Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-08 / 179. (1806.) szám
6 'PRAJGM -/VVAGteSR-TÍTRIiXP 1323 augnwtoB 8, agenda. Az első oümptászonAthénben, egy dúsgazdag görög bankár a leánya kezét sgérie a marathoni luiás győztesének, ha az görög A borbély életfogytig ingyen borotválta a győztest, az udvari szabó ellátta ruhával — A bankár leányának nem volt szerencséje, mert a görög győztes családapa volt Prága, augusztus 7. A modern olimpiász legklasszikusabb versenyét: a marathoni távfutást tegnap rendezték meg Amsterdamban. A verseny győztese — mint ismeretes — egy teljesen számításon kívül álló arab futó lett, aki messze maga mögött hagyta a favorit finn és amerikai futókat. Abból az alkalomból, hogy a legújabb marathoni hős egy fekete atléta lett, nem lesz érdektelen feleleveníteni az első modern olimpiásznak, az 1896-os athéni olimpiai versenyeknek marathoni versenyét. Az athéni olimpiászon a görögök nagy balszerencsével szerepeltek és egyetlenegy bajnokságot sem tudtak biztosítani a sportok klasszikus hazájának. Ekkor került a sor a marathoni futásra, mint a legutolsó nagy attrakcióra, amelyre » görögök minden erejüket koncentrálták. ' A legszívósabb és legjobb atlétáikat küldték a sorompóba. Az egye? versenyszámokban való veszteségeiket a ■ 'rathoni versenyben akarták behozni. Egész Görögország lázban égett, a marathoni futókhoz buzdító beszédeket intéztek és az ajándékok egész tárházát ígérték annak, aki Görögországnak megszerzi a marathoni győzelmet. A görög olimpiász legfőbb intézőjénél, a görög trónörökösnél megjelent Averolt György gazdag görög bankár és kijelentette, hogy lányát egymillió drachma hozománnyal nőül adja a marathoni győztesnek, ha az görög. hátrább követte őt Pelokas. Most már csak pár méter volt hátra. A sorrend csak annyiban változott, hogy Fiaok is feladta a versenyt és hogy a hátul ballagó sok futó közül eltűnt Pelokas ... A stadionban harsonákkal jelezték a marathoni futók közeledését. Az izgalom tetőfokára hágott és hatvanezer görög néző mámorosán őrjöngött, amikor a stadion marathoni kapuján elsőnek futott be Louis, a görög hadsereg délceg tisztje. A uagy melegtől már alig bírta a tempót. Lába rogyadozni kezdett, de azért ment előre. Mintha honfitársainak dörgő tapsaitól felfrissült volna, erősíteni kezdte a tempót, egyszer körülfutott a stadionban s aztán elszakította a oélszalagot... A görögök öröme, boldogsága nem ismert határt. Az emberek egymás nyakába borultak, sírtak az örömtől, hogy a nagy győzelmet ők szerezték meg. Louis, nyakában a győzelmi babérkoszorúval, a trónörököshöz ment, aki átölelte és kétszer megcsókolta a modern korszak első marathoni győzőjét. A tribünön pedig ott ült a gazdag görög bankár: Averoff György szép leánya, akinek1 ez a győzelem kettős1 boldogságot jelentett: a görög színek győzelmét és férjet... Kocsira ül a marathoni iutó A görögök öröme csak fokozódott, amikor két perc múlva ismét görög versenyző tűnt föl a marathoni kapunál. Vassilakos a második helyre érkezett he. Alig pár perc múlt el, amikor a harmadik helyezett érkezett a marathoni kapuhoz és legnagyobb csodálatra Pelokas futott be, aki pedig egész utón a hátulsó sorokban kullogott. Pelokassal azonban baj volt. Mert amint beért a célba, a görög pályabírók — athéni becsületességgel — bejelentették, hogy Pelokas csalt. A görög versenyző ugyanis hátra maradt, azután, mint a terep kitiinő ismerője, letért az Útról, ahol kocsi várta és kocsin tette meg az ntat jó darabon keresztül. Pelokast azonnal diszkvalifikálták és a magyar Kellner Gyula került a harmadik helyre, akit a görögök dörgő tapssal jutalmaztak. és nagy ünnepségben részesítették. Pelokasról letépték a görög nemzeti színeket, társai elfordultak tőle, úgy hogy ki kellett vándorolnia Görögországból. Louis, a görög huszártiszt a legnépszerűbb ember lett, egész Görögország ünnepelte. A marathoni futás győztese megkapta az aranyserleget, a pénzügyminiszter átnyújtotta a huszonötezer drachma nemzeti ajándékot, megkapta a hordó aszubort, a cipőket, a ruhákat. Egész ládára való órát és cigarettatárcát halmoztak össze, a nép legszélesebb rétegei kivették a részüket az ajándékozásból. Mindenki beváltotta az ígéretet. Most már csak Averoff György ajándéka maradt hátra: a lánya és egymillió drachma hozománya. Ebből azon- bn nem lett semmi, mert amikor Averoff György megjelent a marathoni futás győztesénél, kiderült, hogy Louis nős és két gyermek atyja ... Louis egyébként ma is él. Köztiszteletben álló gazdag polgára Görögországnak. Borjú utca és környéke írta: Szvatkó Pál dr. Egy görög orvos bejelentette az olimpiai bizottságnak, hogy egy nagy hordó százéves aszuborral ajándékozza meg a görög marathoni győztest. Az egyik sportkedvelő athéni borbély kész szerződést küldött a verseny in- tézőségének, amelyben arra kötelezte magát, hegy egész életén át ingyen borotválja a görög marathoni bajnokot. Mindenki ki akarta venni a részét a győzelemre való buzdításban. A trónörökös udvari szabója kijelentette, hogy a görög marathoni olimpiai bajnokot egész életén keresztül ingyen ruhával látja el. Jelentkezett egy cipész is, aki hajlandónak mutatkozott arra, hogy a győztesnek ingyen cipőket készít. A gazdaemberek teheneket ajánlottak fel a győztesnek. Nem maradt tétlen a görög kormány sem, aki látván a helyzetet, szintén az ajándékozók közé állott. A görög közoktatásügyi miniszter értesítette a görög marathoni futókat, hogy amelyik közülük első lesz, annak kitűnő ' állami állást és olcsó lakást juttat. Napokon keresztül mindenki csak a marathoni futásról, beszélt. Az izgalom nőttön- nőtt. Vasárnap, 1896 március huszonkilence- dikén délután egy órakor Marathonból startoltak a versenyzők. A stadion megtelt nézőkkel. Ember ember hátán tolongott. Közben néhány atlétikai számot bonyolítottak le, de az emberek tízezrei Marathonra gondoltak. — Mi lesz? Mi lesz? Le tudjuk-e győzni az; amerikaiakat? — erről beszélt az egész stadion. ■ A verseny már megindult. Ahogy elhagyták Marathont, a francia Lermusieaux vezet, Mindjárt nyomában az ausztráliai Flack és az amerikai Black. Pár méterrel hátrább futott a görög Louis. A görög versenyző után a magyar Kellner következett. A legerősebb tempóban futottak a versenyzők. Most már csak az amerikai és ausztráliai versenyző ment elől, de Louis szorosan a nyomukban volt. A görög versenyző egyenletes tempóban futott és nem zavarta meg őt az, a körülmény, hogy előtte két versenyző halad. Nem erősítette a tempóját, abban bízott, hogy az előtte levők kifulladnak. ' Az egyes frissítő állomásokon üditősze- reket vett magához és így haladt tovább. Az útvonal mentén katonaság vigyázott a rendre. A görögök lelkesülten biztatták Louist. Már tizenöt kilométert futottak a versenyzők, amikor tisztulni kezdett a helyzet. Louis került az élre, Black feladta a versenyt. Utána következett Flack, aztán legnagyobb meglepetésre ismét görög futott Vassi- fákos személyében. Ekkor negyedik helyen futott Kellner Gyula, mig jóval pár méterrel Amszterdam, augusztus eleje. Már itt sem lehet nyugodtan sajttal kereskedni, az olimpiász kizökkentett mindent s utoljára Nizzát láttam a karnevál alatt oly íelforgatottnak, mint most Amszterdamot. Jókedv jópénzért különben, s vegyük alapul a természetes állapotában is drága Hollandiát, szorozzuk meg az olimpiászi spekuláció koefficiensével, hogy megkapjuk a 8—4 forintos egyszerű estebédeket, a 4—6 forintos szobaárakat és a 2—6 forintos stadionjegyeket. Ezekről a kisszámjegyü, de nagyértékü forintokról jut eszembe, hogy micsoda valótlan illúziókká váltak a mi „régi jó békevilág- ról“ alkotott fogalmaink. Isten ments ettől a régi jó békevilágtól, köszönöm, nem kérek belőle. A jó öreg tantik odahaza bizonyára fölsikitanának örömükben, ha megtudnák, hogy errefelé egy feketekávé huszonöt cent, azaz huszonöt fillér; ebben az árban bent van a béke egész ragyogása, a Wienerwalzer, a huszártiszt, a slepp és a copf, a Hatvaniutca és az ekvipázs, húsz millió ember élete, aki meghalt a harcmezőn, a gondatlan béke és a gondatlan mosoly, amely állítólag visszavonhatatlanul ékített minden békebeli arcot, mielőtt világháborút eszelt volna ki, gondtalan mosoly, mely — mondják — keserű grimasszá és rövid hajjá vált a háború után, s ebben az 1846-ban vert ezüsthuszonötcentes- ben, melyért sokat kapni, nincs bent az útlevél, az infláció és az emberiség elzüllése. Itt egy feketét adnak érte és három fillér borravalóval rendben van a cech, — de a huszonöt cent több, mint három csehszlovák korona és nálunk két feketét adnak ezért az összegért. Micsoda drága „békevilág" és hogy nyögjük a súlyát mi háboruutáni idegenek! A holland békevilág nem áll meg az ezüsthuszonötcentesnél, amelyről egy ősi király képe mosolyog felém, mintha közben misem történt volna, a holland békevilág kiterjed mindenre és nem ismeri el a háború társadalmi vívmányait. Szó sincs róla, Amszterdam modern nagyváros, autókkal és fényreklámokkal, de fejlődése külsőleges és olyan, hogy világháború nélkül szintén eljött volna; itt a lelkek nincsenek átfestve és renoválva. Este kilenckor az emberek hazamennek. Beszéltem egy fiatal leánnyal, aki életében kétszer volt moziban. Az első nap számláltam a copfokat és a hosszubaju nőket, de belefáradtam. A ruhák egykoruak az ezüsthuszonötcentessel. A házasélet szabályos recipe szerint bonyolódik le, zene csak rosszhirü kávéházban van, polkát táncolnak és a férfiak meg a nők között örök elválasztó Damokles-kard lebeg. A nép szivében még él a békebeli lét zamatja: a tiltott gyümölcs édességének az elve. Alapjában véve a hábo- ruelőtti erkölcs nem volt jobb, mint a mai, de akkor unalmukban készakarva komplikállak az emberek, cache-cache-f játszottak, tit- kölőrlztak és örüllek, ha megcsípték egymást n függöny mögött, vagy a zongora alatt, mint. a bujócskánái. Ma fáradtan és kelletlenül utasítjuk vissza a játékot, csinálunk mjudent nyíltan és nem értjük, hogy lehet valamin megbotránkozni. Hollandiában maradt minden a régiben. Amszterdam külső képe szolid, rendes, erkölcsös, drága. Kilenc után nem lőhet hová menni. A kaszárnyában takaródét fújnak, a kapukat becsapják, az apák családi körben ülnek, békevilág van. A szórakozás fogalma rendkívül szűk s a kávéházi haboskávé például föltétlenül beletartozik. A nőknek minden joguk megvan, csak társadalmi szabadságuk nincs, megfordítva, mint Franciaországban, ahol semmi joguk sincs, de különben azt tehetik, amit akarnak. Békebeli egyszerűség és kismirglizett higiénia fekszik a városon, békevilág, amit mi provinevilágnak neveznénk. Amikor megérkeztem Amszterdamba, megkérdeztem a házigazdát: — Mégis, hová mehetnék este? Titkolódzva felémhajolt és a fülembe súgta: — Menjen el Tuschinskyhez, ez Amszterdam specialitása. Tízkor kezdődik. — Nem nagyon drága? — Nem. Tíz forintért pompásan fog szórakozni. Tíz forint, száz frank, Párisban már szmoking-összeg. Szmokingba öltözve elmentem Tuschinskyhez. A taxisoffőr bizalmasan rámröhögött, amikor bemondtam: Tuschin- skv. Mi lesz ez? Orgia, négerbál, perverzitás, ópium, flagellantizmus, grand-guignol? Nem. Tuschinsky egy hatalmas, szép és zenekaros mozi volt. * Amikor az amerikai Amszterdamba érkezett, megkérdezte: — Hol van a stadion? A német: — Hol van a Ryksmuseum? Az angol: — Hol van a börze? A cseh: — Hol a tenger? A magyar: — Hol a korzó? így hát húsz perc múlva a Borju-utcában voltam, a Kalverstraat-on, amely a Dam-tól vezet a Rembrandt-téri és a főutca. Itt mindenekelőtt megtanultam becsülni Pozsonyt, mint várost és városiasságot. Egyszer egy svájci fiú mondotta Pozsonyról, hogy a városnak belső része nyugodtan állhatna bárhol Svájcban, annyira európai és városias. Ez a Borju-utca is, Amszterdamban, feltűnően hasonlít Pozsony főutcájához, a Deák-utcához s ahhoz az egész útvonalhoz, amely a Sávoytól j a Mihálykapuig terjed. Nagyobb, előkelőbb,; díszesebb, de a lényege ugyanaz. Ámbár Pozsonyban „európaiasabban" öltözött emberek járnak-kelnek, mint itt ..s fővárosibb képe van az életnek. Amszterdamba az idegenek honiak mozgást, különben az a bicikliző nyárspolgári város marad, amilyen húsz érr, előtt volt. Ennyi kerékpárt egy csomóban sehol sem láttam életemben. Egy-egy utcake- resztezósnél, ha a rendőr megállítja a forgalmat, húsz autóra és száz gyalogjáróra háromszáz kerékpározó jut. Furcsán hatott, amikor érkezésem napján házigazdám jóta- nácsokkal látott el az utcai forgalmat illetőleg és végül komoly képpel megjegyezte: — Azután vigyázzon, hogy el ne gázolják a biciklik! Olyan patriárchálisnak tűnt ez a mondás, mint amit Tuschinskyról, a szórakozások legnagyobbikáról mondottak, de több értelme volt: ezek a száguldozó biciklilégiők kihozzák az embert a sodrából, idegessé teszik és végül felborítják. Pedig már gyerekkoromban három halálnemet tartottam különösen gyászosnak: azt, ha a bogdányi vicinális gázol el, ha X. vénkisasszony emeleti ablakából lehull a cserép rezedavirág' és agyonüt, vagy ha a bicikliző hentesné gázol halálra női kerékpárjával. A kerékpár itt komoly „Landesplage", specifikum, eredetiség. A lakosságban egész uj bicikliző-stilus fejlődött ki s miként hajdan az ősmagyarok mindent nyeregben végeztek el, úgy ma az őshollandusok biciklin élnek. Láttam családi kerékpárokat: elől egy kosár, hátul egy, kosár, mindegyikben egy-egy pólyásbaba (ikrek). Különös és általános szokás, hogy a szerelmespárok merengve andalognak át a városon, szorosan egymás mellett, biciklin. A fiú a leány kerekének a kormányát fogja, ez olyan, mintha a kezét tartaná. így bolyongnak holdvilágnál a sima utakon, copfos, zsák- baöltözött, termetes leányzók és nagyfogu, szelíd férfiak, más sem hallatszik a langyos nyári sötétben, csak a működő pedálok kedves zümmögése. Szerencse, hogy a Kalverstraaton tilos kerékpározni. A szalmakalapos magyarok (itt ismét nagy számban vannak, nem úgy, mint Bretagneban, ahol három hét alatt egyetlen magyarral sem találkoztam, pedig La Bauleban húszezer idegen volt, köztük ezer cseh) nyugodtan hömpölyöghetnek a forgalomtól elzárt utcán és, mint Pesten, elvégezhetik mindennapi korzózásukat, amelyet, úgy látszik, orvos irt elő a magyaroknak. ★ A város és az utca élete unalmas és jelentéktelen. Annál intenzivebb, szebb és melegebb a családi élet. A hollandi otthon élragadó. Egy híres pesti iró, aki az egyik nagy pesti lap képviseletében van itt, tegnap este lelkendezve jött a kávéházba: — Angyaloknál lakom, angyaloknál. Ma kivasalták a ruháimat, fölvarrták a nadrággombjaimat és félóránkint pompás kávét tálalnak. Angyaloknál lakom! Valahányan családokban vagyunk elhelyezve, csak elragadtatással szólhatunk házigazdáinkról. Nekem például tiz szoba áll rendelkezésemre abban a tiszta és finom magánházban (itt a házak kilencven százaléka családi ház: bárom ablak az első emeleten, három a másodikon), ahol egy gyermektelen házaspárnál lapom s még a gondolataimat is ellesik. Ilyen körülmények között elfelejti az ember, hogy Amszterdamnak főutcáját Bor- ju-utcának hívják s'a sajtnak hivatalos holland irodalmi neve: k á s z. A küllőid — Sétálgat, Mayer ur, sétálgat? —Á, dehogy! Minden reggel félórás, fogyaszt ókurát tartok. — És azután. — No azután meg egy órácskái réggé- Üzem. (Lustige Blütter.) # Féi'j: Már megint uj ruha-! Lám, Érét beérte a m&ga fügefalevelével. Feleség: És azt hiszed, hogy egész éven át ugyanazt hordta? (FUegendc Blütter.) # — Hogy ez a nagy kutya? — Kétszáz franc. — És ez a csi.nos Hg ebP — Ezer franc. — Hát ez a törpe pitiéi)? — Ötezer franc. — Mondja, csak, és mennyit kelj fizetnem, ha. egyáltalán nem veszek kutyát? (Péle.Méle.) # — Hajh, hol van manapság az iparban biztos exiSztencia? Egyik nap a. munkásokat zárják ki, másik nap az igazgatókat, zárják be. (Muskefe.) "kassai szerkesztőségünk Ruman-utea 6. szám alatt megkezdte működését. A szerkesztőség telefonszáma l?)5. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a telofonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassar szerkesztőségünkbe szíveskedjenek közleményeiket leadni.
