Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-05 / 177. (1804.) szám
6 T^GM-MaGÍARHIMíAP 1928 amgn»riag 8, vasárnap. VASÁRNAP írta: Kosztolányi Dezső — Rovarok beszéde — /I 'Méh: — Nők, ide tekintsetek. íme a kaptár, a legősibb nő-állam, ahol föltétlenül mi uralkodunk s minden értünk, miattunk történik. Mi, államalkotó asszonyok, éles tűvel szá- ánnlvban dolgozunk imádóit Királynénkért, .virágport gyűjtünk, mézelünk, viaszkolunk, sejteket építünk a jövendőnek, a termékenységnek. Köröttünk sete-sután lézengenek bamba hímjeink. Esténkint, ha a munkából fáradtan hazatérünk — egy átszállóval —, a henye férfiak részegre isszák magukat azzal a mézzel, melyet mi gyűjtöttünk s horkolva alszanak el. Egyelőre tűrt elemek ebben a mintaszerű társadalomban, de aztán, hogy a nászrepüléskor elvégezték egyetlen feladatukat s Királynőnket megtermékenyítették, könyörtelenül szivén szúrjuk őket, hulláikat pedig kidobjuk a kasból. Dolgozó nők, orvosnők, hivataln oknők, gépirónők, takarítónők s minden más nővéreink a világon, meddig tűritek még goromba, zsarnok férjeitek ba- sáskodását? Feministák, egyesüljünk. Kérész: — Sajnos, én már frázis lettem. Nyilván csak parlamenti beszédekből ősim érték engem. De azért kérészéletű vagyok én is. Mint az ellenzéki szónokok szerint minden kormány. Huszonnégy óráig élek. Mint a frázisok általában. Tücsök: — Fekete frakkunkban a népzenészek vagyunk. Apró nyirettyűinket folyton húzogat juk-vo nógatjuk a akkor a holdfényes tájon olyan muastíka támad, mint a falusi malacbanda távoli vinyogása. Szegényes nóta, de ingyen van, sohase tányérozunk. Emellett süketek is vagyunk, mint az ágyai. J. H. Fabra, a tücskök királya kimutatta, hogy semmit se hallunk, még tulajdon muzsikánkat sem. Ez önzetlenségünket bizonyítja, mert csak mulattatunk, de nem mulatunk. Másrészt magyarázza azt is. hogy miért piricskélünk állandóan. Ha meghallanék egyhangú, szomoKASSAI SZERKESZTŐSÉGÜNK Ruman-uíca 8. szám alatt megkezdte működését. A szerkesztőség telefonszáma 495. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délntán 5-ig ezt a telefonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai lenti kassai szerkesztőségünkbe szíveskedjenek közleményeiket leadni. POZSONYI SZERKESZTŐSÉGÜNK éö KIADÓHIVATALUNK eddigi helyiségéből átköltözött Gröealíng- utea 36. sí. I. em.alá. Teleíonsiám 27—87. rendkívül figyelemreméltó idomzati kellemességeket. Nem is lehetett csodálni, hogy ez a féligmeddig ölbeli hazafuvarozás rendkívül hosszan tartott, még a felháborítón fejletlen hazai fuvarozási viszonyokhoz képest is hosz- szasan. Megérkezéskor aztán lehetetlen volt kitérni a megismerkedés elől. És ekkor özvegy Bereezkyné elképedve állapította meg, hogy hiszen ők tulajdonképpen egyazon bérházban laknak. — De hiszen ez képtelenség! — mondotta Bereezkyné. — Nem akar maga becsapni? Csakugyan ott lakik-e maga is? — Bizonyára különböző időkben jártunk haza — kőnnyedkedett Bernáth — hiszen hát Nagysád bizonyára miudig lesütötte a szemét a férfiakkal való találkozáskor, de viszont én mindenesetre észrevettem volna! Félófa múlva távozott a betegtől Bernáth s útban beszólt a fürdőorvosért is. — S nahát imi baja végül annak a hölgynek? —• mordult ki a tarokkpartijából az orvos. — Izé ... el is feljetettem megkérdezni. Ta'lán szigony ment a térdébe, vagy bokája tört . . . Csakhogy nagyon szenved, tessék sietni, rövidesen én is teszem tiszteletemet. Másnap délelőtt a ragyogó özvegy a Bernáth karján bicegett le az étterembe. A vendéglős érdeklődgeteltit, ahogy vendéglősnek illik: — Aztán fogott-e tegnap a doktor ur valamit a horgával? — Még nem uram. —. És őnagyságának kerül-e valami a horgára? ő nagyság a lesütött mosolyu szemmel csak egy halk nyögést hallatott a bokája irányába, de hallgatott róla, hogy biztos meggyőződése szerint neki már horgára került a maga potjfc- kája. mi zenénket, talán szégyenkeznénk % örökre elnémulnánk. Termett: — Csak igy rövidén közMim, hk>gy tegnap 70.000 gyermekem született. Nálunk ez 'igy szokás. Bevallom, &z egyke-rendszert nem 'igen értem. , Poloska: — Ragaszkodom az emberhez. Mások kalandozzanak künn a szabadban, én bámulom a civilizációt, a nagyvárost, a huszadik század megannyi csodálatos vívmányát. Természetem szelíd. Békésen óhajtanék élni s ágyban, párnák közt meghalni, késő öregkoromban. De sok ellenségeim van. A barbár (militaristáik, akik nem értik világboldogitó pacifizmusom, éjszakánként véres háborúkat vívnak velem minden megengedett é3 meg nem engedett fegyverrel. .Utóbb már a kéus'a- vat, a mérgezőgázakat is alkalmazzák. Ez ellen legközelebb fölszólalóik a Népszövetségben. Hangya: — Föidmivelő a hangya. A szorgalom a kenyere s kalandja. Ha langy a nyár, nézi, hogy nő télre a kalangya. Waíter Rathenau: az ész és a misztika halálos összecsapása Irta: Neubauer Pál Egy évforduló és egy mü. Hat éve van annak, hogy Walter Rathenaut gyilkos kezűk megölték. Egy évforduló, amelyről meg kell emlékezni minden européernek. Harry Kessler gróf: „Walter Rathenau, élete és müve". Egy könyv, amelyről tudomást kell szerezni minden européernek. * Az utolsó estén Rathenau, akit a birodalmi tanács aznapi ülésén legnagyobb ellensége, Helfferich volt államtitkár, élesen, kíméletlenül megtámadott, Houghton amerikai követhez megy. Ott a jóvátétel! szénszállításokról folyik izgatott vita. Rathenau, Németország akkori külügyminisztere, azt javasolja, hogy a tárgyalásokon másik legkórlel- hetetlenebb ellensége, Hugó Stinnes is részt- vegyen. Stinnes, a koronázatlan gazdasági császár, megjelenik. A szénről politikára ugrik a szó. A vita éjfélig tart. Rathenau ellenségével távozik és az Esplanade-szállőban hajnalig tovább vitatkoznak ... Nem értik meg egymást. Annál jobban értik egymást az összeesküvők, akik ezen az éjszakán megbeszélik a holnapot. Rathenau befolyása Németországra olyan rossz, hogy hazafias tett, ha elteszik láb alól... * Néhány órával később: kézigránát és géppisztoly végez Walter Rathenauval. Egész Németország gyászol, megadják neki azt a tisztességet, ami életében kijárt volna neki. * Ez történt hat évvel ezelőtt. Most Harry Kessler gróf, Rathenau jó barátja, terjedelmes könyvet adott ki erről a páratlan emberről és csak most, hogy ez a könyv megjeleni, most érthető csak a tragédia belső tartalma is. Eddig igy látták a történteket: erő erő ellen, Stinnes, a gazdasági király és már-már politikai diktátor Rathenau, a gazdasági király és már-már politikai diktátor ellen. Faj faj ellen. Érdek érdek ellen. Mindez, bár önmagában többszörös világ, nem jelentett semmit egy másik ellentéthez képest, egy harchoz, egy tragédiához képest, melynek sirkőfelirata: Rathenau Rathenau ellen, az ész a misztika ellen. Rathenau lelke két lélekből volt összetéve. Már a gyermek is olyan nagymérvű komolyságot árult el, mint gyermek is már olyan teljesen egyéni, szigorú egyéni sajátosságok szerinti életet élt, hogy saját szülei nem" értették. A középiskolai tanulónak és az egyetemi hallgatónak nem volt barátja. Nem volt barátja a későbbi vezérigazgatónak és külügyminiszternek sem: nem 1 tudott barátkozni, nem tudott szeretni. Idevaló az a felirat: incipit tragoedia. Itt kezdődik a tragédia: Rathenau esze volt Rathenau legnagyobb életakadálya. Ez a jéghideg ész (lásd féltucatnyi könyvéi) mindenkin átlátott. Ezért vetett meg mindenkit. Félt az emberektől, megvetette őket, kinevette gyengéiket, átlátott rajtuk, megbocsátott nekik és — határtalanul megkívánta barátságukat. A jéghideg ész halálosan csapott össze a misztikával, a szívvel. Próbált barátokat szerezni. Maximilian Ilarden, a nagy publicista, Bismarck barátja, volt egy darabig szive szerelme. Egy darabig, igen rövid darabig... önmagát nevezte a barátság Don Juan-jának. Liebermann, Gerhardt Hauptmann ... barátai voltak. Minduntalan megpróbálkozott velük s a barátságukkal, a barátsággal, de nem ment semmire vele. Ahol szive hangosabban vert, ott az ész parancsolólag felemelte a szavát és véget vetett az érzelemnek. Szerelmesen összebarátkozott, rajongott, vitatkozott, összeveszett, kibékült, még szenvedélyesebben barátkozott és — végleg összeveszett. Hardennel annyira, hogy még párbajra is kihívta. Harden ezt a kihívást elvi okokból nem fogadta el. Rathenau és párbaj: a legélesebb ellentétek a „barátság" fókuszában egyesülnek, egymásnak rontanak, halálos sebet ejtenek egymáson, azaz Walter Ra- thenaun. Aki mindig meghalt, ha az emberek közelébe ért és aki mindig feltámadt a magányban, hogy felkeresse az embereket. Látása tiszta és zavartalan volt. Már 1912-ben figyelmezteti a német császárt a közelgő veszélyre. A császár nem hallgat rá. Mikor azonban kitör a háború, Rathenau nem tétovázik és négy évig ő az, aki Németország és a hadsereg nyersanyagellátását megszervezi. Mégis, egy fiatal hadnagy, aki ezt a háború negyedik évében megtudja, igy szól: „Németország örök szégyene, hogy ez az ember ilyen magas állásba került és szolgálatokat tehetett a hazának." Egy napon bejön a hadügyminisztériumba és a saját szobáit csak a többiek megkerülésével keresheti fel: elzárták előtte az utat, nehogy titkokat megtudjon. Nem csügged, végzi a kötelességét. A forradalom után a német köztársaságnak felajánlja vagyonát. Nem fogadják el. Sőt egyelőre szolgálatait sem. Stinnes félelmetes magasra emelkedik, de Rathenau még egyszer kitör és a kitörés ezúttal oly hatalmas, hogy ő lesz az ország külügyminisztere. Genuában ő képvisel nyolcvan millió németet és az egész világ diplomatái helyeikről felemelkedve tapsolnak, mikor ma már világhírű beszédét befejezi és öt nyelven bekiált a terembe: „Béke!" A Rapallo-szerződést alá kellene Írni. Rathenau tétovázik. Kezében reszket a toll, nem vállalhatja a felelősséget. Mikor Lloyd George Genuában telefonon felhívja Portofinóban Mumm német követet, kinek Rathenau a vendége, nem kap összeköttetést. Egész éjjel fel és alá jár szobájában Rathenau, azután győz a szív, legyőzi az észt és másnap aláírja a szerződést. Győzött a misztikus szív, amely misztikus szeretettel csüngött a német népen. Ez volt az utolsó halálos összecsapás, ez okozta a vesztét. Ezért gyilkolták meg. Ó maga tudta és vallotta: „Ember ember után fog az árokba ugrani, mindaddig, amig túl nem jutottunk rajta. Mindegy, ki vesz oda, mindegy, hogy hányán: nem juthatunk rajta túl soha, ha egy ember meg nem kezdi." És ő volt az, aki megkezdte, az ő holttestén át jutót túl Németország az árkon; ő egymaga kitöltötte az árkot: óriás volt. Stresemann már csak az ő örökébe lépett. Síresemann megkapta a békenóbeldi- jat, amelyet Rathenau halálával vívott ki. * Eszét mindenki ismerte, Ítéletét mindenki becsülte, szervezőtehetségét mindenki csodálta, vagyonáért mindenki irigyelte. Egyet csak ketten-hármau tudtak: a szive misztikumát. Ez az ember asszonyhoz nem állt közel. Még az anyjához sem, akit a jó fiú szeretetével szeretett. Szivével azonban csak egy emberben olvadt fel: Constantin Brunnerben, a filozófusban. Későn találkoztak. Brunner már túljárt a hatvanon. Rathenau közel járt a hatvanhoz. Brunner misztikus filozófiájában olvadt fel Rathenau jégesze. Külügyminisztersége idején, legnagyobb elfoglaltsága mellett úgy olvasta Brunner müveit, mint a Szeníirást. Itt, csak itt talált megnyugvást, ebben az újkori áhitatos Spi- nozismusban. Harry Kessler gróf erről nem ir, mert nem tud róla. Ez a nagy fejezet még megírásra vár, a legnagyobb fejezet annak az embernek az életéből, aki a háborutvesz- tett Németország legkimagaslóbb alakja volt. És mert ebben a fejezetben szerepet fog ját- szani egy rövid levél, amit. egyszer én kaptam tőle, hadd álljon itt a levél néhány sora befejezésül. Brunner tanítványai a mester születésnapjára ünnepi könyvet akartak kiadni. Felkértem Rathenaut is, aki igy váTa- szolt: „Azt hiszem, nem irhatok a könyv számára és ha irok, nem lesz az, amit a mester megérdemel. Hiszen az ő alkotása olyan hatalmas, hogy még távolról sem fogtam fel a lényeget, amelyet csak sejthetek... Nem érzem magam erre feljogosítottnak, nem vagyok még méltó hozzá ...“ A cikk helyett azután rajongó levelet irt a filozófusnak. Ez volt az első és utolsó eset Rathenau életében, houv ész és misztika megbékültek egymással: a német külügyminiszter, kinek békebeszédéhez egy világ tapsolt, méltatlannak érezte magát a Géniusz előtt. , .twnAD-.T3rai7 rwfrr-rrwv Barátnők — Képzeld-, a vőlegényem azt mondta, hogy én vwgi/ak a legbájosabb és legkedvesebb lány, akii valaha csak látoU. — No, ebhez a fráterhez se menj feleségük áld már völegénykoráhan igy megcsalj (Puppet.) A kígyó — Tudja, hogy én egy híres festének roL tani a modellje? — ó, csakugyan ? fis melyik képhezP — A Kleopátra és a, kígyó cimil festményhez. — fis ha szakad tudnom, ki volt a Kleopátra modellje£ I i Első szlovák ékszer-, arain- & rttasár jÉl ,ff»í3Sal«fl©sa©SífcS« s SSSOSTS© ’S'SSTOÉSSSiC É Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. | Bratislava, Mihály-utca 6. 'I elefon: 16 02. 1 Cserélje ki ||jj 1 régi ékszereit |^| | utódéra ékszerekre LÉI