Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-15 / 211. (1838.) szám

H 1928 ^zepi^Tnbeír IS, noanfai öregek és fiatalok A reformálás ifjúság munkája Losonc. szeptember közepe. Mohácsy János óik ke nem zárhatja le azt a kérdést, hogy a kálvinista diákok munkáját miért érte gáncs nyugaton? Talán én sem tudom lezár­ni, illetve levezetni azt a lelki háborgást, ami nagyon sok magyar lélekben támadt a P. M. H. rövid tudósitására a komáromi egyházmegyén történtekről. Ha már egyszer a nagy nyilvánosság elé került ez az ügy, akkor tájékoztatnunk kell arról is a nyilvánosságot, bogy tulajdonképpen mit is akartak a magyar kálvinista diákok a lo­sonci határozattal és mint hajtják végre azt, amit határoztak? A II. országos kálvinista diákkonferenciánál kell kezdenem. Ez Komáromban volt. Itt a világi egyetemi hallgatók vetették fel a problémát: Mi értelme van a konferenciáknak, ha azután egy esztendőn keresztül magunkra hagytok bennün­ket? Csinálni kell egy folyóiratot, vagy. valami olyan újságot amely alkalmas lenne arra, hogy a konferencián szerzett benyomások ne múljanak el nyomtalanul és az a testvéri kapcsolat, ami egy ilyen konferenciát áthat, megerősítést nyer­hessen. — Lapot nem indíthattunk, mert nem volt rá pénzünk. A problémát mérnök- és orvostan­hallgatók vetették fel. Praktikus pályán lévő magyar ifjak. A megoldás is praktikus lett. Meg­indult egy körlevél. A múlt iskolai évben öt kör­levél ment szét, 41 irodai iv-oldalon. Prágába, Brimnbe. Pozsonyba, Kassára. Beregszászba és mindenüvé, ahol magyar diákot tudtunk. Nagyon primitív kiállításban, egyszeri) ciklostil-sokszóró* silón készült és nem irodalmi értékeket kereső diákleveleket tartalmazó körlevelek voltak ezek. Csak úgy elbeszélgettünk magunk közt a magunk dolgairól, nem a nagy nyilvánosságnak szántuk: diáktestvér szólt a diáktestvéréhez és minden körlevél azzal kezdődött, hogy: ..Egymás terhét hordozzátok!" Azt hiszem, erről elég ennyi. Az élő Isten Igéje elvégezte a maga munkáját. A ma­gyar kálvinista diákok megértették az Élő Isten hívását. Losoncon 120 diák találkozott és összefogtak erős. magyaros kézfogással, de ebbe a kézfogásba bele akarták kapcsolni a többi testvért is, bogy amint az élő Isten Lelkének vezetése mellett ok meglátták a szebb jövő hajnalhasadását: — meg­láttassák azt a többi testvérrel ie. A diákok, —- magyar diákok — elhatároztak valamit ée — hombile dietn! — végre i* hajtották azt, amit határoztak! A magyar diákság megállapítva azt. hogy a kálvinista falu csak a kálvinistáké lehet és megérezve azt is, hogy itt nem szürke emberi ki# dolgokról van szó, hanem a* ő Istene ügyéről: « gácsi várban hozott határozata értelmében fel­ajánlotta szolgálatait az egyetemes konventnek, természetesen egy pillanatig sem kételkedve abban, hogy a kon vént est a felajánlkozást eb fogadja. Ezen okból nem la vártuk be a konvent hivatalos értesítését, hanem azonnal munkáihoz láttunk. Megalakítottuk az egyes körzeteket: 1. komáromi egyházmegye, 2. barsi egyházmegye, 3. gömöri egyházmegye és a 4. keletszlovenszkői körzet. így jutottam magam is az egyik, a gömöri körzethez beosztott csoport vezetőjének. Ezért tapasztalataim alapján, — munkánk nagyobb részét már akadálytalanul elvégeztük! — szeret­nék némi tájékoztatást adni arra nézve, bogy mit is csinálunk? Direktívánk, egy volt: ahol már valamikép tömörült az ifjúság, pl. egyesületben, énekkarban, ott erősítést adni és öntudatositani kell; — ahol még ilyen nincs, a lehetőség szerint, a gyülekezet speciális viszonyaihoz alkalma/ykodva meg kell alakítani az ifjúsági Kálvin-kört, mint gyülekezeti szervet, amely tisztán Anyaszentegyházunk belső építését szolgálja, az ifjúságot magyar kálvinista őseink tiszta hitihőségében összetartsa és minda­zon szent örökségek birtokosává tegye, amely örökség azt az erőt jelentette atyáinknál, hogv még ma is itt állunk a Duna Tisza táján. Nem azért indultunk hát el erre a munkára, mert elégedetlenek voltunk a hivatalos egyház funkcionáriusainak eddig végzett munkálkodásá­ra!. Nem azért indultunk el, hogy élveborwolási kísérletet végezzünk, — hanem azért, mert: egy­részt tanulni akartunk — és én megvallom őszintén, hogy a gömöri, kb. 30 főnyi gyülekezet lelkészétől és tanítójától annyit tanultam, amennyit akkor se tanulhatnék, ha tiz évig ülnék az iskolapadban,— másrészt figyelmeztetni akartuk falusi testvérein­ket azokra a fenyegető nyavalyákra, amiken mi magunk már nagyrészt átestünk, tehát meg akar­tuk előzni az elszíntelenedés, a gerinctelenség na­gyon is fenyegető veszélyét. Nem kísérletezésre, nem kedélyes kirándulásokra, nem gőgös ön­magunk mutogatására indultunk el, — hanem kérve kérő figyelmeztetésre, hogy ugyanazt kér­jük, a magyar kálvinista ifjúságtól, amit eddigi lelki vezetői is annyiszor kértek és kérnek tőlük: „Hogy mindnyájan egyek legyenek!" Mán. 17:21.) Azért mentünk, hogy betűvetéstől reszkető ke­zünkkel megszorítsuk a mi magyar kálvinista ifjú testvéreink kérges tenyerét, hogy' az élő Isten ezt. Lelke erejével kapcsolja össze szt. egységben a magyar jövő kálvinista ökleit a bűn összetörésére és az ő dicsőségének szolgálatára! Ez volt és ez a munka, „amiért Egyetemes Egyházunk keleti részén hálás köszönet és elis­merés, a nyugatin pedig fricska jár!" (Pief. Egyh. és Isk. 36. sz. vezércikkének utolsó mondata.) Ez volt az a munka, amiért mi sem hálát, *em köszönetét nem vártunk, mert a kálvinista ember nem érdemekért dolgozik! Mi úgy indultunk el Htunkra hogy ez az élő I«ten személyes ügy© és j a mi ügyünk az egész magyarságé! Minket csak az töltött el minden földi kincsnél többet érő J Őszutó a Poprád mentén Irta: Hungaricus Viator ..Még nyílnak a völgyben a* virágok .. Krynica, 1928 szeptember. A Nardkaptól Krynicáig hosszú az üt. De még messzebb esik a hideg norvég lélektol a melegen lüktető lengyel szív és 'kedély. Me­lyik a rokonszenvesebb? Kinek a pap, kinek a papné! A Nobile-expedició valószínűleg nem a norvégekért s VoWemaras litván mi­niszterelnök nem Piilsudszkiékért fog lelke­sedni. * Mindenesetre mindent, — jót és rosszat, —a körülmények s elsősorban két igen fon­tos dolog: az időjárás és az étvágy befolyásol­nak. Rettenetes prózai mindakettő s legtöbb­ször tőlük függnek a legideálisabb dolgok i« A Nordkapról irkáltunk az elmúlt hóban, maradjunk tehát egyelőre a víznél. Egy ala­pos vihar után a tenger minden szépségétől, a luxushajók minden gyönyörétől utálattal fordul el agyongyötört gyomrunk, esős, bo­rongás Őszutón Európa legnagyszerűbb vizét, a P o p r á d o t is messze elkerülnék, pedig egy verőfényes szeptemberi nap, mint. a imái, a folyók királynőjévé avatja Sáros földjéből Lengyelbe szakadt ez isteni Poprádot. SziklárőLsziiklára loccsanó vize mentén kell csak haladnunk, hogy Lengyelország szerteszórt kincseire bukkanjunk. Istenem, ha az amerikai tőiké megszagol­ná, mennyi értéket rejt magában és környé­kén ez a csodás folyó, szállodapaloták, hatal­mas kutak emelkednének közötte, melyek öt világrészt volnának a legkitűnőbb ásványvíz­zel képesek ellátni s áldást osztó erejükkel betegek millióit a másutt hiába keresett gyó­gyulás útjára vezetni. Szélesre lapul Őrlő -nál s kanyarodik ki C i r c után Sáros földjéről a hirtelen vidámmá vált Poprád. Kristálytiszta vizének friss hide­gében szívesen tanyáz, lapos köven között pompás búvóhelyet talál a halak kilencpety- tyes arisztokratája, a pisztráng. Kanada, Skócia, Norvégia hegyi vizeinek halbőségével vetekszik két ország vadregé­nyes tájait bekalandozó e gyönyörű folyó. Sárosban a Salamon-család ősi fészkét, a l u b o t i n á várat kigyózzza körül s a lengyel vízválasztónál hátat fordítva a régi pátriának, Uj-Polónia testén keresztül siet az Északi Ten­ger felé. Előbb azonban határaink közelében valóságos csodákat müvei. Csak még nem is­merik világszerte eléggé vizének csodatevő titkát, a lengyelek, ugylátszik, a maguk szá­mára rejtegetik. Musyna, Ziegestov, Krynica Az egész világ buosujáró helyei lehetné­nek, ha ügyesen, okosan, céltudatos ,für díjpo­litikával a külfölddel is megismertetoék, az óceántuÍrói is oda tudnák csalni a csodatevő vizek erejénél is nagyobb hatalmasságot, a dollár őfenségét. Musyna és Ziegestov között busz perc alatt teszi meg a vonat az utat, Musyna és Ziegestov között kettőszáz gazdag ásványvízforrást fedez­tek fel a Poprád medrében az itt járt geológusok. A maga nemében az egész világon egyet­len. S erről a folyóról nem tartanak előadáso­kat Sorbonne, Harward, Cambridge kated­ráin, az Agence Havas, az United Press hír­adásai, a rádió hangbullámai nem repítik na­ponta százfelé e szerény folyócska csodabirét, melynek partjait száll oda paloták helyett tüs­kés galagonyabokrok szegélyezik s vizének csodás frisseségét egyelőre csak a ravasz pisz­tráng fedezte fel. Nemcsak az Ó-Testamentum, az Uj-Idők is szolgálnak csodákkal, csak váz örömmel, ha azt láttuk, hogy a magyar kálvinista ember az ő Istene ügyét kitárt szívvel fogadia, készséggel adja oda a lelkét az Isten Lelke veze­tésének és bizony a harcterek regénybe sem illő kegyetlenségeitől megedaett tekintetem mindig a könnyek szivárványában fürdőtt, amikor itt is, amott is 600—800 ajkon buzogott fel az énei?: „Tebenned bíztunk eleitől fogva!" Vasárnapről- vasárnapra 7—8 falu legénye gyűlt egybe lel­készeik és tanítóik vezetése alatt egy központban. Voltak helyek, ahol gyanalfodással. tartózkodás­sal fogadtak bennünket, de visszautasításra sehol se találtunk. Volt egy esetem, amikor egy hiva­talos egyházi férfi, aki nagyon tartózkodó volt, mikor kiküldött teológus testvérem a gyülekeze­tében megjelent, azzal búcsúzott ej: ..Mindennel megbékéltem, annyit épültem magam is, hogy ennyit, már régen nem. Remélem hozzánk is még külön ír kijönnek!" Egy másik, már éltes, öreg szolga, aki nagyon szigorúan tud nézni a jóságos, nagy szemévei. a közös összejövetel után olyan barátságos tekintettel nézett ránk, mint ahogy az édes apa nézhet a fiára és a jövőben teljes támo­gatását ajánlotta fel. Mondhatnék még sokat, ilyen eseteket. Itt is voltak ée vannak, akik a szószéki szolgálaton és igehirdetésen túl mind "i egyesülete,°dit feleslegesnek tartanak, de kifejez­ték a telkük örömét, amikor azt mondták: na­gyon jó volt, hogy ezeket elmondták a mi fiaink­emberi szem vak e nem látja meg, amit Isten a természet utján eléje tereget. Musyna, Ziegestov, Krynica. Gyönyörű fekvésű három fürdőhely. Már ébredeznek ugyan köröttük a lengyelek, sok részletük azonban még ósdi, primitív s mint egykor a walesi herceg ebédjén egy cigány, egy király, itt is egy kunyhó — egy palota ke veri k-ika várják, tarkítják egymást. Musyna talán a legegyszerűbb, legprimi­tívebb, de legmosolygósabb. Környéke vadre­gén yes, a Poprád musynaá része fürdésre a 1egalkalmasabbá volna tehető, ha strandját kiépítenék, medrét szabályoznák, partjai men­tén egy-két modern szállodát építenének. Mert egyetlen emeletes penziója a csak némi kom­fortra vágyó fürdővendégek alig néhány per- centjét képes magába fogadni, a többi ezer, kizárólag lengyel vendég, Ms, földszintes, fő­leg parasztházak egyszerű berendezésű szo­báira szorul. Ziegestov egv lépéssel előbbre van. Itt már csinosabb villák kaucsántgatnak a hozzá felkapaszkodó turista felé, olvasóterme, kor­zója, — lengyelül úgy hívják, hogy „depták" — s térzenéje is van. A Poprád fölé hatvan­három év előtt fából épült fűrdőházát azonban hatvanhárom év óta nem javították, kabinjai ajtaját kifordította a szélvihar, padlóján ke­resztül a folyó halait eteti a publikum s ha Lengyelország egyik legkiválóbb mérnök­embere, Newjedomski államvasuti igazgató nem szerette volna meg e csodaszép tájat s még csodásabb vizét, a Poprádot, melyet itt jól épített kőpantta] szegett be, Ziegestov ma is régi Biedermayer álmát aludmá s a vendég­nek ma is hátán kellene elhozni az ágyneműt, ha legalább éjjel akarna némi 'kényelemről álmodni. Az európai látókörű ember azonban fel­fedezte a kis Ziegestovban rejlő nagy értéket, az ő és néhány hasonlóan modern gondolko­dású honfitársa kezdeményezésére hatalmas modern gyógyház és szálloda, pompás autóút épülaek máris Ziegestovban s ha többi megál­modott 'tervüket is keresztül viszik, a jövő évek fordulópontot fognak a természettől gaz­dagon megajándékozott szép lengyel fürdő életében jelenteni. S last bút nőt ieast: Polonia gyöngye, a lengyelek büszkesége, Krynica. A Ziegestov közelében pompás folyammá duzzadt Poprád- tól lőtávolban, ennek már csak egyik mellék­ága, a Musyhkaipatak utján üzenget fürdőtest­véreinek, ásványvízforrásai azonban az egész Poprádvidék vizeinek leghatalmasabbjaá, a patak medréből merített meleg iszapsár Pöt­tyén s a budai fürdők iszapjává! is felveheti a versenyt, őserdeje a legideálisabb patika, dns őzontartalma az elfáradt test és lélek betegei számára a legideálisabb orvosság. S Krynicát is hol ismerik széles e külföl­dön? A lengyelek nemzeti fürdőjüknek neve­zik. Köszönöm szépen! Mintha Karlsbad, Ma- rienbad, Pőstyén megélhetnének abból, ha csak a csehszlovák köztársaság polgárai láto­gatnák. Pedig Krynica így, lengyel publikumával izoláltan is óriásit fejlődött az utolsó tiz év fo­lyamán. Négy-ötemeletes szállodák tucatszám­ra épültek, európai igényeket kielégítő hatal­mas uj fürdőháza építészeti szempontból is re­mekmű, iszapfürdőinek berendezése kifogás­talan, van állandó nyári színháza, nagyszerű filharmonikus zenekara, nyári és téli haszná­latra szánt modern berendezésű, kényelmes sporttelepei. A st. mórit z/i, kitzbücheli, oslói pályák mintájára épült mesterséges skiugró dombja nemzetközi skiversenyek, sőt ski- olimpiász tartására is megfelel. Ennyi természetes és mesterséges utón elővarázsolt előny mellett, mi lehet tehát, oka, hogy a külföldi alig ismeri, a globetrőttérek zömét képező amerikai, angol és német to- risták u-ti programjukba Krynicát egyáltalá­ban nem iúetszti'k? A lengyel nemtörődömség, a lengyel für­dő politika rendszertelensége. — Nekünk igy is jó, a meglevő épületeket a lengyel publikummal is zsúfolásig megtölt­jük, kérdés, hogy nagyobb tőke befektetése dacára is ide tudnánk-e csalni a gazdag kül­földet? A lengyelek legtöbbje igy gondolkozik* Pedig csak körül kellene egy kicsit Európá­ban nézniök. Németország, Svájc, Franciaor­szág igénytelen helyeiből vtilágfürdők kelet­keztek, pedig gyógyhatású ásványvizeik, iszapjuk, csodaszép környékük s a Poprád megbecsülhetetlen értéke szempontjából a Poprád-menti lengyel fürdőhelyek a leghang­zatosabb európai fürdőközpontokkal is felve­hetnék a versenyt s ha kellő tőke és energia befektetésével tovább fejlesztenék, céltudatos fürdőpolitikával a távol külfölddel is megis­mertetnék Lengyelország e rejtett kincseit, nemcsak a szép kiállítású, de nagyrészt elsze­gényedett lengyel arisztokrácia s a kevésbé festői, bár idők folyamán meggazdagodott ga­líciaiak tömege lepné el regényes erdei séta- utait, tolongva ku-tjai körül, állana sorfalat a fürdők jegypénztára előtt, hanem a jól fizető amerikai is itt keresné és találná meg mun­kában vagy élvezetekben kifáradt, testére és idegeire azt a gyógyulást, melyet eddig csak a hangzatos reklámmal távol világrészekben 'is ismertté tett európai gyógyfürdőkben vélt fel­találhatni. ss Mialatt a krynieai gyógyház elsőosztályu Jcabinjának kényelmes kádjában lustán el- nyujtózva figyelem a huszonnyolcfokos viz zizzenve felszálló buborékait, buboréksze- rüen szállnak fel agyamban mind e gondola­tok, s lelki szemeimmel azokra a jövendőbeli időkre gondolok, amidőn a mindtöbbet em­legetett Amerika kéretlen és hívatlan is itt­terem s aranyainak s arányainak mindenható erejével saját nemtörődömségünk ellenére is, kiemel bennünket az iszapból s „Egyesült Világrészek" jelszava alatt egyenlően boldog­gá, vagy boldogtalanná teszi majd az egész emberiséget. Repiilőgéptaxi-járatok indultak meg Amerikában Newyork, szeptember 14. Nemrégiben rt közlekedés gyorsítására az az ujitás történt, hogy egyes vasúti gócpontoktól 'repülőjártato­kat rendiezJtiek be, különösen olyan vonala­kon, amelyeken nem elég gyors a forgalom, de nagyobb városok között Is. Most Ourtis Flying Service Inoorporated cím alatt New- yorkban uj vállalat létesült, amely kikötők­ben és vasútállomásokon repülőtaxikat fog járatni az egyik városból a másilkfbá, akár­csak most az autőtaxik. MAt elkészültek a megfelelő kisméretű, repülőgépek és az uj vállalat repülőiskolát is fog berendezni, hogy a maga számára pilótáikat képezzen ki. így fiatalít és szépít a t Coraü-cféme Sorail-puüer Gorall-szappan Főlerakat a C. S. R. r imént Vörös Rák gyógytár, Braíislava. • uak! Csodálatos volt, hogy a mi népünk, — nőm I szereti a sok beszédet! — két és fél, három óra. í hosszat hallgatta végig állva! mert uem fértek j be mind a templomba se, a vallásos délutánokat. 1 ! A cséplés idején kocsikon, gyalogosan tódultak j be a központi helyekre! És nem volt egyetlen ; hivatalos funkcionáriusa az egyháznak, aki teljes' szívvel nem tette volna Isten ügyét, ami ügyünket a maga ügyévé. Én és mi nem tehetünk mást. j mint hogy az élő Isten gazdag áldását kérjük s ' gömöri lelkészekre és lanitókra mindennapi imád- ; Ságunkban, mert eleven bizonyságát adták annak, bogy „nincs szakadás q.t, öregebb és újabb gene­ráció közt." A magyar kálviniamus sokszor csodát müveit népünk életében. Én ma is ettől váróm, bogy rea­litásával megtanít bennünket, a. reális életre. A kálvinizmus egyéneket ad. Egyénein keresztül hat. Egyénei kritikával fogadnak mindent. És mi nem is félünk a kritikától. Csakhogy a kálvinista ember a kritikáját nem előre, a dolgok megisme­rése előtt gyakorolja, hanem csak akkor, amikor már megismerte a dolgokat, isten Lelkének n i vezetése mellett a kálvinista ember ifélőképes- | sége éles és erős, tehát megismerése feltétlenül j helyes értékelésre vezeti el. így volt ez Gömör- | ben és remélem: igv lesz a komáromi egyház­megyében is! i Bennünk, a főiskolás magyar kálvinista ifjú­ságban az a meggyőződés él, hogy a magyarság­nak nem szabad álmodozva, aktivitását 'eladva mások segítségét várni a saját helyzete idebent való feljavítására, — hanem reális alapon állva, öntudatosan kell kivívnia a maga jobb helyzetét itt, az adott viszonyok cs lehetőségek közt. Ehhez erő kell cs ezt az erőt egyedül az élő és szemé­lyes Istentől kaphatjuk meg! Mi megláttuk ezt az erőforrást és úgy éreztük, hogy ez az erő munká­ra kényszerít bennünket, — nem tétovázunk to­vább! — dolgozni akarunk magunkért is, meg más .1 is! Néni csak magunk, fiatalok, hanem az öregebb generációval összefogva. Nem hihe- tem, hogy az atyák megtagadják fiaikat. Nem hi- hetem, hogy a rohanó időben fékezni akarnának. Szárnyunkat nem Daedalus ragasztotta, hanem a Lélek adta. A tények Keleten és lovább Gömbé­ben is igazolunk bennünket. A mi munkánk kissé talán partikularisjak lalszik fizok szamara, akik ozl a lapot olvassák és igy aggályuk támadhat aziránt, hogy igy esel lég a magyarság egységét bontjuk. Erre felvilágosítá­sul csak annyit, hogy a kálvinizmus mindenütt nemzett jellegű bizonyos tekintetben, de mert Isién Lelkének vezetésével megérti az ember, hogy mindnyájan egy Atyának vagyunk a gyer­mekei: mindig tz egész nemzet és emberiség javát szolgálja! Tárnok Gyula, vef. teológus. rjres*

Next

/
Oldalképek
Tartalom