Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-15 / 211. (1838.) szám
0 1928 8iep*te»ml>ef 15, —ambal 'PRÁGÁID v WiVAR-HIRIjAK Amikor egy magyarnyelvű lap felelős szerkesztője csak csehül beszél s a pártfitkár nem tudja, hogy felelős szerkesztő... Két érdekes sajtóper a prágai bíróságok előtt — Eíőirja-e a sajtó- tönréey, begy a felelős szerkesztőnek tudnia kell olvasni a lapját? Sekamtszott banditák rablótámadása egy yzscki vestül őriiáz elten Ungvár, szeptember 14. Az elmúlt éjszaka ismeretlen banditáik vakmerő naMótámadást hajítottak végre az uzsoki szoroson átvonuló vasúti vonal 41. számú őrháza ellen. Stiga Ferenc vasúti őt éjféltájban arra riadt, hogy kopogtatnak az őrház ablakán. Magára kapta ruháit 'és kilépett az ajtón. Három bekormozott arcú rablóval találta szemben magát, akik időt sem hagytak a meglepett embernek a védekezésre, hanem szempillantás alatt dróthurkot húztak a nyakába és fojtogatni kezdték. Egyikük kést szegezett a fuldokló ember mellének és igy követelte, hogy adja ki minden pénzét és értékét. A vasulti őr nem telt eleget ia banditák követelésének és görcsös erőfeszítéssel próbált kiszabadulni veszélyes helyzetéből. Támadói dühükben ütött ék-verték, kínozták, de a vasúti őr még ekkor sem volt hajlandó megmutatni, hol tartja pénzét. Behurcolták magukkal az őrházba, ahol a vasúti őr felesége és két kis gyermeke reszketve várta a gonosztevőket. Az asszony, mikor látta, milyen embertelen kegyetlenséggel kínozták meg férjét, összeszedte minden erejét és a rablókra támadt. Izgalmas dulakodás után őt is legyűrték és gyermekével egvütt súlyosan bántalmazták. Midőn az egész család véresre verve, tehetetlenül feküdt a földön, a rablók felkutatták a lakás minden zugát, majd háromezer korona készpénzt és kisebb értékeket magukhoz véve, eltávoztak. A csendőrség megindította a nyomozást. — Hatalmas tűzvész Lengyelországban. Varsóból jelentik: A Petrikau melletti Roz- przo városkában tegnap tűz ütött ki, amely a helységnek több, mini a negyedrészét elpusztította. Harminc nagyobb ház és a kisebb épületeknek hosszú sora a tűznék áldozatul esett. Az anyagi kárt több, mint másfél millió zloty na becsülik. A mentési munkálatoknál két tűzoltó súlyos égési .sebeket szenvedett. A tűz még tart. Prága, szeptember 14. Egészen rendki- vüli két sajtóügyét tárgyait tegnap a prágai bíróság. Az ügyek felette bonyodalmasak és komplikáltak, úgyhogy jogi szempontból is igen figyelemreméltó komplexumot képeznek. Az itt érvényes sajtótörvény 12. paragrafusa értelmében egy uj lap megjelenése előtt a hivatalokban be kell jelenleni a felelős szerkesztői, akinek csehszlovák állampolgárnak kélfl lennie és ott kell laknia, ahol a lap megjelenik. A felelős szerkesztőnek büntetlen előéletűnek kell lennie és a 12. § kifejezettén azt mondja, hogy a felelős szerkesztés elvállalására alkalmatlanok az olyan személyek, akik valami bűncselekményt követtek el, nem választhatók és olyanok, akik ellen valamely bűnügyből kifolyólag vizsgálat folyt. Hogy a paragrafus rendelkezéseinek eleget tegyenek, a törvény 11. §-a egy héttől egy hónapig és száz koronától ezer koronáig terjedő büntetéssel sújtja azokat, akik a hivataloknak olyan felelős szerkesztőt jelentenek be, aki a törvény értelmében alkalmatlan egy ilyen funkció betöltésére. Azonban a mi esetünkben olyasvailami történt, amelyre a törvény alkotói nem gondoltak és mégis bizonyossággal lehet mondani, hogy a törvényt megsértették. A kommunista párt Prágában kiad egy magyarul írott ifjúmunkás lapot Fiatal Dolgozó néven. Mielőtt a lap megjelent volna, a rendőrigazgatoságnak bejelentették, hogy a lap kiadója Teringl József kiadóhivatali tisztviselő, a lap felelős szerkesztője pedig Hruská Csenek prágai munkás, a kommunista párt képviselője. A rendőrigazgatóság a bejelentést tudomásul vette és az újság megjelent. Néhány szám után azonban kiderült és az álamügyészség tudomására jutott, hogy a magyar lap felelős szerkesztője egy szót sem tud magyarul. Az államügyészég ebben a 11. §-ban megjelölt sajtókihágást látott s véleményét azzal indokolta, hogy a lap felelős szerkesztőjéül egy nyilván alkalmatlan személyt jelentettek be. Ezért feljelentéssel élt Teringl József lapkiadó és Hruska Csenek felelős szerkesztő ellen. Az üggyel tegnap foglalkozott a prágai bíróság. Hruska képviselő a bíróság előtt beismerte, hogy nem tud magyarul, Teringl pedig bevallotta, hogy erről a körülményről tudott és tud. Ennek ellenére azonban mindketten azt bizonyítgatták, hogy nem követtek el sajt6vétséget, mert a sajtótörvény sehol sem Írja elő, hogy a felelős szerkesztőnek tudnia kell olvasni a saját lapját. A törvény csupán taxatíve felsorolja, hogy a felelős szerkesztőnek nem szabad büntetett előéletű, vagy vizsgálat alatt lévő személynek lennie. Már pedig sem Hruska, sem Teringl nem az. Azonban más komplikáció is tarkítja az ügyet. Hruska nemzetgyűlési képviselő és igy immunitást élvez. A sajtótörvény értelmében azonban a bíróságoknak nem kell kikérniük parlamenttől a törvényhozót, ha a törvényhozó felelős szerkesztői állást tölt be és ilyen minőségében követ el kihágást. Hraskát ezért nem is kérték ki a képviselő- háztól. Hruska védője azonban rámutatott Beszél a Vihorlát Sría: Dienes Adorján ii. Szobránc, szeptember. Az öreg Vihorlát erősen pipál és füstöl itt fölöttünk, aminek következtében az egész napon át zuhogó zápor négy fal közé szorítja a fürdő vendégeit. Már olyan az emberi természet, hogy együtt halad a nagytermészet változataival: ha a felhőtlen égről ragyogva tűz le a napsugár, akkor felragyog az ember arca, lelke, szive is, de ka komor felhők gomolyognak odalönn és vigasztalan egyhangúsággal hull, csak hull a hideg eső, akkor ez e felhőgomolyag valahogyan ráfekszik a lélekre 'és az eső vizenyőssé teszi a kedélyt. Ez utóbbi érzés mindenütt kellemetlen, de valóságos lidércnyomás súlyával nehezedik az a szegény fürdővendégek válaira. Itt piszmogunk hát a vendéglő terrasszán és nézzük az esőt, nézzük egymást és... nézzük a direktorkát is. Tudja Isten, mit, de várunk tőle valamit, ami megszüntetné ezt az ólom-súlyú unalmat. Azonban ő maga is vontatva adja ki a szót: — Olyan deprimáló hatást gyakorol reám ez a pocsék idő. No ezen ugyan magában senki sem csodálkozik, de az egyik földbirtokos vendég mégis szóba önti körülbelül mindnyájunk gondolatát: — Persze, persze ... direktorka busul, mert a rossz idő elviszi a vendégeket. Nekünk azonban hazaröppen gondolatunk és minden itteni unalom dacára, éppen akkor búsulunk, ha nem esik legalább két napon át, mert — nem lesz kukoricánk. Általános helyeslés a ház minden oldalán. De azután ismét a hic et nunc, a jelen pillanat egyhangúsága jut érvényre és szomorúan fúrja bele magát az eső csobogásába a zokszó: — Jő lenne most az olvasószobába beülni — ha volna. — Jó lenne zenélni a kiirszalonban — ha volna. — Holnan hazamegyek! — jelenti ki valaki kategorikusan. — Miért? — Egy kérdés. Mert az esőt Otthon is nézhetem, de nem kell érte elsőrangú világ- fürdők drága árát fizetnem — Szobráncon. Kesergő szavak, melyeket bizonnyal az egyhangúan csobogó eső mondat a vendégekkel s melyeknek eili, hiszen igazában semmi alapjuk sincs. M rí igaz, hogy nem áll rmidel- kezé ■■"'■ikre .egyetlen napilap sem, igaz, hogy nincs semmi szórakozásunk, semmi kirándulás a szép hegyekbe, igaz, hogy itt a napi kő 1 bégek felülmúlják a toarlsbadiakat, úgyhogy a fürdő látogatói közül a középosztály s a hivatalnoki kar ez iramot a jövőben nem bírhatja 'ki: no de hát az természetes nemde, hogy a fürdőkezalőségnek meg kell találnia számítását. E számítás pedig nagyon egyszerű: egyrészt be kell hozni a mulatócsarnok építésének és az épületek renovációinak költségeit, másrészt pedig s ennek következtében emelni kelti minden em-elhe tőnek az árát és redukálni kell minden fölösleges kiadásit. így hát például újságok hozatása a vendégek részére, kurszalon berendezése, tenniszpálya körülhálózása, fürdőkönyvtár alapjának letevése, mozi s más szórakozások: minek az? Fő a nyugalom és az idegek pihentetése, fő, hogy ne zavarják a fürdővendégeket az újságok izgató hírei, ne ráncigálja őket az ide- oda kirándulás, vagy társadalmi kötelezettség nyűge és ne merülj euek bele az esetleges fürdőkönyvtár regényeinek a kúra róvására menő olvasásába. Viszont azonban föltétlenül szükséges,' hogy az állandó vendégek ne adják át magukat túlságosan a renyhitő álom élvezésének, minek ellensúlyozására bevált módszer a fürdő közepén fekvő étteremben a futóvendégék részére lefolytatott s néha talántán virradatig is tartó mulatozás. E célra szolgálna ugyan a fürdő félreesőbb helyén ujjonnan épült mulatócsarnok, dehát kinek jutna eszébe költözködni akkor, ha pezsdiil a vér, ürül a pohár, csillognak a szemek és sirva-vigadva jönnek elő Dani Aladár bandájának húrjai alól azok a régi-régi nóták. Nemkülönben a kúrához tartozik egy kis vibráló, gyúró és ütő masszázs nemcsak a testben, de ott is, ahol székel az agy, ebben pedig bőségesen része van itt minden fürdővendégnek, ha vasárnap reggelenkint szobája asztalán találja a — heti számlát. Tisztesség pedig ne essék senkiben, midőn mindezeket leirom, dehát az már igy az utószezonban a fürdővendégek természetrajzához tartozik. Mert. mi aranyos testi gondviselőnk — Russay fürdőorvos — megfigyelései szerint a szezon elején belibbenő fürdővendég telve van enlhuziasmussal, hogy milyen felséges itt minden, hiszen ez egy paradicsom, itt fölöslegessé válik Voronoffra és Steinachra gondolni. íme, a tavasz ébredése. Jönnek aztán a haute saison vendégei, ezek minden átmenet nélkül átvedlenek mérnökökké: ezt a villát innen amoda kell tenni, ide szökőkút, oda tisztás kívánkozik, a fürdőépületre emeletet kell huzni, schönbrunni kilátókat s nyílásokat kell vágni az erdőn. íme, a nyár tevékeny érlelése. No, az utószezon vendégei, azok nagy garabonciás diákok, mert savanyúnk, mindenbe beleülik orrukat és a kákán iis csomót keresnek — amint a fö'nnebbi példa mutatja. Tme, az ősz kellemetlenkedő yizenyőssége. De azért éppen Russay dr. az, aki a hűvösödé időjárásnak a létekre s kedélyre is lecsapó ködös vizenyősségé't a morőzüs vendégekben meleg napsugárrá varázsolja át azon a régi időkre emlékeztető, magyarosan kedves, úri gesztussal végzett és körültekintő gondosságával, mely maga is már felfrissítő kúra, mert a múltat idézi és a jövőt reméli. Van nekünk aztán egy direktorkánk is, aki éj szemének villanásaival és aranyosan kedélyes szellemességével dirigál bennünket. Egy nő, sőt egy bájos nő. Férjét helyettesíti állandóan. Mindenesetre mi fürdő vendégek jól járunk s meg vagyaink elégedve az állandó helyettesítésével. No meg a fekete szemek dirigálásával is. így hát csak elbírnánk valahogyan az esős napok unalmát még akkor is, ha nem lennének érdekes vendégtársaink. Nem utolsó ezek között a bel,ji csodarabbi, aki teljes udvartartásával két automobilon robogott be. Csak pár napra jött, de szent könyveit nagy ládában hozta magával. Hívei száz, meg százszámra sereglettek össze a vidékről s boldog volt az, aki áldásában részesülhetett. — Igénytelen s egyszerű külsejű, feketeruhás és hajú emberke üldögél a pádon, vagy próbálgatja szerencséjét a pénzautomatán. Ez Budka Nicus kanadai (Winnipeg) görögkatolikus püspök. Résztvett az Ungváron tartott görögkatolikus püspöki konferencián és most szabadságidejének hátralévő részét itt tölti el a fürdőben. Szeretettel és elismeréssel emlékezik meg a Kanadába kivándorolt szloven- szkóiokrél, kiknek lelki ügyeit szivén viseli és sokszor a legmesszebb fekvő telepeket is meglátogatja vagy lóháton, vagy nyikorgóke- rekü kordén. Perfékt beszéli az angol, német, lengyel, szlovák, latin, orosz és francia nyelveket:. Emellett olyan kedves humorral mondja el élményeit s nehéz küzdelmeit, hogy az ember azt sem tudja, mikor nevessen és mikor legyen meghatva néha szinte a hősiességig emelkedő események kaleidoszkópsze- rü felsorolása közben. Még valaki van itt közöttünk, akit utoljára említek meg ugyan, azonban — lest nőt least. Ez Tiron Silvia, a bukaresti és kolozsvári operaház szerződött tagja s énekesnője. Tiron Silvia az énekművészeinek rendkívüli nagy tehetsége. Nagyon kedves volt tőle, midőn egyizben csak úgy vacsora után, csak úgy, mintegy családi körben megcsillogtatta előttünk művészetének fényeit, itt a vili or Hátai jai susogó fenyvesek között megbúvó csöndes fürdőhelyen, az az istenadta tehetségű művésznő, akinek csodás hangja nemrégiben lefolytatott hangversenykörutja alkalmával Milano, Róma, Bécs, Berlin, Hamburg és Leipzig müértő közönségét ragadta magával. A szobránci nagyterem régi s kopár falai árnulva vették fel e brilliáns gyönyörűséggel vibráló csodálatos bán glm liláin okát: ők még ilyet nem hallottak. De Szobránc mindenkori fürdővendégei sem. Az énekesnőknél rendesen valami pici kis deffektus szokott lenni vagy a felső, vagy az alsó hangokban. Tiron Silvia hangja azonban a felső regiszterekben egy-egy .simán, könnyedén és súrlódás nélkül gördülő gyémántszem, amarra, hogy Hruska semmiféle dedaktumot nem követett el felelős szerkesztői mivoltában, gflt ellenkezőleg azért áll a bíróság előtt, mert felelős ! szerkesztővé lett. 1 Ezért véleménye szerint Hruska immunitásé élvez és ki kellett volna kérniük a parlamenttől. 1 Az államügyészség abból a logikus áffiáe* pontból indul ki, hogy egy feMŐ* szerkesztőnek bírnia kell azt a nyelvet, amelyen * lapja megjelenik, mert csak igy képes a lapot szerkeszteni és a cikkek tartalmát megérteni. Hruska erre vonatkozólag azt válaszolta, hogy a cikkeket lefordították neki csebre. A bíróság nem tudta feltörni ezt a kemény diót és a vizsgálat céljából elnapolta « furcsa ügy tárgyalását. Egy másik, ugyancsak különös esetet tárgyalt egy másik prágai bíróság. Az eset vetekszik furcsaságában a fenti üggyel. A Lidové Listy néhány hónappal ezelőtt cikket közölt, amelyben Hanus tanítót megtámadta s azt irta róla, hogy bolseviki és a gyermekek megrontója. A Lidové Listy cikkét a néppárti vállalat testvérlapja, a Venbo- van cimü hetilap is átvette. A Lidové Listy később a cikket visszavonta egy bírósági tárgyalás után, most pedig a Yenkovan ügye került a bíróság elé. Hanus tanító bepörölte a Venkovan felelős szerkesztőjét, Reichelt Redched, amikor a bírói emelvény elé lépett, csodálkozását fejezte ki a vád felett, amellyel illetik é« kijelentette, hogy esu- i pán titkárja a néppártnak, soha sem n|- 1 ságiró, sem szerkesztő nem volt és hogy arról semmit sem tud, hogy valamely lapnak ő lenne a felelős szerkesztője. Hanus képviselője erre megkérte a bíróságot, hogy a Reichel elleni pört mindaddig ne tárgyalja le, amíg nem intéződik ed az « büntető feljelentés, amelyet ezek után a lap kiadói ellen a sajtótörvény megsértésére élt kijátszására való hivatkozással tenni fog. A bíróság ennek az ügynek a tárgyalását is elnapolta. Mindkét eset élénken bizonyítja, hogy a régi sajtótörvény hiányos és alapos megreformálásra szorul. A magyar intelllgen- |/lCVIAfl QAf Gia nélkülözhetetlen liUjJBu Dtl barátja lesz a nmnnnfiiiiiiiiiniiiiHiiniiiiuiiiniiiraiii alsó regiszterekben pedig búg, mint az áhítatot kiváltó méla orgona. Ahogyan ott az aggkori gyöngeeégben szenvedő zongora kísérete mellett előadta nekünk a Tannhauser, Tosca, Álarcosbál legnehezebb részeit; ahogyan ezen nagy erőpró- báju darabok után egypár csengő-bongó és kedvesen folydogáló olasz dalt s végül magyar nótákat énekelt el: hát az maga a letisztult művészet, a mi érzésünk pedig e művészet hallatára a gyönyörteljes meghatottság volt A kulturember instinktlv s tiszteletteljes meghajlása a kulturás művészet fáklyáját diadalmasan fenn lobogtató kiválasztott müvészlélek előtt. Külsőleg is szinte predesztinálva van e csodás nő arra, hogy bámulják művészetét és szeressék őt magát: királynői alak s biztos fellépés a deszkákon, de emellett a magánéletben szerény, nagyon kedves és comme il faut uriasszony, akinek nemcsak énekművészedét, hanem szellemes és decens társalgását is lebilincselő élvezet hallgatni. Kár, hogy elhódította őt Magyarországtól Románia — mert a Tiron Silvia név alatt egy tiszteletreméltó s régi miagyar család ivadéka rejlik —, kár, hogy férjének, a brassói prefektusnak, révén román állampolgár lett: de ez nem baj, mert igy is fennáll a tény, hogy Magyarország adta a kulturvilágmak e művész! elket is. Most pedig — részben legalább — a mienk Tiron Silvia, mert szülői Szloven- szkóban élnek. Szabadságidejét itt szokta tölteni. Ez most már lejárt, de egy parázs kis interjú keretében sikerült vele megigértetni, hogy a jövő évi január, vagy februárban Kassán, Ungváron s Eperjesen hangversenyt fog adni. Különösen Kassa müértő a müpártoló közönségének figyelmét hívom fel már most ez elsőrangú művészeti csemege élvezésére. Akkor majd nem egy röpke fürdői levés szerény kereteiben, hanem más és komolyabb alakban bizonnyal megkapja Tiron Silvia 'énekművészete azt a kritikát, mely az ő csodás hangjához és fennemliitett városok müértő közönségéhez méltó: a telt házat és elismerő méltatást. Szobránc pedig büszke lehet arra, hogy nem csak rozoga gyomrokat gyógyít, hanem a kultúra s művészet egyik kiváló jeLese is itt kapta az impulzust arra, hogy énekművészeiével gyönyörködtesse majd a léden át Ke- letszlovenszkó városainak a kultúra csúcsaiért lelkesedő közönségét. íme: gyomor és kultúra. Les extrémes se touchent. ... És hát valahogyan visszajöttem oda, ahonnan kiindultam, mert Szobráncfürdőo megtaláltam az élet nyüzsgésében alakot, öltő és egymást átölelve tartó két fogalmat: n szépei és jól. Szép itt lenni, mert a iVagytérmé szét örök szépségeinek adakozó jóságát látjuk az emberen át és jó itt lenni, mert — szép minden Ezt mondja nekem rz öreg Vihorlát. * (Vége.)
