Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-05 / 177. (1804.) szám
<pra<3ű-MA6taRSiraAg' lfS8 angawta> 8, vasárnap. A csalogányok Irta: Jltárai Sándor yBleibe zu Hm£e und n'áhre Dich reéttch." Theodor Fontane.) Most, hogy kiénekelték magukat és hazamentek, nem lehet tagadni, hogy bizonyos hangok maradtak utánuk a levegőben. Függetlenül a politikai utóhangoktól, kétségtelen, hogy a látogatásnak emléke fog maradni Budapesten. önszántából ilyen nagy tömeg német ur régen volt Budapesten. Minden német dalos egy kissé, a dal nekik a szivükből fakad, mint a csalogánynak. Minden német csalogány egy kissé. Valami megnevezhetetlen báj van bennük, valami egészen egyéni báj, ha igy csapatosan kiröppennek a világba és dalolni kezdenek. Látni kellett őket, ezt a 2500 dalos vendégét Budapestnek s talán Budapest kicsi, talán ők voltak sokan, de való, hogy két napig ahová mentem Pesten, szerencsém volt hozzájuk. A szigeten. A Gellért- ben. Este a Svábhegyen. Éjfél felé a budai dancingban. Ahová bementem, már ott voltak, vagy egyszerre csak beröppentek, egy csapat rigó. A dal, mindig izzón, úgy ült az ajkukon, mint nekünk a szivar. Hallottam dalolni őket éjjel a mulatóban s reggel kilenckor a hullámfürdőben, ahol szalonkabátban ültek az asztalok mellett s ,,‘n Schoppen leurigen Ungarwein“-t fogyasztottak. Nekem jólesett az is, hogy szemmelláthatólag jól érezték magukat itt Pesten. Willkommen, csalogányok! A művészet összehoz minket, mint a példa is mutatja. Kétségtelen, Budapest emlékezni fog arra, ahogy a német dalosok 1928-ban kiéne- kelték itt magukat Pesten. Fontane, akit, minél kevesebbet olvasok irodalmat, annál jobban szeretek, azt a tanácsot adta a németeknek: „Bleib‘ zu Hause und nákr‘ Dich redlich.“ ő tudta, miért? Elmenni hazulról, az egy kissé mindig annyi, mint kimenni önmagunkból. Amig az ember az idegent nézi, addig az idegen látja az embert. Aki otthon, a maga fészkében tekintély, az külföldön esetleg csak rossz profil. Aki útra megy, gondoljon arra, hogy az idegenben egy kissé mindig az egész otthont reprezentálja, — az angol például mindig erre gondol. Fontane, ki szerette, de ismerte a fajtáját, féltette őket, ha útra mennek. Otthon nagyok, biztosak, erősek s annak, amit énekelnek, megvan a visszhngja. A maguk nagy formái között élnek s a formákat ki is tudják tölteni. Külföldön legtöbb ember kiesik a formájából. A francia legtöbbször. A német mindig. Túl egyenesek ahhoz s tűi jellegzetesek, hogy rögtön föl ne tűnjenek s mindig azzal tűmnek föl, amit otthon elnéz nekik az ember. Három ízben találkoztam velük külföldön. Először, mikor az infláció tető alá jutott, aranypénzt kaptak a kezükbe s kiéhezetten, szomjasan, nyugtalanul, a háború és a forradalom éa az infláció börtöne és nyomora után százezres csapatokban megrohanták Olaszországot. Firenzében találkoztam velük, ahol annyian voltak, hogy a Piazza Pittin szabad ég alatt aludtak, hátizsákkal a fejük alatt, a fényes és forró olasz csillagok alatt. Akkor sajnáltam őket. Másodszor, körülbelül egy évre rá, Páris- ban találkoztam velük, akkor kaptak megint tömegesen francia vízumot s a frank is leromlott, ide is csapatokban jöttek. Akkor már nem sajnáltam őket. Harmadszor, igy nagyobb kórusban, most Budapesten láttam őket. Mit sajnáljak rajtuk? Nagy nép ez, mit sajnáljak rajtuk? Most már csak néztem őket. Látni kellett őket Firenzében, ahogy a reggelihez pezsgőt ittak és csodálkoztak, hogy a pincér nem ért németül. Hallani kellett őket Párisban, ahol görcsösen franciául beszéltek, a „p“-t „b“-nek s a „j“ és „g“: „zs“- jét mérgesen és tehetetlenül „sch”-nek ejtették, de erről nem tehettek. De arról, hogy belebujtak Párisba, alázatosan és csámcsogva, arról tehettek. Itt Pesten már csak szeretni lehetett őket, mert közben határozottan megtalálták a hangjukat, azért dalosok s bá- multatták magukat. A viselkedésükön az látszott, hogy kissé TANK-TABARIN Prah*-Vinohrady, Mikovcova 4. A legintimebb bar a Vlnohradyn 1 Nipiaa árakt Hetenként uj műsor! Népies árak Excentric —- Jartorchester Hotel Blauer Stern Praha II, Pfikopy a legelőkelőbb ház a központban Teljes komfort MAGYAROK TALALKOZOHELYE Magyarul beszélnek vidéken érzik magukat. Például, bárhová mentek, első dolguk volt, hogy levetették a kabátjukat és danázni kezdtek. Ezt Firenzében és Párisban nem merték. Biztosak voltak, öntudatosak. A tenor fölénye s a baritonista önbizalma egyesült bennük. Csoportokban jártak, minden csoportnak főnöke volt, az vezette őket. Az volt az érzésem, hogy a tiz évben mér nagyot javultak; de még mindig unterthan- ok maradtak, alattvalók. Még sok, sok idő kell nekik, amig ezt kiénekelik magukból. S néhány szerencsés melódia. Szerencsésebb, mint amire itt nálunk gyújtottak reá. Alapttm 1831 "-Mm 33L \J S > > < A ftrajh poreeBáa * lagyktreakedÍM, m I :V. J K O S I C E, F@-nfca 1 Nagy válaoiéL Jtat&opas áasfcb MÉCS LÁSZLÓ: RETTEN A CSODAFÁVAL Bakot jártam, mendegéllem, egyszer egy nagy fához érten lehetett pár ezer éves, sok-sok adva: égést méhes, egész lelke méztől édes. Sok-sok locnbja: egész erdő, titok-rejtő, fészek-rejtő. Sok madara; kész dalárda. Sok szépséges szép virága. MegáUoltam biz én ottan s fél-hongosan gondolkodtam Én Istenem, de jó volna, ha e vén fa megbomolna, megbmnohta, elindulna, elindulna gyökér-lábon 8 ezer lábon a világon vándorolna, velem járna egész világ csudájára. Hát a vén fa meghallotta, kacagását kibontotta, minden ága rengett bele, hullt virágja és levele, rám esözött nevetése, nem maradtam adós én se, vele együtt jót kacagtam, hát az ajka szóra pattan: emberem vagy amint látom, veled megyek kis barátom. És elindult ezer lábon s igy ván dóriunk a világon. Járunk, járunk, járdogálunk jégesőnek alddllunk, fény-esőnek aláállunk, semmi fontost nem csinálunk csillagokkal cimborálunk, itt megállunk, ott megállunk. Néhol nyomor-házak állnak; odaállunk kenyér-fának. Néha vidám szelek jönnék, viharai jobb jövőnek: mint a zászló leng a lombunk, szívből ndjonistent mondunk. Néha délibábot jt ás zunk és tótágast állni látszunk. Könny-tavakba mézet öntünk s kinek minden álma eltűnt: kicseréljük minden éjjel bús szivét fülemüével. TaJdlkozwnJc eiratókkdl, országos nagy koporsóval: odflSlunk remény-fdn®k, föltámadás példájának, madaraink dalba fognák s költögetjük a halottat. Járunk, járunk, járdogálunk, semmi fontost nem csinálunk, itt megállunk, ott megállunk, csillagokkal cimbor álunk. NRPLóm írja: KRRINTHY FRIGYES — F) PÉKÍT1E5TERRŰL Miért vitték tulajdonképpen tébolydába Fischer Zsigmond pékmestert? A riportanyagból, ami itt fekszik előttem, egész világosan össze lehet állítani az esetet, nem kell semmit hozzátenni és nem kell elvenni belőle semmit. De le kell Írni és meg kell Írni, úgy, ahogy történt. Ezt, hogy meg kell Írni, kénytelen az ember külön hangsúlyozni ezúttal. Kénytelen pedig azért, mert a fennálló, majdhogy azt nem mondtam, törvényes orvostudomány szerint az eseten semmi különösebb megirni, vagy kiemelni való nincsen: a fennálló, törvényes orvostudomány szerint Fischer Zsig- mondot azért vitték tébolydába, mert megőrült — ez klinikai ügy, a stílus, ahogy foglalkozni kell vele, a klinikai kórképek szaknyelve, úgynevezett anamnezis. Amikor tehát nem klinikai szaknyelven irom le az esetet, vagyis úgy, ahogy történt — tisztában vagyok vele, hogy vétséget, legalábbis kihágást követek el a fennálló, törvényes orvostudomány ellen. A tudomány fennálló törvényeit (jól tudja mindenki, aki ismer) lelkesen és hivő hittel tisztelem. Ha most mégis kivételt teszek, teszem azért, mert éppen az elmebajjal szemben a tudománynak csak a rendelkezései ée ítéletei világosak, indokolásai nem egészen azok. Hogy valaki elmebeteg (a pa- ralizist kivéve), azt objektíve, az agyállomány és idegállomány elváltozására „ma még“ nem lehet megállapítani —• nem lehet, még utólag, kórbonctaniéig sem. A tudomány kénytelen megelégedni bizonyos tünetekkel s főként bizonyos cselekedetekkel, amik valóban rendellenesek. Ezekből diagnosztikái. Vagyis tulajdonképpen a tudomány sem tesz egyebet, minthogy leírja, milyen különös és rendellenes cselekedetek történtek. Nos hát én is csak azt teszem. Az történt, hogy Fischer Zsigmond pékmester egy idő óta rendkívül nyugtalan volt. Nyugtalanul „viselkedett”, ahogy környezete mondja — fel és alá járt, ingerült, szórakozott volt. Ez a nyugtalanság ugyan, szerény nézetem szerint, csak akkor feltűnő, ha felteszem, hogy a pékmester csak úgy, minden ok nélkül volt nyugtalan. A környezete szerint ok nélkül volt az, mert hiszen a bolt jól ment, a pékmesternek vagyona volt, a család egészséges, a pékmester gyomra rendben van. Mihelyt azonban felteszem, hogy a pékmester valami egyéb ok miatt volt nyugtalan, mint pénz, család és gyomor: akkor a szórakozottság és ingerültség egyáltalán nem természetellenes. Tegyük fel, hogy a pékmester tűnődött, töprengett valamin. Ha az ember tűnődik és töpreng valamin, akkor nagyon természetes, hogy szórakozott, — az volna természetellenes, ha nem volna szórakozott. Nos tehát, hogy a pékmester csakugyan töprengett és tűnődött valamin, az csakhamar kiderült. Családja ugyanis, nyugtalankodván miatta (érdekes! szóval a család is nyugtalan volt, mégsem vitték a családot tébolydába!), pihenni küldte a pékmestert Purkersdorfba. Purkersdorfból visszatérve, a pékmester látszólag nyugodtabb volt, már nem szaladgált fel és alá. Vagyis már nem töprengett és nem tűnődött. Sokkal nagyobb baj volt. A pékmester cselekedni kezdett. Egy reggel körlevelet nyomatott ki a környező lakossághoz, amelyben bejelenti, hogy olcsóbban, lényegesen olcsóbban akarja adni a kiflit és zsemlyét — rá akar fizetni a kiflire és zsemlyére, csaknem ingyen akarja adni. Meg is indokolta, hogy miért: azért, mert segíteni akar az emberek nyomorúságán. S hogy a „téboly logikája” még teljesebb legyen: a pékmester fogta magát és személyesen megindult, kosárral a kezében kihordani és szétosztani a kiflit! Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az eset megérett a tébolydára. Mert lássuk csak. Ha a pékmester például Napóleonnak képzelte volna magát ée kiáltványt intézett volna a fascistákhoz — tisztára a kiáltvány, fogalmazásán múlik, hogy becsukják-e (esetleg tébolydába, esetleg börtönbe), vagy vezérnek nevezik ki. Ebben az esetben még erősen ingadozott volna a diagnózis. Már valamivel veszélyesebb lett volna a helyzet a tébolyda irányában, ha a pékmester például hentesmesternek képzelte volna magát, — a hentesmesteroég elég határozott, hozzáértést követelő valami ahhoz, hogy a henteamesterek megállapíthassák ebből a rögeszméből a pékmester őrültségét. Az adott esetben azonban, ismétlem, egész biztos volt a tébolyda. A pékmester ugyanis pékmesternek kép- zelte magát. Pékmesternek képzelte magát, a szónak egész eredeti és valódi értelmében, mely szerint pékmester az az ember, aki a kiflire és kenyérre éhező emberek számára kiflit és kenyeret süt, hogy ne éhezzenek. Hát ez volt az, amin a pékmester tűnődött és töprengett, egészen addig, míg haza nem tért Purkersdorfból. Ha tovább töpreng és tűnődik és nem teszi meg azit, amire tűnődés és töprengés közben rájött, talán soha nem derül ki róla, hogy tébolyodéit. Mert a tébolyt, addig, míg agyállományi elváltozást kimutatni nem lehet, kénytelenek vagyunk egyelőre igy definiálni: őrült az, aki megteszi, amit gondol, akkor is, ha azt nem szokás megtenni abban a korban és azon a helyen, ahol az illető él — őrült az, aki úgy cselekszik, ahogy jónak látja, akkor is, ha azzal önmagának, vagy másnak azon a helyen és abban a korban bajt okoz. A pékmester is érezhette, hogy vele va-i lami baj van, valami nagy báj történt vele, amikor megindult abban az irányban, amit a belátása és értelme és érzése kijelölt. Azt olvasom, hogy mikor a mentők eljöttek érte, nem hökkent meg, nem csapott lármát, nem ellenkezett. Mosolyogva bólintott, majdnem felszabaduló sóhajjal. A kezét nyújtotta és csakhamar kiderült, hogy nagyon jól tudja, hová viszik, várt rá, számított rá. — Nagyon örülök, hogy elvisznek a Li- pótmezőre — mondta —, az egy csendes hely, jól kialhatom magam, úgyis olyan álmos vagyok. Aludni akart a pékmester, mint aki rájött, hogy valamit elhibázott, ugyanakkor, mikor egy másik hibát, egy élet hibáját, jóvá akarta tenni. Nein meghalni, csak aludni. Pénteki napon vitték be. Nem használom fel az olcsó, Ízléstelen hasonlatot, bármennyire kínálkozik. Csak aunvit, hogy vannak jelek, amik azt mutatják, hogy isteni lelkének legmélyén is rend- jénvalónak érezte a szörnyű félreértést, a képtelen és gonosz Ítéletet, a legnagyobb igazságtalanságot, „mely meg volt Írva eleve”. Mert ez a képtelenség és ostobaság és félreértés rendet teremtett és békét az ő lelkében, ahová valami halvány, derengő kis gyanú fészkelte be magát, önmagával szemben, egy nappal előbb, mikor a büs ligetben igy szólt a lelkében támadt kísérlethez, „mégis, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy ő akarja”. Ezt a gyanút, hogy a jócselekedet mindig és mindenütt jócselekedet-e valóban, — egy módon lehet csak eloszlatni: aludni egyet rá. Aludni, esetleg három napig, esetleg háromszáz évig, esetleg háromezer évig. A Megváltás történetében, úgy érzem, túlhangsúlyozza korunk a keresztet, a feltámadás rovására. így fiatalít és szépít a SöFaSl-créme Corall-puder CoraH-szappan Fin«r*kM a f. S. R. tinim Vörös Rák* gyógy tár, Bratislava. ..........1 "nm< " - 1 ——————mmmmmmmmmmm——
