Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-05 / 177. (1804.) szám
1328 ■ggmfaw 8, vasárnap. 5 Kihagy a motor a jégmező letett . • . Irtas Lundborg svéd kapitány A „Quesf fedélzetén, nyílt tengerein. Miután Nobile tábornokot elvittük Ryss-be, ellő dolgunk az volt, hogy a legjobb hálózsákba pakoltuk be és a rendelkezésünkre álló legjobb ételeket adtuk neki. Svéd kosztot kapott, sok sajtot, vajaskenyeret, vékonyra vágott marhasültet és sült krumplit, hozzá whiskyt, hogy belülről is fömelegedjék. Étkezés után boldogan gyújtott cigarettára. A tábornok első szava az volt, hogy nem tudja eléggé bámulni, milyen jól választottuk meg azokat a tárgyakat, amelyeket repülőgépről dobtunk le a jégtábla remetéinek. Amikor később magam is a jégtáblán vártam a megmentőket, ta~ pasztaltam, hogy Nobilenak igaza volt. Amikor az el3Ő készleteket dobták le nekünk a levegőből, valamennyien Így kiáltottunk föl: — Hiába, a svédek praktikns emberek! Ezt igazán nem azért Írom le, hogy büszkélkedjem vele, csak annak jellemzéséül közlöm, hogy milyen gonddal szervezték meg a svéd expedíciót. Nobile tábornok kutyája, Titina, pontosan megosztotta gazdájával a* ebédet, de semmi áron nem akart volna a külön hálózsákba bújni. A tábornok kénytelen volt maga mellé venni. Óriási tüzet raktunk. Volt hozzá elegendő szibériai fánk, ami az orosz szigeteken bőséggel található. A láng magasra lobogott, a fény és meleg vidám hangulatot teremtett a táborban. Ekkor meséltem el Nobilenak, hogy egy másik svéd repülővel én Is kisértem az Italiát stockholmi utján és tovább is egészen Nynaesham-ig, ahol el kellett válnunk. Nobile emlékezett vállalkozásomnak erre a részletére, sőt arra is, hogy a léghajóról többször lefotografálták a kisérő repülőgépet. — Megígérte, hogy küld is nekem ilyen felvételt. Egész furcsának találtam a sors játékát, amely úgy intézte a dolgokat, hogy messze Északon kelljen a tábornoknak segédkezet nyújtanunk. Öt ember vár a jégtáblán Beszélgetésre kevés idő volt. Még öt ember várakozott a Jégtáblán és én megígértem nekik, hogy visszatérek hozzájuk. Tudtam, hogy bíznak a szavamban és ezért azonnal indulni akartam, bár az igazat megvallva, legjobban szerettem volna lefeküdni és aludni. Megmondtam Nobile-nak, hogy azonnal indulok a jégtáblán levő táborba. Nem sok szóval válaszolt,, de érzéseit arcáról olvashattam le. Szép metszésű szeme könnyekkel telt meg i arcán hála és remény kifejezése tükröződött — Utolsó szavai ezek voltak hozzám: — Életem legszebb pillanata les*, ha vala- mennyiőtőket újra itt látlak körülöttem. Azok a szegény emberek ott a jégen megérdemlik a segítséget. A bucsuzásnak ez az egyszerű formája ránk, svédekre, mély hatást tett. Szerettem volna, ha a feszültség nem tart tovább, — nemcsak éppen Fortélyosság kell a horgászathoz is Irtat Bodor Aladár Hálóval halászhat a bolond is. Még halat fa fogihat, ha van szerencséje. Hanem a horgászat, az már művészet, aíhhoz született érzék ée tudomány kell. Azért ne is próbálkozzék horgászással holmi vasárnapi kocahor- gász, vagy olyan, aki csak egy futó kis nyári vakációja unalmában szánja rá magát ilyesmire. Kár a kukacért Bernáth János doktor bíró urat például határozottan ilyen kocahorgásznak kell minősítenünk. Soha se fogott még ő Ihorgott a kezébe, míg orvosbartája azt nem tanácsolta neki, hogy ezt a nyári szabadságát töltse horgászással valami biztonságos csöndes helyen, ez jót fog tenni az idegeinek. —■ Aztán hová fogsz menni nyaralni a horgoddal? — kérdezték a barátai Bernáth Jánost vacsorakor a kis kocsmáiban, ahol együtt vacsoráztak, lévén ugyanabban a házban Berné tíh Jánosnak a legénylakása is. ,—* Nem mondom meg, még utánam jönnétek. Pedig éppen azt tervezem a nyaralásomnak, hogy egész idő alatt ne lássak pesti pofákat Ezt a különben meglehetős bölcselőm tartalmú mondást szór ól-szóra igy újságolta el a vendéglősné özvegy Bereczkynének, aki neki szegnőhvégről rokona volt s aki máris sejtett valamit róla, hogy Bereczkynének komoly tervei lesznek ezen a nyáron Bernáth János doktorral. — Ügy? —1 csattant fel magában e bölcs mondás hírére özvegy Bereczkyné. — Nem akarsz pesti pofát látni? Oh a pimasz! A pi- mazfa! 'i özvegy Bereczkynének teljes női joga volt fölháborodni azon, hogy Bernáth János doktor Nobile érdekében — ezért összeszedtem magam és igy feleltem: — Rövidesen itt leszek valamennyiükkel. Bajtársaim Tkornberg kapitány parancsnoksága alatt benzint töltöttek a Fokkerba. Ezt az üzemanyagot a Hamsa repülőgép hozta, miután a Quest kénytelen volt elhagyni Virgo Bayt, hogy uj bázis után nézzen. Nem engedték, hogy a tankok megtöltésénél segítsek, mondván, hogy az én feladatom csak az, hogy az indulás pillanatában a lehető legfrissebb legyek. Ennél az alkalomnál személyes fölszerelésemet, hátrahagytam, hálózsákomat is, és nem vittem magammal mást, csak egy doboz töltényt, revolveremet és néhány tábla csokoládét. Elbúcsúztam Thornberg kapitánytól és a Fokker, amely most nagyon könnyű volt nekilendült. Mint már emlitettem, ez alkalommal egyedül repültem és a gép szinte átmenet nélkül a levegőbe lendült. Alacsonyan elrepültem társaim felett és miután megkaptam tőlük az előre megállapított jelet, hogy a gép sítalpai rendben vannak, a magasba lendültem és Kelet felé irányítottam gépem orrát. Jacobsson és Rosensvaerd a Hansa- gépen szintén felrepült, hogy egy darabig elkísérjen. Foyn Islandig gyerekjáték volt a repülés a ragyogóan szép időben. Néha egészen közei voltam a Hansa-géphez, máskor mélyen -eszálltam, hogy jegesmedvék és fókák nyomait figyeljem, bár lelkem legmélyén állandóan élt bennem az a kósza remény, hogy talán Malmgreennek vagy két társának valamilyen nyomát fedezem fel. Zuhanás Félúton Foyn- és Broch-szigetek között motorom kopogni kezdett és azon gondolkoztam, hogy mitevő legyek. Próbáltam benzintankjaimat cserélni, mert biztosra vettem, hogy az üzemanyaggal van valami baj, de ez sem használt. Minthogy csak minden második hengerem dolgozott, a gép for- dulatszáma csőidként és magasságot veszítettem. Azon gondolkoztam, hogy vájjon jégtáblára száll- jak-e le, vagy megpróbáljak Foyn-szigetre visszatérni, még pedig úgy, hogy a szigeten előre kiválasztott helyen zuhanok le. Ez az utóbbi módszer azt jelentette volna, hogy a gép biztosan összetörik, de megmarad ugyanazon a helyen. Ha a pilóta vigyáz magára, alig fenyegeti veszedelem ennél a manővernél, viszont csábított az, hogy legalább szilárd talaj lesz a lábam alatt. Elhatároztam, hogy Foyn-szigetén lezuhanok. Ebben a pszichológiai pillanatban motorom ismét kifogástalanul és simán kezdett dolgozni. Bizonyára csak egy kis viz kerüli a benzinbe, amelyet a motor lassan eltávolított, mindenesetre nagyon kellemetlen érzés volt krákogó, prüszkölő motorral repülni a jégmező felett, ahol normális leszállásra nem volt kilátás. Jacobsson most közelebb repült hozzám, mert aggódtak miattam. Én biztonság okáért néhányszor még Foyn Island felett repültem körbe, minhogy azonban motorom továbbra is hibátlanul dolgozott, teljes sebességilyen teljes merevséggel el akar zárkózni a pesti arcok látása elől. Főleg egyik pesti női arc miatt volt ez a fölháboroidás, egy határozottan csinos, eleven női arc miatt, amelyet, persze, őmaga viselt a amelyet az a potyka- pofáju Bernáth János mindmáig sem akart soha észrevenni. Mert ámbár özvegy Bereczkyné és Bérli át-h János már karácsony óta la Írtak ugyanabban a bérházban s ámbáT a bájos és idom- beliségek tekintetében mindenki másnak sze- metszuró özvegy történetesen mindennap, minden alkalommal ugyanakkor ment le a lépcsőn, mikor Bernáth fölment, viszont akkor ment föl, amikor Bernáth lement: mindazonáltal Bernáth karácsony óta még csak egyetlenszer is föl nem emelte rá a tekintetét. — No, megállj pimasz! — szólt hozzá mia- gá'bao a kellemetes özvegy, máris ily hitvesies gyöngédséggel címezvén őt magában. Azzal •lefutott és a legközelebbi sportkereskedésben vett egy elsőrendű horgászó-készüléket. Aztán becsomagolt, többheti nyaralásra, igéző lengés égekkel és várt. Mikor pedig egy autótaxi állt meg a ház előtt s fölrakták rá Bernáth táskáit, három perc múlva már az ő táskái is ott voltak egy másik taxin s ment a Déli vasútra, az előbbi taxi nyomában. A jegypénztárnál sorban kellett állani. — Fonyód! ... — súgta halkan a jegy- pénztárosnak Bernáth János kedvezményes másodosztályú utas. — Fonyód ... — pihegte halkan három személyei hátrább egy kipirult csinosarcu hölgy. Emlitsük-e, hogy Fonyódon véletlenül egyazon szállóban szálltak? Emlitsük-e, hogy Bernáth még az ebédlőbe!i közös étkezés alkalmával som látta meg a szemköztülő csinos -hölgyet, aki idegesen szorongatta széke mellett a nagyhivatásu elsőrendű horgász-készletét? Ne emlitsük. Hiszen ez az észrenem-vievés gél elindultam a jégtábla felé, ahol a hajótörött olaszok vártak rám. Jacobsson H&nsa-gépe a jobboldalomon repült. A hátralevő bárom svéd mérföldet gyorsan megtettük, már megláttam a vörös sátrat, a füstöt és arra gondoltam, alacsonyan repülve megfigyelőutat teszek a tábor felett. Meg kell jegyeznem, hogy a szél megfordult és ezért ellenkező irányban kellett volna leszállnom. Ebben a pillanatban a motor ujra kopogni kezdett és éreztem, hogyha valaha: most van igazán szükségem hidegvéremre. Mindenáron le kellett szállnom a Jégtáblára, ahol egyszer már földet értem: ez volt egyetlen menekülési lehetőségem. — Miközben lefelé siklottam, minden emberileg lehetőt megtettem arra, hogy a motort ujra munkára birjam, de hiába. A jégtábla keskeny oldalán értem a jégre és igy kénytelen voltam szél ellen fordulni, hogy a szél ereje is fékezően hasson, amig végigcsuszom a jégtábla hosszán. Egyre közelebb te közelebb fcenüilitom a ve&ze- deüteimlhea: és a mJagy oVjgfcörlMitltÓll! pár méternyire éreztem csak erzriiMrd löafltatjtt mágiáin alant. A gjépean iötünjooDva csuRrett eDőre a jtégm. A ailtiaPJpafc beffie- BBuirtlák magukat a hóba-, amely a rnyáirít időbe® njedtoes volt ée egyáltalában nieim tanított össze. Reggel mégy ócra hammiilnc vollt ekkor. Ha a métereim rendesen működött vollniav ■ ebben a percben még meglett volna be a ÜJehelbőeég, hogy telfiies gézit adok te írjm feJttnepülök^amá annyiiit jeüJemit, hogy megfldséreiiaielteni a helyes iMmybaíi valló ileszáiUMisits, ama viszont bb efirepöüéis Stehieftőeégeffivtel egyenértékű. K2 toidlhaDtn azonlban, hogy a motor jól fog-e mlüikJödlaá vagy sem? Ha ugyaniils öem összes hengerei kezdenek d)algoanii\ a gép heten emelkedik: fél; hanem telijéé erővel nekitentegy a jégföolasznak és engem1 SS hallókra zue. A jó eorara bfitotam magam és remiéOittem, hogy a gép majd csak mlegéll. Hiszem mér az előző mar pókban Se bebizonyította, hogy mindén íáradaillmalt elbír, a jégtábla périlig dlég hosszú volt. magát özvegy Bereczkynét se bosszantotta, ő, mint tapasztaltabb horgász, nagyon jól tudta ugyanis, hogy a férfiakra nem hatnak az egyszerű csalétkek* nekik csak a vélt rendkivüli- ségek imponálnak, amiben tehát értelmileg végtelenül mögötte állanak a vizbeli halaknak, akik viszont csak testületileg röhögni szoktak a nyilván férfiaktól kifundált tarka horgászati eszközökön. Bemátíh János doktor tehát észre se vette özvegy Bereczkynét, hanem ebédnél jól bepofázott s már első nap alkonyaikor kiválasztott magának egy jó csöndes kis zugot a kis mólónál egy füzfás zugában, ahol őt se látja senki s ahol teljesen átadhatja imagát a horgászás szép és idegzsongitó foglalatosságának. Ott ült másnap is és mélán leste a .szelíden pedző halakat, félórája immár, mikor egyszerre csak rémült sikoltás . hangzott föl nem is messze tőle, alig két és fél lépésnyire. E sikoltásra fölnézett, mert föl kellett néznie, sőt rendeltetve volt, hogy ne is lehessen föl nem néznie. Egy rémült, de réimültségé- ben is igen csinos, teltidom-u és kipirult szőke hölgy -sikított -mellette. — Mi haj, kérem? — Ott, ott, valami borzasztó, valami borzasztó van a vízben, megfogta az én horgomat ott benn valami, vagy valaki . . . — Nono, csak nem hisz, kérem, a vízi ördögökben, egyszerűen beakadt a horga valamibe; hja, nagysád igen tapasztalatlan horgásznak látszik . . . És magyarázni kezdte egynapos fölényes szakértelemmel a horgászzsinőr csomózodásá- nak hogyanját és mikéntjét. — Igen? Hetek óta halászom itt — no nem haragszom, amiért a horgászóhelyemet úgyszólván elvette — de ilyesmi még nem történt velem. — Be kell menni s ki kell szabadítani a horgot. Ha meg tetszik engedni, levetem a ciA Fokker felborul AMg ganddttftm -viégig étit * gosKJoflöJteoint, ami* kor érettem, ivogy nepüÖőg)élpwm fieurtoa flöftemdlk»< diiik, a motor te a prepdBterefle a fiöffld telié fotrxWluak. MMótt mióg számolt vdöhcUftetn votaa bezöü, hogy mii történlt, tfejjd Méltó Bőgtem kötdlélktejiimbm te a jó öreg Fokiker feülbonuillt. Kéttiyteten vofttem. satí>- jniimait lefiwáginii, hogy flejjiefl Tételé a hóba Bubiainjiakt, Ab orrom Véreett, miért -erőse® beffieiütöititom a re- püiDŐigtéjp egyik satrMfbia, eat a Vértjéért azmibon. egy kiie hóval valló betDörzáöílléö gyorsan eMflütoWa. Et- itüíl eűfteMinJfeve, beíbetjieöein. éértotlbe® voltam te ritka sEerecacsévol meiiekiiiltam meg a Imk- fenriből. Itt éltem a jégmeHŐ középért, mdfettem a Vb lóg együk legjobb melpiüllőgólpévek amielty n módban öösaetorrve, a hláittáia teüöüd-t. VdgíMieirtt odajött hozzám, megöMlt lés megieisóÜfloOlt Nem Hölfállt etnavakjaik hogy kátfe-jezzo bafeomsotm tellett érzett ezomorusá- igáH. Jaoobssom mepiüflJőgiópe egyre ott (körözött tet!elb itiünk. Mlmdktélt knmommall fihlbegielttiem injelkii, hogy jeülezaeto1: nem sómiillttem meg. Végre megjött a -v&-< BaisEjieiD: „Megtért-ettelek" te a gép myuga-tmk foav diullt. Motelt Oeoctoná jött oda SáMtilklálVa hosaánki mán közibe® hegymászó faoitjéira ittámaBzikxxiott. Mér kié- szén volt anr», hogy velem' tjőjjöia. Később Bitig# te Behojumiek IS odajött, kezemet, aflorangattat, hogy. ne vegyien rajtam etröt a kléltsiégjbeeBéte. Nem tagadí- faatom, hogy nagyon levert voltem te ee atnoom-onl meg is MJifitzott, Gotnidoeau megtvfcsgáttam « gépétemét a megák lapítottam, hogy ofllya® fontos liésziöi feöoiek öesoa, mömt a magassági kormány, amtt azon a helyen nem IS leheí kátjaívtttamJL Nehéz szjiwd teudültefm. éli VlglEteríVel* Btegiival) te Behouneldkd: a vörös sátor fellé. Ott azonnal letektüdteimi, hogy klinliudjam eltelő k-éttségfbeeséseimeit. Sziövieimbela szilárdan bíztam baj- táirsaiiiinlbatn. Tudltam rótok, hogy eljönnek mieg- mieimtiéteiüinlnre, eljönnek akkor ír, ha a siker lelhi©^ tősége úgy aránylik a vesredeltenekheta, míht egy a ezázihioE. pőmet, bemegyek ős kioldom. — Oh csak nem fogadok el szívességet idegen férfiaktól. Megbocássson, de még az ismerkedését sem veszem jó-néven... Ellenben kérem, uram, hogy kissé forduljon el, magam megyek he a horgomért, semmi ellenvetés, teljes elfordulást és teljes komolyságot, uram! Bernáth János doktor elfordult. Tökéletesen elfordult, amilyen pimasz, állapította meg az özvegy. Három perc múlva minden eddigieket fölülmúló rémességü sikoly verte föl a Balaton közelebbi partvddékeit. Bernáth János majd elvágódott, úgy fordult hirtelenül hátra. Borzasztó is volt, amit látni volt kényt len. Igen szépalkatu nőt volt kénytelen látni, sajnálatra méltóan hiányos és dúlt öltözetben s a nyilvánvaló végveszély közepette, — Mi történt, kérem?! — Belement a horog a térdembe! Vagy talán kitöri a bokám, végem van! Bernáth János cipőstül ugrott a kétaraszos vízbe, hogy az utolsó pillanatban fölfogja a szerencsétlent, aki őnélküle biztosan elvágódott volna a hináros habokban. — Hagyjon el! Eresszen! Hogy mer érinteni? Hunyja he a szemét! — tördelte a szerencsétlen sorsüldözött nő a kezét és egyre ki akarta magát tépni az ismeretlen férfi karjai közül. — Bocsásson! Csak egy autót hozzon ide! — Ide nem tud jönni autó. Muszáj rám támaszkodnia. — Nem, inkább hagyjon sósomra! Eendkivül makacs nő volt, akár egy öngyilkosjelölt. De Bernáth mégse hagyhatta el ilyen szánalmas állapotban. Vitte őt a part felé úgyszólván teljesen ölben. Csak azt. kellett ismételten és ismételten is megígérnie, hogy eközben behunyja a szemét. Ritka is már a mai világban az ilyen szigorúan erényes érzékű nő. De ha behunyta volna is a szemét Bernáth, akkor is éreznie kelleti ezeket a bpezta olasz haamthotohen óriási robbanás történt Kigyulladtak és felrobbantak a naftatelepek — A lakosságot pánik fogta el epezm, augusztus 4. Ifldüig még meg nem állapított okokból a szombatra virradó éjjelen Spezia környékén egy nagy lőporgyár a levegőbe röpült. Attól tartanak, hegy a katasztrófának számos emberélet esett áldozatul. Részletek még hiányoznak. Később érkezett jelentések már arról számolnak be, hogy Spezia városa a robba- nás következtében lángokban áll. A mentési munkálatok a tűz nagy kiterjedése miatt rendkívül nehezek. A Speziával, Livornóval és környékükkel való telefonkapcsolat megszakadt. Róma, augusztus 4. A késő éjjeli órákban az olasz fővárosban az a hir terjedt el, hogy Spezia hadikikötőben borzalmas robbanás történt, amely katasztrofális következményekkel járt A. későbbi jelentések azonban az első hb rek túlzottságát hamarosan leszáUitották. Ha a lapok egyelőre nem is közölnek részleteket, annyi máris bizonyos, hogy a szerencsétlenségnek emberélet nem esett áldozatul. A város közelében néhány naftatelep van, amelyek közül egy pár öngyujtás következtében tüzet fogott és felrobbant. A tűz vil- lámgyorsasággal terjedt és a robbanások a város lakosságának körében borzalmas páni-* kot idéztek eiő. Különösen nagy volt a riadalom a naftatelepekkel kapcsolatos negyedekben, mert a lakóházak csaknem a naftan forrásokig érnek. A hatóságok ezeket az ösz- szes házakat kiürítették. A hivatalos Stefani-ügynökség eddig nem adott ki kommünikét a robbanásról.
