Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-16 / 212. (1839.) szám
10 1928 asepéemtbcc 16, vasárnap. Behounek dr. Malmgreen emlékének áldozott könnyes szemekkel az északsarki drámáról tartott előadásában A Hatat csehszlovák tudós mértege a Nobile-expedició sikeréről, étetbenmaradottjairó! és halottasról Prága, szeptember 15. Az észaiksarki dráma hazatért csehszlovák résztvevője, Behounek dr. különböző belföldi és külföldi lapokban már részletesen beszámolt megrázó élményeiről s meglehetősen objektív beszámolót tartott az Italia tragédiájáról. A fiatal tudós most élőszóval is referált a No- bile-expedició szivdobogía tó kalandjairól. Tegnap este tartotta meg ©leadását a prágai Lucerna-palota többezer személyt befogadó nagytermében zsúfolt ház előtt. !Az alig harmincéves fiatalember külső megjelenésiéiben egyáltalában nem emlékeztet a tudósok sablonos típusára. Jóltáplált, kövér- kés férfi, csak mozdulataiból ütközik ki némi szögletesség, amely azonban a mindenáron egyszerűségre való törekvéssé! is öesze- téveszthető. Különös játéka a véletlennek, hogy a sarki jégvilág vigasztalan sivárságába vetett alig tucatnyi ember között éppen a két tudós, a megdiosőült Malmgreen és a flegmatikus Behounek nyerte vissza elsőnek a hidegvérét s mig Maümgreen elindult örök homályba vesző utolsó útjára, Behounek fel- türte ingujjait és sütni-főzni kezdett. Az előadásra nem mentünk el nagy várakozással. Amiit Béhounek a tragédiáról el akart mondáni, már elmondotta a lapokban s ugat talán csak a némaságukban önön- magufcért beszélő fénjképfelvételekben találhatunk. De a vetített képekkel kísért előadás mégis újat mondott, az élőszó másképtp hangzott, mint a holt betű. Talán az előadó elfo- gódott, fojtott hangja okozta, a drámai részletek szándékos szalkgatottsággai, melodra- matikus beállításban kihangsúlyozott borzalmassága idézte elő, azonban úgy éreztük, hogy Béhounek egy árnya- lattal sötétebben ecseteli az északsarki tragédiát e az árnyalatot az olaszokra v-etiili... Egy- egy szívből jövő, vonagló fájdalommal elsuttogott jelző, amellyel halott barátját illette, valahogy mégis másképp hangzott a reszkető, eleven szájbői, mint az ugyancsak őszinte melegséggel kiejtett mondáit, amelyben dlcséfrőfeg emlékezett meg Nobile tehetségéről s bajtársi hűségéről. Az élő előadásban eütüntetttetetlen nüánszok vannak, a szavaknak a fajsulya még egy hivatásos előadó kiegyensúlyozott serpenyőjében is kany- nyen mérhető, már pedig Behounek dr. igen rossz előadó, aki érzelmeit mozdulatlanul küldi a szívből a szájba egyenesen. Előadása bevezetőjében növidien ismertette az eddigi északsarki expedíciók történetét, azután pedig rátért az Italia útjára. Eléggé részletesen ecsetelte a léghajó útját Milánóból Stolpig, ahonnan Kinigsbayba szállott az expedíció. Előadása akkor kezdett plasztikus abbá válni, amikoT a dráma első felvonásához jutott. —- Nobile a parancsnoki helyiségben tartózkodott, amikor a léghajó zuhanni kezdett. A gázveszteség által előállott zuhanás feltartóztathatatlan volt. Ledobtuk a felesleges ballasztokat, mindenki a helyén volt. Az ablaknál álltam, kezemmel görcsösen fogózkodtam bele a karfába és a tájat figyeltem. Köd, csupa köd, amerre szemem ellátott. A motorokat kikapcsoltuk, hogy az esés veszedelmeit csökkentsük g halotti csöndben következett el a borzalmas zuhanás. Azután élénk szavakkal ecseteli a hajótöröttek élétét. A Nobite-csoport tábort üt a jégen, a sebesültek tehetetlenek.. Az első nap s az első éjjel nyugodtan telit el. A reakció csak másnap következik el. Mélységes ne>- miénytetens g vesz az embereken erőt. Egyetlen revolverük maradt, ezzel Malímgreem lelő egy jegesmedvét, amellyel társait majdnem az éhhaláltól menti meg, mert megmaradt kevés 'élelmiszerükből sokáig nem futotta volna. A jegesmedve gyomrában megtalálják a léghajó almanadhját, amelyet az 'állat felfalt. Majd' könnyekkel a szemében, megtört hangon, visszafojtott sírással emlékszik meg a két olasz tiszt, Zappi és Mariann és Malmgreen ntrakeléséröl. Megható szavakat áldoz barátja, ludóstáxsa emlék ónok, de nnn/daimeliliett óvatosan beszél. A két olasz mentségére felhozza, hogy az expedíciók történetében az ilyen eset, mint amilyen Malmgreennei történt, számtalanszor fordult már elő és hogy eltérők a vélemények arra vonatkozólag, mi jobb, egy embert elhagyni, vagy kettőt megmenteni. V'égül pedig, mintha saját felfogását akarná szavaiban viss zatüfcröztetni, azt mondja, hogy a sarki vándorok eddig minden esetben magukkal cipelték kimerült társukat egy napig, két napig, amig ki nem A trilíiós számjegyek he Prága, szeptember 15. A Sroub ek-szálló tükörtermében tegnap a prágai nagy napilapok képviselői jelenlétében mutatkozott be Ivancsó Imre, az ölési éléves magyar csodagyerek, a számok, a számolás és a matematika pöttömnyi bűvésze, akinek hirét alig pár héttel fölfedeztetése után tulvdtték az országhatáron és ma ez az öklömnyi nagyságú gyerek, csodagyermek, gépcsoda, számológép, vagy ahogyan tetszik, a legkülönösebb és a legérdekesebb emberpalánta, akinek kegyeiért amerikai impresszáriók versenyeznek. Még nincs féléve, hogy a gyerek Kassán élő nagybátyja, aki Ivancsó Imrét örökbefogadta, észrevette a fiúcska különös vonzódását a számokhoz és a számokkal való játékhoz. Az ötéves gyermek hihetetlen gyorsasággal sajátította el a számok és a számokkal való műveletek alapismeretéit és egy-két hónap múlva szomjas, mohó gyerekagya felitta és magába fogadta az olyan elvont matematikai fogalmakat is, mint a hatványozás és a gyökvonás. A gyerek először magán társaságokban produkálta magát. Játszi könnyedséggel szorozott, adott össze és vont ki öt-hattagu számokat. Fejében végzett el egyszerű és összetett feladatokat. Csodálatos képessége frappirozó hatással volt mindenkire. Orvosok vizsgálták meg koponyaglkatát, pszichológusok és pszichiáterek szondázták általános érdeklődésének körét, de természetfölötti számolóképességén kívül sem testi, sem lelki konstrukciójában nem találtak olyasmit, amit abnormálisnak nevezhettek volna. Egyéb magyarázat hijján kénytelenek voltak megállapítani, hogy a természet szeszélyes és játékos kedve formálta az ötéves magyar gyerek agyát olyanná, amilyen. Ami a legérdekesebb, a gyermek nemcsak a számokkal való bűvészkedésben jutott el egé- szeu valószínűtlen magasságba, hanem egyéb téren is nem mindennapi képességeikről tett tanulságot. Agyába, mint a puha viasztáblába vésődtek be a számok után a betűk, a betűk után az idegen nyelvek, a szlovák, a német szavak és fogalmaik. Kombinativ tehetségét a sakkjáték iránti érdeklődése dokumentálja. Rövid két hónap alatt nemcsak megtanulta a sakkjáték alapelemeit, hanem felfogta a játék lényegét, a kombinációt és ma a sakktábla mellett veszedelmes ellenfele a nagyoknak. Csak természétes, hogy ilyen körülmények között a kis Ivancsó Imrének és nevelőszüleinek „szűk lett Macedónia". Az évszázadokban egyszer-kétszer előforduló agycsoda kikivánkozott a helyi környezetiből. Imrét, vagy ahogy szülei nevezik, Imikét végigvitték a szlovenszkói városokon, iskolákban mutatták be és a gyermek ontotta a trilíiós és billiós számjegyeket. Szlovenszikó után következő stációja Prága volt. A főváros közvéleménye, a sajtó a csodagyermeket megelőző hír Után egészen rendkívüli érdeklődéssel várta a kis Ivancsó Imrét, aki tegnap délután olyan fesztelen, bohókás és kedves modorban ugrándozott a Sroubck-szálló tülehelte lelkét, de mindjárt azt is hozzáteszi, hegy Malmgreen elhagyása pszichológiailag megérthető. — Nobile jó, derék ember volt, hűséges bajtárs, aki nem vesztette ©1 lélekjelenlétét s tréfás szóval sokszor vigasztalt bennünket. Ezekkel a szavakkal jellemezte Robiiét, de amikor a derék Vigltert jellemzéséhez ért, nem állhatta meg, hogy igy ne karakte- rizálja: — Fiatal parancsnokunk, Viglieri volt a* egyetlen tiszt, aki nem hagyott el bennünket. Még egy érdekes dolgot mesélt el Váglie- riről és a Citta di Milano parancsnokairól. Amikor Schyborg hadnagy visszavitte Lund- borgot repülőgépén, az expedíció segítségére kiküldött olasz hajó parancsnokai azt hitték, hogy Sdhyborg egymásután fogja elszállítani a hajótörötteket. Ezért rádión megkérdezték Viglieriéktől, hogy Schy- borg mennyi olaszt mentett már meg. V'iglieri erre a következő választ küldette az önfeláldozó xádiótelegrafista, Biiagi által: Kérem, közöljék velünk a Kraszin körtermének emelvényén, mintha csak otthon lenne a gyerekszobában. ötésféléves korához képest kissé ala- csonynövósünek látszik a számoióosoda, de törpesége még csak fokozza azt a gyermekes bájt és incselkedő vidámságot, melyet az örökké élénk és kedvesen hamiskás szemek sugároznak. Csinos szürke matróz ruhácskában áll Ivancsó Imre a dobogón. Illetve, dehogy is áll, éppen hogy pillanatnyi megállás nélkül sürög-forog, mint a gyik. Csupa mozgás, elevenség a gyerek, aM már első pillanatban meghódítja közvetlensége bájával a szemüveges, mogorva közönséget. Az emelvény mellett egy kis akvárium áll, az üvegtartályban két fiokándozó aranyha- lacskácal. Imre halászik az akváriumban és egészségesen, frissan buggyan ki belőle a nevetés, valahányszor a hal kisiklik öklöcsík élből. Ezt a játékot elveszik tőle, mert a nagy hancúrozásban az egyik halat agyonnyomja. Nem busul utána, talál más játékot. Torná- szik, huzószkodik az emelvény korlátján, a lámpákat gyújtogatja, oltogatja, amig produkciójára nem kerül a sor. Akkor elkomolyodik, de csak egy pillanatra, amig figyelemmel, értelmesen pislogó szemeikkel hallgatja a kérdést: — Ez a bácsi 42 éves. Hány napot, hány órát és hány percet élt mostanáig? A gyerek behúzódik az egyik sarokba, fejét karjaiba hajtja, oldalt fordítja, mintha az anyai ölben henteregne. Valamit mormol maga elé. Agyában a titokzatos gépecske, amely számokat rögzít, hosszú számsorokat kombinál, működésbe jön. Négy-öt-hattagu számok rajzanak a csodálatos agyban. Most úgy tűnik, mintha a gyerek megfeledkezett volna a feladatról. Játékot talál, kiszedi a krétákat a dobozból, tornyot épit belőlük, közben kuncog és hamiskásan mosolyog. A közönség türelmetlenkedik, de a kis jószág nem hagyja magát zavarni. A gép, amely már egy pár képletet a feladatból megrögzi- tett, most pihen. Pihen és játszik. Ismeri a saját erőit és tudja, hogy amint a belső len- ditőkerekeket mozgásba hozza, épp olyan játékosan fúrja, formálja eredménnyé a feladatot, mint ahogy halat horgászik az akváriumban. A csodagyerek fölényes és ez a fölény kiér- zik a pauzákból. Amit ő tud, azt a közönség soraiban ülő tanult, okulár és bácsik nem tudják és legfeljebb, ha ceruzával, papiroson kulloghatnak az ő gondolatmunkája nyomában. Eltelik öt perc, mig a gyerek ismét bíbelődni kezd a feladattal, abbahagyja az egyik játékot, hogy hozzáfogjon a másikhoz. Ezres, tízezres számjegyeket forgat a nyelvén, azután, mint az iskolásgyerek a vizsgán, harsány, öntudatos hangon hirdeti ki az eredményt: 156.134! Általános csodálkozás. A gyerek tapsot kap, amit látszólag nem ért, nem is tart fontosnak, nem érzi magát bűvésznek, színpadi attrakciónak, hanem csak egy mákszemnyi kis gyereknek, aki olyan játékot játszik, amit a nagyok nem tudnak. A számok rengetegében otthonosan mozog. jelenlegi tartózkodási helyét!... Előadása befejezéseképpen mérlegelte au expedíció eredményét: — Ha az expedíció teljes sikertelenségéről beszélnek, helytelenül teszik. Az expedíciónak nemcsak az volt a célja, hogy az északi sarkot elérje, amit el ie ért, hanem hogy fontos tudományos megfigyeléseket is végezzen. Az expedíció ©zimányu tevékenysége teljes sikerrel járt. Más lapora tartozik az a sok áldozat, amelyet ez az expedíció megkövetelt. A mérleg valóban szom-orn, sőt tragikus. Tizennégy emberélet elveszett... KötelességszerüiLeg fel kell jegyeznünk, hogy. amikor a vetítővásznon megjelent előbb Amunidsen, azután pedig Malmgreen képe, a közönség viharosan tüntetett a tudomány és az emberiség ezen vértanúi mellett, hasonlóan meleg ünneplésben részesítették Osuchnovszűrijt, Szamojlovícs tanárt, a Kra* szín legénységét. Csak amikor Nobile fényképét vetítette a vászon, néma és mozdulatlan maradt a közönség, egyetlen *ar sem lendült, egyetlen száj sem nyílt meg. Félpercnyi gondolkodás után válaszol ama a kérdésre, milyen napra esik a jövő évi március hetedike, vagy milyen nap volt az 1899. év december 3-ika. A szökőéveket számítás közben gondosan levonja, egyetlen hibát sem ejt. Közönsége, csupa viharvert, sok csodát látott újságíró, álmélkodva vizsgálgatja a Sris Ivancsó koponyáját, amelyben ilyen rejtélyes bűvészkedés történik. Pedig ezen a koponyán nincs túlsók látnivaló. Hosszúkás, ovális, elől szükül, hátul kiszélesedik, homloka nem abnormálisán domború s inkább alacsony, mint magas. A produkciók egytől-egyig fényesen sikerük tek. Imrike háromtagú számot négyzetre,- köbre emel, reklamál egy kis gyökvonást is, de publikuma nem mer ilyen feladványt adni. Attól tart, blamálja magát ellenőrző számításával a gyerek előtt. Mint ahogy ez egy esetStubnyaf iirdö szép meleg gyógyvizfürdo a magas Fátratövében. Téli szezon. ben elő is fordult és Imrike hasonláthatatlan, durcás kedvességgel fejezte ki rosszalását, amikor nagybátyja eltévesztette az ellenőrző szorzás! műveleteit. Közel két órán át vizsgáztatják az újságírók Ivancsó Imrét, akinek nyelvi nehézséggel kell küzdenie, mert szlovákul kérdezik és a kiszámított feladat eredményét szlovákul kell mondania. A gyerek tehát nemcsak számol, hanem fordít is és mindezt tökéletes precizitással, mint egy hajszálfinom rugókkal és csavarokkal dolgozó kis gép. Mindenki fürkészi, kutatja a titkát, de a számolás technikája és az agya mechanikus módszerére lehetetlen rájönni. A csoda: egy parányi emberke természetfölöttien, abnormisan fejlett számérzéke és memóriája. Emlékezete megtartja a számokat akkor is, ha nincsenek feladványba szőve. A szemszög, amelyből a környező életet, dolgokat nézi, nu morális. Például: feladványfejtés közben a dobozban talált krétákkal játszik. Egy negyedóra múlva megkérdik tőle, hány kréta volt a dobozban. Gondolkodás nélkül felel: 11. Ez nem mutatvány, inkább bizonysága annak a rendkívül fejlett számérzéknek, amely memóriával és kombinativ képességgel párosulva, csodákat müvei. A kis Ivancsó prágai bemutatója a legteljesebb sikerrel járt. Előadása végén kézről-kézre adták a gyermeket, aki minden helyzetben jólne vettnek, illedelmesnek és nagyon értelmesnek mutatkozott. Nem koravén, nem számok felett gubbasztó gyermekaggastyán, hanem fiatal _ és friss emberpalánta, túlcsorduló éliet- i kedvvel. A nagy német és cseh lapok hasábokon zengik a kivételes csodagyermek dicséretét és az ötésféléves Imri útja alighanem igen rövid idő alatt elvezet a csodák országába: Amerikába, ahonnan már szerződésit kínáltak, amelyet nevelőapja valószínűleg elfogad. A gyermek egy, vagy két előadást, tart Prágában, amelyek sikerét a •sajtó határi: nem ismerő méltatása már eleve biztosította. inwiw ■ imiiip■'i iiiiiHímii—ime——— Ivancsó Imre, az öt és tét éves magyar számotócsoda ámulatba ejtette a prágai sajtót A trilíiós számjegyek mákszemnyi zsonglőrje nagy sikerrel mutatkozott he Prágában — Amerika Sete vezet a magyar csodagyerek útja _____________________
