Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-05 / 177. (1804.) szám
8 ^PKPffl-jVVAfifaR-TniaigB UM MOMtaa A TMálMf, Az udvardi és perbetei kántorválasztások tanulságai iAz utóbbi iictobm ollvmő&nik köméiből kiét cikk érikteasefüt b© BeseekjestíLő^raiaJkűiíw a BdlorreíiiszJk'óá kátnrtxnbklécndlésrHSL SdtovensrlkJÓ és Ruszflmisetoó sok saáz íksámlfcoatlBt ibiiBonytÍTa közeliről érdeMliik e cükjk- betn eimloinidlott KSoflgtoda, épp ezárt nooilaiiak mtífcudteti b«m(m)8(n/t'áir njéölkJüJi afllább hjefliyct adjunk. I. Több oMnílinóft eGIbamgoo/Itt tejivácBégmik angsed- we, tmoiflít év nytaolán. , .któmtor-fentoílyarn ‘ ‘-olt jnemidiea- tonn, mlétiyinei raáp eaáimirtiiail jeflienltflaetatek is. Sajnos Baonlban, ikdlttairrtiáBtl ostalk kevesen bortak unjaguüdkni a tigy a ItaniMlytaiin vtég)© fiefllé milndlöesae öten ijaiíl- glatöM/k eilőtajdiásaii/mölti. iBllég feBeffiéauym aeit gjanjdicffiiami a tJöbblMSI és amokmőií, Ekéik ejgyáffltojliálbain nőim ás jélen/ttoetabeík, hogy .twoocuytájna níitaícs raüksétgtaik iüsmíéiüliéstnö és 5)0- vábhfeéfpzéstnö. Boldog az a vikMc, aíbjoiL olyan eoik kántor •vető, minit tenne ffidHénk. Máir art gondloíllteums hogy az üdén fieflihagyok a nikán/Joa--lttanáV>ly0jm ‘ ‘ nrn- detíesstetL iMütmeür itt ílainiilbatnli, mfiilnor altit ceupta ItíöGittő lés neauesBseinaö ven? S am% ágy tópmengtbem, mieg- (imeaedeöt az uriMatticfi kéfntori élMs, sőt oJéhémy tűéit eítotit a pnőfcaargonlániást lés téiniefciliéislt ás krittirtJéik. Cask tenmfészieltes, hogy a raomsaédíba. iélu is flcriimienibptm lés a btörtáQ*ő bnmofflságllxua hteöyieft ÍOgötalll- Itam. örtiBlt a Rrfimem, miikor njisógoeiták, hogy vtagy hadtoiilnjc jlefflenltüfleaő ven a széfliróiasa snttatdíem töjjá- póü No, ez éflrveaeft Jete ma! Hlyét mlég nem éritie/m mteg! 8 máir taszít gtomdofláaim, Ihogy a ptnóha utóin <éQ iS mondhcübofen ez ész Simeonm!, «M ez ásfbenl gyetnmleflceft a IkKffjálba zártai „onoet (b©csá$®d leö TTtrpim eEo%ákM), mert láttáik szemeim az Üdvörti- IfcöL” (De bezzeg nem igy voüJt. CsaJtodlbam és védőm együtt: caailíódoittt az téglása ibizottkjág. iA haffimíiöc pályázó ikJöaöüfl. aí% egyötíöde állta meg úgy a iaeQiylétt, hogy nyiugjadit fflefflkáliisBnietriettieOi biánmeílyilkieit meg Lehetett woJrta véfetsKtainiL Ez aswtmtornu valósáig! Xosaan kúrvém, a jő ttúáinr Éor tés máért? Mert a Legtöbb art göodOCjja mtugó- mő8i, hogy ő mSndtedS, sőt a keSffieftéojé! ás KSbbie* fctud', Perffig nem tud setolmi3t, de mert náffláiniáil jobbat nőim baűlott, art gonidloűlja, hogy ő a togtjoíbib, Aiká pedig gyöngieségiérti lismerti, az art mondtja: amiennyl motelem koüy amnyilt tudóik. Ilyen gondjolllkoBáB mek Lett nettn osoda, ha a teámltor az egyházi neméiben háltmaáteLó hakud. Csak egy esetet eanlliiibeik. Az együk kántornak éadkoM keüiett vofflna a „Veepene aufeem Sabbaltfi" anftifdniáil, ehiefliytett egy hangon wdSáSIba ek Sajnálom art a pdébáaost, aktoek állyien kotriM- tolt zened Uudáau kárttona van. A hwjnmtftrMe közül öten MálBKodlhak tmegieflíeliő rfeílfíiajTriTmlt az efföérteMé piap „Ibe mtosa ert^-jétne. Vflitamliikor Wáfflt miegalapöbotta a öémieft OecdlLogyi©- süiaítet, ameffiyrtefc hövötailos tapja káméákáitecuüit oo- ftoneefla az egyház jéságávsl és Hkieknétaed vfissza- éDdkiet. Ví#» mákotr jön el hoználak te egy olyan IWfiW-iPélIle ember? Itt vo&nm aa ákSetfe! ösandret Irtrán, ofcteveAea Böékwsegiyhért karnagy tiMekudvár. a. Jiul&us 11-én voft PedbOfiéc kJ&ntoepjróbB, 14-én pedlig a MáflástzlöáR. Pertteöe SrtOivensEfeő egyik lieg- lefflső teánftoráfiiíomiásav értheitid, hogy 20 póüyátaő jie- henJtüöeoöertlb, — a miegoKxső urirvamdi viáCiaertéS 30 pályázójából lesaürt 20, — kik kzött voűttak kűiváílló íkytaflfifiilkiátíilóvBil bálPÓ Bemésoeík. A póllyánólk együk© hieltieteen ált Pietríbeáén teurttórtoadioitit és Jocwriteserifviefli miegdoű^lorta a „népet" A káwterpa'ófba Bcözepém nüddtn a kérdéses jeflölS. Bevizagázoitt háivefi tiüiiteftid- Ueg kSvonulDliak a tempflOtmJbéö és ezurtlán föheibdtlt MoOlna akár a arömai soenlt Pöter Bartffiüka karnagya iia, az tmláír niecn éndlelkieilite őket. EílJlletnibeai a prölba vélgerttéíveflí köriülKtetlték a Ikáinltarpinóbált veaM .bár zotttaágoit és iköveltieflíödzó hangon liimli|gyen kezdtek Blánmáimfi.: JMíiraeík csödliltleífftek tlidte aamyl jeQiöÜlbeib, műkor ml már 'válláratok kink. ‘ ‘ iAlhe%tettS, hogy mogitliszltieílye éneznélk magukat, hölgy offly nuesszie vMléikioől jönauek pályázná fe fald kántori állására, és igy miődjiuikiban ál a legjobbat küvátaratenfi, elliőne élklöelten. éfileibvtesziéliyeB fonyogo- tózéseikieit szórtak a tevegöbe a sok idegien (nagy számban, jelien, vofflt nem pályázó) fiül)eh)ail!llat&ra. Sewmiarlu jelenség, hogy annyira vész a nép LelUkü- letélböl a tüszteaségtiudláö a azok akamaik panan- csoUnm, dniktátoii: mór a temptomban is, akiknek emr» a fltegjkiervleisielbto joguk Lehet: a oslámMlalk és a kom- miumMiák. Szalüka, Bény és Oatíifllár uJtlán ÍPerbejte! JuLíms 14-láa persze megotítiromoilJba a ^nlép" az fiKkoüaeZéik váHalSEltiégytüllésétti, bieíhatoClt a Igenembe és jeillenffiérilében HescBaMazlatta ryegyhanguflag" jeflÖCftijiére a itetítlüilieitet Mert külllölniben „niem 'lesz nyugodt; éj- saalkájulk." A vóíLaszítóBt, értesiiLésünk ezerint, a pályázók nneglEefflebbeztélk. ildl^jö vofliaa már gyökeres orvoslást keresni e mHudjioblbaln. eDllaljuló tnfeinnee ügyre. Közelii kiullltur- góopoultokbaia szalkbizoltllBág eltolt kellene a kóntör- piróbákaft ruegltJartanji. éö elleve kizárni azokat, aüdlk- meík lórdieldébein báirihominlam praseZilórt gyakaroiltnak az iskoLaszékne. Ez ambicionálná kántortuniilttólinkat az öniképBéiBre. De figy hovatovább elveszti milndlen önérzetes ember e szép hiValtóSílóll a kedvéit. Egy nyug. ig. kán tortán ité. Szociológia Lflcilca játszik. JátékélMtocslcái vannak a azokat ralija sorba. — Ezek a lois bárdnykák, — mondja — ez m,eg itt a mamájuk! — És a papájuk hol van? — kérdi valaki. Lacika fölnéz. — A papájuk? Az nem ér rá játszani. A nnak kenyeret kell keresnie. Ötmillió rózsát termett az idén Szeged városa — A város rózsaotaj-gyárat állít lel — Szeged, augusztus eleje. Kaosóh Pongrác megírta a rózsák legszebb elégiáját egy rózsaszálról, amely szebben beszél a legszerelme-sebb levélnél. Minden magyar szív mélyén ott hullámzik a feledhetetlen dallam, kinyitogatja az érzések csöppnyi ajtaját és ilyenkor kidalol a meghatottság, felnyitja az ajkat, perszonifikálja az illatos virágot, szebbé és igazabbá teszi a levélnél, amely apró borítékjába zárva annyi titkot rejteget, hogy a titok megsértéséről törvényt alkottak az állam jogászai. Céltévesztett munka lenne felfedezni a rózsa szépségét, illata édes és gyöngéd ölelését. És mégis: Magyarország egyik városát meghódították a rózsák. És a rózsamilliők híre, szirma, illata most indul meghódítani a világot! A rózsák városa — Szeged.... Eddig is ösmerték és vették tarhonyáját, paprikájáról regényt is irt egyik angol utazó-iró, tulipánokkal televarroit papucsai a legszebb menyecske-lábak tipegését óvták. Szeged földje most újból ajándékot adott azoknak, kik rajta járnak, élnek, dolgoznak s akiket barna arca alá lóg rejteni csöndes városvégd temetőkben. A szegedi föld egyszerre lírikus lett, megdobbant a mélyben élő szive, uj és heves életre kapott, talán szerelmes lett valamelyik fényes távoli csillag éjszakai ragyogásától — és ebben az évben Ötmillió bimbót fakasztott szálba. A szegedi föld! Talán úgy gondolta, az a csillag észreveszi pirosszirmos vallomását, talán ötmillió virág illata halványkék felhővé egyesül és elszáll a végtelen éteren keresztül távoli szerelme felé, körüllengi és vallomást tesz a szegedi föld szerelmének tiszta mélységéről... Újabb igazság arról, hogy a magyar föld tele van gazdag rejtelemmel. Kincsek és Ígéretek alszanak benne. Gazdag álmok, melyek néha nehéz szőlőfürtökben, búzában, jegenyékben, aranyban, ezüstben válnak valóra, máskor kibontanak tarlós ajkukon ötmillió rózsaszálat. Ebben az évben ötmilliót. A jövő évben talán már kilencet. Annyira dús és vigasztaló Szeged magyar földje, hogy ha 1929-ben az egész ország odavándorolna, — mindenki tűzhetne egy szálat gomblyukába Szeged harmatos rózsáiból... Szeged régi idők óta a virágok városa volt. Mégis, az utolsó félesztendő alatt ismerték fel az igazságot, hogy a virág nemcsak illatot, de pénzt is adhat. A múlt évben egy francia gyár tett ajánlatot Szeged tanácsának arra, hogy felállít a város telkén egy rózsa- olajgvárat. A tárgyalások ma is folynak g lehet, hogy sikeresen fejeződnek he. Ma már a legalaposabb üzleti tervekkel készülnek a jövő esztendei rózsaszüret értékesítésére. Szegeden, a Petőfi Sándor-sugáruton van a rózsák gyüjtőosztálya. A termelők hatalmas kosarakban szállítják be a rózsát, amelyet megérkezése után hütőházakban helyeznek el. Százával, kétszázával jéggel bélelt ládákba csomagolják s az illatos podgyász megéva attól, hogy a virág ki ne nyíljon és el ne hervadjon — elindul a nagyvárosok felé. Német- és Franciaországba irányított küldemények a szegedi repülőtérre indulnak s még aznap este repülőgépeken utaznak Berlinbe, Párásba, Lyonba. A szombaton hajnalban Újszegeden levágott rózsát vasárnap reggel frissen, üde szirmokkal Berlinben, Münchenben vagy Párásban kötik bokrétába. Egy szál rózsa 8 magyar fillér __S ha a külföldi piacok megnyílnak a magyar virág előtt, Szeged ez uj illat iparága épp oly hires lesz, mint a tulipános hollandi Dage- sedu-ő. ötmillió rózsaszál, Szeged meaerejtő földjéből. Valóban valóra vált álom. Gül Baba rózsái évszázadokon át kegyelettel gondozta a hálátlan, de virágot szerető utókor. Nem lehetetlen, hogy egy szép napon a halott török szelleme odaáll Mohamed elé és arra kéri, vigyék át tetemeit a legendás Rózsadombról Szeged városába. Mert lehet-e édesebb helyen aludni a végtelenség álmát, mint egy olyan magyar városban, ahol egyetlen esztendő alatt ötmillió bimbó bontja ki lélekejtő, szerelmes illatát? A XlX-ikszázad, vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula Az üvegszemü krakéler Pazonyi Elek Gusztáv huszárezredes, a régi Nemzeti Caslno hires becsületbirája a tekintetével fékezte meg az elszánt krakélereket. Szilágyi Dezső miniszter orosztóni tekintetére még sokan emlékeznek, amikor egytelen pillantással megzsibbasztotta legelszántabb ellenfeleit, — pazsonyi Elek Gusztávra, minden magyar úriembernek Elek Gusztijára már kevesebben gondolnak, mert hiszen az egykori huszárezredes utolsó életéveiben alig mozdult ki a kaszinó olva- sőszobájából. Egyenlő nagyságú angol lapokat tartott szeme elé, de úgy tudták, hogy a szabolcsi homokról származott Elek Guszti egy kukkot sem értett angolul. — De tudnia kellett valamit mégis csak ez öregnek, — mondta nekem egy atyafia Pazony- ban, ahonnan az Elekek származnak, — mert hiszen a velszi herceggel mulatozott, mikor az Pesten járt, sőt verekedett is a herceg jelenlétében, amikor a herceg „tiszteletére" parázs, magyaros verekedést rendeztek egymás között az urak, a kaszinó fehér szobájában teli francía-pezsgős üvegeket verdesvén egymáshoz. Igaz, hogy pazonyi Elek Gusztáv ny. hon- védhuszár-ezredes rangjához és társadalmi állásához méltóan (mint egy békebeli huszárezredeshez illett) keveset érintkezett a polgársággal. Talán még rátartibb volt, mint Thackerey Pendenis őrnagya, ő sem igen mozdul ki vala klubjából egynémely haszontalanságért, még azért sem, hogy a Hatvani-utcában a „csőcselék" köveket dobál a „frakkos banda" kaszinójára; — ámde a huszárezredes öregségére mégis csak elmondogatta, hogy a céllövészeten és a vérmezei katonai parádékon kívül egyebet is ösmer a világból. ( Pedig éppen elég tudománya lett volna akkor is, ha csak éppen annyit tud az életből, hogyan kell egy ezredesnek lovagolnia a kivont kar- du, rohamozó huszárezrede élén, a Vérmezőn, Ferenc József előtt! Nem volt ennél férfiasabb, szivdobogtatóbb, daliásabb pozíció a régi Magyarországon. A huszárezred nyakba vetett mentél lobogtak, mint arkangyalok szárnyai; a trombitások a robamjelet fújták, hogy talán maga az öreg Úristen is kipillantott az égből! Ferenc József pedig a katonasapkájóhoz emelte a jobbkezét. Egy egész huszárezred leste félszemmel, az életveszedelmes „vágtából" hogy meddig tartózkodik Ferenc József fehérkesztyüs keze n sapkája mellett. Ennek a szalutálásnak a tartóssága jelentette annak az elismerését hogy a huszárok derekasan megoldották feladatukat. Nem hiába keltok fel hajnalban, hogy lovaikat, magukat rendbehozzák.) Miska öccsének (aki csak az alezredességig vitte) néha emlegette, hogy az igazi katonatisztnek „civilben" úgy kell viselkedni, hogy a „legóvatosabb krakéler" se ösmerhesse fel. „Csak jöjjön be az utcába a patas!" — mondta Guszti bácsi, aki sehogy sem akarta elismerni, hogy Pesten a „legóvatosabb krakélerek" is mindenképpen felismerik, még abban a jellegzetes civil-ruhájában is, amely állott Ferenc József kabátból, zöld, vadréce-tollas vadászkalapból és acélgombos, úgynevezett nadrágtartó gombbal ellátott eugos cipőből. Nem hiába adta ki magát külsejével budai irodaigazgatónak; a Szikszay-vendéglő rondójában 9 Korona-kávéház ablakainál, de még a koronahercegutcai korzón is, ahol tudvalevőleg mindig lehetett találni olyan úriembereket, akik egy-két kötekedő tekintetért, megjegyzésért, esetleges pofozkodásért, de még a párbajért se mentek a szomszédba; — mondom, még azokon a helyeken sem, ahol a régi pesti krakélerek keresztül döfnek vala minden idegent a szemtelenségükkel, pimaszkodásaikkal, még ott sem sikerül Elek Gusztinak ismeretlenül maradni. Még ha esernyőt vett volna is a kezébe... Soha se spriccelték le a gérokját szíkvizzel, ami pedig valaha nagy divatban volt Pesten. * De egyszer mégis, — a nevezetes serház, a régi Szikszay rondójában, ott a Rákóczi-ut és a Muzeum-körut sarkán, ahonnan a hajdani pesti gavallérok egy része napközben abból a szempontból íigyelmezte az utcai járókelőket: kitől lehetne nemi „gavallérkölcsönre" szert tenni, vagy pedig kibe lehetne veszedelem nélkül belekötni: — e helyen a déli sörnél csaknem sikerült pazonyi Elek Gusztáv ezredesnek megismerkednie egy pesti krakélerrel. Pedig az illető nem is olyanformán lépett be a serházba, hogy az ajtót tárva-nyitva hagyta volna maga után. Nem taszította meg, nem marházta le a pincérlegényt, akivel útjában találkozott: Nem dobálta el a székeket, amelyeket olykor azért támasztanak az asztalok széléhez, hogy oda vendéget várnak. Nem mustrálta végig a vidéki öregasszonyságokat, hogy még évek múlva is elpiruljon az arcuk a szemtelen tekintetére. Nem nyúlt be ujjaival egyetlen vendég leveses tányérjába, hogy onnan álitólagos hajszálat emeljen ki. De még csak ama jámbor, szalvétáját nyakában viselő kövér úriemberhez sem volt szava, aki leveskanalazás közben a csirkemájat és zúzát leste félszemével, amelyet külön tányérra készített kezeügyébe, hogy majd leves után elfogyassza őket, a kellő füszerszáinok igénybevételével. Nem, a „krakéler" nem kapta el a csirkemájat, mondván emberünknek: „Mondja, boci, nem tudja, hogy ez a csirkeleves legjobb falatja?" — végigdülöngélt az asztalok között és látszólag még egyetlen asz- szonyfólét sem szemelt ki abból a célból, hogy azt ebédután megszöktesse; de férfiembert sem választott még, akivel holnap reggel övig mezítelenül megverekedjék valamely ismertebb vívóteremben, vagy golyót váltson valamely erdőtiaztáaon, a főváros környékén, — mondjuk Harasztiban, — ahová nagyon szerettek járni písztolyozni a korabeli gavallérok. Nem is dobta le kalapját, felöltőjét senkinek a fogasról, hogy a magáénak helyet csináljon; nem válogatott az asztalok között, mintha szomszédságában zsebtolvajokat sejtene .......... Eg yszóval nem volt mondható krakélemek; aa ezredesnek a szive tájékán azonban jéghideg vérhullám támadt, amikor a jövevény habozás nélkül, csak amúgy félvállról engedőimet kérve: letelepedett az asztalához, anélkül, hogy lővebb figyelemre méltatná P. E. G„ őfelsége szolgálaton kívüli viszonyban lévő honvédhuszár ezredesét, — mert akkoriban még ez volt a rangja az ezredesnek, hogy katonai zsoldját teljes egészében élvezhesse. (Tehát még nem volt se félzsoldos, se nyugállományban, — a katonai sematizmusban a kellő helyen, a tényleges állománya tiszturak névsorában szerepelt.) Igaz, hogy az ezredes ismert civilrnhájában tartózkodott az étteremben. Éppen nyár volt és az ezredes vadgalambszürke Ferenc József-kabátot viselt, — a nyak-i kendőjében velencei tü volt, turbánoe törőkfő, amilyennel a velenceiek valaha elárasztották a világot. A hosszú tollszára, sodrott kartonpapi- rosu, úgynevezett Caslno-szivarszipka helyett csak amolyan közönséges papir-szlvarszipka volt a kezében, az is hanyagul, rongyosan elvágva középen, amint ez az étterembeli evőkéstől tellett. Az ezredes ugyanis cigarettázott, mert ebéd előtt csak cigarettára gyújtott; a komoly szivarozást a délutáni órákra hagyván. Mind e körülmények még nem lehettek alkalmatosak a teljes inkogni- tóboz, (amelyben a fejedelmek és nagyurak mindig szerettek volt éldelegni) — a jövevénynek feltétlenül tudni kellett, hogy kinek az asztalához telepedett oly könnyed hányavetiséggel, mintha egy párisiutcai suszter asztalához ült volna a vélet- lenség folytán. # Pesten akkoriban art tartotta a szólásmondáa, hogy az angolok a földkerekség hidegvérű emberei... De az idegen nem látszott angolnak. Maj gyárul rendelte meg a pincérnél májgaluskás : húslevesét, amelyhez egy esetleges velőscsontot is várt. És olyan komótosan veregette öklével velőcsontját levese felett, mintha egyedül lett volna az asztalnál. Ugyanigy bánt el a többi étel- nemüekfyil is a mozdulatlan arculatú, szikár, kedvetlennek, életuntnak, fáradtnak látszó úriember. A legnagyobb egykedvűséggel látott neki a felsár-szeletnek, az ugorka-salátát előbb megiz- lelte, aztán kedvetlenül dörmögött valamit, amint ez már a régi kocsmavendégek szokása, akik soha sincsenek megelégedve az ugorka-saláta elkészítési módjával. — Már éppen art vártam, hogy dudolgatni kezd magában a szemtelen fickót — mond öregségére P. E. G. csász. ét kir. kamarás, amikor ezt a történetet Miska öccsének elmesélte, (aki csak alezredességig vitte a hadsegben, mert véleménye szerint „úriembernek nem szabad feljebb menni ebben a közösügyes világban"). — Még csak danolgatni kellett volna az arcátlannak! — mond az ezredes. De egészen más történt. Az ismeretlen vendég elfogyasztván ebédjét, helyet keresett lábszárainak az asztal alatt, hogy azt párhuzamosan elnyujtóztathassa az ezredes lábainál; török kávét rendelt, ami finom Ízlésre vallott; hosszas válogatás után elővett egyik szivartárcájából egy görbe, kellőképen megfeketedett és jól kiszáradt virzsinia-szivart, amelyre a szokásos szertartások szerint rágyújtott (pohárra helyezett égő szalmaszál mellett pirítván meg a ! szivar végét, akár a szalonnát) és zsebkésével I megmetszett egy tollszárat, hogy kellő időpontban, : ebben elhelyezhesse szivarját... Aztán féloldalára könyökölt az asztalnál, mintha a szivarfüst | karikáiban akarna gyönyörködni, ehelyett azon- i bán a szemközt ülő ezredesre meresztette egyik szemét, amelyet eddig félig lehunyva tartott, í Nézte, nézte P. E. G. ezredes urat, mintha még sohase látta volna életében, holott már félórája alkalmatlankodott asztalánál. — Mi az? — kérdezte végül az ezredes, amikor állapota elviselhetetlen lett. Az idegen megmozdult, szeméhez nyúlt és egy üveggolyót pöndöritett tenyerébe a szeme i helyéről. A szalvétával gondosan megtörölgette j az üveggömböcskét. — Kitűnő német gyártmány. Méltóságod is használhatja, ha majd egyszer kilövik a szemét. Éppen ebben az ügyben utazom most Pesten — felelt az idegen. Pazonyi Elek Gusztáv, a párviadalok hőse, élete végóig erősitgeíte, hogy az üvegszemekkel házaló ügynököt „Casino-beli ellenségei" küldték a nyakára, amaz emlékezetes ebédnél. WíSfe!ɧ®k a poisonyi vám jegyzői hivatalban Pozsony, augusztus 4. A közigazgatási reformmal kapcsolatban a pozsonyi városi jegyzői hivatalban a következő változások történlek: A jegyződ hivatal élén továbbra is megmaradt Bellái dr., az elnökség élére Balent dr. kerül, az adminisztratív ügyeket Sommer dir., a katonai ée állampolgársági ügyekéi Skalsky dr., a kereskedel mi és ipari ügyeket Ibisek dr., az építkezési'ügyeket Kocsi dr., a műszaki ügyeket Itapos I mérnök, az egészségügyieket Pallós dr., az í álilategészdtégügyieket Tömének dr. fogja ve- izetmii már hétfőtől kezdve
