Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-05 / 177. (1804.) szám

8, vasárnap. 9 WS8 Setmec, a barokk város A múzeumok városa — Még mindig sok a munkás, kevés a munka — Apró emberkék a domboldalon — A Sziínyatetőn Selmecbánya, augusztus elején. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Azt mondják, a legjobb hegyjárő autó is fele­annyi idő alatt adja be a kulcsot a selmeoi hegyeken, mintha Léva körül szaladgálna. Minden kedvessége, régi szép emléke dacára van valami félelmetes ebben a városban, kü­lönös, bizarr. Olyan hangulat fog erőt rajtad, amilyen hangulatot város Szlovenszkón alig ád, talán az egy Körmöcöt kivéve, amely vá­ros szintén nem panaszkodhatik, hogy sok lapos földdel áldotta meg az Úristen. Ha a kanyargó kis garamberzencei vas­úttal jössz: a Garamvölgye dús nyarát hozod emlékbe, ha Ipolyság felől kanyarodsz föl a színes házaival virító Szent-Antalon át, a kövér Ipoly szegélye az emléked, Vihnye fe­lől, Léva felől: bárhonnan jössz, Selmecre mindenünnen völgyből érsz, dúsan fizető völgyekből fenyők és öreg hegyek vidékére. Erre nincsenek dús asztagok, nem dohog a cséplőgép minden dülőutnál, kövér keresz­tek nem fogadnak az utak mentén. Fenyő éa legelő, itt-ott krumpliföld és zabos-táblák, amik fölé svungosan hajlik négy-öt kaszás, gondosan learatva az utolsó szál füvet is, mert nem lehet eltékozolni Isten szűkmarkú ajándékát, amit alig lehet itt kicsikarni a mindenható kézből, holott máshelyütt tőko- zolva szór. A Leányvár alatt „... Hej, Setmec, Selmec, te vagy az oka mindennek..." — jut eszünkbe a régi nóta, a - grubení akadémikusok szánom-báuom éráinak danája. Valaha, ezt a szót hallva: Selmec, felgyűlt előttünk a selmeci diákélet minden kedélye, szépsége, amihez foghatót legközelebb aztán legfeljebb Heidelberg, vagy Jéna produkált. Selmec, már a régi ki­rályok óta is különleges, dédelgetett hely volt, a nagy királyné, Mária Terézia meg egyenesen tejbe-vajba fürösztötte a honti he­gyek legmeredekebbjeinek oldalán meghu- , zódó városkát. De nem ok nélkül: Selmecen lelték, Körmöcön verték az aranyat, ezüstöt, amiből a népeknek mindmáig nem jutott elég, különben nem törnék magukat érte. így aztán Selmec mindenha különleges he­gyet foglalt el a városok között, jogot adtak neki bőven, ő meg ontotta az aranyat, érc­ben, később, hogy az érc ere kifogyott, a ke­dély lett arany Selmecen s ez is kifizette ma­gát. Mikszáth a tanú rá, hogy úgy van. No, a sok vidám órának ma valahogy szánom-bánom-napjai vannak: Selmecen ki­fogyott az arany, kedélyben is, ércben is. Mondják ugyan, hogy egy aknánál dolgoznak, de redukáltszámu munkások ereszkednek a mélybe itt is, most állítanak fel egy ércol­vasztót, de a régi háromezer munkásból nem dolgozik most hétszáz sem talán. Az a rop­pant nagy terület, amely Selmecbányát jelzi hivatalosan, de gyakorlatban temérdek völgy és hegy választja el egymástól: Selmec, Béla- bánya, Stefultó, Hodrus, aztán Hegybánya, Illa, Banka, meg ki tudja, mennyi csatolt és független község, most mind élő problémája egy kérdésnek: miből élnek itt az emberek? Földművelés nincs, ha van is, a szétszórt ta­nyák gyakorolják, állattenyésztés nincs, mert bizony méneseket, gulyákat aligha lehetne itt szélnek ereszteni, bányászat alig van. Bá­nya, gyár: óvatosan nyit kaput munkásembe­reknek, Selmec körül kifogyott az érc s mint egy kifosztott uraság, tengődik régi emlé­kein. Van egy dohánygyára, itt szivarokat gyártanak, de csupa nő hajlik a dohányszagu munkaasztalok fölé, nagy diadalára a nép- hígiénának, mely valószínűleg sunyi kézzel osztogatja a szociális jólét ajándékát: mun­kát ád, helyébe azonban tüdőt, egészséget, piros arcszint uzsoráz. Azonkívül a gyár, hir szerint, nem is vesz fel uj munkást. Ha egy munkása nyugdíjba megy, helye pótolatlan marad s egyre több lesz a selmeci szivar­gyárban az üres munkaasztal. A fordizmus egyik régi diadala minden dohánygyár; ez is. Lélekölő egyforma munkának végtelen lán­ca, az amerikai dohány kicsomagolásától a kubaszivar ládázásáig. Mennyi, mennyi megsápadt ember! Múzeumok városa Miből élnek Itt az emberek? Nem a ke­reskedőket, aktív tisztviselőket és azt a né­hány lateiner embert értem, akik szükség­szerűen kell, hogy aktive dolgozzanak s bele­kapcsolódjanak a modern lüktetésbe. Miből élnek a régi munkások, a Selmec oldalában meghúzódó százéves házak és függőkertek szomorú lakói? Nyugdíjból csakis. Selmec a nyugdijak városa, ha szabad igy szólanom, de nem a generálisok és nyugalmazott mi­niszterek Gráca, hanem bányaközlegények, gyári káplárok és ranglistába osztott tisztvi­selők nyugdijait „élvezik" ki itt fenékig, már amennyire egy nyugdijat nem lehetne a hő ötödikéig fenékig, sőt akár a korsó töréséig is teljesen kiélvezni. Selmecet a múzeumok városának nevez­hetném, joggal, mert a város maga egyetlen jnuzeum. Az aztán természetes, hogy o nagy -•műm apróbb részekre oszlik s hivatalo­san két muzeumhelység is helyet ád annak a három múzeumnak: a bányamuzeumnak, a honti s a selmecvárosi múzeumnak, amely a város szép életét mutogatja emlékekben. A honti és a selmeci muzeum már elhelyezésé­ben is olyan helyiséget kapott, melyet meg­irigyelhet bármely hasonló célú nyilvános gyűjtemény: a régi selmeci várat, melynek az a nevezetessége, hogy várnak építették, kaszárnyának használták, templomnak bon­tották, török bele nem jutott, aulni had nem dúlta, legfeljebb emberek bontogatták, épít­gették tetszésük szerint, hol templomnak, hol kaszárnyának. így aztán templom is, kaszár­nya is, vár is, torony is, a korok és emlékek szimpatikus egyvelege, lassankint összekeve­redett benne minden, de félig épen marad­ván, nagyszerű olvasókönyv a hozzáértők szá­mára. A muzeum agilis direktora, Baker Béla, nem kevesebbet tudott itt kikutatni, mint éppen a magyar templárius rendre vo­natkozó fontos adatokat s kiderítette, hogy Magyarországon állott e lovagrend akkor is, amikor külföldön már száz éve múlott meg­szüntetésének. A selmeci vár is valaha a templáriusok tulajdona lehetett. Ma Hontme- gye régi arzenáljától kezdve egy restaurált templom-interiőrig minden megvan benne, amit kegyeletes kezek emlékül tartottak. A barokk-város Nemcsak a házak, középületek barokko­sak benne, hanem maga a város egész struk­túrájával. Utai, kanyargós lépcsői, hegyei, völgyei, tavai: mind, mintha az Úristen a maga gyönyörűségére teremtett volna ma­gának egy szeszélyesen cikornyás barokk­vidéket Stílusban dolgozott, csak a faragvá- nyok voltak nagyobb méretűek. A kedv is barokk volt. A grübeni diákok kedve. Az akadémia szép épületei ott állnak, urai egy domboldalnak, néhány barnakabátu akadémikus játsza őntelten a selmeci akadé­mikus szerepét, ámde redukálódott a nivő: a selmeci kémiai és erdészeti iskola csupán középfokú most és egyelőre az is probléma, hol találnak elhelyezést az itten végzett diá­kok, ha elhagyják a selmeci Alma Matert. A botanikus kert hatalmas, virágzik és nő. Csak a magyar jelzőtáblák hevernek összetörve a bokrok alatt Társadalmi élet — Akárcsak Dobsinán, úgy élünk itt is, — mondja egy szimpatikus ur, akivel a vih­nye i sört hasonlitgatjuk a kőbányaihoz a a pilseniüez. — Selmecen mindenki visszavo­nulva él, a családok egymás között érintkez­nek, magyar mulatságunkat magukkal vit­ték az akadémikusok. Polgári Köre, Úri Ka­szinója, Atlétikai Köre a múlté. Most nyílt meg hatósági égisz alatt a nyilvános olvasó­terem, ott van néhány magyar újság, magyar könyv is az alkotmányban biztosított jog sze­rint. A községi törvény ledegradálta a vá­rost, száz embert nyugdíjaztak —- a régi ma­gyar nyugdíjjal. Indumának a panaszok, — dehát melyik szlovenszkői kisváros nem panaszkodik? Selmec egyik része eltűnt, másik része vegetál, harmadik része orientálódik. Nagy a város: jut is, marad is. Valami azonban meg­maradt: a selmeci C6eréppipa. A „két nyil- val“, «— mint a palócok között szokták hite­lesíteni a pipa valódiságát. Móczik Rudolf készíti a házikemencében s a selmeci pipa igazi pipa ma is! Ezt még Selmecen is elis­merik, holott — nem minden pipa próféta a maga falujában. Apró emberek Itt is, ott is egy-egy apró ember, pöttöm asszony. Róveteg a nézése, bizonytalan a já­rása és ismét csak Mikszáthra kell gondol­nom, aki sokak között Selmecnek is elvitte a hírét s minél többet járok ugyanazokon a helyeken, ahol ő is megfordult Szlovenszkó- ban, annál inkább igazat kell adnom Mikszáth szemének, Sárostól—Trencsénig. Nagy iró volt ő, minél inkább tiltakoznak a kipécézet- tek, annál nagyobb. íme, itt Selmecen is, ezek az apró em­berek. Helyi nevezetesség. Maguk a selme- ciek észre se veszik. A százados rosszultáp- láltság, a* egymásközőtt-házasodás, a viz, amelyik a thymus-mirigyre hatott s aztán év­századokon ét apáróMiura bent lakni a mély, nyirkos bányaoduban és hurcolni földi urak­nak a sárga, zsíros aranyat... Az arany is büntet. Ezeket az apró em­bereket büntette meg. Hetedizíglen. Innen is, onnan is egy emberke. Egyszerre csak elédtünik. Köszön és motyog. Aztán tovább­kocog megint. Alázatos és kiuzsorázott. Szociális jólét, arany és bő egészség... A Szitnya tetején ó, mennyei felfrissülés! Csak ezer mé­ter, turistának középhegység, rendes gömöri, szepesi turista legfeljebb vasárnap hajlandó felmenni, akkor is csak női társasággal, ha­sonló magasra, mint a Szitnya-tető. És itt széles vidék legpompásabb kilátó­ja. Soha ekkora széles horizontot, ilyen biz­tos panorámát, mint a Szitnya-tetőn. A Du­nától az Alacsony Tátráig: végtelen messze­ség, egyre kékebb, ködösebb Kulisszák, fe­hérlő utak, megbújt falvak, csak sejteni le­het, melyik messzi házcsoport micsoda nevet viselhet? A gloriett tetején enyhe exellő fuj. A kis tisztáson csak most takarítják « szénát, el­nyúlt, hosszú kiáltás visszhangzik a völgye­ken végig. Különleges, jellemző sikoltó hang. Errefelé ez a népek rádiója. Fejünk fölött repülő berreg, Nvitra felé. Egy hatalmas tisztáson facsemetékből óriási nyolcszög: a tiz év emlékére. Nem furcsa most azt gondolni, hogy amint igy állunk a kifosztott, feltört kilátó­torony tetején, egy pillanat alatt ezer és ezer rádióhullám jár át bennünket keresztül-ka- sul s mig a vesémen zongorahangverseny hulláma játszadozik, a vállperecem körül egy német tudós ád holland nyelvleckéket? Itt, a Szitnya-tetőn, gyönyörű nyári dél­utánon. Valahol, néhány dombbal odébb, a Szitnya-vidék legodaadóbb festőművésze: Gwerk Ödön most keresi, keveri a kéket a barsi halmokra. Selmec messzi, messzi alszik a domb mögött Csak a Kálváriahegy világlik fehéren a csupa-kékbe. Szombathy Viktor. Betegnek gyógyulást fis enyhülést; egészségesnek minden szórakozást megad. Mussolini személyesen vezeti a vizsgálatot az Italia katasztrófá­jának ügyében Róma, augusztus 4. Mussolini ma vis­szatért Rómába és azonnal magához hivatta Balbo repülésügyi államtitkárt ée Sirrianii, a tengerészeti államtitkárt, a&ife beterjesz­tették jelentésűiket az Italia katasztrófájáról. A jelenté® a Viglieri-csoport össze* tagjai­nak elbeszélését tartalmazza, azonkívül Zap­pd elbeszélését Ma!ingre*® tragifcas halálá­ról. A jelentéshez csatolták Marian ónak a stockholmi kórházból beküldött kásbett je­lentéstételét, amely elmondja, hogy Zappi hősies viselkedése nélkül mindnyájan hflt> marosan a kis jégssigeten pvasfalfalc volna ei ucma A pápa engedélye alapján zsidó vőlegény és katolikus menyasszony keli egybe a budapesti ferencvárosi templomban Budapest, augusztus 4. (Budapesti szer­kesztőségünk t él ef on j el ént őse.) Érdekes há­zasságkötés történt tegnap a ferencvárosi ró­mai katolikus plébániatemplomban. A vőle­gény Műnk Gyula biztosító intézeti igazgató, a menyasszonyt pedig Zemler Irénnek hív­ják. A mindennapinak láttszó esküvőnek az a rendkívüli érdekessége, hogy a vőlegény zsidó, a menyasszony pedig katolikus és Magyarországon először tör­ténik, meg, hogy ily vegyes házasságot ró­mai katolikus pap a római kdMükus egy­ház szertartásai szerint római katolikus templomban és a főoltár előtt megáldott. : A hatalmas templom szorongásig megtelt ki­váncsiakkal. A római katolikus egyház eddig általában azt a gyakorlatot követte, hogy meg­tagadta az egyházi t*fketést é® áldást a bázasin landóktól, ha egyikük zsidó volt A mostani esetben a pápa adott erre különös és kivéte­les engedélyt. Természetes, hogy; a vőlegény­nek katolikus re verzál is t kellett adnia. Kizárják a sztrájkoló kassai épitftmunkásokat A keresztényszozialista munkások az általános tüntető sztrájk ellen Kassa, augusztus 4. (Kassai szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Az épitőmunkások sztrájkja ügyében ma úgy a keresztényszocia­lista szakszervezetek kassai központja, mint a szociáldemokrata szakszervezeti tanács nyi­latkozatot adott ki. A keresztényszociaUsta inunkásszakszervezetek szaktanácsától a kö­vetkeze nyilatkozatot kaptuk, amelyet a kö­zönség tájékoztatására teljes egészében az alábbiakban adunk le: A keresztényszocialiista szakszervezetek kassai kerületi szaktanácsa a helybeli épit/ munkássztrájkkal kapcsolatban a kommunis­ták részéről kezdeményezett általános tün­tető sztrájk kérdésével foglalkozva a tüntető sztrájk ellen foglalt állást. A keresztényszocialista szakszervezetek tanácsa ezen állásfoglalást azzal indokolja meg, hogy a folyó hó 7-ikére tervezett de­monstratív általános sztrájk nem hozná meg a kívánt eredményt, sőt ártana és veszteséget jelentene az amugyis nehéz kereseti lehető­ségekkel küzdő összmunkásságnak. Ezen po­litikai nézetű tüntető sztrájkban való részvé­tel sok munkás és alkalmazott munkabér- veszteségén kivtil a munkaalkalom elveszté­sét is maga után vonhatja. Ez nyilatkozatnak a lapokban való nyilvános közlését azért tar­totta szükségesnek a keresztényszocialista szakszervezetek szaktanácsa, mert a kominu-1 nista párt égisze alatt működő úgynevezett nemzetközi összszakszervezeti szövetség veze­tősége ezen általános sztrájk keresztül vite­lét az összes szakszervezetekben tömörültek nevében hirdeti, ami nem fedi a valóságot. A keresztényszocialista munkásság au­gusztus 2-án tartott ö &s zszaks zerve z éti ülésében egyhangúlag a* általános sztrájk ellen foglalt állást. Egyidejűleg kijelenti a keresztény szocia­lista szakszervezetek tanácsa, hogy az öt hete folyó áldatlan épitőmunkássztrájk a kérész* tényszocialista épdtőmunkásszakszervezet tag­jaira a többséget alkotó kommunista napszá­mosok és segédmunkások sztrájk melletti ál­lásfoglalása kényszeritette és a keresztény- szocialista sztrájkolókat a munkásszolidaritás alapján a keresztényszocialista szakszerveze­tek anyagi támogatásban részesítik. Ugyancsak nyilatkozatot adett ki Borov- szki Géza a szociáldemokrata szaktanács ne­vében, amelyben kijelenti, hogy a vezetésük alá tartozó munkások szintén nem vesznek részt az általános sztrájkban. A kassai kőmü vési párosok szakosztálya elhatározta, hogy nem folytat további tárgya­lásokat a sztrájkoló munkásokkal, ellenben kimondotta, hogy a sztrájkoló munkásokat ki- rárja. __________ — Magyar nyelvű lapot fog kiadni a Kárpát­egyesület. Muránybót jelentik: A Kárpátegyesület murányvölgyi osztálya a rimaszombati és rözsnyói osztályok kiküldötteinek jelenlétében most tartot­ta meg évi közgyűlését Murányban. A közgyűlésen elhatározták, hogy az egyesület magyar tagjai ré­szére ezentúl magyar nyelvű szaklapot fognak ki­adni. A lap szerkesztését Horváth Zoltán nyug. főgimn. tanár, a rimaszombati ügyvezető elnöke vállalta magára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom