Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-15 / 211. (1838.) szám

Csak október elsejére várható a felemelt cukorár mérsékelt leszállítása Az állam 130 millió koronás adókedvezménye fejében csak 30 fillérrel szállítják le a tűkor árát — döntés csak keddre várható társ a már lezajlott oukarfoaimipéaiy által ter­melt cukorra vonatkozik, amit a culkorgyár raJk még az aránylag egész alacsony répa- ának anieiUie'tt állítottak, elő. Azonkívül kiimiu- tátjáik azt ifi, hogy a belföldi cukorfogyasztás ©z érben 280 ezer nsátermázsáraí emelkedett. sőt a kivitel is a tavalyival szemben 13 szá­zalékkal emelkedett. nem illetékéé az ilyen poMtikai színezetű ügy tárgyalására. A főjegyző felszólalása után a vita még jobban kiéleződött, úgy hogy Sekerka dr. jó­nak látta mégegyszer felszólalni és pedig félreértett szavainak helyreigazítása címén. A városi főjegyző e második felszólalásá­ban az Illetőségi és állampolgársági ügyekben állandóvá vált kálváríajárásra megállapította, hogy ■■ Prága, szeptember 14. A oukortáneoiieliés máris erősen érezteti (hatását iaiz .ólaimiszer- piacorn. A statisztikai hivatal kimutatása szerint as éleífentartási költségek indexe augusz­tusban munkásesalá dóknál 1—1.1 száza­lékkal emelkedett júliussal szemben, mig h iratai n ok család oknál 1.2—1.3 szá­zalékkal. Az áremelés hatása különösen a seirtédhus- nál, zsírnál, vajnál, tojásnál, hűvel yee vete- mén veknél és káposztánál érezhető, míg egész jelentéktelen árcsökkenés volt kenyér­ben és Hisztiben. Az élelmiszerpiacokon tel­jes fejetlené ég uralkodik és stabilizációra egyelőre semmi remény nincs. Városiként különböznek az árak éfs az ánuzsoirára haj­landó elemek sok helyütt alaposam kihasz­nálják a fogyasztók kárára ezt a kaotikus helyzetet. Ezeknek a fejleményeknek természete­sen elmaradhatatlan a 'társadalma .reakciója i*> s most minden nagyobb városban a munkásság tüntető népgyiiléseket rendez az árdrá­gítás ok ellen s emellett béremeléseiket is követel. A közvélemény azt várta, hogy a kormány radikálisan fog fellépni a cukoriparral szem­ben, ehelyett azonban a kormány egyezkedési tárgyalásokat kezdett, amelyek a mai napig még nem vezettek eredményre. A parlament ugyan mór lezárta a cuk or - vitát, de a pártok, az agráriusok kivételéivel az összes kormánypártok, is, nap-nap mellett tiltakozó népgyül'éseket tartanak. A kor­mány és a cukoripar képviselői közötti tár­gyalások félbeszakadtak és csak kedden fogják a tárgyalásokat foly­tatni. 'resztül az önkényesen fölemelt áraidból igen tekintélyes jövedelemtöbbleteit nyert. A közvélemény nagy érdetkflődéesel vár­ja a keddi tanácskozásokat;, dJe ismerve a kormánykörök eddigi praxisát, aligha fog még kedden is végleges megegyezés létre­jönni. A cukoripar ellen főleg azért nagy a felháborodás, miután mindenkinek az a vé­leménye, hogy a cukor árának tötemélíéfse indokolt lehetne az uj kampány termelési időszakában, viszont a most történt ártilrágü­Taivaly óta összesem 7,709.026 inétenmáaaa cukrot ezállitottak ki fi tizenegy hónappal azelőtti 6,891.831 métermázsával szemben, vágyás a kivitel 900.000 métermázsával nö­vekedett. Ennek alapján neon tartják egyái- falábajn kielégítőnek a cukoripar azon javas­latát, hogy a jelenlegi árat 30 fillérrel leszál­lítja. Minden -jel arra vall tehát, hogy a ou- korkérdés még hosszú ideig foglalkoztatni fogja úgy a kormányköröket, mint a közvé­leményt. Jugoszlávia is ki akar vonulni a döntőbíróságból, ha az nem fogadja el álláspontját Belgrád, szeptember 14. A Politika Írja, hogy a hágai döntőbíróság jugoszláv tagja és a bíróság mellett miiködö jugoszláv delegáció e hónap 15-én elhagyja Hágát, ha a döntőbíróság illetékesnek mondja iá magát azon kereset elbírálásában, amelyet Frigyes főherceg bélyei birtokának elkobzásáért indított Jugoszlávia ellen. Jugoszlávia felfogása szerint a trianoni és a saint-germaini szerződések a Habsburg-ház tagjainak birtokaival kapcsolatos elkobzás! kérdéseket az utódállamok javára eldöntötték, mihez képest a kérdésnek újból való felvetése nem lehetséges. Az ungvári állami főjegyző súlyos kritikája az állampolgársági kérdés kezelésének mai rendszeréről „A rendszert masam sem helye :!em és nem *édem" — Az ungvári képviselőtestület rendkívüli illése ‘Általán oe az a vélemény, hogy az állam több mint százmillió korona adókedvezményt nyújt a mikori pár,n;<k. ezzel szemben ■.viszioinit afzt követeli, hogy-.a cukoripar;.Haáliitisa fe a régi nívÓTa a cukor ót át. ■ Értesülésünk szerint ­a cnkoripArosok 130 milliós adóelenge­dés mellett a jelenleg; árat csak har­minc fillérrel hajlandók leszállítani, ami állítólag nem elégíti ki a kormánykörö­ket. A cukorár leszállítása csak október elsejére várható. vagyis a cukoripar egy teljes hónapon ke­Ungvár, szeptember 14. (IJiu/duszkói szeikesztöségünklől.) Szer­dán délután folyt le az ungvári városi kép­viselőtestület rendkívüli közgyűlése, amelyen a többék között egy indítvány szerepelt az illetőségi és állampolgársági kérdés humánus rendezése érdekében. Az indítványt egy szo­ciáldemokrata képviselőtestületi tag nyújtot­ta be a képviselőtestülethez s ebben azt in­dítványozta, hogy a képviselőtestület az ál- lamjubileum alkalmából terjesszen fel egy kérelmet úgy az elnöki irodához, mint a kor­mányhoz az illetőségi és állampolgársági jog megszerzés ónok megkönnyítése érdekében. Az indítvány hosszas és alapos vitára adott alkalmat. Ennek . során a kommunista párt módosító indítvánnyal állott elő, amelyet a képviselőtestület határozata' értelmében a város vezetősége a törvényhozás két háza elé terjeszt. Az efölötti vita a asidópértt tagok kivo­nulásával kezdődött és mindvégig való távol- maradása mellett folyt le. A vita folyamán, melynek tárgya akörül forgott, hogy miképpen kezdődjék meg az ak­ció, felszólalt Sekerka dr. városi főjegyző is, aki az egész ügynek a napirendről való le­vételét javasolta, mivel a képviselőtestület ebben a kérdésben ő sem helyesli a Je­lenlegi rendszert és következésképpen azt nem is védi, mert ő, aki ezzel az üggyel kénytelen foglal­kozni, maga is tapasztalja a legkétségbeej- tőbb állapotokat. Végül is azt javasolta, hogy az egyes pártfrakciók az idehozott indítvánnyal fordul­janak a saját parlamenti klubjukhoz, hogy a jelenlegi állapotok megszüntetése céljából dolgozzanak ki törvényjavaslatot és terjesszék azt a törvényhozás elé. A főjegyző e szavai súlyosan estek a lat­ba és a képviselőtestület elhatározta, hogy a kommunista párt erre vonatkozó indítványát elfogadja, azt a parlament mindkét házához felterjeszti, valamint csatlakozásra hívja fel Ruszinszkó és Szlovenszkó összes községeit és városait, hogy a nekik megküldött indítvánvf hasonló kérelemmel juttassák el a parlament j mindkét házához. ~~ * ' ’ vpjj.:? —rr"r ■ i A képviselőtestület egyebekben elhatá­rozta még. hogy kétmillió korona kölcsönt vesz fel, melyből 640 ezer koronát e?y tizen­hat lakásból álló munkásház építésére ifordit, j 150 ezer (koronát a betegpénztári igazgató ré­szére építendő lakóházba fektet, 200 ezer ko­ronát városrendezésre fordít, mig a fenmara­dé egv millióval az uj Unghid felépítéséhez járul hozzá. Elhatározta még a képviselőtes­tület, hogy egy városi takarékpénztár felál h- j tásához szükséges előmunkálatok elvégzésé­re bizottságot küld ki. Ideiglenesen szabadlábra helyezték Hatvány Latos bárót Budapest, szeptember 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Megírta, a P. M. H., hogy Hatvány Lajos bárót tegnap a 3álint-M iáikén Röntgen-vizsgálat alá. vet­ték és megállapították, hogy előrehaladott bőitekétyfbem szenved. Védői ez orvosi vizs­gálat alapján az igazeágügymánieriéTiumtói Hatvány ideiglenes szabadlábra helyezését kértek. Ma délután meg ifi érkezett az ügyészségre az igaasságügyminisztérium dön- - tése, amely helyt&diott a (kérésnek. Hatványt ennek alapján nyomban ezaihadláíbra helyez^ ték. Néhány perccel két óra után a rabkór­ház kapuja megnyalt Hatvány előtt. Hatványt az egyik fővárosi szanatóriumba szállították, ahol gyógykezeltetésnek vetik alá. MINNEHAHA („KACAGÓ ViZ“) ümím* ina: emil nmmmm (17) A lezuhanó hó itt ás csupaszra borotválta a hegyoldalt. Semmi sem maradt az otít állott fákból és bokrokból, sőt a megfagyott mohát és gyepet is magával ragadta a hó, úgy hogy csak a föld feketéllett ezen a hosszú vona­lon. Rövid idő előtt játszódhatott le ez az -esemény, mert a soha sem pihenő éles téli szél máskülönben már behintette volna hó­val a csuszaimlás fekete útját. Az egyenes irány, amelyet utaunnak választottam, ezen a nem éppen meredek hegyen vitt keresztül, amelyről fen síknak kellett nyílnia. Most válaszút előtt állottam: vagy megkerülöm a hegyet, vagy pedig, ke- reeztüfhágva a hó tömegen, felmászok a hegyre. Az egyik éppen oly kevéssé látszott .tanácsosnak, mint a másik. A felhalmozott laza hótömegen kersztül menni még hócipő­vel is elég merész vállalkozás. Ha az ember, valahol besüpped, el is veszett. Ha azonban megkerülöm a hegyet, vagy egy más pontot nrászok meg, nagyon könnyen elveszíthetem az egyenes irányt. Két. egyformán rossz dolog közül mindig a közelébbfekvőt szoktam választani. így minden habozás nélkül, de minden lépésem­re gondosan vigyázva, nekivágtam a hóhalom­nak. Többször mélyen beslippedtem egy-egy lazább helyen, mivel azonban nagyon lassan és a legnagyobb elő vigyázattal haladtam élőre, mindig sikerült a lábamat szilárdabb ponton megvetni. A veszedelmesebb helyeket balról vagy jobbról megkerülve, miközben a hóosii-zamiáH fekete vonalát, mint irány­mutatói figyeltem, végre js sikei-iitt ke- •resztül,j u t n őni a h ótiömegen. Étitől a nagy munkától azonban, amelyet | nehéz prémbundámban végeztem, nagyon melegem lett. Minden pőrusombóil dűlt az izzadtság, az arcomat pedig, ahol nem védte a prém gallér, alig tudtam megóvni a meg- f agyágtól. Bajuszomat elborította a jég. Mielőtt utamat tovább folytatom volna, kis időre pihennem keltett. Leültem a hegy lábánál, amely itt nagyon szel idén emelke­dett felfelé, s időközönként kinyitottam a prémes bundámat, hogy egy kicsit kiszellőz­tessem magamat. Éppen azon gondolkoztam, hogy mi lenne könnyebb: — a hóval födött hegyoldalon vagy pedig a csuszamlás sima utján megmászni a magaslatot, — amidőn .tekintetem egy alakra esett, amely kéthárom lépésnyi távolságban élesen rajzolódott ki a fekete földön. Mi volt ez? Meglepetten léptem közelebb 'és vizsgál­ni kezdtem a földhöz fagyott alakot. Első pillantásom, amelynek nem akartam hinni, nem 03alt, — az alak meglehetősen jó álla­potban lévő emberi csontváz volt. A föld színén fekeüdt. Bizonyosnak látszott, hogy ezt a halottat, akárki volt is, nem temették el. A csontváz kissé besüpped betett a földbe és aztán elifödte a növényzet, amely felburján- zott körülötte. Ezt azonban most eltávolította a völgy felé csúszó hótömeg, azzal a vékony földréteggé.] együtt, amelyet az idők folya­mán a szél és az eső a csontokra hordott. A csontváz hátával felfelé feküdt. Ez a helyzete már figyelmet keltő volt és azt a' gondolatot adta, hogy itt nem természetes halál történt, amelyet betegség vagy kimerültség okozott, mert ebben az esetben a csontváz bizonyára arcával felfelé hevert volna. De föltűnt egy másik, még sokkal figye­lemre méltóbb körülmény is. A csontváz ugyanis nem kinyúlva, n fest rendes állásában feküdt a földiön, hanem a karjai és lábai úgy voltak kiteszitve,' mintha A ndirás-keresztre szögezték volna. A jobb láb alsó szára hiányzott ugyan, de a csontok többi része megvolt s nem lehetett félreismerni az A.ndrás-keresztet. Senki sem hal meg termé­szetes módon ilyen helyzetben, amely sokkal mesterségesebb és szimetrikusabb folt, sem­hogy a test bármilyen külső behatás követ­keztében, a halál beállta után juthatott volna ilyen helyzetbe. Bizonyos, hogy borzalmas bűntény nyo­mait fedeztem fel. A gyilkosságnak a teg- rémesebb módja volt ez — a kínzatás és ka­róba húzás —, amellyel az indiánok valami­kor kivégezték ellenségeiket. A szerencsétlen áldozat kezeit és lábait hozzákötő®ték két fiatal, erős fának földig lehajtott ágaihoz, azután a fákat elengedték, úgy hogy az ágak egyre húzták és feszítették az áldozat tagjait, mig a szerencsétlen végül leírhatatlan kínok között kilehelte a lelkét. önkéntelenül is fákat kutattam a közel­ben. Ha álltak is itt fák, azokat magával so­dorta a hótömeg. A csontváz különben is a földön juthatott kér észt alakjához. Az áldoza­tot tehát a földhöz kötözhették. — Milyen rettenetes felfedezés előtt állottam én itt? ,.. Az imént még .melegem volt, most azon­ban mintha minden vénem -elhagyta volna ereimet, amikor arra gondoltam, hogy mi­lyen rettenetes kínokat kellett kiállnia itt egy embernek, mielőtt a halál jótékony keze meg­szabadította szenvedéseitől. Tovább folytattam a vizsgálódást a bor­zalmas lelet körül. Számításom szerint a csontváz három­négy év óta feküdhetett itt, a csontok már meglehetősen porhanyósak lettek és ,a felosz­lás! folyamatot természetesen meggyorsította,, hogy a holttestet nem temették él. A húst bizonyára a farkasok rágták le a halál után, de nem tudtam szabadulni a rémes gondolái­tól, hogy a fenevadak talán még a halál -előtt végezték el borzalmas munkájukat. A farka­sok garázdálkodásának bizonyítéka volt az alsó lábszár hiánya is. Ruhadarabok maradványait nem fedez­tem fel s ez is feltűnt nekem. — Vájjon a testet m'ezitelenül hozták-e erre a helyre? Nem találtam kötél-maradványokat sem, amelyekkel a szerencsétlent idekötözték. Tatáltam ugyan a csuklók közelében rosto­kat, amelyek a földhöz fagytak, de azt már nem tudtam megállapítani, hogy ezek a rostok a szívós praire-füvek maradványai vol)tak-e, vagy kenderkötélitől származtak. Még egy körülmény ragadta meg a figyelmemet. A csontváznak a két keze ökölbe volt szoTátva és be volt nyomva a földbe. A jobb kéz mutatóujja azonban egyenesen állott és abba az irányba mutatott, amelyen utamat folytat­ni akartam. Vájjon mit jelentett ez? Talán I valami állat rágódott rajta és ettől fordult az ujja ebbe az irányba? Ez látszott természetes magyarázatnak és én mégse tudtam (meg­elégedni vele. A természet egész hangulata, a ködtől sűrű levegő, amelyen keresztül las­san szűrődni kezdett a korai téli este sötét­sége, ráfeküdt a telkemre, úgy, hogy sokkal iinkább tudtam a természetéi lenes és csodá­latos dolgokban hinni, mint abban-, ami egy­szerű. Mintha halálküzdelmének utolsó pillana­tában az ismeretlen halott üzenetet akart volna hátrahagyni, rámutatni valamire, amit kinyújtott mutatóujjának irányában meg le­het találni ... Ez a feltevés fantasztikusnak látszott és én szabadulni is akartam tőle, de nem sike­rült. Az -események egész láncolata, amely ehhez a borzalmas lelethez juttatott, mintha összefüggésbe^ állott volna, s most logikus egymásuk! n jóba n fa 11 la szí ikusn ok 1 átszőtt. Bár ennek a láncolat.iák egyes részei egészen reálisták voltak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom