Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-08 / 179. (1806.) szám

^ Mai námunk tt oldal évf. 179. (1806) szám ■ SSMTCla »1928 augusztus 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovetlSzkÓi és rusziflSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre76, havonta 26Ké;külföldre: „ nnlitihni n/rmV/rm/r 12, EL emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztőt puuiuctn napilapja Felete szerkesztő: hivatal: Prága IL, Panská ul 12/m. — Te­havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1«20 Ke DZURAHY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az áldozat Szlovenszkó, augusztus 7. Abban az áldatlan küzdelemben, amely a szlovák néppárt és az agrárius párt kö­zött folyik Szlovenszkó közigazgatásának birtokáért, szóval a hatelomért, egyetlen vesztes lehet csak: Szlovenszkó, mely tehe­tetlenül nézi a versengő tülekedést a hata­lomért a két rivalizáló pánt között. A nép­párt győzelmet harsog és ha annak tekint­hető az, hogy a nagy osztozkodásnál huszon­hét járásba ültethette be pártexponenseit, úgy ez igen piinrbusi győzelem, mert magá­ban az országos igazgatásban katasztrofális vereséget szenvedett. Egy pillantás a pozso­nyi országos hivatal ügybeosztására meg­győzhet mindenkit, hogy minden maradt a régiben és csupán a cégtábla van ludák szí­nekre átfestve. Drobny, az országos elnök az egyetlen vívmánya a hidákoknak, aki sietett is tiszte­legni a „mester lábainál" Rózsahegyen. Csakhogy Drobny mégis csak egy ember, aki mindent nem csinálhat, különösen nem e teljhatalmú személyi referensnek, Mez- miknek tudtán kivül, aki az országos hiva­talban Prágát képviseli, nem a belügy­minisztériumot, hanem a prágai összkor- mányt, amelynek társaival együtt előőrse maradt az országos hivatalban. És Mezmik nincsen egyedül, mert ott vannak régi táffr sai, akik korábban az egye® minisztériumok szlovenszkói kirendeltségei élén működtek. A t öbbi főtisztviselő sem Hl inka embere és igy Drobny mégis csak magában van. A Indiák fő tisztviselők huszonhét járás­ban veszik vagy vették át a vezetést. Egyet­len egy sem működik közülük a magyar vi­dékeken, mind a szlovák nyelvterületen kapott hivatalt érthető okokból: a választá­sokon, ahol eddig az agrárius potentátok diktálták az iramot, most a néppárt embe­rei veszik át a döntő szót. Akié a hatalom, azé a befolyás. A néppárt a jövőbe néz, mert keserű tapasztalatai maradtak a leg­utóbbi községi választásokból számára. Ez a harc, amely kenyértörésre fog kerülni a ke­rületi és az országos képviseleti választáso­kon, bennünket magyarokat voltaképpen túlságosan közelről nem érdekel, mert ez a szlovákság belső ügye. Természetesen kö­zömbösen nem nézhetjük az eseményeket, mert itt nemcsak a szlovákok, hanem egész Szlovenszkó rovására, tehát a mi rovásunk­ra 5b megy a vásár. Ha Hlinka azt állítja, hogy övé a katolikus szlovák többség és ez Szlovenszkó többsége, ez csak annyiban áll meg, ha azt a szlovákságra vonatkoztatja. Mert az agráriusok pártján inkább a racio­nalista evangélikusok sorakoztak fel Hod- za zászlója alá. Hlinka azonban mindig egész Szlovenszkóról beszél és legutóbb is azt jelentette ki, hogy Szlovenszkó a szlová­koké. A politikai megalománia minden tü­netét megállapíthatjuk ebből a kijelentés­ből, amely a milliós magyarságot és a tekin­télyes számú németséget nagy kulíurérté- keivel egyszerűen bagatellizálja. Hogy miért nem küldte ki a szlovák néppárt bizalmi embereit a magyarok lakta vidékeken levő járásokba, annak magyará­zatát egyszerűen megadják az őszinte’ lud'á- kok: mi nem akarunk semmiféle ódiumért felelősséget vállalni a magyarokkal szem­ben, ami a mi polilikai számlánkat terhel­hetné. Viselje ezért a felelősséget más. így tehát a magyar járások élére cseh főtlsztvi- selők kerülnek ismét, akik nem kényeztet­ték el a magyarságot eddig sem rokon szén- vükkel, sőt objektivitásukkal sem állottak soha mellénk vitás ügyeinkben. Az agráriu­A belgrádi kormány katonai erővel akarja letörni Zágrábot Radics állapota még mindig válságos — fi parasitkoaiieié nem ismén ei a nettunói szerződés ratifikálásának érvényességét Belgrádi augusztus 7. A szkupstina mai ülésén megkezdték a kormányprogram fe­llet ti vitát. Elsőnek a szerb parasztpárt ve*- : zére, Jovanovios beszélt, aki annak idején | Szerbia bécsi követe volt. Éles kritikát gya­korolt a kormány külpolitikája felett és megállapította, hogy eddig Mariukovics külügyminiszterinek min­den akciója kndarcot vallott. A nettunói konvenciók ügyét is szőnyegre hozta és hangsúlyozta, hogy ezeknek ratifi­kálása a szerbek és a horvátok közti ellen­téteket még inkább kiélésül. Ezután áttért a junius 20-iki véres eseményre. A kormánytöbbség a horvát képviselő­ket revolverlövésekkel űzte ki az ülés­teremből, ami a parlamentarizmus tör­ténetében idáig még nem fordult elő. Koroeec miniszterelnök a szónok ezen sza- jvtaira közbekiált: Nem a kormánytöbbség | űzte ki őket. Egyetlen embernek cselekede­te volt ez. Jovanovics a közbeszólásra nyugodtan folytatja tovább: Csak egyszer fordult elő a bolgár szobranjéban. hogy a kormánytöbb­ség kiűzte az ellenzéket, de az sem revol­verre] történt. A szerbek és horvátok közti ellentét annyira kiélésedéit, hogy könnyen nyílt harcra kerülhet a sor és ennek borzalmas következményei lennének. A mostani kormány, éppen úgy, mint elődje, nem moshatja magát tisztára a véres junius 20-ának felelőssége alól. Ez a bűntény megadta a demobrata- paraszt-koaliciónak az erkölcsi jogcímet arra, hogy elégtételt szerezzen magának. Másrészt azonban a horvátok is hibát követ­nek el akkor, amikor azt a bűnt, amely ki­zárólag a két kormányt alkotó szerb párt­nak bűne, az egész szerb népre áthárítják. Nem a szerb nép a felelős, a felelősség tel­jes egészében a rossz kormányokat terheli. A szerb nép mindig a jugoszláv eszmét kép­viselte és a szerb parasztok az összes polgá­rok egyenjogúsítását követelik, nem pedig sok sem igen törték magukat az után, hogy magyar vidékek élére kerüljenek. Elvégre | ez a magyar kisebbségnek igazán semmit | sem jelent a gyakorlatban. El lehetünk készülve arra, hogy a harc | rövid időn belül fel fog lángolni a hatalom i birtokáért és nekünk ás lábhoz tett fegyver- j rel kell szemlélnünk ezt a politikai küzdel- I met, mely könnyem átcsaphat a szomszédos ! terepre is. Hogy az O'nszágos igazgatás en- j nek a harcnak lesz az áldozata, az kétség­telen. Hlinka mindent feláldoz a hatalom­ért, melyet hosszú időre akar pártja szarná* ! i*a biztosítani. Ezért nem hallottul* egyetlen ' szavát sem az „idegenek" ellen, akikről oly sokszor hangoztatta korábbi népgyülésein, hogy ..felzabálják" Szlovén szkot. Most már testvérei lettek a osekek de, de az agráriu­a ho rvát okkal való harcot. A szerb parasz­tok fenn akarják tartani az államot és an­nak belső fejlődését, az ország összes részei lakosságával való egyetértésben kívánják rendezni. London, augusztus 7. A. Times vezér­cikkben foglalkozik a szerb-horvát, feszült­séggel és rámutat arra, hogy a kiengeszfelő- dés érdekében mindkét félnek áldozatokat 'kell hoznia. Belgrádnak elsősorban bátorsá­got 'és nemeslelküséget kell mutatnia, ám­bár el kell ismerni, hogy ezen erények gya­korlását a Horvátországban megnyilatkozó hangulat nagyon nehézzé teszi. Mintán azon­ban a horvátok maguk jelentették ki, hogy nem akarják az állam integTi’^ , veszé­lyeztetni, megvan rá a remény, hogy a jugo­szláv királyság ismét meggyógyul. Radics állapota változatánál komoly Bécs, augusztus 7. Tegnap késő este Wenkebach professzor vezetésével konziliu- mot tartottak Radics betegágyánál. A kon­zíliumról bulletint adtak ki, amely szerint Radics szive gyöngült, ami a tüdő tevé­kenységét csökkenti. A táplálék felvétele is korlátozott. Komplikációktól tartani lehet, de általában a beteg állapota — annak elle­nére, hogy a helyzet még mindig nagyon komoly — némileg javult. Ma délben a be­teget újabb alapos vizsgálatnak vetik alá. Relgrád, augusztus 7. Ma délben ismét olyan hírek terjedtek el a szerb fővárosban, hogy Radics meghalt. A hír idáig még nem nyert megerősítést. Horvátország ostromállapot előtt? Zágráb, augusztus 7. Ma délben a vá­rosban az a szenzációs hir terjedt el, hogy a belgrádi kormány éles harcra határozta el magát Horvátország ellen és a hadügy­minisztérium a miniszterelnök utasítására szerb ezredeket indított útnak Zágráb felé, azzal a szigorú utasítással, hogy minden rendzavarást fegyverrel fojtsanak el. Úgy sokat megtagadja és azokkal szemben állja a harcot. Hogy ennek Szlovenszkó esik ál­dozatául, az mellékes a harckeverőknek, ■akiket a tisztánlátástól foszt meg a párt- politikai elvakul tság. A szlovák néppárt tartozik minden po­litikai felelősséggel azért a kudarcért, mely az országos igazgatást kísérte az első hóna­pon keresztül, mert ők erőszakolták ki an­nak életbeléptetését minden előkészítés nélkül. Hasábokat írtak arról, ami Pozsony­ban történik, ahol a legnagyobb fejetlenség és káosz uralkodik. Az ezer és ezer eset kö­zül egyetlen jellemzőt említünk csak fel. Még júniusban elintézlek egy ügyet a pozso­nyi zsupáni hivatalban. Mire leírták, már az országos igazgatás működőit. Az elintézett ügyet, amelyhez sok magyajr család ga:zda­hiszik, hogy a szerb katonaság minden pil­lanatban megérkezhetik. Be-lgrád, augusztus 7. Fribicsevics Szvetozár kijelentette, hogy a demokrata parasztkoalició a nettunói konvenciók rati­fikálását nem tekinti érvényesnek, mert ez a ratifikálás az érdekelt tengerparti lakos­ság akarata ellenére történt meg. Belgrád, augusztus 7. A Zágrábban, meggyilkolt Rásztovics újságíró holttestét vasúton a jugoszláv fővárosba indították. A holttestet szállító kocsinak már ma délelőtt Belgrádba kellett volna érkeznie, mind­ezidáig azonban nem jött meg. Risztovioe temetését kedd délutánra tervezték. A pápa áldását küldte Miiének Róma, augusztus 7. A Popolo dTtalia je­lentése szerint a pápa Gianfranpesi jezsuita- atya utján, aki Kingsbayig kísérte a sarki ex* pediciót, áldását küldte Nobilének és egy aranyérmet juttatott hozzá. Hoover megválasztása bizonyos Superior, augusztus 7. Coolidge egy in­terjújában annak a véleményének adott ki­fejezést, hogy Hoover megválasztása bizo­nyosnak tekinthető, ö maga is aktív részt vesz Hoover mellett, a választási kamoánv- ban. igy ürült merényletet akart elkövetni Pilsudszki eUen Varsó, augusztus 7. Pilsudszki marsall szlejovoi villájába egy férfi akart erőszakkal behatolni, akit csak nagynekezen sikerült megfékezni. Úgy hiszik, hogy az illető me­rényletet akart elkövetni a marsall ellen a ha­tóságok részéről ért sérelme miatt. A me­rénylő neve Theopki! Leszczynski. Miután el­meháborodott benyomását tette, máris inter­nálták egy tébolydába. sági érdeke fűződik, egy hónap alatt sem írták alá. Senki sem akarja aláírni, de azt sem tudják, hogy kihez is tartozik. Ez a köz­igazgatási dzsungelhistória netm áll egyedül. A telefon-áthelyezések korszakában élünk, amikor ugyanazon a telefonon igen könnyen ellenkező utasítást is lehet kiadni, mivel pedig a telefonnak nincsen írásbeli, látható nyoma, a felelősség alól is könnyű kibújni. Mindezt ez a szegény Szlovenszkó ki- sérleti-nyul-szerepének köszönheti, amelyet a szlovák néppárt szánt neki hatalmi ambí­ciókból. A közigazgatásban ma a legnagyobb jogbizonytalanság uralkodik és még ez el­tarthat jó darabig. A rózsahegyi plébánia szűk horizontjából nem lehet megmérni egy szerencsétlen ország szenvedését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom