztük, hogy Béhounek egy árnya- lattal sötétebben ecseteli az északsarki tragédiát e az árnyalatot az olaszokra v-etiili... Egy- egy szívből jövő, vonagló fájdalommal elsut­togott jelző, amellyel halott barátját illette, valahogy mégis másképp hangzott a resz­kető, eleven szájbői, mint az ugyancsak őszinte melegséggel kiejtett mondáit, amely­ben dlcséfrőfeg emlékezett meg Nobile tehet­ségéről s bajtársi hűségéről. Az élő előadás­ban eütüntetttetetlen nüánszok vannak, a szavaknak a fajsulya még egy hivatásos elő­adó kiegyensúlyozott serpenyőjében is kany- nyen mérhető, már pedig Behounek dr. igen rossz előadó, aki érzelmeit mozdulatlanul küldi a szívből a szájba egyenesen. Előadása bevezetőjében növidien ismer­tette az eddigi északsarki expedíciók törté­netét, azután pedig rátért az Italia útjára. Eléggé részletesen ecsetelte a léghajó útját Milánóból Stolpig, ahonnan Kinigsbayba szállott az expedíció. Előadása akkor kez­dett plasztikus abbá válni, amikoT a dráma első felvonásához jutott. —- Nobile a parancsnoki helyiségben tartózkodott, amikor a léghajó zuhanni kezdett. A gázveszteség által előállott zuhanás feltartóztathatatlan volt. Le­dobtuk a felesleges ballasztokat, min­denki a helyén volt. Az ablaknál álltam, kezemmel görcsösen fogózkodtam bele a karfába és a tájat figyeltem. Köd, csu­pa köd, amerre szemem ellátott. A mo­torokat kikapcsoltuk, hogy az esés ve­szedelmeit csökkentsük g halotti csönd­ben következett el a borzalmas zuhanás. Azután élénk szavakkal ecseteli a hajótöröt­tek élétét. A Nobite-csoport tábort üt a jé­gen, a sebesültek tehetetlenek.. Az első nap s az első éjjel nyugodtan telit el. A reakció csak másnap következik el. Mélységes ne>- miénytetens g vesz az embereken erőt. Egyet­len revolverük maradt, ezzel Malímgreem le­lő egy jegesmedvét, amellyel társait majd­nem az éhhaláltól menti meg, mert megma­radt kevés 'élelmiszerükből sokáig nem fu­totta volna. A jegesmedve gyomrában meg­találják a léghajó almanadhját, amelyet az 'állat felfalt. Majd' könnyekkel a szemében, megtört han­gon, visszafojtott sírással emlékszik meg a két olasz tiszt, Zappi és Mariann és Malmgreen ntrakeléséröl. Megható szavakat áldoz barátja, ludóstáxsa emlék ónok, de nnn/daimeliliett óvatosan be­szél. A két olasz mentségére felhozza, hogy az expedíciók történetében az ilyen eset, mint amilyen Malmgreennei történt, számta­lanszor fordult már elő és hogy eltérők a vélemények arra vonatkozólag, mi jobb, egy embert elhagyni, vagy kettőt megmenteni. V'égül pedig, mintha saját felfogását akarná szavaiban viss zatüfcröztetni, azt mondja, hogy a sarki vándorok eddig minden esetben magukkal cipelték kimerült társukat egy napig, két napig, amig ki nem A trilíiós számjegyek he Prága, szeptember 15. A Sroub ek-szálló tükörtermében tegnap a prágai nagy napila­pok képviselői jelenlétében mutatkozott be Ivancsó Imre, az ölési éléves magyar csoda­gyerek, a számok, a számolás és a matema­tika pöttömnyi bűvésze, akinek hirét alig pár héttel fölfedeztetése után tulvdtték az ország­határon és ma ez az öklömnyi nagyságú gye­rek, csodagyermek, gépcsoda, számológép, vagy ahogyan tetszik, a legkülönösebb és a legérdekesebb emberpalánta, akinek kegyei­ért amerikai impresszáriók versenyeznek. Még nincs féléve, hogy a gyerek Kassán élő nagybátyja, aki Ivancsó Imrét örökbefo­gadta, észrevette a fiúcska különös vonzódá­sát a számokhoz és a számokkal való já­tékhoz. Az ötéves gyermek hihetetlen gyorsa­sággal sajátította el a számok és a szá­mokkal való műveletek alapismeretéit és egy-két hónap múlva szomjas, mohó gyerekagya felitta és magába fogadta az olyan elvont matematikai fogalmakat is, mint a hatványozás és a gyökvonás. A gyerek először magán társaságokban pro­dukálta magát. Játszi könnyedséggel szoro­zott, adott össze és vont ki öt-hattagu számo­kat. Fejében végzett el egyszerű és összetett feladatokat. Csodálatos képessége frappirozó hatással volt mindenkire. Orvosok vizsgálták meg koponyaglkatát, pszichológusok és pszichiáterek szon­dázták általános érdeklődésének körét, de természetfölötti számolóképességén kívül sem testi, sem lelki konstrukciójá­ban nem találtak olyasmit, amit abnor­málisnak nevezhettek volna. Egyéb magyarázat hijján kénytelenek voltak megállapítani, hogy a természet szeszélyes és játékos kedve formálta az ötéves magyar gyerek agyát olyanná, amilyen. Ami a legérdekesebb, a gyermek nemcsak a számokkal való bűvészkedésben jutott el egé- szeu valószínűtlen magasságba, hanem egyéb téren is nem mindennapi képességeikről tett tanulságot. Agyába, mint a puha viasztáblába vésőd­tek be a számok után a betűk, a betűk után az idegen nyelvek, a szlovák, a né­met szavak és fogalmaik. Kombinativ tehetségét a sakkjáték iránti ér­deklődése dokumentálja. Rövid két hónap alatt nemcsak megtanulta a sakkjáték alap­elemeit, hanem felfogta a játék lényegét, a kombinációt és ma a sakktábla mellett vesze­delmes ellenfele a nagyoknak. Csak természétes, hogy ilyen körülmé­nyek között a kis Ivancsó Imrének és nevelő­szüleinek „szűk lett Macedónia". Az évszáza­dokban egyszer-kétszer előforduló agycsoda kikivánkozott a helyi környezetiből. Imrét, vagy ahogy szülei nevezik, Imikét végigvitték a szlovenszkói váro­sokon, iskolákban mutatták be és a gyer­mek ontotta a trilíiós és billiós számje­gyeket. Szlovenszikó után következő stációja Prága volt. A főváros közvéleménye, a sajtó a cso­dagyermeket megelőző hír Után egészen rendkívüli érdeklődéssel várta a kis Ivancsó Imrét, aki tegnap délután olyan fesztelen, bohókás és kedves mo­dorban ugrándozott a Sroubck-szálló tü­lehelte lelkét, de mindjárt azt is hozzá­teszi, hegy Malmgreen elhagyása pszi­chológiailag megérthető. — Nobile jó, derék ember volt, hűséges bajtárs, aki nem vesztette ©1 lélekjelenlétét s tréfás szóval sokszor vigasztalt bennünket. Ezekkel a szavakkal jellemezte Robiiét, de amikor a derék Vigltert jellemzéséhez ért, nem állhatta meg, hogy igy ne karakte- rizálja: — Fiatal parancsnokunk, Viglieri volt a* egyetlen tiszt, aki nem hagyott el ben­nünket. Még egy érdekes dolgot mesélt el Váglie- riről és a Citta di Milano parancsnokairól. Amikor Schyborg hadnagy visszavitte Lund- borgot repülőgépén, az expedíció segítségé­re kiküldött olasz hajó parancsnokai azt hit­ték, hogy Sdhyborg egymásután fogja elszál­lítani a hajótörötteket. Ezért rádión megkérdezték Viglieriéktől, hogy Schy- borg mennyi olaszt mentett már meg. V'iglieri erre a következő választ küldette az önfeláldozó xádiótelegrafista, Biiagi által: Kérem, közöljék velünk a Kraszin körtermének emelvényén, mintha csak otthon lenne a gyerekszobában. ötésféléves korához képest kissé ala- csonynövósünek látszik a számoióosoda, de törpesége még csak fokozza azt a gyermekes bájt és incselkedő vidámságot, melyet az örökké élénk és kedvesen hamiskás szemek sugároznak. Csinos szürke matróz ruhácská­ban áll Ivancsó Imre a dobogón. Illetve, de­hogy is áll, éppen hogy pillanatnyi megállás nélkül sürög-forog, mint a gyik. Csupa mozgás, elevenség a gyerek, aM már első pillanatban meghódítja közvetlensége bájával a szemüveges, mogorva közönséget. Az emelvény mellett egy kis akvárium áll, az üvegtartályban két fiokándozó aranyha- lacskácal. Imre halászik az akváriumban és egészségesen, frissan buggyan ki belőle a ne­vetés, valahányszor a hal kisiklik öklöcsík él­ből. Ezt a játékot elveszik tőle, mert a nagy hancúrozásban az egyik halat agyonnyomja. Nem busul utána, talál más játékot. Torná- szik, huzószkodik az emelvény korlátján, a lámpákat gyújtogatja, oltogatja, amig produk­ciójára nem kerül a sor. Akkor elkomolyodik, de csak egy pilla­natra, amig figyelemmel, értelmesen pislogó szemeikkel hallgatja a kérdést: — Ez a bácsi 42 éves. Hány napot, hány órát és hány percet élt mostanáig? A gyerek behúzódik az egyik sarokba, fejét karjaiba hajtja, oldalt fordítja, mintha az anyai ölben henteregne. Valamit mormol maga elé. Agyában a titokzatos gépecske, amely számokat rögzít, hosszú számsorokat kombinál, működésbe jön. Négy-öt-hattagu számok rajzanak a csodála­tos agyban. Most úgy tűnik, mintha a gyerek megfe­ledkezett volna a feladatról. Játékot talál, kiszedi a krétákat a dobozból, tornyot épit belőlük, közben kuncog és hamiská­san mosolyog. A közönség türelmetlenkedik, de a kis jó­szág nem hagyja magát zavarni. A gép, amely már egy pár képletet a feladatból megrögzi- tett, most pihen. Pihen és játszik. Ismeri a saját erőit és tudja, hogy amint a belső len- ditőkerekeket mozgásba hozza, épp olyan játékosan fúrja, formálja ered­ménnyé a feladatot, mint ahogy halat horgászik az akváriumban. A csodagyerek fölényes és ez a fölény kiér- zik a pauzákból. Amit ő tud, azt a közönség soraiban ülő tanult, okulár és bácsik nem tud­ják és legfeljebb, ha ceruzával, papiroson kulloghatnak az ő gondolatmunkája nyo­mában. Eltelik öt perc, mig a gyerek ismét bí­belődni kezd a feladattal, abbahagyja az egyik játékot, hogy hozzáfogjon a másikhoz. Ezres, tízezres számjegyeket forgat a nyelvén, azután, mint az iskolásgyerek a vizsgán, harsány, öntudatos hangon hir­deti ki az eredményt: 156.134! Általános csodálkozás. A gyerek tapsot kap, amit látszólag nem ért, nem is tart fon­tosnak, nem érzi magát bűvésznek, színpadi at­trakciónak, hanem csak egy mákszemnyi kis gyereknek, aki olyan játékot játszik, amit a nagyok nem tudnak. A számok rengetegében otthonosan mozog. jelenlegi tartózkodási helyét!... Előadása befejezéseképpen mérlegelte au expedíció eredményét: — Ha az expedíció teljes sikertelensé­géről beszélnek, helytelenül teszik. Az ex­pedíciónak nemcsak az volt a célja, hogy az északi sarkot elérje, amit el ie ért, hanem hogy fontos tudományos megfigyeléseket is végezzen. Az expedíció ©zimányu tevékeny­sége teljes sikerrel járt. Más lapora tartozik az a sok áldozat, amelyet ez az expedíció megkövetelt. A mérleg valóban szom-orn, sőt tragikus. Tizennégy emberélet elveszett... KötelességszerüiLeg fel kell jegyeznünk, hogy. amikor a vetítővásznon megjelent előbb Amunidsen, azután pedig Malmgreen képe, a közönség viharosan tüntetett a tudomány és az emberiség ezen vértanúi mellett, ha­sonlóan meleg ünneplésben részesítették Osuchnovszűrijt, Szamojlovícs tanárt, a Kra* szín legénységét. Csak amikor Nobile fény­képét vetítette a vászon, néma és mozdulat­lan maradt a közönség, egyetlen *ar sem lendült, egyetlen száj sem nyílt meg. Félpercnyi gondolkodás után válaszol ama a kérdésre, milyen napra esik a jövő évi már­cius hetedike, vagy milyen nap volt az 1899. év december 3-ika. A szökőéveket számítás közben gondosan levonja, egyetlen hibát sem ejt. Közönsége, csupa viharvert, sok csodát látott újságíró, álmélkodva vizsgálgatja a Sris Ivancsó koponyáját, amelyben ilyen rejtélyes bűvészkedés történik. Pedig ezen a koponyán nincs túlsók látnivaló. Hosszúkás, ovális, elől szükül, hátul ki­szélesedik, homloka nem abnormálisán domború s inkább alacsony, mint magas. A produkciók egytől-egyig fényesen sikerük tek. Imrike háromtagú számot négyzetre,- köbre emel, reklamál egy kis gyökvonást is, de pub­likuma nem mer ilyen feladványt adni. Attól tart, blamálja magát ellenőrző számítá­sával a gyerek előtt. Mint ahogy ez egy eset­Stubnyaf iirdö szép meleg gyógyvizfürdo a magas Fátratövében. Téli szezon. ben elő is fordult és Imrike hasonláthatatlan, durcás kedvességgel fejezte ki rosszalását, amikor nagybátyja eltévesztette az ellenőrző szorzás! műveleteit. Közel két órán át vizsgáztatják az újság­írók Ivancsó Imrét, akinek nyelvi nehézség­gel kell küzdenie, mert szlovákul kérdezik és a kiszámított feladat eredményét szlová­kul kell mondania. A gyerek tehát nemcsak számol, hanem fordít is és mindezt tökéletes precizitással, mint egy hajszálfinom rugókkal és csavarokkal dolgozó kis gép. Mindenki fürkészi, kutatja a titkát, de a számolás tech­nikája és az agya mechanikus módszerére lehetetlen rájönni. A csoda: egy parányi emberke termé­szetfölöttien, abnormisan fejlett számér­zéke és memóriája. Emlékezete megtartja a számokat akkor is, ha nincsenek feladványba szőve. A szemszög, amelyből a környező életet, dolgokat nézi, nu morális. Például: feladványfejtés közben a doboz­ban talált krétákkal játszik. Egy negyedóra múlva megkérdik tőle, hány kréta volt a do­bozban. Gondolkodás nélkül felel: 11. Ez nem mutatvány, inkább bizonysága annak a rendkívül fejlett számérzéknek, amely me­móriával és kombinativ képességgel páro­sulva, csodákat müvei. A kis Ivancsó prágai bemutatója a leg­teljesebb sikerrel járt. Előadása végén kézről-kézre adták a gyer­meket, aki minden helyzetben jólne vettnek, illedelmesnek és nagyon értelmesnek mutat­kozott. Nem koravén, nem számok felett gubbasztó gyermekaggastyán, hanem fiatal _ és friss emberpalánta, túlcsorduló éliet- i kedvvel. A nagy német és cseh lapok hasábokon zengik a kivételes csodagyermek dicsére­tét és az ötésféléves Imri útja alighanem igen rövid idő alatt elvezet a csodák orszá­gába: Amerikába, ahonnan már szerződésit kínáltak, amelyet nevelőapja valószínűleg elfogad. A gyermek egy, vagy két előadást, tart Prágában, ame­lyek sikerét a •sajtó határi: nem ismerő mél­tatása már eleve biztosította. inwiw ■ imiiip■'i iiiiiHímii—ime——— Ivancsó Imre, az öt és tét éves magyar számotócsoda ámulatba ejtette a prágai sajtót A trilíiós számjegyek mákszemnyi zsonglőrje nagy sikerrel mutat­kozott he Prágában — Amerika Sete vezet a magyar csodagyerek útja _____________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom