Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-15 / 211. (1838.) szám
if©i siáfflmnk 121 ©fial ^ SZ^m 3 $*OllllaBt a 1928 szeptember 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága ÍL, Panská uUce negyedévre76, havonta26Kő;külföldre: nnliiibni nrtrtilnnin 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszertesztő: POUZIKOI napilapja felelős szerkesztő: hivatal: Prága II„ Panskául 12/IIL — Te» havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1-20 Ke BURÁNYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:30311,-Sürgönyeim: Hírlap, Praha A magyar kultúra egysége Irta: ALAPY GYULA dr. A kedden megtartott pozsonyi tanácskozás bizonyára olyan nagy jelentőségű, amilyen esztendők alatt is ritkán adatott. A magyarság két nagy pártja a zöld asztal mellett egyhangú és nézeteltérésekről mentes határozatokat hozott a magyar kultúra egységéről és annak irányításáról. A nemzeti közművelődés terén nincsen és nem is lehet ellentét, amit maradék nélküli egyértelműséggel fejezett ki a keresztényszocialisták vezére, Szüllő Géza és a magyar nemzeti párt országos elnöke, Törköly József szenátor. A ■magyar kultúra egész területén, annak minden ágazatában tehát elindul a közös alkotó munka és a magyar közönség a magyar egység első intézményes megnyilvánulását "bizonyára ebihez méltó helyesléssel fogja értékelni. A1 volt osztrák-magyar monarchia közös címerének devizájában az indivisi bilit er et in sep arabáli tér jelmondat volt olvasható, a feloszíhatatlanság és a szétválaszthatatlanság jeligéje, amely a két államiéi örökös egymáshoz tartozását kívánta kifejezni. Az ilyen közjogi helyzetet a nemzeteik akarata, teíhát törvényhozási aktusok, vagy államközi szerződések hozhatnak létre és örökkévalóságuk csak illúzió marad mindig. A szent szövetséget is őrökkétartőnak kovácsolta össze Metternich és mégis összeomlott a nemzetek ébredésének első hajnali fuvallatára. A feloszthatatlan és szétválaszthatatlan valami azonban a nemzeti kultúra, amely nem hull darabokra akkor sem, ha egy nemzetet Szétdaraboluak is. Hogyan hullhatna szét akkor egy nemzeti kisebbség kultúrája, amelyet összekovácsol a kisebbségi sors pörölye! Nemzetünk törzsétől történt elszakadásunk kultúránkat nem tépte szét, sőt azt meg sem sebezte halálosan, mint azt sokan hitték. A kultúra a nemzeti lélek összefoglaló ereje. Hiába emelkedtek sorompók az országhatárokon, hogy megakadályozzák a magyar betűkkel nyomtatott munkáknak, hírlapoknak, folyóiratoknak a behozatalát Ilyen botor és hiábavaló intézkedések örökké fenn nem tarthatók, mert nemzeteket ilyen módon elválasztani ma már fizikai lehetetlenség. A politikai és a rendőri eszközök ma ilyesmit megakadályozni nem képesek, hiszen ez egy nemzet kiskorúságának meghosszabbítását jelentené. 1 A Szlovenszkó és Ruszinszkó területén élő magyar nemzeti kisebbség kulturális éle- [ lében uj fejezet kezdődik minden térni; lro-j dalomban, tudományban, szabadoktatásban,, szinpártolásban, sportban egyaránt. Az itt j folyó munkát egységes akarat fogja össze! szerves egységgé és e mögött sz'ntén egysé-í gesen sorakozik fel a nemzet támogatása: ezt biztosította a pozsonyi tanácskozása pártja-• inknak. Hogy ez milyen örömmel tölt el min- J den magyar embert, azt felesleges volna! szinezgetni. A kisebbségi sors göröngyös ut-| jai szétválhatnak, de végső céljaiknál talál-1 koznia kell a kisebbség magyarjainak. Tíz hosszú és küzdelmes esztendő végén érkezik el hozzánk az első nagy pozitívum, nemzeti kisebbségünk egységes kultúrája ; képében. Itt a szabad terület, amelyen ősz- '■ szeforrhatunk " 'feszthatatlanul és szétválaszt- j hatatlanul, rés-fvehetünk a nemzetépitő mun-1 kában és a testvéri láncban valamennyien! összefogózhatunk kéz a kézben, váll a váll mellett. A politika szétválaszt, a kultúra ösz- v.ekaipcsol, ennek a kapocsnak erősnek és örökösnek kell maradnia, * A rajnai terület kiürítésének módozatait szakértő-bizottság állapítja meg A demilitarizált rajnai őv ellenőrzése — Kilátás van a megegyezésre Páris, szeptember 14. Müller kancellár az összes párisi lapok egybehangzó jelentései szerint a hatok konferenciájának tegnapi ülésén kijelentette, hogy hajlandó elfogadni azt a feltételt, miszerint a megegyezés részleteinek közelebbi vizsgálatát bizzák egy szakértői bizottságra. Ennek a bejelentésnek alapján népszövetségi körökben azt hiszik, hogy a konferencia vasárnapi harmadik ülésén J elhatározzák a bizottság kiküldetését és ehe* utalják az egész rajnai probléma megvizsgálását. Müller kancellár először azt a kívánságát fejezte ki, hogy a bizottság kizárólag német és francia szakértőkből álljon, Angolország és Franciaország a .ónban elhatározottan tiltakozott ez ellen és igy az a megállapodás jött létre, hogy a szakértői bizottságot az érdekelt hatalmak képviselőiből állítják össze. A bizottság munkálatai valószínűleg már október folyamán megkezdődhetnek Páriában. A szakértői-bizottság feladata Müller kancellár elvileg ugyan fenntartotta az eredeti német álláspontot, amely szerint Németországnak jogigénye van a rajnai terület azonnali és feltétel nélküli kiürítését követelni, egyúttal azonban elfogadta, azt a kívánságot, hogy a I>a- wes-terv revíziójának és a vasúti kötelezettségek részbeni azonnali mozgósítások kérdését a kiürítés -------^ovel kap©s olaiban, vagy pedig a kiürítési tárgyalásokkal párhuzamosan vizsgálják meg. Pertinax a Daily Telegraphnak küldött tudósításában már be is számolt azokról a feladatokról, amiket a szakértők bizottságának kell elvégeznie. A bizottság főfeladata abban áll, hogy a Dawes-tervnek végleges alakot adjon, s igy állapítsa meg a német adósságok végösszegét. Amint a Petit Párisién állítja, a Dawes-terv revíziójában a német adósságok összegét olyan alacsonyan szabná meg, hogy a normális annuitásoknak, amelyek jelenleg 2.5 milliárdot tesznek ki, jelentékeny csökkentése fog bekövetkezni. Sőt Németország ezenkívül formális biztosítékot kap az adóságok és az évenként fizetendő annuitások összegének csökkentésére, abban az esetben, ha az Egyesült Államok a szövetségesek háborús adósságainak likvidálására készségét fogja kijelenteni. A rajnai terület ellenőrzése Ezzel a megoldással szemben Franciaországban valószínűleg az az általános nézet fog kialakulni, hogy a Dawes-terv ilyen irányú reformja önmagában, különösen a háborús adósság revíziója előtt, nem nyújt valódi kompetenciót a rajnai terület kiürítésére. Briand ezért, hogy a hézagot kitöltse, raga&zk«íHfe * demilitarizált rajnai öv bizonyos fajtájú ellenőrzéséhez, amely azonban az ellenőrzést a német-francia határ mindkét oldalára kiterjesztené. Hogy a németek érzékenysége sérelmet ne szenvedjen, az ellenőrzés szót gondosan kerülni fogják. Az a szervezet, amely az ellenőrzés céljából megalakul, nem lesz állandó jellegű. Csupán esetenként ül össze abból a célból, hogy a fra^-ia vagy német részről a másik fél ellen felmerült panaszókat megvizsgálja, vagy pedig ezeket a panaszokat maga for- mulázza meg. Ha tehát az egyik fél úgy hiszi, hogy a másik támadást készít elő ellene, akkor a bizottsághoz fog fordulni, ahelyett, hogy az ügyet a népszövetség elé terjesztené. A bizottságot megállapító és kiegyeztető bizottságnak nevezték el. A gyakorlatban ennek a bizottságnak a működése nem valami jelentős lesz, mégis valamely formáját jelenti a demilitaribzált rajnai terület el1—érzésének. Lengyel és csehszlovák elégedetlenség Amint a szakértők párisi konferenciája megállapodik az összes kérdések szabályozásában, Franciaország azonnal kiüríti a második öveit és ünnepélyes ígéretet tesz, hogy a harmadik övét is nyomban kiüríti, A magyar nemzeti kisebbség mai sorsában legnagyobb veszteségeit kulturális és gazdasági téren vesztette el. Kulturális életében elvonták tőle ennek építő eszközeit, megfosztották iskoláinak nagy részétől; tíz éve nélkülözni kénytelen a magyar könyvet, a magyar tudományos és szépirodalmi folyóiratokat, a sajtó egy részét. Egyesületeinek nagy részét elnémították, vagyonuktól megfosztották. Fiaink nem végezhetik anyanyelvükön felső oktatásaikat, hanem azt kénytelenek idegen nyelvek megtanulásával hatalmas munkatöbblettel folytatni és dicséretükre legyen mondva, nagy többségük ebben a fokozott munkában is lépést tart a többi nemzetek ifjúságával. Abba a kulturális egységbe, amelynek kereteit imént megállapították, nagy és fontos szerep var a magyar főiskolás ifjúságra. A magyar kötelesség szava munkára hivja őketj kultúránk építő munkájához. Legyenek most a nemzet napszámosai, hordják a téglát, a habarcsot ahhoz a nagy műhöz, mely nemzeti művelődésünknek erős és megvihat- lan vára leend, maholnap úgyis reájuk szakad a vezetésnek gondja és felelőssége is. A most felnövő magyar ifjúságnak tudásban, miveltségben, magyar öntudatban sokkal többet kell szereznie, mint a réginek, mert súlyosabb terhekkel vállain indul neki az élet küzdelmeinek. És a magyar őserő örök forrásához, a faluhoz kell visszatérnünk, hogy a népi lélek egyszerű romlatlanságával, hitével, mesemondó, naiv leikével érintkezzünk és innen merítsünk uj Anteuszként magunknak uj erőt, uj ihletet és a kötelességeknek uj felelősségérzetét. A magyar irodalmat és művészetet újból meg kell termékenyítenie a magyar falunak gondolatokkal eseményekkel ésj friss levegővel. A kultúra pedig tegye a falu ; népét együttérző, áldozatos, magában és ere-' amint az összes érdekelt hatalmak a szabályozást ratifikálták. Saueirwiein hangsúlyozza a Maiimban, hogy egyáltalán nem gondoltak arra, miszerint a francia szenátus külügyi bizottságának határozata értelmében bármiféle biztonsági garanciákat követeljenek Lengyelország és Csehszlovákia javára. Ilyen követelést sem a népszövetség, sem pedig a hatok konferenciája előtt nem lehetett volna képviselni. Ezenkívül az ilyen követelés leszállítaná « locaraói szerződéseknek és a háboru- elleneg paktumnak jelentőségét és bizonyos, hogy Németország semmi szin alatt nem fogadná el. Sauerweinnek e* a megállapítása, annál érdekesebb, mert Pertinax is az Éeho de Parisban heves szemrehányásokat tesz Brian rínak azért, hogy Franciaország kis szövetségeseit feláldozta. Különötsképpen Lengyelország nyugtalankodik, azonban Csehszlovákia sem néz nagy örömmel a kérdés ilyen megoldása elé. ^ ff Meg kéül még állapítani azt is, hogy az ösz- s®es lapok nagy mogelégedletfe éggel tárgyalják ezeket a lehet őrségeket és ismételten anniaík a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a tárgyalások befejezése’ minden nehézség ellenéire nem várathat sokáig magára, mert a megegyezés a két ellentétes álláspont ötvenszázalékos össizibangbahozásából fog kialakulni. A lapok úgy hiszik, hogy a pénteki francia minisztertanács nem szegül a megoldás terve ellen és Briand jelentését helyeslőleg veszi tudomásul. Csak Per- tinax hangoztatja az Écho de Parisban, hogy egészen rossz vicc lenne a rajnai határ biztonságát a megállapító és kiegyezhető bizottságra bízni, mert egyrészt ez a bizottság a looai'női szerződések értelmében egyáltalán felesleges, másrészt pedig súlyos akadályt jelent Franciaországra, ha egy némeit-len- gyel konfliktus esetén, vagy pedig a csatlakozás kísérletének megakadályozására he akar avatkozni. Ilyen esetben ugyanis a bizottság arra kényszerülne, hogy ne Németország. hanem Franciaország ellen lépjen fel.. ■ —aaTKPnrffn jrrtinrrn^'mrinniimrrririTMnij rtnirrn-fii—g-n-nm-in- m-n a — t mm • jében bízó e s nemzedékké, amely a kisebbségi sors végletes helyzetében is mindenkor önmagára eszmél. A magyar falut kell megerősíteni, kultúrában, tudásban, hogy ezzel anyagi helyzete is megerősödjék. Itt pedig szinte ellenállhatatlan erővel lép elénk a magyar gazdasági összefogás szükségessége, amely téren talán parancso- lóbb a kötelesség. Gazdasági téren vérzőnk már tizedik esztendeje és a régi magyar nemzeti vagyonnak már csak a romjai a miénk. — A magyar föld nagy része uj birtokosok kezén, akik velünk Szemben idegenül viselkednek, pénzintézeteink, iparvállalataink legnagyobb része hajótörést szenvedeti, iparunk csak teng-leng és népünknek gazdasági munkájához hiányzik a hitele és az előrehaladás lendítő ereje. A második összefogásnak, nemzeti kisebbségünk gazdasági egységének is rövidesen el kell következnie, mert ez ma létérdeke és életfeltétele.
