Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-15 / 211. (1838.) szám

i 1938 MKpteroW 15, Moaubai iPKAGAI-y V VAGYAft-HTRIiAE? A régi tanár- és tanító­nyugdíjasok jajkiáltása Sslavensakó, szeptember. (A. 'Pná^Htl Miagyiair iHMleip laiuigaiiszltíUB ©tejéül mteg- jeffi&nJt együk Braáimábain lesgiy ikiie ihalHáiieeeti Ihiimaidiáis ívtoJtt ©llvöslhaM, amely saeirliút tözrv. Palicsó Iisttváninié, * Qteamárlkli ©v. llróeijjm egytkoaü kiivállló jiulbillálllt itla- njámánaik b Ittarténdlrörójánálk neje, 93 óvd özvegy­ség© mtlá'ii, léflJeítánielk 82-áik évében imietglbalt s megy nészívélt -miallMlt: ItlamietHíié'k ©1. Baücsó Mivám. itiairiáirtniaik b la kősmáiriká (lüjcetuim tbölbbsKiÖni igiaizig.a)tiőa'iáiniaik neve egyes Itdlőeselbb (urak ©liőtlt dömieireteig diethjöt tmiéig, írruiínlfc ip&eáakxzai Mlkiü pedagógusnak, thmimiáíniUB éls ttúdlÓB Itlanláinnialk, akii egész teOlkévdl a tntaigy szenebe- Itlévted veaétti© ibe (ttamiilíivámiyiaiilt a görögök szép viliá­géiba Horn ©ragnak s más (kiiittüntő görög liróknak ol­vasása által. A IbitneB Ihainár jól isimért mattrónia özivegyémelk Máfesete alklalUm-u-l saodgál alma, (hogy fieffiielbbenitiaetm tatzifc a ködös, süirtii líá/tyiolllt, m©:ly úgy ennek a mleig- iboüldjoguillfc özivegynjökgnninít sok imós 'tanár- s itiamiiitló- öavegymek, árvának, teinlitónök s ta-námiak nyiugdtlj- ügyétt toktairjá b a Ibeaivatatlt és Ibeatvartiaitilamok előlit feiirljiaim BEolkiniafc a amigiddjj asokníak heiliyzetöb, akiilk a imaigyair 1914. évi XXXVI. thc. saeirtiinit birntak ál­lalmi nyiugdiijra jogigénnyel. 1A köztársaságban már eok törvényit boátok a küIEönif-él© nyuigdiiijasok jogigényednek kiiieliégiltiésére b nyugdiiijtaiiikniak a viszonyoknak megfelelő uenidie- BéBéne, tmiinéllfogivta a Ibe nem avatottak a®t Misáik, [hogy altit tmiilnidlefQÍkii megkapja be ■öt megintető e tiifez- rtlesBégeB m'egéüttiebésát biztosi t-ő nyugddij-á't'; boldo­gan ellhet b panlaszm mdtmcseu ailiatpos oka. Egyes xnjitnliteaberrteíkinueik: nyíltaItíbocaajtaii eaerimft fe Ilit miindien.- ki megelégedettt és Iboíldlag lelhet:. Nemi vagyok Ibeiavatva aibba a sok rnyugdlilj- ttlÖTTVénybe, éimelyok a küfllönlbBaö álOlaimti nyugdíja­sok nyugdd’ijált Bíalbéfliyózzátk b a nyugdijak nJagyisó- giáiról! IbíiatlOB adtaitokat merni adtatok, de annyit tu­dóik, hogy álltig van a ktüliömlböraő fiaijitéiju állalmi nytuigidlijasok között oly oszihálljy, laimielyniek nyugdí­ját nietm nemidiecflbék voilöm, (hiszen a volt imiagyair köz- DgiaEgaitásd ibiszíbvdBelllőkniek nyugdiját s a kábánál nyugdíjasok üiMietun-ónyeilt iíis szabályozták már. Nem vagyok egészen itájékozva talbban sem, hogy a kormányaát miimő küOlöniliegiee szolgáilaibokalt szokott fihonoréilmi és miiért; d© azt tudom, hogy fcitvéibelies nápddiiijákat b nyugdijaikait szoítltiak osz- Ibogtatol és atnra miindiig van elegendiő pénz. Nem vagyok (tájékozva airrióü. sem, hogy a ibönvényihozás és fe kormányzat tmtly méalbéűdben vet száimOt a polgiámáignak szükségíiefleivefli, megélihetiéöi vtíszo- nyáiiivall b vagyoni (helyzetével; de aZt ilá'bam, hegy egyes, mainkaibinó k'isztrváseíllőket nyugKÜjaznlak éls IfdjalbaQi, 'taipaisztlaiteitilan temlbeneikkeil töllibik be állásai- Ikalt a közönségnek és ÉUtlaunnak nagy kárára, to­vábbá uj linibézmiényieket létesítenek, amelyek hor- niblffliő ösBzegeket nyelnek éte szöm^dü módon te>. beillik az adózókat. . ... A® 4ö iamorietílien előttem, hogy máiártt van kü- dönlbség ibéve Ibanór és tanár, tanító és Itaniibó kö- zcjttt e ennek meglfelelöen özvegyeik és árváik kö­zött, hOlOtt miindiegyik a knltiuria szodgélaltálban élt- ftofhtl b áMozba fieil egiéteeségét, életét, tudását és imtiinid- aejt, amli az ember leOlöltit a legértékesebb kincs? fMÜlért rendezték egyeseknek nyugdiját, másoknak rntejg nem? Miért adnak egyeseknek miegilebetőeen nagy nyugdiját, mésodoat pedig nyomiorban hagy­mák? Nem vagyiunk-ie ugyanannak a köztársaság­nak 'tagjai? Nem vagyunk egyenlők a ijörvény előtt? Nem az igazság, nem a jog b nem a rniéb (tfimyosság kétpezi aOJaipjaiit a nyugdijmegiáKlapliitiáls- mak? iHla az együk Itiamriltő kerekszámimiail 30.000 ko­rona nyugdlilja't 'kap, íniáiért nleön Ikapihat egy másik is ugyanjainak megMieÖiőem, hia ugyanannyi eezben- dedg müködiöbt? S ba ez egyik tanár kerökszáim- mal 40 effier korona nyugdijait kap, miiért káp >egy máBiilk esetleg csak nyolcezer koronát, akii pedig ibaBomlóan míü'köd'ötft s ftalMm több szolgálati .éve iils van, mint amannak? Ismertem egy itanliitő özvegyet, ialki i94 korona kává nyugdiját kapott s hogy megélllhessen, egy szegényházba vétette fel (magát. A ílentebb etmllliíttetlfc PaUcsó Isttvánné hrnvü 1ÖB koronáit kapott, egy má­sik Hzriintéfn 90 éven ffedlüll: öreg özvegy támláimé Ihavd 190 QnoronáJt kap B Sistmeriek elgy ügen öreg közép­iskolái IPanárt, aki étvi 0000 koaxma nyugdiját él­vez csiaMidoeftuíl, pediilg úgy ez, m'intt az lemlitettt özvegyek ttérjed. 40—50 éven ét nlevefllték az üflju- aágot bumánusan a itíudományOknak b embortár- euiíknak: fizerettétiére. Vaín egy tttenárözvegy, aküneik (férje ffiatelion hialltt el b odjy osekéüly nyugdijait 'kap, hogy leányéival legytOltt csedédsorsna kerüílt s egy miásrilk, Bkiniek (kiélt nagy fik vatn, az egyik már egyetemi balMgaitó B havi 250 koronából kell írneg- éülnnie és kéit (fiát íeílineiveilinae. S varnak akadémiái tanárok, egyieibemti itianárl képiösülbéssel, akik 5—600 toonoma haívi nyugdijait kapnak. Mindezek az 1914. évi XXXVI. t-oikketl rnieg- aflkoboltt magyar óílilaimli nyugdSjinitézertnek taigjaii s amfinH köbeflieeek voütalk, bestízeitbék úgy ők, mliinlt íennbarSőiik a ttörvémy által eDőirit évi dijakat b jo­got Bzenedbek éllllamii nyugdíjra. A oaebBdlovák köz- táimaBág bonoráülja ezt a itlörvényit e miegadjta a nyugdiijait, amütnrt euzt a magyaT itörvény ©llőirja, hálboruelőtti összegben, de nem háború előtti valíu- bíhaai. AMtuek itielhiát a háború effiőbt 6000 korona járt egy évre, az kap most is 6000 koronáit, de nem a régi értékben bamem a mostani csehszlo­vák érbókbemt. Míg a báboruélőtltti iMiőben okos be­osztással! 6000 Biranykoronából m'eg iebeitieitlt tiez- tlességesen édtnri: addig csehiscfllavák vaOlu'bálban ez az összeg Oiegteljohb fekáispénzniek ©lég, de nem a miegéli'lhebési kölitBégek fedezésére. A folyó esz- ilendőben ujj ibörvónyit bodtallc a. régi nyugdiiijaisok jaivána e © lüörvény szerint mlindien régi nyugdljas- nek 25 Rzáaaiékkafll lemiei'ik a nyugdiját. A j'ózatn gondolkodó öníkénytieüieniüil ffieUtvieitti a kérdésit, hogy tejláb ezekről a szenencsétflienekr® is gonidoskodilk ez a törvény. Dehogy gondoskodik. Ezekért egy­szerűién kdhagytók­S ne gondoOja az ol'vasó hogy a miimlisZbéráuim- nak ninics erről itudoanáBa^ BMettikieBőlieg, ezek a szerencsétlieín, ébhaiMilna káirhoztabott myugdijai&ok mindemlt miegpróhöfliták nyugdijuk mendezéee vé­glett, nam lelejteitfbék eíl sem a mfiniszltierekelt, Sem a pántokat és az egyes képvitaeOtökeit megkeresni, bogy nyomorúságukon segitsenek. Át tív. üoefliertti ©gyházkerülett s az ev. egiyettémies egyfhóizbözgyÜ- liéfeá baltározaittafl. és kérvénnyleíl fiordiult a miilnlisz- bériumhoz. Zooh és Jánoska püspökök az etvamgé- líkusok .részéről, Csárszky és máis rőfhlaii katoiilbus püspökök a miaiguk egyháza részéről is tettek né­péteket — eddig ©redményMieuliill. Pedig a köz­társaság elnöke vallátmiüknr egyetemi ibamér volt fi a miinlilszt/ér,i)umiban most is 3 tanár hlitvataiodkodik s tapasztalásból költ ittudniiok, miinő kuilnrmiunkát Jtiellt végeznie egy itanámak és minő keserves dolog nyomorullt nyugdíjban élni kuMurigények kieilógl'- ibése néOteÜ'í, rongyosan, éhesen s másokból ülenéZve. Az 1925. évben feflszióiliilbádt kaptak az 1914. évi XXXVI. te. alá tartozó nyugdíjasok, bogy ter­jesszék fel az összes a nyugdiijjiogosuíliteáigot igaadllő okmányokat; olyanokat ás, amellyék egyálibaflián még nem is Uébezbek s a itlizentdllienoedilk század kö­zepe tálján nem is létezhetitek. Volt keresés, jaj- gallás, izgatem s pénzkiadás, mert míilndlenHoi Siebeibt a ielíhiivásuak ©legét ibennii s a memffiétező okmányo­kat is efld terem berni. Ég mii volt az eredmny? 'Több mint egy év múlva vüssziaikfülMlték a békiirvánlt tilrtá- soUcait azzal a krifjaélmíéssel, hogy a miiimiiszter egy küilön ibörV'ényben fog ezekről a nyugdíjasokról gondoskodni. Elmúlt báront év s a nyugdíjasok most már miitndienlüíkből kifogyva, messzebb állanak nyugdijaik rendezésétől, mint annak efllőbbe bár- mikoir. Hodzsa liisfcoílaügyli miiniszter Bécsben tanult s bizonyára ő is olvasta a bécsi Buirg bejáralfa fe­iBebt a fefl'irást: , Jusifitoa fiund'aihienltaian regnorum** imagyarul: ^ tkürályságiok (óililaimiok) atepja az tgaaBágoHság." Nos, kérdem a minfezbert, rndiniő igaBBágosság nyüilaitlkozik meg az 6 nyugdlijti&rvé- nyéiibelu, amikor az 1014. évi XXXVI. te. alá tarto­zó (tanár b tamálbó nyugdiijasolcat nyamorbain hagyja pusztulni, hofliott más tanilbőknafc e tanároknak 40 ezer koronát is juttat az állam 'bérkéné! Hodzsa M'illán 'dr. kuliburemiber, a ötehsalovák kultúránalk nemcsak képviselője, hanem mfintíisz- terli ibárGájánát fogva efllőmozdiiíbóija, sőt amemnyiü- ben eljárt id'egcn álaimokba is 'előadásokat tartana, közvötlllenül is szolgálja azt. A kultúrának éppen úgy, mint a keresztény vallásnak, nem az a rendel­tetése, bogy az emberekét elválassza, elidegenítse 8 közöttük a gyiiliölietet szítsa, balmelm az, bogy őket egijnmiáslh'oz közelebb hozza, a humanizmust terjessze s az affltnuiizmiuöt, illfebőleg a keresztény vi­lágnézett szerint a Bzenetetet gjaaüoord’ja. Mint jogász az igazságossággal, mint fculMiur- ©mber a humanizmussal 6 münt ervangéOliikuB ke­resztény (ev. piapi sarj) miképp tudja lellMiiigmere- tében összeegyeztetni azt a nyomorúságos nyug­díjazást, aimélyet az 1014. évi XXXVI. te. állapján gyakorol azokkall a nyuigdliíjiasolkkall szemben, ame­lyekét másnemű nyugdiljasoknaik biztosit? Vájjon azok nem oflyan álötampolgáraii'-e a csehszlovák köz- táimaságnak, mint az utóbbiak? Tízéves jubiiieumma kéSziil a köcteirsaság. Hoigy üenepelbeseenellc ezék a nyomorúságos nyugdijar sok, ha ki Vannak zárva az egyenlítő gondoskodás mértéke eM, ba esetileg már fiz élv őta várják, ami őket jog szerint imiegilliebi, a miegffeléliő nyug- dijat s miem kapják, hanem nyomorúságban síny­lődnek? Kérjük a miiniszlberf;. gondoskodjék róllulk, váltsa he Ígéretéit s tegye (liebetiŐvé niekiik leigafliáíbb a szűkös miegélhefést. —* Nem » fáradt 3 sohasem testileg vagy szellemileg? ; r| Nassziroiza I orvosi tanácsra alaposan testét I ^ i"*' ' l nenthei sösberssesssel I Ez elősegíti a vérkeringést, erősíti • É az izmokat és frissitoleg hat az f s| idegekre. „ALPA“ sósborszesz eredeti cső- || magolásban mindenütt kapható. 'fim Radks István Szvegre levelet irt a népszSvetséfhez Azt kéri, hegy a népszövetség ellenőrizze a gyilkosság ügyében folytatott vizsgálatot Zágráb, szeptember 14. Rádiós István öz­vegye levelet irt a népszövetséghez, amely­nek tartalma a következő: „Mint Radics István képviselőnek, a hor- vát parasztpárt elnökének özvegye a népszö­vetséghez fordulok, mert azt hiszem, hogy boldogult férjem intenciói szerint járok el- Biztos vagyok abban, hogy ha férjem túlélte volna a borzasztó és hallatlan merényletet, a horvát népnek védelmet keresve, ez elé a magas fórum elé járult volna. Férjem nagyon jól ismerte azt a nagy különbségét, amely a civilizált horvát népet Szerbiától elválasztja. Hosszú időkön keresz­tül tanulmányozta a történelmi és társadalmi különbségeket, a szerb közigazgatási rend­szert és észrevette azt a mély szakadékot, amely Horvátországot elválasztja Szerbiától. Az egész országra, különösen Horvátor­szágra ráerőszakolták a centralisztikus be­rendezkedést összes következményeivel. A végzetes belgrádi parlamenti együttműködés­nek az volt a következménye, hogy a bel­grádi kormány mai elnöke kijelentette, hogy Radics István Belgrádiban lehetetlen és hogy nem alakithatna kormányt Belgrádban még akkor sem, ha választásokon a 315 mandátumból 300-at ő kapna. E nyilatkozat után tiz hónappal pedig a belgrádi parlamentben, ahol a horvát nép egyenjogúságáért küzdött, agyonlőtték. Ezzel a néhány szóval ismertettem felejt­hetetlen férjem munkáját, aki meggyőződéses pacifista volt. Éppen ezért fordulok ehhez a világfórumhoz és kérem, hogy az ebben az ügyben folyó vizsgálatot ellenőrizzék. A népszövetség intervenciójának az kell, hogy legyen a célja, hogy kiderüljön, kik voltak a bűnö­sök és a gaztett értelmi szerzői. A népszövetség, mely feladatának tekinti a népék és országok közötti vérengzések meg­akadályozását, kell, hogy felfigyeljen az ilyen parlamenti vérengzések után. A népszövetség tehát programjával összhangban jár el, ha ellenőrzés alá helyezi a vizsgálatot. özvegy Radics Mária“. A genfi szokásos ügykezelés szerint a tit­kárság a beérkező irományokat, tehát Radics- né levelét is a különböző tárgyköröknek meg­felelően megalakított bizottságok elé utalja. A Radics özvegyének levelében foglalt kérés, mint eminensen politikai ügy beosztása iránt maga Sir Eric Drummond főtitkár fog in­tézkedni, aki jól ismerte Radics Istvánt, hiszen a horvát parasztpárt vezére rövid mi­niszterségének ideje alatt másoddelegátusa volt Jugoszláviának a néoszövetség ülte-ói. uMjiuuMWMTfiiui^ifW iii i i iiiimwn'Tniii11 iimuhimhi——■ m Változatlanul tart a csehországi és szkwensikéi malmok kSzött kitört konfliktus — Eredménytelenül végződött az egyeztető ankét — Prága, szeptember 14. A szlovenszkói és a csehországi malmok között kitört konflik­tusra vonatkozólag a PTTA szlovenszkói ma­lomkörökből a következőkről értesül: A csehországi és a szlovenszkói malmok közötti konfliktus még egyre tart. A szloven­szkói malmok hiteles adatok alapján rámu­tatnak arra, hogy a magyar lisztnek a pozsonyi kikötőből és a szlovenszkói lisztnek Csehországba való importjánál mutatkozó tarifáiig kü­lönbség vagononkint több, mint 900 ko­ronát tesz ki, másszőval a mostani tarifális viszonyoknál a szlovenszkói liszt vagononkint 900 koronával drágább Csehországban, mint az ugyanolyan minőségű magyar liszt. A csehországi nagy- malmok szövetsége ezekben a napokban irásbelileg értesítette a szlovenszkói malom­iparosok .szövetségét, hogy a csehországi nagymalmok szövetsége annakidején elutasító álláspontra helyezkedett azon követeléssel szemben, hogy a szlovenszkói lisztnek cseh­országi állomásokra való szállításánál vala­melyes tarifális engedményt nyújtsanak és hogy továbbra is ki kell tartania ezen alMis- pontja mellett. Ez a konfliktus -azzal fenyegeti a szlovenszkói malomipart, hogy súlyos vál­ságba sodorja. Szlovenszkói kereskedelmi körökben máris erősen érezhető a konfliktus hatása. Az ipari testületek és a politikai pártok köz­benjárására a vasutügyi minisztérium szep­tember 13-ára ankét-ót hívott Össze, amelyen -a szlovenszkói malomipar panaszainak a meghallgatása után a vasutügyi miniszté­riumnak megfelelő intézkedéseket kellett volna tennie, amelyekkel segített volna a szlovenszkói malomipar helyzetén. Azonban a Briinnbcn megtartott ankét eredmény­telenül végződött és alaposan kiábrándította a szlovenszkói ke­reskedelmi köröket, különösen pedig a szlo­venszkói malomipart. A cseh és morva mal­mok -képviselői által az a-nkéton tolmácsolt álláspont alapján nehezen remélhető, hogy a szőkébb bizottságnak, amelyet az ankéten választanaik, sikerülni fog a nehézségeket ki­küszöbölni és az ellentéteket elsimítani. A' szlovenszkói malomipar fontos események előtt áll, amelyeknek eredményeképpen, ha segítség idejében nem érkezik, nemcsak ez az iparág, hanem a szlovenszkói összkereske- delem is válságba juthat. Egy megszökött és elfogott szerelmet pár véres tragédiája Pilsen, szeptember 14. Tegnap délben a Klattau melletti Janovitz községben véres szerelmi dráma történt. Mazák Vencel 22 éves műegyetemi hallgató egy stakoni’tzi1 ■gyárigazgató leányának, a 17 éves Dostál Te­réziának udvarolt. A leány szülei azonban nem nézték jószemmel a fiatalember közele­dését és igyeikezteík őt távoltantani a házióL A szerelmesek tegnap a szülők éberségét kijátszva, megszöktek, Janovitzba mentek és egy ottani szállóban töltötték ajz éjszakát. A rákövetkező reggel sétára indultak a környék erdőségébe. A leány édesapja, midőn a fiatalok szökését felfedezte, csendőröket vett maga mellé és autón indult keresésükre. Az erdei utón találtak rá a gyanútlanul sé­tálgató szerelmesekre és miután a fiútól egy revolvert elvettek, közrefogták őket és visszavitték a köz- , ségbe, ahol már várt rájuk az autó. Miközben a leány édesapja a sürg-önyhivataiba ment, hogy feleségét a gyermekük szerencsés meg­találásáról értesítse, a csendőrök vallatóra fogták a fiatalembert. Alig hangzottak el az első kérdések, Mazák hirtelen egy másik revolvert rán­tott elő a zsebéből, villámgyors mozdu­lattal a leányra lőtt s a második golyót a saját koponyájába küldte. A leány holtan rogyott Le, a szerelmes fiú pe­dig életveszélyes sebet kapott, amellyel a •klattaui kórházba szállították. — A „Slovák“ félrebeszél. A hét elején beszámoltunk az országos keresztényszocia- lista párt rózsahegyi térfoglalásárót s arról a vasárnapi rózsahegyi pártértefcezletről., amelyen Fodor Miklós nemzetgyűlési kép­viselő is jelen volt. Ez a nevezetes esemény természetesen rendkívül kínosan érinti a szlovák néppárt vezető köreit, ugyannyira, hogy ennek hatása alatt a párt hivatalos lap­ja, a Slovák mai számában valósággal M re­beszél (Mié tő lég Ír). Zavarában ugyanis egy háromhasábos cikkben azt ismételgeti, hogy a Prágai Magyar Hírlap rózsahegyi tudósitá- sa valótlanságokat állított, mert Fedor Mik­lós nem is volt Rózsahegyen és a keresztény- szocialista párt nem is tartott ott értekezle­tet. Derék laptársunk bizonyára azt akarta irmi, hogy a szlovák néppártnak kedvesebb lenne az, ha Fedor Miklós nem járt volna Rózsahegyen és ha a keresztényszocialista párt nemi tartott volna ott értekezletet és nem tartana a jövőben sem. Ha tényleg ezt akarta Írni, mi megértjük őt teljes .ni éri ék­ben, azonban a ke resztén yszoci ni ista párt bizonyára nem fogja métRányoílni tisztelői re­mélté óhaját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom